Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13. 4 SZÖVETKEZETI IPAR Mérséklődő igények Bővítik a villamosipari szerelési munkák körét A szakembereknek tán mond valamit: egy lemezszekrény kfvülröl... és egy másik belülről A volt Unio-székház tőszomszédságá­ban álló kis épületben semmivel össze nem téveszthető „újszag” érződik. Bár a falakon, ajtókon és ablakokon már meg­száradt a festék, az illat makacsul itt ma­radt. Az elnök szobájában a közelmúlt­ban vásárolt csavart lábú bútorok, a ha­gyományos mintázatú plüssel bevont, ré­gies hatású ülőgarnitúra jómódot sugall­nak.- És talán jó Ízlést is - fűzi hozzá meg­jegyzésemhez vendéglátóm, Keszthelyi László, a dombóvári Elektroco Villamos­ipari Kisszövetkezet elnöke. Egy pillanat­ra az vetődik föl bennem, hogy jó Ízlésről inkább egy ruházati vagy cipőipari szö­vetkezetben kell tanúbizonyságot adni, de hamarosan meggyőz: a tárgyalópart­ner minden esetben megnézi, hogy hová tévedt be, s a valóban szép berendezés - ami szövetkezeti körben nem általános és esetenként szemet is szúr - segítheti a partnerek közti bizalom kialakulását. Az Elektroco kisszövetkezet valóban kicsi, 1986-os alakulásuk - pontosab­ban az Unióból való kiválásuk - mindösz- sze 20 fővel történt meg. Ma már nem ők a megye legkisebb létszámmal működő ipari szövetkezete, a múlt év utolsó nap-'" ján 68 főt foglalkoztattak. Tevékenységi körük felől érdeklődve a laikus újságíró­nak bizony többször is meg kell kérdez­nie, hogy az egyes kifejezések mit takar­nak. Lényeg mindenesetre az, hogy az Elektroco villamosipari épitési-szerelési munkák kivitelezését vállalja; gyárt egye­di tokozott berendezéseket és lemez- szekrényeket; tervez, elkészít, a helyszí­nen szerel és karbantart fényreklámként szolgáló berendezéseket. Megrendelőik között legjelentősebb kétségtelenül a Paksi Atomerőmű Vállalat, mely a kisszö­vetkezet kapacitásának hosszú távra szóló szerződés alapján jelentős részét - jelenleg mintegy 60 százalékát - leköti. A fönnmaradó részt Tolna, Somogy és Ba­ranya megye különböző területein hasz­nosítják, mégpedig lehetőleg nagy meg­rendelőknek végzett viszonylag nagyobb volumenű munkáknál.- Lakossági munkából ma nem lehet megélni - mondja Keszthelyi László. Ke­vés is az ilyen jellegű megrendelés, meg a szépszámú és jól dolgozó dombóvári kisiparossal árban sem nagyon tudjuk fölvenni ^versenyt. Az ismert beruházási gondok miatt persze az utóbbi időben csökken a na­gyobb volumenű megrendelések száma is. Dombóváron ebben a nagyságrend­ben is jelentős a konkurencia, nem vélet­len, hogy az Elektroco - és elődje - Dom­bóváron 1980. óta szinte nem is kapott munkát... A kisszövetkezet - lévén csak villany- szerelésre berendezkedve, a beruházók pedig szívesen adják ki kompletten a. munkákat - többnyire társ- vagy alvállal­kozóként jut megrendelésekhez. S hogy ebből hogyan profitál, arra nem kell jobb bizonyíték annál, mint hogy az OKISZ el­nöksége által kiirt versenyben pályáza­tukkal elérték a Kiváló Szövetkezeteimet. Sőt, az elnök szerint már egy évvel ko­rábban is jó esélyük lehetett volna az elismerésre, csak akkor még a szabá­lyok az újonnan alakult szövetkezet szá­mára nem tették lehétitré a részvételt. S hogy nyernek-e máskor is? Ha versenyben nem is indulnak -a jö­vőre különös tekintettel az építőipari, s benne a villamosszerelési munkák iránti igények jelentős csökkenésére - min­denképpen gondolnak. Erről egyelőre csak annyit, hogy a szakma keretein be­iül új tevékenység beindítása is szóba került... Minden évben várta, de csak most kapta... Évtizede az élbolyban a Simovill Mi a „kiváló” cim elérésének titka? Tu­lajdonképpen dolgoztak ugyanúgy, mint tavaly és azelőtt, gyártották ugyanazokat a termékeket, ugyanazon az áron... Alap­jaiban egy jó szövetkezet a Simovill, ha az elmúlt 10 évet grafikonon ábrázolnánk, pozitív lenne a kép termelésről, nyere­ségről, az utóbbi hat évben a külföldi szállításokról