Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám

2 NÉPÚJSÁG 1989. június 17. Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak a nemzeti gyász napján (Folytatás az 1. oldalról.) szertartás kezdetét. Felhív arra, hogy áll­jon meg ekkor minden városban és falu­ban a közlekedés, szólaljanak meg az autódudák, a gyárak kürtjei, s ki-ki ott, ahol van, némán emlékezzen a mártírok­ra. Utal arra is, hogy a temetés során el­hangzik az 1956-os kivégzettek névsora, s egy-egy égő fáklya kioltása jelképezi a többnyire fiatalon kioltott életeket. Egy­ben arra szólít mindenkit: tartsa tisztelet­ben a hozzátartozók kérését és a teme­tés zárt körű rendjét; a következő napon módja lesz egy-egy szál virágot vagy mé­csest elhelyezni a síroknál. Az üzenet felhívja az ország lakossá­gát: tartson nemzeti gyászt e napon, adja Pásztohy András, Pálfi Dénes képviselők és Mary György, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának vezetője rótták le kegye­letüket a koporsók előtt. A kormány ne­vében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Med- gyessy Péter miniszterelnök-helyettes koszorúzott. Ezt követően - a protokollá­ris koszorúzás ideje alatt - Nagy Imre ko­porsójánál Szűrös Mátyás, Németh Mik­lós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter váltotta fel a diszőrséget, mig az ismeret­len forradalmár koporsója mellett a ko­szorúzó országgyűlési képviselők tiszte­legtek díszőrségben. A megemlékezések folytatásaként a magyarországi egyházak és felekezetek Van olyan gyász, amit csak egyenes tartással lehet viselni meg a végtisztességet 1956 minden mártírjának, tartózkodjon minden, a nap szelleméhez méltatlan politikai tüntetés­től, utcai demonstrációtól és konfliktus­tól. Szól arról is, hogy fekete és nemzeti- színű zászlók jelzik az országos gyászt, egy tragikus korszak temetésének nap­ját, valamint a nemzet képességét egy új korszak megnyitására. A felravatalozott koporsók mellett a mártírok egykori vádlott-társai, valamint hozzátartozói váltották egymást a dfszőr- ségben. A mártírok emléke előtt tisztel­gők hosszú sorban két órán át vonultak el néma főhajtással a ravatal előtt, virág­gal borítva a lépcsősorokat. Elhozták csokraikat Budapest, a vidéki városok, falvak lakosai, társadalmi szervezetek, intézmények, vállalatok dolgozói, a kül­honban élő magyarság képviselői. A ko- szorúzók között voltak a Hazafias Nép­front vezetői, s „Székelyföld” feliratú táb­la alatt gyülekezve lerótták kegyeletüket a ravatalnál a hazánkban menedéket ta­lált romániai magyarság küldöttei is. A gyászszertartás első szakaszának* vége felé járva - 11 órakor - már csak­nem 130 ezres tisztelgő sokaság népesí­tette be a Hősök terét és környékét. Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött meg a protokolláris koszorú­zás. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Ka­posvár polgárai nevében Baracskainé Horváth Mária, Hódos Győző, Mihalics Veronika, Papp János helyezték el a ke­gyelet koszorúit a ravatalnál. Az Ország- gyűlés nevében Szűrös Mátyás, az Or­szággyűlés elnöke, valamint Szentágot- hai János, Benjámin Judit, Fodor István, Gyászol Budapest Egy arc a kegyeletét leróni kívánó soka­ságból: Mark Palmer, az Egyesült Álla­mok budapesti nagykövete képviselői hajtottak fejet a ravatalnál. A Magyar Katolikus Egyház nevében Pas- kai László bíboros, prímás érsek, a Ma­gyarországi Református Egyház nevé­ben Kocsis Elemér püspök, a Magyaror­szági Református Egyház Zsinatának lel- készi elnöke, a Magyarországi Evangéli­kus Egyház nevében Nagy Gyula püspök elnök, a Magyarországi Unitárius Egyház nevében Huszti János püspök, a Magyar Ortodox Adminisztratúra nevében Berki Feriz esperes adminisztrátor, a magyar- országi izraelita hitfelekezet nevében Schöner Alfréd főrabbi helyezte el az emlékezés és a kegyelet koszorúit. Ezután a hazai diplomáciai testületek képviselői koszorúztak. A Budapestre akkreditált diplomaták nevében Jósé Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság, Rudolf Sova, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, Luis de la Torre de Andrés, a Spanyol Királyság és Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetei helyezték el ko­szorúikat. Ők rótták le egyúttal kegyele­tüket az argentin, az ausztrál, a dán, az ecuadori, a finn, a francia, a görög, a hol­land, az indiai, az indonéz, a japán, a ka­nadai, a marokkói, az angol, az NSZK, a norvég, az olasz, az osztrák, a pakisztáni, a portugál, a svájci, a svéd, a török, a thai­földi, a venezuelai nagykövetségek, vala­mint az izraeli érdekképviselet nevében is. A koszorúzókon kívül a gyászszertar­táson részt vettek - Albánia, Kína, a Ko­reai NDK és Románia kivételével - a szo­Virágtenger emlékeztetőül a tengernyi szenvedésre cialista országok Budapestre akkreditált diplomáciai képviseleteinek vezetői, illet­ve tagjai is. Elhelyezte a ravatalnál koszorúját az Olasz Szocialista Párt nevében Bettino Craxi főtitkár, az Olasz Kommunista Párt képviseletében Achille Occhetto főtitkár, a Radikális Párt nevében Sergio Stanza- ni főtitkár és Emma Bonino, a vezetőség tagja, a Politikai Foglyok Szövetsége ne­vében Kosa Katalin, Szőnyi Tibor és Fó- nay Jenő, a magyarországi és az ameri­kai Recski Szövetség képviseletében Kéry Kálmán, Faludy György és Zimányi Tibor, az egykori munkástanácsok nevé­ben Abod László és Dénes János. A Ma­gyar Tudományos Akadémia képvisele­tében Berend T. Iván, a Magyar Írók Szö­vetsége nevében Cseres Tibor és Nagy Gáspár, a Történelmi Igazságtétel Bizott­sága nevében Lőcsei Pál, Rácz Sándor, Széli Jenő, Kosáry Domokos, Litván György és Erdélyi Tibor koszorúzott. Elhozták koszorúikat a ravatalokhoz a Charta 77, az NZS lengyel független diákszövetség, a Lengyel-Magyar Szoli­daritási Társaság, a Romania Libera kép­viselői. Koszorúztak a ravatalnál a Füg­getlen Kisgazdapárt, a Magyar Néppárt, az egykori Nemzeti Parasztpárt és Petőfi Párt, a Veres Péter Társaság, a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt, a Ke­reszténydemokrata Néppárt, a Márton Áron Társaság, a Bajcsy-Zsilinszky End­re Baráti Társaság, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsé­ge, a Független Jogász Fórum, a FIDESZ, a Magyar Függetlenségi Párt, a Függet­len Magyar Demokrata Párt, a független magyar szakszervezetek, az egykori Márciusi Front és az Új Márciusi Front, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői. Koszorút helyeztek el Nagy Imre és Amikor a szándék meghaladja az erőt, nem késik a segítség A hazánkba akkreditált diplomáciai testület nevében a jugoszláv, a perui, a spanyol és az USA nagykövet helyezte el a kegyelet koszorúját Nagy Imre és harcostársai koporsójánál. Déli szomszédunk ezzel a minden tiszteletet megér­demlő gesztussal is jelezte álláspontját, mely az eltelt évtizedek folyamán sem változott, s ma már világos, hogy az bizonyult a helyesnek. Egyébként, ha nem is koszorúzott, de - néhány más szocialista országtól elté­rően - a szovjet nagykövetség képviselője is rész tvett a Hősök terén tartott megemlékezésen... Van valami jelképes abban, hogy a kivégzett mártírok földi maradvá­nyait magába rejtő koporsókat if- jabbik Rajk László tervei alapján ra­vatalozták fel a Műcsarnok lép­csőin. Pontosabban nemcsak az el­helyezést, hanem magát a környe­zetet is az építész elgondolásai sze­rint rendezték be. Ifjú Rajk László, bár sorsát természetesen nem le­het összehasonlítani édesapjáéval, a kivégzett magyar politikuséval, ugyancsak megjárta a maga kálvá­riáját. Az élet kiszámíthatatlan játé­kaként már gyermekkorában meg­ismerte - megismerhette - az ’56- os magyar felkelés miniszterelnö­két, Nagy Imrét, egyebek mellett azért is, mert édesanyjával együtt jómaga is a jugoszláv nagykövetsé­gen kapott menedéket. Bizonyára nem gondolta volna ekkor, hogy egyszer majd így, ilyen formában tiszteleg, s rója le kegyeletét Nagy Imre és a többi ártatlanul kivégzett előtt, diszőrséget állva Vásárhelyi Miklós gyermekeivel együtt az is­meretlen mártír koporsójánál... mártírtársai, valamint az ismeretlen forra­dalmár koporsójánál számos külföldön működő magyar szervezet, alapítvány, folyóirat nevében, több hazai intézmény, emberi jogi szervezet, egyesület képvi­selői, valamint Maiéter Pál volt osztálytár­sai, munkatársai és honvédtársai. A hivatalos koszorúzást követően a la­kosság további képviselői helyezhették el a kegyelet és a megemlékezés virágait a ravataloknál. Pontban 12 óra 30 perckor harangzú­gás adta hírül az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállt a köz­lekedés, megszólaltak az autódudák, a gyárak kürtjei. A kegyeletadók - a Törté­nelmi Igazságtétel Bizottsága és a hozzá­tartozók felhívásának eleget téve - egy­perces néma gyásszal emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén elhangzott a Himnusz, majd - magnószalagról - Nagy Imre 1956. október 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret: „Magyar Testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a bizalmat. Ne folyjék testvérvér hazánkban!” Ezután Vásárhelyi Miklós, a TIB elnöke lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja bú­csúbeszédét. Vásárhelyi Miklós beszéde Az imént hallottuk Nagy Imre szavait, amelyekkel 33 esztendővel ezelőtt a for­radalom viharában fordult az országhoz. S a megszólítottak, honfitársai hallgattak reá. Elnémultak a fegyverek, nem folyt többé testvérvér, helyreállt a rend, elin­dult a megbékélés és a demokratikus átalakulás folyamata. Megőriztük a forra­dalom vívmányait, s a jövőt kezdtük alakí­tani. A világ csodálattal figyelt Magyaror­szágra. A magyar név történelmünk so­rán soha nem csillogott oly fényesen, mint az 1956-os forradalom napjaiban. A brutális külső beavatkozás eltiporta a forradalmat, véget vetett törekvéseink­nek, reményeinknek, de nem olthatta ki 1956 és a fordulat jelképévé lett Nagy Im­re emlékét. Nagy Imre több volt mint politikus; nagyvonalú és bölcs államférfinak bizo­nyult a legválságosabb órákban. Munka­társaival együtt, a koalíciós kormányra és a közvélemény józan többségére tá­maszkodva átvezette az országot a véres konfrontációból a politikai megoldás, a békés kibontakozás útjára. Történelmi küldetése teljesítésében az ország törvé­nyes miniszterelnökének felbecsülhetet­len segítségére voltak a vele mártírhalált halt harcostársai, Gimes Miklós újságíró, Losonczy Géza államminiszter, Maiéter Pál honvédelmi miniszter, Szilágyi Jó­zsef, a kabinetiroda vezetője és az isme­retlen felkelők, harcosok, áldozatok ez­rei, kiknek történelmi szerepére egy jel­képes koporsó emlékeztet. Előttük és az 1956. november 4. utáni megtorlás min­den áldozata előtt fejezzük most ki egy nemzet tiszteletét és háláját. Kegyeleti szertartásra gyűltünk össze. Nem hivatalos aktusra, hanem a hozzá­tartozók, a barátok, a család utolsó bú­csújára. És íme, most itt gyászol a család: százezrek ezen a téren és milliók szerte az országban. Az egész ország. Magyar- ország. Minden magyar itt a hazában, túl a határokon és szétszórva a világban. E nagy család tagjai egymásra találnak a végtisztesség felemelő óráiban. Ne en-

Next

/
Thumbnails
Contents