Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

\ 1989. május 6. NÉPÚJSÁG 3 „Testvéri veszekedés” Magyarország - kihívás a tábor számára? Kötai Géza az orvosklubban Különös helyzetet teremtett a II. világ­háború lezárása Kelet-Európábán: a szovjet befolyási övezet kiterjedt Német­ország egy részére, több szláv államra, egy dákoromán eszméket valló országra, illetve a finnugor nyelvcsaládba tartozó magyarokra. Az eltérések már csak e te­kintetben is jelentősek. S ha mindehhez még hozzátesszük azt, hogy ilyen szom­szédság körében - és nemcsak ezért - magyarnak lenni sohasem volt könnyű, máris jobban megértjük Kötai Géza, az MSZMP KB nemzetközi pártkapcsolatok osztályának vezetője, a szekszárdi or­vosklub legutóbbi vendége önmérséklet­re intő szavait: vigyáznunk kell arra, hogy ne okozzunk kárt szövetségeseink valós értékeinek, de ugyanúgy a közös érde­keknek sem. Hazánk egyébként - húzta alá Kótai Géza - minden kommunista, szocialista és demokratikus párttal rendezett vi­szonyt tart fenn. Ez a jó kapcsolat nem zárja ki a kritikát, a vendég példaként a francia kommunista pártot említette, mely nem volt mentes adott esetben az „irreális politika” folytatásától sem. Meg­felelő a kontaktus azokkal a testvérpár­tokkal is, amelyek országukban törpe ki­sebbséget alkotnak, mint például a nor­vég vagy az osztrák kommunisták. Kótai Géza Ami pedig szövetségeseinket illeti, ezen a téren is érvényesül a differenciált­ság. A magyar-román viszony az utóbbi állam belpolitikai gyakorlatára vezethető vissza. Ez teljes tagadása a magyar gya­korlatnak. Ugyanakkor a megfigyelők szerint továbbra is léteznek titkos tervek Nagy-Románia létrehozására, mely egy földrajzilag - többek között hazánk rová­sára - alaposan kitágított országot felté­telez. Csehszlovákia esetében ilyen problémák nem léteznek, ott viszont a ve­zetés nem engedheti meg magának 1968 átértékelését, mivel ekkor saját tör­vényességét tagadná. Az NDK - jórészt az NSZK-nak köszönhető - egyoldalú előnyök révén bizonyos stabilitást ért el, számottevő szociális vívmányokkal ren­delkezik. Ami nálunk történik, az a nem reformszocialista vezetés számára ve­szélyes kihívás. Jelenthet-e Románia katonai fenyege­tést? - tették fel a kérdést Kótai Gézának. Ha jelenleg nem is, de potenciálisan igen- hangzott a válasz. Számolni kell a szél­sőséges esetekkel. Mindenesetre a Var­sói Szerződés (VSZ) megállapodásai kö­zött szerepel olyan kitétel is, mely ki­mondja, hogy egy más ország által meg­támadott VSZ-tagállamot segítségnyúj­tás illet meg. Annak idején, 1955-ben persze a VSZ létrehozói nyugat felé te­kintettek, s áímukban sem gondoltak volna a majdani „testvéri veszekedésre”. Ám ez a kitétel nem jelöli meg a támadás irányát, így alkalmazása értelmezés kér­dése. Amíg jó irányú módosulás nem kö­vetkezik be a román politikában, addig talán nem is kellene annyira sietni a ma­gyarországi szovjet csapatkivonásokkal- jegyezte meg Kótai Géza.-szá-ór­Piacgazdaság, Megyei AIDS-jelentés ’89 májusában interjú dr. Kólát Zsuzsanna megyei szakorvossal Korunk rettegett betegsége az AIDS, szerencsére még nem terjed járvány- szerűén Magyarországon. De mi a hely­zet Tolna megyében?- Jelenleg egy szeropozitív személyt tartunk nyilván Tolna megyében. Ez az.- Azok, akik vállalkoznak AIDS-szürés- re, mennyi idő alatt juthatnak a vizsgálati eredményhez?- Ha valaki jelentkezik a megyei bőr-és nemibeteg-gondozóba, akkor levesszük a vért. Havonta egy alkalommal szállítjuk a vért Budapestre vizsgálatra. Az elszáll!­versenyszabályozás A Magyar Közgazdasági Társaság sta­tisztikai szakosztályának gazdaságsta­tisztikai és üzemgazdasági szekciója, va­lamint a Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei szervezete rendezé­sében kétnapos vándorgyűlés kezdődött pénteken Szegeden, az ifjúsági házban. A piacgazdaság és a versenyszabályo­zás kérdéseivel foglalkozó tanácskozá­son „A piacgazdaság feltételei és pers­pektívái Magyarországon” címmel Med- gyessy Péter miniszterelnök-helyettes tartott megnyitó előadást. (Folytatás az 1. oldalról.) Tóth Jolán portás:- Nem tudom elhinni, és senki nem ké­pes itt a gyárban fölfogni, hogy miért kel­lett elmennie az igazgató elvtársnak. Nem mondtak semmit, csak bejelentet­ték, hogy közös megegyezés alapján megy el innen. Tessék mondani megte­hetik azt, hogy egyik napról a hnásikra az utcán találja magát egy ilyen jó igazgató? Érthetetlen az egész, képtelen vagyok fölfogni, hogy mi is történik itt egyáltalán. * A vállalatigazgatónak, Kilicsi Istvánnak is szerettünk volna föltenni néhány kér­dést. Éppen ezért fölhívtuk a 690-003-as telefonszámon, ahol a titkárnő közölte, hogy az igazgató elvtárs tárgyal, de még pénteken, a délelőtt folyamán visszahív­nak bennünket. Ez este 19 óráig nem tör­tént meg. Éppen ezért tartjuk szükséges­nek, hogy leírjuk azokat a kérdéseket, amelyekre nem kaptunk választ.- Mi indokolta, hogy megváljanak Halasi Dezsőtől, s hogyan történt az a bizonyos közös megegyezés? s í ? VJ- . . ■ ^ • irTlTniWWiro ‘lUílí1 llffililli in " i . .a, . " - - * .- A volt igazgatót jó szakembernek tartották, s nagyon szerették a gyár dolgozói. Nem tartanak attól, hogy a gyáregység dolgozói sztrájkolni fog­nak? * • . - - * ' ■ '■- Miért éppen Schlitt Károly kerül vissza a központból a vidéki gyáregység igazgatói székébe?- Miért ilyen kurtán furcsán, gyorsan és hatszemközt kellett elintézni az igazgatóváltást, s egyik napról a másikra megválni a volt igazgatótól? F • . . - . '- Hogyan fogadta mindezt Halasi Dezső? Megköszönték a munkáját? » *ó • *'/ ■■ ? V? ;V' :• ­-V .t : ' : -' v'V! V . JíK"'„'v- A munkásgyülésen miért nem indokolta a Halasi Dezsővel történt meg­állapodást, s a jövőben el kívánja-e mondani az okokat? D. VARGA MÁRTA ember az AIDS vírusával fertőzött és a fertőzést tovább is adhatja. De szeren­csére nála még nem jelentkeztek a be­tegség tünetei - válaszolja kérdésemre dr. Kólát Zsuzsanna, a megyei kórház or­vosa.- Ez az ember'valamely rizikócsoport tagja vagy eseteg más úton, akár vér­átömlesztéssel fertőződött?- Az egyik rizikócsoporthoz tartozik.- Aki AIDS-szel fertőzött, továbbra is ugyanúgy létesíthet kapcsolatokat min­den felelősség nélkül?- Neki sokkal nagyobb a felelőssége. Először is partnerét fel kellene világosíta­nia az állapotáról. Törekednie kellene a lehetőségekhez képest maximálisan biz­tonságos szexre.- Valóban csökkent megyénkben az önkéntes AIDS-szürésre jelentkezők szá­ma?- A szűrésre jelentkezők száma az utóbbi- időben valóban kismértékben mérséklődött, mivel csökkent a kötele­zően szűrendő nemi úton terjedő beteg­ségben szenvedők száma is. Ugyanis 1988 júniusa óta miniszteri rendelet írja elő azt, hogy kiket kell kötelezően szűrni. tás után négy-hat hét múlva érkeznek vissza az eredmények. Ha valakinek na­gyon hamar szüksége lenne az AIDS eredményre - például külföldi munkavál­lalás vagy egyéb okból - akkor neki azt tanácsoljuk, hogy a fővárosban az Or­szágos Bőr- és Nemikórtani Intézetben jelentkezzen szűrésre, ahol rövid időn belül hozzájuthat az eredményhez. Fon­tos, hogy jelenleg már névtelen szűrés is folyik, ugyanis sokakat visszatartott a név, a személyi adatok felfedése a szű­réstől.- Mit ajánl az on/os?- Mivel jelenleg az AIDS nem gyógyít­ható betegség, így mindenekelőtt a biz­tonságos és maximálisan meggondolt szexuális életet. Törekedni kell a tartós partnerkapcsolatokra, a megfontolt part­nerválasztásra és mivel mindenki önma­gáért felelős, azért a biztonságos szexre. Ajánljúk az újra reneszánszát élő gu­mióvszer használatát, ami nemcsak az AIDS ellen, hanem az egyéb nemi úton terjedő betegségek ellen, sőt a nem kí­vánt terhesség ellen is véd. KINDL GÁBOR Ötletes! A termelőszövetkezet vezetőségi ülésén első napirendként azt bocsátották szavazásra, hogy minden olyan vezetőségi tag, aki rendszeresen részt vesz a ta­nácskozásokon, az zárszámadáskor 3000 (azaz háromezer) forint jutalmat kap­jon. (Arról nem volt szó, hogy is le(hete)tt volna, hogy hozzászólni nem kell, csak bólogatni, ugyanis akinek véleménye van, az előbb-utóbb, de inkább előbb per­sona non grata lesz.) Mivel esetünkben is igaz a mondás - kétszeresen is, majd meglátják -, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, természetesen elfogadták a ne szólj szám, nem fáj fejem betartásáért felajánlott jutalmat... És most mit gondolnak, mi volt a második napirend? Ne találgassanak, elárulom: a vezetők fizetésének emelése! Ötletes, nem? .. Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 9. Mindezeknek a kitalálásához nem csekély energiára lehe­tett szükség. Éppígy az igazgatói állásban való megmaradás­hoz is. Igaz ugyan, hogy ezt már csak a mai eszemmel vélem így, hiszen azokban az években államunk belső fejlődésének még azt a periódusát éltük, amikor a legcsekélyebb hoz­záértés nélkül, jó fellépéssel, szókészséggel és a hivatalból kiadott frázisok célszerű szajkózásával egyeseknek megles pően magasra sikerülhetett éssikerült is eljutniuk. Az ország­nak annál mélyebbre... Bácskai nemcsak gépállomási igazgató volt, hanem járási pártbizottsági tag is, tehát kétszerésen potentát, volt mit félte­nie. Az első fordulóban mindenesetre imponáló ügyességgel védte meg 2200 forintos állását és ezen a téren később se vethetett a saját szemére semmit. Az ideiglenes munkástanács-választó gyűlés ezek után vi­szonylag békességben feloszlott. Hazatértünk házainkba, ami nekünk, helyben lakóknak nem volt különösebben nagy teljesítmény, hiszen szörnyű ikerlakásaink ott sorakoztak szemben a nagy műhellyel, ahol ez a törkölyszagú összeröf- fenés zajlott. Elmentemben némi kaján derűvel figyeltem Bácskait és Teszákot, akik mindketten ernyedetlen buzga­lommal viselték’ köpenyükön azt a két extra méretű kokárdát, melyet a szorgos asszonykezek külön az ő részükre gyártot­tak. Máskor egy ember is elegendő volt, hogy elhozza a megye- székhelyről a fizetést - most négyen mentünk, valóságos jár­őr. Az első motoron Rózsa főkönyvelő és az egyik esztergá­lyos, akit az ideiglenes munkástanács titkárává választottak, a másikon Lajos főmérnök és én. Részben valóban biztonsá­gi, de sokkal inkább klváncsisági okokból állt össze ez a ka­raván. Hiszen alig hiszem, hogy bármelyikünk is testével védte volna a főkönyvelőt, ha történetesen egy idegen gép- pisztolyos el akarja ragadni a gépállömásiak összbérét jelen­tő 50-60 ezer forintot. Lajos Albert magánemberként tűrhető társaság volt. Az igen kevesek egyike, akik a gépállomáson komolyan érdeklődtek az irodalom iránt, és velem együtt aránylag szép kis könyvtár tulajdonosa. Sokkal jobban érez­tem magam az ő társaságában, mint a gunyoros, fölényes­kedő és emellett alattomos Rózsával, aki ugyan kétségtelenül jó főkönyvelő volt, de ugyanakkor nagy csibész is. Gépál­lomást nem látottak számára ez furcsa érvként hangozhat, de már abból az egy okból is feltétlenül nagy csibésznek minősí­tettük, mert nyolc esztendőn át egyvégtében tudott lebukás nélkül főkönyvelősködni az ÁMG-nél. Még az úton is tisztes távolságot tartottunk, mondván, hogy ne kelljen nyelnünk egymás porát, jóllehet valószínű, hogy csak egymás orrát nem akartuk látni. Az út a megyeszékhelyig nem volt különösebben érdekes. A két faluban, melyen át kellett haladnunk, lerombolva hever­tek a szovjet emlékművek és nemzetiszinű zászlók virítottak a házakon. A megyeszékhelyen aztán már komolyabb jelei is előbukkantak annak, hogy nem folydogál minden a rendes medrében. A kórháznál bekanyarodva a laktanyák előtt kellett elmotoroznunk, az utcán végig ásító harckocsilövegek torka alatt. Harckocsik és páncélozott jármüvek álltak min­denhol, bennük lövésre kész fegyverrel, katonai szaknyelven „ülőkészültségben” a rohamsisakos, bukósisakos katonák. Egyébként azonban éppúgy pezsgett az élet, mint bármikor. A rendőrök itt is nemzetiszínű szalagot viseltek a sapkájukon, mint Újvárosban és általában hármas járőrökben köröztek az utcán. Egy rendőr, egy nemzetiszínű karszalagos honvéd és egy civil, aki nagyobbára fiatal volt, szintén fegyveres és ugyancsak karszalaggal ellátva. A fegyvereken valószínűleg nemcsak én tűnődtem el, hanem a szovjet parancsnokság is. 1951-ben, katona koromban, láttam, hogy a honvédséget mennyire tömték fegyverekkel. Nem a legmodernebbekkel, mint mondani szerettük, de azért épp elég harckocsink és lövegűnk volt. Magyar nehézfegyvereknek azonban most nyomát se lehetett látni sehol, noha a megyeszékhely egyúttal ősi helyőrségi város is volt, ahol feltétlenül kellett ilyeneknek lenniök. A vegyes járőrök nehézkes, dobtáras géppisztolyokkal és azokkal a jellegzetes, hosszú csövű pus­kákkal sétáltak, melyek egy része - ezt a saját honvédségi fegyverembe maratott feliratról tudom - már az 1917-es for­radalomban is részt vett. Hivatalosan azonban 48 mintájú győzelmi fegyvernek hívtuk... Ugyanakkora páncélozott gép­járművek legénysége addig sosem látott, pompás, könnyű géppisztolyokat és félautomata puskákat markolt. Mindez azonban csak akaratlan, de mint később kiderült, nem éppen indokolatlan gondolattársításként ötlött fel bennem. A nehéz- fegyvereket ugyanis utóbb se használtuk, elsősorban a tiszti­kar jóvoltából és ma már meddő játék eltöprengeni felette, hogy így volt-e helyesebb. Vér mindenesetre kétségtelenül kevesebb folyt és ez egy eleve vesztésre álló harcban okvet­lenül méltánylandó szempont... (Folytatása következik.) Miért mondott le a Bőrdíszmű szekszárdi igazgatója?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents