Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám

II. évfolyam, 18. szám 1989. május 20. SbÉÉÉÉ Generációváltás Pálfán Borzongással vegyes kíváncsisággal nézek kö­rül a kórtermekben, foglalkoztató helyiségekben. Betegnek, egészségesnek látszó alakokat, lekötö­zött kézzel fekvő vagy szabadon járkáló gyereke­ket, felnőtteket látok. Fura érzések kavarognak bennem.- Kívülállónak szokatlan, felkavaró látvány ez, de mi nap mint nap itt élünk, dolgozunk közöttük, próbáljuk elviselhetővé tenni az életet számukra - mondja Bakonyi Józsefné, a pálfai Állami Gyer­mekotthon vezető nővére. - Két, hároméves kor­ban kerülnek ide azok a gyerekek a csecsemő­gondozóktól, akiket értelmi fogyatékosnak ítéltek. A továbbiakban mi foglalkozunk velük, és próbál­juk megtanítani őket mindarra, amit csak képesek befogadni, elsajátítani.- Képességeikben persze óriási eltérések van­nak. Egy részük megtanítható az életvitel alapvető dolgaira gyógypedagógiai módszerekkel, és fel­nőttként szociális foglalkoztatókban munkavég­zésre is képesek lesznek, de ez a kisebbik há­nyad. Nagyobb részük középsúlyos, vagy súlyos értelmi fogyatékos, képezhetetlen, esetleg örökre ágyhoz kötött, az alapvető életfunkciók koordiná­lására sem képes, egész életében gondozni, ápol­ni kell.- Bármennyire furcsa, ezeket a gyerekeket, minden fogyatékosságuk vagy első látásra talán visszataszító voltuk ellenére sajátjainkként szeret­jük. Nevelésük - ha nem is túl gyakran - azért ad sikerélményt is. Más persze a sikerélmény itt, mint normális gyerekek esetében. Mi annak örülünk, ha egy képezhetetlen diagnózissal érkező kisgyere­ket évekig tartó kemény munkával meg tudunk ta­nítani a szobatisztaságra, a beszédre, az önálló evésre, járásra.- Eddig egyetlen olyan esetünk volt, aki ebből az intézetből kikerült a nagybetűs életbe. Az iskola ta­nárai bejártak ide tanítani őt, és elvégezte a nyolc osztályt. Ma Szekszárdon él, megnősült, portás­ként dolgozik és tartja a kapcsolatot veltfhk. Sok a túlkoros gondozott- Elvileg 18 éves korig maradhatnának itt a gye­rekek - mondja dr. Gellért Ádám, az intézet igaz­gatója. - Ezután egy részük, azok, akiket sikerült itt megtanítanunk egyszerűbb munkaműveletekre - foglalkoztató intézetekbe kerülnének dolgozni. A többi gondozottunkat pedig, akik képezhetetlen- nek bizonyultak, speciális szociális otthonokban kellene elhelyezni. Azért a feltételes mód, mert ke­vés a férőhely a szociális otthonokban, foglalkoz­tatókban, így a gyerekeink nagy része itt marad 18 éves kora után is. Ma már ott tartunk, hogy a_190 gondozottból 103 túlkoros. - Egyébként lassan csökken a gondozottak száma. A 60-as évek kö­zepén, amikor kialakult a mai formájában ez az épületegyüttes, 315 ággyal üzemeltünk. Akkori­ban az országnak szinte minden részéből kerültek ide beutaltak, ma már többnyire Tolnából. De azért vannak még itt jócskán más megyebeliek is.- Elképzelhető, hogy a jövő évtől szociális ott­hon leszünk. Ennek nem nagyon örülüpk, hiszen a gyerekekkel való foglalkozás azért könnyebb, több örömet, sikert nyújt, mint a felnőtt értelmi fo­gyatékosok gondozása. Egyébként nagyon jól együtt él a falu és az intézet. A pálfai asszonyoknak szinte az egyedüli munkalehetőség. Nehéz, áldo­zatos, gyakran embert próbáló munka ez - termé­szetesen három műszakban -, de bizony ezekben a családokban előfordul, hogy az asszony na­gyobb fizetést tesz le az asztalra, mint a tsz-ben dolgozó férj. Nem kevésbé meghatározó az intézet ■ számára az itteni munkaerő, hiszen egy ilyen eldü- gott helyre, ilyen munkára szinte lehetetlen kvalifi­kált embereket - például gyógypedagógust - ta­lálni. Az utánpótlást csak helyben tudjuk megolda­ni: az itt rendezett tanfolyamokon már 68 gondo­zónőnk szerzett szakképesítést. Fiatal vezetők a falu élén A foglalkoztatási helyzetről á tanácsházán érdek­lődöm.- Mintegy 900 a munkaképes felnőtt az 1800 lako­sú Pálfán, és ebből 600-an rendelkeznek munkavi­szonnyal - sorolja az adatokat Balogh László ta­nácselnök. - Körülbelül 200-an dolgoznak a gyer­mekotthonban, 200-an a tsz-ben, 100-an egyéb in­tézményekben: az iskolában, a tanácson, a boltok­ban. Jelentős az ingázók száma is, akik elsősorban az atomerőműbe járnak dolgozni. Van Pálfán egy 20- 25 fős munkanélküli réteg is, ezek az emberek alkal­mi munkából élnek, alacsony szakképzettségük miatt sem tudnak elhelyezkedni. Közben az újságíró érkeztének hírére egyre töb­ben jönnek és kapcsolódnak be a beszélgetésbe. Meglep, hogy a falu vezetése milyen fiatal. Vinklár László községi MSZMP-titkár, az általános iskola ta­nára, Lakos Gyula, a tsz elnöke, de Balogh László is 40 alatti. Ez nyilván segíti az együttműködést, össz­hangot.- Nálunk már megtörtént a vezetésben a generá­cióváltás, átvettük a hatalmat - folytatja mosolyogva a tanácselnök. - Meg is van az összhang közöttünk, és azt hiszem, hogy ez a falunak mindenképpen jó. Felgyorsultak az események az utóbbi időben, már látszik némi eredménye a munkánknak. A régi veze­tést természetesen nem akarjuk bírálni, megtagadni, de a mai világban korszerűbb módszerek, dinamiku­sabb vezetők kellenek, hogy előrelépjünk.- Nem vállalkozunk tűzoltómunkára, csak pers­pektivikus, reálisan megvalósítható feladatokat tű­zünk célul. Inkább kevesebbet vállalunk, de az bizto­san meglegyen és jól működjön. A pénzhiány persze itt is korlátozza a mozgásteret, de ezt azért ellensú­lyozhatja a tenni akarás. Biztató eredmények- De lássunk néhány konkrétumot, amiben már előreléptünk. A falu régi vágyát és jogos igényét sike­rül hamarosan megvalósítanunk egy ABC-áruház formájában . Egy betéti társaságot tudtunk összehoz­ni, amely a 6,8 milliós beruházást finanszírozza. A tsz 2,1 millióval, a tanács 800 ezerrel szállt be. Március elején kezdődött az építkezés és augusztus 20-án át akarjuk adni. A szokatlan gyorsaság titka a jó szerve­zés és a helyesen megválasztott kivitelező, aki ese­tünkben a dombóvári Domép Kisszövetkezet.- Ehhez kapcsolódóan feltétlenül el kell mondani, hogy öt munkanélkülit alkalmazunk az építkezése­ken közhasznú munka keretében. Az állam adja a bérköltségek 70 százalékát, a többit mi. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen hasznos, hiszen így a közös­ség számára, javára végeznek munkát.- Elkezdtük a tornaterem építését is, és ebben az évben 4 milliót költünk rá, de úgy néz ki, hogy csak jö­vőre tudjuk befejezni. A10 milliós épülethez szüksé­ges többi pénz előteremtésére egyelőre csak elkép­zeléseink vannak, az anyagi források még bizonyta­lanok. Pedig ez is egy fontos ügy, hiszen 200 gyerek várja már türelmetlenül. Egyébként a gyerekeink na­gyon jó sporteredményeket értei el már eddig is. A néhány éve padlóra került sportegyesületet átszer­veztük, és most a megyei bajnokságban igen jól sze­repel a focicsapat. A színvonalas sport sok pénzbe kerül, hiszen pálya kell, öltözők, fürdők, sportszerek. Bele is kezdtünk egy kétmilliós beruházásba és a nyáron átadjuk a sportcentrumot. Tanácsi pénzből 750 ezret költöttünk, a többi a tsz-től és a lakossá­gi társadalmi munkából jött össze.- A nehézségek nagyok, a lehetőségek kicsik, de tenni mindig lehet és kell is. Aki akar, az talál ér­telmes célt, tennivalót, és erre a többi embert is mozgósítani tudja. Ehhez persze nyíltság, állandó tájékoztatás, jó kontaktus, párbeszéd kell a faluval. Ezért havonta közösségi tájékoztatót adunk ki, amiből az em­berek tudomást szerezhetnek közös dolgainkról. Békés egymás melleit élés- Azt hiszem, érdemes megemlíteni a pálfai ci­gányság ügyét - szól közbe Németh Miklósné, az iskola igazgatója. - Az átlagnál magasabb, 15-16 százalékos a cigányok aránya a faluban. A hetve­nes évektől a faluszéli putrikból - persze anyagi támogatással - fokozatosan betelepültek a ma­gyar lakosság közé elszórtan, és ma a többségük rendezett anyagi körülmények között él. Az iskolá­ban még nagyobb, 25 százalékos a cigánygyere­kek aránya, és nincs velük több gond, mint a töb­biekkel, 20 éves tudatos küzdelem eredménye ez a jó együttélés. Sajnos nem mindenhol ilyen a helyzet. A jófejű cigánygyerekek nem egyszer azért hagyják abba a továbbtanulást, mert például a kol­légiumban nem tudják elviselni az önérzetüket sértő cigányellenes légkört, amihez itt nem szok­tak hozzá.- Azt hiszem, a cigányok sorsának rendeződé­sében fontos szerepe volt annak, hogy a tsz-ben mindig találtak állandó munkát - szól a fiatal tsz- elnök, aki nemrég vette át apjától, Lakos Józseftől ezt a tisztet.- Egyébként is mindenben - régen is és ma is - segít a tsz a falunak. Most különösen jó az együtt­működés. De hát nem is lehet ez másként, hiszen a világtól eléggé elzártan élünk, céljaink csak közö­sek lehetnek. Szerencsére az esztelen gazdaságirányítás el­lenére még viszonylag stabil a gazdálkodásunk, beruházásokra is futja. Talán furcsa, hogy beruhá­zunk most, amikor erre semmi sem ösztönöz, de nekünk gondolnunk kell a jövőre is. Mert egyszer vége kell szakadjon a tsz-ek nyú- zásának, az értelmetlen, ésszerűtlen beavatkozá­soknak, a kistelepülések hátrányos megkülön­böztetésének. És akkor nagyon megbánnánk, ha most a legki­sebb lehetőséget is elmulasztanánk a kényelmes önsajnáló kivárás légkörében. ÁRKI ATTILA A régóta várt ABC szinte hihetetlen gyorsasággal épül Gyönyörű kézimunkákat készítenek az ügyesebb kezű gondozottak

Next

/
Thumbnails
Contents