Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
1989. május 13. 4 SZÖVETKEZETI IPAR Mérséklődő igények Bővítik a villamosipari szerelési munkák körét A szakembereknek tán mond valamit: egy lemezszekrény kfvülröl... és egy másik belülről A volt Unio-székház tőszomszédságában álló kis épületben semmivel össze nem téveszthető „újszag” érződik. Bár a falakon, ajtókon és ablakokon már megszáradt a festék, az illat makacsul itt maradt. Az elnök szobájában a közelmúltban vásárolt csavart lábú bútorok, a hagyományos mintázatú plüssel bevont, régies hatású ülőgarnitúra jómódot sugallnak.- És talán jó Ízlést is - fűzi hozzá megjegyzésemhez vendéglátóm, Keszthelyi László, a dombóvári Elektroco Villamosipari Kisszövetkezet elnöke. Egy pillanatra az vetődik föl bennem, hogy jó Ízlésről inkább egy ruházati vagy cipőipari szövetkezetben kell tanúbizonyságot adni, de hamarosan meggyőz: a tárgyalópartner minden esetben megnézi, hogy hová tévedt be, s a valóban szép berendezés - ami szövetkezeti körben nem általános és esetenként szemet is szúr - segítheti a partnerek közti bizalom kialakulását. Az Elektroco kisszövetkezet valóban kicsi, 1986-os alakulásuk - pontosabban az Unióból való kiválásuk - mindösz- sze 20 fővel történt meg. Ma már nem ők a megye legkisebb létszámmal működő ipari szövetkezete, a múlt év utolsó nap-'" ján 68 főt foglalkoztattak. Tevékenységi körük felől érdeklődve a laikus újságírónak bizony többször is meg kell kérdeznie, hogy az egyes kifejezések mit takarnak. Lényeg mindenesetre az, hogy az Elektroco villamosipari épitési-szerelési munkák kivitelezését vállalja; gyárt egyedi tokozott berendezéseket és lemez- szekrényeket; tervez, elkészít, a helyszínen szerel és karbantart fényreklámként szolgáló berendezéseket. Megrendelőik között legjelentősebb kétségtelenül a Paksi Atomerőmű Vállalat, mely a kisszövetkezet kapacitásának hosszú távra szóló szerződés alapján jelentős részét - jelenleg mintegy 60 százalékát - leköti. A fönnmaradó részt Tolna, Somogy és Baranya megye különböző területein hasznosítják, mégpedig lehetőleg nagy megrendelőknek végzett viszonylag nagyobb volumenű munkáknál.- Lakossági munkából ma nem lehet megélni - mondja Keszthelyi László. Kevés is az ilyen jellegű megrendelés, meg a szépszámú és jól dolgozó dombóvári kisiparossal árban sem nagyon tudjuk fölvenni ^versenyt. Az ismert beruházási gondok miatt persze az utóbbi időben csökken a nagyobb volumenű megrendelések száma is. Dombóváron ebben a nagyságrendben is jelentős a konkurencia, nem véletlen, hogy az Elektroco - és elődje - Dombóváron 1980. óta szinte nem is kapott munkát... A kisszövetkezet - lévén csak villany- szerelésre berendezkedve, a beruházók pedig szívesen adják ki kompletten a. munkákat - többnyire társ- vagy alvállalkozóként jut megrendelésekhez. S hogy ebből hogyan profitál, arra nem kell jobb bizonyíték annál, mint hogy az OKISZ elnöksége által kiirt versenyben pályázatukkal elérték a Kiváló Szövetkezeteimet. Sőt, az elnök szerint már egy évvel korábban is jó esélyük lehetett volna az elismerésre, csak akkor még a szabályok az újonnan alakult szövetkezet számára nem tették lehétitré a részvételt. S hogy nyernek-e máskor is? Ha versenyben nem is indulnak -a jövőre különös tekintettel az építőipari, s benne a villamosszerelési munkák iránti igények jelentős csökkenésére - mindenképpen gondolnak. Erről egyelőre csak annyit, hogy a szakma keretein beiül új tevékenység beindítása is szóba került... Minden évben várta, de csak most kapta... Évtizede az élbolyban a Simovill Mi a „kiváló” cim elérésének titka? Tulajdonképpen dolgoztak ugyanúgy, mint tavaly és azelőtt, gyártották ugyanazokat a termékeket, ugyanazon az áron... Alapjaiban egy jó szövetkezet a Simovill, ha az elmúlt 10 évet grafikonon ábrázolnánk, pozitív lenne a kép termelésről, nyereségről, az utóbbi hat évben a külföldi szállításokról is. Akár többször is megkaphatta volna már a szövetkezet a kitüntető címet - tűnődik el az elnök, Bajcsi Géza. Mégis csak egyszer lettek részesei a mostani alkalmon kívül, bár minden évben várták. Helyette persze kaptak vándorzászlót vagy valami mást. Akkor hát mi lehet a siker titka? Talán a minden eddiginél objektívabb mérce, a szövetkezeti mutatóknak számítógépen történt földolgozása... Na és a szerén- -csés termék- és emberi összetétel. Lassan nincs olyan dolgozójuk, aki tíz évnél rövidebb ideje van a szövetkezetnél. Gyakorlatilag nincs fluktuáció és ez nagyon nagy dolog - folytatja az elnök- Egy új ember ugyanis - legyen bármilyen jól fölkészült - sok pénzbe kerül, amíg „fölveszi az üzemszagot”. Sokat segített a kisszövetkezeti forma adta helyzeti előnyök kihasználása is. Azáltal, hogy nem volt bér- és létszám- korlát, meg lehetett szüntetni a gmk-kat, mert mindenki túlórázhatott. Korábban - hiába volt többletmunka - az emberek tudták, hogy legföljebb 10 százalék lehet a béremelés. A többletbér meglátszott a termelés volumene mellett a hatékonyságon is. A szövetkezet által előállított termékek összetétele is olyan, ami nem okoz kapacitás kihasználásbeli nehézségeket. Az elmúlt évben négy szövetkezetnek is biztosított a Simovill kooperációban munka- lehetőséget - így azok munkája is benne van az elért sikerben. Ma termelésünk fele exportra kerülés ennek harmada dollárért cserél gazdát. Négy nyugati országba értékesítik népszerű, fölcsukható "padláslépcsöiket, 14 országba szállítják az IKEA kereskedő cégen keresztül lámpáikat. Tavaly még csak két, idén már öt típusban mintegy 200 ezer, az IKEA-val közösen kifejlesztett lámpa jut Simontornyáról szérta a világba. A Philipsnek, a szakmában Európa legnevesebb cégének is szállít a Simovill tetszetős, minden piacon értékesíthető lámpáiból. A műszaki fejlesztés, a kereskedelmi tevékenység, a szakemberek továbbképzése, vásárokon való részvételi lehetősége mind egy célt szolgál; a tőkés piacra való bekerülést, illetve Tnost már a piacbővítést. A belső piac ugyanis kicsi, és szűkül, a szocialista országokba történő kiszállítást pedig kontingensek korlátozzák, ráadásul adminisztratív intézkedések bármikor megszüntethetik. A két évvel ezelőtti lépés az offenzí- vebb, nyugatra irányuló piacpolitika irányába az utolsó pillanatban történt, de még időben ahhoz, hogy a szövetkezet ne legyen kényszerhelyzetben; azt csinálhassák, amit akarnak, és ne azt, amit muszáj (ne kelljen például létszámot leépíteni, munka után kapkodni...)! Igaz, a kockázat ezen a piacon sem csekély. Legalább egy évre előre fix szállítási árat kell adni, pedig a szövetkezet szállítói - tudjuk jól - nem vállalnak hasonló kötelezettséget; ki tudja például ma, hogy az év folyamán hogyan változik az aluminium ára? Mások a minőségi követelmények is. Nem lehet azt mondani a gyengécske termékre; ez még elmegy... A kemény föltételeknek a dolgozók bizony nem tapsoltak, sőt zúgolódtak. Bajcsi Géza találna megoldást ennek kiküszöbölésére. Igazán jó az lenhe, ha érdekeltebbé tennék a vállalatokat az exportban olyan módon, hogy a dolgozók - legalább a kulcspozíciót betöltő emberek - részesedhessenek az eredményből. Dollárban, persze... Az állami oktatást is cipelik a hátukon Erőt próbáló megrendelések - első félévre A „megrendeléshiánnyal küszködő építőipar” sematikus képe a dombóvári Építő- §s Szerelőipari Kisszövetkezetre 1988-ban még nem illett rá. Kapacitásuk 90 százalékát két nagy munka kötötte le; több mint negyvenmillió forint értékben Igaion üdülőt építettek az Igazságügyi Minisztérium Országos Büntetés-végrehajtási Parancsnoksága megbízásából, és mintegy a felét elvégezték annak a 110 milliós munkának, amivel a Pécsi Orvostudományi- Egyetem Balassa-kollégiumát újítják föl. Ez utóbbi feladat még ebben a félévben is bőségesen kínál munkát - olyannyira, hogy a július végi vállalási határidő csak igen nagy erőfeszítések árán, hét végi túlmunkákkal lesz tartható - a második félévre azonban még nincs teljesen lekötve a kapacitás. Építőmesteri, víz- és központifűtés-szerelői, épületlakatos, fes- tő-mázoló és egyéb szaKipari munkákra várja még a szövetkezet a megbízásokat. Ez azonban már a jövő, maradjunk még kicsit a múlt esztendőnél! Érdemes, hiszen ez hozta meg a szövetkezetnek a „kiváló” címet Dinamikusan nőtt 1988-ban a nyereség - mondja az elnök, Topa Imre - mindegyik mutatóhoz képest. Igaz, hogy ennek érdekében minden létező módszert bevetettek. Egyik legfontosabb nyereségnövelő intézkedés volt a korábbi telephely elhagyása, az ebből eredő takarékosság. Mintegy 2 millió forintot spóroltak meg a fenntartási költségekből, s emellett jelentősen csökkenthették az inproduktiv létszámot, hiszen mostani helyükön - a tanbázishoz költöztek - fűtő, portás, takarító és egyéb kisegítő lényegesen kisebb számban szükséges. Ötmillió forint pluszt hozott az is a konyhára, hogy a korábbi évekre jellemző pénzügyi gondok a két nagy munkának, pontosabban a jól és pontosan fizető megrendelőknek köszönhetően megszűntek. Míg „rendesen” hárommillió forint késedelmi kamat fizetési kötelezettség terhelte a szövetkezetei, 1988-ban ők kaptak kétmilliót kihelyezett pénzük után kamatként. Topa Imre azonban határozottan mondja; 1989-ben ez nem így lesz! Nem a nyereség növelése lesz a legfőbb cél, hiszen - gyors számolás - annak 74,5 százalékától szabadítja meg a költségvetés a gazdálkodó szervezetet. Nem kimondottan a nyereség visszafogása lesz persze a megoldás. Egyszerűen csak nem odázzák el a szükséges fölújításokat úgy, mint eddig, hogy aztán néhány év múlva sokszorosát költsék. A megkezdett fejlesztést is folytatják a szállítóparkban, IFA gépkocsikat vásárolnak, a NY- SA-kat Barkasra cserélik (cserélnek, ha hozzá lehetne jutni!). Hosszú idő óta idén először valamit megtakaríthat azért a szövetkezet az állami költségvetésbe, pontosabban a szakképzési alapba történő befizetésekből. A korábbi gyakorlat szerint semmit nem írtak jóvá adózásnál abból a tetemes összegből, amit itt helyben szakmunkásképzésre fordítottak. Az Unió szétválásakor az Építő- és Szerelőipari Szövetkezet megváltotta a tanbázisból a többi szövetkezetekre eső részt, s természetesen ezt annak fejében tehette, hogy - nehézségeivel együtt - fönntartják a tanulóképzést. Elsősorban persze saját igényeiket elégítik ki, de képeznek többek között asztalosokat is, amire nekik nem, csak a Platánnak és a Dombfának van szüksége. Ma - az említett kedvezmény miatt - már nem-járnak dlyan rosszul, de Topa Imre még mindig sorolni tudná a méltánytalannak ítélt szabályokat. Hogy csak egyet említsünk ezek közű L az oktatásban elhasznált anyagok után nem igényelheti vissza a szövetkezet az áfát, pedig - maradva az előbbi példánál - egy tanpló ugyancsak sok fát elfűrészel és - gyalul, anélkül, hogy abból eladható vagy fölhasználható termék lenne, amíg megtanulja az asztalosság csinját-bínját. A szakmunkásképzést tehát folytatják. De az elnök hozzáteszi; ha radikális változások nem történnek, akkor az állami oktatáspolitikát nem cipelhetik sokáig a hátukon... A szövetkezet tagsága a márciusi közgyűlésen A múlt év egyik eredménye; az Igáiban fölépített üdülő udvari része Állást kínál a GÉM! A tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet évek óta a nyereségesen gazdálkodó, a jól fizető, a tagságról a legmesz- szebbmenőkig gondoskodó szövetkezetek közétartozik. Mégis munkaerőhiánynyal küzd. Jól képzett lakatos szakmunkásokra, ügyes kezű betanított munkásokra lenne szüksége, mert a meglévők már túlmunkával sem tudják ellátni a szövetkezet előtt álló feladatokat. A GÉM személyzeti előadója várja a jelentkezőket Tolnán, a Ságvári E. u. 1. szám alatti telephelyen. Telefon: 74/40-133. A fölcsukható padláslépcsö
