Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

f

2 - TOLNATÁJ 1989. május 27.

Hetven éve történt

.....a szurony hegye el ne érje”- Anikó, a gyereknap alkalmából kérlek éppen téged hét végi beszélgetésre. Egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem sér- tö-e ez vajon rád nézve. Gyereknek érzi-e magát egyáltalán egy nyolcadikos, tizennégy éves lány?- Ez egyénenként változik. A környezet is befolyásolja, nem pont az életkor, nem az, hogy mikor tölti be valaki a tizennegyedik évét. Rám sokan mondják, hogy felnőttes, nagyon komoly vagyok, nem elég vidám. Ugyanakkor a felnőttek között is vannak, akik szeretnek játszani.- Ök azt hiszem szerencsés emberek. Talán közülük kerülnek ki azok, akik vágyakozva gondolnak vissza a gyerekkorukra, szívesen „cserélnének”. Ugyanakkor a gyerekek szeretnének minél előbb fölnőni. Te is?- Sokszor csalódom a felnőttek világában, mert hallom tőlük, hogy sok minden nem tiszta, nem becsületes. A gyerekek őszinték, jó lenne gyereknek maradni, felelősség nélkül. Persze, nem mindenkinek egyforma... Itt az iskolában is sokan panaszkodnak a szüleikre. Baj az, ha a felnőtt - főleg, ha a szülő - nem veszi komolyan a gyereket, azt, ami vele történik. Jobban kellene figyelni a gyerekekre, megbeszélni velük, ami rájuk is tartozik. Engem szerencsére úgy neveltek, hogy sohasem néztek kisgyereknek, nem küldtek ki a szobából, bármiről volt is szó. Közvetlen volt a kapcsolatom a szüleimmel kiskoromtól kezdve.

I- A közvetlen kapcsolat kialakulásához idő és sokszor nyugalom, türelem is kell. Ezekből a mai családokban többnyire kevés van. Biztosan zsúfolt a te napod is, szüléidé is.- Úszni járok, hetente kilenc edzésünk van, négyszer egy héten reggel is. Ilyenkor 5 órakor kelek, edzés után ugyan még hazamegyek, de kapkodok, hol van időm a családdal együtt reggelizni, hol nincs. Pedig a nyugodt reggelizés befolyásolja az egész napomat. Nálunk a vacsora az, ahol mindenki elmondja a magáét.

I - Mindig együtt vacsoráztok?- Ha apu véletlenül nem ér haza vacsorára, akkor is bejön hozzánk lefekvés előtt. Szerintem a puszi olyankor nem gyerekes dolog... Szerencsére, van hol együtt lennünk máskor is. A kertbe közösen járunk, nézzük, hogy mi fagyott el, vagy hogyan pattannak ki a rügyek. Anyuval nagyon jól eldumálunk főzés közben is, vagy a hét végi ebédek után. Olyankor sokáig nem kelynk föl az asztaltól.

I- Az akinek ilyen harmonikus kapcsolata van a szüleivel, mennyire igényli mások közelségét? Két évvel fiatalabb nálad az öcséd. Miért jó, hogy van testvéred?- Ha fáradt vagyok, és beágyaz helyettem, az nagyon jó, és ez fordítva is így van. Tehát jó az, hogy segíteni tudunk egymásnak, de főleg a beszélgetések miatt jó. Kell valaki, aki hasonló korú, mint én. Az, hogy testvérem van, megtanít másokkal együttélni, mások rigolyáit elviselni.- Említetted, hogy a korodnál idősebbnek néznek, nem vagy különösebben játékos. Úgy érzem, többek között ebben is hasonlítasz az én tizennégy éves kori önmagámra. Érzed-e te is, mint én annak idején, hogy nehezen megy a barátkozás, a kontaktusteremtés másokkal?- Nem tartozik a játékosság és a barát- kozásra való képesség feltétlenül össze. Lehet, hogy az olyan emberek megmaradnak a barátságnak egy kezdetlegesebb szintjén. Én úgy érzem, hogy hamar tudok kapcsolatot kialakítani és megbecsülnek az iskolában is, ahol hasonló korú, de nagyon különböző fejlettségi szinten álló gyerekek vannak körülöttem, és az uszodában is, ahol nálam jóval fiatalabbak is vannak. Abban is a szüleim segítettek egyébként, hogy ilyen legyek, hogy oda merjek menni bárkihez, ha például tudni szeretném a nevét.

I- Ezt, gondolom, úgy is fogalmazhatjuk, hogy önállóságra neveltek.- Azt is tisztelem a szüléimben, hogy megengedték mindig, hogy „segítsek”, pedig ma már tudom, hogy sokkal inkább útban voltam. Fokozatosan rászoktattak arra is, hogy egyedül bemenjek a fodrászhoz, vagy a fényképészhez. Anyu éppen most tanult arról, hogy a gyor««. döntés formálja a jellemet. Ezt én is nagyon fontosnak érzem, bár természetesen nem megfontolás nélkül hozok egy- egy döntést.

I- Nagyon érdekes, amit mondasz, őszintén szólva én sokat szenvedek amiatt, hogy nem tudok gyorsan dönteni. Véleményed szerint lehet ezt gyakorolni, ezt a képességünket fejleszteni?- Igen. Sokszor olyan apróságokon képesek vagyunk tanakodni, hogy levá- gassuk-e a hajunkat, vagy nem. Mire aztán végre döntünk és levágatjuk, már nem is tetszik a kiválasztott fazon... Én jobban szeretem a határozottabb döntést, az olyan dolgot, ami - mi úgy mondjuk - kicsit „bulis". Van benne élet...- A szülök hajlamosak két végletet gyakorolni az önállóságra való nevelésben. Vagy teljesen leszoktatják a gyereküket róla, pontosabban ki sem alakítják benne a döntésre és a saját lábon megállásra való képességet, vagy pedig magára hagyják.- A szülőn nagyon sok múlik. Vegye észre, hogy gyerekének mikor van önálló döntésre szüksége, és mikor arra, hogy most megmondják neki, amit tennie kell. Biztonságot kell adnia, ott állni a háttérben és akkor beavatkozni, ha szükség van rá. Ez akkor is nagyon fontos, ha a gyerek felnő, nem lakik már otthon és saját családja vgn. És ilyenkor is nagyon fontos a testvér: akár anyagi, akár lelki problémák állnak elő.

I- Ha felnő... - mondtad. Az újságunkban éppen egy hete arról szólt egy írás, hogy miként vélekednek végzős gimnazisták a jövőjükről. Mi lesz tiz év múlva - veled?- Nincs konkrét elképzelésem a pályámról, még a tantárgyról sem, ami igazán vonzana. Ide jelentkeztem a Gőgös Ignác Gimnáziumba. Az anyu győzött meg arról, hogy matematika tagozatra járjak, mert a számítógépek szerepe nagyon megnő...

I- És - bocsáss meg, hogy közbevágok - a magyar-történelem szakos, pedagógus szüleid bizonyára azt is látják, hogy a matematika törvényei viszonlag állandóak...- Igen, a kétszer kettő mindig négy. Majd a gimiben eldől, hogy mi leszek. Az biztos, hogy emberekkel, a problémáikkal szeretnék foglalkozni, mint például egy orvos vagy egy pszichológus. De ezeknél egyszerűbb munkát is szívesen végeznék. Amit majd a képességeim megengednek.

I- Ha eltekintünk a konkrét foglalkozástól, akkor tudnál valami elképzelést mondani a jövőddel kapcsolatban?- Minden gyerekben él a vágy, hogy megmássza a Himaláját vagy sakkvilágbajnok legyen belőle. Az én ilyen jellegű reményem, hogy valami nagyon nagy jót tehetek az emberiséggel.

I- Azt hiszem, ha nem az emberiséggel, csak az emberek közül néhánnyal tudsz valami jót tenni, már az is nagyon nagy dolog.- Igen. Mégis tehetetlen düh él bennem - s ezt a szüléimén keresztül is érzem, és egyre több esetet veszek észre én is - amikor „fentebb” ülők megakadályoznak valami jó dolgot, vagy éppen rosz- szat okoznak. Viszket az ember tenyere például az érettségik körüli sok gond hallatán... A munkahelyeken talán még egyszerűbb lenne ezeken a dolgokon segíteni, de a nagyobb lépcsőfokon való haladáshoz nagyobb változásra lenne szükség. Mondják, hogy változó világban élünk. Nekem az lenne a fontos, hogy rend legyen.

I- Nemcsak változó világban, nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy zűrzavarban élünk. Érzed ezt?- Csak közvetve. Ha apu feszültséget hoz haza, akkor nekünk kell erősnek és türelmesnek lennünk, hogy segítsünk ezt levezetni. Másnap lehet, hogy másikunknak lesz szüksége ilyen segítségre. A sok vita, a súrlódások egyébként a gyerekekre is kihatnak. A nemzedékek is nevelik egymást, s amilyenek gyerekként, olyanok lesznek felnőtt korukban is.

I- Ha ez igaz lenne, akkor sohasem lenne jobb, soha nem változna kedvező irányba a világ.- Úgy értettem, hogy nagyon befolyásolja a gyereket, amit lát. Ha hazavisz egy zacskó csavart, amiért nem fizetett, és az apja megdicséri; jól van, kisfiam... Sajnos, mindenki azt nézi, hogy neki mi a jó! De változás azért biztosan lesz. A fiatalokon múlik, mert a régi generáció már nem tudja megváltoztatni a rendszert.

I- Egyetértek. A fiatalokon múlik. Rajtad is múlik...- Néha úgy érzem, hogy valami gyökeresen másra lenne szükség, máskor meg azt, hogy csak egész kevés változtatás kellene, ami aztán kihat másra is. Én szeretnék becsületes maradni. Szeretném látni az értelmét annak, amit csinálok. Sikerélményben, anyagiakban is.- Becsületesség, sikerélmény, anyagiak... De folytathatnám úgy, hogy boldogság, egészség, tudás... Tudnál köztük fontossági sorrendet fölállítani? Mi az igazi érték számodra?- Összefoglalóan a boldogság.- Ebben nem hiszek általában. Az ember egy-egy percre lehet boldog, de nem lehet boldog az egész élete.- De igen. Mindenkinek úgy kell formálnia a jellemét, hogy megtanuljon másokkal együtt élni, dolgozni, az apró gondokat kiküszöbölni, hogy a nagyok megoldására tudjon koncentrálni. így kialakulhat a belső békéje, nyugalma-boldogsága. Persze, nem szabad hagynia, hogy gondolatát olyasmi foglalja el, hogy először mehet-e. be reggel a fürdőszobába, mert akkor nem lesz semmi az egészből.

I- Nektek itt, az újdombóvári általános iskolában ugyancsak gondot okozhat pedig, hogy ki jut be - ha nem is a fürdőszobába - először... Elég ramaty állapotban van ez a suli.- Van ennek is néha előnye. Beázott a tornaterem? Sáros a pálya? Lehet legalább egy kicsit ücsörögni. Nekem két edzés között jól is jön. Igaz, hogy akik nem sportolnak, nehezen másznak föl a negyedik emeletre... Most, hogy megkezdődött az átalakítás, kalapálnak óra alatt. Nem lehet mindhárom nyolcadik osztálynak egyszerre a bankettje az emeleten, mert esetleg leszakadna. De azt már egész megszoktuk, hogy a kicsi padokba csak ferdén ülve férünk be.

I- Itt az iskolában igencsak tapasztalod a pénz hiányát. Köztudottan a pedagógus szülőket sem fizetik túl. Vannak-e anyagi természetű vágyaid?- Az, hogy megtanuljam beosztani a pénzem. Gyűjtök, olyan apróságokra, mint egy fürdőruha, utána pedig egy ezüst karika fülbevaló.

I- Ha gyermeknap alkalmából egy jó tündér teljesítené a kívánságodat, mit kérnél?- Minden iskola olyan legyen, hogy a tanárok szívesen tanítsanak. Azt, amit szeretnének, azt, ami igaz és-fontos. Legyen olyan sportolási lehetőség, ami mindenki számára adott. Magamnak elsősorban biztosan nem anyagiakat kérnék. Lehessek közvetlen és segítőkész az emberekkel.- Kevés akadályba ütközzek a pályám során. Azt csinálhassam, amihez kedvem van.

I - Szerelem?- Nagyon fontos tartozni valakihez. Szerelemben is először a barátság alakuljon ki. Ne azért ragaszkodjam valakihez, mert szép a szeme, hanem mert tudom, hogy rendes.

I- A jó tündér persze nem teljesíti a kívánságokat. De elérésükhöz benned van a biztosíték, Anikó.

A századfordulót követő évtizedekben Tolna vármegye ipari mutatói alig haladták meg az országos értékek felét. Megyénkre a mezőgazdasági termelés dominanciája volt a jellemző. A 70 évvel ezelőtti vármegye földterületének (megyénket Trianon nem érintette, legfeljebb az időnkénti közigazgatási átcsatolások következtében nőtt vagy csökkent pár ezer holddal) kétharmada szántóterületként, 40-40000 holdnál is több erdőként, legelőként és rétként hasznosult. Számottevő területen, 29 000 holdon termesztettek szőlőt. Volt néhány ezer katasztrális hold, amely nádas, mocsaras, művelhetetlen területnek bizonyult. A statisztikai adatok szerint mindössze 270 olyan birtokos élt Tolnában, akinek száz holdnál nagyobb gazdasága volt. Igaz, hogy e létszám csak a megye lakosságának 1 ezrelékét jelentette, de az összes földterület 46 százalékán ők gazdálkodtak és az árugabona döntő részét e birtokokon termelték. A legnagyobb uradalmak az Esterházy hercegi hitbizomány dombóvári és ozorai gazdaságai, valamint az Apponyiak és Gindlyek Hőgyész, illetve Tengelic környéki területei.

Tolna megye lakosságának 70 százaléka élt mezőgazdasági őstermelésből. A mezőgazdaság eredményei, problémái tehát könnyen kitapinthatok voltak az ittlakók mindennapjaiban. A háború és a forradalmak időszakában jelentősen megszaporodott a munkanélküliek, az ellátatlanok száma. Az ismétlődő gyenge termések csak növelték a megcsonkított ország nehézségeit. Az 1919-es gazdasági év eredményei gabonafélékből közepesnek számítottak: búzából 8, rozsból 7, árpából és zabból katasztrális holdanként 6 mázsát takarítottak be. A rendkívül alacsonynak számitó 40 mázsás burgonyatermés az élelmezési problémák mellett az állattenyésztés nehézségeit is sokasította. A kedvezőtlen időjárás következtében éretlenül kellett leszedni a kukoricát, melyet az utak használhatatlansága miatt csak részben sikerült beszállítani, többségében prizmákba halmozva a táblák szélén rohadt.

A világháborús évek alatt jelentősen megcsappant az igásállomány. Az uradalmakban pedig a kevés gőzgép egy része is üzemanyag hiányában használhatatlan volt. Több helyen vetőmaghiány miatt állt a munka. Ezen kedvezőtlen jelenségek lehetetlenné tették az őszi munkák elvégzését. Már 1919 őszén előre látható volt, hogy 1920-ban a gazdaság nem zárhat kedvező évet. A gazdasági felügyelőség jelentése szerint 1919 decemberében „a szándékolt területnek cc. 50%-a volt elvetve”.

Tolna megye az első világháború előtt jelentős állatexportot teljesített. 1919 őszén - az előző években már számottevően csökkent - állomány megtizedelődött: a szarvasmarhákat a délről terjedő száj- és körömfájás, a sertéseket a sertéspestis, a baromfiakat pedig a baromfipestis pusztította. Az állategészségügynek az előbbiek mellett a lépfene, a takony- és mirigykór terjedése növelte gondjait.

A meglévő gazdasági nehézségek „orvoslására” a nagybirtokosok és a gazdák kívánságának megfelelően megtörtént a cselédszerződések módosítása. A kaposvári gazdaértekezleten elfogadott szempontoknak megfelelően Svasits, területi kormánybiztos elrendelte a kommün alatt a gazdákra ráerőszakolt kollektív cselédszerződések megváltoztatását. E rendelet •az 1918. október 31-e előtti állapotokhoz való visszatérést fogalmazta meg. A kom- menció mértékét készpénzben egész évre 400 koronában, a gabonajárandóságot 1600 kilogrammban állapították meg. A tanácsköztársaság időszakában ez a meny- nyiség 800 kilogrammal több volt. Ennél is jelentősebben kurtították meg a kukorica- és kenderföld nagyságát, amikor mértékét 2100 négyszögölről 1100-ra csökkentették. Megmaradt a 20 kg kősó és a 6-tól 10 köbméter fajárandóság. A forradalmak alatti helyzetnél kedvezőtlenebbül szabályozták a cselédek állattartásának feltételeit és a pásztorkérdést.'

Ezen megszorítások mellett a gazdáknak még a gabonakonvenció fejadag feletti részét is vissza kellett tartaniuk az országos gyűjtés számára. Ellenértékkéníá gabona hatóságilag megállapított ára volt kifizethető. E lépést minősítve megállapítható, hogy a Friedrich-kormány az egyik legszegényebb rétegnél, a cselédeknél kezdte a rekvirálást.

Az országos ellátási gondok enyhítésére a kormány rendeletének megfelelően a vármegye is elrendelte a terméseredmények felmérését. Ezen feladatot a igazgatási apparátus nem szívesen vállalta, ami érthető volt, hiszen a háború időszakában is

minden problémás, lakosságot érzékenyen érintő feladatot nekik kellett ellátnia és ezért - valamint a sorozásoknál gyakori visszaélések miatt is - „közútálátnak örvendtek".

A kormány eltökélt szándéka volt a gabonával manipuláló feketepiac letörése, az ellátás folyamatos biztosítása és mellette a feleslegből exportálni, ezért elrendelte a gabona- és burgonyatermés zár alá vételét és a rekvirálások megkezdését. A Gabonabegyűjtési Kormánybiztosság Tolna megyében 2000 vagon búza és rozs, 240 vagon árpa, 200 vagon zab és 1200 vagon kukorica összegyűjtését tervezte. Ez a mennyiség a Budapest élelmezésében nagy szerepet vállaló angol misszió Tolna megyében történt vásárlásainak 14-szere- sét jelentette. Az összeírások eredményeiről hetente kellett a községeknek összesítést készíteni a vármegye számára. A nagy ellenállásba ütköző, lassan haladó összeírás oka nemcsak az összeírok ímmel-ám- mal végzett tevékenységével, hanem elsősorban a hatósági árak minimális voltával magyarázható.

Az elöljáróságnak sem állt érdekében minden gabonától megszabadítani a falut, hiszen fölös gabona hiányában nehezen megoldható az ellátatlanok megélhetése, amely feladata községre hárul. Ráadásúl a gazdák a napról napra csökkenő vásárló- erejű pénzért nem tudtak a piacon számukra fontos iparcikkeket vásárolni. „Szalmazsákban” tárolni pedig az egyre gyorsabb inflálódás miatt nem volt célszerű. Egyre általánosabban alkalmazták a közvetlen árucserét. Nem véletlen, hogy a komoly mezőgazdasági termelést folytató, de ugyanakkor megyeileg kiemelkedő létszámú ipari munkással, kisiparossal rendelkező Tolna nagyközségben gyakorlatilag nem tudtak felesleget összeírni, sőt az elöljáróság lisztet igényelt ellátatlanjainak. A sikertelennek minősíthető felméréseket követően novemberben a kormány elrendelte a 100 hold feletti birtokok elszámoltatását. A személyi összefonódások, a visszaélések kiküszöbölését elszámolóbiztosként az angol misszió tisztjeinek bekapcsolásával vélték megoldottnak. A birtokokon a vetőmag mellett visszatartható fejadagokat differenciáltan határozták meg. A bányászok kapták a havi 24 kilós búza vagy 16,5-es liszt és 17 kilós burgonya fejadagot. A 15 év feletti mezőgazdasági őstermelőknek 20 kiló búza vagy 13,6 kg liszt mellett 17 kiló burgonya járt. A nem termelők és családtagjaik 11 kg gabona vagy 7,2 kg liszt és 9 kilogramm burgonya havi fejadaggal számolhattak. Külön szabályozták a hizlalható állatok számát, illetve az e célra visszatartható takarmányt. Más elbírálás volt érvényes közfogyasztásra szánt állatok tartására. Az uradalmak visszatarthatták ezeken felül a konvenciókból esedékes részeket, a lelkészeknek, a tanítóknak esedékesjárandóságot. Szintén visszamaradt az időszakosan alkalmazott munkások ellátására egy kontingens, melynek nagyságát az előző években alkalmazottak számarányában állapítottak meg.

Az összeírások sikertelenségét a vármegyei összesítő jelentés a birtokosok, a községi tisztviselők, az alkalmazott összeíróbiztosok hozzáállásában vélte felismerni. A jelentésből önkényesen két települést emelünk ki. Az egyik Nagyszékely, ahol az összeírt gabonafelesleg 66 q. A kormány- biztos számításai szerint 954 q-nak kellett volna összegyűlni, de az ott lakó „svábok részéről felháborító indolencia, rosszakarat mutatkozik” - irta. E megállapítás tarthatatlan voltát számos község „eredményeivel” lehet cáfolni. A teljesen nemzetiségiek nélkülinek tekintendő Decs összeirási adatai még ennél is soványabbak. Számítások szerint a decsi határban 1919-ben 13 860 q gabona termett.. Ebből a község évi fejadag- és vetőmag-szükséglete nem éri el a 10 000 mázsát. A várható 38 vagonos felesleg helyett mindössze 16,5 mázsa búza és 42 q csöves tengeri került az összeíró lajstromára. A községi vezetés még e meny- nyiségtől sem Jrívánt „megszabadulni”, mert ugyanekkor kérte az előző mennyiség községben maradását, hiszen 800 ellátatlanja van. Hova tűnhetett a gabona (?) Az Országos Molnáregyesület ülésének egyik felszólalója a korabeli helyzetet így látta: „A hazai cementgyárak nem tudnak annyi cementet termelni, a fűrésztelepek nem tudnak annyi másfél colos deszkát előállítani, amennyi el ne fogyna föld alatti gabonavermek építésére. A közélelmezési miniszter hasztalan fenyegetőzik azzal, hogy szuronynyal fogja kipiszkáltatni az elrejtett gabonát, mert a fenyegetettek válasza az, hogy majd mélyebbre ássuk, hogy a szurony hegye el ne érje.” dr. dobos gyula

Illés Anikó és Rostás Hona a felnőtté válásról