Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

1989. május 30. ( touu \ 2 'népújság Az agrárpolitika megújításáról tárgyalt az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) kezeti érdekképviselet megújítását, új, erősebb alapokra helyezését. Gondos­kodni kell az ágazatot körülvevő érdek- védelmi, érdekegyeztető hálózatról, amelyik gazdasági és politikai jogosít­ványokkal is rendelkezhetne. Támogat­juk egy olyan agrárszövetség létrehozá­sát, amelyik a termelőszövetkezetek mel­lett felkarolná az állami gazdaságok, a kis-ós magántermelők, valamint a csalá­di vállalkozók érdekvédelmét is. Emellett indokoltnak tartjuk az agrárkamara meg­szervezését is.- A nagyüzemi vagy kisüzemi „párti- ság” kérdéskomplexumára térve el­mondta: a vitákban ezt egyes helyeken úgy értelmezték, hogy az MSZMP nem áll ki határozottan a nagyüzemek mellett, feladja a 30 éves eredményt, a világ által is elismert üzemi szerkezetet. Mások vi­szont úgy vélik, hogy az agrárágazat azért került válságba, mert a nagyüzemi szervezet idejuttatta. A kiút a nagyüze­mek feloszlatása, a farmergazdaságok mielőbbi elterjesztése. E nézet hangozta- tói nem az MSZMP színeiben, hanem in­kább valamelyik más szervezet nevében terjesztik ezt a nézetet. E szélsőségtől el­határoljuk magunkat - szögezte le. - Azt is látni kell azonban, hogy nem vagyunk a jelenlegi üzemi szerkezet és a változatlan nagyüzemi szervezet hívei sem. Meggyő­ződéssel valljuk, hogy változatos tulaj­donformák és üzemformák nélkül a ma­gyar mezőgazdaság versenyképessége, alkalmazkodóképessége és hatékony­sága nem javítható.- Olyan korszerű nagyüzemek kiala­kulását támogatjuk, ahol a vagyon mű­ködtetése és a munkaszervezet vállalko­záson alapul, ahol a bérérdekeltség erős tulajdonosi kötődéssel és gazdatudattal ötvöződik, ahol a szövetkezet vagy a vál­lalati vezetés van a kollektíváért és nem fordítva - jelentette ki. - Ennek kialakítá­sát szolgálják és segítik a már elfogadott törvények és a munkában lévő tulajdo­nosi reform, valamint a föld- és szövetke­zeti törvény. Hozzátette: ugyanakkor arról is meg vagyunk győződve, hogy bizonyos térsé­gekben és egyes ágazatokban a kisüze­mi termelés a hatékonyabb. Ennek is megvannak a jól bevált formái, a háztáji és kisegítő gazdaságoktól egészen a magángazdaságokig. Ahol ezek ver­senyképesebben, jobban eladhatóbbat és gazdaságosabbat tudnak produkálni, ott szabad utat kell számukra biztosítani. Ahogy egyfajta paraszti életforma lehet a szövetkezetben vagy az állami gazda­ságban való munkavállalás és mellette a háztáji gazdálkodás, úgy egy más típusú és természetesnek tartott életforma lehet a magángazdálkodás, a családi vállalko­zás is. E kettő jól megfér egymás mellett és kölcsönös versenytársa is lehet egy­másnak. Az MSZMP KB tanácsadó testületének állásfoglalásáról szólva kiemelte: a testü­let megállapította, hogy veszélyhelyzet­ben van az agrárágazat. A mezőgazda­ságban nélkülözhetetlen a szerkezetvál­tás. A párt piacos mezőgazdaságot akar, s egyetért a termelési struktúra átalaku­lás és a tulajdonosi reform szükségessé­gével. Rámutatott arra is, hogy kétségte­lenül van vita az állásfoglalás-tervezet és a tanácsadó testület felfogása között ab­ban az értelemben, hogy a KB a szüksé­ges integrációt önfejlődés útján, az érde­kek érvényesítésével, a lehetőségek megteremtésével, nem pedig egy felülről vezérelt szervezet kiépítésével tartja jár^ ható útnak. Végezetül kérte a Központi Bizottsá­got, hogy a Politikai Bizottság megbízá­sából beterjesztett koncepciótervezetet vitassa meg és foglaljon abban állást. Ja­vasolta: a testület kérje fel a Miniszterta­nácsot egy olyan munkaprogram elké­szítésére, amely a KB-állásfoglalás alap­ján tartalmazza és megfelelően ütemezi a szükséges intézkedéseket. Ez a kormány gazdasági programjának része, önálló fejezete is lehetne és a magyar agrárága­zat nemzeti programját képezhetné. A vitában felszólalók egyetértettek ab­ban: a szövetkezetek rövid távon ható kormányzati intézkedéseket és hosz- szabb időszakra szóló reformpolitikát kí­vánnak és mindennek a középpontjában a falun élő, dolgozó ember álljon. Hütter Csaba szakminiszter kifejtette: a földfor­galmazás felszabadítását tervezik, ezzel megszüntetve olyan kötöttségeket, am- lyek hátrányosan érintették a nagyüze­meket és a kistermelőket egyaránt. Hoz­zátette még, hogy a mezőgazdaság haté­kony világpiaci szereplése csak akkor biztosítható, ha a termelők nem élveznek kisebb támogatást, mint azok a külföldi gazdák, akiknek termékeivel a külpiacon találkozik a magyar áru. A vitát Iványi Pál foglalta össze. Bizo­nyos - mondotta -, hogy az MSZMP új agrárpolitikája nem lesz olyan hosszú éle­tű, mint az ezt megelőző - amely 1957-ben született -, hiszen alapvetően mások a fel­tételek és gyorsabban módosul a politikai és gazdasági környezet. Ez az agrárpolitika azonban mindenképpen nyitott lesz és ké­pes arra, hogy - amennyiben az indokolt és szükséges - kellő korrekciókkal segítse az előrehaladást A témáról további négyen írásban fej­tették ki véleményüket. Az ülés végül is egy tartózkodással elfogadta az agrár- politika megújulásának koncepcióját. A Központi Bizottság ezután Grósz Ká­roly előterjesztésében megvitatta az or­szágos pártértekezlet előkészítésével kapcsolatos főbb szervezeti feladatokról szóló javaslatot. Lukjanov és Jelcin célba ért (Folytatás az 1. oldalról.) látogatása idején egy politikai bizottsági tag összehívta a sajtó vezető munkatár­sait, hogy útmutatást adjon nekik, majd egy másik PB-tag néhány nap múlva ugyanennek a körnek más irányokat je­lölt meg. Örmény képviselők csoportja felvilágosítást kért Lukjanovtól arra vo­natkozóan, hogy milyen szerepet játszott a lengyelországi, magyarországi és csehszlovákiai eseményekben. A politikus elmondta: az 1956-os len­gyelországi, majd magyarországi ese­ményekben, közelebbről a jogi segítség- nyújtási megállapodások megkötésében részt vett. Ez az egyezmény az akkori események idején - megítélése szerint - elkerülhetetlenül szükséges volt. Az 1968-as csehszlovákiai eseményekről szólva arról számolt be, hogy sok más KB-munkatárssal együtt Csehszlovákiá­ban a helyszínen segítette a párt-, állami és ifjúsági szervezetek munkájának új­raindítását. A válaszadást követően Gorbacsov szavazásra tette fel a kérdést, s a küldöt­tek - nyílt szavazással - a Legfelsőbb Ta­nács elnökének első helyettesévé vá­lasztották Anatolij Lukjanovot. A szavazást követően a küldöttek úgy döntöttek, hogy kedd reggelre halasztják Gorbacsov beszámolójának meghallga­tását. Gavriil Popov közgazdász közölte a küldöttekkel, hogy Alekszej Kazannyik omszki jogász-tanár visszalépett legfel­sőbb tanácsi tagságától, hogy ezzel le­hetővé tegye Borisz Jelcin bekerülését. Kazannyik Popov után felszólalva - megjegyezte, hogy azzal a feltétellel lé­pett vissza, ha helyére az utána legtöbb szavazatot gyűjtő Jelcin kerül mindenfaj­ta szavazás nélkül. Erről érthetően vita bontakozott ki, hiszen ilyenre még nem volt példa a szovjet törvényhozás törté­netében. Gorbacsov feltette a kérdést, elhalasz- szák-e a döntést keddre. Lehurrogták, igy rákerült a sor a példa nélküli kérdés­ben a szavazásra. Ennek eredménye­ként végül Borisz Jelcin, ha kerülő úton is és kétnapos késéssel, de célhoz ért, tag­ja lett a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsának. Bush új leszerelési javaslata (Folytatás az 1. oldalról.) nyugatnémet vitára. Bush délben saj­tóértekezleten jelentette be, hogy kész a kereskedelmi korlátozások enyhítésére is (a Szovjetunió viszonylatában). A harcászati atomfegyverek moderni­zálásával és az azzal kapcsolatos tárgya­lások kérdésével összefüggő nézetelté­rések megvitatására rögtön a délelőtti ülésen magas rangú funkcionáriusokból álló munkacsoportot hoztak létre a NA- TO-vezetők azzal a feladattal, hogy dél­utánra vizsgálja meg, lehetséges-e a kompromisszum. Bár a NATO-küldöttsé- gekhez közel álló források szerint a csúcstalálkozón „egy kivételével” vala­mennyi ország igen nagy megértést ta­núsított az NSZK e témával kapcsolatos érzékenysége iránt, ez az egy, vagyis Anglia, a Szovjetunióval való tárgyalások merev elutasítása révén meghiúsíthatja a kompromisszumot. A Bush-javaslatokat a délelőtti ülésen felszólaló valamennyi állam-és kormány­fő - eltérve előre elkészített szövegétől - meiegen üdvözölte és támogatásáról biztosította. Az indítványokat az elmúlt napokban a szövetségesek való inten­zív konzultáció során készítették elő. Ma Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) lyek a magyar gazdaság - mind az ipar, mind a mezőgazdaság - alapproblémáit érintik. A jogszabálytervezetek, módosító indítványok jelentőségének megfelelően az ülésszak munkarendjét négynapos intenzív vitára készítették elő. Teszöv küldöttközgyűlés Faddon - Megyei agrárkamarát - öntörvényekkel! A sztálini, neosztálini struktúrából a szocializmusba A ssKnaflfasniMi néhány kérdése és a klasszikusok (Folytatás az 1. oldalról.) dekképviselet olyanná vált, amilyenné tették - hangzott el -, ezért most nyitottá kell váljon gazdaságok, kombinátok és kistermelők felé egyaránt. A vitában hallottuk Szentes Nándor mözsi elnöktől azt a példát, amit éppen a Tolna megyei küldöttség 33 éve az Elnöki Tanácsnak megfogalmazott a paraszt­ság nevében, s melynek ma is van aktua­litása. Mai nyelvre fordított változatában elmondta: - Követeljük 1989-ben a me­zőgazdaság adóinak, elvonásainak és támogatásának nullszaldóját. Tamás Ádám megyei tanácselnök arról szólt, nem engedhető meg, hogy az országos­nál jobban álló megye mezőgazdasága felélje önmagát. Kérte a Péter-Pál-napi sztrájk mellőzését a küldöttek révén a mezőgazdasági dolgozóktól. Dr. Eleki János, a TOT főtitkára arról szólt, mindenki úgy beszél az agrárre­formról, mintha sajátja lenne. A mezőgaz­daság 40 éve el van térítve a valóságtól. A világon a mezőgazdaság koncentrációja folyik, nálunk éppen az ellenkezője? Pé- ter-Pál napján nem sztrájk lesz, csupán párórás demonstráció, az egység jegyé­ben. Pál József, a Paksi Állami Gazdaság Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke Kenan Evrennek, a Török Köztársa­ság elnökének meghívására június 5. és 8. között hivatalos látogatást tesz Török­országban. * Ismét megkezdődnek a KlSZ-küldött- gyűlések. A KISZ Szekszárd városi kül­döttgyűlésén - mely fórumot május 31- én 13 órai kezdettel tartják meg a régi megyeháza dísztermében,- többek kö­zött a városi szervezet felépítésének, mű­ködési mechanizmusának, gazdálkodá­sának kérdéseit tárgyalják meg a részt­vevők. Ugyancsak itt születik döntés az új név kiválasztásáról is. * Fock Jenő, nyugalmazott miniszterel­nök tegnap hazaérkezett Washingtonból, igazgatója megyei agrárkamara létreho­zásának kulcskérdéséről beszélt, mely pártsemleges, szektorsemleges, politi­kamentes és apprátustól független, s a gazdaság öntörvényei szerinti kamara az értéktörvény megcsúfolásának eltörlését célozza. Javasolta a demonstrációt, de átgondolt formában. Szűcs László a szekszárdi Aranyfürt elnöke önálló politi­kával fellépő, gazdaságilag előremuta­tó képviseletet kér. A falunak nyújtott téesztámogatások 50 százalékának az adóból való leírását szorgalmazta. A gaz­daságok által létrehozott megyei kama­rába javasolja a belépést mindenkinek. Önálló pártot pedig az agrár reformkör létrehozásával lehet elérni. A küldöttek az első 4 pontban foglalta­kat elfogadták. Jelölőbizottságot hoztak létre, mely az országos értekezletre (mely vagy a VI. vagy az első lesz) állít megyei küldötteket. Barsi Mihály, a szö­vetség elnöke reformkör alakítását sza­vaztathatott meg, s eldöntötték, ha párttá növi ki magát a szövetség, támogatni fog­ják. A demonstráció kell - határoztak mert a kormány vagy leül tárgyalni, vagy lemond.- Szabó S. ­ahol részt vett a volt állam- és kormány­fők interakció tanácsa éves plenáris ülé­sén. * A Münnich Ferenc Társaság 1989. jú­nius 5-én (hétfőn) 17 órakor - Szek­szárd, Kölcsey Itp. 25. sz. alatti MSZMP helyiségében - tartja a közgyűlését. Na­pirenden: tájékoztató az eddigi munká­ról, aktuális belpolitikai témák (országos és helyi). * Ma a Magyar Demokrata Fórum Szek­szárd Városi Szervezetének vendége lesz Brády Zoltán, a Kapu című folyó­irat főszerkesztője. Minden érdeklődőt szeretettel várnak 18 órától a Babits Mi­hály művelődési központ próbatermé­ben. Költségtérítés 30 forint. 2. Az ideológia pluralizmusa és a politika pluralizmusa („A marxizmus pluralizmusa és az os­tobák marxizmusa”.Lukács György.) Újabban nálunk is egyre többen kifej­tik, hogy a marxizmus pluralizálódik. A tv Gondolkodó c. műsorában az egyik be­szélgetőpartner elmondja, miként bom­lott a marxizmus irányzatokra, például megjelent a „déli” marxizmus a fejlődő országokban, stb. Lukács György írja: igaz-e, hogy min­denki megtalálja a maga Marxát? Lukács határozott nemmel válaszol: ha a tudós betűin rágódunk, lehet, hogy annyi Marx létezik, ahány olvasat; azonban ha szel­lemét nézzük (és értjük), akkor már a filo­zófus egy és oszthatatlan. Lukácsnak igaza van! A marxizmuson belüli vitákat, áramlatokat ne keverjük össze a marxizáló ideológiák tarka kaval- kádjával! Még nagobb hiba, ha a különböző marxizáló politikai irányzatok sokaságát fogjuk fel a marxizmus pluralizmusaként. Hogy csak a legkirívóbb példákra utal­jak: a maoizmust, Pol Pót rémuralmát, vagy az albán és a román politikai gya­korlatot enyhén szólva is ostobaság len­ne „marxista” címkével ellátni. A marxizmuson belüli eszmei viták, áramlatok szaporítása, szélesítése ma­napság vált igencsak kívánatossá. Mind­ez megköveteli mindennemű tudomá­nyos és politikai tekintélyelv felszámo­lását, mindennemű jelzőragasztgatás megszüntetését. Ez azonban nem azo­nos a marxizmus pluralizmusával. Az ideológiák pluralizmusa - a marxiz­mus mellett más ideológiák léte - ugyan­csak kívánatos és hasznos. A marxizmus nem lezárt eszmerendszer és szükség­képpen örökösen merítenie kell a vele párhuzamosan létező más ideológiákból is. Ez csak a többi ideológiával való együttélés és vita révén lehetséges. A szocialista országokban az eszmei­ideológiai fejlődés megrekedése, a vul- gármarxizmus térhódítása éppen a többi ideológiáktól való hermetikus elzárkó­zásra, ezen ideológiáknak a társadalmi lét peremére való száműzésére vezethe­tő vissza. A különböző polgári filozófiák éppen a jövőben fognak termékenyítő hatással lenni a marxizmusra, különös tekintettel az egyén szerepének, az emberi jogok­nak a kérdéskomplexumaira. Például éppen az emberi jogok (mint az egyén jo­gai és az állam jogai egymással szem­ben) jelentik azt a területet, ahol az eddigi vulgarizálás annyira káros volt és dolgo­zók tízmillióit taszította el Nyugaton a marxizmustól, a létező szocializmustól. Márpedig a Nyugat munkásosztálya nél­kül elképzelni a szocializmus világmére­tű győzelmét igen dőre dolog... Az ideológiai pluralizmusnak együtt kell járnia a politika pluralizmusával. Egyik a másik nélkül elképzelhetetlen torzó. „Minden dolog egyenlő önmaga történetével" - írja Hegel. Nekünk most a sztálini politikai felépítmény történetéből kell kiindulnunk a jelen megértéséhez. Ki őrzi az őrzőket? Minden politikai berendezkedés alap­kérdése, amelyet már az ókori rómaiak is megfogalmaztak, hogy a hatalom kont­rolljának megvannak-e az intézményes mechanizmusai? A sztálinizmus; vagy akár a tőkés or­szágokban a fasizmus; nem viselhet el semmiféle társadalmi kontrollt, a több­ség kontrollját, hiszen ha ezt tenné, már nem volna az, ami. Vissza kell nyúlnunk először is a lenini élcsapat párthoz, amely rendelkezett a kellő szervezettséggel, a kellő fegyelem­mel ahhoz, hogy a forradalom grandió­zus vállalkozását végrehajtsa, majd pe­dig a szovjethatalmat megvédje. Ne fe­ledjük el, hogy a cári Oroszország ke­gyetlen elnyomó gépezetével szemben kellett ennek a pártnak fennmaradását, sőt szüntelen fejlődését biztositnia. A ki kit győz le korszakban természete­sen nincs tere a politikai pluralizmusnak, vagy csak nagyon minimális mozgástere lehet; azonban ezen korszak elmúltával azonnal meg kell kezdődnie a politikai pluralizmus kiépülésének, a hatalmat kontrolláló automatizmusok kifejlődésé­nek. Lenin jól látta ezt, amikor Trockijjal folytatott híres vitájában kifejtette, hogy a szovjethatalomnak erős, független szak- szervezetekre van szüksége, amely meg­védi a munkásosztályt saját államának bürokratikus kinövéseitől. Ne felejtsük el, hogy a szovjetrendszer az októberi forradalom után mindössze 10 évig funkcionált (addig is erősen kor­látozott formában), azután elsorvadt és kiépült helyébe a sztálini terrorgépezet. 1917-1927 egyfajta „elfelejtett” évtized. Tulajdonképpen a szovjetek elsorvasztá­sa a forradalom előtti államgépezet res­taurációját jelentette Sztálin vezetésével. A néptől elkülönült hadsereg, rendőrség, hivatalnoksereg visszaállítása a szovjet­rendszer helyébe szükséges volt a sztáli­ni struktúra kiépítése szempontjából. A sztálinizmus a szigorúan fölülről lefe­lé szerveződő hatalmi berendezkedés ti­pikus példája; nem tűr meg semmilyen „alulról” jövő kezdeményezést, még ke­vésbé ilyen irányú kontrollt. Lenin „A proletariátus feladatai forra­dalmunkban” c. írásában az alábbiakat fejtegeti: „...a Párizsi Kommün típusú ál­lam, amely a néptől elkülönült hadsere­get és rendőrséget magának a népnek A közélet hírei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents