Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-21 / 144. szám
1989. június 21. ÜEPÜJSÄG 3 Fűtött piac^Pakson Pakson, a Kishegyen ezer négyzetméteres vásárcsarnok épül. A szerkezetek műszaki átadását a kivitelező a Paksi Építőipari Kisszövetkezet a napokban végzi. A négyzetalakú építmény egyik szárnyában OTP-fiók és totózó, valamint különböző kiszolgáló létesítmények, nyilvános vizesblokk és hőközpont lesznek. A másik szárnyban üzletek kapnak helyet, melyekre pályázatot írt ki a tanács. A két hajót összekötő részben egy kétszáz négyzetméteres fűthető, télen is üzemelő piac nyílik, várhatóan októberben. A jellegzetes építmény terveit a MAKOVA Kisszövetkezet tervezője, Zsig- mond Ágnes készítette. Fotó: Gottvald Károly Belvilág Makoveczi formák Látványosság a lakótelepen A gumiföld története (Folytatás az 1. oldalról.)- El akartam adni. A vevő kiment, megnézte, s azt mondta, majd akkor veszi meg, ha a valóságban is akkora lesz, mint a papíron. Hát elmentem a földhivatalba, hogy most hogy is van ez?! Kértem a föld újramérését. A földhivatal megállapította, hogy 3411 m2 illeti meg jogosan. Erősen kipirosodik, nehezen veszi a levegőt. Kiderül, már két infarktuson átesett. A hivatal elutasította a kérelmét, amiben kérte az eredeti 3535 négyzet- méteres állapot visszaállítását. Majd a megyei hivatal is elutasította. 1977 márciusában a terület papíron még tökéletesen megvolt. Felmérési hiba pedig nem történt, eltérés nem mutatható ki a rajzok és a terület nagysága között. A dolgot csak bonyolította, hogy Biró Lajos időközben a bonyhádi tanács adócsoportjától kért és kapott egy olyan igazolást, melyen a tanács elismeri, hogy Biró Lajos 3485 négyzetméter nagyságú terület után rendesen megfizette az adóját.- Hát itt van a különbség, kérem! - mondja határozottan. Ha jól tudok számolni akkor ez annyi mint... ugye, hogy... is van ez...?! ...ötven négyzetméter. Akkor én vettem 3535-öt. Azt is kérte, hogy a bonyhádi városi földhivatal és a városi tanács adóhivatalának a papírjain is ugyanaz az adat szerepeljen. A földhivatal a tanácshoz küldte, s mivel nem a tanács ügye, ők visz- szaküldték a földhivatalhoz.- Küldözgettek össze-vissza mint a majmot a fán - háborog. Végül a szomszédok bevonásával egy tárgyalást hoztak össze a földhivatalban. Ezen a városi tanács igazgatási osztályának vezetője dr. Kovács Árpád nem jelent meg. Telefonon közölte a javaslatát, hogy a Biróék indítsanak pert. A városi földhivatal csoportvezetője Kaufmann Konrád elmondta, hogy az a felmérő vállalat a zártkerti területet 3411 négyzetméterrel vette nyilvántartásba.- No most meg itt van megint egy adat... 3535-ből ezt kivonjuk, az akkor annyi mint...: 124 négyzetméter. Most ha meg elmegyek két helyre akkor már nem is lesz lassan földem? Én fizetem az adómat, rendesen. Miért nem tudja más is a dolgát? - kérdezi mérgesen. A felmérések előtt, 1973-ban 3535 m2 volt a terület, amit Biró Lajos számon kérne. De kitől kérje? ö ragaszkodik ahhoz ami megilleti. Jött az újabb fordulat.- A határ is megvan, a földem is megvan, mert megmértük a fiammal, de a Tolna Megyei Földhivatal határozatában helyben hagyta a városi hivatal döntését. Indok volt, hogy 1973. december 4-én a szerződésben a tulajdonos 3485 négyzetmétert vett meg. Közben a birtoklevélen 3535 van... És nem bánná már Biró Lajos legyen kisebb az a föld, de akkor minden papíron. Csakhogy a határozatban az áll... az Egységes Országos Térképészeti Rendszer légi térképezés 1988-ban a területet már 3411 négyzet- méternek mutatta ki. Nézzük sorjában: először a papír többet mutat mint a valóság, hitte a tulajdonos. Kért egy igazolást, amiben megint más adat szerepelt. Később kiderült a gyakorlatban megvan a föld, de a legújabb légifelvételes térkép után egy új adatnagyság szerepel. Az EOTR nem hibás, Biró Lajos sem az. A föld viszont most a papíron kisebb mint a valóságban. Végül kiderül, a területet területszámítási hiba terheli, amit az 1971 -es belterület határvonalainak változtatása nem 50 négyzetméterrel csökkentett, hanem a gyakorlatban még meg is növelt. Az új felmérés ezt a hibát megváltoztatta, csakhogy mindezekről a tulajdonost nem értesítették. Mindez ki volt függesztve a földhivatalban. Bíró Lajos az iratok körül akar rendet, mert addig nem veszik meg tőle a földet, míg az nincs rendben. Mérges.- A vevőm persze azóta elment. Azt mondják bíróságra kell mennem az igazamért. Nekem?! Hát követtem én el valami hibát? Miért engem akarnak bíróságra rángatni? Hiába van meg a földem, ha az okiratok mást mutatnak... Most hogyan aludjon nyugodtan ez az ember? Igen, igen akad aki legyint. Minek a bolhából elefántot csinálni, csakhogy ennek a korosztálynak még mást jelentett a föld. Más a kötődése, és másképp értelmezi a törvényeket, s másképp érti meg hibáit, kötelességét. Merre van itt a jogi megoldás, ha valakinek adott az igaza, s mégsem akarja azt bíróság előtti tortúrák után hivatalból megszerezni...?! SZABÓ SÁNDOR Vélemények, viták Mi lesz holnap? Az állandóan visszatérő szövegből mindenkinek elege van. Évek óta foglalkozunk a reformmal, hol a gazdaságban, hol az intézményrendszerben, vagy mindkettőben egyszerre, miközben az állampolgárok nem tudnak mit kezdeni a félig kész vagy egészen nyers elgondolásokkal; azokkal a politikai, gazdasági, társadalmi „műhelymunkákkal”, amelyek néhány százezer ember foglalkozási körében zajlanak. A végeredményt viszont valóságos érdeklődés kíséri, hiszen elemi létfeltételekről szól és sajnos a pillanatnyi eredmény, enyhén szólva nem lelkesítő. Azt látják, hogy egyelőre áthidalhatatlan szakadék tátong a társadalomban kialakult, érthető és jogos igények és a ránk maradt súlyos gazdasági, politikai örökség szabta szűk mozgástér között. Azt is tapasztalják, hogy a társadalmi közérzet, a közhangulat alakulásában döntő szerepet játszó gazdasági helyzet, az ennek alapján kialakult jelentős, egyes területen súlyos szociális feszültségek következtében nagy a türelmetlenség. Az emberek nagyon jói érzékelik a szavak és a tettek közötti diszharmóniát és napjainkra lassan megformálják az érdektelenség egyfajta miliőjét. A társadalom zöme a tisztességes és az értelmes munkát vallja és vállalja. Ennek lehetőségén méri le a reform, de tá- gabban a szocialista berendezkedés értékét is. Személyes tapasztalatával veti össze a politikai nyilatkozatok tartalmát is, s eszerint minősíti. Az elemi létfeltételek iránti érzékenységével arra kíváncsi, hogy ezeket a szerény létfeltételeket hogyan lehetne javítani? Egyáltalán van-e kilátás arra, hogy javuljanak? Nagyon sokan valami reményt, bíztatást, értelmes távlatokat sürgetnek. Ismerve viszonyaink kuszaságát, napjainkban nem meglepő a társadalom kétsége. Erről kellene talán - nem frázisszerű kijelentésekkel - érdemben beszélni, mert szerintem ez a reformfolyamatnak és a változtatások támogatásának, vagy az ezekkel szembeni passzivitásnak egyik gyökere. A másik alapkérdés, hogy a munkájából megél-e az, aki tud és szeret dolgozni? Ez is az emberek ítélkezésének és véleményének egy rendkívül nagy horderejű problémája. Itt sem használnak már a régi szövegek, nem váltanak ki érdeklődést, inkább elutasítást, mert hiszen mindent a konkrét tényekkel összevetve mérlegelnek. A mai viszonyok között az áldozatvállalás kifejezés pontosan tükrözi azokat a gazdasági és életszínvonalbeli problémákat, amelyekkel küszködünk. Ez a nép már nagyon sok áldozatot vállalt és ezt is vállalja, ha annak célját, értelmét látja. A felnőtt társadalom egészét érinti az a jellegzetes alapigény is: lesz-e és milyen jövője lesz a gyerekeinknek. Milyen pályát, megélhetést, sorsot tud biztosítani saját hazájuk nekik? Úgy gondolom ez a „jövőgondolás” semmivel sem kisebb jelentőségű, mint a tisztességes munkát igénylő lehetőség és az ebből származó megélhetés. Meggyőződésem, ha ezek az alapvető igények továbbra is háttérben maradnak, a legszebb reformtörekvések is társadalmi támogatás nélkül maradnak. Nem lenne szerencsés, ha a társadalmat foglalkoztató alapkérdések önmaguk erejével törnének utat. Erre pedig ma mártöbb tényező utal. A politikának nem lehet „elkeveredni” a részletek és az eszközök birodalmában úgy, hogy a lakosság ne érezné és ne tudná, mi van körülötte, mire számíthat, mi lesz holnap. Nem lehet átrendeződés elmén meggondolatlan intézkedési sorozatokat produkálni - a húzd meg, ereszd meg módján -, mert a sok bizonytalansági tényezőt oly mértékben felfokozza, hogy a hitetlenség, a cinizmus tömegméretűvé válhat. Ma számtalan reformerő bontogatja szárnyait, s ez jó dolog. De én úgy tapasztalom, az irányító szférában tevékenykedők a saját dolgaikkal annyira el vannak foglalva, hogy nem marad idejük és erejük arra, hogy korszerűbb viszonyok kiépítésével egy új társadalmi konszenzus alapjait megvessük. Nehézségeinkből a kilábalást csak a tömegek meggyöződéses reformmozgalma viheti sikerre. Ehhez pedig tudnunk kell, mit hoznak e nagy változások számunkra. PÉTI IMRE Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-ből 44. Itt már szerencsére jobban el voltunk látva könyvekkel. Minden szabad pillanatomban olvastam, sok Móricz-kötetet is, ami különösen nagy gyönyörűséget jelentett. A szaporodó tárgyalások eredményét nem számítva nem bolygatták különösebb problémák az életünket. Nevezetes esemény volt a heti fürdés és a napi séta. Előbbi az alagsorban zajlott, infer- nális körülmények között és kitűnő lehetőséget kínálva arra, hogy a gőzből kikerülve alaposan megfázzon az ember, amíg a zárkába visszaér. A sétához itt nem társult reggeli torna. Bár az udvar nagy volt, annyian kerengtünk benne, hogy képtelenek lettünk volna lendületesebb mozdulatokra. Libasorban haladtunk, hátra tett kézzel, miközben a beszéd tilos volt és az udvaron álló sétavezetők mással se foglalkoztak, mint a tilalom betartatásával. Csak igen kis részben eredményesen. Itt láttam életemben a legszebb smasszernőt és egyben a legkegyetlenebb arckifejezésű nőt, akivel valaha találkoztam. Ha nincs egyenruha rajta, nyugodtan el lehetett volna mondani, hogy „bukott angyal”. Meglehet, hogy nem is alaptalanul... Kosztunk kritikán alulian rossz volt és egyhangú. Kiválóan alkalmas arra, hogy - mi, Bádonyból jöttek - érzékelhessük a rossz és a rossz közötti fokozatokat. Hiszen nyilvánvalóan rossz volt Csermely Imre főztje is. Ehhez a moslékhoz viszonyítva azonban, amit itt öntöttek a csajkáinkba, a Ritz konyhájával vetekedett. Egyre sűrűbben csomóztam szorosabbra azt a madzagot, mely nadrágom szíjbújtatóján keresztül fűzve azt a cél szolgálta, hogy el ne veszítsem az egészet. A zárkamotozást itt speciális módszerek szerint végezték. Valamennyiünket kivezényeltek a folyosóra. Ingre kellett vetkőznünk, a lábbeliket lehúznunk és az őrök tüzetesen végigmotoztak mindannyiunkat. Közben a zárkaparancsnok jelenlétében egy másik különítmény a szalmazsákokat túrta fel, míg végül egyórai kutatás után nagy diadallal eltávoztak egy tán háromméternyi madzagot lengetve. A madzag természetesen tilos a börtönben, mint ahogyan tilos minden olyan holmi is, ami feltételezhetően alkalmas arra, hogy a rab kioltsa vele - nem az őrök, hanem - a saját életét. Persze, ha valakinek csakugyan ez a szándéka, roppant nehéz tilalmakkal lebeszélni róla. Hiszen elég egy ablakot betörni és ki-ki annyi üvegcseréphez juthat, amennyivel akár egy egész gulya valamennyi ütőerét felnyithatja. Egy alkalommal az ablak melletti legszélső ágy lakóján epilepsziás roham tört ki. Jóval vacsora és zárás után voltunk, így a szabályoknak ismét alkalmuk volt bebizonyítaniuk nem annyira életképtelen-, mint embertelenségüket. Betegünk kísérteties halálordításhoz hasonlóan bőgött, rángatózott, ketten is csak nagy erőfeszítéssel tudták leszorítani. A zárkaparancsnok pedig két ököllel verte az ajtót és fuvarosi hangja teljes erejével ordított az ügyeletes őr után. így is eltelt húsz perc, amíg az őr társat kerített maga mellé és kettesben felkísérték az egészségügyis nőt, aki aztán az állami lelkiismeret mgnyugtatására injekciót adott az időközben teljesen lecsillapodott betegnek. Ha történetesen egy asztmatikus kap fulladási rohamot, húsz perc bőségesen elegendő, hogy minden siralomház nélkül jobblétre szenderüljön. A bíróság időközben gőzerővel dolgozott. Sorra születtek az ítéletek. Szarvas hét évet kapott, a tükröspusztai gyilkos - mint negyedrendű vádlott - kettőt és szépen szaporították börtönben töltendő éveik számát a többiek is. Ugyancsak a szabályzat előírása, hogy az elitélteket külön kell választani az előzetesektől. Bár ezt Oláh Jani esetében már régen megszegték, a börtönparancsnokság most elérkezettnek látta az időt, hogy az elítéltek részére egy teljes zárkát szabadítson föl. Ilyesformán a miénket kiürítették és bennünket a másik épületszárnyon lévő zárkákba osztottak szét. (Folytatása következik.) Az észak-nyugati hajóban üzleteket nyitnak
