Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
4 - TOLNATAJ 1989. június 17. BBBBBnBBIBBBiaHBraBBaHBaennHaBBBnsnHBHHBrasnBaHnSE „A decsi párttitkár csak bírál, de nem gyakorol önkritikát. Ezt néhányszor elmondták nekem. Most pótolom és nyíltan beismerem hibám. Nem tartozom a hivatalos önkritikusok közé, akik minden alkalommal ugyanazt a hibát beismerik, s hogy beismerhessék, mindig újra elkövetik. Nem a felszín hibáit boncolgatom, mert ezt úgyis mindenki tudja, s tökéletes ember nincs, csak tökéletesnek tartott ember (bár ez is egyre kevesebb). Követtem el hibát! Nagyot és súlyosat. De vegyük sorjában: Én is úgy kezdtem az életet, mint a többi, s úgy is folytattam. Dolgoztam, tanultam. Tanultam és hittem. Hittem és boldog voltam, amikor apám a többi nincstelennel együtt földet kapott. Nagyon szerettem a dolgozókat és megfogadtam, küzdeni fogok azért, hogy jobb életet élhessen nyomorgó népünk...” „... A jó eredmények leszoktattak az önálló gondolkodásról és az árnyaktól nem láttam a sötétséget. Nem láttam, mert köztük fényes felirat állt: A dolgozók érdekében.” Egy párttitkár naplójából: A tiszta lapra... (Az én önkritikám) Plessz József, Tolnai Napló 1956. október 25. * „Október 20-án és október 22-én az alapszervi párttitkárok részére értekezletet tartottunk, melyen megtárgyaltuk az értelmiségről szóló párthatározatot és a gazdasági, valamint pártéletünk főbb kérdéseit... ... Hiányoljuk, hogy a Központi Vezetőség nem áll a politikai élet irányításának élén. S éppen ezért nagyfokú a bizonytalanság a párt tagsága és a dolgozók között. Igen nagy az aggódás a népgazdaság súlyos eladósodása miatt... ... Mezőgazdasági politikánk válságba jutott, azonnali intézkedést kell tenni, felül kell vizsgálni a gazdasági adópolitikánkat és a begyűjtési rendszerünket, csökkenteni kell a beadás mértékét..." (A Dombóvári Járási Párt-Végrehajtóbizottság levele a Központi Vezetőséghez. Tolnai Napló 1956. október 25. A Járási párt-vb nevében: Daradics Ferenc Járási első titkár.) * „Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnöke a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Irodának:- Miután a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a nép bizalma a nehéz órákban újra a miniszterelnök terhes felelősségét bízta rám, meg kívánom ragadni az első alkalmat, hogy a legélesebben megbélyegezzem a Magyar Népköz- társaság rendje és a népuralom ellen irányuló nagyszabású ellenforradalmi provokációt...” (Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnökének nyilatkozata az ellenforradalmi provokációról. Tolnai Napló, 1956. október 25.) * „Hétfőn a késő esti órákban tartotta elnökségi ülését a szekszárdi Hazafias Népfront bizottsága... ... Elfogadta a Hazafias Népfront elnökségének ülése azt a javaslatot is, hogy a szekszárdi Sztálin tér névéi változtassák vissza I. Béla király térre. Dr. Hadnagy Albert megyei levéltárosnak a javaslatára elhatározta az elnökség, hogy javaslatot terjeszt a Hazafias Népfront országos tanácsához, hogy a főváros egyik legszebb terén állítsák fel a honfoglaló Árpád szobrát.” (Árpád-szobor felállítását javasolja a fővárosban a szekszárdi Hazafias Népfrontbizottság elnöksége, Tolnai Napló 1956. október 25.) * . „A Magyar Néphadsereg honvédéi, tiszthelyettesei, és tisztjei az ellenforradalmi csőcselék megmozdulásának letörésére vívott október 24-i harcokban becsülettel helytálltak. Bebizonyították, hogy a legnehezebb időben is hűséges védelmezői a munkásosztály vezette nép hatalmának, a proletárdiktatúrának...” (A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa, Bata István s. k., Tolnai Napló 1956. október 25.) * „Az emberek százai csoportosultak az utcai hangosbeszélők alá szerdán és csütörtök délelőtt és néma fejbólintással vették tudomásul a tényekét. Tam József, a nemrég rehabilitált középparaszt, Vesztergombi János és'töb- biek is csak hallgattak. Többet vártak a „Ha nincs igazságlevés, megbékélés sincs-” A minősítésre nem vállalkozom. A történelmi események megtörténtek. Ezek politikai, erkölcsi és etikai minősítése nem az újságíró, hanem a tárgyilagos, igazságra törekvő történészek feladata. Bízzunk abban, hogy ők politikai befolyásoltságtól mentesen végre megteszik ezt. E dokumentum-összeállítás szerzője csak. azzal a jogával él, hogy rövidített és megszerkesztett formában, évtizedek múltán újra nyilvánosságra hozza az 1956. október 25-e és november 16-a között Tolna megyében történt események lényegét. Azt ellenben tudja, hogy az eddig zárolt anyag tényei nem egy, hanem sok ezer embert érdekelnek, érintenek, sújtanak. kommunistáktól, mint amennyit szerdán tettek. Tam Józsefben is még élénken él az elmúlt évek zord emléke. Tavaly még a család kenyerét is beadatták vele. Összesen 86 mázsa búzát kellett a begyűjtőhelyre vinni a törvénytelen megbé- lyegzés'miatt.- A múlt hibáival csak az tud igazán leszámolni, aki maga is szembetalálta magát a törvénytelenségekkel - mondta nemrégiben a városszerte köztiszteletben álló gazda... ... A párt új első titkárának és a Minisztertanács elnökének csütörtök délutáni nyilatkozata után nemzetiszínű kokárdás fiatalok járták Szekszárd utcáit... ... Az egykor forradalmi Szekszárd visz- szanyerte bizalmát s a kora esti órákban kedves ünnepség keretében koszorúz- ták meg az iskolák és társadalmi szervezetek az első és második világháború magyar. hősi halottainak emlékművét, amelyet a sztálinista világ elfelejtett . Szekszárdon és szerte az országban.” (Nemzeti zászlók lengnek Szekszárd középületein, Tolnai Napló 1956. október 25.) * „A megye üzemeiben - bár a dolgozókat élénken foglalkoztatják a Budapestről érkező hírek - zavartalanul folyik a termelőmunka. A munkások, műszakiak és tisztviselők azon dolgoznak, hogy fennakadás nélkül teljesíthessék az üzemek terveiket. Kedden délben, Nagy Imre elvtárs rádióbeszéde után minden üzemben munkásőrségek alakultak, hogy biztosítsák az üzemet minden esetleges támadás, zavarkeltés ellen.” (Munkásőrségek alakultak az üzemekben, Tolnai Napló, 1956. október 26.) * „A budapesti események hatására szerdán a délelőtti és a déli órákban, me- gyeszerte valamennyi élelmiszerbolt megtelt vásárlókkal... ... Általában az élelmiszerellátás sokkal jobb, mint tavaly. Az utolsó negyedévben zsírból.36, rizsből 400, fűszerpaprikából 14, húsból 89,5 százalékkal nagyobb a központi árualap, mint a múlt év hasonló időszakában... ... Ruházati cikkekben a több és jobb áru mellett számos újdonság is várja majd a vásárlókat. Forgalomba került a selyemripsz, amit évek óta hiába keresett a vevő.” (A szerdai vásárlási lázról, Tolnai Napló, 1956. október 26.) * „Mi, a Bonyhádi Zománcművek dolgozói mélységesen elítéljük az ellenforradalmárok véres felkelését és biztosítjuk a Központi Vezetőséget és a kormányt, hogy munkánkban szilárdan helytállva, minden rendzavarást megakadályozva követjük pártunkat azon az úton, amely a dolgozók jólétének emelését, a szocializmus felépítését eredményezi.” (A Bonyhádi Zománcgyár dolgozóinak távirata a Központi Vezetőséghez, Tolnai Napló, 1956. október 26. * „Több mint 12 millió forintos költséggel bővítik, korszerűsítik a második ötéves terv hátralevő esztendejében a Paksi Konzervgyárat.” „A sárpilisi Szabadság Tsz-ben év végére 34 forintnyi részesedést terveznek egy-egy munkaegységre, amelyből évközben 8 forintot fizettek ki. „Néhány napon belül megjelenik a Szekszárdi Babits Társaság 1957-es évkönyve.” „A Tolna megyei KISZÖV DlSZ-alap- szervezetének kultúrcsoportja Molnár Ferenc: „Pál utcai fiúk" c. háromfelvonásos drámájának előadására készül.” „A Fácánkerthez tartozó Júlia-majorban 42 000 forintos költséggel kultúrházat építenek.” „A vízellátás megjavítására Decsen, a Kossuth Lajos utca sarkán lévő, használaton kívüli régi kutat 22 000 forintos beruházással felújították, s átadták rendeltetésének.” (Hírek a megyéből, Tolnai Napló 1956. október 27.) * „Munkatársunk beszélgetést folytatott a Szekszárdi Garay János Általános Gimnázium osztályainak küldöttségeivel. A beszélgetés folyamán a diákok elmondták kérdéseiket, javaslataikat a jelenlegi helyzettel kapcsolatban... ... A szovjet csapatok kivonásáról - ne csak a harcokból, hanem az ország egész területéről - azonnal kezdjen tárgyalásokat a kormány a Szovjetunióval, mert véleményük szerint csak a szovjet csapatok kivonása után beszélhetünk őszinte szovjet-magyar barátságról...” (Egy sorban a diákok, Tolna megyei Népújság, 1956. október 29.) * „Dombóváron az elmúlt napokban igen élénk volt a hangulat: a lakosság tüntetett az elmúlt idők Rákosi-politikája ellen. Fegyverhasználatra azonban nem került sor. A forrongás közepette forradalmi tanácsot hoztak létre Dombóváron és a járás több községében... Vasárnap két teherautót indítottak útnak Dombóvárról a fővárosba, élelmiszerekkel megrakva...” (Bebrits miniszter leváltását követelik a vasutasok, Tolna megyei Népújság, 1956. október 29.) * „Felkérjük az üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóit, a szekszárdi parasztságot, az értelmiségieket, az ifjúságot, hogy még a mai nap folyamán válaszszák meg küldötteiket, akik képviselik Szekszárd város dolgozóit a Városi Nemzeti Bizottságban...” (Még ma!, Tolna megyei Népújság, 1956. október 29., Szekszárd város Nemzeti Tanácsának előkészítő bizottsága) * „Tudomásul vesszük a nagy magyar nemzeti eseményeket. A parasztság ezekben a forradalmi órákban, az őket ért súlyos sérelmek után követeléseit a kővetkezőkben foglalja össze: 1. A személyi kultusz idején a parasztságot megszégyenítő személyeknek hivatalos helyekről való azonnali félreállitá- sa. 2. Az adóztatás igazságos rendezését, külön figyelemmel a borfogyasztási adóra. 3. A beszolgáltatási rendszer teljes eltörlését, a szabad szerződéskötések biztosítását, elfogadható feltételek mellett. (A szekszárdi parasztság követelései, Tolna megyei Népújság, 1956. október 29.) * „Felemelő érzés volt végighallgatni a szekszárdi városháza nagytermében a Nemzeti Bizottság választását. A tömeg talán még háromszor ekkora teremben sem fért volna el rendesen és egyhangúlag Fogarasi Józsefet választották meg korelnöknek a gyűlés levezetésére. Felcsendültek a magyar Himnusz hangjai. Micsoda magasztos érzés hallani, hogy a szekszárdi polgárság még nem felejtette el nemzeti dalunkat, teli torokkal énekelte mindenki. S micsoda magasztos érzés, hogy egyszer végre ismét szabadon használhatják az emberek tömeg előtt az isten nevét és áldását kérhetik egész népünkre, sokat szenvedett hazánkra. Az igazi demokratizmus érvényesült: Mindenki szabadon nyilvánította véleményét és még a legapróbb kérdésekben is a résztvevő küldöttek szavazása volt mérvadó. így döntöttek afelett is, hogy a nemzeti tanács 50 százaléka paraszt legyen, mivel a város lakói többségükben parasztok és a másik ötven százalékon osztoznak a többi rétegek. így 20 százaléka jutott a munkásságnak, 10 százalék az értelmiségnek, 10 százalék az ifjúságnak, 5 százalék az ipari szövetkezeteknek és 5 százalék a magán kisiparosoknak. A vita során a következőket választották meg a Nemzeti Bizottságba: Simon-Takács István, Heidl Dömötör, Gutái József, Berta Gyula, Kapitány Ferenc, Hámori György, Karafiáth Ferenc, Kimle Ödön, Halász István, Bánhidi Gyula, Bálint Sándor, Németh Lajos, Gulyás József, Siklósi Lajos, Rottkai Gyula, Szabó- pál István, Megyeri József, Töttös József, Papp János, Tóth János, Csaba Árpád, Tarján László, Balogh József, Erdélyi Tibor, Dán Mihály, Tóbiás János, dr. Tóth János, Till János, Hradek Lajos, Horváth György, Dobán Szilárd, Fogarassy János, Takács József, Pálos Miklós, Takács György, Szabó József, Dallos László, dr. Kollár Tibor, Mozolai Mihály, Simon László, dr. Pataki Kálmán, Szántó Ferenc, Posta Lajos, dr. Sárosi István, dr. Kovács Károly, dr. Nagy István, dr. Hadnagy Albert, Papp István, Szakály Ferenc, Preimer József, Tam József, Nagy Ferenc, Márkváth Ferenc, Klézli Ferenc, Budai Mátyás, Partos Hubert, Vesztergombi Antal, Céh István, Simon József, Szabadi Ferenc, id. Kiss István, Bóvári Lajos, Lengyel József, Hegyi István, Taksonyi János, Kaposi István, Csuka István, Cziráki József, Szabó Ferenc, Fogarassi József, Nagy János, Föglein Ferenc, Csuka Ferenc, Sik János, Föglein István, Frei Mihály, Tatai Mihály, Földesi József, ifj. Földes István, Bonyai István, Szűcs Ferenc, Steig János, Hubert Mihály, Wéber János, Balog Ádám, Nagy Sándor, ifj. Kocza József, Nagy László, Ferencz Péter, Töttös Pál, Tóth Ferenc, Czéh János, Kovács Ádám, Cseri István, Szabó János, Matus György, ifj. Bencze József, ifj. Ranga József, Hon/áth Erzsébet, Ormoshegyi Zoltán, Kovács Rózsa. Elhatározta a közgyűlés, hogy felkéri a város három felekezetét, hogy egy-egy tagot delegáljon a Nemzeti Bizottságba. Úgyszintén lehetővé tették a helyi termelőszövetkezetnek, hogy két tagot delegáljon a bizottságba. Elhatározták, hogy választanak egy 12 tagú elnökséget és egy elnököt, akik a napi ügyeket intézik. A gyülekezet egyhangúlag állást foglalt amellett, hogy a szovjet hadsereg a legrövidebb időn belül hagyja el hazánkat, még akkor is végre kell ezt hajtani, ha a szovjetek a tárgyalások során erre nem mutatnak hajlandóságot. Többek között kiálltak még azért is, hogy minden polgári személytől vonják be a fegyvert, mert most a nemzeti forradalom során nagyon sok arra alkalmatlan ember jutott fegyverhez és ez veszélyezteti a békés lakosság nyugalmát. A gyűlésen több hasznos javaslat és szívhez szóló szónoklat hangzott el, amelyekre még visszatérünk.” (Megalakult Szekszárdon a Városi Nemzeti Bizottság, Tolna megyei Népújság, 1956. október 30.) * ....A beszolgáltatás áldozatokat is követelt. A kőtelező állampolgári fegyelem leplével takarózó törvénytelenség, önkény olyan parasztok életét oltotta ki, akik felemelték hangjukat a kizsaroló beszolgáltatás ellen, s a kiömlött vér a gyűlöletes ÁVH kezén szárad. H árom évvel ezelőtt történt megyénk egyik községében, Felsőnyéken... A parasztság betakarította a kukoricatermést. Nosza, mindenki teljesítse mielőbb a kukoricabeadást. Hosszú János kijelentette: - Nem adok be egy szem kukoricát sem, mit etetek akkor a jószággal. - Persze, egymás kezébe adták a kilincset a népnevelők ezek után. Hosszú János azonban hajthatatlan maradt. Az illetékesek már a rendőrséget is „bevonták a népnevelő munkába.” Ez sem használt. - Ellenség - mondták akkor Hosszú Jánosra. Pedig még kuláklis- tán sem volt, a kategóriában mint kispa- raszt szerepelt. Addig-addig, amíg a következő telefonhívás nem ment Tamásiba: Jöjjön ki az ÁVH, mert Hosszú Jánossal nem lehet bírni.” Jöttek is hamarosan, még aznap éjjel. Egy autó állt meg Hosszú Jánósék előtt, kiszálltak vagy hatan és bezörgettek. Hosszú Jánosné ment ajtót nyitni a késői „vendégeknek”, akik közül kettő elállta előtte az utat, nem engedték vissza a szobába. Röviddel ezután, öt lövést hallott gyors egymásutánban. A temetés napjáig senkit sem engedtek be a lakásba, még az udvarra sem. Ezalatt az idő alatt természetesen megtörtént a „hivatalos vizsgálat”, amely sze■■BUB ÜHü
