Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

4 NÉPÚJSÁG 1989. május 31. 2 Fényképrejtvény Felfedezzük Tolna megyét! * XVIII. századi épület, melynek így is művészettörténeti becse van. Múltja azonban sokkal régebbi, mert már a ró­maiak idején erősség állt a helyén és a török időkben is az előtte vezető út biz­tonságát ügyelték innen. Hol van? Fotó: KISPÁL MÁRIA Megfejtést az emblémával felragaszt­va címünkre: Szekszárd, Sajtóház, Liszt Ferenc tér 3. kell beküldeni, a megjele­nést követő hét csötörtökéig. * Színházak - felújítás után A magyarországi színházak legtöbbje bizony igen sanyarú állapotban volt, mire a hetvenes évek végén elkezdődött még ma is tartó rekonstrukciójuk. Ha nem is a színházépítésben - mert abban a száz évvel ezelőtti hullámot nem követte újabb *•, de a fel-, illetve megújításban lezárult tehát egy korszak, melynek eredményeiről, részleteiről a Művelődési Minisztériumban Véghelyi Józsefet és Pálfi Ferencet kérdeztük.- Az épület, vagy a százéves színháztechnika szorult-e inkább felújításra?- Voltak olyan épületek, melyeket eredetileg nem színháznak szántak. Jó néhány van ilyen a pestiek között, de a veszprémi is eredetileg kaszinónak épült, a kaposvárit is csak nyári színháznak szánták. Ezeknél nagyobb horderejű építészeti, épületgépészeti munkákat kellett megoldani.- Milyennek kell lennievna egy színházépületnek?- A múlt századi, az üzleti szempontokat erőteljesen érvényesítő színházművé­szetnek olyan épület kellett, amelyben sok néző elfért. A színházépület felét, néhol kétharmadát a nézőtér és a közönség közlekedésére, ellátására szolgáló helyisé­gek foglalták el. Ez az arány megfordult a felújítások után: a terület kétharmadát foglalják már el az öltözők, a műhelyek, a színpadtér - mely szintén megnőtt -, és az üzemi épületek.- Csak az arányok változtak, vagy szükség volt terjeszkedésre, új épületekre is?-'A nézőtereken ugyan elvesztettük az ülőhelyek majdnem egyötödét (köztük sok olyant, ahonnan nem is lehetett látni a színpadot) ám mindezt pótolja a kom­fort, a szélesebb sorközök, a kényelmesebb székek. További területekre volt azonban szükség akkor, ha a színház ragaszkodott a saját műhelyekhez. Ez a többtagozatú, tehát több műfajban tevékenykedő színházaknál gyakoribb, és ért­hető is. Hogy mennyire terjeszkedhetnek, az attól függ, mennyi pénzzel támogatta az építkezést a megyei tanács. Kaposvárott rekordidő, 11 hónap alatt, jugoszláv kivitelezővel készült el a rekonstrukció, 450 millió forint körüli költséggel, melyben emeletráépítés és egy másik épület megvásárlása is szerepelt. így aztán helye lett a stúdiószínháznak, és egy olyan felszereltségű videostúdiónak is, me­lyet akár bérbe is adhatnak az előadásról felvételt készítő televíziónak. Kecske­méten szintén terjeszkedtek, a színház mögötti épületet vette meg a tanács, s az épülettel a hátsó színpadnak közvetlen kapcsolata van.- Az utóbbi évtizedekben megnyílt színházak közül egyedül a győri épült erede­tileg is Thália otthonának. A zalaegerszegi és a nyíregyházi épület hogyan műkö­dik?- A nyíregyházi épület régebben is színház volt, a zalaegerszegi pedig egy volt művelődési otthon sikeres átalakítása: színpadterei jól működnek, kényelmesek. Mindkét szinház létrehozása 1978-ban 150 millió forintba került.-Összehasonlításul hallhatnánk még néhány dátumot és összeget?- 1980-ban fejeződött be a budapesti Katona József Színház rekonstrukciója, 20 helyett 80 millió forintos költséggel, 1982-83-ban a debreceni színházé, melyben a hatvanas évekbeli gyors beavatkozás nem járt sikerrel, és ez alkalom­mal 150-180 millió forintot kellett költeni rá. 200-250 millió forintos tervvel indult a szegedi és a veszprémi felújítás, ez is több lett természetesen 1987-re. Pécsett jö­vőre várhatóan kész lesz a kamaraszínházjután a nagyszínpad is, összesen körül­belül 7-800 millióért. Előkészítés alatt van a szolnoki színház felújítása, ahol a mű­helyeknek is helyet kell adni, a színpadteret is változtatni kell, az előirányzott költ­ség 5-600 millió forint. Budapesten az Arany János Színház felújításán dolgo­zunk, az építkezés előreláthatóan jövőre fejeződik be és 450 millió forintba kerül.- A színházrekonstrukció speciális munka. Gond-e a megfelelő kivitelező megtalálása?- Igényes és bíráló szemeknek kitett munka ez, ezért is végzik szívesen, ugyan­akkor ezért is ódzkodnak tűle néhány esetben a kivitelezők. Vannak azonban már nagy gyakorlatot szerzett és szép munkát végző cégek, amelyek több színház fel­újításán is dolgoztak. Ilyen a fővárosban például a II. számú Középületépítö Válla­lat. ők csinálták az Operát és a Madách Kamaraszínházat, az Agroépszer pedig vidéken is dolgozott. A színháztechnika szerelésében a Tungsram, a BEAG és a kifejezetten erre szakosodott Színháztechnika Kisszövetkezet jár az élen.- Az európai színvonalhoz képest milyen szintű a mi „megújult” színháztechni­kánk?- Úgy véljük, mindent tud, amit kell. A felsőgépezet többnyire elektromosan irányítható, bár mindenütt vannak hívei a kézi vezérlésnek is, hiszen a színház élő műfaj, s ha bármi változás adódik az előadásban, ahhoz az ember gyorsabban al­kalmazkodik, mint a gép. Ugyanezek a hátrányai lehetnek az egyébként szintén beépített elektromos vezérlésű fény-és hangeffektusoknak. A színházépittetők nagyon sok alkatrészt szereztek be tőkés importból. Általában azt l^het mondani, hogy a megyék, a városok szívesen hivalkodnak színházukkal. A legdrágább, természetes anyagokból készült, kicsit túlcicomázott belső terek legalábbis ezt a benyomást keltik. MOLNÁR GABRIELLA J Játszd újra Sofia Nem kevés bátorság kell egy színész­nőtől ahhoz, hogy közel harminc év után még egyszer eljátssza ugyanazt a filmfö- szerepet. Méghozzá azt, amelyik a rangot és világsikert meghozta számára. A- ma 55 éves Sofia Loren azonban sohasem riadt vissza a merész és kockázatos vállalkozásoktól. Vittorio de Sica 1960- ban forgatott remekműve, az „Egy asz- szony meg a lánya” (La Ciociara) után a Moravia-regény, amely annak alapjául szolgált, most újra filmszalagra került. Kétrészes tévéfilmet készített belőle Dino Risi, és az anyaszerepre ismét Sofia Lo- rent kérte fel. A gyerekek esete a levessel, a mákos tésztával és a tanító nénivel A kisvároska iskolájában új napközis tanító néni kezdte meg a munkát, azt a munkát, amelyet a tanév folyamán töb­ben abbahagytak, föladtak. A fiatalok nem bírták idegekkel, türelemmel. Az egyik huszonéves így összegezte kudar­cát: „Hülyét kapok tőlük!” Az idős tanító néni birtokában van egy semmivel nem pótolható kincsnek: sze­reti a gyerekeket. Mégpedig törődő, segí­tő, féltő, felelős szeretettel. Még az étke­zésükre is odafigyel, mert tudja, a fejlődő testnek és szellemnek tápanyagok kelle­nek. Többek között ezért sem engedte, hogy félrelökjék a levest, ami kivételesen kívánatos, jó ízű, tartalmas volt. „Aki a le­vest nem fogyasztja el, az nem kap a má­sodik fogásból!” - hangzott a határozott közlés, aminek a gyerekek nem örültek, még kevésbé a konyhás nénik, mert ők a moslékban érdekeltek. „Egész jó volt!” - tette közzé elégedet­ten a legpicinyebb elsős, aztán nekiláttak a mákos tésztának. Hárman villa nélkül, kézzel kezdték belapátolni a metéltet, de a tanító néni szelíden villát adott a kezük­be, miközben türelemmel, meleg hangon beszélt az emberhez méltó étkezés mód­járól, értelméről. A nebulók összenéztek, mit sem értet­tek az egészből. Miért lett most egyszerre fontos, hogy ők hogyan esznek?! Az egyik meg is kérdezte: „Erre miért tanít bennünket a tanító néni?” Valóban, miért törődik ennyi minden­nel: udvariassággal, köszönéssel, az ét­kezés kultúrájával? Hiszen a fizetése nem emelkedik, a hangszála viszont biz-^ tosan betegebb? Sajnos, egyre több he­lyen azzal is beérik, ha a napköziben az írásra, az olvasásra, a számolásra van gondja a pedagógusnak, a nevelés ma­holnap luxusnak számít. Az én miértemre szemrehányással, sértődöttséggel vegyült választ kaptám: „Pedagógus vagyok, tanító néni! S nem­csak az, anya és nagymama is.” ZÁGONI ERZSÉBET Máshol miért nincs... ? Jó lenne tudói, hogy kései utódaink a mai tervek és építészek által emelt épületek közül hányat látnak el majd „Műemlék”, vagy „Műemlék jellegű épület” feliratú táblák­kal. A régiek közül se mindegyik szolgált rá ilyenre, de ugyanakkor jellegükkel, talán megszokottságukkal, avagy egy letűnt kor ízlésének visszatükrözésével mégis érde­mesek némi megbecsülésre. Nagyobb településeken ezt úgy lehet (lehetne Szekszár- don is) mondani, hogy városképi jelentőségük van. Ilyen táblát Szeged belvárosában találhat az érdeklődő. Ezenkívül azonban a Sze­gednél jócskán kisebb Bátaszéken is, ahol a nagy elődök megbecsülésére mindig kész erdészek központjának falán helyezték el a fényképünkön olvasható szövegűt. Ismételjük a címet. Máshol miért nincs...? ' O. I. Fotó: K. M. Miből lett a cserebogár? A stúdióban kellemes szénaillat - még a tegnapi forgatás emléke. Ma már egy fogadó díszlete áll itt, ahol Szigligeti Ede Szökött katona című népszínműve ját­szódik. De a népszínmű is csak keret: az igazán fontosak a benne felhangzó dalok. Nevezhetjük cigányzenének, ma­gyar nótának, akár hivatalos nevén né­pies műdalnak is, a lényeg ugyanaz: többmilliós tábora van annak a szórakoz­tató zenének, melyről a televízióban most hatrészes sorozat készül Koltay Beáta rendező irányításával, Lengyelfi Miklós forgatókönyvének alapján.- Ez a vállalkozásunk bizonyára botrá­nyokat kavar majd - mondja Lengyelfi Miklós a forgatás szünetében -, hiszen máig újra és újra fellángolnak a viták a nóta értékeiről, helyéről, Bartókra és Ko­dályra hivatkozva e kétszáz éves műfaj­nak még létjogosultságát is vitatják.- Vajon nem megalapozott a két nép- dalgyűjtő-zeneszerző-zenetudósra való hivatkozás?- Legalábbis nem mentes az elfogult­ságoktól. Bartókékat az háborította föl, hogy Liszt és Brahms nyomán Hubay és más zeneszerzők a mágyar népdalhoz képest ugyancsak „fiatal” és - bár zené- béli és témában faluközeli - de nem pa­raszti eredetű magyar nótában látták a magyar zene gyökereit. Bartók az ellen tiltakozott, hogy másnak tartsák a nótát, mint könnyűzenének. Ugyanakkor olyan Kodály-idézeteket is gyűjtöttem, ame­lyekre eddig nemigen hivatkoztak. Azt ír­ja egy helyütt, hogy a múlt század törté­nelmét nemigen lehet megérteni a múlt századi magyar nóták szövegelemzése nélkül, és azt is, hogy Adyt, Aranyt is job­ban értjük, ha tudjuk, miket is daloltak annak idején.- Ha támadták is a magyar nótát, nép­szerűsége még mindig jóval nagyobb, mint a régi magyar népdalé. Miért van szükség arra, hogy egy ismeretterjesztő­szórakoztató sorozat ismét csak meg­erősítse ezt? « '- Akik szeretik a magyar nótát, több­nyire azok sem ismerik. Abban akarunk tehát segíteni, hogy a. méltatlan vádak után helyére kerüljön, mint egy széles ré­teg szórakoztató zenéje, amitől nem sza­bad megfosztani az embereket. Érdekes az is, hogy nemcsak az idősebbeké ez a műfaj. Sorozatunk első részében a „nó­tajelenség” nyomába szegődve a műsor­vezető, Antal Imre utcai járókelők véle­ményét kérdezte. Megdöbbentő pillanat volt számunkra is, amikor a Váci utca kel­lős közepén két punkfrizurás fiú dalra fa­kadt, és mély átérzéssel énekelte az „Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki”-t.- Hogyan tud segíteni sorozatuk ab­ban, hogy többet tudjunk a népies mű­dalról?- Ha ismérjük kialakulásának történe­tét, az már sok mindent megmagyaráz, mi tehát lényegében ezt a kronológiát kö­vettük. Ismertetjük az előzményeket, a rokokó dalt, a kuruc költészetet, szót ej­tünk a Kelemen-féle első magyar színtár­sulatról, ahol Lavotta János karmester volt, s valószínűleg itt hangzott fel először a Cserebogár, sárga cserebogár, Déryné kedvenc dala, mely Petőfi révén a ma­gyar irodalomba is bekerült. A reform­korba helyezhetjük a nótairodalom kez­deteit, s a múlt század második felére pe­dig virágzó szakaszát.- A népszínművel hatalmas népszerű­ségre tett szert a nóta. A Szökött katonán kívül - mutat körül a stúdió díszletein Lengyelfi Miklós - még a PeleSkei nótá­rius részletei is színre, illetve képernyőre kerülnek.- A sorozat bizonyára a műfaj értékeit helyezi előtérbe. Melyik a legjobb ma­gyar nóta? Az, amelyik legjobban hason­lít a népdalhoz?- Lehet, hogy régebben ez volt a mér­ce, ma már azonban, bár születnek nó­ták, értelemszerűen más a téma, változott a miliő. A faluközeliségtől inkább az álta­lánosabb érzelmi, hangulati témák felé közelítenek a dalok, mint a legutóbbi dal­verseny győztese is,» az „Annak, aki feled­ni tud” című nóta. Visszatérve azonban a minőségre: ha nem is azonos népi dal­kultúránkkal a nóta, kultúránknak azért még része. Legjobb darabjai nem egy mű­velt főt meghódítottak már, a maga helyén a nótának is van funkciója. Sokan gondol­kodnak így, bizonyára sorozatunknak a ko­molyzene iránt elkötelezett alkotói is, ami­lyen Antal Imre, aki műsorvezetőként dol­gozik velünk, vagy például Melis György, aki szóban is, zenében is „véleményt” mond. MOLNÁR GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents