Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

1989. június 21. 2 ^PÜJSÄG Valami más lett belőle... TASZSZ-kommentár Nagy Imre újratemetését a múlt tragi­kus eseményei lezárásának, a magyar társadalmon belüli nemzeti megbékélés és megegyezés útjának szánták, de, saj­nos, valami más lett belőle - írja kedden Alekszandr Kondrasov. A TASZSZ politi­kai szemleírója kommentárjában a gyászszertartáson elhangzott szélsősé­ges kijelentések felett gondolkodik el. Mint írja, a gyász légkörétől elütött, hogy ellenzéki képviselők beszédeikben élesen támadták az MSZMP-t, a Szovjet­uniót, a szocializmust és Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásait. Ez aggodalmat keltett mind Magyarorszá­gon, mind más szocialista országokban - írja Kondrasov. A kommentátor hangoztatja, hogy a legelfogulatlanabb hallgató sem fogad­hatja el az elhangzott kijelentések nagy részét. Ilyennek nevezi azt a kijelentést, hogy „Magyarországot a negyvenéves szovjet megszállás ázsiai zsákutcába” kényszerítette. Pol Pót Li Pen-nel vagy Jaruzelskival való összehasonlítása nem érv vagy propagandafogás, hanem becsmérlő sértés. - Kondrasov szemé­lyes véleményét hangsúlyozva hozzáte­szi, hogy nem szabad „a kommunista diktatúra elleni harcosok” epés meg­jegyzéseinek jelentőségét alábecsülni.- A június 16-i budapesti gyászszer­tartáson koncentrált formában megis­merhető volt a magyar ellenzék szélső­séges részének programja. Sokak szá­mára valószínűleg világossá vált, hogy ezek az erők nem a magyarországi szo­cializmus humanizálására, nem a törté­nelem „fehér foltjainak” sokoldalú és megfontolt feltárására, nem a gazdasági reform megvalósítására és a népjólét nö­velésére törekszenek. Az MSZMP társa­dalmi pozícióinak teljes aláásása; a két­oldalú megállapodások és a varsói szer­ződés-beli kötelezettségek kereteiben elhelyezett szovjet csapatok kivonatása, továbbá ezzel egyidejűleg minden gaz­dasági problémáért és a magyar történe­lem tragikus fejezeteiért a Szovjetuniót kikiáltani bűnösnek: ez a célja egy sor al­ternativ és ellenzéki csoportosulásnak - írja a TASZSZ kommentátora.- Nem szabad természetesen megfe­ledkezni arról, hogy a gyászszertartáson felszólalók a magyar társadalomnak csak egy meglehessen vékony rétegét képviselik. Az ország lakosságának el­söprő többsége fellép a Szovjetunióhoz fűződő barátságért és szövetségért - te­szi hozzá Kondrasov.- Ezért kelt értetlenséget annak fele­lőtlen bizonygatása, hogy a szovjet csa­patok magyarországi jelenléte a szabad­ság felvirágzásának egyik akadálya. Vi­lágos és elismert tény - folytatja Kondra­sov hogy a Szovjetunió semmiképpen sem avatkozik be a magyarországi meg­újulási folyamatba. A szovjet csapatokat, amelyek csökkentése és kivonása ép­pen most folyik, kizárólag a NATO euró­pai erőivel szembeni egyensúly érdeké­ben helyezték el Magyarországon. Kondrasov emlékeztet rá, hogy a Szovjetunió többször kinyilvánította a magyarországi megújulási folyamat irán­ti támogatását és megértését; a magyar nép által megoldandó feladatok és a szovjet átalakítás feladatai közötti sok hasonlóságot. Sőt, korábban alternatív és ellenzéki személyiségek szájából is hallható volt, hogy milyen üdvözítőleg hat a szovjet peresztrojka a magyarországi demokratizálási folyamatra. Ma pedig - következtet Kondrasov az elhangzott ki­jelentésekből - a Szovjetuniót a magyar reformok ellenfelei közé sorolják.- S nemcsak a Szovjetuniót - folytató­dik a TASZSZ-kommentár. - Ellenzéki képviselők sajtónyilatkozatainak elem­zése azt mutatja, hogy határozottan kon- frontációs vonal fejeződik ki a Romániá­hoz és Csehszlovákiához fűződő vi­szonyban. Egyértelmű a következtetés: az ország közvéleményébe azt sulykol­ják, hogy Magyarország ellenségei a szomszédos szocialista országok, a Var­sói Szerződés tagállamai. A kommentár idézi Jan Fojtiknak, a CSKP KB titkárának idevonatkozó kije­lentését.- A mély politikai és gazdasági refor­mok, az ország történelmi eseményeinek és politikai személyiségeinek újraértéke­lése a magyar nép belügye. A szovjet­magyar barátságnak, népeink legértéke­sebb vívmányának fejlődése kétoldalú ügy - hangoztatja a szovjet hírügynök­ség kommentárja. - A szovjet emberek barátsága és rokonszenve a magyar nép iránt változatlan. Hisszük, hogy ezt a né­zetet osztja azoknak a magyaroknak a többsége is, akik mindent megtesznek, hogy az említett mozzanatok ne zavarják meg kapcsolatainkat. Szeptembertől engedélyezve Szociális munkás szak a tanítóképzőben A Művelődési Minisztérium enge­délye alapján 1989 szeptemberétől szociális munkás szak indul a Ka­posvári Tanítóképző Főiskola Szek­szárdi Kihelyezett Tagozatán. Az ősztől kísérleti jelleggel műkö­dő csoport létrehozásának gondola­ta már korábban megszületett az in­tézményben, mivel egyre növekszik a társadalom peremére sodródó fia­talok, idős korú rászorulók száma, s gondozásukra alkalmas, speciális végzettségű szakembereket eddig nem képeztek hazánkban. A szekszárdi főiskolára idén je­lentkezőket levélben értesítették ar­ról, hogy tervezik az új képzési forma bevezetését, így az óvónői, illetve ta­nítói szakra készülő fiatalok gondol­kodhattak azon, éreznek-e kedvet, elhivatottságot e szakma elsajátítá­sához. A felvételi-alkalmassági vizs­ga után a kívánt pontszámot elérők nyilatkozhatnak majd, vállalják-e, hogy szociális munkás szakon sze­rezzenek diplomát, s akik igent mon­danak, azok közül választják ki az el­ső évfolyam 20-25 hallgatóját. Okta­tásukhoz a főiskola szakemberei önálló tantervet dolgoztak ki, mely­ben a tantárgyak között a demográ­fia, statisztika, jogi ismeretek, társa­dalomtörténet mellett a funkcionális anatómiát, a fogyatékosságok kórta­nát, szociálpolitikát, s a lélektant is ott találjuk. Az elmélet mellett négy évig tartó tanulmányaik során kommuni­kációs tréningeken, szakmai gya­korlatokon is részt vesznek majd a leendő szociális munkások, felké­szültségüket, képességeiket egye­bek között nevelőotthonokban, szo­ciális otthonokban, családvédő köz­pontokban próbálhatják ki. Amennyiben az első évfolyam kedvező tapasztalatokat hoz, a szo­ciális munkás szak benne szerepel majd az 1990/91-es tanév felvételi tájékoztatójában.