is. Akár többször is meg­kaphatta volna már a szövetkezet a kitün­tető címet - tűnődik el az elnök, Bajcsi Géza. Mégis csak egyszer lettek részesei a mostani alkalmon kívül, bár minden év­ben várták. Helyette persze kaptak ván­dorzászlót vagy valami mást. Akkor hát mi lehet a siker titka? Talán a minden eddiginél objektívabb mérce, a szövetkezeti mutatóknak számítógépen történt földolgozása... Na és a szerén- -csés termék- és emberi összetétel. Las­san nincs olyan dolgozójuk, aki tíz évnél rövidebb ideje van a szövetkezetnél. Gyakorlatilag nincs fluktuáció és ez na­gyon nagy dolog - folytatja az elnök- Egy új ember ugyanis - legyen bármilyen jól fölkészült - sok pénzbe kerül, amíg „föl­veszi az üzemszagot”. Sokat segített a kisszövetkezeti forma adta helyzeti előnyök kihasználása is. Azáltal, hogy nem volt bér- és létszám- korlát, meg lehetett szüntetni a gmk-kat, mert mindenki túlórázhatott. Korábban - hiába volt többletmunka - az emberek tudták, hogy legföljebb 10 százalék lehet a béremelés. A többletbér meglátszott a termelés volumene mellett a hatékonysá­gon is. A szövetkezet által előállított termékek összetétele is olyan, ami nem okoz kapa­citás kihasználásbeli nehézségeket. Az elmúlt évben négy szövetkezetnek is biz­tosított a Simovill kooperációban munka- lehetőséget - így azok munkája is benne van az elért sikerben. Ma termelésünk fe­le exportra kerülés ennek harmada dollá­rért cserél gazdát. Négy nyugati ország­ba értékesítik népszerű, fölcsukható "padláslépcsöiket, 14 országba szállítják az IKEA kereskedő cégen keresztül lám­páikat. Tavaly még csak két, idén már öt típusban mintegy 200 ezer, az IKEA-val közösen kifejlesztett lámpa jut Simontor­nyáról szérta a világba. A Philipsnek, a szakmában Európa legnevesebb cégé­nek is szállít a Simovill tetszetős, minden piacon értékesíthető lámpáiból. A műszaki fejlesztés, a kereskedelmi tevékenység, a szakemberek tovább­képzése, vásárokon való részvételi lehe­tősége mind egy célt szolgál; a tőkés piacra való bekerülést, illetve Tnost már a piacbővítést. A belső piac ugyanis kicsi, és szűkül, a szocialista országokba törté­nő kiszállítást pedig kontingensek korlá­tozzák, ráadásul adminisztratív intézke­dések bármikor megszüntethetik. A két évvel ezelőtti lépés az offenzí- vebb, nyugatra irányuló piacpolitika irá­nyába az utolsó pillanatban történt, de még időben ahhoz, hogy a szövetkezet ne legyen kényszerhelyzetben; azt csi­nálhassák, amit akarnak, és ne azt, amit muszáj (ne kelljen például létszámot le­építeni, munka után kapkodni...)! Igaz, a kockázat ezen a piacon sem csekély. Legalább egy évre előre fix szállítási árat kell adni, pedig a szövetkezet szállítói - tudjuk jól - nem vállalnak hasonló kötele­zettséget; ki tudja például ma, hogy az év folyamán hogyan változik az aluminium ára? Mások a minőségi követelmények is. Nem lehet azt mondani a gyengécske termékre; ez még elmegy... A kemény föl­tételeknek a dolgozók bizony nem tap­soltak, sőt zúgolódtak. Bajcsi Géza talál­na megoldást ennek kiküszöbölésére. Igazán jó az lenhe, ha érdekeltebbé ten­nék a vállalatokat az exportban olyan módon, hogy a dolgozók - legalább a kulcspozíciót betöltő emberek - része­sedhessenek az eredményből. Dollár­ban, persze... Az állami oktatást is cipelik a hátukon Erőt próbáló megrendelések - első félévre A „megrendeléshiánnyal küszködő építőipar” sematikus képe a dombóvári Építő- §s Szerelőipari Kisszövetkezetre 1988-ban még nem illett rá. Kapacitásuk 90 százalékát két nagy munka kötötte le; több mint negyvenmillió forint értékben Igaion üdülőt építettek az Igazságügyi Minisztérium Országos Büntetés-végre­hajtási Parancsnoksága megbízásából, és mintegy a felét elvégezték annak a 110 milliós munkának, amivel a Pécsi Orvostu­dományi- Egyetem Balassa-kollégiumát újítják föl. Ez utóbbi feladat még ebben a félévben is bőségesen kínál munkát - olyannyira, hogy a július végi vállalási ha­táridő csak igen nagy erőfeszítések árán, hét végi túlmunkákkal lesz tartható - a má­sodik félévre azonban még nincs teljesen lekötve a kapacitás. Építőmesteri, víz- és központifűtés-szerelői, épületlakatos, fes- tő-mázoló és egyéb szaKipari munkákra várja még a szövetkezet a megbízásokat. Ez azonban már a jövő, maradjunk még ki­csit a múlt esztendőnél! Érdemes, hiszen ez hozta meg a szövetkezetnek a „kiváló” címet Dinamikusan nőtt 1988-ban a nye­reség - mondja az elnök, Topa Imre - min­degyik mutatóhoz képest. Igaz, hogy ennek érdekében minden létező módszert beve­tettek. Egyik legfontosabb nyereségnövelő intézkedés volt a korábbi telephely elha­gyása, az ebből eredő takarékosság. Mint­egy 2 millió forintot spóroltak meg a fenn­tartási költségekből, s emellett jelentősen csökkenthették az inproduktiv létszámot, hiszen mostani helyükön - a tanbázishoz költöztek - fűtő, portás, takarító és egyéb kisegítő lényegesen kisebb számban szükséges. Ötmillió forint pluszt hozott az is a konyhára, hogy a korábbi évekre jellem­ző pénzügyi gondok a két nagy munkának, pontosabban a jól és pontosan fizető meg­rendelőknek köszönhetően megszűntek. Míg „rendesen” hárommillió forint késedel­mi kamat fizetési kötelezettség terhelte a szövetkezetei, 1988-ban ők kaptak kétmil­liót kihelyezett pénzük után kamatként. Topa Imre azonban határozottan mondja; 1989-ben ez nem így lesz! Nem a nyereség növelése lesz a legfőbb cél, hiszen - gyors számolás - annak 74,5 százalékától szabadítja meg a költségve­tés a gazdálkodó szervezetet. Nem ki­mondottan a nyereség visszafogása lesz persze a megoldás. Egyszerűen csak nem odázzák el a szükséges fölújításo­kat úgy, mint eddig, hogy aztán néhány év múlva sokszorosát költsék. A megkez­dett fejlesztést is folytatják a szállítópark­ban, IFA gépkocsikat vásárolnak, a NY- SA-kat Barkasra cserélik (cserélnek, ha hozzá lehetne jutni!). Hosszú idő óta idén először valamit megtakaríthat azért a szövetkezet az állami költségvetésbe, pontosabban a szakképzési alapba tör­ténő befizetésekből. A korábbi gyakorlat szerint semmit nem írtak jóvá adózásnál abból a tetemes összegből, amit itt hely­ben szakmunkásképzésre fordítottak. Az Unió szétválásakor az Építő- és Szerelő­ipari Szövetkezet megváltotta a tanbázis­ból a többi szövetkezetekre eső részt, s természetesen ezt annak fejében tehette, hogy - nehézségeivel együtt - fönntart­ják a tanulóképzést. Elsősorban persze saját igényeiket elégítik ki, de képeznek többek között asztalosokat is, amire ne­kik nem, csak a Platánnak és a Dombfá­nak van szüksége. Ma - az említett ked­vezmény miatt - már nem-járnak dlyan rosszul, de Topa Imre még mindig sorolni tudná a méltánytalannak ítélt szabályo­kat. Hogy csak egyet említsünk ezek kö­zű L az oktatásban elhasznált anyagok után nem igényelheti vissza a szövetke­zet az áfát, pedig - maradva az előbbi példánál - egy tanpló ugyancsak sok fát elfűrészel és - gyalul, anélkül, hogy ab­ból eladható vagy fölhasználható termék lenne, amíg megtanulja az asztalosság csinját-bínját. A szakmunkásképzést tehát folytatják. De az elnök hozzáteszi; ha radikális vál­tozások nem történnek, akkor az állami oktatáspolitikát nem cipelhetik sokáig a hátukon... A szövetkezet tagsága a márciusi közgyűlésen A múlt év egyik eredménye; az Igáiban fölépített üdülő udvari része Állást kínál a GÉM! A tolnai Gép- és Műszeripari Szövet­kezet évek óta a nyereségesen gazdál­kodó, a jól fizető, a tagságról a legmesz- szebbmenőkig gondoskodó szövetkeze­tek közétartozik. Mégis munkaerőhiány­nyal küzd. Jól képzett lakatos szakmun­kásokra, ügyes kezű betanított munká­sokra lenne szüksége, mert a meglévők már túlmunkával sem tudják ellátni a szö­vetkezet előtt álló feladatokat. A GÉM személyzeti előadója várja a je­lentkezőket Tolnán, a Ságvári E. u. 1. szám alatti telephelyen. Telefon: 74/40-133. A fölcsukható padláslépcsö

Next

/
Thumbnails
Contents