Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. június 17. Népfront kontra Interfront Mi történik Lettországban? A válasz nem egyértelmű, mint ahogy a balti köztársaságban nem egyértelműek a politikai, a gazdasági és más folyamatok sem. A peresztrojka megindultával jelentkező változások hatására az emberek reménykedtek, hogy felszámolják a korábbi hibákat és igazságosabbá válik a társadalmi berendezkedés. A nyíltság érintette a történelem fehér foltjait és a legélesebb problémák megvitatását. Ugyanakkor végbement a társadalmi erők polarizációja: létrejött két társadalmi tömegmozgalom: a lett népfront és a lett köztársaság dolgozóinak internacionalista frontja. Az első zömmel a köztársaság lakóinak mintegy felét jelentő letteket, a másik az orosz nyelvű lakosságot tömöríti.- Szinte szó szerint megegyeznek a programok a nemzetiségi kérdéseket kivéve - mondta Anatolij Beljacsuk, az Interfront egyik vezetője. Furcsa helyzet, hogy mindkét frontban sok a kommunista. A két szervezet a peresztrojka híve, támogatja az SZKP mai politikáját, de nem tudnak megállapodni egymással, sőt, szemben állnak egymással.- Az Interfrontot a Népfront elleni harcra hozták létre, így vitatkozhatunk, de ma gyakorlatilag lehetetlen az együttműködés - véli Dainis Ivans, a Népfront tanácsának elnöke. A szembenállás egyelőre ideológiai sikra korlátozódik, a tömegtájékoztatási szervek nagy része a Népfronttal szimpatizál. Tavaly ősztől saját tájékoztatót jelentet meg Atmonda (Ébredés) címmel. Gyakorlatilag ez az első független kiadvány a Szovjetunióban. Az Interfront februárban és márciusban gyűléseket és felvonulásokat tartott. Az ott elhangzott javaslatok közül a lettek többet szélsőségesnek, sőt sértőnek minősítettek. A Népfront és a hozzá közel álló szervezet rendezett egy sor ellentüntetést és ez csak fokozta a feszültséget és a szakadást. Álláspontjaik nem közeledtek a népi küldöttek választási kampányában sem, sőt, jobban szervezett akciók eredményeként a képviselők többsége a Népfront és a vele együttérzők jelöltjeiből került ki. Miben tér el a két szervezet álláspontja? A nyelvi törvény kapcsán a Népfront a lett nyelv állami nyelvvé nyilvánítását akarja, az interesek szerint ezt a rangot meg kell adni az orosz, és a lettel rokon latgej nyelvnek is. Ezt azzal indokolják, hogy a törvénytervezet a nem lett lakosság diszkriminációjához vezethet. A Népfront viszont azt sérelmezi, hogy a tervezet csak deklarálja és nem biztosítja a lett államnyelv státusát. Az álláspontok közelítése azért is nehéz, mert egyik csoport se hajlandó kompromisszumra. Az Interfront több gyűlésen például határozottan elvetette, hogy a köztársaságban az egyetlen állami nyelv a lett legyen, sőt sztrájkokat helyeztek kilátásba, ha a lett legfelsőbb tanács elfogadja a törvényt. Van eltérés a lett állampolgári törvény kidolgozását illetően is. A vitában sokszor megfeledkeznek arról, hogy abban nyoma sem lehet a megkülönböztetésnek, bár az itt-ott felbukkan a népfrontos beszédekben. Az interesek több híve a törvény gondolatát is elveti, holott szerintem az nem mond ellent a nemzetközi jognak, sem a Szovjetunió és Lettország ma érvényben lévő alkotmányának.' Elképzelhető-e ilyen körülmények között a lettországi társadalmi erők konszolidációja? Igen, mert annak objektív alapja, hogy az emberek érdekeltek a peresztrojkában. De ma a társadalmi fejlődés realitása az, hogy egyetlen erő, a Lett Kommunista Párt képes e folyamatot vezetni. A nyíltság kiterjed, az Inter- front engedélyt kapott, hogy Egység néven kiadja a maga tájékoztatóját, s ennek első száma márciusban jelent meg. A kommunisták kezdeményezték a különböző társadalmi erők építő jellegű párbeszédét az átalakítás javítására. Rendszeressé válnak a találkozók a központi bizottságban, ahová meghívják a két front vezetőit, hogy felkutássák a nemzetiségi kapcsolatokban a feszültség csökkentését, a köztársaság egészséges erőinek összefogását. Eduard Kristkalu (APN-MTI-Press) Új vállalati törvény Jugoszláviában Az önigazgatás vége? Szabad testkultúra Szerelemhotelek német módra Családi cégek Bulgáriában Borisz Zankovról, aki már hosszú évek óta tanárként dolgozik a Szófiától mintegy 60 kilométerre fekvő Szvoge kisvárosban, a leghihetetlenebb történeteket mesélik. Jómagam is inkább anekdotának vettem egyik „csodatételét”. Borisz Zankov ismerősei mesélték, hogy egyszer télen meghívta őket vikendtelkére, a hegyekbe. Mikor a fáradt vendégek a házigazdával együtt beléptek a házba, meleg volt, valahonnan frissen főzött tea illata szállt. Mellesleg, a telken senki sem volt. A városból együtt jöttek el. Aztán mindenre fény derült. Kiderült, hogy a házigazda, mielőtt elindul, rádiótelefonos távirányítással mindig bekapcsolja a vi- kendházban lévő villanyradiátort, Borisz Zankov szavai szerint, ez az ő saját, egészen egyszerű kis találmánya. Akadnak ennél bonyolultabb készülékeik is. Beszélgetőpartnerem és öccse, Iván - akit itt lábon járó enciklopédiaként emlegetnek - megalkotott például egy olyan üreges téglát gyártó gépezetet, amellyel időt s pénzt lehet megtakarítani. Nem kevésbé érdekes a napakkumulátor is. A mindössze 2 m2 helyet elfoglaló napelemek felállíthatok esernyő alakban a ház udvarán, vagy tetőként az erkélyen és egész évben ellátják a családot meleg vízzel, tulajdonosaik a villamosenergia- kiadások 50 százalékát takaríthatják meg a berendezéssel. Mint Bulgáriában oly sokan, Borisz és Iván is szeretnék új módon kihasználni tehetségüket, tudásukat és feltalálói készségüket. Erre módot is ad nekik a bolgár államtanácsnak a gazdasági tevékenységről szóló új rendelete és szabályzata. Ugyanakkor kiderült, hogy nem is olyan egyszerű az állampolgároknak céget alapítaniuk.- Az alapvető akadályt, mint ahogy az várható volt, jelentéktelen bürokratikus dolgok tucatjai képezik, melyek a cég regisztrálásával és törvé- nyesitésével kapcsolatosak. A jövőbeli cég nem kis nehézségekbe ütközik a pénzügyi kérdések kapcsán, a Bolgár Nemzeti Bank fiókjában... Egyszóval, megint minden elakad a bürokrácia miatt. És mégis van remény. Bulgáriában már megjelentek az első, állampolgárok által nyitott cégek. Nemrég Szófia megye ipari, gazdasági társaságai versenyt hirdettek kis cégek alakítására, melyek feladata közszükségleti cikkek gyártása, és lakossági szolgáltatások ellátása. Mivel a Zankov testvérek gyártmányai mindennapjaink megkönnyítésére hivatottak, nekik is reális esélyük van a verseny megnyerésére. Feltéve, ha addig sikerül bejegyeztetniük saját cégüket. Martina Urumova (MTI-Press) Jugoszláviában 1988 novemberében módosították az alkotmányt, hogy megteremtsék a reformtörvények alkotmány- jogi keretét. Azóta a jugoszláv parlament - a kormány lemondása ellenére - folyamatosan vitatott meg és fogadott el új gazdasági törvényeket. Az egyik ilyen az új vállalati törvény, amelynek jelentősége abban van, hogy lebontja az úgynevezett társadalmi megállapodáson nyugvó döntési mechanizmust, és a gazdaság alapegységének a vállalatot jelöli meg. Az új vállalati törvény gyakorlatilag megszünteti az önigazgatás rendszerét, hiszen annak két alappillérét: a társadalmi megállapodást és az úgynevezett társult munka alapszervezeteit (tmasz) iktatja ki. Az utóbbiakból épült fel a társult munka szervezete (tmsz), vagyis a vállalat. A törvény kizárólag a gazdaságra voNéhány korán nyomott programfüzetben még olvashatjuk az egyik mesés szovjet körutazás állomásait: Jereván- Baku- Tbiliszi, ám az utóbbi hónapok eseményei - politikai és természeti katasztrófái - átírták az útvonalat. Noha itt a turistaszezon, Jerevánba és Tbiliszibe szinte képtelenség eljutniuk a külföldieknek! A földrengés és a nemzetiségi villongások, illetve a véres április miatt az Inturisz szovjet utazási iroda nem vállalja a kockázatot, hogy az országhatáron túlról érkezetteket a Kaukázus hajdani turistaparadicsomaiba vigye. Sőt, a belföldi útazások számát is drasztikus módon csökkentették. Híthű mohamedánok A három kaukázusi grácia (Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia) közül késő tavasszal csak Baku állta a külföldi turisták „udvarlását”, bár a bókolás ezúttal erőltetetten erőtlennek hatott. Egyébként a bakui hotelek is számtalan üres szobát kínáltak, amire korábban még a legzordabb téli napokban sem volt példa. Valahogy a szállodák elnéptelenedése együttjárt az utcák, terek kihalásával, ami csak részben magyarázható a böjti hónap szigorúan törvényt tisztelő napjaival. A mohamedánok ezekben a hetekben csak a napnyugta után vehetnek magukhoz enni- és innivalót, tulajdonképpen csak este nézhetnek asszonyukra is. Ha valaki eddig csupán az útikönyvekből ismerte a déli köztársaságot, az köny- nyedén legyinthet: hát mi köze Azerbajdzsánnak a valláshoz?! Mint tapasztaltam, natkozik, és kizárja a társadalmi szervezetek hasonló átalakítását. Három év türelmi időt ad a gazdálkodó szervezeteknek az átalakulásra, s ennek lejártával kötelezővé teszi azt. Nemcsak a vállalatok helyzetében történik jelentős fordulat, hanem nagyobb szerepet kap a magántulajdon is a gazdasági életben. A törvény megengedi az összes tulajdonformát a gazdaságban: az állami, a szövetkezeti és a magántulajdont, s az úgynevezett vegyes tulajdont is, ami a fent említettek vállalaton belüli együttélését jelentheti. Ugyanígy lehetővé válik a fejlett tőkés országokban létező összes vállalati alapforma létrehozása, mint például részvénytársaságok, kft-k stb. A törvény tartalmazza az átalakulás lehetőségét is, egyik tulajdonformából vagy egyik gazdálkodási formából a másikba. nagyon is szoros a kapcsolat; természet- ellenes is lenne, ha a több száz éves hagyományokat az elmúlt hetven esztendő gyökerestül megváltoztatná. Nagyon gyakori manapság, hogy a vezető beosztásúak is nyíltan kijelentik: munkaidő alatt a párt és a kormány utasításai szerint dolgoznak, ám otthon hithű mohamedánokként élnek. És nincs ebben semmi kivetnivaló, sőt, a peresztrojka eredményeként mind több helyen új mecsetek építéséhez fogtak hozzá, s a délutáni imákra az megy el, aki azt jónak tartja. A tiltások, ha lassan és óvatos léptekkel is, de távozófélben vannak. Változatlan indulatok Igaz, túlzás lenne azt állítani, hogy Azerbajdzsán mai első számú problémája az állam és az egyház kapcsolata. Sajnos, vannak ennél súlyosabb és nehezebben megoldható gondok is. Hiszen Karabah helyzete jelenleg sem rózsás, az azerbajdzsán-örmény ellentét pedig inkább hasonlítható a háborúskodáshoz, mint a jószomszédi perlekedéshez. S a tájékozatlan utazó, az útikönyveken és TASZSZ-híreken felnőtt idegen meg is lepődik, amikor a leghétköznapibb szituációban találkozik a gyűlölködéssel. A bolti eladók elvetett szavaiból, az éttermi pincér vállrándításából, az alkalmi idegenvezetők lázas mondataiból minduntalan azt érezni, hogy valami nagyon nincs rendben. Csak töprengeni lehet azon, hogy a hosszú évek, évtizedek ellentéteit milyen mesterséges erők igyekeztek leplezni a nyilvánosság elől, hogy Az NDK-ban is meglehetősen ritkán van önálló lakásuk a pályakezdő fiataloknak. Már néhány évvel ezelőtt felmerült az úgynevezett szerelemhotelek intézményének megvalósítása, s az elképzeléseket gyakorlati lépések követték. Az ifjúsági szállodalánc vállalta magára a humanitárius lépést, azoknak kínálva szolgáltatásait, akiknek kevés a pénzük, de nyugodtan, békességben kívánják eltölteni az éjszakát a szabad testkultúra szellemében. A portán nem akadékoskodnak, hogy házaspárról vagy „vadidegenekről” van szó; csupán a bejelentő lapot kell kitölteni a legegyszerűbb adatokkal, s máris átadják a szobakulcsot. Tulajdonképpen azt sem bánják, ha mindössze néhány órára vonul el a pár a szobába, de ekkor is egynapi tartózkodást kell fizetni. Az NDK-ban népszerűvé vált „kétszemélyes hotelek” vezetői természetesen annak örülnek inkább, ha a szabadság idejére, hosszabb időtartamra kötik le a szobájukat. Ezért a nagyvárosok mellett különösen vidéken fejlesztették a hálózatot - festői fekvésű panziók képében. A kis szállodák egy része új szolgáltatásként bevezette, hogy a fiatal házasok, ha hozzájuk érkeznek nászúira, különös kiváltságokban részesülnek. Kizárólag az ő számukra engedélyezték, hogy a reggelit és az ebédet a szobába kérjék, de mivel úgy gondolják, hogy estig elfárada hibás sztálini nemzetiségi politika - most a peresztrojka és a glasznoszty szabadságával élve - egyre-másra robbantja ki a viszályokat. Bakuban több hónap után május 9-én vonták vissza a rendkívüli állapotra és az éjszakai kijárási tilalomra vonatkozó katonai parancsokat. Ottjártamkor még javában életben volt mindkettő, és őszintén be kell vallanom, nemcsak a turista, de az újságíró sem viseli jól, ha mozgásában korlátozzák. Azonban akkor még nem érett meg a helyzet a feszültség feloldására. Mégsem beszélhetek túlzott és felesleges óvatosságról, hiszen Bakuban elképesztő rémhírek terjengtek. Föld alatt szervezkedő „hazafias” mozgalmakról, amelyek első számú feladatul jelölték meg az örmények kiszorítását Azerbajdzsánból, valamint Karabah „megtisztítását”. A gyanútlan látogató, ha a helybéli újságokat lapozza át, természetesen (?) nem talál semmi erre utaló írást. Ebből aztán azt a következtetést is levonhatná, hogy a szélsőséges elemek csekély szerepet játszanak. 300 ezer menekült Ehelyett én arra jutottam, hogy bántó a karabahi helyzet elhallgatása, mert ott még az új útra való térés első jelei sem mutatkoznak. Bántó az is, hogy nem a bakui újságok írják meg (hanem a reformlap Ogonyok), hogy idestova egy éve 300 ezer azerbajdzsán és örmény menekült él elképesztő körülmények között, köztük sokan sátrakban, vasúti lakókocsikban. Azt sem kéne elhallgatni Bakuban, hogy az egykor kizárólag örmény lakosságú azerbajdzsán falvak teljesen nak, a vacsorát már csak az étteremben fogyaszthatják el. A nászutasoknak elő- rendelési joguk van a szaunára, uszodára és a konditeremre, valamint az összes szervezett kirándulásra. A szolgáltatás annyira bevált, hogy egy sor kis hotelben már csak a jövő évre vesznek fel nászutas rendeléseket, vagyis igencsak megfontolt döntésre késztetik a fiatalokat. Azt is sietve kikötik a szállodavezetők, hogy a másodszor házasulandók náluk már nem számítanak nászutasoknak, s így kiváltságoktól mentes, egyszerű turistaként kezelik őket. A szerelemhotelekben a porta felett ott díszeleg a figyelemkeltő felirat, a szállodák jelszava is: „A legkisebb formaságokat és a legnagyobb bizalmat!” A bizalomerősítő akció keretében ezeken az éjszakai pihenőhelyeken megszüntették a folyosókon felügyelő kulcsos asszonyok rendszerét. Ugyanakkor azt is megkövetelik a vendégektől, hogy a bizalomért cserében ne próbáljanak meg idegeneket becsempészni a szobákba. De miért is lépnének az illegalitás útjára, amikor legális lehetőségük van arra, hogy ha úgy tartja kedvük, legközelebb másik partnerrel érkezzenek. A személyzet maximálisan diszkrét, s ahogy az a szolgálati utasításban is olvasható: cinkosan a vendégre kacsintani szigorúan tilos. Igaz, megértőén mosolyogni szabad... kihaltak, éppúgy, ahogy Örményországban is megszűntek létezni az azerbajdzsán települések. Kár, hogy arról sem ír a helyi sajtó, hogy még Bakuban sem lét- biztonság örményként dolgozni, s akkor még nem szóltunk a kisvárosokról! Szóval csak látszólagos ez a nyugalom. Persze, a turistának nem illik mindent észrevennie. Például nem illik megkérdeznie az idegenvezetőt, hogy ez az a tér a kormányépület előtt, amelyen néhány hónapja százezres tömeg töntetett. Vagy ezeken az utcákon dübörögtek napokon keresztül a tankok, s álltak sorfalat az ál- lig felfegyverkezett katonák? S ki tudja, talán éppen azok a velünk szemben jövő lányok adtak virágot és kenyeret a pajzs mögé húzódó fegyvereseknek, talán éppen ők ültek a tankok elé, hogy megakadályozzák továbbhaladásukat?... Nemzetiségi plénum előtt A turista manapság, ha Bakuban jár, nem érzi felhőtlen boldogságnak a várossal való ismerkedést, hiszen hasonló gondolatok gyötrik minden lépésnél. Pedig Bakuban ma is rengeteg a látnivaló, az óváros ugyanolyan varázslatos, mint régen, a könnyű, fanyar vörösbor éppúgy csúszik a faszén illatú saslikhoz, mint régen; a jelen azonban nem engedi feledtetni a múltat. így van ezzel az ember, amikor már a repülőtéren búcsúzik az elnéptelenedett turistaparadicsomtól. A repülőjáratokat jelző táblákon ott szerepel Karabah központjának, Sztyepa- nakertnek a neve csakúgy, mint Tbiliszié vagy Jereváné. Oda most nem utazhat külföldi... Helyettes irány Moszkva, ahol talán egyszer majd választ adnak a levegőben lógó kérdésekre. Természetesen nem a turistának, hanem az SZKP KB nyári, nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó plénumának résztvevőinek. És az egész Szovjetuniónak. Szerdahelyi Csaba Sz. Cs. Egy diákklubban Kaukázusi kérdések Bakuból Kihalt turistaparadicsom - újságírószemmel
