Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-21 / 144. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. június 21. n n •KMiSMeiifefi AKADÉMIA ^gmfmnr SZEKSZARD, 1989 Fényképrejtvény: Felfedezzük Tolna megyét! Szerencsétlen sorsú - és máig se kiderített halálú - utolsó Jagelló-házbeli királyunk emléktáblája. Hol van? Fotó: GOTTVALD KÁROLY Beküldendő az emblémával felragasztott helyes megfejtés. Címünk: Szekszárd, Sajtóház, Liszt Ferenc tér 3. Sokadszor az eszperantóról Értsük meg egymást.. Napjainkban, mikor egyre szélesebbre tárulnak előttünk a nagyvilágra nyíló ablakok, ajtók: sürgető szükséggé válik a nyelvismeret. A háború óta felnőtt nemzedékek kevés lehetőséget kaptak a nyelvek elsajátítására. Most hirtelen jelentkezik a nyelvismeret hiánya, de éveket igényel bármely élő nyelv alapfokú elsajátítása is. Itt lehet segítség az eszperantó nyelv megtanulása. Ez a száz év óta, világszerte használható, logikus, dallamos hangzású mesterséges nyelv egy év alatt legalább alapfokon elsajátítható, minimális igyekezet mellett is. Hadd említsem ehhez a szekszárdi nyomdász Lengyel Pál történetét, aki 1898-ban két nap eszperantó nyelvtanulás után már hibátlannak minősített eszperantó nyelvű levelet írt. Az eszperantó segítségével valameny- nyi nyelvterületen élő eszperantistával könnyen létesíthető kapcsolat, mellyel külföldi utazásainkban baráti segítséget kaphatunk, mind előzetes tájékozódás, mind a kinti eligazodás, vásárlási lehetőségek felderítése, stb. terén. Az eszperantó terjedését az utóbbi években különösen a távoli Keleten figyelhettük meg. Itt azzal indokolják a nyelv utáni erősebb érdeklődést: hogy ennek ismeretében bármelyik európai nyelv könnyebben sajátítható el. E mellett nyelvtana órák alatt megtanulható, szavai az általános műveltséghez is igazodnak és a korábban említett előnyök is jól kamatoztathatók. Megyénkben Szekszárdon, Pakson, Tamásiban, Dombóvárott és Bonyhádon működik eszperantó csoport. Ezeknél megfelelő számú jelentkező esetén nyelvtanfolyamot is indítanak. Egyéni tanulás levelező oktatás keretében is lehetséges. A szekszárdi csoport klubja jelenleg az SZMT épületében tartja szerdánként összejöveteleit. Gyakran rendezünk nyilvános összejöveteleket is, melyeken vendégeket is szívesen látunk: februárban farsangi mulatság, márciusban algériai útibeszámoló, áprilisban Lengyel Pál emlékülés, májusban Jáki Ferenc nyelvészprofesszor törökországi emlékezése várta az érdeklődőt. Májusban az I. Sz. Általános Iskola eszperantista tanulói kirándultak a sárszentlőrinci eszperantista társaikhoz, júniusban a megyei eszperantó klubok játékos vetélkedőjét tartottuk. Klubjaink minden érdeklődőt szeretettel várnak. Megyei titkárunk mindig elérhető a (74) 15-831 telefonon. LUGOSI BÉLA Újabb kurzus a szekszárdi Művészetek Házában Amikor kérdésként jelentkezik, hogy a magyar zenei nevelésért egy-egy intézmény mit tesz, ma már nyugodt lélekkel, jó példaként említhetjük a szekszárdi Művészetek Háza tevékenységének e területre vonatkozó részét. Lapunkban beszámoltunk arról, hogy az intézmény a zenei szakemberek továbbképzését - a nyári időszakban - egy-két hetes kurzusokkal segíti oly módon is, hogy megszervezi az eredményes elméleti, gyakorlati foglalkozásokat. A fuvolakurzus a harmadik évben, a csembaló a második és az 1989. esztendőben - elmúlt héten - első alkalommal volt a gregorián kurzus. A gregorián ének hosszú ideig úgy élt a köztudatban, mint a katolikus egyház sajátos éneke. A legutóbbi három, négy évtizedben a világi kóruséneklésből szinte teljesen hiányzott. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy az egyetemes európai kultúra alapja, a zenei ismeretek fundamentuma a gregorián éneklés. Történetiségét tekintve a Vili—IX. századot lehet a virágkoraként emlegetni. Ebben az időben énekelték legfinomabban, magas művészi fokon, pontosan adva vissza a lejegyzett írásjeleket, „neumá”-kat. Az évszázadok folyamán ezek a jelek - a hagyományos gregorián lejegyzések - kottaképekké alakultak. Ezáltal egyértelműbbé váltak, ugyanakkor el is veszítették a hangzásbeli üdeséget, könnyedséget, szárnyalást. A zenetudomány legújabb kutatásai eredményeként a gregorián ének eredeti jeleinek a visszaállítása, értelmezése vált közkinccsé. Mit segít, mennyire lehet közvetítő egy olyan egyhetes kurzus, mint amilyen Szekszárdon volt? Választ erre a jelenlevő harmincegy szakember adhat. Ők az ország legkülönbözőbb pontjairól - Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Sopron, Budapest, Bonyhád, Szekszárd - érkeztek. A kurzus vezetője Béres György, a bécsi egyetem gregorián tanára. Hazánkban 1985 óta tanítja a „gregorián szemio- lógiát”. A magyar származású bécsi professzor didaktikus pedagógiai és muzsikus módszereivel, pózmentes egyéniségével, emberségével nagy hatással volt hallgatóira, a szekszárdi kurzus zenepedagógusaira, karvezetőire. A gregorián előadásmód eltér a hagyományos ve- zényléstechnikától. A kéznek pontos dallamrajzot kell leírnia. Aki énekkel foglalkozik, annak a hangképzésben való jártasság elengedhetetlen. Tudnia kell mikor nyit, vagy zár a hang, hol oldódik a dallam, sikerül-e egységesen megszólaltatnia a kórusát... Ennek elsajátításában, megtanulásában adott módszert a szekszárdi kurzuson Béres György. Budapest, Pannonhalma után, immár Szekszárd is jegyezte nevét a kórusmozgalomban, mint olyan hely, amely a gregorián ének tolmácsolóinak otthont ad. DECSI KISS JÁNOS Mentálhigiénés műhely Pszichotábor Szálkán Többször beszámoltunk már lapunkban a szekszárdi mentálhigiénés műhely munkájáról, rendszeresen közlünk a műhely tagjainak egészség nevelő, ismeret- terjesztő Írásaiból. Ezúttal arról a pszi- chotáborról tudósítunk, amelyet a megyeszékhely közelében .tevő Szálka községben rendeztek. A népművelők kezdeményezésére, az egészségügyi dolgozók segítségével szerveződött az egyéves mentálhigiénés kurzus az úgynevezett „segítő foglalkozásúak” részére. Ez a négynapos pszichotábor ennek a kurzusnak egy intenzívebb szakasza. A havonta egy alkalommal rendezett kétszer hatórás találkozások elengedhetetlen része ez a pszichotábor. Az év folyamán kevésbé van lehetőség a tagok olyan mértékű aktív közreműködésére, az ismeretek mélyebb szintű átadására, befogadására, mint a tábori körülmények között. Legfontosabb cél talán az önismeret, a kapcsolatteremtés, a mások megismerésének szisztematikus elrendezése. Miként a szakemberek fogalmaztak: kinyitni minden érzékszervet a világra, az ezerszer látott dolgok újrafelfedezése, az örömkeltő képesség újra aktiválása, meglátni a lényeget, rácsodálkozni a régen ismertnek vélt tárgyakra, történésekre. Ezeket speciális gyakorlatok segítik, amihez nagyon sok zenét használnak imaginativ élményekkel. Gyakran enyhe transzállapotban követhetők ezek a dolgok. Ehhez kapcsolódik később egy konstruktív életépítés, vagyis amit megtudtam magamról, az erősségeimet, gyengeségeimet miként hasznosítom egy általam kitűzött pozitív cél irányában. A programban ez az úgynevezett „életfa megalkotás" részét képezte, amikor a legfőbb célokhoz kapcsolódó múltbeli és jelenlegi erőforrások felsorakoztatása volt a feladat. Ez a társaslélektani pontokat is érintette, hogy az egyén miként kapcsolódik a közösséghez. Az egymással való kapcsolatkultúra fejlesztésének mérése, megnyilvánulása, egyrészt ebben a kisközösségben, ahol a négy napra szerveződtek népművelők, pedagógusok, gyámügyi, munkaügyi előadók, közegészségügyi dolgozók, másrészt a falu, Szálka község viszonylagos zártságán belül történik. E kistelepülés aránylag rövid idő alatt ad rálátást az itt élők életére, eredményeire, értékeire, terveire. így a gyakorlatban is érzékelhető a tábor elméleti ismeret- anyagának alkalmazása. A mentálhigiénés műhely tervei között szerepel például a Tolna megyében letelepedett erdélyi menekültek problémáinak érzékelése, felkarolása. Találkozási alkalmat teremtenek az áttelepültek részére - július elsején - hogy egymást megismerhessék, tudjanak egymásról, akik egymás közelében élnek. Másik fontos terve a műhelynek a gyermek és családi segítő szolgálat megteremtése. Ehhez megfelelő anyagi bázis, háttér, intézmény szükségeltetik, amelyhez embert segítő, -szerető munkahelyeket, partnereket keresnek.- decsi (A mentálhigiénés műhely munkája iránt érdeklődőknek részletes felvilágosítást ad a Babits Mihály megyei művelődési központban Dér Miklósné népművelő.) Hetven éve halt meg Csontváry Feketeszakáll szelleme Csontváry éhen halt a Tanácsköztársaság alatt. Volt egy bérbe adott patikája az észak-magyarországi Gácson, de miután 1918 végén a Felvidék a esetiekhez került, ez a pénzforrása is elapadt. Kért és kapott segélyt a művészek szak- szervezetében, de az éhezés addigra úgy kimerítette, hogy júniusban kórházba szállították, ahol 20-án meghalt. Képeit nem vették, nem ismerték (fel) benne a zsenit. Pedig Csontváry a színek és hangulatok fantasztikus virtuóza volt. Állok a Schaffhauseni vízesés előtt, és hallom, hogy életre kel, dübörög a zuha- tag a vásznon. Nézegetem a Templomtéri kilátást, Jeruzsálemben, és ásítanom kell a fülledt, napos, sziesztára csábító időtől. Vásznak. T Ezek tehát azok a vásznak, amiket a gyászoló család elárvereztetett. Amikre a meghívott szakértő azt mondta, ne festményként, csak zsákvászonként adják el. Mintha valahol azt is olvastam volna, hogy már alkudott rájuk egy molnárember, aki lisztet tárolt volna bennük - bár bosszantotta, hogy így össze vannak firÖreg halász kálva -, mikor arra járt Gerlóczi Gedeon. A fiatal építész megvásárolta és megmentette Csontváryt - nekünk. Hetven éve szegényen, magányosan, meg nem értetten fejezte be harcát a színek komponistája. Büszke aszkéta volt. Lángész, „aki folyton küzdött önmagával s küzdelmét nem tudatta a világgal.” Hogy zseni, azt tudatta, de senki sem törődött vele. Hogy nélkülözik, azt titkolta, így senki sem törődött vele. Éhen halt. Nem a Tanácsköztársaság bűne. Bármilyen országban, bármilyen korban elsorvad, aki nem oda való. És Csontváry, mint űrhajós a középkorban, bolyongott hiába hirdetett igéivel, az ér- tetlen tömeg között. Korán jött. WESSELY GÁBOR „Égve szeretnék elmúlni” Beszélgetés Gink Károly fotóművésszel — wm : Gink Károly portréja A miniszterelnök a Parlamentben köszöntötte a művészeti élet kitüntetettjeit, köztük Gink Károly fotóművészt.- Elég sokáig váratott magára ez a Kiváló Művész cím az 1970-es Balázs Béta- díj és az 1974-ben kapott Érdemes Művész kitüntetés után.- Én mindig a magam útját jártam, úgy vélem, nem tartozom semmilyen klikkhez, csoporthoz.- Mikor kezdett fotózni, milyen körülmények hatására?- Tizennégy éves koromban. A Váci úti általános iskolába jártam, és a magyar tanártól azt a feladatot kaptuk, hogy gyűjtsük össze Budapest irodalomtörténeti emlékeit. Bár a szüleimmel szűkös anyagi helyzetben éltünk, volt egy fényképezőgépem. Akkor saját fotóimmal gyarapítottam ezt a gyűjteményt. Felcsillanó irodalmi érdeklődésem tovább fokozódott, amikor a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolába kerültem, ahol Szerb Antal tanította a magyart. Életem további részében meghatározó volt Devecseri Gábor, Ferenczy Béni, Szőnyi István barátsága.- De még nem a fotózásé a főszerep, hiszen érettségi után gyors- és gépíróként keresi kenyerét.- így van, de már életem fontos része. 1938-ban megalakítottam az ország első diák fotószakkörét, részt vettem pályázatokon, 1940-ben egy hazai, 1942-ben nemzetközi kiállításon nyertem aranyérmet. Ugyanebben az évben létrehoztam a Debreceni Fotóklub budapesti asztal- társaságát. Ez egyfajta szellemi műhely volt: havonta összejöttünk valamelyik kávéházban, művészetről, képekről beszélgettünk. Közben leszerződtem tanulónak egy fillér fizetés nélkül a Várkonyi László- stúdióba; huszonkét ember munkáját is irányítottam, de nagyon boldog voltam, mert ez volt akkoriban a legjobb hírű fotóstúdió az országban.- Eddig ötven könyve jelent meg, a világban 220 helyen volt kiállítása. Itthon legismertebb albumai: Európai pillanatok, Magyar tájak művészete, ithaka, Üzbegisztán, Persepolisz, Az én világom, India, A perzsa művészet évezredei. Melyik a legkedvesebb munkája?- Az 1969-ben kiadott Ithaka. A ma és a tegnap játéka ez a fotóalbum, azt akartam megmutatni, hogyan élnek az emberek ebben a görög atmoszférában. Ez az út azért is nagyon emlékezetes számomra, mert kísérőm Devecseri Gábor író és Szilágyi János György művészettörténész volt.- Keresztury Dezső az egyik album előszavában „fényképirónak” nevezte.- Valóban. Engem korábban az adott világ varázsa érdekelt elsősorban, minden mögött az embert kerestem - bánatával, keserűségével, örömével. Bevallom, ma már nem ragaszkodom annyira a hagyományokhoz, inkább saját világom motivál.- Ezt az érzésvilágot fejezik ki azok a képek is, amelyek a Budavári Mátyás templom című albuma első részében találhatók?- Igen, ez nagyszerű lehetőség volt. 1984-ben jelentette meg a Mátyás-templom, saját terjesztésében, angol, német és magyar nyelven. Külön öröm számomra, hogy a kiadvány bevételéből a templom restauráltatni tudta orgonáját.- Hogyan telnek napjai, milyen tervek foglalkoztatják?- A nyáron fejezem be a Dunakilititől Visegrádig című albumomat, amely az Officina Kiadónál jelenik meg. Karácsonyra kerül a boltokba a Beszélő házak és tájak című kötet, amely Hatvány Lajos Petőfi és József Attila-kutatásaihoz kapcsolódik. Szeretném folytatni az útikönyv jellegű munkákat, járom a világot. Égve szeretnék elmúlni. A pihenést nem nekem találták ki. RAKITA ÁGNES
