Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-14 / 138. szám

\ 1989. június 14. 4 ilÉPÜJSÁG HONISMERETI mmímmSZEKSZ^ 8. Fényképrejtvény Felfedezzük Tolna megyét * Milyen célt szolgált ez a régi épület és hol van? Fotó: Kispál Mária Beküldendő az emblémával felragasztott helyes megfejtés. Címünk: Szekszárd, Sajtóház, Liszt Ferenc tér 3. * Mentálhigiénés Műhely Nyár 1989 A ma ránk zúduló információáradatban igen nehéz megtalálni azt az Utat, amelyen járva felnőtt vagy gyermekként a legtöbbet, a leghasznosabbat, számunkra a leghasz­nálhatóbbat gyújthetjük össze a rendelke­zésünkre álló rövid idő alatt. A rendszere­zést, az útkeresést, a válogatást is, mint mindent tanulnunk kell. Jó, ha elkezdjük minél előbb, ha lehet már gyermekkorban.- Még erre is újabb tanóra, külön óra­szám? - kérdezheti az olvasó. Nem. Nem ilyen formában, nemcsak tananyag kere­tén belül, hanem az iskolán kívül is, a hét­köznapjainkban tanulhatjuk és taníthatjuk az eligazodás helyes módjait. Vannak olyan dolgok, amelyeket a min­dennapok tapasztalatai ügyesebben meg­taníthatnak az emberrel, mint a kötelező tanórák. A nyári vakációra készülve talán érdemes szempontként figyelembe venni a lehetőséget a programok helyes kiválasz­tásánál, a közös együttgondolkodásnál, tervezgetésnél. Ezzel is segítve gyerme­keink elképzeléseinek egyértelmű megha­tározását Vajon mikor tudunk a legkönnyebben választani, dönteni, mikora legegyszerűbb az optimális megoldást megtalálni? A válaszadás akkor egyszerűsödik, ha céljaink, igényeink, elképzeléseink reáli­sak, megfogalmazásaink pontosak. Ez vi­szont akkor lesz a legkönnyebb, ha önma­gunkat jól ismerjük, kapcsolatainkat a vi­lággal megfelelően definiálni tudjuk. Ezt a fontos tényt ismerték fel a Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárosai is, amikor a nyári olvasótábori programjaikat, kiscso­portos foglalkozásokat összeállítva önis­mereti játékokat is terveztek a gyermekek részére. A mindennapi olvasás, a sok szí­nes program mellett lehetőséget kapnak a gyermekek arra, hogy egy kicsit magukra figyelve könnyebben válaszoljanak kérdé­seikre, korosztályukat foglalkoztató gon­dokra. Ha tudja magáról a gyerek, hogy mi­lyen, mire képes, ha tisztában van saját ér­tékeivel, könnyebben fogalmazza meg azt, hogy mire van szüksége, mit szeretne, mi­ről kell lemondania, mi a fontos számára, meddig terjed az ereje, kapacitása, mivel segítheti társait és egyáltalán hogyan to­vább az élet „sűrűjében”. Felsőtagozatos gyerekek táboroznak ebben az évben is a sötétvölgyi olvasótá­borban, akik nemsokára, a játék után ko­moly választások előtt állnak. Önmagukról nyilatkozni, értékeik mellett állást foglalni, önmagukat felvállalni... nem könnyű! Ha egy-egy nyáron, egy-egy alkalommal ilyen módon, ilyen lehetőségen belül is utat tudunk mutatni a gyermekeknek önmaguk megismeréséhez, a világ dolgaiban történő eligazodáshoz, reméljük hasznos lesz ez évben is a nyári olvasótábor. TESZLER VENDELNÉ iskolai könyvtáros Családi házak a komáromi gyermekvárosban * Családi házas részleget alakí­tottak ki Komáromban, a Dobi István Gyermekvárosban. Az elhagyott vagy árva, illetve átmenetileg súlyos családi problémákkal küszködő gyer­mekek nevelésére hivatott in­tézményben most felépült négy házban családonként 8-8 gyer­meket nevelnek fel az arra vál­lalkozók. (MTI fotó) * Volt egyszer egy pedagógusnap Ezen írással - amely a cím­zett neve, munkahelye stb. meg­jelölése mellőzésével íródik - nem célom a hangulatkeltés, ál­talánosítás, magam is ezen a pá­lyán vagyok 38 éve. De nem hall­gathatom el azt a történetet, amely nemrég, éppen megün­neplésünkkor esett meg váro­sunkban. A „Pedagógus” -, kazalnyi vi­rágcsokrok között meglátott egy-egy szál szerény gerberát (á: 40 Ft + zöld 10 Ft=50 Ft) - és megkérdezte az őt ünnepiő ta­nítványaitól: ki hozta ezeket? - Szerényen - ám csillogó szem­mel jelentkeztek az illetők. A „Pedagógus” kinyilatkoztat­ta : „lehet, hogy ezek a virágok Gi­f' csóbbak 10 Ft-tal, mint más virá­gok -, de ha „csak” ilyent tudnak hozni az illetők, akkor legköze­lebb semmit se hozzanak...” - Puff! - elcsattant a lelki pofon. A „magas igényű” -, elveit ki­hirdető Pedagógus „kiváló” ju- talmat-kitüntetést kapott az idei pedagógusnapon... Nyilván „kiváló" oktató -, de milyen EMBER??? Még néhány kérdés: 1. Ha egy nagy család gyereke (2-3-4 iskolás) - több szeretett tanító nénijének-tanárának 1-1 szál gerberát (a fenti összegért) ajándékoz, az vajon mennyit von el az egyre súlyosabb gondok­kal küzdő családi költségvetés­ből?­2. A gyerekek szeretetét-ra- gaszkodását-háláját lemérni- minősíteni csak hatalmas, drága bokrétákkal -, netán ajándékok­kal lehet? ­3. Nem szólok most a „Hiva­tástudatról” -, csupán tragiku­san silány emberségről: amely e tettet minősíti -, „mene tekel in farszin”... soha ki nem törölhető „emléket” hagyva a megsértett- megalázott kisgyerekekben... 4. Mi, többiek, akiket boldoggá tett egy gyermekmosoly, egy szál útszélről letépett vadvirág -, szégyelljük magunkat helyette, akinek talán presztízskérdést, netán státusszimbólumot jelent kartársai előtt az ajándék drága­sága, minősége -, de nem a szándéka,.. 5. Végül egy ajánlat: az ilyen lelki világú „oktató” sürgősen menjen „más” pályára -, ahol esetleg karriert csinálhat, de ne mérgezze lényével gyerekein­ket, akikből embert szeretnénk nevelni, s akiktől nem várunk kézzelfogható hálát -, csak sze- retetet... UZNER GYÖRGYNÉ A nyári vakáció eltöltéséről Nemsokára itt a nyári vakáció. Akad­nak iskolás gyerekek, akik különösebb terv nélkül gondolnak az eltöltésére. Nem terveznek gazdag programokat, inkább jó nagyokat akarnak aludni, délelőtt 9-10 óráig, sokat lustálkodni, pihenni. Többen úgy gondolják, minek tervezni a nyári szünetet, majd csak eltelik valaho­gyan. A szülők egy részének is hasonló a vé­leménye. De hát mi mindenre telik a vakáció napjaiból, hogyan lehet eredmé­nyesen felhasználni? Valóban megengedhető, hogy az év végi hetekben kifáradt gyermekek többet pihenjenek, aludjanak a szokásosnál a szünidőben. De a tétlen heverészés, lus­tálkodás naphosszat nem üdvös dolog. Akár kisebb, akár nagyobb diákra gon­dolunk, nem helyes megváltoztatni a ki­alakult életritmusát a vakációban, a jó * szokásait gyengíteni. Szülői segítséggel is biztosítani kell a szünidei napok válto­zatos programját - a pihenés, a szórako­zás, a munka és a többi tevékenység megszervezésével. Az unatkozás, a sem­mittevés mellett másik nagy probléma a vakációban a mértéktelen tévénézés, meg a videózás, melyek több szempont­ból károsak. Egyrészt a gyerekek válo­gatás nélkül nézve az adásokat, filmeket, sokszor koruknak nem megfelelő műso­rokat is „élveznek”, s koravénné vagy ag­resszívvá válnak. Másrészt a késő éjsza­káig tévéző, videózó tanulók túlságosan kifáradnak, keveset alszanak, nem pihe­nik ki igazán magukat a hosszú nyári szünet alatt sem. Míg a tévéműsorokban való válogatás mellett jut elég idő a bará­tokkal, pajtásokkal való játékokra, be­szélgetésekre, zenehallgatásra, filmek és hangversenyek meglátogatására és így tovább. Külön ügyeljünk arra, hogy az eléggé „ülő életmódot" folytató iskolás gyerme­kek a vakációban jóval többet tartózkod­janak á szabadban, a jó levegőn. A kü­lönböző nyári játékok, sportok mellett a kiadós séták, kirándulások, kerékpártú- rák is szükségesek gyermekeink felüdü­léséhez. És ne csak az üdülés két heté­ben akarjanak sokat úszni, labdázni, mo­zogni, hanem rendszeresen napról nap­ra. A nyári vakáció a szokásosnál több együttlétet kínál a gyermekek és a szülők számára. Bizony év közben kevés idő jut a beszélgetésekre. Legalább nyáron szánjunk erre több időt, hogy kis vagy nagyobb gyermekünk elmondhassa éle­tének élményeit, gondjait, örömeit, kikér­dezhessen bennünket egyes dolgokról - legyen az a barátkozásról, a fiúk-lányok kapcsolatáról avagy különböző politikai, gazdasági, világnézeti problémákkal ösz- szefüggő kérdés. Erre bizony még saját szórakozásunk (újságolvasás, tévézés, kártyázás stb.) rovására is teremtsünk minél több alkalmat. Távlatban megéri, mert így sokkal közelebb kerülhetünk sa­ját csemeténkhez, s hozzászokik, hogy bármilyen kérdéssel megkereshet min­ket. A vakáció sokféleképpen szolgálhatja a munkára nevelést is. Biztassuk abban, hogy különféle nyári táborokban vegyen részt vagy vállaljon munkát pár hétre, ne­ki megfelelő helyen. A munka, az embe­rek közötti viszony, az élet megismerése terén ez sokat segíthet, de az sem mellé­kes, hogy saját keresetéből vehet meg magának valami kívánt dolgot. így több­féle sikerélményhez juthat. Kisebb gyermekeknél is fontos, hogy a nyári szünetben önkiszolgáló munkát vé­gezzen, saját maga tisztítsa, tartsa rend­ben holmiját, tegyen rendet környezeté­ben és vegye ki a részét a családi mun­kákból - bevásárlás, takarítás, meg a többi „második műszakbeli” feladatból. Egyre inkább a falun élő gyermekek mel­lett a városiak is kaphatnak lehetőséget munkára a szaporodó telkeken, kertek­ben, rájuk lehet bízni egy-egy feladatot vagy egyenesen egy kisebb területet, ahol ő dolgozik, s a végzett munka gyü­Könyv ld. Szakály Ferenc: Hollós László élete és munkássága Június 18-án lesz 130 éve, hogy Szek- szárdon meglátta a napvilágot egy ké­sőbbi nagy tudós, Hollós László. A me­gyei múzeum jó szolgálatot tett a közmű­velődésnek, amikor ebből az alkalomból megjelentette id. Szakály Ferenc, sok személyes vonatkozást és minden fellel­hető dokumentumot tartalmazó, 100 ol­dalas megemlékező kötetét. A Magyar Tudományos Akadémia hosszú évtize­deken át levelező tagjának régóta emlék­tábla díszük utolsó lakhelye falán, a Má­tyás király utcában. Személye és mun­kássága azonban már régóta kiesett a köztudatból, amiről szakmája viszonyla­gos ismeretlensége éppúgy gondosko­dott, mint ő maga. Hollós ugyanis a gombatudomány, a mykológia művelője volt. Világszerte elis­mert nagyság, aki egészen valószerűt­len, amolyan magyarmódian szerény kö­rülmények között végezte gyűjtő mun­káját és alkotta meg szaktudománya máig ható erejű alapmüveit. Ismeretlen gombafajták százait irta le, határozta meg és rendszerezte. Ez a tevékenység nem valamiféle különcködő hobbi, hi­szen a gombák ismerete nélkül az élelmi­szeripar és a gyógyszervegyészet egy lé­pést se tudna tenni. A nálunk méltatlanul elhanyagolt szarvasgomba pedig ínyen­cek dollárjait hozó exportcikk - lehetne. Hollós szerény kecskeméti ipariskolai tanári állása mellett végezte tudományos munkáját, szerzetesi szerénységű élet- körülményei közt. Értetlenség kísérte, Kecskeméten éppúgy, mint később szü­lővárosában. Amikor egy iskolai átépítés ürügyén kiakolbólították kincset érő gyűjteményét, Hollós nem szállt vitába igazgatójával, akit történetesen Kacsóh Pongrácnak hívtak. Az iskola udvarán megsemmisítette évtizedes munkássá­gának dokumentumait, nyugdíjba ment és hazaköltözött Szekszárdra. Életét ezután már végérvényesen nem lehet él­vezetesnek mondani. Csak értékesnek, amit ő minden bizonnyal tudott, az utókor pedig - szokás szerint késve - id. Sza­kály Ferenc értékes munkájával ismer el. (Ordas) Hollós László utolsó, halála előtti fényképe mölcséből gyarapodik. A vetéstől az ara­tásig végigéli a teremtő munka örömét, gondját, baját, s gazdagodik erőben, gondolkodásban, érzelmi életében. Bár a nyári vakáció elsősorban a pihenés, szó­rakozás, a családi programok teljesíté­sére való, de nem maradhat ki belőle tel­jesen a tanulás sem. Itt nem a pótvizsgára készülők tanulására gondolunk, hanem a többiére. A kisdiákok nyári gyakorlásá­ról - olvasás, matematika vagy ének te­rén vagy a nagyobbak tanulásáról, akik nyelvtanulás vagy zenetanulás terén nem engedhetik meg maguknak a több hónapos pihenést. Mert a különböző képességek és készségek fejlesztéséhez folyamatos gyakorlás szükséges, s késztessük erre gyermekeinket, meg biztosítsuk hozzá a feltételeket. Az legyen a fő törekvésünk, hogy a hosszú nyári vakáció adjon a gyerme­keinknek minél több élményt, tapasztala­tot, sokféle tevékenységgel biztosítsa személyiségünk fejlődését. DR. SZELÉNDI GÁBOR főiskolai tanár

Next

/
Thumbnails
Contents