- esi ­Drótkerítés a román határon A londoni The Times cikket közölt ar­ról, hogy Románia - a magyar határőrök vizsgálódó tekintete mellett - falat épít a Magyarországgal és Jugoszláviával fennálló határa mentén, nyilvánvalóan azért, hogy megakadályozza az emberek átszökését. A magyar hatóságok figyel­mét februárban hívták fel a fal építésének tervére - írja a The Times. Ezzel kapcsolatban Tárkányi Béla, az MTI munkatársa érdeklődött a magyar határőrség nyírbátori és orosházi kerüle­tének parancsnokánál, akik nem erősí­tették meg a cikkben foglaltakat. Elmon­dották, hogy magyar oldalról semmilyen határfal építésének nyoma sem látható. Azt azonban mindkét parancsnok el­mondta, hogy a román oldalon mintegy 2-2,5 méter magas drótkerítést állítanak fel. Ez közönséges drótkerítésnek látszik, vagyis áramot vélhetően nem vezetnek bele. A kerítés a teljes határszakasz min­tegy 90 százalékán már elkészült. A leg­frissebb munkálatok arra utalnak, hogy a kerítés mindkét oldalán az autókkal való áttörés megakadályozására úgynevezett kocsiakasztó árkot alakítottak ki. A drót­kerítés az államhatárral párhuzamos, at­tól mintegy 20-25 méterre húzódik. A határőrség orosházi kerületének pa­rancsnoka szerint a román oldalon mint­egy 20-25 kilométeres mélységben ha­tárövezetet alakítottak ki, amelybe csak külön engedéllyel lehet belépni. Ezen túl - 500-1000 méter szélességben - ha­társávvan, amelyet nem lehet megközelí­teni. Kisiparos párt alakul? Nyikorognak a Kiosz fogaskerekei Viharos vita, több mint hatórás eszme­csere után ért véget a Kiosz Tolna me­gyei választmányának ülése. Mérlegen a tavalyi év volt, de a viták oka nem is any- nyira az 1988. évi munka értékelése, mint a jelenlegi problémák sora és a szervezet sok kérdésben bizonytalan jövője volt. Beszámolók, jelentések, tájékoztatók hangzottak el többek között Varga János megyei elnök, Simon József megyei tit­kár és Soponyai János megyei titkárhe­lyettes előadásában. Az országos veze­tőséget Szabó Tibor alelnök, budapesti mérlegkészítő kisiparos képviselte. Az éles hangú, olykor a személyeske­désekig is elmenő hozzászólásokból ki­derült, hogy nyikorognak a Kiosz fogas­kerekei. Meg kéne olajozni őket: pénzzel. Nincs meg a kívánatos összhang a helyi alapszervezetek és a megye, a megye és az országos központ között sem. Maga­sak az elvonások. (Társadalombiztosítási járulékot például a magyar kisiparos fizet legtöbbet, Európában.) Sokan egyetlen reális célként a jelenlegi helyzetben a „túlélést” jelölték meg. Minden képlé­keny, bizonytalan. Mindenki várakozik. December 15-ig új megyei elnökséget kell választani, és december 31. után egy másik, merőben új korszak kezdődik a szervezet életében. A tagság ugyanis jö­vőre már nem kötelező minden kisipa­rosnak. Önkéntesekből verbuválódik majd a Kiosz legénysége. A harminc­negyven százalékos létszámcsökkenés­re, s ezzel együtt ugyanilyen mértékű, tagdíjakból származó bevételcsökke­nésre számítanak. Kevesebb pénzből jobb, szervezettebb érdekképviselet: ez a jövő feladata. Érdemes felidézni néhány észrevételt Módos István választmányi póttag, szek­szárdi elnök gondolatgazdag hozzászó­lásából:- Valódi érdekképviseletet, jogtanács­adást szeretnénk. Jogász nélkül intézni a megye 4000 kisiparosának ügyes-ba­jos dolgait nem lehet. Az alapszervezetek vegetálnak, zúgolódnak. Addig kell meg­hallgatni a tagság véleményét, míg ér­deklődik a Kiosz után. Az iparosok most inkább szenvedői mint alakítói a szerve­zet intézkedéseinek. Nem zengzetes megfogalmazásokra van szükség, ha­nem egy semleges megyei középszerve­zet kell, ami nem diktál, hanem szolgál. A tagság nem ismeri a megye programját, nem ismeri az országos központ prog­ramját sem. Ne csak irányt mutassanak a vezetők, hanem utat is! És végül: ne frak­ciózzunk mi más pártokkal! Vagyunk 155 ezren kisiparosok az országban, alakít­sunk külön pártot. A „mi emberünk” biz­tos, hogy a mi érdekeinket képviseli majd a Parlamentben! A délutánba nyúló ülés végén Varga János megyei elnök dicsérő okleveleket adott át. Az 1988-ban végzett munka alapján Bonyhád és Tolna kisiparosai kapták a Kiosz Kiváló Alapszervezete cí­met.- W ­Országos konferencia Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról.) donviszonyokkal kapcso­latos kérdéseket nem ren­deletekkel fogják szabá­lyozni. A rendeletek csak mintegy keretet, lehetősé­get adnak. Azt, hogy meny­nyi földet kell bevinni, vagy mi lesz a megváltással, vagy az ehhez hasonló kér­déseket az alapszabályban fogják megszabni. Vagy: a földjáradék mértékének a minimumát határozza meg a törvény, maximumát a tagság vagy a közgyűlés szabja meg, illetve az alap­szabályban kell rögzíteni. A földkivitellel kapcsolatban az előadó részletesen kifej­tette, hogy három variáció létezik: a föld megváltása, ennek a minimális összege A magyar meghatározott, a maximum ugyancsak az alapszabálytól függ; a másik eset, hogy a föld az örökösödési tulajdonban marad és mint ilyen földjáradékra jogosult az illető; végül, hogy kiveszik a földet (korábban vol­tak olyan elképzelések, hogy ezt az örökös szabja meg, de kiderült, hogy a közgyűlés és az alapszabály határozza majd meg en­nek a mértékét és kiadhatóságát). Szó esett arról is, hogy a szövetkezeti tag a tu­lajdonát képező földet kívülállóknak is eladhatja. Megtárgyaltuk a tulajdonviszo­nyok kérdését, azt, hogy tulajdonképpen kié a szövetkezet. A résztvevők fölvetették a kérdést, hogy a szövetkezeti tag tulajdo­nossá tehető-e, és hogyan, hogy valójában magáénak érezze azt, ami az övé. A jogsza­bály tartalmazza: nevesíteni kell, hogy ata­agrárpolitika megújításáról van szö­göt a szövetkezeti vagyonból annak mek­kora hányada illeti meg. Ez egy, a világon egyedülálló megoldás... Ennek a törvény­nek az a célja, hogy a tulajdonosok gazda­tudatát és tulajdonosi érzését fokozzák. Mindez most már a gyakorlatban fog vizs­gázni. Július elsejétől minden szövetkezeti föld jelzáloggal terhelhető: tehát a szövet­kezet a tartozásaiért teljes vagyonával felel. Ez annyit jelent, hogy alkalmasint a föld a bankhoz átkerülhet.- Miben járul hozzá ez a háromnapos or­szágos konferencia a magyar agrárpolitika megújításához?- Ennek a törvénynek a szellemét kívánja érvényesíteni: azt, hogy a szövetkezeti tago­kat valódi tulajdonosokká tegyék. D.V. Fotó: K.M. A közélet hírei Négy tanácstagi körzetben lesz hol­nap Szekszárdon az MSZMP tagjainak lakóterületi találkozója, este 18.00 órai kezdettel. A 13-as körzetben élő párttagok a vá­rosi tanács vb termében, a 15-ös körzet lakói a Kálvin téri könyvtárban, a 43-asok a Mikes utcai párthelyiségben, a 36-os tanácstagi körzetben lakó MSZMP-tagok pedig a Kölcsey lakótelepen levő párthe­lyiségben beszélik meg a városi válasz­tási programot. * Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára kedden fogadta Natvar Szingh indiai külügyi államminisz­tert. * A szívélyes légkörű megbeszélésen az MSZMP főtitkára méltatta a magyar­indiai kapcsolatok jelentőségét. Szingh átadta Radzsiv Gandhi miniszterelnök jó­kívánságait és megbízásából megerősí­tette: az indiai vezetés szívesen látja Grósz Károlyt hivatalos látogatáson In­diában. * Lukács János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására tegnap Jugoszláviába uta­zott. Látogatása során Belgrádban és Zág­rábban tárgyalásokat folytat jugoszláv partnereivel az MSZMP és a JKSZ előtt álló feladatokról, a két párt közötti együtt­működés időszerű kérdéseiről. Lessék az eget...? (Folytatás az 1. oldalról.) Amikor építkeztek - 20-25 éve - ter­mészetesen számoltak a terepviszo­nyokkal. így a lejtővel is, melyen a víz köz­tudomásúan lefelé folyik. Ennek ismere­tében a „régi öregek” gondoskodtak ár­kokról, rétről, melynek füve szűri a vizet. Aztán az Egyesült Erővel Termelőszövet­kezet korábbi vezetősége, a maga szem­pontjából teljesen jogosan, táblásított. Az egybeszántásokhoz kapcsolódó me­lioráció során eltömtek egy sor levezető árkot. A melioráció, a szó értelme sze­rint, javító szándékú. Itt ártott. Az az át­eresz, mely korábban alkalmas volt a víz elvezetésére, már nem tudta ellátni fel­adatát. 1985-ben három alkalommal ön­tötte el a májusi eső vízzel és iszappal a portákat, az idén két ízben. Nem akárhogyan, hisz például Domo- kosék garázsában 70 centire állt és a 40X20 méteres udvarról 30 centis iszap­réteget kellett elhordani. Meg 100 csirke és 40 tyúk földi maradványait. Az átereszt az illetékes KM nem tisztíttatta. A vízitár­sulat itteni munkájának értéke, a helyiek megítélése szerint, legalább is kétséges volt. A kárt becsülni hivatott szakember a legcsekélyebb, emberi udvariasságban is gyökerezhető részvétet nem mutatta, sőt még a hatósági állatorvosi igazolás hitelét is kétségbe vonta. A kár felbecslé­se amúgy is képtelenség, hiszen ha a falu népe - 40-50 ember - nem fog össze, akkor ma még mindig iszappáncél fedi az udvarokat. Máig se fizetett. Mindez persze akár elhanyagolható is lehetne. Az már aligha, ami a közgondol­kodásban visszatükröződik. Az érintette­ket ugyanis még csak mérsékelten se nyugtatja meg az a mindenhonnan el­hangzott vélemény, mefy szerint nekik feltétlenül igazuk van. A helyzet változta­tására viszont nincs pénz. Véleményük és szakértői becslés szerint fél-, legfel­jebb egymillió forintot igényelne egy megfelelő vízáteresztő képességű át­eresz építése. Nehezen tudják megérte­ni, hogy egy Zomba méretű nagyközség­re a területileg illetékes város - Szek- szárd - ne tudná tört részét áldozni an­nak, amit a saját dűlőiben, némelyek szerint prominens polgárok magán­gondjainak megoldása érdekében, évti­zedekig megtett. A helyiek fő gondjával foglalkozó június 19-i falugyűlés enyhén szólva viharos volt. Viharait nyugodtan lehet politikaiaknak is nevezni. A legsum- másabb vélemény úgy hangzott, hogy az operációra váró betegen az injekciózás édeskeveset segít. Ha valaki él egy közösségben, akkor - ha tőle telhetőén tesz érte - joggal elvár­hatja, hogy a közösség vezetői együttér­ző nyilatkozatokon túl is foglalkozzanak problémáival. A zombaiak egyelőre az eget lesik, mely mint mindig, napjainkban is kifür­készhetetlen. Egy házból (a József Attila 60. számúból) már elmenekültek a lakók. A többiek is adják fel otthonaikat...? ORDAS IVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents