Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
II. évfolyam, 19. szám 1989. május 27. URGEVAR- tegnap, ma és holnap A műalkotások létrehozóinak neve sajnos gyakran elvesz abban a homályban, melyet a történelem sajátjának szeretünk nevezni. Ha pedig maga a mű idő előtt elpusztul, ugyanez lesz a sorsa. Valószínűleg egyre kevesebben vagyunk, akik emlékszünk az „Ürgevári ürgére”. Alkotójának (alkotóinak?) nevét a leggondosabb nyomozással se sikerült kideríteni. Néhai kollégánk, Erb János, ugyan annak idején fényképen is megörökítette, de erősen kétséges az, hogy ennek filmje hagyatékában fellelhető lenne. Ami már csak azért is kár, mert az „Ürgevári ürge” időközben összedőlt. Sok más műemlékkel ellentétben nem emberi kéz pusztította el, hanem az e téren még az embernél is nagyobb hagyományokkal rendelkező természet. Ugyanis szétfagyott és porrá omlott. A szemtanúk sorába tartozván, hadd emlékeztessek arra, hogy az „Ürgevári ürge" tán másfélszeres embernagyságú, egy kerekfejű honfitársunk kontúrjait nem minden humorérzék híján ábrázolt féldombormü volt. A partfalba vájva, pontosan ott, ahol az ember Ürgevárra bekanyarodva balra tekintett. Ma hiába tekint balra, csak a ma- dárfészeklyukakkal tarkított parthasadást látja. Ürgelyukak - ha vannak még egyáltalán - valószínűleg beljebb lelhetők... * Ezek után okszerű a kérdés, hogy hol van egyáltalán Ürgevár? Meglehetősen kis léptékű térképet kell elővennie annak, aki keresni akarja, mert Magyarország közigazgatási földabroszán nyoma sincs. Ürgevár - szakszóval élve - úgynevezett „külterületi lakott hely”, Szakály község határában. Aki Szekszárd- ról Siófok irányába halad, az az egyre szépülő Szakályt elhagyva, jóval a regölyi elágazás előtt, barla találja. Tábla hirdeti, hogy itt van a „HŐGYÉ- SZI ÁLLAMI GAZDASÁG ÜRGEVÁRI KERÜLETE”. Tegye kezét a szívére, aki eskü alatt vallani meri, hogy egy ilyen feliratú tábla felcsigázza az érdeklődését és megállásra készteti. Az újságíró azonban az emberi nem legkurká- szóbb kedvű fajtájához tartozik. így már több mint fél évtizeddel ezelőtt is kíváncsi lett arra, hogy eleink miért éppen itt érezték szükségét annak, hogy várat nevezzenek el az ürgékről? Duna- földvárról mindenki tud, Leányvárról, vagy éppenséggel Janya várról (Nyanya?) már kevesebben. És az ürgék...? A magyar nyelv logikája többnyire hibátlan. Itt is az lett volna, mint például a Bezerédj által szederfákkal betelepített Szedres, a Szekszárd melletti eltűnt Gesztenyés, vagy annyi más helynév esetében? A helyiek közül Senki nem tud semmi biztosat. Az a régi szakályi plébános, aki helytörténészke- dett, már valahol Székesfehérvárott nyugdíjas. Az előző kerületvezető, Mártonfai Dénes agrármérnök és utóda, Horváth László termeléssel és nem helytörténészkedéssel foglalkozik. A legöregebb ürgevári, Borsi Pali bácsi; akihez éppen 78. születésnapján állítunk be; igazolni látszik az ősök praktikus szemléletét.- Rengeteg volt itt régen az ürge! - mondja. - Ma . tán csak a sok vegyszerezés miatt kevesebb. Fiatal koromban ágas somfára akasztott hurkot tettünk az ürgelyuk élé. Ezt a módszert egyébként a pári sváboktól lestük el. Aztán, amikor az odaszórt kukoricára kijött, már fenn is akadt rajta. Lehúztuk a nadrágját! Finomabb pörkölt készült a húsából, mintha csirkéből főztük volna! A nadrág lehúzását bicskával kell elképzelni, az izét tetszés szerint. De nincs sok ok kételkedni a régiek gusztusában, hiszen az ürge tiszta szemen élt. Önhatalmúlag elképzelt ürgeteóriánknak a mindent tudó megyei könyvtárban van tudományos igazolása is. A „Tolna megye földrajzi nevei” című, nyolc évvel ezelőtt megjelent testes kötet szerint Ürgevárott: „Uradalmi major volt... Egykor nagyon elszaporodtak itt az ürgék.” A Hőgyészi Állami Gazdagság vezetőinek becsületére és nyelvérzékük dicséretére váljék, hogy eszükbe se jutott az ősi hely- és dűlőneveket holmi szenvtelen számokkal felcserélni. Noha az agronómia táblatörzskönyveiben ezek bizonnyal jobban használhatók. így aztán nemcsak Ürgevár maradt meg, hanem az olyan nevek is, mint a Cseri-dűlő, Cservölgyi-malom, Borzás, Tárkány, Kifliföld, Szilfai-dűlő, Bödönkúti-dűlő, vagy Sűrű-alja. Egyik-másikuknak történelmi ízét az ember szinte az ínyén érzi. A „cseri-barátoknak” például igazoltan kolostoruk volt e tájon. Ezzel azonban a múltból már a ma szomszédjába kerültünk és az elválasztó távolságot érdemes egyetlen lépéssel megtenni. * Ürgevárra kirándulni, vagy lakni jönni egyaránt érdemes, csak persze kissé másféle meggondolásokból. Akár így dönt azonban valaki, akár amúgy, az érkezés bejelentésköteles. A pusztán jócskán túlvezető betonút kifogástalan ugyan, de magán- tulajdonban van és csak előzetes engedéllyel használható. Bejelentés Horváth László kerületigazgatónál. A letelepdés se független tőle, de ebbe már a szakályi tanácsnak is beleszólása van. Az ittlakásról majd később. Egyelőre maradjunk a tájnál, melyet e sorok kicsit se lírai stílusú Írójának ecsetelni cseppet se könnyű. Azt a sokak (ter- 'rhészetjárók és más rockenbaueristák) által régóta követett igazságot persze már nem nehéz, hogy a járt utat lehetőleg minél sűrűbben el kell hagyni a járatlanért. Elég ugyanis letérni a buszok száguldozta siófok-szekszárdiról és csak valamelyest is bejutni a dombok közé, a bámuló szem a lankák, erdőfoltok, csalitok, vizek, erek, tavacskák, csenderesek, rekettyések csodálatos változatosságában gyönyörködhet. És a zöld szín elképzelhetetlenül sok árnyalatában, melyeket a természet mintha mind csak önmaga által túlhajszolt idegzetű ember megnyugtatására prédáit volna, kellően nem méltányolt, közkincsünkké. Mindezekkel kapcsolatban a „felejthetetlen” szégyenletes, gyatra kifejezés. Ez azonban nem Ürgevárra vonatkozik. Ürgevár, a település, a puszta, a külterületi lakott hely, vagy ahcgy tetszik, ugyanis minden csak éppen nem szemet gyönyörködtető. Szerencsére senkinek sincsenek ilyen tervei, de a legcsekélyebb valószínűsége sincs annak, hogy valaha turista-, vagy éppenséggel idegenforgalmi centrum legyen. Az összkép ugyanis - legyünk minden sértő szándék nélkül precízek és tömörek - egyszerűen pocsék. Ugyanakkor történelmi, sőt gazdaságtörténeti példatárként is felfogható. Csakhogy az idelátogatók zöme valószínűleg nem túlságosan óhajt ilyesféle példatárakat lapozgatni. Pedig érdemes... * Ne figyeljünk a betonútra, ez természetesen nem történelmi örökség, „csak” az itteni élet létszükséglete. A hosszan elnyúló, egykor volt cselédházak viszont kétségtelenül azok. Van közöttük ásatagnak tűnő éppúgy, mint az eredetileg bizonyára nem lapostetejűnek épített szilárd magtár, de a maguk idején aligha mai anyagnormák szerint készülhettek. Aki mint én, 1944-ben, ifjú gyakornok korában, még látott közös konyhás (= 2 szoba, 1 konyha, az asszonyoknak közös pörleke- dési lehetőség) cselédházakat, az érzékeli a fényévnyi különbséget. Az itteniek egy részéből 2 szobás, bojlerrel felszerelt, fürdőszobás, vízöblíté- ses WC-vel ellátott, teljes mértékben emberi lakhelyek formálódtak. Borsi Pali bácsiéknál jártunk - szőnyegpadlón. Mai puszták népe. Itt a régi nagybirtok megszűnte így is mérhető, de értékes épületeinek elprédálása nyomán nem kevésbé. A sok átszervezés számtalan gazdája csak egyben volt közös. A közlekedési szempontból is jó helyen fekvő, tehát főút közeli települést egyszerűen nem lett volna épelméjű dolog felszámolni. A régi cselédházakat egyébként, bár rosszul szigetelve, de remek kivitelben építették. A dombóvári Esterházyak-e, vagy Péter Lajos dr.-e, a bérlőjük, ezen ma már nem érdemes töprengeni. A történelmi nevű családra senki se emlékezik, a bérlőre a legöregebbjéből is kevesen. Átmenetet jelentettek, bár tagadhatatlanul történelmi átmenetet. Például azokhoz az évekhez is, amikor a ma már nyugdíjas Iker József 1961-ben itt kerületve- zető-helyettes lett. (Az egymást váltó, átszervezett, megszűnt, vagy összevont gazdaságok elnevezését felesleges rendre sorolni. Aki az itteni benyomásokat összegezi, 1953-ban a Juhtartó Vállalat főkertészeként járt errefelé először...) Akkor Ürgevárnak másfél száz lakója és iskolája is volt.- Hány diákkal?- Tán 16 lehetett...- Mikor szűnt meg?- 1965-ben!- És az akkori iskola?- Ma szolgálati ikerlakás... Makulátlan ikerlakás. Iker József, akivel az esőt követő régóta várt földpirkadáskor a kertjében találkoztunk, 3 szobás lakásban morzsolja nyugdijaséveit. A fia, a veje és 4 unokája közül egy a gazdaság dolgozója. Ahol a dinasztiák egyébként mindennaposak. Nem véletlenül... * A városi olvasó valószínűleg nem sokra megy a „kerület” kifejezéssel. Egy évi 280 millió forintos termelési értéket produkáló, tehát nem akármilyen üzemet tessék elképzelni mögáfé. T850 hektár Iker József, a régmúltat is életre keltő Borsi Pali bácsi. Utóbbi 78-ik születésnapján. szántót, 100 hektár öntözött, 122 hektár „sima” legelőt, némi erdőt és 27 hektár halastavat. (A horgászok figyelmébe! Ez 270 ezer négyzetméter!) Ide tartozik egy ezres létszámú üszőtelep, egy 1400 kocás sertéstelep; ahonnan évente csekély 27 ezer jószág kerül piacra; egy 600-as létszámú bikahizlalda, és egy 10 ezres baromfi törzsállomány. Ez a mai helyzet. A „holnap” szót csak az itt gyökerező távlatok érzékeltetésére használtuk a címben. Jósolni nem tudtunk, a helyi agrár szakemberek pedig a legkevésbé se szeretnek. Ürgevárnak egyébként ma nincs másfél száz lakója. Amikor a múlt hét derekán kinn jártunk, a tanácsnál még csak 14 lakásról és 36 személyről tudtak. Azóta a felépülésükhöz közeledőkkel együtt a lakások száma 16, a lakóké 43. A kerület azonban sokkal többnek, 193 embernek ad kenyeret. Aki sose élt kommencióból, de állami gazdasági munkásbérből se, az lehetőleg ne hasonlit- gasson össze. így álljon legelébb szenvtelen tárgyilagossággal Borsi Pali bácsi egykori teljes kommenciója (=évi bér): 16 mázsa búza, 2 mázsa őszi árpa, 1 kh. kukorica, 100 négyszögöl krumpliföld, 100 négyszögöl konyhakert, 1 tehén és ivadékának tartása 1 éves korig, negyedévi elosztásban évi 200 pengő, 20 kiló só, 1 anyakoca és annak annyi szaporulata, amennyivel elbírt. Kiadós tüzelő. Pali bátyánk egyébként Ürgevárott volt gyalogmunkás, 10 évig takarmányos 1000 birka mellett, majd darálós, amikor napi 300 zsákot kellett megmozgatnia. Jól tanult, valamikor abban bízott, hogy katonatiszt lesz, vagy orvos. Most ő szorul az orvosokra. A szeme rossz, de a gyerekei szerencsére nemjközülük 3 a gazdaságban), mert elutaztatják erre-arra, ha akarja. A 82 éves nővéréhez is Pécsre. Havi nyugdíja 6298 forint, lakbére a 2 szoba, komfortért 614 forint. Amiért fel van háborodva, mert:- Régen a cseléd nem fizetett lakbért! Állami gazdasági évei során valakik elfelejthették megértetni vele, hogy időközben átsorolódott a', munkásosztályba... Ma egy átlagos karbantartó lakatos havi 7 ezret ■ keres. A sertéstenyésztésben az asszonyok nagyjából ugyanennyit (1 asszony 3000 malacot gondoz, persze gépesítve!), az üszőgondozók 8 és fél - 9 ezret, a göbölyösök valamivel többet. Minden család minden dolgozó tagját 3000 négyzetméter illetményföld boldogíthatná. Nem boldogítja. Nem veszik ki, terményben kérik a hasznát.- Állattartás? A kerületigazgató válaszol:- Sertés, amennyit akarnak, ha a gazdaságtól veszik. Máshonnan tilos, ennek állategészségügyi oka van. Kedvezmény? Az óvodásokat, diákokat a mi buszunk hozza-viszi a faluba. Tojást nem bolti, hanem felvásárlási áron adunk. Amennyit kell. A húst íratni lehet, akár rövid karajt is. A saját vágóhí- dunkról szállítjuk ki. Üzemi étkeztetés természetesen van... Kultúrterem egyébként nincs. Senki nem kívánta. Tv mindehol, a maréknyi családnál 5 autó és ki tudja hány motor. A gazdaságnak üdülője Csopakon, Gyulán és Harkányban.- Kihasználják?- Egyre kevesebben. Pedig egy gyereknek 800, felnőttnek 1200 forint egy heti teljes ellátás. Csakhogy legtöbb helyen másra kell a pénz... Ürgevárott is... ORDAS IVÁN FÉNYKÉPEZTE: GOTTVALD KÁROLY Ürgevár 1989. május 22-én
