Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
4 Képújság 1989. május 27. A szerzetesség múltja A Sinai-félszigeten, Szueztől 250 kilométerre fekszik a Szent Katalin kolostor, amelynek külső falai Justinianus császár uralkodása idején, 527-ben épültek (MTI Külföldi Képszerkesztőség) • . u. A hollandok virágzó üzlete Napjainkban sok szó esik a szerzetesrendekről, főleg olyan összefüggésben, hogy az ötvenes évek elején hazánkban feloszlatott rendek közül több újra megkezdi működését. Mikor és hogyan jöttek létre a szerzetesrendek és egyáltalán a szerzetesség? A szerzetesség a. római, katolikus és a görögkeleti egyházakban elterjedt intézmény, melynek tagjai fogadalmat tesznek a szegénység, a tisztaság (szüzesség) és engedelmesség útján a vallásos értelemben vett tökéletességre való törekvésre. Számos szerzetesrend e három fogadalom mellé még egy negyediket is csatol. (A karthauziak például a némaságot, a kegyesrend a tanítást, az irgalmasrend a gyógyítást, a jezsuiták a pápának való feltétlen engedelmességet stb.). A szerzetesség kialakulása feltétlen összefügg a keresztényüldözéssel. A Decius (249-251) alatti rendszeres üldözés elől sok keresztény a pusztákba menekült, s mivel sokan úgy találták, hogy a pusztai életmód megfelel a kereszténység eszméjének, az üldözések utárvis ott maradtak, és remete életmódot folytattak. E remeték csakhamar nagy tiszteletre tettek szert. Remete Szent Pál és Remete Szent Antal népszerűsége oly nagy volt, hogy mintegy háromszázan vállalkoztak követésükre, akik kis kunyhókból falut építettek maguknak, és vezekléssel töltötték napjaikat. A 4. századra megnövekedett számú remeték nagyobb része közös lakóhelyre telepedett, és közös szabályok alapján folytatta aszkéta életmódját. Egyiptom pusztaságaiba kb. annyi ember vonult ki ebben az időben, mint amennyi az egyiptomi városokban lakott. Ezek az aszkéták hatalmas kolostortelepeket hoztak létre, és szigorú szabályok alatt éltek. Az imádság mellett fő foglalatosságuk volt székek, gyékények, ruhaneműk készítése és a földművelés. Legnagyobb hírnévre Pakhomiosz remete kolostora tett szert, amelyet a Nílus egyik szigetén alapított, s amelynek mintegy 1400 lakója volt. Női kolostorok is alakultak, rendszerint a férfi kolostorok mellett. Pakhomiosz korszakalkotó újítása, hogy az eddig szétszórt remetéket zárt testületté fogta össze, és egy födél alá, a külvilágtól fallal elválasztott kolostor celláiba helyezte őket. A testületi szellem előtérbe nyomulásával együtt járt az engedelmesség jelentőségének fokozódása, nemkülönben a szilárdabb szervezés. Szabályzatát szinte a katonás szellem lengte át. A főapát korlátlan hatalmú úr valamennyi kolostor és szerzetes fölött. Neki mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik, ő ellenben nem köteles kikérni senki tanácsát. Mellette legfontosabb személy a főgazda, kinek illetékessége szintén valamennyi kolostorra kiterjed. A helyi apátot saját kolostorában ugyanolyan korlátlan hatalom .illeti meg, mint a főapátot az egész kongregáció fölött. A szerzetesség korai időszakában fontos szerepe volt a Sínal-félszigetnek, melynek ószövetségi emlékekkel megszentelt hegyeit és völgyeit előszeretettel keresték fel a remeték, akik később ugyanitt kolostorokat alapítottak. Ilyenkor tavasszal szemet-lelket gyönyörködtető tarka virágszőnyeg borítja a holland tulipánmezőket. Ám Hollandia nemzeti jelképe, a tulipán nemcsak a híres-nevezetes mezőkön virul, hanem az üzleti életben is fontos tényező, hiszen ez a szép kis ország a világ legjelentősebb virághagyma-termesztője és -exportőre. Amikor pedig felpezsdül a forgalom az amszterdami tőzsdén, a virágkedvelő holland ügynökök más cikkeknél is „tulipánüzletet” emlegetnek. Ez a kifejezés a 17. századi virágőrületre utal, akkoriban ugyanis naponta egész vagyonokat lehetett szerezni, vagy elveszteni a tulipán- hagymákkal spekulálva. Az üzlet ma is jól megy. A tavalyi kilenc- milliárd hagymán, ami a világ exportjának 80 százalékát tette ki, a hollandok csaknem egymilliárd (holland) forintot - vagyis félmillió dollárt - kerestek. És miközben a hagymák termesztését az utóbbi 15 évben megkétszerezték a kertészetekben, a holland exportőrök nagy igyekezettel próbálják kibővíteni hagyományos európai és amerikai piacaikat. Külföldön a németek a legnagyobb vásárlók: a tavalyi hagymakivitel egyötödét az NSZK-ba szállították. Az olasz gazdasági fellendülés következtében Itália átvette a második helyet az Egyesült Államoktól. Most az exportőrök a legígéretesebb piacnak a virágkedvelő Japánt tartják, hiszen azt remélik, hogy a tokiói behozatali korlátozások és védővámok tavaly történt mérséklése után fellendül az eddig szerény export. A hollandok, akik elsők a világon a vágott virágok eladásában is, legalább ezerféle gumót és hagymát termesztenek. Például gladiola, liliom, jácint és nárciszhagymákat. A legfontosabb persze továbbra is a tulipán, amely a legváltozatosabb színekben, formákban és a legkülönbözőbb nagyságokban pompázik a 16 ezer hektárt kitevő híresszép tulipánmezőkön. Nagyon kevés hagymás növény őshonos Hollandiában. A tulipán például Törökországból került Európába a 16. században: a krónikák szerint I. Ferdinánd konstantinápolyi követe küldött először e különlegességből németalföldi rokonainak. A tulipánhagyma-őrületet azonban az 1590-es években Carolus Clusius, a hírneves leideni egyetem tudós botanika-professzora indította el, hiszen ő termesztett elsőként tulipánt Hollandiában. A Leiden és Haarlem közötti ötven kilométeres tengerparti sáv homokja annyira „megtetszett" a különleges virágfajtának, hogy ez a vidék ma már szinte a tulipánok „őshazájának” számít. A tizenhetedik század első éveiben az (akkor még) egzotikus virág a tehetős holland kalmárok kedvelt luxusnövényévé vált és hamarosan élénk tulipánhagyma-kereskedelem bontakozott ki. „Hollandia akkor nagyon gazdag ország volt és az embereknek volt pénze és ideje a virágokra” - jegyzi meg a hajdani tulipánrajongók kései utóda némi irigykedéssel. A tulipánszenvedély futótűzként terjedt a hűvös Észak-Európában és ennek megfelelően az árak csillagászati ma- gasságokba szöktek. Hamarosan a párizsi divathölgyek drágakövek helyett tulipánszirmokkal ékesítették ruhájukat, pedig egy-egy ritka fajta egyetlen hagymájáért több ezer aranyforintot is elkértek. Hollandiában az Js előfordult, hogy hatlovas hintót és ötezer mai dollárnak megfelelő összeget sem sokalltak a piros-fehér csikós virág hagymájáért. A mánia 1634 és 1637 között érte el csúcspontját és addigra már gyakran magukkal a virágokkal sem törődve a jövendő szállítások szerződéseivel kereskedtek. Az üzletelés olyan lázassá vált, hogy az árak egy nap alatt gyakran duplájukra emelkedtek, így a kormány kény- tefen volt megtiltani a spekulációs kereskedelmet. A mai Hollandiában a virághagymákkal ugyanúgy kereskednek, mint a többi termékkel. A virágokra szakosodott ügynökök tartják a kapcsolatot a nagykereskedők és a termesztők között és hetenként két alkalommal hivatalos virághagyma-tőzsdét tartanak Hille- gom városában. .Ám ezek a hajdan oly fontos árverések a telefon és a telex térhódításával sokat vesztettek jelentőségükből. A külkereskedelemben a világraszóló sikerek ellenére sem minden erőfeszítés hoz eredményt. Egyes országokra, például Ausztráliára egyáltalán nem hat a virágok varázsa. A vírusok behur- colásátór rettegő ausztrálok ugyanis olyannyira tiltják a növények behozatalát, hogy még Beatrix királynő ajándékát is visszautasították, amikor a holland uralkodónő tavaly az ötödik kontinensen járva tulipánhagymákkal akart kedveskedni vendéglátóinak. Az Onassis-mítosz Ki ne ismerné az Onassis nevet? A család története - különösen Christina Onassis rejtélyes halála után - görög mítoszhoz hasonló. Csak éppen nem az olümposzi istenek szerepelnek benne, hanem a pénz. Az átkozott pénz, a boldogtalanságot hozó, vélekedhet a történet végére érve az olvasó. Aristotle Onassis a 20-as évek elején hagyta el Görögországot. 100 dollárral a zsebében Amerikába hajózott. Buenos Airesben próbált szerencsét. A kikötőben dolgozott, majd építőmunkás lett. 1924-ben egy argentin telefontársaságnál helyezkedettel, szabad idejében pedig cigarettaárusként járta az utcákat. Ekkor jutott az eszébe: mi lenne, ha finom görög dohányt árusítana? Az ötlet kitűnőnek bizonyult. Onassis a világ egyik leggazdagabb embere lett. Am a sok szerencsével kialakult „birodalom” gazdáit a továbbiakban inkább a bal- szerencse kísérte. Christinát Onassis első felesége, Athina Livanos, hozta világra 1950-ben, New Yorkban. Alexander, az elsőszülött ekkor már egyéves volt. Onassis nagyon szerette kislányát, fényűző jachtot nevezett el róla. Ennek fedélzetén ismerkedett meg Maria Callas-szal. Beleszeretett, és elhagyta miatta a szép Athinát. Ekkor kezdődtek a sorscsapások. Alexander 1973-ban a görög főváros közelében tisztázatlan körülmények között bekövetkezett légikatasztrófa áldozata lett. 24 esztendős volt. Ezután váratlanul meghalt az elhagyott feleség. Christina furcsa, szeszélyes, kiszámíthatatlan teremtés hírében állt. Egyszerre volt puritán és tékozló. Pezsgőben fürödhetett volna, de ő a Coca-Cola-t imádta. A legfényűzőbb éttermekbe járhatott volna, de a gyorsbüféket jobban kedvelte. 21 évesen férjhez ment egy gazdag amerikai részvénytulajdonoshoz. Apja akarata ellenére, aki állítólag erre válaszul vette feleségül - lánya nemtetszésére - a meggyilkolt Kennedy elnök özvegyét. Az apa 1975-ben meghal, rá kilenc hónapra Christina elválik. Később újra férjhez megy. A választott ezúttal görög, Alexander Andreadisz, s ugyancsak gazdag kereske- dősarj. A frigy mindössze egy esztendeig tart, de Christinát ezalatt is inkább a mostohájával való pereskedés érdekli, mint a férje. A mohó Jacqueline az Onassis-vagyon felét szeretné. Végül a 10 százalékát kapja meg, de az is több mint 100 millió dollár. Christinának a harmadik házassága a legérdekesebb. Párizsban ismerkedik meg Szergej Kauzowal, aki szovjet állampolgár,-tartós kiküldetésen dolgozik külföldön. Első találkozóik üzletijellegűek, de hamarosan egymásba szeretnek. Miután Szergej elválik orosz feleségétől, Moszkvában fényes esküvőt tartanak. Ez a házasság is épp oly kevéssé tartós, mint az előzőek. A váláskor Christina „szép” ajándékkal - egy olajszállító tartályhajóval - igyekszik kiengesztelni Szergejt. Az Onassis-lány negyedik házasságkötésének dátuma 1984, a férj francia. Christina végre gyermeket szül, a kis^Athinát. Mielőtt még a világra jött, már akkor is annyira óvta, hogy sofőrjének tilos volt 30 mérföldesnél nagyobb sebességgel hajtania. Kislányát annyira kényeztette, hogy még állatkertet is berendezett neki a Genf környéki Onassis-villa kertjében, és ugyanolyan testőrséget fogadott fel Athina mellé, mint amilyen az amerikai elnököt védelmezi. A több mint egymilliárd dolláros vagyonnak Athina most már nemcsak az örökös, de az egyetlen tulajdonosa is. A gyermek apjától Christina természetesen szintén gyorsan elvált, s éppen az ötödik házasságra készült, amikor váratlanul meghalt a múlt év végén, Buenos Airesben, ahol apja pályafutása elkezdődött. Öngyilkosság? Kábítószer véletlen túladagolása? A halál körülményei tisztázatlanok. Tény, hogy minden önkontroll nélkül tékozolta pénzét és önmagát. Nem volt ura sem a testsúlyának - előfordult, hogy 90 kiló fölé hízott sem az érzelmeinek. Most már együtt nyugszik apjával és bátyjával egy kis Ion-tengeri szigeten, Szkorpio- szon, a családi birtokon, egy görögkatolikus templom árnyékában. Mit hagyott négyéves kislányára Christina Onassis? Legendás vagyont és magányt. Talán a baljós Onassis-mítosz folytatását is? NAGY KÁROLY (Athén) Egyre mélyebbre! Az embernek régi törekvése, hogy lejusson a tenger mélyébe és saját szemével győződjék meg az ott láthatókról. Nagy Sándor (i. e. 356-323) állítólag már több búvárt bocsátott Arisztotelész rendelkezésére, sőt a hagyományok szerint ő maga is leszállt a tengerbe egy búvárharang belsejében. Hosszú utat tett meg azóta a búvártechnika, és sokat fejlődtek a búvárfelszerelések is. Ezek fontos segítséget nyújtanak tenger kincseinek a kutatásában és kitermelésében. Ahhoz, hogy az ember hosszabb ideig tudjon a viz alatt - különösen nagyobb mélységben - tartózkodni és dolgozni, igen sok technikai és élettani akadályt kellett legyőznie. Ezek eredményeként ma már 100-150 méteres mélységben a búvármunka szinte mindennapos tevékenység. De akármilyen tökéletes is a búvárfelszerelés, viszonylag rövid idejű víz alatti tartózkodást tesz lehetővé. Az ember azonban hosszabb időt is szeretne a mélyben tölteni. Ehhez pedig víz alatti házakra van szükség, ahol a búvár kipihenheti magát, megfigyeléseit értékelheti stb. A víz alatti ház csak akkor nyújt tökéletes menedéket, ha jól el van látva belégzésre alkalmas gázkeverékkel, élelemmel és egyéb szükséges felszeréléssel. Tisztázni kellett azt is, hogy a huzamosabb viz alatti tartózkodás milyen hatású az emberi szervezetre. A tudomány már rendelkezett adatokkal arról, hogy a szervezetre a világűrben milyen hatású a súlytalanság állapota, amikor először sor került (1962) egy négynapos tartózkodásra 61 méter mélységben. Ezután figyelhetett a világ Cousteau kapitány vállalkozásaira. A következő kísérletnél egy öttagú búvárcsoport egy hónapig élt csaknem 10 méteres mélységben. Ezután került sor a már klasszikusnak számító amerikai Sealab I. és Sealab II. kísérletekre. Az első alkalommal négy búvár - köztük egy orvos - 10 napig tartózkodott 58 méter mélyen a Bermuda-szigetek térségében a víz alatt. Egy másik alkalommal pedig három, 10-1 Ötágú csoport váltotta egymást 15 naponként - 60 méter mélységben. 1966-ban a Szovjetunióban is elkezdték a tartós merülési kísérleteket a Fekete-tengeren, az lchtiandi^66 és a Szad- ko-1 berendezésekkel. Az amerikaiak egyik kísérlete során négy aquanauta 59 napig tartózkodott víz alatt csaknem 13 méter mélységben a Tektika I. program során. Ez a kísérlet jól bizonyította, hogy hosz- szabb időn át sem károsítja a szervezetet a mélység. Ezért egyre mélyebbre merészkedtek. A következő lépés az volt, amikor az ugyancsak amerikai Algrr-állo- máson 157 méter mélységben 6 búvár 5 napot töltött a Hawaii-szigetek közelében. A legújabb hír Japánból érkezett. A Mitsubishi vállalat hajógyárában bocsátották vízre ez év januárjában a Japán Tengertudományi és Technológiai K$z-/" pont építette mélytengeri búvárgömböt, a Shinkai-6500-t. A kívülről két robotkarral felszerelt, 9,4 méter hosszú búvárhajó a rekordmélységnek számító 6500 méterig képes lemerülni, emberrel a fedélzetén (MTI Külföldi Képszerkesztöség)
