Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
2 - TOLNATÁJ 1989. június 17. A bátaszékiek hűsége- A gyerekekkel szerintem éppúgy lehet beszélgetni, mint a felnőttekkel. Mindenről van véleményük, néha őszintébb véleményük, mint a nagyoknak. Te a nyolcévesek korcsoportjában dijat nyertél Noé bárkája című rajzoddal az Interparlamentáris Unió gyermekrajzpályázatán, amelyre 33 országból több mint hétezer gyermekalkotást küldtek be. Erről beszélgessünk egy kicsit.- A pályázatról? ... Úgy kezdődött, hogy apukám sokat mesélt nekem a híres emberekről, és amikor már elfogytak ezek a témák, elkezdte mesélni a Bibliát. A Noé bárkájáról szóló történet nagyon tetszett nekem, és lerajzoltam. Járok a Jakab Géza bácsihoz rajzszakkörre, ott lerajzoltam egy kis lapra, és akkor Géza bácsinak nagyon tetszett ez a rajz, ezért egy nagy lapra is lerajzoltam. I- Géza bácsi küldte ‘el erre a rajzversenyre?- Igen. ■ - És a díj?- Fölutaztunk Budapestre, és a Műcsarnokban Varga Imrétől, a szobrász- művésztől átvettem a díjat. I - Tudtad, hogy híres szobrász?- Igen, tudtam, hogy Kossuth-díjas szobrászművész. Hallottam a nevét, meg azt, hogy ő építette a Prométheuszt. Különben látni még nem láttam addig. Csak úgy elképzeltem, de nem hasonlított arra, amilyennek gondoltam. ■ - Olvasni is szoktad a Bibliát?- Igen, van otthon háromféle gyerekeknek való Bibliánk. Megvan az eredeti kisbetűs is... Nekem az tetszett az Ádám és Éva történetében, amikor a kígyó azt mondja Évának, hogy egye meg az almát. Meg érdekes volt a Noé bárkája...- Egy percre álljunk meg itt. Ha a te helyedbe képzelem magam, én olyasmire gondoltam volna Noé történetével kapcsolatban, hogy az egész élővilág veszedelembe sodródhat megint, és aktuálissá válhat a megmentései Hogy jutott eszedbe ezzel a témával foglalkozni?- Azokból a történetekből, amiket apukám nekem elmesélt, ez tetszett a legjobban, mert Noé olyan okos volt, hogy minden fajtából két állatot vitt föl a bárkába... Meg hát Istennel is egyetértett. I- A Bibliáról azért beszélgettetek, mert vallásos a család, vagy úgy beszélgettetek róla, mint egy történelemkönyvről? Hogyan közeledtetek hozzá?- Nem vagyunk vallásosak, de értéknek tartjuk a Bibliát. I- Apukáddal, aki építészmérnök a paksi atomerőműnél, jó barátságban vagytok ti ketten. Abból látom, hogy ilyen intellektuális témákról szoktatok beszélgetni. Anyukáddal is beszélgetsz ilyesmiről?- Szoktam. De vele kevesebbet. I - Van testvéred?- Egy. Lány. Halász Dóra. I. A-s a Kecskés Ferenc utcában, a négyes iskolában. Hét és fél éves. I- Akkor te vagy a nagyobb. Most nagyon furcsát fogok kérdezni tőled. Neked mi a véleményed az életről? A mostani életről?- Az enyémről?- A tiédről is. Meg mindenkiéről.- Szerintem vannak olyan emberek, akik nem tehetnek róla, hogy rossz életük van, meg vannak olyan emberek, akik buták. Í- Miben látod a butaság megnyilvánulásait?- Ezt hogy tetszik érteni?- Azt mondtad, hogy vannak olyan emberek, akik buták. Tehát ezek, ha rosszul élnek, az annak tulajdonítható szerinted, hogy nem tudják értelmesen felfogni, mit kellenne tenniük ahhoz, hogy jó legyen az életük?- igen. I- Például mi olyan rossz, amit butaságból tesznek?- Rablás... veszekednek... vagy az életüket kockáztatják. I- Ebben teljesen igazad van. A világ dolgaira szoktál figyelni a televízióban, rádióban?- Politika? I : - Politikára. Ezt azért kérdezem, mert arra gondoltam, hogy a te nevedet most már sokan ismerik szerte a világban.- Inkább csak a... névrokonomét. I - Mondj valamit a névrokonodról.- Annyit tudok róla, hogy ő egy szótáríró.- Arra gondoltam: ennek a rajzversenynek az eredményét a világ országaiban közzétették. Te valamilyen formában szellemi kapcsolatba léptél a világgal. Szellemi kapcsolatod van a világ gyermekeivel. Tudnak rólad. Ezt jó érzés lehet tudni.- Jó... Dicsekedni lehet vele. ■ - Szoktál?- Nem... nem sokat. Í- Tulajdonképpen igazából kit érdekel, hogy neked van egy ilyen díjad?- Engem. Mert ez nem olyan, mint például ha csinálunk egy süteményt... Mert ezt az egészet én csináltam.- Ez igaz. A süteménynek az alkotóelemeit nem az hozza létre, aki süti... előbb elvetik a búzát, az kikel, learatják, megőrlik... a tyúk adja hozzá a tojást... de ennek a rajznak valóban minden elemét te csináltad. Azt hiszem, értem, mire gondolsz. Szeretnél egész életedben rajzolni?- Szeretnék. I- Én is rajzoltam gyerekkoromban, kamaszkoromban, később is. Felvételiztem grafikára. Tudom, milyen nagyszerű érzés, amikor az ember rajzol. Te hogy tudnád megfogalmazni: miben áll ez az öröm?- Abban, hogy a gondolataimat le tudom rajzolni. I- Amit az ember lerajzol, egy fajta kézzelfogható valósággá válik. Azt nem lehet letagadni. Nem olyan, mint a szó, hogy elszáll. írni nem szoktál?- Verset írni? Szoktam. Írtam egy mackós mesét, meg egy verset a tengerészekről. I- Aki verset meg mesét ír, az össze tudja hasonlítani a két érzést... Mit szeretnél a legjobban?- Bármit? I - Bármit.- Kutyát. I - Látom, nagyon szereted az állatokat.- Azért rajzoltam a Noé bárkáját is. Mert sok benne az állat. I- Néha arra gondolok, hogy az emberek még az állatoknál is jobban ismerik a félelmet. Te félsz valamitől?- Hát... hogyha rosszat teszek, akkor félek. Ha nem, akkor nincs miért. Most például nem félek. I- Ez helyes. Ha félnél, nem tudnád ilyen őszintén elmondani a véleményedet. Kivel lehetsz maradéktalanul őszinte?- A családdal. ■ - Minden tagjával?- Minden tagjával. I- Irigylésre méltó. Az ember ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy mindenkivel, aki őt körülveszi, maradéktalanul őszinte lehessen. Akkor nagyon jó lehet nálatok otthon. Milyen az otthonotok?- A lakás? A hangulata jó, csak kicsit kicsi, most el szeretnénk költözni. I- Az a fontos, hogy jól érezd magad otthon.- Emeletes ágyban alszom, jó ott le-föl menni, szeretem a magaslati levegőt... ■ - Mi szeretnél lenni?- Festőművész, szobrász, vagy ilyesmi... ■ - Agyagozni is szoktál?- Legtöbbször élőlényeket, embert, emberi arcokat formálok az agyagból. Tegnap például megpróbáltam csinálni egy balerinát... nem sikerült. I- Elkanyarodtunk a kérdéstől: nem válaszoltál rá, hogy érdekel-e a politika.- Nem. I- Miért? Szerinted rossz dolog a politika ? Nem akarlak befolyásolni a döntésedben, a véleményed érdekel.- Rossz. ■ - Mi rosszat érzel vagy sejtesz benne?- Hogy az emberek nem egyek. Nem értenek egyet. Én nem figyelek a politikára. Szobrot szeretnék készíteni. Olyasmit, mint aki azt a gondolkodó embert csinálta. ■ -Az Rodin.- Azt az embert tényleg nehéz lehetett úgy megcsinálni, hogy mindenkiben, aki látja, olyan érzést keltsen, hogy gondolkodik. ■ - Érdekel az anatómia?- Nem.- Még nem is érdekelhet... De azért na- • gyón nagy dolog tudni rajzolni. Egyszer Bécsben egy egész napot töltöttem a Dürer múzeumban, az Albertinában. Ez egy kétemeletes épület, tele csodálatos rajzokkal. A legszebb egy madárszárnytanulmány volt. Ezek a rajzok nem a megszólalásig azonosak azzal, amit ábrázolnak, sokkal többek annál. Mikor rajzolsz, arra törekedsz, hogy ábrázold, amire gondolsz, vagy arra, hogy a rajz hasonlítson a valóságra?- Hogy ábrázoljam. Ha pont olyan, akkor nem az igazi. Akkor csak másolat... I- Ha most azt mondanám, hogy semmilyen kötelezettséged nincs, szabad vagy, mint a madár, mit tennél?- Rajzolnék. I- Hosszú ideig beteg voltál. A szanatóriumban töltött hetek alatt nem maradtál el az iskolai tananyaggal?- Nem. Volt olyan gyerek is, aki már nyolc hónapja ott volt, és nem maradt el. Meg voltak ott intézeti gyerekek is, akik csak játszottak, nem látogatta őket senki. Én akkor sajnáltam őket, amikor például jöttek hozzám a szüleim, és ők csak nézték, hogy valakik a másik gyereket gondozzák és szeretik... I- Ha valami nagyon szépet üzenhetnél a világ gyerekeinek, az összes gyereknek, úgy, hogy valamilyen csoda folytán erről mindenki értesüljön, mit üzennél?- Tanuljanak... I- Azt hiszem, hogy ez a legszebb üzenet. Köszönöm, hogy elbeszélgettél velem... meg a felnőtt olvasókkal. Úgy hozta egykor az ország sorsa, hogy Bátaszéknek is színt kellett vallania Magyarországhoz való hűségéről. Történt, hogy 1918. december 8-án a szerb csapatok az első világháborúban győztes hatalmak által kijelölt demarkációs vonalra csoportosították át erőik egy részét, és megszállták a megye délkeleti részén lévő vasúti csomópontot. A lakosság különböző módon igyekezett az ideiglenes állapotnak tekintett helyzetet átvészelni. Volt passzív ellenállás, az értelmiségiek közül többen igyekeztek „jó arcot vágni”, és még egy-egy szerb ünnepen is képviseltették magukat. Néhány apróbb incidenstől eltekintve azonban a lakosság és a megszállók között nem volt súlyosabb súrlódás. A vasutasok azonban ellenálltak, s ha lehetett, megtagadták a szolgálatot, nem akartak a megszállók érdekében tenni. Sztrájkba léptek. Nem voltak hajlandók segíteni, hogy a csapat dunántúli egységei a baja-bátaszéki vonalon kapcsolatot tarthassanak fenn a Duna-Tisza közén lévő haderővel. A szerb katonák - erőszakot alkalmazva - összfogdosták a vasutasokat, és a munka felvételére kényszerítették őket. A munka ezt követően is csak lassú ütemben folyt. A demarkációs vonaltól délre gyors egymásutánban hozták az intézkedéseket, hogy a közigazgatás terén mielőbb szerves egységgé alakítsák ki az ország megszállt területét. Az újvidéki „nemzeti kormány” mindent megtett, hogy az e területen lévő városok, községek, csatlakozzanak hozzá. Ennek érdekében egyfajta „hűségnyilatkozatot" kívánt meg az elöljáróságoktól, képviselőtestületektől. Bátaszéken erre az eseményre 1919. március 18-án került volna sor. Az eseményről jegyzőkönyv maradt fenn - innen ismert a bátaszékiek hűsége. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a községháza tanácstermében megjelent Krsztics Vászó pécsváradi járási főszolgabíró, llity Péter őrnagy térparancsnok, s ott volt a község főjegyzője, bírája, a jegyzők, és a képviselőtestületi tagok, összesen tizenheten. A jegyzőkönyv szeHatvanöt esztendővel ezelőtt, 1924- ben tárgyalta a magyar nemzetgyűlés a nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvényt. Ebből az alkalomból, valószínűleg bagatellizálni akarta a helyzetet a Tolna megyei Újság munkatársa, amikor a XIX. század 30-as, 40-es esztendeiből citált - ma már valóban humorosan ható - főszolgabírói németellenes rendelkezéseket. Ezekkel kívánta illusztrálni úgymond a nemzetiségiek üldözését. A citált rendelkezések egyértelművé teszik, hogy egykor úgy vélték: elég megtiltani a népviseletet, s némi erőszakkal terjeszteni a magyar nyelvet, s megtörténik az asszimiláció, megoldódik a nemzetiségi kérdés. Az alábbi rendeletek Visolyi János gyönki főszolgabíró tollából származnak. 1832. május 1-jén az alábbi rendeletet adta ki: „... f. é. első május négy esztendőstől ötven esztendősig minden németnek a harisnya (strimpfli) viselet egyáltalán megtiltatik. Az pandúroknak is utasítás fog adatni, hogy az kitett idejű németeknél, ha harisnyát fognak szemlélni, azokat bokában elvágván az szárát, bőrkötelekkel együtt hozzám behozzák. Az harisnyaviselet micsoda okoknál fogva tilal- maztatik a nemes vármegyéből, már tavai és több futólevelemben eléggé megmagyarázva vagyon. Az jegyzők, kik egyszersmind tanítók is, tanítványaiknak az harisnyát eltiltani újólag szoros kötelességeknek ismerjék, különben hivatalaikat elvesztik. Tormási, varsádi, nánai, ké- tyi, murgai, csibráki, dúzsi, hőgyészi bírák nálam 5-dik máj. megjelenjenek.” A bírákat azért rendelte magához a főszolgabíró, hogy a rendelkezést egységesen értelmezzék, s megbeszéljék a szükségesnek ítélt tennivalókat. De hiába volt a rendelkezés, hiába volt a megbeszélés, a németek lábán ott maradt a strimpfli. Hordta azt a négyesztendős és az ötvenéves is. A tiltás nem használt. Látva ezt a főszolgabíró, éktelen haragra gerjedt, s egy esztendővel a fenti rendelkezés után újabb szigorú parancsot adott ki: „A harisnyaviselés újólag tiltatik. A jegyzők és elöljárók több izomban hírül rint az összejövetel tárgya a községi köz- igazgatás ideiglenes megszervezése volt. A szerb származású főszolgabíró illő módon bemutatkozott a községi testületnek és azonnal ismertette jövetelük célját. Közölte, hogy Baranya megye területén az újvidéki nemzeti kormány vette át az uralmat, Bátaszéket pedig a Baranya megyei főispán 3883/1919. sz. rendeletével Baranya megyéhez csatolta. A község elöljárósága tehát csak az újvidéki nemzeti kormánynak és alantas közegeinek rendelkezéseit köteles végrehajtani. A főszolgabíró nyilatkozatra szólította fel a jelen voltakat: készek-e ezt a rendelkezést tudomásul venni és ennek megfelelően cselekedni. Az események követésére idézzük a jegyzőkönyvet: „A községi elöljáróság erre tanácskozásra vonult vissza, és annak befejeztével - Magyarovics György községi elöljáró kivételével - a következő nyilatkozatot tette: »A községi elöljáróság az újvidéki nemzeti tanács impériumát nem ismeri el törvényes faktornak és annak, illetve az általa kinevezett hatóságoknak és közegeinek rendeletéit nem hajtja végre, ebből kifolyólag állásaikat elnöklő főszolgabírónak rendelkezésére bocsátják. Ezen nyilatkozatukat azzal indokolják, hogy egyedül a párisi békekonferenciát ismerik el illetékesnek ezen ügyben dönteni« A főszolgabíró tudomásul vette a nyilatkozatot, de az elöljáróság lemondását függőben tartotta azzal, hogy az ügyben később történik intézkedés. Arról azonban már a helyszínen intézkedett a szerb főszolgabíró, hogy a községi nemzeti tanácsot feloszlassák.” * A jegyzőkönyvet terjedelmes levél kíséretében Joó Károly képviselő juttatta el 1919. március 26-án az Igazság című megyei lapnak, amely mind a levelet, mind a jegyzőkönyvet azonnal közzétette. K. B. J. tegyék, hogy akiknek lábaikon onnét strimpfli fog találtatni, észrevétetni, f. é. május holnap 12-iki napja után a pandúrok és mások által elfog vágatni, az ifjak pedig, engedetlenségek tapasztaltatván testbéli büntetést is nyerhetnek, mivel szomorú tapasztalás után ezeknél vétet- tett észre a legvakmerőbb engedetlenség; hogy a tilalom hallással vagy nem tudással az ifjak magukat nem mentegethessék, ezen végzést a jegyzők gyakorta a templomok előtt közhírré tegyék. A mesterek tanítványaikat magyarban oktassák szorgalmatosán, strimpfliben való járás nekiek eltiltassék, amely tanítók a magyar nyelvet nem tudják, ezek magyar preceptort vegyenek fel és magok igyekezzenek a magyar nyelvet elegendőképpen tenni, nehogy az előbbi végzést a nemes vármegyének tapasztalnak kellessék, amidőn az oskolai vizsgálat alkalmával a magyar nyelvbéli járatlanságuk kifogna derülni, méltó dicséret fog esni oly német helységbeli tanítókra, kik másoknak például lehetnek magyar nyelvtanításra, mint az ruházat behozására nézve” Ezúttal is természetesen eredménytelen maradt a rendelet. 1834. január 10- én újabb intézkedés született. Ebből idézünk: „ ...ismét szoros kötelességül tétetik, hogy a gyerekeket a magyar nyelvben szorgalmatosán oktassák, a kapcahordást tilalmazzák, amely tanítók a magyar nyelvben járatlanok, magyar segédet tartsanak, nehogy hivatalukból elmozdit- tassanak” Még az 1840-es évek elején is akadt hasonló intézkedés a hatóságok részéről, de mintha a közigazgatás emberei belefáradtak volna már a rendelkezések unos-untalan ismétlésébe, végül is elmaradtak. Belátták: erőltetve nem szűnik meg a kapca viselése, s hatalmi szóval nem lehet eredményesen terjeszteni a magyar nyelvet sem. S mint tudott, a fenti rendelkezések után nem sokkal az itt lakó németek kapcában vonultak Kossuth zászlaja alá és német vezényszóra védték a magyar forradalmat. K. BALOGH JANOS A főszolgabíró és a német kapca Halász Előd és Domokos Eszter a lerajzolható világról
