Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13. 3 SZÖVEIKEZEH IPAR Küldöttgyűlés - ’89 április Megyénk ipari szövetkezeteinek idei I. félévi küldöttközgyűlésén a koráb­biaknál kevesebb küldött vett részt, s lényegesen kisebb számban képvi­seltették magukat a párt- és társadal­mi szervek képviselői is. Egyéb rendhagyó dolgok is történ­tek. Az elnökségnek a szövetkezetek 1988. éves gazdálkodásáról, az 1989 évi várható főbb tendenciákról szóló, lényegretörő írásos előterjesztéséhez - melyből néhány jellemző és lénye­ges részletet itt idézünk - szóbeli kie­gészítés nem volt. Tájékoztatta viszont a résztvevőket Fodor Tibor Kiszöv-el­nök a szövetkezetek közötti munka­verseny eredményéről - erről bőveb­ben olvashatnak további oldalainkon. Szólt a Kiszöv vezetője az elnökségi munkáról is. Az eltelt időszakban az el­nökség nyolc alkalommal - közte há­romszor szövetkezeteknél - ülésezett, e fórumokon előremutató vita folyt. Számos gyakorlati és elméleti sza­bályzattal, törvényelőkészítő, illetve módosító kérdéssél foglalkoztak a tisztségviselők, többek között a vállal­kozói nyereségadó, a bérmechaniz­mus, a vezetői érdekeltségi rendszer, a vagyonérdekeltségi rendszer volt na­pirenden. Tolna megye ipari szövetkezeteinek az ország szövetkezeti iparában elfog­lalt helyéről is hallhattak a küldöttek. Szövetkezeteink számát tekintvé (ná­lunk 47 ipari szövetkezet működik) a középmezőnyben vagyunk, négymil­liárdostermelési értékünkkel a 19 me­gye rangsorában a nyolcadik helyet foglaljuk el. Nem rubel elszámolású exportunk fejlődési üteme az országos átlagot meghaladja, a 10,5 százalékos árbevételarányos eredménnyel pedig a megyék között a hetedik helyen ál­lunk. Az ipari szövetkezeti mozgalomban felgyorsult események közül a június­ban parlament elé kerülő átalakulási törvényre és a szövetkezeti törvény módosítására hívta föl Fodor Tibor a fi­gyelmet, s részletesebben szólt a va- gyonérdekeltség várható változásai­ról. A rendhagyó dolgok között meg kell említeni, hogy a küldöttgyűlés napján tartott Minisztertanács-ülésről az Okisz elnöke, Köveskúti Lajos azonnal tájékoztatást adott telefonon. A szövet­kezeteket érintő eseményekről a ter­mészetszerűen csak részleges ismer­tető némi félreértésre is okot adott, s helyben nem is lehetett tisztázni, hogy részleteiben hogyan is foglalt állást a kormány például az intenzív vagyonér- dekeltséggel kapcsolatban. Manapság már az is rendhagyónak számít, hogy a gazdálkodásról szóló írásos beszámoló és a szóbeli fölveté­sek kapcsán vita nem alakult ki. Az Okisz főtitkárhelyettese, Strack János a rendkívüli kongresszus előtt álló fel­adatokról szólt részletesebben, majd válaszolt Tóth Attilának, a Color elnö­kének arra a javaslatára, mely szerint a központi műszaki fejlesztési alap egy­séges kezelését meg kellene változtat­ni, mert abba sokat befizetnek a szö­vetkezetek, s ennek a töredékét sem kapják vissza olyan időszakban, ami­kor a fejlesztési lehetőségek hiánya szinte létükben veszélyezteti őket. A fő­titkárhelyettes elmondta, hogy a szö­vetkezetek által befizetett 5-600 millió forint részben pályázat útján, részben például a létrehozott, műszaki fejlesz­tést segítő irodák információs tevé­kenysége, szolgáltatása formájában jut vissza a szövetkezetekhez. Az elkü­lönült pénzkezelésre vonatkozó pró­bálkozások eddig nem jártak sikerrel, s erre a jövőben sem mutatkozik túl nagy remény. A küldöttgyűlésnek feladata volt az is, hogy néhány tisztségre új tagokat válasszon. Mivel a két elnökségi tagi helyre négy jelölt neve is elhangzott, ezért néha már a jelölőlistára való föl­kerülésért is a parlamentet megszé­gyenítő procedúrára került sor. Az el­nöklő Retek Ferenc, a Dombcalor ve­zetője ebben is, mint végig a küldött- gyűlés folyamán, remekül szerepelt Néhány nappal a rendezvény előtt tré­fásan megjegyezte; őt bizonyára azért kérték föl az elnöki tisztre, hogy ne hangoztathassa esetleges különvéle­ményét. Hát legalábbis hozzászólás­ban, (ha nem is külön-) véleménynyil­vánításban is elkelt volna személye, de az elnöki tisztre is telitalálat volt őt kérni. A választás eredményeként el­nökségi tag lett Juhászné Hamerli Em­ma, a Tékisz; és Temesvári Ferenc, a Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet el­nöke. A szövetkezetpolitikai bizottság új elnöke Csőszné Katz Edit, a Simovill tagja; a gazdaságpolitikai bizottság el­nöke pedig dr. Samu Lajos, a Piramis vezetője lett. Embléma a szövetkezés jegyében Régen megszületett az ötlet, hogy az ipari szövetkezeti mozgalomnak legyen olyan jelképe, amely közérthetően kife­jezi az ipari szövetkezetek jellegét és összetartozását. Az embléma megalko­tását közvetlenül a 40. évfordulóra való készülődés váltotta ki. » Több pályázat alapján Soós László grafikusművész kapott megbízást a ter­vezésre. A változatok közül végül az ifcia- ri szövetkezetek nemzetközi szervezeté­nek emblémájához hasonló elképzelés lett a győzteé. Az egyszerű grafika há­rom egymásba kapcsolódó láncszemet ábrázol, melyek szimbolizálhatják az öszszetartozás, a szövetkezés gondola­tát. A termelésről A termelési szerkezet - hasonlóan a korábbi évekhez - 1988-ban sem válto­zott érdemlegesen. A belföldi választékbővítés, háttéripari, tőkés importkiváltás sok apró lépése nem elegendő a radikális technológiai és minőségi változásokhoz. A napi gondok megoldása háttérbe szorította a műszaki fejlesztést megala­pozó nagyobb távlatokat és a hosszabb távú stratégiát igénylő cselekvést. Ter­mékváltásra, új termék bevezetésére több szövetkezetnél sor került ugyan, de ez a lényegi strukturális elmozduláshoz közel sem elég. Ki lett a legjobb? A kulcs: a Triumph Az ipari miniszter és az Okisz elnökségének döntése: Elismerő Oklevél a T. M. Ruhaipari Szövetkezetnek A Triumph cégnek készül a fehérnemű Vannak termelőegységek, melyek a szigorú gazdasági követelmények miatt tönkremennek, mig másók változatlanul prosperálnak. Ez utóbbiak közé tartozik a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet, amely az elmúlt időszak eredményei alapján elnyerte az ipari miniszter és az Okisz elnöksége Elismerő Oklevelét.- Szövetkezetünk vezetősége már 1988-ban, de jelenleg is igyekezett figye­lembe venni terveinek összeállításánál a megváltozott piaci és közgazdasági té­nyezőket, hogy mindezekkel együtt is a termelés folyamatos, kiegyensúlyozott és eredményes legyen - mondta Frast Antal, a szövetkezet elnöke. - Tevékeny­ségünkben továbbra is az export a meg­határozó - mely meghaladja a 90%-ot -, ezen belül a tőkés export 73%-os rész­arányt képvisel. A tőkés export növelése érdekében az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium által meghirdetett exportnö­velő pályázatba még 1986-ban benevez­tünk, és az itt vállalt kötelezettségeket je­lentősen túlteljesítettük: 1993-ra - a pá­lyázat végére - vállalt 55 millió Ft helyett már a 95 milliót is meghaladja tőkés ex­portunk. E növekedés alapját és bázisát - mint megtudhattuk - alapvetően az NSZK-be- li Triumph céggel való kapcsolat terem­tette meg. Ennek keretében rendszere­sen és évente folyamatosan történt mű­szaki és technológiai fejlesztés a Triumph részéről. Persze ehhez szüksé­ges volt a szövetkezet műszaki gárdájá­nak és dolgozóinak fogadókészsége és az, hogy élni tudtak a korszerű techniká­val, ami jelentős hatékonyságjavulást eredményezett. A paksiak termékszerkezete alapve­tően az elmúlt évben nem változott, a ko­rábbiakhoz hasonlóan a Triumph részé­re gyártott nappali és éjszakai fehérne­mű, sportruházat, valamint a szovjet piacra gyártott gyermekruha gyártása a meghatározó. A munkaszervezés színvonalára jel­lemző, hogy az eredeti német normát fi­gyelembe véve, az üzemek teljesítménye 80-120% között mozog. így az elmúlt év eredményei alapján 24,1 %-os kereset- növelést tudott a szövetkezet végrehajta­ni. Emellett az idén év elején 16-28% kö­zött alapbéremelést is tudtak adni dolgo­zóiknak, ami valószínű, hogy megállítja a környezetben lévő vállalatok, üzemek, munkaerőre gyakorolt elszívó hatását. Míg az utóbbi években a vállalatveze­tők többsége csak szidja a szabályozó­kat, addig a Ruhaipari Szövetkezet elnö­ke másképp vélekedik. Az 1987-88-as évben a vállalati jöve­delemszabályozásnak volt egy olyan ré­sze, amely az átlagosnál jobb hatékony­ságú gazdasági egységek részére mű­szaki fejlesztés céljára nyereségadó visz- szatérítési lehetőséget biztosított - mondja Frast Antal - és mivel mi nem­csak ebben a két évben, hanem azt meg­előzően is az átlagosnál jobbak voltunk, így ez a szabályozás igen kedvező hely­zetet teremtett számunkra. Két év alatt 15 millió forintot meghaladó nyereség-visz- szaadást tett lehetővé, és így beruházá­sainkat az elmúlt 5 évben saját erőből végre tudtuk hajtani. Sajnáljuk és nem értjük, hogy ez a szabályozás miért válto­zott meg, de reméljük, hogy az új szabá­lyozás is versenysemlegességet fog biz­tosítani és az átlagosnál jobban dolgozó gazdasági egységek ismét előnyösebb helyzetbe kerülnek. Pályáztak - és nyertek Az OKISZ elnöksége az 1988. évi gaz­dasági és mozgalmi eredmények alapján kitüntetésre javasolható szövetkezetek pályázati feltételeit szövetkezeti javasla­tok alapján az alábbiak szerint határozta meg: 1. A szövetkezetek között folyó verseny eredményeként adományozásra kerülő kitüntető címek továbbra is pályázat út­ján nyerhetők el. 2. Pályázatot csak azok a szövetkeze­tek nyújthattak be, amelyek a tárgyidő- szakban kiemelkedő eredményeket ér­tek el tevékenységük valamennyi terüle­tén. Kizáró feltétel volt a két teljes évnél rövidebb időszak, negatív tiszta ered­mény, gazdasági bírság, a szövetkezet hibájából bekövetkezett halálos baleset 1988-ban. A szövetkezetek pályázatainak értéke­lése 13 értékelési csoportban történt meg. Komplex mutatók számítására ke­rült sor, így figyelembe vették a vagyon- arányos tiszta eredményt, az élőmunka hatékonyságát az egy főre jutó szövetke­zeti vagyont, az egy főre jutó tőkés expor­tot, a 100 Ft kifizetett bérre jutó ered­ményt. A szövetkezeti adatokból számí­tott előbbiekben felsorolt öt komplex mu­tató alapján külön-külön helyezési sor­rend került meghatározásra, majd az egyes komplex mutatók helyezési sor­számának átlaga alapján a csoporton­kénti helyezési sorrend kialakítására. Az OKISZ-hoz 377 pályázat érkezett, ezek számítógépes feldolgozása megtörtént. Szövetségünk területéről 17 szövetkezet küldte el pályázatát. Közülük a Simovill, az Elektroco, és a dombóvári Építő- és Szerelőipari Kisszö­vetkezet elnyerte a „kiváló” címet, a Re- nova és a Tolna Megyei Ruhaipari Szö­vetkezet az Okisz Elismerő Oklevelét, a Color, a Dombcalor és a dunaföldvári Faipari Kisszövetkezet pedig a Kiszöv el­nöksége vándorzászlaját érdemelte ki. Az említett szövetkezeteket ezúton mu­tatjuk be olvasóinknak. A megszokottnál szerényebb számú elnökség

Next

/
Thumbnails
Contents