Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13. TOLNATÁJ - 3 Borongós, hűvös májusi szombat délelőtt. A Bem József téri hajóállomásra beáll a Rákóczi nevét viselő személyszállító hajó, Elered az eső. A Bem téren kiét autóbusz várja még a gyülekezőket. Nem társaskirándulásra indulnak a heti strapába belefáradt pestiek: Romániából áttelepüli magyar családéit indulnak Tahitótfaluba „honfoglalni' .. így szél a meghívó: „A Magyar+trtetbank Ingatlanforgalmazási Leányvállalata. aTahitótfalei Községi Tanács és a Budapes­ti 30. Számú Ügyvédi Munkaközösség nevében szeretettel meghívjuk önt és kedves családját a Tahitótfalubén 1989. má­jus 6-án 10.30 órakor megrendezésre kerülő ünnepségre és az azt követő ebédre. Az ünnepség keretében adjuk át 50 Er­délyből menekült családnak a Tahitótfáluban e célra Tóth László és gyermekei, NSZK-lakosok adományából és a Pest Me­gyei Tanács közreműködésével - a Romániából áttelepült magyar nemzetiségű családok megsegítését biztosító kormá­nyalapból - megvásárolt építési telkeket.” A hajón, majd a tahitötfalui úttörőtáborban sorra írják alá a családok a szerződéseket, melyben vállalják, hogy részben sa­ját erőből, mások támogatásával, kölcsön segítségével kertes családi házat építenek, amely megteremti a családegyesí­téshez szükséges feltételeket is. Azután dr. Dieter Pscheidl úr, aki Ausztriából érkezett az ünnep­ségre, adományoz százezer oszt­rák schillinget, majd Oreste Beg- hetto úr ötezer amerikai dollárt az erdélyi menekültek javára. „Építsünk együtt olyan világot, ■amelyben lehet és érdemes élni” - mondja dr, Dieter Pscheidl, majd átadja Becs ajándékát a ta­hitötfalui tanács elnökének... A futballpályán mintegy ötszáz főnyi tömeg fordul a most még kenyérgabonával bevetett, de im­már megvásárolt, aratás után pe­dig átadásra kerülő telkek felé - az ígéret Földje felé. Aztán ünnepi ebéd az úttörőtábor­ban: hatalmas sátorban megtérített asztalok, nemzetiszín pántlikával átkötött házi kenyér, sül a flekken, a kürtös kalács, a Kőbányai Sörgyár, no meg egy Tolna megyei borter­melő jóvoltából lélekmelegítö is akad a záportól lehűlt időben... Zuhog az eső. A megjelent művé­szeknek a sátorban kell fellépniük. Ferenczi Csongor színművész Far­kas Árpád-verset szaval, Tamási Áron novelláját mondja el, Faragó Laura erdélyi dalokat énekel, Kubik Anna, Sinkovits Imre, Vitai András együttes jelenléte nemesen csalá­diassá és. ünnepivé teszi a hangula­tot. Otthonra lel, ki hazát keres. A Nagy Család öleli magához, fogadja be. Sokan sírnak. „Mennyi jaj...” „Hogy mit hagytam én otthon...” „Sajnos a család egy része ott maradt..." Fiatalok, idősebbek, gyerekek, er­délyiek, akik immár tahitótfalusiak élik át: készül a történelem. DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY Az ünnepségen, melyen elhang­zik a magyar és a székely him­nusz, a Kék Duna Mezőgazdasági Szövetkezet és a Tahitötfalui Községi Tanács nevében köszön­tik az itt letelepedni kívánókat; Lévay Gézáné községi tanácsel­nök ünnepi beszéde után szé­kelyruhás fiatal pár, a Gyergyó- szentmiklósról érkezett Tamás Szóra István és a gyergyócsoma- falvi Orbán Éva lép az emelvény­re, hogy köszönetét mondjon. A befogadást szimbolizálja a gesz­tus: Lévay Gézáné magához öleli velük együtt valamennyi megje­lent családot. Az emelvényen ko­sarakban gondosan celofánba csomagolt fehér műanyag poha­rakban maroknyi föld. Minden pohár oldalán személy- és hely­ségnév: ki-ki szülőhelyéről meg­hozatott szülőföld, nemzetiszinü szalaggal átkötve. Sorra kiáltják a neveket, sorra veszik át a cso­magokat, hogy a maroknyi szülő­földre építhessék otthonukat. •Rítus Taiwan

Next

/
Thumbnails
Contents