Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
2 NÉPÚJSÁG 1989. június 17. Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak a nemzeti gyász napján (Folytatás az 1. oldalról.) szertartás kezdetét. Felhív arra, hogy álljon meg ekkor minden városban és faluban a közlekedés, szólaljanak meg az autódudák, a gyárak kürtjei, s ki-ki ott, ahol van, némán emlékezzen a mártírokra. Utal arra is, hogy a temetés során elhangzik az 1956-os kivégzettek névsora, s egy-egy égő fáklya kioltása jelképezi a többnyire fiatalon kioltott életeket. Egyben arra szólít mindenkit: tartsa tiszteletben a hozzátartozók kérését és a temetés zárt körű rendjét; a következő napon módja lesz egy-egy szál virágot vagy mécsest elhelyezni a síroknál. Az üzenet felhívja az ország lakosságát: tartson nemzeti gyászt e napon, adja Pásztohy András, Pálfi Dénes képviselők és Mary György, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának vezetője rótták le kegyeletüket a koporsók előtt. A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Med- gyessy Péter miniszterelnök-helyettes koszorúzott. Ezt követően - a protokolláris koszorúzás ideje alatt - Nagy Imre koporsójánál Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter váltotta fel a diszőrséget, mig az ismeretlen forradalmár koporsója mellett a koszorúzó országgyűlési képviselők tisztelegtek díszőrségben. A megemlékezések folytatásaként a magyarországi egyházak és felekezetek Van olyan gyász, amit csak egyenes tartással lehet viselni meg a végtisztességet 1956 minden mártírjának, tartózkodjon minden, a nap szelleméhez méltatlan politikai tüntetéstől, utcai demonstrációtól és konfliktustól. Szól arról is, hogy fekete és nemzeti- színű zászlók jelzik az országos gyászt, egy tragikus korszak temetésének napját, valamint a nemzet képességét egy új korszak megnyitására. A felravatalozott koporsók mellett a mártírok egykori vádlott-társai, valamint hozzátartozói váltották egymást a dfszőr- ségben. A mártírok emléke előtt tisztelgők hosszú sorban két órán át vonultak el néma főhajtással a ravatal előtt, virággal borítva a lépcsősorokat. Elhozták csokraikat Budapest, a vidéki városok, falvak lakosai, társadalmi szervezetek, intézmények, vállalatok dolgozói, a külhonban élő magyarság képviselői. A ko- szorúzók között voltak a Hazafias Népfront vezetői, s „Székelyföld” feliratú tábla alatt gyülekezve lerótták kegyeletüket a ravatalnál a hazánkban menedéket talált romániai magyarság küldöttei is. A gyászszertartás első szakaszának* vége felé járva - 11 órakor - már csaknem 130 ezres tisztelgő sokaság népesítette be a Hősök terét és környékét. Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött meg a protokolláris koszorúzás. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai nevében Baracskainé Horváth Mária, Hódos Győző, Mihalics Veronika, Papp János helyezték el a kegyelet koszorúit a ravatalnál. Az Ország- gyűlés nevében Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, valamint Szentágot- hai János, Benjámin Judit, Fodor István, Gyászol Budapest Egy arc a kegyeletét leróni kívánó sokaságból: Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete képviselői hajtottak fejet a ravatalnál. A Magyar Katolikus Egyház nevében Pas- kai László bíboros, prímás érsek, a Magyarországi Református Egyház nevében Kocsis Elemér püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lel- készi elnöke, a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében Nagy Gyula püspök elnök, a Magyarországi Unitárius Egyház nevében Huszti János püspök, a Magyar Ortodox Adminisztratúra nevében Berki Feriz esperes adminisztrátor, a magyar- országi izraelita hitfelekezet nevében Schöner Alfréd főrabbi helyezte el az emlékezés és a kegyelet koszorúit. Ezután a hazai diplomáciai testületek képviselői koszorúztak. A Budapestre akkreditált diplomaták nevében Jósé Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság, Rudolf Sova, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, Luis de la Torre de Andrés, a Spanyol Királyság és Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetei helyezték el koszorúikat. Ők rótták le egyúttal kegyeletüket az argentin, az ausztrál, a dán, az ecuadori, a finn, a francia, a görög, a holland, az indiai, az indonéz, a japán, a kanadai, a marokkói, az angol, az NSZK, a norvég, az olasz, az osztrák, a pakisztáni, a portugál, a svájci, a svéd, a török, a thaiföldi, a venezuelai nagykövetségek, valamint az izraeli érdekképviselet nevében is. A koszorúzókon kívül a gyászszertartáson részt vettek - Albánia, Kína, a Koreai NDK és Románia kivételével - a szoVirágtenger emlékeztetőül a tengernyi szenvedésre cialista országok Budapestre akkreditált diplomáciai képviseleteinek vezetői, illetve tagjai is. Elhelyezte a ravatalnál koszorúját az Olasz Szocialista Párt nevében Bettino Craxi főtitkár, az Olasz Kommunista Párt képviseletében Achille Occhetto főtitkár, a Radikális Párt nevében Sergio Stanza- ni főtitkár és Emma Bonino, a vezetőség tagja, a Politikai Foglyok Szövetsége nevében Kosa Katalin, Szőnyi Tibor és Fó- nay Jenő, a magyarországi és az amerikai Recski Szövetség képviseletében Kéry Kálmán, Faludy György és Zimányi Tibor, az egykori munkástanácsok nevében Abod László és Dénes János. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Berend T. Iván, a Magyar Írók Szövetsége nevében Cseres Tibor és Nagy Gáspár, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében Lőcsei Pál, Rácz Sándor, Széli Jenő, Kosáry Domokos, Litván György és Erdélyi Tibor koszorúzott. Elhozták koszorúikat a ravatalokhoz a Charta 77, az NZS lengyel független diákszövetség, a Lengyel-Magyar Szolidaritási Társaság, a Romania Libera képviselői. Koszorúztak a ravatalnál a Független Kisgazdapárt, a Magyar Néppárt, az egykori Nemzeti Parasztpárt és Petőfi Párt, a Veres Péter Társaság, a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Márton Áron Társaság, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Jogász Fórum, a FIDESZ, a Magyar Függetlenségi Párt, a Független Magyar Demokrata Párt, a független magyar szakszervezetek, az egykori Márciusi Front és az Új Márciusi Front, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői. Koszorút helyeztek el Nagy Imre és Amikor a szándék meghaladja az erőt, nem késik a segítség A hazánkba akkreditált diplomáciai testület nevében a jugoszláv, a perui, a spanyol és az USA nagykövet helyezte el a kegyelet koszorúját Nagy Imre és harcostársai koporsójánál. Déli szomszédunk ezzel a minden tiszteletet megérdemlő gesztussal is jelezte álláspontját, mely az eltelt évtizedek folyamán sem változott, s ma már világos, hogy az bizonyult a helyesnek. Egyébként, ha nem is koszorúzott, de - néhány más szocialista országtól eltérően - a szovjet nagykövetség képviselője is rész tvett a Hősök terén tartott megemlékezésen... Van valami jelképes abban, hogy a kivégzett mártírok földi maradványait magába rejtő koporsókat if- jabbik Rajk László tervei alapján ravatalozták fel a Műcsarnok lépcsőin. Pontosabban nemcsak az elhelyezést, hanem magát a környezetet is az építész elgondolásai szerint rendezték be. Ifjú Rajk László, bár sorsát természetesen nem lehet összehasonlítani édesapjáéval, a kivégzett magyar politikuséval, ugyancsak megjárta a maga kálváriáját. Az élet kiszámíthatatlan játékaként már gyermekkorában megismerte - megismerhette - az ’56- os magyar felkelés miniszterelnökét, Nagy Imrét, egyebek mellett azért is, mert édesanyjával együtt jómaga is a jugoszláv nagykövetségen kapott menedéket. Bizonyára nem gondolta volna ekkor, hogy egyszer majd így, ilyen formában tiszteleg, s rója le kegyeletét Nagy Imre és a többi ártatlanul kivégzett előtt, diszőrséget állva Vásárhelyi Miklós gyermekeivel együtt az ismeretlen mártír koporsójánál... mártírtársai, valamint az ismeretlen forradalmár koporsójánál számos külföldön működő magyar szervezet, alapítvány, folyóirat nevében, több hazai intézmény, emberi jogi szervezet, egyesület képviselői, valamint Maiéter Pál volt osztálytársai, munkatársai és honvédtársai. A hivatalos koszorúzást követően a lakosság további képviselői helyezhették el a kegyelet és a megemlékezés virágait a ravataloknál. Pontban 12 óra 30 perckor harangzúgás adta hírül az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállt a közlekedés, megszólaltak az autódudák, a gyárak kürtjei. A kegyeletadók - a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és a hozzátartozók felhívásának eleget téve - egyperces néma gyásszal emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén elhangzott a Himnusz, majd - magnószalagról - Nagy Imre 1956. október 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret: „Magyar Testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a bizalmat. Ne folyjék testvérvér hazánkban!” Ezután Vásárhelyi Miklós, a TIB elnöke lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja búcsúbeszédét. Vásárhelyi Miklós beszéde Az imént hallottuk Nagy Imre szavait, amelyekkel 33 esztendővel ezelőtt a forradalom viharában fordult az országhoz. S a megszólítottak, honfitársai hallgattak reá. Elnémultak a fegyverek, nem folyt többé testvérvér, helyreállt a rend, elindult a megbékélés és a demokratikus átalakulás folyamata. Megőriztük a forradalom vívmányait, s a jövőt kezdtük alakítani. A világ csodálattal figyelt Magyarországra. A magyar név történelmünk során soha nem csillogott oly fényesen, mint az 1956-os forradalom napjaiban. A brutális külső beavatkozás eltiporta a forradalmat, véget vetett törekvéseinknek, reményeinknek, de nem olthatta ki 1956 és a fordulat jelképévé lett Nagy Imre emlékét. Nagy Imre több volt mint politikus; nagyvonalú és bölcs államférfinak bizonyult a legválságosabb órákban. Munkatársaival együtt, a koalíciós kormányra és a közvélemény józan többségére támaszkodva átvezette az országot a véres konfrontációból a politikai megoldás, a békés kibontakozás útjára. Történelmi küldetése teljesítésében az ország törvényes miniszterelnökének felbecsülhetetlen segítségére voltak a vele mártírhalált halt harcostársai, Gimes Miklós újságíró, Losonczy Géza államminiszter, Maiéter Pál honvédelmi miniszter, Szilágyi József, a kabinetiroda vezetője és az ismeretlen felkelők, harcosok, áldozatok ezrei, kiknek történelmi szerepére egy jelképes koporsó emlékeztet. Előttük és az 1956. november 4. utáni megtorlás minden áldozata előtt fejezzük most ki egy nemzet tiszteletét és háláját. Kegyeleti szertartásra gyűltünk össze. Nem hivatalos aktusra, hanem a hozzátartozók, a barátok, a család utolsó búcsújára. És íme, most itt gyászol a család: százezrek ezen a téren és milliók szerte az országban. Az egész ország. Magyar- ország. Minden magyar itt a hazában, túl a határokon és szétszórva a világban. E nagy család tagjai egymásra találnak a végtisztesség felemelő óráiban. Ne en-
