Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. május.27. "KÉPÚJSÁG 3 Az első találkozás Iparpárti a mezőgazdasági miniszter? Nincs anyagi csőd! A legnagyobb, az igazi gond, hogy nincs vezetőség. Előbb az alkalmazottak mondták föl munkaviszonyukat - akik egyébként nem hosszú ideig dolgoztak itt, nem is látták talán igazán át a feladatot, s tény az is, hogy annyi pénzért, amennyit a szövetkezet például a főkönyvelőnek fizetni tudott, jól képzett szakembert nem is lehet találni -, majd lemondott a társadalmi munkában tevékenykedő, választott testület, a 11 tagú igazgatóság. Amit - így utólag bogozgat- va a közelmúltat - aligha lehet csodálni. Intrikáltak ellenük - hallom több helyen. A lakosság sokallta a lakásonként és havonként fizetendő 30 forintot az ügyvitel fönntartására, s kevesellte az érte kapott szolgáltatásokat. Suttogtak pénzügyi manipulációkról, emlegették, hogy jobb lenne társasházi formában megoldani az épületek fönntartását. Fölkorbácsolták a hangulatot a városi televíziónak a témával foglalkozó műsorai is, de mindenekelőtt az az újságcikk, amelyben a városi tanács elnöke nyilatkozik. „A lakásszövetkezet úgymond befuccsolt, rossz vezetés következtében. Előreszaladtak anyagi kiadásaikkal, s fizetésképtelenné váltak.” Bár sem a Mészöv, sem az APEH revizorai nem találtak számottevő mulasztást, az 1988. XII. 31 -i OTP-számlakivonat tanúsága szerint pedig 11 millió forintot meghaladó pénzeszköze volt a szövetkezetnek (szeretnék én is úgy fizetésképtelenné válni, hogy van 11 millióm - a szerk.), s a márciusban elkészült mérleg sem „billent föl”, mégis beállt a szükség- állapot. Olyannyira, hogy egy ideig az irodát is zárva kellett tartani, míg az ügyek vitelére két nyugdíjast átmeneti időre meg nem sikerült nyerni. Küldötteket sem akartak választani Vidóczy László tanácselnököt hívom telefonon. A titkárnő kapcsolja, meg is beszéljük a találkozót. Csak a tanácson derül ki, hogy nem az elnökkel, hanem helyettesével, Csillag Lászlóval társalogtam. Monostori Mariann, a törvényességi felügyeletet ellátó szervezet képviseletében szintén kapcsolódik a beszélgetéshez. Természetesen tudják, hogy a lakásszövetkezetnek pénzügyi problémái nincsenek, ők - hangsúlyozzák - sehol nem állították az ellenkezőjét. A szervezeti gondok megoldására a tanács hatáskörét meghaladóan is tett lépéseket. Kezdeményezték például részközgyűlések megtartását, küldöttgyűlés összehívását, hiszen a szövetkezet vezetőségét csak a tagság választhatja meg, s csak a választott vezetőség hozhatja létre az ügyvezetéssel foglalkozó munkaszervezetet. Monostori Mariann elmondja, hogy á tagság részéről teljes érdektelenséget tapasztaltak, még küldötteket sem akartak választani. A lakosság hajlamos azt hinni, hogy a lakásszövetkezet menedzselése tanácsi feladat, pedig nekik csupán a törvényességi felügyelet ellátását kell biztosítaniuk. Saját érdekükben, saját maguknak! Hosszas huzavona után 29-én, hétfőn este küldöttgyűlést tart a Dombó Pál lakásszövetkezet. Amennyiben nem sikerülne vezetőséget választani, illetve a munkaszervezetet létrehozni, úgy aligha van más megoldás, mint a fölszámolás. A hosszadalmas eljárás után aztán a házak fönntartására új lakásszövetkezete(ke)t kell létrehozni, illetve társasházként működni tovább. Kérdés, hogy az utóbbi mennyivel lenne jobb, mint a jelenlegi helyzet? A lakóknak maguknak kellene gondoskodni a fölújításról, javításról, műszaki ellenőrzésről, stb. Vagy megbízottjuk, közös képviselőjük látja el ezeket a feladatokat de ingyen, becsületesen és hosszú távon vállalkozót keresni erre alighanem irrealitás. Ha pedig fizetett alkalmazottja van egy-egy tömbnek (minimum 2-3000 forint/hó + 43 százalék TB-járulék csak a könyvelésért és adminisztrációért), akkor legalább annyit kell fizetni lakásonként, mint a szövetkezet fönntartására. Ha sikerül vezetőséget választani a hétfői küldöttgyűlésen, és olyan költségfedezetet is jóváhagynak, amelyből szakmailag hozzáértő, megfelelő alkalmazottakat is meg lehet fizetni, akkor helyreállhat a szervezet, s egy-két hónap után rend lehet. S ha már itt tartanak, akkor lehet dönteni a szintén központi kérdésként fölmerülő, s a város lakosságát foglalkoztató nagyközösségi antennarendszer, illetve a kábeltelevízió további sorsáról. A lakásszövetkezetet tehát államigazgatási határozattal meg lehet szüntetni. Kérdés, hogy ettől a problémák megoldódnak-e? Amennyiben nemmel válaszol a tagság, akkor világosan látnia kell: saját érdekükben saját maguknak keli aktív közreműködéssel és a jelenleginél valamivel nagyobb anyagi ráfordítással a szövetkezet rendjét helyreállítani, mert nincs szervezet, ami ezt helyettük elvégezné! ROSTÁS ILONA FOTÓ: -gkA szokástól eltérően ezúttal nem a sajtófőnök, hanem a miniszter helyettese mutatta be első tájékoztatóján az új mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, dr. Hütter Csabát. A most negyvenhat éves, de már teljesen ősz miniszter személyében Losonczi Pál óta - évtizedek múltán - ismét szövetkezeti vezető került a mostanában egyre kényelmetlenebbé váló miniszteri székbe. Éppen hogy csak betette a lábát a minisztérium óriási, Kossuth téri épületébe, már becenevet is kapott: nyolcvanötösnek hívják. Mégpedig azért, mert a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Téeszben, ahol korábban elnök volt nyolcvanöt százalék az ipari tevékenység aránya. Mezőgazdasági miniszter ipar iránti vonzalmát látszik hivatva bizonyítani mindaz, amit egyik nyilatkozatában mondott: „A mezőgazdasági üzemek mint a vidék meghatározó gazdaságszervező erői tevőlegesen vehetnek részt az iparosításban, a struktúraváltásban. Tevékenységüknek már nem is negyven százaléka ipari, szolgáltató jellegű, ez az arány az ezredfordulóra hatvan-hetven százalék is lehet.” A tegnapi első találkozón őszintén szólva nem sok újdonságot hallhattak a széles e hazából odasereg- lett újságírók. Változatlanul nem emelkedik a gabonaár - igaz a gabona sem a legjobb minőségű -, viszont az üzemek kényszerhelyzetben vannak, hisz gépekkel, eszközökkel a kalászosok termesztésére berendezkedtek. Elmondta a miniszter továbbá, hogy minden terméket ott kell megtermelni, ahol a leggazdaságosabb, s hogy a köz- gazdasági rendszer már a hatvanas „Kiadványunk nem az új folyóiratok közé tartozik... Tájékoztató röplapként arra hivatott, hogy a MAGYAR NÉPPÁRT hírei és anyagai közül a legfontosabbakhoz hozzájuttassa a Tolna megyei tagok és pártolók szerveződő közösségeit is.” - olvasható a Tolna megyei Néppárti Mindenes címoldalán. Ezer példányban, nyolc oldalon jelent meg a kiadvány. Tartalmazza a Néppárt működési szabályzatának tervezetét, programtervezetét és egy olyan tervezetet évektől kezdve csak a jó gazdaságokat preferálta, s éppen ezért ment tönkre nagyon sok üzem. Nem várhatunk újabb nagybani piacot, holott kellene. A miniszter kissé epésen megjegyezte: abból a pénzből, amit eddig a holland kereskedőházak tanulmányozására költöttek, fölépülhetett volna minimum egy nálunk is. Nem kerülhető el, hogy olykor ne legyenek levezethetet- len feleslegek - ennek a kivédésére az állam és a termelők közösen intervenciós alapot hoznak létre. Igen nagy lehetőséget lát a vegyes vállalatokban - erről a közeljövőben az NSZK-ban tárgyal. Egyelőre nem tervezik a MÉM átszervezését, viszont úgy ítélik meg hogy a kelleténél többen dolgoznak a MÉM különböző intézeteiben. Megtudhattuk, hogy az érdekképviselet átalakítását nyugati mintára tervezik: parasztszövetség, illetve mezőgazdasági kamara létrehozása lenne célszerű, amely szektorsemlegesen védené a mezőgazdasági termelőket. Több kifejezés ismétlődött tegnap, többek között ezek: közjó, biológiai alapok, export és - piac minden mennyiségben. A piac szerepének illusztrálására egy példamondatot is hallottunk: „amit az emberi agy nem lát be, azt majd rendezi a piac”. Az országgyűlés elé kerülő törvénytervezetekről is szó esett: az erdő, a szövetkezeti és a földtörvénytervezetről, ezeket a parlamentben a közeljövőben tárgyalják, ahol a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter nem csupán a kormány tagjaként, hanem képviselőként is voksol majd. D. VARGA M. melyben a párt az agrárreformmal kapcsolatos elképzeléseit, törekvéseit taglalja. A továbbiakban - egyebek között - olvasható a Magyar Néppárt választási felhívása és krónikája, a Tolna megyei szervezés története is. Mellékletként - mintegy „a röplap röplapjaként” - egy belépési nyilatkozat és egy megrendelő található a kiadványban. Előbbivel tagokat toboroznak, utóbbival előfizetőket júniustól megjelenő Szabad Szó című hetilapjukhoz. - W Néppárti Mindenes „A sztálinizmus megbukott, de nem a marxizmus!” Jánosi Ferenc közgazdász a reformkörben „A közgazdasági elméletekhez nem szabad úgy közelíteni, hogy eleve hülyeségnek tartjuk azokat. Tűnjenek bár első pillantásra bármennyire badarságnak, legyünk nyitottak és toleránsak azokkal szemben, igyekezzünk megismerni lényegüket.” Nagyjából így intett bennünket annak idején az elmélettörténet oktatója az egyetemen. Most - amikor ezt a rendhagyó tudósítást Írom - igyekszem szavait megfogadni. Bevallom, kedden este a szekszárdi reformkor vendégét hallgatva nem tudtam még magam eme bölcs intelemhez tartani. Jánosi Ferenc közgazdász 1956 után a pártközpontban volt gazdaságpolitikai munkatárs, s dolgozott a Pénzügyminisztériumban. Ahogy mondja, a reform motorjának tartották őt annak idején. „Ősreformer ül itt magukkal szemben” - tette hozzá nevetve, fiatalos lendülettel gesztikulálva, majd félmondatban összefoglalta, hogy mit is jelent számára a reformgondolkodás. A szovjet, a sztálini modelltől és a tervgazdaságtól való elfordulást, a piaci modell megteremtését. Ebben nem is volt vita Jánosi Ferenc és hallgatói között, elmélete további kifejtése viszont annál több ellenérzést szült, nézeteit bírálták hallgatói, globálisan és részletekbe menően is. Kikkel lehet piacozni? - tette föl a kérdést. Csak azokkal, akiket a történelem hozzánk rendelt, azaz a többi szocialista országgal. Ellenükben a reform biztos bukás. Aki azt hiszi, hogy meg tudjuk a reformot nélkülük, az imperialistákra támaszkodva - akiknek nem az az érdeke, hogy a szocialista ország kikecmeregjen a válságból - csinálni, az vagy fantaszta, vagy nem ért hozzá - mondta szenvedélyesen. Példaként említette, hogy szerinte importversenyre számítani illúzió, 80 forintos dollár mellett abból csak nyomor, csőd lehet. A válságból való kilábalásra két elvi út van véleménye szerint. Egyik lenne, ha a fejlett tőkés országok nem diszkriminál- nának bennünket - többek között meny- nyiségi korlátok fölállításával, vámhátrányok életben tartásával -, akkor megteremtődne nálunk is a valódi piac. Mivel azonban „ezek (ti. az imperialisták, akiknek ugye az az érdeke, hogy mi maradjunk, ahol vagyunk) így bánnak velünk", az az út nem járható. Marad a lehetőség, hogy azokkal a szocialista országokkal építsünk piacot, amelyek már csőd széfén állnak, ezért a politikai hajlandóság náluk erre megérett. A szocialista közöspiac megteremtését tűzzük ki célul mindenekelőtt a Szovjetunióval, azon kívül Lengyelországgal és Jugoszláviával. Mondanivalójának egyik lényegeként említette, hogy igazi kommunista párt nélkül problémáinkat nem lehet megoldani. A hatalom kérdését elemezve hangsúlyozta, hogy nem szabad gazdasági hatalmunkat a tőkéseknek eladni, azt de facto is a dolgozó népnek kell adni azáltal, hogy marxi értelemben vett önigazgató vállalatokat hozunk létre. A politikai hatalmat szintén - tanácsokon keresztül - a népnek kell átvennie. Bírálta az alkotmánytervezetet mondván: az fölül egy polgári demokráciát, alul pedig tanácsokat tételez föl.- ri Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 24. Azt, hogy a házkutatás fenyegető előjele után miért nem mentem fel Pestre és érvényes személyi igazolványom birtokában miért nem tűntem el egyszerűen a főváros másfél milliós embertömegében, már ostobasággal sem tudom magyarázni. Olyan tökéletesen vétek nélkülinek éreztem magamat, hogy ez egész egyszerűen eszembe se jutott. Hivatkozhatnék ismét a polgári mentalitásra, de az sem lehetetlen, hogy egész egyszerűen csak élhetetlenség volt az oka. Február 19-én, kedden, a „Mese a 12 találatról” című magyar filmvígjátékot néztük meg feleségemmel a községi moziban. Már délután láttam ugyan, hogy vannak karhatalmistáka faluban, de ez mindennapi volt. Este kilenc órakor beszélgetve mentünk hazafelé, kinyitottam az ajtót, de még jóformán meg se fordulhattunk az előszobában, amikor váratlanul csengettek. Az ajtóban egy hentes képű, toronymagas civil állt, mellette egy másik, mögöttük jó néhány katona. Egy másodpercig sem lehetett kétséges, hogy miért jöttek. A hentes képű megkérdezte a nevemet, de olyasformán, mintaki úgyis tudja.- Készüljön fel, velünk jön! - mondta. Letartóztatási parancsot nem mutatott, általában tartózkodott mindenféle polgári formaságtól. Az előszobába betolongó egyenruhások között volt Bulla rendőr is, egy helybeli szakaszvezető, akitől alig két hónapja disznót vásároltam. Rosszképű gengszterlegény, később még akadt dolgom vele. A felkészülés nem telt sok időbe. Feleségem tiszteletre méltó önuralommal viselkedett, miközben egy aktatáskába összecsomagolt részemre néhány apróságot. Csak a konyhában fakadt ki Bácskai igazgató ellen, ami, úgy látszik, ingerelhette a karhatalmistákat, mert az egyik nyomban tiltakozott:- Ehhez semmi köze Bácskainak! Amivel már akkor nyilvánvalóvá tette, hogy elsősorban neki van, ha ez irányban egyáltalán lettek volna valamelyes kétségeim. Száz forintot tettem zsebre, futólag megcsókoltuk egymást a feleségemmel és kiléptünk a sötétbe. Alig húszlépésnyire a háztól gépkocsi várt. A moziból hazajövet mindezt nem vettük észre, mint ahogyan azt se, hogy a ház körül volt fogva. A technikai előkészületek szinte tökéletesek voltak, a karhatalmisták pedig alighanem ingerültek, hiszen nem sejthették, hogy éppen ezen a napon megyünk moziba és alighanem a korai sötétedés óta vártak rám. A gépkocsi egyébként különös jármű volt. Eredetileg sebesültszállitás céljaira szolgálhatott, a hordágyhelyeket azonban kiszerelték belőle, így hátul két hosszú ojdalülést kaptak, amihez elöl, patkó alakban egy keresztpad támaszkodott. A keresztpadot végigülték a karhatalmisták, én hátul kuksoltam. Meglepő módon sokkal kevésbé féltem, mint amennyire logikus lett volna. Általában a vészterhes események akkor veszik legjobban igénybe az idegeket, amikor és ameddig az ember a bekövetkeztüket várja. Amikor már benne van, sokkal kevésbé. Emlékszem, hogy még a humorérzékem se hagyott egészen cserben, bár ez inkább akasztófahumor volt. A faluba vezető kilométernyi úton az egyik medvetermetű vattakabátos, méreteihez illő mélységű hangon, váratlanul rágyújtotta „Föl vörösök, proletárok!” kezdetű dalra. Olyasformán hatott, mintha a jelen lévő fél tucat proletárkopó hallaliját zengené a leterített kapitalista vad felett. Úgy lehet, a többiek se érezhették eléggé nagy zsákmánynak ahhoz, hogy örömdalokat zen- gedezve vigyenek magukkal. Egyikük oldalba ütötte a medvehangút, aki így csak odáig jutott, hogy „Csillagosok, katonák...” A gépkocsi a rendőrőrs előtt állt meg. Odabenn, a nagy szobában, már népes társaság várt. Egy tüzér főhadnagyon és még egy vattakabátoson kívül az őrs parancsnoka és még néhány rendőr. Engem a félkörbe állított székek egyikére ültettek. A másik oldalon egy féllábú ember foglalt helyet és egy zömök, piros képű, kopaszodó. Ez utóbbi volt Andris Ferenc, a nemzetőrparancsnok, akit csak látásból ismertem, mig a féllábúval egyszer már beszéltem is. Szénvásárlás közben, mert a Földművesszövetkezet tüzelőanyag-telepén dolgozott. A nevét azonban csak ekkor tudtam meg: Blitz Ferencnek hívták. A számok játéka folytán pontosan egy évvel később mindketten bűntársaimként szerepeltek a megyei bírósági tárgyalásokon, ami az előbb elmondottak nyomán talán érthető, hogy njeglepett. Ki intrikált ellenük? Szükségállapot a dombóvári lakásszövetkezetben
