Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám
1989. május 23. NÉPÚJSÁG 3 Noszta Igia tábor Vá ra Ijá n Itt mindenki jól érzi magát „Igazi” sárközi lakodalmas - nagy a vigasság 1980-ban nyitotta meg'először kapuját Váralján a krónikus betegségekben szenvedő gyerekek tábora. Hogyan is történt ez? - kérdezzük Savanya Gézánét, a Vöröskereszt Tolna Megyei Vezetőségének titkárát.- Akkoriban felmértük, hogy a krónikus betegségekben szenvedő gyerekeknek, gondolok itt vesebeteg, szívbeteg, mozgássérült, epilepsziás betegekre, nem tudtak táborozási körülményeket biztosítani.- Az eredeti elképzelés az volt, hogy a Vöröskereszt hozzájárul egy ilyen tábor építési költségeihez - folytatta Savanya Gézáné. - Az akció során elég szép összeg gyűlt össze közadakozásból, de maga az építés menetközben meghiúsult, így a pénzt egy már meglévő tábor átalakítására, erre a célra alkalmassá tevésére fordítottuk: a váraljai ifjúsági és üdültető táborban több mint egymillió forintot szántunk az utak és a speciális fürdőmedence kiépítésére, ami lehetővé tette, hogy mozgássérült gyerekek is táborozhassanak, fürdőzhessenek itt. Az első időszakban Váraljára a 10 és 14 év közötti gyerekeket vittük, de sok tizennégy éven felülj, krónikus megbetegedésben szenvedő fiatalról tudtuk, hogy még sosem volt táborban, ezért a sötétvölgyi úttörőtábort is átalakítottuk a számukra. Az idén június 19. és 25. között jubileumi táborozásra várjuk az elmúlt tíz esztendő táborozóit: szeretnénk, ha ebben az emléktáborban ismét összetalálkoznának, együtt lehetnének, hogy felidézhessük közös emlékeinket, örömeinket. De azok is jöhetnek, akik még nem voltak‘Váralján... Az idei táborozás részvételi díja fejenként 700 forint; eddig legtöbb 450 forintba került az egyhetes ott-tartózkodás a gyerekeknek, de minthogy időközben komoly. anyagi nehézségek adódtak, úgy kell tekintenünk, hogy a hétszáz forintos hozzájárulás a tényleges költségekhez viszonyítva tulajdonképpen kevés... A részvételi díj befizetésének határideje május 28., az összeget rózsaszínű postautalványon kell befizetni a Vöröskereszt Tolna Megyei Vezetősége címére (7100 Szek- szárd, Bezerédj u. 2.). Itt a jelentkezők részletes felvilágosítást tartalmazó tájékoztatót kapnak a táborozásról. Telefonon is lehet érdeklődni, számunk 11-238.- Mit kell tudniuk a szülőknek?- Azt, hogy a táborban állandó orvosi felügyelet van, az orvosokon kívül az ápolónők, védőnők, pedagógusok biztosítják a szakszerű ellátást.' DOMOKOS ESZTER Amiben egyetérthetünk az MFT-vel Berényi Ferenc a gazdaságban teremtene rendet Berényi Ferenc (Folytatás az 1. oldalról.) A Münnich Ferenc Társaság (MFT) jelenleg hozzávetőlegesen 12 ezer tagot számlái, de „naponta gyarapszik” - jegyezte meg az ügyvezető titkár. Főképpen értelmiségieket tömörít, köztük akadémikusokat, egyetemi tanárokat, kandidátusokat. Az MFT alapítói valóban idős emberek, jórészt olyanok, akik még az 1956-os „ellenforradalom” alatt ismerték meg egymást. A névválasztásnak egyszerű oka van, ugyanis mint Berényi Ferenc kifejtette, „Münnich Ferenc élete az emberekért való együttműködést szolgálta”. A társaság tagjai a Rákosi-kor- szakot „elfogadhatatlannak” tekintik, s természetszerűleg támogatják a reformokat. Az MFT nem része az MSZMP-nek, bár közülük mintegy 70 százalékra tehető a párttagok száma. „Mi nem a pártot szolgáljuk elsősorban, bár törekszünk az együttműködésre. Kritikus álláspontot képviselünk, valljuk a szocializmus eszméjét, annak ellenére,- hogy az a világon eddig még sehol sem valósult meg” - vázolta a társaság programjának egyik fon: tos összetevőjét Berényi Ferenc, s ezzel gyakorlatilag olyan vita vette kezdetét, mely a program végeztével sem zárult le megnyugtatóan. Mit nevez ön szocializmusnak? - szegezte az orvosklub vezetője, dr. Ternák Gábor a kérdést Berényi Ferencnek, aki Marx és Engels megfogalmazásait idézte: „azt a rendszert, ahol az ember az embert nem zsákmányolja ki, s ahol megvalósul idővel az osztály nélküli társadalom”. Mint várható volt, ez a fajta általánosságokban mozgó válasz egyáltalán nem találkozott a jelenlévők egyöntetű helyeslésével. Mit tenne, ha ön lenne a miniszterelnök? - hangzott egy másik - meglehetősen történelmietlen, de ez esetben mégis jól ülő - tudakozódás. Mindenekelőtt a gazdaságban kellene rendet teremteni - vélekedett a meghívott. Az országban a középvezetőktől nagyon sok függ. Az üzemekben, a vállalatoknál nem reménytelen bizonyos pozitív fordulat elérése, ehhez egyebek mellett meg kell szabadulni azoktól, akikre semmi szükség. Az MSZMP vezetői gyakrabban menjenek ki a „tömegek közé” - hívta fel a figyelmet Berényi Ferenc egy alapjában véve megszívlelhető óhajra. „Nem a szocializmus bukott meg két alkalommal is Magyarországon, hanem a vezetés. Ugyanakkor messzebb vagyunk a kapitalizmustól, mint a szocializmustól.” Ez utóbbi megállapítások ismét alkalmat adtak a nézetek heves ütközésére. A Berényi Ferenc által a politikai palettán a balközépre sorolt Münnich Ferenc Társaság mindenesetre elfogadja a többpártrendszert, sőt, a radikális reformer hírében álló Pozsgay Imrét és Nyers Rezsőt is magától értetődően „elvtársának tekinti”, hiszen „mindketten tagjai a Központi Bizottságnak”. Végezetül Berényi Ferenc így zárta mondandóját: „Felnőtt egy új nemzedék. Ha emberi módon közeledünk egymáshoz, akkor a viták eredményre vezetnek.” Ebben minden bizonnyal egyetérthetünk.- szá - gk Alapszervezeti Tájékoztató Összeállítás az alternatív politikai szervezetekről és mozgalmakról Az Alapszervezeti Tájékoztatónak, az MSZMP Központi Bizottsága kiadványának két újabb száma jelent meg. A 10-es számban az MSZMP KB Társadalompolitikai Osztálya által készített összeállítás olvasható a fontosabb országos alternatív szervezetekről és pártmozgalmakról. Ez elsősorban dokumentumok, nyilvános fórumokon elhangzott megnyilatkozások alapján készült, s a legtöbb szervezet esetében igyekszik annak rövid történetét is bemutatni. Az alternativ szervezetek „önfényképeiből” összeállított válogatás nem tűzte feladatául a tartalmi értékelést azokban az esetekben sem, amikor az MSZMP számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan véleményeket, álláspontokat idéz. A fejezetekbe sorolás célja sem a minősítés, csupán a nagyszámú szervezet könnyebb áttekintését szolgálja. A kiadók az összeállítás közreadásával azt kívánták elősegíteni, hogy az alapszervezetek és a párttagok jobban megismerjék az új politikai szerveződések fő törekvéseit, és ennek birtokában képviseljék az MSZMP álláspontját. A 11-es számú tájékoztató az MSZMP Központi Bizottsága 1989. március 29-i ülésén elhangzottakat, az ott elfogadott dokumentumokat ismerteti. így közli Be- recz János előadói beszédét, vitaösszefoglalóját. Ugyancsak közread három állásfoglalást: a politikai nyilvánosságról és a tájékoztatási törvény politikai irányelveiről; a párt sajtópolitikájának elveiről és a pártsajtó fejlesztéséről: a politikai rendszer reformjának néhány időszerű kérdéséről. Ugyancsak ebben a számban olvasható Lukács János előterjesztése a politikai rendszer reformjának vitájáról és Lukács György Alapítvány létrehozásáról szóló határozat. Burgonyaecet Münchenben (NSZK) burgonyából ecetet készítenek, s ez - készítőik szerint - a lehető legegészségesebb ecetfajta, mert benne négyszer annyi kálium és kétszer annyi magnézium van, mint a szokásos bor-vagy gyümölcsecetben. Minthogy egyre több ember szenved olyan betegségben, amelyet éppen ennek a két elemnek a hiánya okoz, a burgonyaecet nagy fontosságúvá válhat. . A magnézium az érelmeszesedés ellen hat, s véd a szívinfarktus ellen, míg a kálium jó vízhajtó. Az újfajta ecetet burgonyaalkoholból és frissen préselt burgonyaléből készítik. Egy kilogramm burgonyából egy liter ecet lesz. Az NSZK-ban egyelőre főképp csak az úgynevezett bioboltokban kapható. Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 20. Akkor eszembe se jutott, de nagyon valószínű, hogy a jelenlévők mind azt gondolták, magamra célzok a választásnál. Végtére én is agronómus voltam. Belátom, hogy ez esetleg nem hangzik túlságosan őszintén, de teljesen kiment a fejemből. Gáspár József, a kovácsmester, tüstént rávágta:- Nos, legyen akkor maga! Innen már szó szerint idézem az elhangzottakat. > A fejemet ráztam:- Nem lesz az jó! Hiszen nekem a munkaköröm se olyan, hogy ismerhetném az embereket... Mire Gáspár:- De az emberek ismerik magát! És beírták a nevemet a jelöltek lajstromába. Titkos szavazás volt. Elég annyi, hogy a jelölteket kivétel nélkül megválasztották. Egyikünk se kapott hétnél több ellen- szavazatot, én, ha jól emlékszem, ötöt. A végleges munkástanács tagjai között akadt nem egy, aki a jelölőbizottságnak is tagja volt. Ez Csordás Tivadart, a gúnyolódó természetű mezőgazdászt, tüstént arra a megjegyzésre vezette, hogy:- Na, jól megválasztottátok saját magatokat! Ez, ebben a formában, természetesen nem volt igaz. Az azonban tagadhatatlan, hogy ilyen kis közösségben (tán másfél száz ember volt jelen) a legépelt szavazócéduláknak van bizonyos véleményt befolyásoló hatása. Az emberek egy része szívesebben fogadja el a kész lajstromot, semmint hogy új nevek kiagyalásán törje a fejét. Választani azonban tagadhatatlanul az egész közösség választott, a rendeletet betű szerint betartottuk és Így voltaképpen ettől a pillanattól kezdődött az én (ma már joggal ostobának mondható) magánháborúm a jogszabályok érdekében. Ennek utóbb nem egy roppant kellemetlen következménye született. A hazatért igazgató a megválasztott munkástanácsot egész egyszerűen nem ismerte el. Ehhez szikrányi joga sem volt, kérdés azonban, hogy az akkori posztforradalmi helyzetben helyesen tettük, tettem-e, hogy ilyen felettébb polgári módon töprengtem a jog és a jogtalanság részletkérdésein. Bácskai olyasféle embereket szeretett volna a munkástanácsban látni, akik engedelmes kiszolgálói az igazgatói akaratnak, nem ellenőrzői, hanem erősítői az ő tevékenységének. Kétségtelen, hogy a mi együttesünk nem volt ilyen, de az is kétségtelen, hogy egyikünk se akadályozta volna Bácskait abban, hogy akár holta napjáig igazgatóskodjon - tisztességesen. Akkoriban hirlett először, hogy a gépállomások önelszámoló egységek lesznek, és Mervelán - akiből munkástanácselnök lett - tele volt jobbnál jobb ötletekkel, hogyan lehetne a miénket a lehető legjövedelmezőbbé tenni. Az igazgató azonban leveleket váltott „az állítólagos munkástanács” elnökével és ezzel sikerült annyira felpaprikáznia a hangulatot, hogy békés összedolgozásról immár szó se lehetett. Azt hiszem, ez volt a célja. Be akarta bizonyítani, hogy amíg az ö egyszemélyes vezetése irányította a gépállomást, addig tisztességesen haladt a munka, most azonban minden felborult. Ez nem sikerült. Hosszú távon azonban sikerült kitörnie a tulajdon nyakát is, másfél évvel azután, hogy az enyémet már kitörte. A felzúdult munkástanács kérte a minisztériumtól az igazgató leváltását. Szabályosan a minisztériumtól kérte, egy hosszú beadványban, melyet én fogalmaztam ugyan, de amihez az utolsó betűig a dolgozók szolgáltatták az adatokat. Itt döbbentem rá először, hogy milyen kísérteties alapossággal számon tart a nép emlékezete mindent. Nem volt olyan aprócska sikkasztás és szabálytalanság, melyre ne tudtak volna hiteles tanúkat állítani. A legélesebb vád az volt, hogy a legutóbbi nagy nyári árvíz idején Bácskai összegyűjtötte ugyan az árvízkárosultak segélyezésére szánt több ezer forintot, ezt azonban hónapokig a saját zsebében tartotta és csak nagysokára fizette be az előírt számlára. A tucatnyinál több pontban felsorakoztatott kifogások két-három igazgató leváltásához is elégségesek voltak. (Folytatása következik.) Kakasdról eljött Fábián Ágostonná, „Mári néni” mesét mondani...
