Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

1989. május 2. NÉPÚJSÁG 3 sitás elmaradt, az ország helyzete tovább romlott. Hangot adott véleményének, mely szerint a megyei értekezlet megtartását a korábbi vezetés ellenállása előzte meg. Va­lószínűleg a értekezlet munkájának elis­meréseként értelmezhető a szónok azon megjegyzése, hogy „negyven éve vezeti ez a párt az országot - eddig miért nem igy csinálták?!”. NYERGES TIBOR (Magyar Demokrata Fórum) megyei szervezeteik képviseleté­ben szólalt fel. Kijelentette: „Ezt a pártot nem kérte meg senki, hogy vezesse az or­szágot”. Van felelős a hibákért, de a felelő­söket meg kell nevezni. Elég volt a csalá­sokból, a korrupcióból. A Magyar Demokrata Fórum szerint az MSZMP az összeomlás határán van, de nem akarják, hogy magával rántsa az or­szágot. Felhívta a figyelmet arra, hogy az MSZMP-nek el kell döntenie, mit akar a Munkásőrséggel és a Münnich Ferenc Társaságot hova sorolja. Javasolta, hogy alkotmányba kell rögzíteni a magántulaj­don sérthetetlenségét. Felvetette azt is, hogy milyen alapon forgatja az MSZMP va­gyontárgyait ami közpénzből épült, azt azonnal vissza kell adni jogos tulajdonosá­nak, a magyar népnek. Felszólalása végén átadta Lukács Já­nosnak, a szervezet által első ízben megje­lent Tolnai Demokrata című lapot. KAPITÁNY FERENC (Független Kis­gazda és Polgári Párt) rövid történelmi visszapillantást követően a vitaanyag azon pontjait sorolta föl, amelyekkel ők is egyet­értenek, igy például a kihasználatlan léte­sítmények közcélra történő hasznosítása, az elmúlt 40 év megyei történetének feldol­gozása (nem az elszámolás, leszámolás, hanem a múlt megismerése céljával - tette hozzá), az MSZMP reformvonalának támo­gatása... Ugyanakkor kifogásolta, hogy nincs szó a vitaanyagban a magántulaj­donról. Végezetül a félelemről beszélt, ar­ról, hogy ő is fél, „vajon vagyunk-e olyan erősek, mi, jó szándékú magyarok, hogy végrehajtsuk elképzeléseinket?”. DR. SAY ISTVÁN (Magyar Néppárt) a tolnai emberekről beszélt arról, hogy ők fontosak és nem egyetlen párt. Szeretné, ha a közeljövő egyetlen nyertese a magyar nép lenne. Azt a felelősséget is hangoztat­ta, amit ebben közösen visel minden párt. Az elmúlt 40 év azonban a kommunisták fe­lelőssége. Ezt csak radikális változással le­het feloldani. „Egy megye bízik benne, hogy önök itt mit végeznek”, hangsúlyozta dr. Say István. Pártja a legradikálisabb vál­tozásokat szorgalmazza, de úgy, hogy köz­ben higgadtak maradnak az állampolgárok és a vezetők is. Befejezésül, közös békés holnapot kí­vánt mindenkinek. SZABÓ ZOLTÁN (Dombóvár) a pártbi­zottságokba történt delegálásokkal össze­függésben elmondotta, hogy erről Dombó­váron a tagság kétharmadát senki nem kérdezte meg. Javasolta, hogy a pártérte­kezlet májusra írjon ki új választásokat, ha­tározza meg a kvótákat, ez jó alkalom lenne az országos választásokra történő felké­szülésre is. A gazdasági szervezet átalakí­tásának szükségességével kapcsolatos gondolatait kénytelen volt félbeszakítani - nem az elismerést, hanem a küldöttek tü­relmetlenségét jelző taps miatt... BELINA LÁSZLÓNÉ (Högyész) megje­gyezte, azért, hogy a szerkezetváltást meg sem próbáltuk, nem lehet a munkást és a parasztot okolni., ERŐS ANDRÁS (Felsőnána) termelő­szövetkezeti elnök lévén az agrárágazat helyéről és szerepéről beszélt. Az MSZMP agrártéziseit azért bírálta, mert akkor jelen­tek azok meg, amikor az egész gazdaságra nincs program, pedig a kettőnek szervesen egymáshoz kellene illeszkednie. Felhívta a figyelmet arra a tévhitre, hogy a közvéleményben az agrárágazat, mint veszteséges és versenyképtelen szervezet él. Ez nem igaz. Az egész világon mindenütt kap támogatást az ágazat, csak három or­szág kivételével, az egyik Magyarország. DR. JÁNOSI GYÖRGY (Szekszárd) többek között arról beszélt, hogy megyei, réteg- és ágazatpolitikát kell kialakítani, hi­szen minden megyének vannak sajátos problémái. Át kell alakítani a politikai struk­túrát, változtatni a szervezeti élet megcson­tosodott rendjén. A párt mozgalmi jellegét kell erősíteni, lehetővé téve a gyors reagá­lást a felvetődő kérdésekre. Kis számú egytestületes pártbizottságra, az appará­tus létszámának csökkentésére van szük­ség. Kulcsfontosságot tulajdonított az ifjú­ságpolitikának, mondván, a fiatalok akkor kerülnek hozzánk közel, ha nyílt, reform­szellemben beszélünk velük. FIÁTH ATTILA (Tamási) mint megyei pártbizottsági titkár jelölt állt a mikrofonhoz. Programbeszédet nem tudott tartani, mert ahhoz a hét perc nem elegendő, így rövi­den összefoglalta nézeteit a politikai intéz­ményrendszer reformjáról, a megyei párt- bizottság funkciójáról és az önkormányzat szükségességéről. A politikai intézmény- rendszer a májusi pártértekezlet óta válto­zott - érdekesebb lett -, de a két alapvető intézmény, az MSZMP és az állam nem vál­tozott. Éppen ezért nem is tud jól működni. A megyei funkciókkal kapcsolatban kije­lentette, hogy amíg a helyi önkormányzat nem teremtődik meg, addig nem lesz el­mozdulás. Jogi-szervezeti garanciák kelle­nek, hogy a hatalom ne tudja korlátozni. A valóságos önkormányzatot nehezíti a ren­geteg törvény és jogszabály. A közbeeső struktúrák lebontása anyagi javakat is sza­badítana fel, és hiányuk egyben meggátol­ná a visszarendeződést. Demokratizálódott-e a párt? - tette fel a kérdést Fiáth Attila. Liberalizálódott az MSZMP, mert még valóságos vita nem volt a pártértekezlet óta. Csökkent a centraliz­mus - de ezzel egy időben elindult a szét­esés -, mert nem köti egymáshoz semmi a tagságot és a vezetést. Egyperces hozzászólásában ANDRÁS- KÓ PÁL (Simontornya) arra figyelmezte­tett, hogy bármilyen radikális lépésnél szá­molni kell a párttagság fogadókészségé­vel. DR. GAZDAG LÁSZLÓ (Szekszárd) elöljáróban a távozó megyei vezetésről szólt. „Ki kell mondanunk, hogy becsületes emberek távoznak a megye éléről”. Ezt kö­vetően a gazdaság lehetetlen helyzetéről szólt, majd egy kérdésre válaszolva kijelen­tette: „Azért nem hallatták szavukat a refor­merek, mert éddig nem voltak mikrofonkö­zeiben.” Éppen ezért kell a reformszárny­nak átvennie a centrum szerepét. Ezt pedig egy azonnali kongresszus hozhatja meg. Addig azonban ehhez az alapszervézetek- ben meg kell nyerni az embereket a re­formeszméknek. Tudatosítani kell, hogy mi nem a szocializmussal szakítunk és küzde- nünk kell minden egyes emberért, szívért, észért. Az MSZMP vezető ereje.tud lenni ci­vilizált módon ennek az országnak. NYERGES TIBOR (MDF) kifejtette egy­perces hozzászólásában, hogy ők kritiku­sabban ítélik meg a volt vezetést, mint dr. Gazdag László. DR. KISS JÓZSEF (Bátaszék) a múlt feltárásának fontosságával kezdte beszé­dét, majd a pártdemokráciáról szólt. Mind mondotta, megromlott a kapcsolat a tag­ság és a vezetés között, ez itt is érezhető volt. A bizalmi válságot meg kell szüntetni. Kiért folyt az elmúlt egy évben a politikai harc? - tette föl a kérdést, amelyre azzal vá­laszolt, hogy egy szűk kör érdekében, nagy áldozatok árán. Hangsúlyozta a rendkívüli kongresszus szükségességét, mert így nem lehet nekiindulni a választásoknak. MERK JÁNOS (Szekszárd) elsősorban azt fejtegette, hogy a párt ideológiai-politi­kai válsága tovább tart, teljes az elbizonyta­lanodás, a vezető politikusok sorra ellent­mondanak egymásnak. Az MSZMP-n belüli struktúraváltásról az a véleménye, hogy az szükséges, de nem radikálisan, hanem megfelelő elemzés után. Kijelentette a hozzászóló, hogy sür­gős agrárreformra van szükség, de biztosí­tani kell, hogy érvényesüljenek a szövetke­zeti mozgalom öntörvényei. Hozzászólását nem hallgatták végig a küldöttek. Kitapsol- ták SCHATTMANN CSABA (Szekszárd) az ifjúságot érintő kérdések sorában fölve­tette, kíván-e szövetséget kötni a párt az if­júsági szervezetek szövetségével, az úttö­rőszövetséggel, biztosit-e teret érdekeik ki- nyilvánítására? Idézte azt a levelet, amelyet szombati számunkban közöltünk és amelyben az említett kérdések mellett szá­mos más témát is felvetettek. Mint mondot­ta, egyetértenek Grósz Károlynak azzal a megállapításával, hogy egy ifjúsági szerve­zetnek szüksége van pártra, de az MSZMP- nek is szüksége van egy ifjúsági szervezet­re. HERCZIG FERENC (Szekszárd) hoz­zászólását azzal kezdte, neki meg kellene magyaráznia a gyereképek, hogy mi törté­nik ebben az országban, de nem tud ma még választ adni, mert rendezni kell viszo­nyunkat a múltunkkal. Ki kell mondani a vé­leményeket és az igazságot, mert ez az út a cselekvés felé. Egy felnőtt párt szembe tud nézni a múltjával és érett a változtatásra. Ezt követően arról beszélt, hogy a párt­ban sem elkerülhető a szerkezetváltás. Eh­hez azonban át kell gondolni, hogy milyen testületre van szükségünk, mert egy ilyen folyamatban figyelembe kell venni a városi pártbizottságokat is, hiszen nélkülük nem lehet semmit sem megoldani. Herczig Ferenc támogatja azt a folyamatot - mint ki­jelentette hozzászólásában -, amely elve­zet egy politikai szolgáltató típusú pártbi­zottsághoz. De azt is leszögezte, hogy a megtett lépés jelenti a reformot és nem a gondolat. Szabályzásra szükség van, tila­lomfákra nem. Végül olyan garanciarend­szer szükséges, amit a tagság akarata fejez ki. LIPOVSZKY GYULA (Paks) többek kö­zött elmondotta, hogy ő a garanciát nem a jelenlegi struktúra azonnali megváltoztatá­sában, hanem az új testület megfelelő sze­mélyi összetételében látja. Ez a testület az­tán néhány hónap alatt a tagság vélemé- nyénekfigyelembevételével megteremtheti az átalakítás egyéb garanciáit is. A 45 dele­gált pártbizottsági tag státusára utalva tette föl a kérdést: mi ma a fontosabb, a tagság véleményének felrúgásával odavetni a kesztyűt, vagy a változás tagsági vélemé­nyen alapuló továbbvitele? Sokkal több, fontosabb feladatunk van most, mint az ön­magában megoldást nem jelentő azonnali struktúraváltás. (E kérdés körül élénk eszmecsere bon­takozott ki. Döntés közvetlenül a választá­sok előtt született.) DR. LUKÁCS JÓZSEF (Szekszárd) a pedagógusok gondjairól beszélt. Megálla­pította, nem kevés ideje már, hogy alultelje­sítenek, és ez nem a pedagógusok hibája. Meg kell szüntetni a közép- és felsőoktatás maradék elv szerinti dotálását. Sürgős vál­tozást követelt azért is, mert egészséges lelkületű embereket kell nevelni, olyanokat, akik képesek lesznek a jövő Magyarorszá­gában dolgozni. A szekszárdi tanítóképző főiskoláról szólva elmondta, hogy az átla­gos színvonalon dolgozik, aminek a leg­főbb oka az, hogy a kaposvári főiskola ta­gozataként működik. HALMOSI ISTVÁN (Szekszárd), mint mondotta, 56 tagú alapszervezetet képvi­sel, és őket, nyugdíjasokat bántja az a leke­zelő hangvétel, amellyel többen az előtte szólók közül az elmúlt negyven esztendőt illették. Hangsúlyozta, hogy a történelmi eseményeket az adott társadalmi viszo­nyokba helyezve kell vizsgálni. Konkrét példáinak sorát nem fejezhette be, mert is­mét felhangzott az a taps, amely ezúttal nem az elismerő egyetértést jelezte... JÁKLI JÓZSEF (Bölcske) hozzászólá­sa elején megkérte a hallgatóságot, hogy szeretné, ha csendben és türelmesen vé­gighallgatnák és nem tapsolnák ki. El­mondta, hogy a bölcskei termelőszövetke­zetben dolgozik, havi nettó keresete 5400 forint és erre nem büszke, de nincs is elke­seredve. Szerinte Széchenyi egyben fun­damentalista és reformer is volt, így aztán ő most sem fogad el olyan embert, aki csak reformernek mondja magát. Nagy tapsot kapott - kitapsolás helyett - amikor hangsúlyozta, az utóbbi időben azt mondják, hogy a mezőgazdaság és a ne­hézipar teher - ez igaz, mert dolgozni kell benne. A farmergazdaságokról szólva ag­godalmát fejezte ki azért, mert ő már dolgo­zott uraságnál és abból nem kér. VÉKONY ANDOR (Regöly) véleménye szerint olyan program kell, ami nem jelsza­vakból áll, hanem előreviszi ezt az országot. Kifejtette nézeteit az érvényes mezőgazda­sági politikáról, összevetette az ártámoga­tások hazai és nyugati gyakorlatát. Mint mondotta, az szükséges, hogy a szövetke­zetek szövetkezetek legyenek, és azokat ne állami vállalatként kezeljék. DR. PÉTER SZIGFRID, a megyei pártbi­zottság volt első titkára vezetőtársai és a maga nevében köszönetét mondott azok­nak, akik támogatták munkájukat, mert „nélkülük nem tudtunk volna dolgozni”. Vá­laszolt arra is, hogy egyesek megfogal­mazták velük szemben a kritikájukat is, en­nek ellenére dr. Péter Szigfrid úgy érzi, hogy megbízatásuknak mindenkor ember­ségesen és tisztességgel akart elegét ten­ni. Befejezésül cselekvő tenni akarást kí­vánt a pártértekezlet résztvevőinek, a me­gye párttagjainak dr. Péter Szigfrid, a me­gyei pártbizottság leköszönő első titkára. HozzásZÖlásukatírásban adták le: dr. Si­mon János (Madocsa), Sifter József (Szek­szárd), Halmai László (Dombóvár) és Renczes László (Szekszárd). A vitában elhangzott jó néhány kérdésre tért vissza és foglalt állást ezt követően a pártértekezlet. Gyakran emelkedtek a ma­gasba a szavazásra jogosító piros papírla­pok és nem volt dolguk a szavazatszámlá­lóknak, olyan egységes volt az álláspont. Mely kérdésekben? Hívják össze még ebben az évben az MSZMP XIV. kongresz- szusát, a helyhatósági- és országgyűlési választásokra ezt követően kerüljön sor. Pártkongresszust ne ötévenként, hanem 2-3 évenként tartsanak, országos pártérte­kezletet pedig szükség szerint. Évente le­gyen városi és megyei pártértekezlet. Ab­ban is mindenki egyetértett, hogy a Köz­ponti Bizottság tagjait és vezetőit ezután csak a párttagságot megkérdezve, demok­ratikusan választhassák. A pártértekezlet résztvevői egyhangúlag azonosultak azzal az állásponttal is, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásáért felelősöket meg kell találni, és kimondták: nem vállal­nak politikai közösséget ezekkel az embe­rekkel. A párt vagyoni helyzetét is tisztázni kell. Adja át a párt a tanácsoknak azokat a létesítményeket, melyeket nem a párt épí­tett, gazdálkodjanak velük ők. Elfogadták azt is, hogy a Politikai Bizottság hozza nyil­vánosságra az 1989. április 19-ei, a gazda­sági szükségállapot bevezetésével foglal­kozó ülésének teljes anyagát. Hasonlóan szavaztak arról is, hogy a párttörvény vitáját tovább kell folytatni, módot adva minden érdekelt véleményének kifejtésére. Dekla­rálta a pártértekezlet azt is, hogy a párt az if­júsági szervezet megyei szövetségével stratégiai szövetséget alakít ki. Az oktatással is több hozzászóló foglal­kozott. Javaslataik közül három kérdésben foglalt állást a pártértekezlet: az ország- gyűlés vizsgálja felül és módosítsa az okta­tásról szóló 1985. évi I. törvényt, a költség- vetésben növeljék az oktatásra fordítható pénzeszközöket, a megyei tanács pedig vizsgálja felül az iskolák körzetesítéséről hozott határozatát. Azokon a kistelepülése­ken, ahol a feltételek adottak, állítsák vissza a korábbi helyzetet. Egyetértettek a küldöt­tek azzal a javaslattal is, hogy állapítsák meg a nyugdíjak felső határát, csökkent­sék az indokolatlanul magas nyugdíjakat, és az ebből származó összeget az ala­csony nyugdíjak növelésére, értékének megőrzésére fordítsák. A választás Ezután már több dolga akadt a szavazat- számláló bizottság tagjainak, mert a pártér­tekezletnek a választások előtt döntenie kellett abban, hány tagú és milyen szerke­zetű pártbizottságot fogad el. A délelőtt fél tíztől zajló vita, a paksi és a szekszárdi kül­döttek „röplapjai” jóvoltából több változat volt Cserép Imre levezető elnök kezében. Az egyik variáció szerint csak egy testüle­tet, a másik szerint pártbizottságot és vég­rehajtó bizottságot is kell választani. Ez a kérdés viszonylag könnyen eldőlt: a pártér­tekezlet résztvevőinek többsége az előbbi mellett szavazott. Abban is egyetértettek, hogy a majdan megválasztandó tisztségvi­selők döntsék el, főállásban, vagy társadal­mi megbízatásként látják el feladataikat. Jöhetett a következő kérdés, hány tagú legyen a pártbizottság? Három alternatíva kínálkozott: a tisztségviselőkkel együtt 65 fős pártbizottság, vagy a 45 delegált tudo­másulvétele, kiegészítve az első titkárral és a három titkárral, végül egy kis létszámú, operatív, körülbelül 25 fős testület, amelybe a városi, nagyközségi és intézményi pártbi­zottságok május 20-ig meghatározott szá­mú képviselőt delegálnának. Többen szól­tak mindegyik elképzelés mellett és ellen, jó néhányan arról - és ezt szavazta meg a pártértekezlet -, hogy a már delegáltakat tudomásul kell venni. Ezután csak az a kér­dés maradt, kiegészítsék-e 65 főre a testü­letet, vagy sem. Végül a piros kártyák több­sége a 65 fős pártbizottság mellett emelke­dett a magasba. Bejelentette az elnök, zárt ülés követke­zik, ahol megválasztják az első titkárt, a tit­károkat és a pártbizottság tagjait. Mint is­meretes - hiszen a jelölést előkészítő bi­zottság a teljes nyilvánosság előtt adott számot a jelöltekről - minden poszton töb­bes jelölés volt. Ketten „indultak” az első titkárnak jelöl­tek között: dr. Jánosi György és Lipovszky Gyula. Nagy taps köszöntötte az egyfordu­lós titkos szavazással megválasztott új első titkárt: dr. Jánosi Györgyöt. A titkárok szavazólapjára öt jelölt került fel: Lipovszky Gyula, Fiáth Attila, dr. Gazdag László, Herczig Ferenc és a pártértekezlet napján javasolt dr. Kiss József. Merk Jánost továbbra sem javasolta a jelölőbizottság és ezzel a zárt ülés résztvevői is egyetértettek. A szavazás eredményt hozott már az első fordulóban: a megyei pártbizottság titkárai dr. Gazdag László, Herczig Ferenc és Lipovszky Gyula lettek. A pártbizottság tagjainak jelölését meg­előzően elfogadták, hogy a Tolna Megyei If­júsági Szervezetek Szövetsége kapjon há­rom delegálási jogot a testületbe. A szava­zólapra került 24 jelölt közül 15 testületi ta­got választottak, mégpedig ez is egy fordu­lóban sikerült. Arról is döntöttek, hogy a megválasztott pártbizottság és a tisztségvi­selők mandátuma a XIV. kongresszussal összefüggő pártértekezletig szól. A pártbi­zottság a két pártértekezlet között a tiszt­ségviselőket és a pártértekezleten megvá­lasztott testületi tagokat illetően csak saját kérésükre történő felmentésében dönthet, behivási joga nincs. A delegáltakat a külső pártszerv, vagy pártszervezet hívhatja vissza, mentheti fel és delegálhat másokat. Fegyelmi bizottságot nem választottak a pártértkezleten, mivel úgy döntöttek, min­den közvetlen megyei irányítású városi, nagyközségi és intézményi pártbizottság egy-egy delegáltjából álljon össze a bizott­ság, az elnöki tisztet pedig felváltva töltsék be. A választás hosszú szünetekkel is járt, míg a szavazatokat összeszámlálták. Az egyikben felfüggesztették a zárt ülést, „be­jött” a televízió, és a meghívottak is tanúi le­hettek annak, amikora pártértekezlet a Tol­na Megyei Ellenzéki Kerekasztal - koráb­ban lapunkban megjelent - 12 pontjáról foglalt állást, bizonyítva a párbeszéd, az együttműködés szándékát. Közeledett az éjfél, eléggé fáradtak vol­tak a küldöttek, felelősen programot készí­teni a XIV. kongresszusig nehezen lehetett volna. Ezért elfogadták azt az indítványt, hogy az új pártbizottság két héten belül tartsa meg programalkotó ülését, a Tolna Megyei Népújságban jelenjen meg ez a ja­vaslat, a párttagok és minden érdeklődő mondhasson véleményt, majd a véglegesí­tett program kerüljön nyilvánosságra. Dr. Jánosi György első titkár zárszavá­ban megköszönte a megválasztott tiszt­ségviselők és testületi tagok nevében a bi­zalmat. Szólt arról is, hogy a pártértekezlet és az azt megelőző találkozások módot ad­tak arra, hogy elmondják, miként gondol­kodnak a pártról, mit tudnak vállalni és mit tudnak kínálni. Ennek is köszönhető, hogy a pártértekezlet programok mellett döntött és ehhez rendelte a választást. Hisznek ab­ban, megvalósítják mindazt, amit program­jaikban elmondtak és ha kitérők lesznek is, azok nem kerülnek ellentmondásba ere­deti elképzeléseikkel. Az első titkár megköszönte a pártérte­kezlet nevében is az előző vezetés munká­ját. Voltak olyan vezetők - mondotta -, akik a politikai hatalmat tisztességtelen célokra használták fel. Tőlük számon kell kérni. > (Folytatás a 4. oldalon.) Nyílt levél az MSZMP Központi Bizottságának Tisztelt Központi Bizottság! Tolna megye párttagsága 1989. április 29-én megyei pártértekezletet tartott, melyen a jelenlegi politikai helyzetet elemezve arra a megállapításra jutott, hogy 1989. nyarán elkerülhetetlen az MSZMP kongresszusának összehívása. A pártértekezlet küldöttei ennek konkrét indokait a következőkben látják: 1. Az elmúlt időszakban olymértékben felerősödött a párt belső polarizálódá­sa, hogy a reformfolyamatokkal kapcsolatos álláspontok további eltávolodása a pártszakadás veszélyével jár. Ez a választásokat megelőző időszakban rendkí­vül súlyos következményeket vonhat maga után, mert a pártszakadással együtt­járó lemorzsolódással a mozgalom elveszítené tömegbázisát, s az önálló párttá szerveződött pólusok csak a kudarc biztos esélyével vehetnének részt a válasz­tási küzdelmekben. Ezt a folyamatot csak a pártkongresszus összehívása aka­dályozhatja meg, mely jó lehetőséget ad az eröarányok felmérésére, az állás­pontok ütköztetésére és esetleges közelítésére. 2. Az 1988. májusi pártértekezlet óta bebizonyosodott, hogy a párt mozgalmi jellegének erősítése, az alapszervezetek önállóságának biztosítása és a helyi kezdeményezések támogatása a jelenlegi szervezeti-irányítási struktúra keretei közt nem valósítható meg. Az a bürokratikus elemekkel telített szervezeti hie­rarchia, amely a párt belső életét szabályozza, alkalmatlan a mozgalmi jelleg ki­bontakoztatására, mert alulról nem, vagy csak nehezen járható út. így a további fejlődés érdekében elkerülhetetlen a közbülső irányítási szintek (nagyközségi, városi, megyei bizottságok) struktúrális átalakítása, amelynek tartalmi és szer­vezeti szabályzatbeli konzekvenciát egy pártkongresszusnak kell végiggondol­nia. 3. A helyi és országos választásokat megelőző időszakban az MSZMP számá­ra kulcsfontosságú kérdés választási programjának, stratégiájának és agitá- ciós-propaganda tevékenységének átgondolása. Ez a feladat a párttagság egészét érinti, így az ezzel kapcsolatos programok kidolgozását nem egy kibővített KB-ülésnek, hanem a pártkongresszusnak kell elvégeznie. 4. Végül Tolna megye párttagsága sajnálattal vette tudomásul, hogy a Köz­ponti Bizottság a Politikai Bizottság személyi összetételének megújításakor nem vette figyelembe a párttagok többségének véleményét. Úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi helyzetben - amikor felgyorsulnak a politikai intézményrendszer reformjának folyamatai és egyre bonyolultabbá válnak a po­litikai viszonyok - egy ilyen kulcsfontosságú kérdésben a tájékozódást és infor­málódást nem lehet egy viszonylag szűk körre korlátozni. Az új politikai helyzet­nek megfelelő személyi feltételeket egy pártkongresszusnak kell megteremte­ni, mely a párttagság széles tömegének véleményét tükrözi és közvetíti. Mindezek figyelembevételével kérjük a pártkongresszus összehívását, s java­soljuk, hogy a kongresszus az alábbi napirendeket tárgyalja meg: 1. A párt választási programjának és koncepciójának kialakítása. 2. A párt szervezeti felépítésének megújítása - szervezeti szabályzat módosí­tása. 3. Személyi kérdések. Szekszárd, 1989. április 29. Lukács János -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents