Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám

2 - TOLNATAJ 1989. május 20. „Nagy munkával vetett ágy...” Megyénk nevezetességei 1819-ben- Még jól emlékszem arra a közelmúlt­ban lezajlott beszélgetésünkre, melyben erőteljesen kifogásoltál egyes - nevezzük így - átgondolatlan jogszabályokat. Töb­bek között azokat, amelyek országszerte néhány KISZ-szervezetet arra kényszerí­tettek, hogy a közvélemény előtt nem túl népszerű módon bonyplítsanak le bizo­nyos - százforintos - vagyonátutalási ügyleteket. Figyelemreméltó álláspont ez dr. Galambos Károly jogásztól, a szek­szárdi munkaügyi bíróság elnökétől, mi­vel a hagyományos vélekedés szerint ilyen pozícióban sokkal inkább a mundér becsületét illene védened...- Szerintem meg éppen a bíróságok­nak, illetve az ilyen munkahelyen dolgo­zó személyeknek kellene rámutatniuk a jogalkotásban fellelhető fogyatékossá­gokra. Mindeddig ugyanis azalkotmány- jogi tanács nem teljesítette azokat a fel­adatokat, melyek megvalósítása érdeké­ben ezt a szervet létrehozták. I- A KISZ-ingatlanok átruházásáról vi- szont bizonyára nincs ilyen elmarasztaló véleményed.- Ami ezt a kérdést illeti: tulajdonkép- pen arról van szó, hogy érvényesült az az alapvető polgári törvénykönyvbeli ren­delkezés, melynek értelmében valaki nem szerezhet több jogot, mint amennyi a jogelődjét megillette. Nyilvánvalóan, ha a társadalmi szervezetek - mint jelen esetben a KISZ - csak kezelői jogosít­vánnyal rendelkeznek, akkor nem sze­rezhetnek tulajdonjogot. Lényegében ezt az elvet törte át a földről szóló törvény, s ennek ide vonatkozó rendelkezéseit le­hetett alkalmazni.- A megyei KISZ-bizottság javára. Nem titok ugyanis, hogy az ifjúsági szervezet vagyonátmentési akciójában is szerepet vállaltál hasznos javaslataiddal. Mint is­meretes, a törvény betűjével egyáltalán nem álltak ellentétben a történtek. Néhá- nyan azonban felvetették a kérdés etikai hátterét.- Tőlem mint jogásztól kért az akkori megyei KISZ-bizottság tanácsot, mégpe­dig azt követően, hogy megkereste őket a KISZ Központi Bizottsága. A tárgyalá­sok folyamán a KISZ KB felvetette, hogy átveszi a megyebizottság dombori és szekszárdi ingatlanjait, a kezelői jog meghagyásával. Amikor megkérdezték a véleményemet, ezt én nem tartottam he­lyesnek, mivel ezeknek az ingatlanoknak a megyei ifjúságpolitikai célokat kell szolgálniuk. S hogy mindez mennyiben egyeztethető össze bírói tevékenység­gel? Ha hozzám bármelyik állampolgár bejön ügyfélfogadáskor, akkor a jogsza­bályok tartalmáról felvilágosítást adok, jelen esetben is tulajdonképpen ez tör­tént.- Amikor az egyik KISZ-bizottsági ülé­sen szakvéleményt mondtál erről a kér­désről, nekem legalább úgy tűnt, hogy - más jogszabályok idézésével - lehetne nyilatkozni homlokegyenest ellenkező módon is. Persze elképzelhető, hogy csak a hagyományos, jogi csűrés-csavarásról kialakított egyoldalú kép befolyásol. Ta­pasztalataid mindennapi gyakorlatod alapján: lehet valamiről a jog területén egyértelműen állást foglalni?- A jog területén nagyon nehezen ér­telmezhetők a társadalmi viszonyok. Sokszor ugyanis nem elég magának a jogszabálynak a meghatározása, hanem adott esetben annak megállapítása is gondot okoz, nem beszélve a tényállás­ról. Amikor például az állampolgárokat tanúként kihallgatjuk, ahány szem, any- nyiféleképpen lát egy esetet. Már ebben óriási a bizonytalansági tényező, s ugyanez vonatkozik a bíróság által meg­állapított tényállásra. Vitás esetben az ál­lampolgárok természetesen a bíróságot szidják, s nem az ellentmondásokat oko­zó tanukat. Visszatérve az állami ingatla­nok elidegenítésének esetére: valóban van egy kormányrendelet, ami szabá­lyozza azt, hogy a kormányrendelet szempontjából mi minősül elidegenítés­nek. Ez egyesek szerint vonatkozik a KISZ-ingatlanokra, mások szerint meg nem. Én az utóbbiak nézetét osztom. Az viszont tény, hogy sok alacsonyabb ren­dű hatályos jogszabály nincs szinkron­ban más magasabb rendű jogszabállyal. I- Hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani?- Nagyon nehezen, mert a bíróság nem mondhatja azt, hogy tartózkodom. Ezt a népi ülnökök sem tehetik meg. A konkrét döntés általában konszenzus alapján alakul ki. I- Mint laikus azt gondolom, hogy ilyen­kor fennáll a túlzottan szubjektív véle­ményalkotás veszélye, amit pedig ki kel­lene küszöbölni.- A szubjektumot lehetetlen kiküszö­bölni ott, ahol emberek döntenek. A meg­oldás a bírósági szervezeti rendszer fej­lesztésében rejlik, mely folyamat hozzá­segíthet bennünket a szubjektum foko­zottabb ellenőrzéséhez. Egyébként én el tudnám azt is képzelni - bár ehhez a bí­rósági szervezet megfelelő átalakítása szükséges - hogy a peres felek alávet­nék magukat egy adott bírói döntésnek. Például sokszor előfordul, hogy egyik vagy másik félnek különböző okok miatt nem felel meg a bíró személye. Vannak viszont köztünk olyanok is, akiknek az elismertsége, presztízse vitán felül áll, így a pereskedők eleve elfogadják határoza­tát, akármi legyen az. A jelenlegi eljárási rendben erre általában nincs mód.- A KISZ mindenesetre téged válasz­tott, s megbízott - és utódszervezete, a Tolna Megyei Ifjúsági Szervezetek Szö­vetsége, a TOMISZSZ - ma is bizik taná­csaidban. Ezt bizonyára jólesően nyugtá­zod. Hogyan, mikor kerültél kapcsolatba az ifjúsági mozgalommal?- Már 1970. óta KISZ-tag vagyok. Ami­kor Tolna megyébe jöttem, rögtön részt vettem egy, az ifjúság helyzetével foglal­kozó tényfeltáró munkában. Ez különbö­ző kérdőívek kitöltéséből, személyes el­beszélgetésből állt. Lényegében ekkor kerültem szinte mindennapi munkakap­csolatba a KISZ megyebizottságával. Ké­sőbb az értelmiségi fiataloknak a KISZ MB mellett működő rétegtanácsában te­vékenykedtem, először tagként, majd an­nak elnökeként. így bizonyos kitekinté­sem nyílott az értelmiségre, elsősorban a KISZ szintjén. I- Az értelmiségi létről manapság rend­kívül divatos eszmét cserélni. Néhány kö­vetkeztetést ezek szerint neked is volt al­kalmad levonni...- Az értelmiségi lét jelenleg a nemlét felé kezd alakulni, mivel ennek vannak olyan alapelemei, melyekét egy ki nem elégítettség esetén nem lehet tovább folytatni. Gondolok itt a béremelésre. Ha az értelmiség megfelelő anyagi bázis hí­ján képtelen kifejteni politikai közvetítő, tudásátadó szerepét, akkor elsorvad. Nézzük meg a pedagógusok bérét! A kép elkeserítő. Ugyanez vonatkozik persze a műszaki értelmiségre is, ahol hasonló a helyzet. I- A fiatalok ebből a szempontból hal­mozottan hátrányos helyzetben vannak.- így van. A kevesebb gyakorlati idővel rendelkező diplomásoknak kevesebb a bére. A jelenlegi szisztémában összefo­nódott a szolgálati idő és a feladat. Ez egyaránt vonatkozik az államigazgatásra és a vállalati termelő tevékenységre. I- Elképzelhető valamilyen elfogadható megoldás?- Mindenképpen kívánatos lenne a jö­vőben a fizetést a munkához rendelni és ettől elkülönítve kezelni a szolgálati időt. I- Tehát köznapi nyelven szólva az azo­nos munkáért azonos bér elvét vállalod?- Pontosan. Egyáltalán nem biztos, hogy a hosszabb szolgálati idő nagyobb tudást és teljesítményt takar. A munka méri azt, hogy ki mennyit ér, és ezért munkabér a munka ára. I- A rövid kitérő után kanyarodjunk vissza az ifjúsági mozgalomhoz. Mint ré­tegtanács elnök, meghívottként állandó tagja voltál a KISZ megyebizottságának.- Ha jogi problémák merültek fel, min­dig meghallgatták a véleményemet. Te­kintettel arra, hogy korábban a büntető és polgári jog területén is dolgoztam, sok kérdésre tudtam válaszolni! Azután né­hány hónappal ezelőtt a megyei KISZ- küldöttgyűlés megszüntette a rétegtaná­csok mandátumát. Az igazságügyi KISZ- alapszervezet azonban - mivel közvetle­nül a megyéhez jelentkezett - egy sze­mélyt delegálhat a TOMISZSZ szövetségi tanácsába, igy továbbra sem szakadt meg a kapcsolatom az ifjúsági mozga­lommal.- A KISZ MB tehát átalakult, a TO­MISZSZ nevet vette fel. Stílszerűen szólva: te miben látod a jogi garanciáit annak, hogy ez esetben nem egyszerűen névvál­tozással állunk szemben, hanem a sokat emlegetett, lassan lejáratott megújulás lesz a jellemző?- Én már kezdettől fogva nem értettem egyet azzal az állásfoglalással, amely az ilyen jellegű szerveződés létrejöttét meg­fogalmazta. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a KISZ korábbi szervezeti fel­építése antidemokratikusabb volt, mint a jelenlegi. Ha azokat a kereteket megtöl­töttük volna tartalommal, s ha nem vettük volna át más állami szervektől a rossz működési mechanizmusokat, akkor sze­rintem megoldottuk volna azokat a prob­lémákat, amelyeket a KISZ jogutódja, a DEMISZ most akar megoldani. Megszűnt az úgynevezett demokratikus centralista irányítás, ugyanígy vége a pártirányítás­nak. Ezenkívül - kérdezem én - változott- e valami? ■ - Ezt én kérdeztem tőled...- Nem biztos, hogy változott. A KISZ utódszervezeteivel ugyanaz megmaradt, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy elvágták az irányítási fonalat a párt­tól és a felettes KISZ-szervezettől. Persze ez alapjában nem baj, csakhogy most sokkal inkább politizálással kellene az aktuális társadalmi kérdések megoldá­sát felvállalni, mintsem a szervezet kiala­kításával foglalkozni. Hangsúlyoznám, hogy helyesnek tartom az egyoldalú, di­rekt központi irányítás megszüntetését. De amennyiben deklaráljuk azt, hogy mi a párttal stratégiai szövetségben lévő, a szocializmus építésén fáradozó ifjúsági szövetség vagyunk, akkor lényegében teljesen mindegy, melyik szervezetben mondjuk ezt. I- A hangsúlyt tehát a politizálásra he­lyeznéd. De hogyan, kivel és miről politi­záljon az elkötelezett ifjúság? \\ ~ Politizálni csak akkor érdemes, ha van előttünk egy elérendő cél. Semmi esetre sem szabad nagy szavakat hasz­nálni. A Milyen szocializmust építsünk? vitasorozat lehet egy pártnak vagy egy kormánynak a programja, de az igazi megmérettetés a helyi szinteken történik. Azaz mit tudunk a városunkban, a mun­kahelyünkön annak érdekében tenni, hogy jobb legyen a mindennapi életünk. I- Az általad elmondottakból logikusan következik, hogy nem értesz egyet az ifjú; sági érdekek általános értelemben vett védelmének amúgy nemes elvével.- Általában vett ifjúsági érdek nem lé­tezik. Ezt jól bizonyítja a mostani parla­menti beszámoló. Az ifjúságnak törvény­ben rögzített kiváló jogosultságai van­nak. Az ifjúság majdnemhogy mindenbe beleszólhat, csak ennek éppen a garan­ciái hiányoznak. I - Ezzel máris a jog területén vagyunk...- Ahol sok olyan szabályozás van, ami éppen az előbb említett politizálás köré­nek a kialakításával függ össze. Két pont között a legrövidebb az egyenes út. De azt sem árt figyelembe venni, hogy ezt az utat göröngyös vagy egyenes talajon kí­vánjuk megtenni. A célt időnként érde­mes kis kitérőkkel, de a megrázkódtatá­sok elkerülésével megközelíteni. Mindig annak az eldöntése a legnehezebb, hogy az egyenes útról mekkora legyen a kité­rő, amit persze úgy tegyünk meg, hogy végezetül ne a kiinduló pontra érkezzünk vissza. 1 - Köszönöm a beszélgetést. „Gerjesztessék a nemzeti erőnek érzé­se, melly emeli a Nemzetet, ébresztes- sék; az önnön bets érzés hazámfiaiban élesztessék és elevenítessék.” - Ezeket a buzdító szavakat Magda Pál írta 1819- ben, jeles munkája elöljáró beszédében. Ahogy az embernek önismeretre, a nem­zetnek a haza ismeretére van szüksége. Mert csak ...a Hazáját esmérő Nemzet j obbíthatja meg állapotját, öregbítheti fé­nyét...” A tudatlan hazafi nacionalista, a „megvilágosodott s Hazáját esmérő” - patrióta. Vegyük hát számba a dolgokat.....hol­l éteket és neveiket...”, ezt kínálta a kor egyik szaktudománya, a leíró statisztika. A természeti és gazdasági erőforrásokat, az elért eredményeket, produktumokat, nevezetességeket. Az ilyenekre minde­nütt „... egy-két sugárt vetni akartam” - ír­ja. És egy szinte össznemzeti leltár után az összegzés, a végső summázat vala­hogy ez kell, hogy legyen: „Van-é a Ma­gyar Nemzetnek annyi lelki és testi ereje, annyi világi tehetsége, hogy az európai szabad és független Nemzetek közit te­kintettel és méltósággal meg tarthatja rangját, s önnön maga által hatalmas is, boldog is lehet?” 170 esztendeje, Trattner János betűi­vel és költségén jelent meg a „Magyar or­szágnak és határ őrző katonaság vidéki­nek leg újabb statisztikai és geographiai leírása”, Pesten. Szerzője akkor a sopro­ni evangélikus „Fő Oskola” filozófia-, sta­tisztika- és históriatanára volt. Ugyan­ezen intézetben tanított a jeles SchvVart- ner Márton is, aki 1798-ban - de még né­met nyelven - megírta Magyarország el­ső rendszeres és átfogó statisztikáját. Magda Pálé nem szárnyalta túl a korabeli latin és német munkákat, de a nagykö­zönség nyelvén, magyarul Íródott. S ilyen értelemben az első. Közismertté vált, szerzőjét megbecsülés övezte. „Lánc­szem volt a reformkor és az azt megelőző közgazdászok között" - írja róla egyik ér­tékelője, a szegedi Horváth Róbert. Mindezeket előrebocsátva, olvassunk bele megyénk leírásába! Magda bemu­tatta az ország természeti állapotát, lako­sait, polgári állapotukat, végül utolsó fe­jezetként sorra vette a vármegyéket, így Tolnát is. A földrajzi leírásból a vízrajzi kép a legérdekesebb. A folyószabályo­zás ekkor még javában tartott. „A Sárvíz ered a Bakony erdejében - Írja -, Fejér és Tolna Vármegyéken keresztül egy nagy munkával vetett ágyban (tsatornában). foly, és Simontornya mellett a Sió vizével öszve folyván dél felé“'fut, Báta mellett a Dunába esik.” A Sió-Sárvíz melléke Sió­foktól Agárdig a csatornázás, kiszárítás előtt földrajzi köznéven mondva - szó szerint - sár-rét volt, egyike az ország sárrétjeinek. Palánknál aztán vizének egy részét átadta az erre kanyargó Du­nának, másik részét pedig Bétáig vitte. „Igy formálja a Sárköz nevezetű szigetet, mellyet a Dunából jövő sok erek megfut­nak, s tavaszkor a kiáradt Vizek egészen elöntenek.” (Ez számomra azért tanulsá­gos, mert egy idős bonyhádi sváb adat­közlőm bizonygatta, dédszülei még In- sel-nek, Sziget-nek mondották a Sár­közt.) A kortársnak a szerte meglévő romok, omladékok a múlt dicsőségét mutatták. (A nagyobb várak: Simontornyán, Dom­bóvárait, Döbröközön, Ozorán; Báta- széknél ekkor még látszottak a hajdani apátság omladékai, a szekszárdi apát­ság „düledéke” fölébe került az új várme­gyeháza;-és természetesen a kisebbek, Sámol Regöly mellett, Battyán vára, Mik­lós vára, Pogány vára, Nyánya vára és a leányvári sáncok.) De az igazi pallérozó- dást a megye gazdasága csak hellyel- közzel tudta felmutatni. Hogy ne higgye az olvasó, mintha valami kimaradt volna, határozottan kimondja: „Fábrikákat és Manufacturákat valamint fő oskolákat is itt ne keress!" Mert nincsenek. Gabonájáról, kukoricájáról, krumplijá­ról, borokról és dohányról híres a megye. Gróf Festetich hamuzsírt főzet, fogynak a tölgyerdők, miközben a szomszéd me­gyékben már „marhaganéjjal kéntélen tüzelni a lakos”. Természetesen űznek mindenféle „baromtartást”, egyelőre kü­lön nevezetességek nélkül. Egzotikum­nak számít az Eszterházyak és az Appo­nyiak selyemjuhtenyészete, Festetich Péter selyemszőrű tengerinyulai Tolnán. (Bécsben adják el, nagy haszonnal.) A halászat még fontos gazdasági ág: „A Dunában és a Sár vízben oily sok a hal, hogy a halászatból sok família elélhet. Földvár és Tolna körül leg nevezetesebb viza halászatok vannak.” És most vegyük sorra az általa bemu­tatott mezővárosokat! Földvár a földvári uradalom központja. Bora igen jó. Nagy vizahalászatok helye. Itt található a királyi sóház. Paks nagy és szép mezőváros, sok borral. Számos nemes és zsidó lakja. Tolna valamikor hírneves hely. Olyannyi­ra, hogy 1518-ban még országgyűlés is tartatott a városban. Mostani nevezetes­ségei a Királyi Abaido (dohányátvevő), a vizahalászatok, a környéken termő vad­sáfrány. A közelmúltig Bécsbe szállítot­ták, termesztése már megszűnt. Tolna alatt a Dunán - mely ekkor még főág - sok a hajómalom. Szekszárd „... híres az igen jó veres asztali és aszúszölö borá­ról.” Dísze a vármegyeháza. Bátaszék az erre elfolyó Sárvíz mellett fekszik. Mária Terézia idejében a hozzá tartozó 7 helyi­séggel együtt a bécsi Theresianum birto­kába került. Báta mezővárosnak csak két nevezetessége van. Hajdan itt volt a.bátai apátság, és itt „esik” a Sár vize a Dunába. Simontornyán - a „régi erős vár”. Egyéb­ként jó bora van. Kölesden is sok a bor, a hal és a rák. Az utóbbi még Bécsbe is fel­vitetik. Ez a mezőváros fontos útvonalon fekszik, mert Földvárról Kölesden és Bonyhádon át vezet az út Pécsre! Hő- gyész a hőgyészi uradalom központja. Sok dohány, bor, gyümölcs. Juhászata nagy, ménese híres. Várkastélyában „Angliai kert” látható. Dombóvár szintén uradalmi központ. Sok és jó dohányt ter­mesztenek. Döbrököz. jeles terménye a sok és jó dohány. Regölyről mindössze annyi említés tétetik, hogy határában egy posványos helyen régi vár omladékai lát­hatók. Tamási szép fekvésű hely, jeles kastéllyal. Veresbora ismert, hegen szép kastély található. Nagy erdőségek és szőlőhegyek veszik körül. Ozora az ozo­rai uradalom központja, gyönyörűnek mondott kastéllyal. Nevezetességei a ménes és a selyemjuhok. Pincehely borát számontartják. A megye nevezetes falvai közé tartozik Gyönk, a reformátusok gimnáziumával. Itt és Nagyszékelyben néme.t reformátusok laknak. Izmény evangélikus és német, „... 2 olaj malmában sárga és fekete reptzé- ből, dióból, tök és kendermagból olajat üt; dohányt termeszt.” Sok és erős do­hányáról nevezetes még Majos és Tser- net-puszta. Ez a szép kötet sajnos nincs meg a megye közgyűjteményeiben. A Tolna Megyei Levéltár Könyvtárában megtalál­ható viszont a Lipcsében, név nélkül ki­adott három kiadás közül a középső, az 1834-es. „Neueste statistisch-geograp­hische Beschreibung...” Hogy úgy mondjam: javított kiadás. A híres borter­mő helyek közé felveszi még Csibrákot, Mucsit, Magyarvejkét (Kisvejke) - itt a csókafői borról lehet szó -, Kistormást, Hidegkutot, Dunaszentgyörgyöt. Kiegé­szíti Bonyhád leírását a kereskedő- és kézművesboltok nagy számával. Neve­zetes falu Szentlőrinc, iskolája és a hír­neves lőrinci búza miatt. Pincehely jó bo­ráról megtudjuk, hogy a görbői pusztán terem. Zomba látványossága pedig egy különleges malom, mely őröl és olajat sajtol. (Ebből aztán kitetszik, hogy Mol- doványi József 1824-es ismertetőjét használhatta a kiegészítéseknek, ahol részletesen olvasható: ...Dőry Vintze Ur­n akTészén egy mesterséges malom va­gyon... melly ugyan egy időben kétféle lisztet őröl, kétféle olajnak való magot két cylinder között tör, négy medenczében olajt sajtol, árpa és köles kását készít, és szetskát vág. Az egész Malomnak voná­sára négy ló szükséges, melly is 12 óra alatt, hozzá számlálván a nyugovó órá- 1 kát, négy kila (!) lisztet őröl, 2 1/2 Mázsa olajt satol (I), és 1000 mérő szetskát vág.”) Igaz tehát, amit munkájáról mond egy helyütt: sokkal több adatot gyűjtött ösz- sze, de mindenütt a lényegre szoritko­ZOtt SOLYMÁR IMRE Dr. Galambos Károly és Szeri Árpád a jogról és az ifjúságról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents