Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
x'' m ' x' XXXIX. évfolyam, 141. szám ARA: 5.30 Ft 1989. június 17., SZOMBAT „Ha nincs igazságtevés, megbékélés sincs...” Régi, jogos hiányt pótolunk. Nagy Imre és mártírhalált halt társainak temetése utáni másnapon, hosszú évtizedek után első ízben dokumentumösszeállítást közlünk az eddig zárolt Tolnai Napló és a Tolna megyei Népújság 1956. október 25. és november 19-ei lapszámaiból. A két teljes oldalon megdöbbentő jelentéseket olvashatunk az 1956-os népfelkelés fővárosi és megyei történéseiről. A dokumentumösszeállitás a népfelkelést leverő terrort bevezető elnöki tanácsi rendelettel zárul. Összeállításunk a Tolnatáj 4-5. oldalán olvasható. Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak a nemzeti gyász napján A nemzeti gyász és a megemlékezés napján, június 16-án, pénteken Nagy Imre és mártírtársai, valamint az 1956-ot követő megtorlás ádozataira emlékezett az ország. Budapesten, a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel a Nagy Imre és mártírtársai, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József földi maradványait magukba foglaló koporsókat, valamint egy hatodik, üres koporsót, az ismeretlen forradalmárért. A fölöttük kifeszített lyukas drapéria azt a nemzeti lobogót jelképezte, amelyből 1956-ban a szovjet mintára készült állami címert kivágták. A koporsókat hajnali négy órakor ravatalozták fel a Műcsarnoknál. A kegyeleti aktus díszletét Bachmann Gábor és ifi. Rajk László tervezték. A reggeli órák-. ban vették át a gyászszertartás színhelyét a rendre vigyázó Magyar Demokrata Fórum rendezői. A gyászszertartás pontban 9 órakor kezdődött el. Először a főváros, az ország, valamint a világ minden részéről érkezett emberek tömegei rótták le tiszteletüket a koporsók előtt, elhelyezve a kegyelet, a megemlékezés koszorúit és virágait. A gyászszertartás megkezdése után egy órával, 10 órakor Sinkovits Imre Kos- suth-dijas színművész lépett a ravatolozó előtt felállított mikrofonhoz, hogy felolvassa a hozzátartozók, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége, valamint más ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát. A magyar nemzethez szóló felhívás hangsúlyozza, hogy 1989. június 16-a a nemzeti gyász és megemlékezés napja, amelyen Nagy Imrén és mártírtársain kívül kegyelettel adózik az ország mindazok emléke előtt, akik 1956-ban életüket áldozták; á harcokban elesettek, a statáriális eljárás áldozatai, a halálra ítéltek és kivégzettek előtt. Utal arra, hogy a Budapesten és vidéken a temetők elhanyagolt részein és árkaiban, jeltelenül él- hántoltak hozzátartozói több mint három évtizeden át hiába követelték a sírok megjelölését, a hamvak kiadását, emberhez méltó eltemetésük lehetővé tételét. Most a rendszer mély válsága és részleges átalakulása, valamennyi ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzetközi nyomás hatására a hatóságok elvégezték az öt kivégzett vezető holttestének exhumálását és azonosítását, nyilvánosságra hozták a többi kivégzett névsorát, s ígéretet tettek arra, hogy a közeljövőben hozzátartozóik őket is azonosíthatják, s méltóan eltemethetik. Amíg erre sor kerül, emléküket üres koporsó jelzi, amelyet ugyancsak a 301-es parcellában hántolnák el. Az üzenet rögzíti, hogy harangzúgás adja hírül ország- és világszerte a gyász- (Folytatás a 2. oldalon.) Nagy Imre koporsójánál (balról jobbra) Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Németh Miklós miniszterelnök és Pozsgay Imre államminiszter áll díszőrséget (MTI TELEFOTÓ) AZ MSZMP TOLNA MEGVEI LAPJA
