Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
4 “ríÉPÜJSÁG 1989. május 20. E hét csütörtökén a Tolna megyei képviselőcsoport soros ülésén konzultációs szándékkal részt vett Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára. A találkozót követően a Tolna Megyei Népújság exkluzív interjút kért és kapott Berecz Jánostól. * I- Elöljáróban azt kérdezem, milyen minőségben és milyen céllal kereste fel a Tolna megyei képviselőcsoport mai ülését?- Ismerve az ország politikai és gazdasági helyzetét, az Országgyűlés törvénykezési munkáját és az Országgyűlést ért támadásokat is, mi többen a Politikai Bizottság megbízásából konzultációkat folytatunk a megyei képviselőcsoportokkal a „hogyan továbbról”. Ezzel a céllal érkeztem Szekszárdra.- E konzultáció során mennyire érezte a képviselők problémaérzékenységét és nyitottságát a társadalmi feszültségek felismerésében és megoldásában?- Lényeges különbséget nem tapasztaltam a budapesti képviselők és a Tolna megyeiek tájékozottsága, tárgyismerete között. Az a különbség ellenben megvan, hogy a megyei képviselők nem olyan idegesek, mint a budapestiek. Itt kevesebb érzelemmel, de több megfontoltsággal vesznek részt a törvénykezésben és a politika alakításában. A Tolna megyei képviselők is politikusokká nőttek fel.- Ezt annál is inkább megnyugtató : hallani, mert sokáig Tolnára az álmos , és provinciális jelzőt biggyesztették. Az MSZMP-ről szólva elmondható, a ’ párttagság tudja, hogy az MSZMP nem egységes. Magam is vallom, 1 hogy amíg a párton belül nem valósul meg a reform platformjának kizárólagossága, amíg az MSZMP nem nyeri vissza az elvesztett bizalmát, addig nem képes sikeresen indulni a választásokon. Elfogadja-e ezt az okfejtést?- Azzal számolni kellett a ’88. májusi országos pártértekezletet követően, hogy egy nagyarányú fordulatot végrehajtani a párt is csak úgy képes, ha maga is végigmegy egy megújulási folyamaton. Ez egy ideig polarizációval és széthúzással jár. Folynak a platformszabadság körüli viták. A platformok egyelőre hangban és a viták élességében különböznek csak egymástól, és nem abban, hogy milyen fő irányba kell előrelépnie a pártnak. Szerintem ez a gyötrődő polarizációval, átcsoportosulással és újrafelsorakozás- sal járó folyamat eltart még egy ideig. Ahhoz, hogy ebben a mozgásban valami közös, előremutató vonás legyen, mindig szükséges valamilyen nagyobb cél.- Mire gondol?- A gazdaság kihúzása a válságból. Ez nehéz, mert ez nemcsak tőlünk függ, és a pénzügyi forrásokat mi gyorsan nem tudjuk megteremteni. Egy másik nagy cél lehetne az országgyűlési választás annak érdekében, hogy próbáljunk egy viszonylag stabilabb politikai helyzetet teremteni. Részben a törvényhozás folytatása, részben pedig a gazdasági kibontakozás megalapozása érdekében. Politikai, ideológiai és kulturális területen tudunk vonzó célokat megfogalmazni, gazdasági területen ellenben igen szigorú programot kell adni. Most a kormánnyal együtt képesek is lennénk ilyeneket megfogalmazni.- Újságírói munkámban engem mindig az ember érdekel. Az, akinek neve, akinek szülőanyja van, aki gondokban szenved. Ki gondol arra, hogy az egyes ember miként éli meg ezt a „Ebben az időszakban nem akartam elhagyni a hazámat...” Exkluzív interjú Berecz Jánossal, az MSZMP KB titkárával politikai és társadalmi válságot, amikor ráadásul még MSZMP-tag is? Az újrabizakodáshoz idő kell. Ha ez az idő elhúzódik a végtelenben, akkor a hit elkopik és útközben elvésznek a párttagok.- Az első törekvése mindenkinek az, hogy ne kelljen ismét szegénységben élnie. A második mindig az, hogy mi lesz a családdal, a gyermekekkel. Ezért fontos, hogy mindenféle átalakulás, ami most zajlik nálunk, ne olyan társadalmi konfliktusba vagy netalántán egy nagy konfliktusba torkolljon, ami után megint Európa lenézett vagy újra megkérdőjelezett nemzete legyünk. Ilyen szempontból a megegyezés, a kiegyezés, a társadalmi megbékélésre való törekvés mindenkinek a legfontosabb.- Szerda éjszaka azzal a reménnyel zárult az MSZMPTolna Megyei Bizottsága és az Ellenzéki Kerekasztal pártjai közötti megbeszélés, hogy a helyi és a nemzeti célok megvalósításáért talán megalakulhat a Politikai Egyeztető Tanács. Az országos nemzeti kerékasztal patthelyzetben van. A „provinciálisnak" egykor mondott Tolna megye példát adhat tárgyilagos politikai magatartásával?- Nagy örömmel hallottam, hogy a nagy, országos összecsapás szele itt nem keltett akkora vihart. Mert létezik a megyével szembeni külön felelősség is. Ebből akár ki is nőhet egy jelentős országos összefogás is. Én nagyon sajnálom, hogy az úgynevezett országos ellenzéki kerekasztalt szervező politikai pártok és szervezetek nem bíznak az MSZMP elhatározottságában. Történelmi jelentőségű volt a ’88. májusi pártértekezlet. Mert, ha akkor az MSZMP úgy dönt, hogy folytatja a korábbi politikáját, akkor ma itt konfliktusok lennének, vízágyúk működnének. Ehelyett azt mondtuk, hogy gyökeres fordulatra, reformra és megújulásra van szükség. Nincsen 1989-ben vízágyú, de nincsenek kemény konfliktusok. Sőt, próbáljuk sebeinket begyógyí- tarílí temetetlen halottainkat eltemetni. Ez óriási teher nekünk. Ha ezt meg tudta tenni az MSZMP, akkor el kéne hinni és bizni kéne abban, hogy többpártrendszert, társadalmi kontrollt akar saját tevékenysége fölött is, a hatalom gyakorlásának megosztására és társadalmi ellenőrzésére törekszik.- Ribánszky Róbert kijelentése, miszerint a tavaly májusi pártértekezlet politikai puccs volt a Kádár-féle vezetés ellen, megdöbbenést és megrökönyödést váltott ki sokakban. Újságíróként úgy lenne korrekt erről a nyilatkozatát hallani, ha Ribánszky Róbert is itt ülne... r- Ő úgy tette ezt a kijelentést, hogy mi nem voltunk ott. Ribánszky Róbertnek ezek a kijelentései a hallomásokra és a saját fantáziájára épülnek. Nem mondom azt, hogy Kádár János nagyon akarta a múlt évi pártértekezletet, de februármárcius körül felismerte, hogy valóban elkerülhetetlen, és hozzálátott az aktiv előkészítéséhez. Az, hogy pártelnöki funkció legyen, ez nem őtőle indult el. De az igen, hogy más legyen a főtitkár. Ő személy szerint javaslatot is tett rá, akit meg is választottak. A Politikai Bizottságtól indult el az, hogy Kádár János ne távozzon a politikai életből, haaem legyen a párt elnöke. Mi minden küldöttcsoportnak megmondtuk, hogy ilyen javaslatunk lesz és azt is, hogy elnöknek Kádár Jánost javasoljuk. Én nem tudom hogy Ribánszky Róbert látta-e azt a szavazást vagy nem. Én igen, mert akkor az elnökségben ültem. Kádár János nélkül nem történt semmi lényeges azon a pártértekezleten.- Néhány hónap múlva újra itt az újabb pártértekezlet. Ennek milyen területen kell új rendet vágni a magyar társadalomért?- Új működési szabályzatot kell megalkotni, létrehozni egy olyan programot, amely választási program is lehet egyben. Emellett meg kell újítani a pártvezetést. Egy tartósabb és nagyobb bizalommal rendelkező Központi Bizottságot, és szűkebb vezetést kell megválasztani. Miben lesz új rend? Először is úgy kell az előkészítésnek folynia, hogy érezze a tagság, hogy róla, és az ő véleményéről van szó. Emellett a küldöttcsoportok részt vesznek már magában a pártértekezlet előkészítésében is.- Egy külpolitikai kérdés is idekívánkozik. Akár párttag valaki, akár nem, hazánk kapcsán egyre gyakrabban hangzik el ez a szó: „szocialista kisantant”. Három országot kapcsolnak össze emberek: Romániát, Csehszlovákiát és a Német Demokratikus Köztársaságot. És nem alaptalaI nul...- Mi a magyar-román viszonyban szinte tehetetlenek vagyunk. A román állapotok lehetetlenek. Egyetértek azzal a politikával, hogy a magyar kisebbséget ért inzultusok és megtorlások ellen fel kell lépni. Itt konfrontációs a helyzet. Nagyobb megértéssel kellene és lehetne kezelni a csehszlovák-magyar viszonyt. Az nem járható út, hogy mi is beavatkozunk az ő belügyeikbe, ők pedig a miénkbe. Ez kárt okoz. Egy megfontolt, okos politika ezt nem teszi. Úgy is van két vitaterületünk. Az egyik Bős-Nagymaros, amiben megint nem kihívóan kell viselkedni, hanem a kölcsönös érdekeket figyelembe véve kell megegyezni. A harmadik a magyar kisebbség helyzete. Ott visszaállítják a kisközségekben az iskolákat. Nálunk is volt körzetesítés, mint náluk, csak nálunk nem irányult a nemzetiségek ellen. Ott, véletlenül vagy tudatosan, igen. Az NDK-val nehezen tudunk' mit kezdeni, mert gazdaságilag nagyon fontos partnerünk. Ugyanakkor ők fenntartásokkal nézik a mi politikai folyamatainkat, de érdekes módon azt hangoztatják, hogy ők a saját útjukat járják és nem akarják a szovjetunióbeli folyamatokat másolni. Akkor viszont jogos a mi kérésünk, hogy nekünk sem illik, kell, szükséges másolni az övéket, hanem járjuk mi a saját utunkat. Emellett vigyázni kell arra is, hogy a magyar-jugoszláv viszonyban ne keletkezhessenek olyan feszültséggócok, amelyek ezt a „kisan- tantot” tovább erősítik.- Nem tartanám újságírónak magam, ha az indiszkréciót mellőzve tennék fel néhány kérdést személyére vonatkozóan. Emberként, politikusként miként élte meg a Politikai Bizottságból való távozását? Változott-e ön körül a légkör, a politikai mozgástér?- Nem volt kellemes. Az ember ilyen helyzetben magára van utalva. Én olyan következtetésre jutottam, hogy ’85-’86-os magatartásom a leginkább támadható. Én nagyon bíztam a XIII. kongresszus döntéseiben és nagyon beleszálltam azok megvalósításába. Olyan konfliktusokat is vállaltam a célok érdekében, amelyeket nem kellett volna. Megérdemlem a kritikát és a kritikus elemzést. De jobban méltányoltam volna a pártközösségtől, amit az országos párt- értekezletért, és amit az országos pártértekezlet után tettem. Bár azt mondják, hogy nem eléggé hihető ez a változás, amin én átmentem. Most erősebb a családom és a rokonságom körülöttem, mint bármikor. Nem kezelnek beteg emberként. Baráti körömből mindazok, akikre számítottam, azok megmaradtak. Most két termelőszövetkezet kapott kiváló szövetkezeti oklevelet és személy szerint ők ragaszkodtak a személyemhez, hogy én adjam át nekik a kitüntetést. Sok helyre hívnak beszélgetni, konzultálni.- Önnek a Politikai Bizottságból való távozását összefüggésbe hozzák az ’56-os események politikai újraértékelésével és Kádár János pártvezetői tekintélyének csökkenésével. Magam is az ön ’56-ról írt könyveit használtam szakdolgozatom forrásául. Úgy nevelkedtem, mint harminc-harmincöt éves társaim. „Az ismert okok és tényezők idézték elő ’56-ot.” Magam is politikai-történeti válságban vagyok. Az ’56-os események úgynevezett reformista átértékelésének lett-e az „áldozata” Berecz János, vagy önt is megtévesztették azok a források, amelyek Magyarországon hozzáférhetők voltak?- Engem ’56-ról szóló kutatásaimban az a fő szempont vezetett, hogy megtudjam, egy folyamatot miként befolyásolnak külső erők. Mivel én szovjet szimpatizáns és szovjetbarát voltam, ez szemléletemben már bizonyos torzulást is bevitt. Én tegnap sem szerettem, ma sem szeretem és holnap sem fogom szeretni a Szabad Európát. Ez is okozhatott gondolkodásban egyfajta torzulást. De abból a szempontból nem változtatom meg a véleményemet, hogy ellenforradalom is volt Magyarországon ’56-ban, amelyben rendkívül nagy szerepet játszottak a külső hidegháborús erők. Most, hogy teljesebb lehet a dokumentáció és megszabadulnék a szemléletemben lévő torzulá- so.któl, bizonyára sokkal nagyobb figyelmet fordítanék arra a tömegmozgalomra is, amely ’53-tól fokozatosan kialakult párton belül és párton kivül is -, amelynek fő törekvése a szocializmus megtisztítása volt. Egy vitában én kikértem magamnak azt, hogy Nagy Imre ellenforradalmár volt, hiszen negyven év kommunista múlt állt mögötte. Nyilvánvaló, hogy szebben írnék magáról a diáktüntetésről is. De nem adnám össze ezzel azt a mozgást, hogy mentsék fel a Szabad Európa Rádiót, a nemzetközi hidegháborús erők szerepét, és azt a beavatkozást, amely akkor végbement Magyarországon.- Keveset nyilatkozik manapság...- Annyian keresnek meg, mint korábban. Én vagyok tartózkodóbb, hiszen át kell nekem is jó néhány dolgot gondolnom. Meg kell az új viszonyokat találnom.- Egy politikus pályájában a legtöbb kárt a provokáció és a politikai pletyka okozhatja. Ezt megelőzendő: olvastuk és hallottuk, hogy önnek nagyköveti tisztet ajánlottak fel, amelyet nem fogadott el, hanem a KB-tit- kárságának megfelelő tudományos területen akar dolgozni.- Tekintve, hogy 16 év külpolitikai tevékenység és múlt van mögöttem, felajánlották, hogy menjek el a tengerentúlra, a Magyar Népköztársaság ENSZ- nagykövetének. Én nem akarom, akartam az ország területét elhagyni ebben az időszakban. Az egy csillogó világot és idegileg kevésbé megterhelő életet jelentene. De én az átmenetet itthon, ezzel az országgal szeretném átélni. Még annak ellenére is, hogy tudom, jó néhány esetben személyes támadásoknak leszek kitéve. Hiszen az az úgynevezett ellenzék nem fog visszariadni, hogy továbbra is sározzon. A másik: én ott szolgálom a párt ügyét, ahová állítanak. Egyelőre bizonytalanok, hogy mit kezdjenek velem. Én csak azt mondtam, hogy a KB-titkári funkcióban is dolgozom tovább, de nem akarom azt a területet felügyelni, amit eddig. Egyelőre ez alól nem tudtak, nem akartak, vagy nem sikerült fölmenteniük. Ha nincs rám szükség, nem feltétlenül KB-titkári funkcióban, akkor elmegyek tudományos munkára.- Mielőtt megköszönném lapom és olvasóink nevében válaszait még egy utolsót kérdezek. Miként tekint a május 29-i Központi Bizottság ülése elé. Többen tudni vélik, hogy ön ekkor válik meg titkári beosztásától. Ha nem igaz, kérem, cáfolja meg, ha igen, akkor pedig erősítse meg.- A velem kapcsolatos döntéseknek a Politikai Bizottságtól kell kiindulniuk. Pártszerűnek és tisztességesnek az ember azt tartja, ha személyi döntés előtt vele is beszélnek. Velem eddig még ilyesmiről nem beszéltek.- Köszönöm az őszinteségét. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS A felvételt GOTTVALD KÁROLY készítette
