Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

II. évfolyam, 17. szám 1989. május 13.- Forrásból nyerték az ivóvíz minőségű vizet Ke- szőhidegkúton - magyarázza Pály Dezső, a Pince­hely Nagyközségi Közös Tanács elnöke - ám ez olyannyira nitrátosodott, nem alkalmas emberi fo­gyasztásra. Ezért éveken keresztül a megyei vízmű vállalat lajtos kocsival szállította az ivóvizet Kesző- hidegkútra hetente három alkalommal: hétfőn, szerdán és pénteken. Ezeken a napokon edé­nyekben gyűjtöttek annyi vizet, hogy a következő szállításig elég legyen. A lakosság összefogásával 1987-ben egy 200 méteres mélyfuratú kutat léte­sítettünk, majd 1988 decemberében vízműtársu­latot szervezett a község elöljárósága. A megyei tanács anyagi hozzájárulásával lehetőség nyílt, hogy Keszőhidegkút családi házaiban elektromos t, úton, boylerekben melegedhet a víz. Keresem a munkát A gyönki szövetkezetek, a belecskai, regölyi, pincehelyi téeszek adnak munkát a keszőhideg- kúti embereknek, tehát eljárnak a faluból. Helyben a posta, a vasút, az óvoda, a bolt foglalkoztat né­hány személyt. Sebestyénné Szendrei Gyöngyi a falu egyetlen vegyesboltjának vezetője mondja: *- Mindenki ingázik a faluból, téeszbe, erre-arra, vagy labdát varr otthon, de más lehetőség nincs. Jött ide egy maszek. Bérbe vette a régi pártházat, most talán beindul egy varroda, de a tanács nem adta neki, csak hat hónapra az épületet. Én úgy tu­dom! A tanács hiába akarja a fiatalokat megfogni, hogy maradjanak a faluban, ha nem ad munkát. Ha ez a varroda beindulna, sok fiatalasszonyt tud­na foglalkoztatni.- Én ide jöttem férjhez Pestről - csatlakozik a bolt másik dolgozója: Lendvai Márta - itt helyben ezt a boltot ajánlották, nem volt más munka. Elvál­laltam, ha már nem tudtam visszamenni Pestre. Most leltározunk, tatarozás lesz, nagy munka. Két gyermekem van, óvodások. Ez még itt helyben van, de iskola az nincs. Regölybe, Belecskára kell átjárni a diákoknak. A felső tagozat pincehelyi is­kolában tanul...- Most nagy a készülődés a faluban, mert van vezetékes viz - mondja Sebestyénné Szendrei Gyöngyi. A fürdőszoba már majdnem mindenütt megvolt, de a vizet fazekakban kellett melegíteni. A lefolyók is készen vannak. A csempéket már előre megvették. Azért a régi kutat is sokan meghagyják, ha a vezetékes elromlik, maradjon a másik. Elöljár a nő- Jakab Lászlóné vagyok - kínál hellyel a bemu­tatkozáskor Keszőhidegkút elöljárója - nem tu­dom mire kíváncsi? Ha érdeklődött a faluban, ak­kor a vízről biztosan beszéltek az emberek. Ez nagy dolog nekünk. Reméljük, mielőbb befejező­dik a munka. Arról is hallhatott, hogy egy vállalko­zó foglalkoztat néhány asszonyt. Bérleti díjat fizet, amiért az épületet használja.- Mit tenne mint elöljáró, ha azt mondaná a vál­lalkozó, hogy megveszi azt a házat, mert bővíteni akarja és még több asszonyt foglalkoztatna?- Most nyolc asszony dolgozik, éppen csak el­férnek. Nem tudom hagyari lehet bővíteni? Talán inkább másik házat kellene vennie. A KISZ műkö­dött ott valamikor, de megszűnt. Nagyon kevés a fiatal, az épület nincs kihasználva. Én nem látom akadályát, hogy megvegye.- Mit szólna a falu, hogy eladják ezt a házat?- Hajlandó volnék véleményt kutatni, de azt tu­dom mondani, itt korábban az iskolát is eladták úgy, hogy senkit meg sem kérdeztek. Biztos va­gyok benne, erre az épületre a döntő többség azt mondaná, adjuk el. A vízmű is előzetes felmérés alapján készült el. Nagyon fontos a falunak ez a varroda, mert nincs más lehetőségünk. Ha van vál­lalkozó, azt szerintem támogatni kell. Legalább húsz, huszonöt asszonyt tudna még alkalmazni, ahogy az elképzeléseit ismerem. Többen hazajön­nének éppen ezért. Reméljük, hogy bővíteni akar. Milyen megoldatlan problémák vannak itt a fa­luban?- Mint régi postást is bosszant, hogy levették a kishivatalok nyitva tartási idejét. Nem tudom mi­lyen meggondolásból. Keszőhidegkúton a posta- hivatal reggel nyolctól délután egy óráig fog nyitva tartani és a kézbesítés ötórás lesz. Ez annál in­Meleg víz is Hidegkúton kább lehetetlen, mert a kézbesítőnek külterületre is ki kell menni. A lakosságnak sem jó. Ha távirat jön délután, akkor mi lesz? Az áfész a délelőtti bevételét fel tudja adni, de a délutánit nem. Gyako­ri a betörés a boltba, kocsmába...- A körzeti megbízott rendőr?- Pincehelyen egy rendőr van, de ő ritkán tud itt lenni. A gyönkiek naponta járőröznek... Nagyon szétszórtak bennünket. Regölyhöz tartozunk az egészségügyi körzet szerint, de a gyermekor­vos Pincehelyen van. Az OTP Tamásiban...- Az elöljáróság milyen feladatokat ró egy nőre?- Leggyakrabban segélyek elbírálásával foglal­kozunk. A megyei tanács amit fejkvóta címen ad, azzal gazdálkodunk és a tehóból ami bejön, évi 30 ezer forint, de ez nem sok. Hossszú időn keresztül ezt a vízműre tartalékoltuk. Nem költöttük másra, bár lett volna, mire. Ott a kultúrház, felújításra vár...- Ha eladnák a házat, amit a vállalkozó bérel, kié lenne a pénz? Hol használnák fel?- Vannak itt ezek a nagy fák, ki kell azokat vágni. A kultúrház felújítására költjük majd azt a pénzt amit értük kapunk. Az eddigi gyakorlat azt bizo­nyítja, hogy ami a társközségekben bevétel képző­dött, azt ott használhatták fel.- A falu mennyire ismeri az elöljáróját? Mit mon­dana el önmagáról?- Tíz éve élek itt. Lengyeli születésű vagyok. A postán mint rendszeres helyettes dolgoztam. A napi utazgatások közben ismerkedtem meg a fér­jemmel, aki a vasúton dízelmozdony-szerelő. Ő Dombóváron dolgozik. Három fiunk van, a legidő­sebb 9 éves. Mit mondjak még? Szabadidő? Fa­lun? Jószágokkal foglalkozunk. Éveken keresztül nem volt legelőnk. A faluból nem járhattak ki a szarvasmarhák. Ezért csökkent az állomány, de most megoldódott a legelő, ami jó hír nekünk. Min­den csütörtökön van ügyfélfogadás a tanácson, tehát akkor ott vagyon én is. Ez olyan munka - az elöljáróság akinek gondja, baja van és arra szá­mít, hogy én oldom meg, az úgysem ott keres, ha­nem az utcán, vagy a lakásomon is megállít, eljön. Ezért a munkáért én bruttóban 1500 forintot ka­pok. A vízműtársulatnál könyvelői állást vállaltam. Egy kicsit innét, egy kicsit onnét... A jótevő hallgat A vállalkozó, akit a faluban egyszerűen jótevő­nek neveznek, ma még hallgat. Ismeri az emberi térmészetet, ezért ő inkább háttérben marad. Be­szél viszont helyettese társa, a vállalkozás szak­embere, Gutermuth Henrikné:- Egy kezdő üzemről van szó. A tamási Pávának bérmunkát végzünk. A szűk hely a probléma. Most heten dolgoznak itt. Bővíteni kellene,.de mi itt bér­lők vagyunk. Egy bérleményt ugye az ember nem fejleszt! Ha ez saját tulajdon lenne, akkor igen! A falu érdeke is, hogy legyen itt munkahely.- Ön Gyünkről jár át, nyilván megéri.- Több mint tizenkilenc évig dolgoztam egy he­lyen. Váltani akartam, újat csinálni, többet keresni. Most három hónapig tanulnak itt az asszonyok. Közülük többen velem dolgoztak Gyönkön. A ta­nulópénz nekik 4000 forint. Ez átlag. Ha majd da­rabbérben dolgoznak, többet kapnak. Ahhoz vi­szont minőségi munkát is kell produkálni. Ismert, hogy nagy vállalatok éppen a minőségi munka hiánya miatt nem kapnak megbízást. Nékünk tehát vigyázni kell! Gondot okoz, hogy szakember nincs a dolgozóink között. Most tanulják a fogásokat. Amig ebből folyamatos, gyors, pontos munkavég­zés lesz, nem elég egy, vagy két hónap. Igazán dolgozni egy maszeknál másként kell, mint egy ál­lami vállalatnál. Más a munkamorál. Beszélnek az asszonyok- Szükség van erre - kezdi Bátori Tiborné - én huszonhét éves vagyok. Korábban a téeszben, az Eleganciánál is dolgoztam. Belecskáról járok ide. Előtte egy évig jártam munkahely után. Sehol nincs felvétel. Simontornyán, Gyönkön, Pincehe­lyen, sehol nem vettek fel. Örülök ennek. Most a keresetem 4000 forint. Ma vettek fel. Elégedett va­gyok vele...- Én is az Eleganciánál dolgoztam Gyönkön - viszi tovább a gondolatot Lencz Henrikné - itt la­kom Hidegkúton. A családom is örül ennek. Re­méljük, nem borítják fel ezt a vállalkozást és majd a tanács is támogatja a fejlesztést azzal, hogy eladja ezt a házat. Talán így mellénk áll.- Horváth Mónika vagyok, tizenhét éves. Hideg- kuton lakom. Szakályba jártam dolgozni. Ez itt most nagyon jó. Anyukám a háztartásban, apukám az erdőgazdaságban dolgozik. Reggel háromne­gyed nyolckor kezdődik itt a munka és négyig tart. Ebédszünet nincs meghatározva, de van rá idő.- A Mónika unokatestvére vagyok - lapoz piros fedelű munkafüzetébe Horváth Rozália. Belecskán volt egy varrodája a pincehelyi téesznek. Otthagy­tam, mert nem volt elég munka, a határban is dol­goztunk. Elvált vagyok, egy kisgyerekem van, óvo­dás. Szüleim nyugdíjasok. Nagyon szeretnénk, ha fejlődne ez a varroda.- Pincehelyről járok be - mondja bemutatko­záskor Vódli Gyuláné - munkanélküli segélyt kap­tam januártól március 31-ig. Kocsmárosként dol- ' goztunk. A simontornyai áfész 116-os vendéglá­tóegységében, Pincehelyen. Szerződésesre hir­dették az üzletet, ezért jöttünk el. Úgy láttuk, hogy az nem éri meg. A munkanélküli segély na­gyon kevés 2170 forint volt a maximum, mivel az alapbér alacsony a vendéglátóiparban, így annak a 70 százaléka sem sok. Férjem a MÁV-nál dolgo- zik.-A jobb kereset reményében vállaltuk a ven­déglátást, de a mi esetünkben nem sikerült. Az is igaz, hogy az egyetlen lehetőség volt, mert azt megelőzően a tolnanémedi Temaforgnál voltam SZTK-ügyintéző és bérellenőr. Átjárok ide. Az úti­költséget fizetik. Egy gyerekem van, ő a pincehelyi iskolába tanul. Önállónak kell lennie, mert nem tudnám megoldani, hogy ellássam, mielőtt elin­dulok munkába. Egy hónapja vagyok itt...- Závodi Sándorné a nevem, Pincehelyen szü­lettem, de mindig itt éltem a faluban. Soha nem volt ilyen munkalehetőség. A munkaidő beosztása nekem pont megfelel. Ha a férjem otthon van, ő végzi a reggeli munkát, ha nincs, akkor én. Ö a re-' gölyi téeszben dolgozik. Vannak otthon állatok, most vettünk házat. Ma már annyiért nem kapnánk meg. Emelkedtek a házárak is. Elég nagy, 170 ezer forintért vettük, 40 méter hosszú a folyosó. Fürdőszobát szeretnénk. Elől kis konyhakert. Gaz­dasági udvar, istálló, pajta. A tervünket segíti a var­roda is, de ezzel mások is így vannak. ...és a tanácselnök- Régóta gondot jelent a női munkaerő helyben történő foglalkoztatása. Többszöri próbálkozás után, sikertelenséget könyvelhettünk el. Most egy tőkével rendelkező magánvállalkozó indította a varrodát. Mi a megyei tanács ipari osztályával kon­zultálva, rugalmasan úgy engedélyeztük a tevé­kenységet, hogy szakmai feltételek kellenek, hi­szen konfekcióvarrást vállalt, ami az eredeti szak­májától eltér. Átmenetileg bérbe adtuk a helyisé­get, a volt pártházat. A munkahelyváltozások miatt a pártalapszervezet megszűnt, de a helyiség meg­maradt, kihasználatlanul. Ez a pincehelyi tanács tulajdona. Pontosabban, a magyar államé, csak kezelője vagyunk mi - mondja az elnök: Pály De­zső.- Eladó ez a ház?- Az épület állagának a fenntartása a tulajdonos kötelessége. Tudom, az illető foglalkozik a gondo­lattal, hogy megvásárolja ezt az épületet, de írás­ban még nem jelezte szándékát. Nekem erről az a véleményem, ha az elöljáróság úgy ítéli meg, hogy hosszabb távon a varroda működéséért érdemes eladni a házat, ám legyen. Csak vigyázni kell a társközségekben a középületek kiárusításával, mert hátha szükség lesz valamilyen közcélú épü­letre és akkor nem lesz mihez nyúlni. Keszöhideg- kúton ez az a hely, ahol tüdőszűrést szerveznek, mert itt van a szűrőgép csatlakozójának aljzata. Községpolitikai szempontból lényeges a varroda működése, mert az sem kizárt, hogy a más köz­ségekbe eljáró nők visszajönnének a hidegkúti munkahelyre, például a regölyi varrodából. Mi úgy gondoltuk a megyei tanács illetékes osztályával, hogy egy lépéssel megelőztük a kisipari tevékeny­séget szabályozó jogi döntéseket. Nem akadá­lyozhatjuk a dolgozókat, akik munkát vállalnak, de a vállalkozót sem, aki megteremti számukra a le­hetőséget. Ebben az is benne van, ha ő megvásá­rolja és az elöljáróság eladja az épületet, akkor a pincehelyi tanács végrehajtó bizottsága ezt a dön­tést figyelembe veszi és tiszteletben tartja... * Keszőhidegkút 372 lélekszámú település. Há­rom tanácstag alkotja az elöljáróságot. Rendsze­resen részt vesznek a tanácsüléseken, ahova a fa­lu gondjaival, terveivel fordulhatnak segítséget, megoldást remélve. Jó példa a közös gondolko­dásra, együttműködésre a vezetékes, egészséges ivóvíz megteremtése. Hasonló lépéseket kell ten­niük, amikor kimondják: a falu jövője a varrodában, van. Írta és rajzolta: DECSI KISS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents