Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

1989. május 30. népújság 3 ■ .... , „A­C sak egy kapcsolót kellene lenyomni... A szekszárdi lakos, ha teheti, hétfő esténként kényelmesen hátradől a fotelben - várja a pécsi körzeti stúdió műsorát - és olykor bosszankodik. Minden oka megvan rá, hiszen a ket­tes csatornán a pécsi stúdió műsora helyett a szegedi jön be. Az elégedet­lenség jogos, hiszen valljuk be, min­ket elsősorban szűkebb pátriánk, a pécsi körzet aktualitásai foglalkoz­tatnak. Megvannak azok a technikai feltételek, melyek biztosítják a körzeti stúdió műsorának zavartalan vételét. Az egész problémakörben igen ko­moly szerepe van egy kapcsolókar­nak. Hogy miért? Csak le kellene nyomni, és máris zavartalanul élvez­hetnénk a pécsi adást. Sajnos, ez néhányszor késett. Erről kérdeztük Tamás Lászlót, a Tolna Megyei Táv­közlési Üzem szekszárdi központjá­nak vezetőjét.- Ismeretes, hogy Szekszárdon a csávolyi adó sokkal jobb vételi lehe­tőséget biztosit, mint a Kab-hegyi. Ezért a szekszárdi átjátszóadó egész héten át a csávolyi adó műsorát su­gározza. Más a helyzet hétfőn - ami­kor a pécsi stúdió műsorát a Kab- hegyi adó közvetíti - ezen a na­pon át kell váltanunk a csávolyi adó­ról a Kab-hegyire. Eddig mi hajtottuk végre a szükséges átkapcsolást, azon az emlékezetes hétfői napon ez elmaradt, és csak tíz perc késéssel váltottunk át. Hozzánk elsősorban a vezetékes hírközléssel kapcsolatos üzemviteli és az ehhez kapcsolódó járulékos feladatok tartoznak. Elsőd­leges a zavartalan telefonálási lehe­tőség biztosítása. Célunk, hogy lehe­tőleg minden telefon üzembiztos le­gyen - a lakosságnak bármely pilla­natban szüksége lehet segélykérés­re, ami életet menthet. Érthető, hogy személyi állományunk elsősorban ezekre koncentrál, minket szemre­hányás nem érhet azért, ha elmarad az átkapcsolás. Korábban az volt a gyakorlat, hogy a Pécsi Távközlési Felügyelőség rendszeresen figyel­meztetett telefonon, mikor az adás kezdődött. Az utóbbi időben azon­ban elmaradtak ezek a jelzések. Valakitől csak azt lehet számon kérni, ami a munkaköri kötelessége. A Tolna Megyei Távközlési Üzem szekszárdi gócközpontja a vezeté­kes hírközlés zavarainak elhárítá­sáért felelős, ezért nem vállalhatnak felelősséget a tv-hálózat zavaraiért. Csak hát az állampolgár számára ez teljesen mellékes, ö szeretné a pécsi adást élvezni. Tamás Lászlónak van is egy javaslata:- Megvalósíthatónak tartom azt, hogy egy olyan programozható órát helyezzünk üzembe, amely automa­tikusan végrehajtja az átkapcsolást hétfő esténként. Az órát a távközlési felügyelőség­nek kellene biztosítani, nekünk csak az lenne a feladatunk, hogy rendsze­resen ellenőrizzük a pontosságát. Ezzel a módszerrek ki tudjuk küszö­bölni a szubjektív elemet. Mi kész­séggel vállaljuk az óra működőké­pességének ellenőrzését. Természetesen addig is szeret­nénk nézni a pécsi adást, míg az órát üzembe helyezik. Horváth Attila, a műsorszórás zavartalan lebonyolítá­sáért felelős Pécsi Távközlési Fel­ügyelőség vezetője azt az ígéretet tette, hogy rendszeresen fogják fi­gyelmeztetni a szekszárdi távbeszé­lőközpontot adás előtt az átváltás­ra. v Úgy tűnik, sikerül megtalálni a cél­ravezető megoldást. Célszerűnek látszik azonban - elvégre később is adódhatnak kellemetlenségek -, hogy jogilag pontosan tisztázzák a szekszárdi átjátszóadó üzemelteté­sével kapcsolatos feladatköröket.- kesjár ­egyenes és közvetlen felfegyverzésével váltja fel.” Két mondattal később: „1905- ben és 1917-ben az orosz forradalom ép­pen ilyen típusú állam megteremtéséhez kezdett hozzá. A nép képviselőiből álló összoroszországi alkotmányozó gyűlés, vagy a Szovjetek Szovjetje stb. által egyesí­tett munkás-, katona- és paraszt- stb. kül­döttek szovjetjeinek köztársasága - ez az, ami az életben nálunk már megvalósuló­ban van, ez idő szerint a sok milliónyi nép kezdeményezésére, amely önhatalmúlag a maga módja szerint teremt demokráciát...” „Az állam és forradalomban” Lenin Marxra hivatkozva hosszasan fejtegeti, hogy „a munkásosztály nem veheti egy­szerűen birtokába a kész államgépezetet és nem hozhatja azt működésbe saját cél­jaira”, hanem szét kell zúzni azt. Az orosz forradalom kezdetben ezen az úton haladt, azonban Sztálin hatalomra jutásával, 1925-1927-től kezdve, visszaállt az ókortól kezdve „jól bevált” államgépezet, az elkülö­nült rendőrséggel, katonasággal, hivatal­noksereggel. Sajátos metamorfózison megy keresztül a munkásosztály élcsapat pártja: mozga­lomból átformálódik az államgépezettel ösz- szefonódó bürokráciává. A párt meghódít­ja az államapparátust, amely azonban fel­falja, a saját képére formálja magát a pártot A leghatározottabban ellent kell monda­nom azoknak a nézeteknek, amelyek sze­rint az adott szituációban szükséges és el­kerülhetetlen volt az egyszemélyi diktatúra kiépülése a Szovjetunióban. Ezek veszé­lyes nézetek! Fölmentenek a felelősség alól, hiszen „helyzetek” mindig „vannak”, mindig lehet rájuk hivatkozni. A kegyetlen módon végrehajtott kollektivizálás például éhínséget eredményezett és negatív hatá­sait napjainkig sem sikerült kihevernie a szovjet mezőgazdaságnak. A hadsereg tisztikarának lefejezése 1937-38-ban, szinte védtelenné tette a szovjet népet a hit­leri orvtámadás idején. Az irreális mértékig túlfeszített iparosítás éppen a technikai fej­lődést gátolta, hiszen minden erőforrást feláldoztak a gazdasági növekedés oltá­rán, elhanyagolva a technikai fejlesztést, az önköltség csökkentését. Természetesen nem tagadom, hogy szükség volt a straté­giailag fontos nehézipar gyorsított ütemű fejlesztésére, azonban az arányok igen­csak megkérdőjelezhetők, a módszerekkel egyetemben. Az ókori görögöknél azt látjuk, hogy At­hén akkor van politikai-katonai hatalma csúcsán, amikor a legjobban virágzik a de­mokrácia. A II. világháború idején a hadi­szerencse megfordulása a Szovjetunió ja­vára nem véletlenül esett egybe annak a tá­bornoki karnak a felemelkedésével, amely vállalta a vjtát, az ellentmondást Sztálinnal szemben. A háború idején éppenséggel nem erősödött, hanem enyhült a sztálini terrorgépezet csavarprése, holott ez volt csak igazán „különleges” helyzet. Ma újra kell gondolnunk egész politikai felépítményünk kérdését, szembe kell néz­nünk azzal, hogy a sztálini korszakból át­örökített politikai modell végképp fejlődés- képtelenné vált. Oda kell figyelnünk a nyu­gati kommunista és egyéb munkáspártok, sőt a polgári teoretikusok évtizedekig egyetlen kézmozdulattal lesöpört kritikai észrevételeire. Meg kell értenünk, hogy a sztálini gyakorlat elidegenítette a marxiz­mus ideológiájától, a létező szocializmus gyakorlatától a nyugati munkásosztályt A marxi utópia: az emberiség nagy tudományos álma Marx feltételez egy kommunista társada­lomalakulatot, amelyben a közösség már nem korlátozza tagjait, sőt ellenkezőleg: biztosítja számukra a minden irányú kitelje­sedéshez a kereteket és az erőforrásokat. Marx egész életművében ez az egyetlen utópia. De élhet-e az ember ilyen utópiák nél­kül? Vajon a vallások túlvilági boldogság­képe nem ilyesfajta utópia-e? Annyi kü­lönbséggel persze, hogy az egyik reális, evilági jövőbe mutat, a másik inkább fan­tasztikus utópia. Nekünk, itt a létező szocializmusban to­vábbra is a marxi eszményt kell követnünk. De ehhez előbb szembe kell néznünk ön­magunkkal. Ha nem tesszük, a létező szo­cializmus kiesik az emberi fejlődés fő ára­mából és a perifériára szorul. (Vége) DR. GAZDAG LÁSZLÓ Együttműködés a MTESZ-szel Larus Kft. Szekszárdon Már nem státusszimbólum a számítógép A Tolna megyei tudományos hetek ke­retében előadást és termékbemutatót tartott Szekszárdon a MTESZ-székház- ban a Larus Alkalmazott Informatikai Kft. Ebből az alkalomból válaszolt néhány kérdésünkre Garamvölgyi András a La­rus vállalkozási igazgatóhelyettese.- Miért fontos egy budapesti cégnek egy ilyen távoli vidéki városban megjelen­ni mint Szekszárd?- A számítástechnikában kínálati piac van Magyarországon. A túlnyomó részt Budapesten megalakult cégek partne­reinek többsége vidéki, mert a főváros­ban már meglehetősen telített a piac, túl erős a verseny. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk ebben a küzdelemben, el kell vinni a termékeinket az ország minden részébe, közel a potenciális megrende­lőkhöz.- Miért éppen ezt az alkalmat választot­ták a Tolna megyei bemutatkozásra?- Nem az első alkalom, tavaly ősszel volt egy kétnapos bemutatónk ugyanitt. Több mint fél éve már, hogy szerződést kötöttünk a MTESZ Tolna megyei szerve­zetével az együttműködésre, ök partne­reket szereznek nekünk, népszerűsítik a termékeinket, cserébe részesülnek az eredményből. További célunk ezenkívül a közös szoftverfejlesztés is a megyében tevé­kenykedő szakemberek segítségével, az itteni igényeknek megfelelően. A kiállításon látott számítógépeket is a Larus készíti vagy csak programok forgal­mazásával foglalkoznak?- Mi kizárólag szoftvertermékek fej­lesztését és forgalmazását végezzük, de ha a megrendelő úgy kívánja, beszerez­zük az igényeinek megfelelő számító­gép-konfigurációkat is. Ehhez állandó partnerünk van.- Mint mondta, nagy a verseny, sok a számítástechnikával foglalkozó cég. Mi az, amiben a Larus többet, különlegest tud nyújtani, amivel versenyképes lehet?-Mi 30-40 százalékkal drágábbak va­gyunk, mint a magyar piacon legolcsóbb hasonló cégek. Ezzel szemben garantál­juk a minőséget és a megbízhatóságot. Ez vonatkozik mind a hardver, mind a szoftvertermékekre. IBM-licensszel ren­delkezünk, ez biztosítja például hogy programjaink vírusmentesek.- Jellemző még ma is az, hogy sokan csak azért vásárolnak számítógépet, mert ez divat, holott igazából nincs rá szüksé­gük?-Lassan megszűnik a számítógép stá­tusszimbólum-jellege. A piaci kénysze­rek miatt egyre több cég jön rá, hogy ha­tékonyan csak ezekkel az eszközökkel tudja megoldani a problémáit. Sajnos a gazdasági vezetők gyakran csak az árat nézik és így előfordul, hogy nem jogtisz­ta, esetleg vírussal fertőzött programot vagy gyenge minőségű hardvert vásárol­nak.- áa ­Új termékek A csongrádi székhelyű Tisza Bútor­ipari Vállalat (TBV) egymillió 200 ezer márka értékben szállít gyermekbútoro­kat az NSZK részére MTI-fotó: Németh György Földmozgás - a szektorok között A termelőszövetkezeti használat­ban levő földek tulajdoni yiszonyait vizsgálva - és az 1989. április 30-i adatokat összehasonlítva az 1988. év hasonló időszakával - a Tolna Megyei Földhivatal elkészítette a „földmérleget”. A termelőszövetkezeti használat­ban levő földek összes területe 227 468 hektárról 226871 hektárra csökkent. Az állami és szövetkezeti szektor között -számottevő tulajdoni mozgás az eltelt egy év során nem volt, a csökkenés a nagyüzemi mű­velésre alkalmatlan termőföldek ma­gánszemélyek részére történő el­adásából adódik. Számottevő az állami tulajdoni részarány csökkenése, - 17 252 hektárról 15279 hektárra. A közel 2000 hektáros csökkenés alapve­tően az állami részarány megváltá­sából adódott, valamint az állami szervek részéről az állami részarány terhére történt kisajátításokból. Ez év április és május hónapokban állami részarány megváltására már nem került sor, mert a termelőszövetke­zetek körében ismertté vált földtör­vény módosításának tervezete, amely szerint a termelőszövetkeze­tek a használatukban levő állami föl­de k tulajdonjogát térítés nélkül kap­ják meg. A megyei földhivatal az elmúlt hó­napban felterjesztette a MÉM Föld­ügyi és Térképészeti Hivatalához az állami, támogatással történő 1990. évi rekultivációs pályázatokat. Tolna megyében 7 mezőgazdasági üzem 84,7 hektár területet kíván rekultivál- ni, 7 538 800 forint összköltséggel, melyből az igényelt állami támogatás 3 769 000 forint. Az eddigi tapaszta­latok szerint viszonylag magas az egy hektárra jutó tervezett bekerülé­si költség: átlagosan 89000 forint. Ordas Iván: | Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-ből 26. A zsebkendőn kívül mindent kiraktunk zsebünkből az asz­talra.- Az irodában maradt a táskám is, benne harisnyák, fe­hérnemű, törülköző, szappan. Ezt soha többé nem láttam vi­szont. Átadtak bennünket egy cseppet sem katonás kinézé­sű, idősebb egyenruhásnak, aki a föld mélyében foglári tisz­tet viselt. Hogy mennyire a föld mélyében, az valóban megle­pett. A lépcsőn lefelé menet először egy alagsorba értünk. A nyitott ajtón át bepillanthattunk a karhatalmisták pihenőszo­bájába, ahol harsogó rádiómuzsika mellett, kipirult arccal, legalább tucatnyian kártyáztak. Nagy ovációval fogadták le­vonulásunkat, mi pedig igyekeztünk minél gyorsabban to­vábbjutói. A következő kanyar az első pincébe torkollott és csak az ez alatt lévő volt tulajdonképpeni ütünk célja. Eredeti­leg légóbunkernak épült, súlyos, légzáró vasajtókkal. Ameny- oyire visszaemlékeznem sikerült, alaprajza nagyjából a kö­vetkező volt: • • • • • • • • • Zárka ^ 0 • • • • • • • • • • Zárka 0 ...........B.......................... • s z: • • • Zárka 0 • • ; Lépcső- ; 1 ház : B-vel a bejárati ajtókat, 0-val a mennyezetet tartó pilléreket jelölöm, az SZ jel pedig a légszivattyú helyét mutatja. Engem a légszivattyús zárkába vittek, melybe csak a megelőzőn ke­resztül volt bejárat. Ez zsúfolásig tömve volt, míg az enyém­ben csak egyetlen ember, az is ismerős. Pundur Ferenc volt, akinek magán borkimérésében - másként bögrecsárda - két esztendővel korábban többször iszogattam, amikor még a szomszéd faluban éltünk. Kölcsönösen nagy szemeket me­resztettünk egymás láttán, ma se tudom, hogy melyikünk le­pődött meg jobban. Ö egyébként a szerencsésebbek közé tartozott, mert már másnap kiszabadult. Annyit azonban meg­tudtam tőle, hogy falujából, Sárporodról, legalább fél tucat­nyian vannak a másik- két zárkában, így ismerősökben nem lesz hiány. A mellettünk lévő zárkába vezető ajtó nem volt bezárva. Tu­lajdonképpen szabadon közlekedhettünk volna, de amíg az ember könyezettel, helyi viszonyokkal tökéletesen tisztában nincs, okosabb minél kevesebb feltűnést kelteni. Ledőltem tehát a fapriccsre, fejem alá gyűrtem a kucsmámat és beke­csemmel betakarózva aludni igyekeztem. Meglepő módon, ez az alvás sikerült is. Félóra múlva arra ébredtem, hogy vala­ki harsogja a nevemet a zárkában és hozzáfűzi a katonaság­nál szokásos biztatást:- Nyomás! Befordultam levetett csizmámba, felkaptam a bekecsemet és félig még alva botorkáltam kísérőm nyomában. Az éjszakai ébresztés régi recept és nem is a legrosszabbak közül va­ló. Aki álmából riad, annak bizonyos időre van szüksége, amíg rendbe tudja szedni a gondolatait. Ha a kihallgató úgy okoskodik, hogy a fogoly hosszabb-rövidebb időt és kisebb- nagyobb energiát fordított a tulajdon védelmére legelőnyö­sebb vallomáslehetőségek összeállítására, akkor kétségte­lenül igaza van. Igaza van akkor is, ha úgy véli, hogy a terve­zett vallomásban egész bizonyosan lesz némi valótlanság is. Ahhoz azonban, hogy valaki a hazugságait tökéletesen át­gondolja, begyakorolja, időre van szüksége. Az éjszakai fel­riasztás kiválóan alkalmas arra, hogy a még gyönge lábakon álló vallomásterveket összezavarja és kiugrassa a bokorból azt, amire a kihallgató kíváncsi. Ezúttal nem a nyulat, hanem az igazságot. Fiatal egyetemista koromban, amikor egy említett, balul si­került bokorugrás ügyében a kémelhárítás is nyomozott, egyetlen éjszakán háromszor kisértek kihallgatásra, mindig csak azt várva meg, amíg elnyomott az álom. Jelen esetben sokkal nagyobb biztonságban éreztem magamat, mint akkor. Akkor akadt eltitkolnivalóm, most pedig nyugodtan élhettem a mindent bevallásnak, a teljes őszinteségnek - egyébként is legkiválóbb és egyúttal legravaszabb - módszerével. Ugyan­is nem volt mit eltitkolnom. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents