Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám

x'' m ' x' XXXIX. évfolyam, 141. szám ARA: 5.30 Ft 1989. június 17., SZOMBAT „Ha nincs igazságtevés, megbékélés sincs...” Régi, jogos hiányt pótolunk. Nagy Imre és mártírhalált halt társainak temetése utáni másnapon, hosszú évtizedek után első ízben dokumentumösszeállítást közlünk az eddig zárolt Tolnai Napló és a Tolna megyei Népújság 1956. október 25. és no­vember 19-ei lapszámaiból. A két teljes oldalon megdöbbentő jelentéseket olvashatunk az 1956-os népfelkelés fővárosi és megyei történéseiről. A dokumentumösszeállitás a népfelkelést leverő terrort bevezető elnöki tanácsi rendelettel zárul. Összeállításunk a Tolnatáj 4-5. oldalán olvasható. Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak a nemzeti gyász napján A nemzeti gyász és a megemlékezés napján, június 16-án, pénteken Nagy Im­re és mártírtársai, valamint az 1956-ot követő megtorlás ádozataira emlékezett az ország. Budapesten, a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravataloz­ták fel a Nagy Imre és mártírtársai, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József földi maradványait ma­gukba foglaló koporsókat, valamint egy hatodik, üres koporsót, az ismeretlen for­radalmárért. A fölöttük kifeszített lyukas drapéria azt a nemzeti lobogót jelképez­te, amelyből 1956-ban a szovjet mintára készült állami címert kivágták. A koporsókat hajnali négy órakor ra­vatalozták fel a Műcsarnoknál. A kegye­leti aktus díszletét Bachmann Gábor és ifi. Rajk László tervezték. A reggeli órák-. ban vették át a gyászszertartás színhe­lyét a rendre vigyázó Magyar Demokrata Fórum rendezői. A gyászszertartás pontban 9 órakor kezdődött el. Először a főváros, az or­szág, valamint a világ minden részéről ér­kezett emberek tömegei rótták le tisztele­tüket a koporsók előtt, elhelyezve a ke­gyelet, a megemlékezés koszorúit és vi­rágait. A gyászszertartás megkezdése után egy órával, 10 órakor Sinkovits Imre Kos- suth-dijas színművész lépett a ravatolozó előtt felállított mikrofonhoz, hogy felol­vassa a hozzátartozók, a Történelmi Igaz­ságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége, valamint más ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát. A magyar nemzethez szóló felhívás hangsúlyozza, hogy 1989. június 16-a a nemzeti gyász és megemlékezés napja, amelyen Nagy Imrén és mártírtársain kí­vül kegyelettel adózik az ország mind­azok emléke előtt, akik 1956-ban életü­ket áldozták; á harcokban elesettek, a statáriális eljárás áldozatai, a halálra ítél­tek és kivégzettek előtt. Utal arra, hogy a Budapesten és vidéken a temetők elha­nyagolt részein és árkaiban, jeltelenül él- hántoltak hozzátartozói több mint három évtizeden át hiába követelték a sírok megjelölését, a hamvak kiadását, ember­hez méltó eltemetésük lehetővé tételét. Most a rendszer mély válsága és részle­ges átalakulása, valamennyi ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzet­közi nyomás hatására a hatóságok elvé­gezték az öt kivégzett vezető holttestének exhumálását és azonosítását, nyilvános­ságra hozták a többi kivégzett névsorát, s ígéretet tettek arra, hogy a közeljövő­ben hozzátartozóik őket is azonosíthat­ják, s méltóan eltemethetik. Amíg erre sor kerül, emléküket üres koporsó jelzi, ame­lyet ugyancsak a 301-es parcellában hántolnák el. Az üzenet rögzíti, hogy harangzúgás adja hírül ország- és világszerte a gyász- (Folytatás a 2. oldalon.) Nagy Imre koporsójánál (balról jobbra) Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Né­meth Miklós miniszterelnök és Pozsgay Imre államminiszter áll díszőrséget (MTI TELEFOTÓ) AZ MSZMP TOLNA MEGVEI LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents