Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13. TOLNATAJ - 7 Oláh Zoltán: Alkonyodé Hajnal a szem; csönderezet, lehelet lép földegeket Est sóhaja fűzfalevél, szempillámon fonnyad a fény. Málló idő, múlik minden, könnyből tengert töpreng Isten. Szálló madár üres űrben, hulló láng egy sehol tűzben. Kő szava szél, mindent túlél, őszül az ősz, télül a tél. Ránchoz az arc; hű a halál, porból holddá pillantottál. Lippai Tamás illusztrációja Föld a láthatáron Kortárs osztrák képzőművészeti kiállítás a Műcsarnokban Gazdasági és politikai kapcso­lataink erősödésével egyre élén- kebb a kulturális érdeklődés nyugati szomszédunk iránt. Rendszeres színházi vendégjáté­kok, közösen rendezett kiállítások, zenei események színesítik a pa­lettát. Van már Haydnról elnevezett magyar-osztrák szimfonikus ze­nekarunk, ezekben a napokban zárul a Magyar Nemzeti Galériá­t ban az előzőleg Bécsben bemuta­tott Találkozások című kortárs képzőművészeti kiállítás, rendsze­resek az egymás országaiban megtartott kulturális hetek. Mégis sok a földrajzilag és tör­Günter Brus: Akciórajz ténelmileg közeli ország képző- művészetében számunkra a fel- fedeznivaló. (Miként az osztrákok számára is adhat újdonságot a mi művészetünk!) Ezért is adták a hajózásban használatos kifeje­zést; Föld a láthatáron címet an­nak a kiállításnak amely az oszt­rák kulturális hét nyitányaként nyílt a Műcsarnok összes termei­ben. De az egyhetes kulturális rendezvénysorozatnál jóval to­vább, május 28-ig tartják nyitva. Hajóárbocokká formálták a Műcsarnok bejárati oszlopsorát, neonbetűs felirattal hirdetik két nyelven az új kiállítást. Nem kevesebbre vállalkoztak az osztrák rendezők, mint hogy bemutassák a 20. századi oszt­rák képzőművészet legjellem­zőbb megnyilvánulásait. Nem tö­rekedtek a teljességre, a lexikális feltérképezésre (ez megoldhatat­lan is lett volna), hanem fontos csomópontokat emeltek ki. A századelő nagynevű és nagy hatású alkotói, Anton Faistauer, Gustav Klimt, Egon Schiele, Max Oppenheimer, Oskar Kokosch­ka, Arnold Schönberg - jellegze­tes művekkel vannak képviselve. Hangsúlyos a 60-as 70-es évek akcionizmusa, absztrakt törekvé­sei. És bőségesen kapunk ízelítőt a 80-as évek művészetéből is, Gusztáv Klimt: Női portré amelyben sok a hazaival azonos indíttatás. Festészeté, szobrászaté a fő hangsúly. De jelen vannak az új művészeti médiumok, és a mél­tán világhírű osztrák építészet és formatervezés is. (Az egyik te­remben 24 különféle szék illuszt­rálja az idők változását a bútor- tervezésben.) Az oldaltermekben hat jelentős alkotó illetve csoport saját instal­lációval szerepel; az építészeti terveket és maketteket bemutató Coop Himmelblau, az új művé­szeti médiumokkal dolgozó Gang Art. A festőnek is jelentős Oswald Oberhuber itt famunkákkal sze­repel, Bruno Gironcoli hat vázla­tát és a megvalósult fakompozí­ciót állította ki, Kurt Kocher­scheidt fatáblákkal és vászon timpanonokkal jelentkezett, Ernst Caramelle pedig a terem falait festette be. KÁDÁR MÁRTA Fischer Lajos: A drámai bejelentés Az értekezlet előtt benézett még a Fáradt kapa kisvendéglőbe. Kellemes sörilla­tú hűvösség fogadta. Az egyik asztalnál egy idegen ült csendesen egy korsó sör társaságában. Guszti poharakat mosott a söntés pultjánál.- Tiszteletem, tanár úr! Mit parancsolsz?- Két pohár sört a jobbikból.- Egy pillanat és máris hozom a szokásost. Csend. Távolról autó zaja hallatszott.- A két pohár sör.- Foglalj helyet, Gusztikám! Az egyiket neked rendeltem. Látom, nincs nagy for­galmad. ,- Kedves vagy. No, és mi hoz erre ilyen szokatlan időben? Közelebb húzta a széket Gusztihoz.- Nagy dolgok történőinek immár nálunk az iskolában, ahogy a nagy költő mon­daná. Gondoltam, meglepem magam egy pohár sörrel.- Nagy dolgok?- Megmozdult valami.- Szóval megmozdult valami.- Meg. Már régen vártuk.- És most megmozdult, ahogy mondod.- Ezért lesz most délután ez a rendkívüli értekezlet.- És miről is van szó?- Az igazgató drámai bejelentést fog tenni. Nem érted? A Gondnokságról csak ez a drámai bejelentés szivárgott ki, de mindenki tudja, hogy a rég várt bérfejlesz­tést jelenti be az igazgató.- És te is? Érted?- Állítólag nagy pénzekről van szó. Erre iszunk most, Gusztikám! A városkára ránehezedett a májusi fáradékonyság, a tanáriban mégis nagy volt a nyüzsgés. Béla bácsi mellé ült.- Neked mi a véleményed, Janikám?- Ezt is megértük, Béla bácsi.- Igen, igen. Csak tudod fiam, igazság legyen. Az igazság nagyon fontos. Manci néni is megérkezett. Sárga blúz, kék kalap. Bizakodó tekintetek, mosolyok. Az igazgatót Pista bácsi, a hivatalsegéd kísérte.- Először is a kartársak elnézését kell kérnem, mivel ilyen szokatlan időben hiv- tam össze a tantestületet.- Nagyon helyes. Szívesen jöttünk!- Most mind szívesen jöttünk!- Kartársak! Drámai bejelentést kell tennem.- Már rég vártuk ezt a bejelentést! Az ilyesmit szívesen halljuk. Örülünk az események ilyen fordulatának!- Csendet kérek kartársak! Be kell jelentenem, hogy Pista bácsit súlyosan meg­harapta az Ildikó. Döbbent csend, majd egy férfihang:- Na ne! Egy izgatott női hang:- Ilyen öreg ember mit rohangál a nők után?!- Emberek! Hadd fejezzem be a mondatot! Pista bácsit a kisunokája harapta meg. Pista bácsi, mondja csak el, hogy mi is történt! Pista bácsi kopaszodó feje csillogott a májusi melegben.- Kérem szépen, senkit sem akarok untatni a tanár urak közül, de azért elmon­dom, hogy engem nagyon szeret az unokám, az Ildi.- Látszik.- Szerétéiből tette. Biztos vagyok, hogy szeretetből tette az Ildi. Nem is lenne baj, csak hát úgy megharapta a karomat, hogy elvesztettem a ritmusérzékemet.- Ez a helyzet, kartársak. Egy hetünk van a ballagásig, és Pista b^csi elvesztette a messze földön híres ritmusérzékét. Valami megoldást kell találnunk, mert aki ki­csit is járatos a pedagógiai irodalomban, tudja, hogy kongatás nélkül nincs balla­gás. Az emberek arcáról már rég elszállt az előbbi ünnepi várakozás. . - Majd egy gyerek. Pista bácsi sápadtan nézett a hang irányában.- Azt nem lehet!- Vannak jó erős fiúk. Elbírják azok a rézcsengőt.- Elbírni elbírják, de ez bizalmas feladat.- Ne vicceljen, Pista bácsi!- Gyerek kezébe nem adhatom az ősi kolompot.- Tessék, Fazekas kartársnő.- Igazgató úr, én azt javaslom, hogy Pista bácsi vállalja el mégis... nem kell azt olyan hevesen lengetni... Úgy gondolom, felajánlhatok Pista bácsinak a szakszer­vezet nevében egy kéthetes, ingyenes üdülést...- Nagyon köszönöm a bizalmat, de ritmusérzék nélkül hiába fogom a kolompot.- És az sem hozná vissza Pista bácsi ritmusérzékét, ha felterjeszteném Pista bácsit vezető hivatalsegédnek?- Nagyon köszönöm Igazgató úr elismerését, de ez a kongatás olyan szent do­log, hogy nem lenne becsületes, ha így megpróbálnám.- Mit tegyünk hát kartársak? Tessék Micike.- Én azt javaslom, hogy fogadjunk valakit. Egy hozzáértő embert.- Micikének igazga van.- Mást nem tehetünk.- Én ismerek valakit. A Borosra gondolok, ő biztos elvállalja.- A Boros?- Miért? Dobos volt a hadseregben.- De mindig részeg.- Megbeszélem vele, hogy csak ballagás után igyon.- Érdekes felvetések, kartársak, csak az a baj, hogy a Gondnokságnak nincs ilyesmire pénze. Kongatás nélkül viszont nincs ballagás! Kintről szürkülni kezdtek a tanári ablakai.- Én mégis csak javasolnám, hogy csinálja gyerek.- Tanuló?- Van más?- Kartársak! Én ide is rendeltem egy fiút. Kint ül a folyosón. A Kovács.- Kovács? Melyik Kovács?- Kálmán. Kovács Kálmán. Figyelembe vettem, hogy igen magas fiú. Kongatás közben átlátja a tömeget, a másik, minden ünnepélyről meglóg. Igya kongatással önmagát ellenőrzi.- Nagyon jó!- Van benne valami.- A Boros olcsó pénzért megcsinálta volna.- Nem tudjuk elszámolni. Ki a Kovács Kálmán osztályfőnöke? Tehát Gyulám, beszélsz holnap a fiúval. Énekeljen, sírjon az a rézcsengő a fiú kezében. A szíve­kig hasson! Érted? Mint a Gaudeamus igitur! Feladatok: Barcikém, a tornaórákon külön gyakorlatokat végeztetsz a fiúval: állóképesség, csuklógyakorlatok. Egész hétre felmentem a fiút az első két óráról. Nyolckor megkeresi Pista bácsit, levő-, nulnak az iskola pincéjébe és ritmusgyakorlatokat végeznek a kolomppal. Hívjá­tok be! Kovács görnyedve lépett a tanáriba.- Ide állj, fiam, hogy mindenki lásson. Reméljük megérdemled majd a nagy ki­tüntetést, amiben a tantestület részesít... Nagyon is bizalmas feladattal bízunk meg... kongatás... kongatás... * Értekezlet után betért még a Fáradt kapa kisvendéglőbe. Guszti már nem volt szolgálatban. Keresett egy szabad asztalt. Kockás terítő, sűrű cigarettafüst. Min­denhol hangoskodó emberek. Egy fiatal nő hozta a hideg sört. Fekete szoknya, fehér blúz, apró kötény. Egy korsó, majd még egy, a harmadik után elindult haza.

Next

/
Thumbnails
Contents