Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-14 / 138. szám
1989. június 14. rtÉPÜJSÁG 3 Létszámleépítés, összevonások Átszervezések a megyei tanácsnál Pártról, pártban gondolkodva (I.) Hogyan alakítsuk át jelenlegi megosztottságunkat cselekvő politikai erővé? (Folytatás az 1. oldalról.)- Az 1949. évi alkotmány ugyanis elhagyta az önkormányzati jelzőt, és az 1950-ben hozott I. tanácstörvény számos rendelkezése, különösen pedig a napi gyakorlat nem a tanácsi önállóságot, hanem a szigorú centralizációt erősítette, melyet az 1954. évi második tanácstörvény a végrehajtó bizottságok és a szakigazgatási szervek kettős alárendeltségének kiemelésével még megerősített - mondotta dr. Hegedűs János.- Azért a hetvenes évek alkotmányos változásainak szele elérte a tanácsokat is...- Igen, hiszen a harmadik tanácstörvényhez kötődő alkotmányozási periódusban, 1971-ben került először alkotmányunk tanácsi fejezetébe az önkormányzati fogalom. Ez megalapozta ugyan a területi igazgatás változásait, de a gyakorlatban szerepváltás csak részben következett be. Mert bár a megyei tanácstestület alapfunkciói között a központi irányítás érvényesítése mellett megjelent a helyi tanácsok érdekképviselete, valamint a területi érdekek érve- ’ nyesítésének lehetősége és igénye, a gyakorlatban azonban az utóbb említett két területen a fejlődés enyhén szólva is lassú ütemű volt. Mindez sajnálatos módon még fokozottabb mértékben érvényes a végrehajtó bizottság és a szak- igazgatási szervek tevékenységére.- Ezen kívánnak változtatni a jelenlegi átszervezésekkel?- Igen, hiszen a napjainkban érvényes struktúra, az erőteljes centralizáció, ami a túlhaladott ágazati rendszer konzerválását jelenti, egyértelműen tükrözi a minisztériumoknak és az országos hatáskörű szerveknek azt a koncepcióját, hogy a központi irányítás csak akkor lehet eredményes, ha csápjai a területi szinten elkülönített szervezeti formában jelennek meg. Jól példázza a központi szervek ilyen szándékát a közlekedési illetve az ifjúsági és sportosztályok létrehozása. Tehát a megszüntetett kettős alárendeltség némi módosulással a gyakorlatban tovább élt.- Ha jól értem, akkor ma is változatlanul sürgető igény a központi irányítás modernizálása, aminek megvalósulása érinti a szakigazgatási szervek tevékenységét. Ez igen lényeges, hiszen a jelenlegi megyei szakigazgatási szervezeti rendszer a régi típusú ejosztó, beavatkozó, felülről dolgokat eldöntő, végrehajtást számon kérő működési elvek alapján működött, szerveződött. A felügyelő, ajánló, menedzselő típusú megyei szerepkör betöltésének - amit a helyi tanácsok igényelnének - döntően működési, eljárási módszerbeli és szemléleti akadályai voltak. Hogy tudnak ezen változtatni?- Egyrészt azzal, hogy szűkülnek a szabályozás területei, másrészt megváltozik az irányítás eszközrendszere, így előtérbe kerül a normativitás, ezen belül is a jogszabályokon keresztül történő irányítás. Mindezek egyenes következménye a kapcsolatrendszerek lazulása, a helyi önkormányzatok erősödése. Az alapvető hatáskörök az önkormányzathoz kerülnek és a testület dönt a szervezeten belüli hatáskörmegosztásról. A hatósági jogköröket vagy legalábbis döntő többségüket azonban a jogi szabályozásban célszerű közvetlenül a szakigazgatási szervekhez áttelepíteni. A tanács, mint települési önkormányzat a jövőben érdekintegráció révén fogja össze a településeken meglévő valamennyi önkormányzatot, legyen az intézményi, gazdasági vagy állampolgári. A gyakorlatban széles körben biztosítani lehet a pénzeszközökkel való gazdálkodást, a vállalkozásokat, a helyi önkormányzatoknál is. Ezt lehetővé teszik az új tulajdoni formák - köztük az önkormányzati tulajdon - megjelenése. Az önálló gazdálkodás szükségességét erősíti az állami támogatás további beszűkülése és az új bevételi források felkutatásának igénye.- Mindez milyen változásokat, átszervezéseket igényel a megyei szervezetnél?- Tekintettel a megye változó szerepkörére, olyan szakigazgatási struktúra létrehozását, olyan megyei tanácsi szak- igazgatás kialakulását tűztük ki célul, amely megfelel az új működési, szervezési elveknek. Ennek érdekében dolgozott ki két alternatívát a megyei tanács szervezetének korszerűsítésére létrehozott külső és belső szakértői bizottság. Mindkét változatban osztályi szervezeti felépítés került kialakításra, a szakigazgatási szervek rendszere feladatcentri- kusan jött létre.- Sor kerül osztályok megszüntetésére, létszámleépítésre is?- Igen, mondanék is mindjárt egy-két jellemzőbb példát. Szándékunkban áll összevonni a korábban két önálló osztályként működő építési, közlekedési és vízügyi osztályt éppúgy, mint az egészségügyi és szociálpolitikai, valamint a művelődési és ifjúsági sportosztályt de a terv- és munkaügyi osztályt is. A tervezett változásokra két alternatívát, egy tízosztályos szervezeti rendszert és egy koncentráltabb, kilenc egységre tagozódó, a továbblépés lehetőségét már magában foglaló javaslatot terjesztünk a vb, illetve a tanácstestület elé, mely dönt, hogy melyiket fogadja el. Bármelyik változat elfogadása mintegy tíz- százalékos létszámcsökkentést is jelent egyben.- fké Az MSZMP megalakulásától kezdve kétfrontos harcot hirdetett a párton belüli jobboldali és baloldali elhajlás ellen. Erre az MDP-korszak történelmi tanulsága miatt került sor. Lenin 1920-ban figyelmeztetett a bal- oldaliság veszélyére. A „baloldali” kommunisták a „jobboldal”-lal vitatkozva, türelmetlen viselkedésükkel, dogmatikus szemléletükkel, rugalmatlan, kompromisszumokra nem hajló magatartásukkal elméleti és politikai tévedések sorozatát követik el. Lenin, ezt még a kommunizmus gyermekbetegségeként kezelte és a kommunista mozgalom feladatának tekintette, hogy küzdjön a jobboldali elhajlás mellett a baloldali elhajlók ellen is. Az ismert történelmi körülmények közepette az SZKP élére Sztálin került. Sztálin erőteljesen baloldali elhajló volt és hatása nem csak a szovjet kommunisták között volt meghatározó, hanem a nemzetközi kommunista mozgalomban is. Sztálin és tanítványai a marxizmus-le- ninizmus eszmerendszerét sztálini-baloldali mezbe öltöztették és ezzel sok szempontból eltorzították. Ez a torz szemlélet több súlyos következménnyel járt:- nem tudott egészségesen továbbfejlődni a marxizmus-leninizmus;- a valódi marxista gondolatok is jobboldalinak tűntek;- nem tanultunk (nem tanulhattuk) meg különválasztani a marxista értékeket a nem marxista értékektől;- eretneknek számított a meglévő megoldásokat bírálni, más megoldásokon gondolkodni;- nem engedtük, hogy igazi vita bontakozzon ki a mozgalmon belül, így sem a politikai kultúránk, sem a „másképp gondolkodóval" szembeni toleranciánk, sem a párton belüli demokrácia nem fejlődött;- gyanúsan, idegenül, nem ritkán ellenségesen kezeltük az új tudományok eredményeit és azok képviselőit, ezzel szűkítettük a párt értelmiségi bázisát és nem engedtük érvényre jutni a márxiz- mus kiinduló tételét, azt hogy az elméletnek mindig a meglévő valóság elemzésén kell alapulnia és az adott kor tudományos eredményeit hasznosítani kell;- a dogmatizmus miatt - vizsgálat nélkül - elfogadtuk, hogy a sztálini modell a „szocializmus” és ezért a létező szocializmus hetvenéves történetét nem használtuk fel arra, hogy tisztázzuk: a társadalomfejlődés mely szakaszában vagyunk;- nem dolgoztuk ki a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet két szakaszának: a politikai átmenetnek és a szocializmusnak jellemzőit;- nem kísérleteztük ki azokat az új gazdálkodási formákat, amelyek a tőkésnél termelékenyebbek és nem dolgoztuk ki azokat az önkormányzati társadalomszerveződési formákat, amelyekkel a politikai átmeneti időszak a szocializmusba való átmenetként funkcionál. Történelmi tapasztalatunk, hogy a bal- oldaliság káros szellemisége és hibás (olykor bűnös) társadalomépítő politikájával szemben fellépő marxista-leninista erők mellett - marxista köntösbe burkolva - jobboldali (olykor ellenforradalmi) erők is felléptek. Mivel ezek fellépése szocialista jelszavakkal történt, az események során torz „szövetség” jött létre kommunisták és ellenforradalmárok között. Ma a marxista elemzés, helyzetértékelés egyértelműen bizonyította, hogy a sztálinista-baloldali modell meglévő maradványait fel kell számolni egy radikális reform keretében. Ennek szükségességét az MSZMP 1988 májusában megtartott országos értekezlete egyértelműen megfogalmazta és megvalósítását - ösz- szefogva a magyar dolgozókkal - a párt tagjainak feladatául tűzte ki. Az MSZMP tehát elkötelezte magát a reform mellett. Az eltelt idő alatt azonban különböző irányzatok alakultak ki a párton belül. Aggódik a szocializmusért a „reformista”, „a centralista” és a „konzervatív” egyaránt. Az egyik gyors változást, gyors reformokat akar és kételkedik abban, hogy a többiek is. Neki még a „centralista” sem elég gyors és ezért párton belül szervezkedik a platformszabadságra hivatkozva. A másik jobboldali veszélytől tart és lassúbb, megfontoltabb, megérleltebb reformot támogat. A harmadik talán még nem érti a reform lényegét, szükségességét és aggódva szemléli az ország megbolydult állapotát. (Folytatjuk) Benkő Zoltán tanár MSZMP Oktatási Igazgatóság Szekszárd Villamos energia - biogázból A település szennyvízéből nyert biogázzal fütenek, világítanak, s működtetik az elektromos berendezéseket, a Fejér Megyei Vízművek székesfehérvári szennyvíztelepén. A vállalat, az Ipari Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával vásárolta azt a biogázmotort, amely a keletkező gáz egy részét villamos energiává alakítja át. A számítások szerint a 274 kilowatt teljesítményű motor beállításával napi 4500-5000 forinttal mérséklődnek a telep energiaköltségei. (MTI-fotó) Ordas Iván: Ör az udvaron 39. Néhány nappal megbotoztatásom után, amikor a lábam épp a legriasztóbb színekben tündökölt és alaposan fájt, orvosi kezelésre jelentkeztem. Mikrobörtö- nünknek természetesen nem volt külön orvosa. Ör kísérte ki a betegeket a községbe. Igazság szerint nem annyira a fizikai fájdalom vezérelt, mint az a szándék, hogy ha netán bírósági tárgyalásra kerül sor, orvosi látleletet mutathassak föl. A községi orvos, dr. Tóth Kálmán, nem okozott csalódást. A legnagyobb gondossággal diktálta feleségének alaposan elnyomorított lábszáram és tomporom dudorait, foltjait. Fájdalomcsillapítót rendelt - egyikét a kevés gyógyszereknek, amihez államköltségen jutottam - és búcsúzásnál megnyugtatott, hogy adott esetben majd megkaphatom a látleletet. j- Majd ha megint ír! - mondta, ismét növelve ezzel írói ambíciómat, elárulva, hogy ő is „olvasótáboromhoz” tartozott. Tóth doktorról minden sorstársam a legnagyobb dicséret hangján emlékezett meg. Bennünket az összes többi beteg előtt, soron kívül fogadott, ami annál is inkább karakánság volt, mert ő - egyetlen orvos lévén a faluban - igazán tudván-tudta, hogy mi zajlik a rendőrségen. Egyik-másik összevert áldozatot kórházba is utalta és többek szerint nagy szerepe volt abban, hogy utóbb a járási kapitányságon ismét viszonylag emberségesebb kihallgatási módszerekre tértek át. Bádonyban egyébként nem ő képviselte egyedül az irántunk megnyilvánuló rokonszenvet. Valószínűleg soha nem fogom megtudni, hogy melyik kereskedőnek lehetek hálás két-három „fekete” levelem továbbításáért. Azt nem számítva, hogy elsősorban Csermely Imrét illette érte a dicséret. Napi kenyéradagunkat ugyanis ő vásárolta meg fogházőri kísérettel a helyi boltokban és a hideg elleni védekezésül mindig kölcsön kérte prémmel bélelt bekecsemet. A bekecs béléshasadása kiválóan alkalmas volt arra, hogy leveleket rejtsen el. Ezt valamelyik boltos tette borítékba, látta el bélyeggel és adta postára. Feleségem valamennyit hiánytalanul megkapta. Ceruza már érkezésem előtt volt a zárkában, egy faltörmelékkel jól eldugaszolt egérlyukban tartottuk. Levélpapírhoz az olvasásra kiadott könyvek hátsó- és első lapjainak szemérmetlen megcsonkítása árán jutottam. A kétszer-háromszor tartott zárkamotozás - szaknyelven „hipis” - alapos volt ugyan, de soha nem sikerült semmilyen tiltott tárgy nyomára akadnia. Zárkánk létszáma időközben szépen gyarapodott. Én egy sárporodi fiatalember mellett a földre fektetett szalmazsákon feküdtem. Kényelmes helyünk volt és meleg, mert Csepecz Miska - äKit falujában kideríthetetlen okból „Mütyönek” hívtak - még súlyos sofőrbundáját is ránk terítette, míg az én összesodort bekecsem pompás fejpárnául szolgált. Mütyő katonakorában állítólag egy kémelhárító ezredes gépkocsivezetője volt, bár az sincs kizárva, hogy csak sok ponyvát olvasott. Mindenesetre órákon át tudott szórakoztatni bennünket ilyen minőségében szerzett élményeivel. Ami engem illet, a nők körében aratott babérjait sokkal hihetőbbeknek éreztem. Annál is inkább, mert Miska .feltűnően csinos gyerek volt, szakasztott olyan, akiért versenyt dobognak a női szívek. Ezenkívül pedig huszonhat éves és négy gyerek apja... Időtöltés és társaság szempontjából azonban egyik este, zárás után ütöttük meg a főnyereményt. A főnyeremény egy kis, alacsony, szemüveges ember személyében jelentkezett, aki testes, fehér hajú társával együtt kissé meglepetten állt meg az ajtóban. Alighanem egy viszonylag rendezett zárkára számíthattak. Ehelyett egy tömegszállást találtak, melynek minden talpalatnyi helyén emberek hevertek. (Folytatása következik) Börtönélmények 1956-57-bői
