Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
6 - TOLNATÁJ 1989. május 13. Balipap Ferenc: A szerelem szárnyai Sugárzó gerinced átszűr homlokom fölött, s a kert magányos mandulafáin kiszínesedő sziromleveleid pördülő propellerek az ujjamon - Széliünk, szánkkal fölhajnalozzuk az eget, s visszafogadott lélegzetedben már párás füvekről melled felé zuhanó kis csillagocskát rejtegetsz. Juhos László rajza Gyönk ’89 Breznay József festményei előtt „A magyar művészet csakis a magyar föld anyatejétől, magyar ég alatt, magyar talajon, a magyar néppel való megújuló érintkezésben izmosodhatik, s nőhet nagyra, nőhet igazán magyarrá...” - fogalmazta meg a nagybányai müvészte- lep célját Hollósy Simon és Iványi Grün- vald Béla, Nagybánya főpolgármesteréhez írt nyílt levelében. Miért idézhető Breznay József gyönki kiállításán a nagybányai levél? Mert Breznay József - legyen bár a „képzőművészet utazó nagykövete” - művészete, gondolkodása magyar. E művészet korszaknyitó dátuma a nagybányai festők csoportosulásának éve: 1896. Vállalja, vagy sem Breznay József a nagybányaiság követelését ma - ne kutassuk - de mesterének a főiskola negyedik évében Szőnyi Istvánt nevezte meg, aki a posztnagybányai iskola egyik vezető egyénisége volt. A harmincas évek - vagy nevezzük a két világháború közötti időszak - művészetének történetét lapozva a politikai szemlélet, törekvés is pontosan megrajzolható. Ezt követte a hivatalos művészet is, amikor az olasz neoklasszicista irányvonal vált a követendő példává. A római Collegium Hungaricumba ösztöndíjasokat tömörítettek. A Rómába küldött fiatalokra átmenetileg hatott az iskola stílusa. Itthoni csoportosulásukat is „római iskola” néven ismerhetjük. E stílus propagá- tora, Gerevich Tibor szerint (1931) „a Rómába küldött ösztöndíjasokra hatotta régi Róma emelkedett légköre, de a régi mellett javukra szolgált a modern Róma, a negyedik Olaszország acélos szellemű frissessége és a modern olasz művészet lendületes újjászületésének ösztönző példája.” Breznay József életrajzi adatai között szerepel egy évszám -1939 - amihez ezt a mondatot fogalmazta: ...nagy utazást t ehettem a Budapest székesfőváros ösztöndíjával. Megnyertem a római ösztöndíjat, amivel 1939-42-ig, majd még egyszer 1947-ben a római Magyar Akadémián tanultam tovább.” Rómában 1940- ben szerepelt csoportos kiállításon, majd Budapest, Párizs, Essen, Scecin, Berlin, Madrid következett és az egyéni bemutatók sorában Lyon, Düsseldorf, Hannover, Marburg, Brüsszel, Köln, Párma - ne folytassuk - után eljut a Tolna megyei Kölesre 1977-ben. Ekkor már különböző művészeti díjak tulajdonosa: Munkácsy- díj, Szinyei-díjak, Csók-érem, belga és francia dijak, Munka Érdemrend 1976- ban. Szívesen érkezett és ma is jön Tolna megyébe. Több alkalommal volt jelen családjával a tengelici alkotótáborban. Gyönki kiállításának megnyitóján Gá- nóczi Mária festőművész képviselte, mert akkor is külföldön volt. A Gyönkön rendezett tárlatán látható festmények azt a sajátosan magyar gondolkodást jelzik, azzal a világjárta-látta szemlélettel, tapasztalással, hatással, amely Breznay József egyéniségéből árad. Csendéleteiben is ott érződik az emberkéz munkája, gyümölcse. Legszebb képei talán a lány- és asszonyalakokat ábrázolók. A gyermekét szoptató anya hátterében megjelenített városképben érezhető Breznay József hovatartozásának megvallása. Budapesten született 1916-ban és ma is ott él. Eddigi pályája keresztmetszetének is tekinthető a gyönki kiállítás. Portréiban, tájképein, az emlékek, ábrándok képpé formálása, összeállítása figyelmeztetés is a múlandóságra. E kiállítás kapcsán is szólni kell arról a jelenségről, vagy pontosabban ismételten meg kell említeni, milyen fontos szerepe van a népművelő személyének érdeklődésének egy-egy településen, városban, falun. A kölesdi képzőművészeti kísérlet - akár bevallottan is - továbbélése a gyönki törekvés, szándék. Jóllehet azonos időben indult mind a kettő, csak más propagandával, visszhanggal. Gyönkön a legutóbbi - Breznay - kiállítással egy időben, a megnyitón, átható erejű zenei élményben részesült a több mint száz embert jelentő közönség. Vivaldi- és Telemann-műveket szólaltatott meg Pusker Mónika és Thész László hegedűn és zongorán. A felhangzó zenei képek szinkronként hatottak Breznay József festményei között. Zene és kép, kép és zene, ízlésformálás, ismeretterjesztés, népművelés - nemcsak középiskolás fokon. Ez összefoglalt élménye a gyönki kiállításnak. DECSI KISS JÁNOS FOTÓ: KISPÁL MÁRIA a felépítik a hidat, naponta fogok találkozni Élűvel, de H ehhez emberfeletti türelem kell; nem nekem találták ki az egészet. Sándor ma nem jött ki a ------------- partra. Megőrülök az idegességtől. Legalább átkiálthatna valamit, teszem azt, hogy fáj a feje, bedagadt a torka, vagy hogy csinos vagyok. Már egy órája gubbasztok itt hiába. * Annak idején öt centivel a föld felett lebegtek: sóhajtva nézték egymást a menzán, míg kihűlt a leves, félszeg illedelmességgel sétáltak egymás oldalán a leveleithullató parkban a többi hozzájuk hasonló éteri lény között, akik ugyancsak a föld felett lebegtek, mert szerelmesek voltak. Úgy tűnt, nincsenek távolságok, minden elérhető számukra, akár az isteneknek, akik szárnyas bokával röpködtek szerteszét a maguk idejében.- Immanuel Kant - mondta halkan Elli - nem látott tisztán ebben a kérdésben.- Bocsáss meg, de nézetem szerint Immanuel Kant álláspontja... - kezdte Sándor. Sosem tudták meg, hogyan is látják Kant filozófiáját, mert ebben a percben lehullt a fáról egy levél, Elli megállt, lesütötte a szemét, és Sándor úgy érezte, mély szakadék tátong alattuk; belekapaszkodott hát az egyetlenbe, az elérhető elérhetetlenbe, minden elsüllyedt, és aztán már csak csókolóztak. Ezentúl tíz centivel jártak a föld felett. Együtt léptek ki az egyetem kapuján, esténként pedig pontosan másfél órát diskuráltak a kollégium kapujában. * Ötödéven már nem is ezen a világon éltek.- Sándor zseni - gondolta Elli őszinte hittel, és államvizsga-dolgozatként Petőfi szerelmi költészetéről értekezett. Mert őt is Sándornak hívták... Egy padban ültek. Sándor államvizsga-dolgozatában a családi líra női képviselőivel foglalkozott. * A szülők aggodalmai jelentéktelen akadékoskodásoknak tűntek. Nem tudták, milyen hónap hányadika van, kik azok, akik rendszeresen köszöntik őket az utcán, kollégáik-e, vagy idegenek, akik összetévesztik őket valakivel. Nem értesítettek senkit arról, hogy összeházasodnak. * Előbb Sándor költözött az albérletbe. Szállásadónőjének csak három nap múlva mondta meg, hogy nős. Elli kissé kövéren, óvatosan tipegett be, nyomában Sándorral 'és a csomagokkal. Leült a dívány szélére, elsápadt, férjére nézett, és halkan így szólt:- Itt szörnyű fokhagymaszag Van.' Márciusban megszületett Mártika. - * Elli bokája megvastagodott. Termete kitelt. Mindettől alakja kedvesebbé, megfoghatóbbá vált. Sándor idegesen fogadkozott, hogy az államvizsgán minden a legnagyobb rendben megy majd. Segített Ellinek, aki hol a közeli faluban élő nagymamánál pólyálta Mártikét, hol férje mellett izgult fél napokat érte. * Az államvizsga nehezen jött össze: ’ Mártikénak gyomorrontása volt. Elli sehogyan sem tudott Petőfi szerelmi lírájára koncentrálni. Bosszantotta mindkét Sándor élhetetlensége, s mialatt a Szeptember végént' elemezte, az ő Sándorét látta maga előtt, amint ügyetlenül bajlódik a gyerekkel. Aztán Sándor védte a dolgozatát míg Elli ápolta Mártikét Csak Kaffka Margit Petikéje helyett szaladt ki Mártika a száján. De ezt csak a bizottság elnöke vette észre, aki ettől kezdve elnézően mosolygott * Beleszámítva családi állapotukat, Szerencsésen túlestek az államvizsgán. Az elsők között választhatták meg kinevezésük helyét.- Tekintetbe véve helyzetüket, a benyújtott kérvények és igazolások alapján még a legmesszebbmenő jóindulattal sem tudjuk önöket egy iskolába helyezni, hiszen a szakjuk azonos. Ajánljuk azonban Alsó-és Felső-N...-t. A két község, közti távolság mindössze öt kilométer, ezt a családapa naponta megteheti. Ebben az esetben nem kell szétválasztanunk a családot. Itt van a megye tanügyi osztályának a képviselője, beszéljék meg vele.- Alsó- és Felső-N... között a távolság öt kilométer. Természetszerető embernek egy kis séta az egész. Közel a város, mindössze húsz perc vonattal, Al- só-N...-ben megáll a gyors. Van villany is a faluban, Felső-N...-ben is, szép a művelődési otthonunk, lakást biztosítunk. Nagy szükségünk van magukra. Jöjjenek, szeretettel várjuk, meglátják, nincs szebb hely a világon, mint ez a két tiszta, csendes, idillikus, meleg otthont nyújtó falu. Vidéken élni megnyugtató, nincs az a rohanás...- Hát akkor Alsó-N...-ben szállunk le, előbb megnézzük a lakást, állítólag két szoba összkomfort, aztán átmegyünk Felső-N...-be, az én iskolámba, figyeld a térképen, Elli. Ha berendezkedtünk, lehozzuk végre Mártikét is a nagymamával. *- Ez lenne az iskola. A tanári, a szertár, ezek itt a híres alsó-n...-i leletek. A lakás pedig, mármint a tanárnő lakása, itt van, egy ugrásnyira az iskolától.- Hogy-hogy a tanárnőé? • - Hát... csak ideiglenesen. Tetszik tudni, a másik lakást a felső-n...-i iskola adja. Mi itt egy szobát, ők ott egy szobát.- De mi együtt akarunk lakni.- Azt nem lehet ám.- Mért ne lehethe? Nem választhatnak szét egy családot. Legfeljebb csak egy szobában fogunk lakni. A feleségemet nem hagyhatom itt. Mit gondolnak, hozzuk a gyereket is, nem járhat át egy kisgyerekes anya egyik faluból a másikba, naponta oda- vissza tíz kilométert. Itt fogok lakni én is.- Átjárni? Hová? *- Hát az egyik N...-ből a másikba.- Azt nem lehet.- Miért?- Mert nincs híd.- Hol?- Hát a vizen.- Milyen vizen?- Hát a folyón.- De komp csak van?- Nincs az se. Nem is volt.- Hát hogy járnak át?- Kik?- Maguk.- Sehogy. Azaz: a hídon.- Na látja. Szóval van híd.- Van hát. A városban.- És ha valami fontos és sürgős elintéznivalójuk van, bemennek a városba?- Telefonálunk a tanácstól. De át is lehet kiabálni a partról.- Hova?- A másik partra.- Miért nem mondták ezt a kihelyezésnél?- Nem kell ilyen szigorúnak lenni. Kell az ember. Alig van diplomás a két iskolában. Ne tessék már haragudni. Majd csak felépítik a hidat. Majd tetszik kérvényezni.- Milyen hidat?- Ami itt volt. Volt itt, csak elvitte az ár.- Hány éve nincs?- Másfél. Ne tessék úgy elbúsulni magát az elvtársnak. Domokos Eszter: Szárnyas bokával átrepülni „Édes gyermekeim! Mártika nyűgös, jön a foga. Egyébként jól lennénk. Ellikém, a csomagot megkaptátok? Mi van a híddal? Ha csak két napra is, de Elli jöjjön hazaimért Mártikéval...” *- Már azt hittem, lekésted a vonatot. Sándorkám. Megviseltnek látszol.- Ellikém... gyere, igyunk egy kávét. Aztán moziba. Aztán színházba. Aztán szállodába. Akarod?- Persze.- Szép vagy.- Sándor.- El ne sírd magad.- Mit ettél egész héten?- Akadt.- Tegnap vártalak a parton, hogy kiáltsd át, mi van a kérvénnyel. Mért nem jöttél? Egész délután ott ültem.- Berekedtem.- Azért kijöhettél volna. Legalább integetni...- Igazad van. Ne haragudj, Elli.- Remélem, kiszáll a bizottság.- Mondd, mi lenne, ha vennénk egy csónakot? „Édes Elli! Tudom, hogy ezt a levelet csak holnapután fogod megkapni, miután megjárta a várost. Én nem bírom tovább. Ha még életben akarsz találni, gyere azonnal. Három napot várok. Csók: „Édes Sándor! Mióta nálad jártam, nem találom a helyemet. Azt hiszem, nagy örömhírt újságolhatok, ha ugyan nem te tudtad meg hamarább: kiszállt egy bizottság a hídépítés ügyében...” * pül a híd. Mártika kétéves. Őszülök. Elli hízik. A ruháink divatjamúltak. Ha randevúzni megyünk a városba, az emberek utánunk néznek. Épül a híd. Ahogy Elli mondja: türelem. Anyaság
