Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-18 / 115. szám
1989. május 18. ^ÉPÜJSÁG 3 Visszhang Holnap összeül az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága Hadi út a múzeumba A Tolna Megyei Népújság május 11-i csütörtöki számában megjelent „Hadi út' a múzeumba” című cikkre az alábbiakat kívánjuk közölni: Előzmény: Dr. Rosner Gyula régész 1987. év folyamán mint tanácstag interpellált a tanács előtt, hogy a szekszárdi - akkor még Béri Balogh Ádám - múzeum előtti térburkolat állapota nagyon rossz, és kérte a városi tanács elnökét, hogy. lehetőség szerint újítsuk fel. Városgondnokságunk 1988. év-folyamán elkezdett foglalkozni á térburkolat felújításával. Első nekifutásra úgy éreztük, hogy a Mártírok terén, a parkban lévő térburkolat felújítása maradjon változatlan, azaz ismételten szürke járdalapokból készüljön. A felújításra versenytárgyalást hirdettünk, melyet a Közmű-és Mélyépítő Gmk nyert meg, és az első munkaterület átadás-átvételre 1988. június 22-én került volna sor, ha dr. Vadas Ferenc múzeumigazgató kérésére nem hiúsult volna meg. Kérelmét a munka elhalasztására akkor teljesen jogosnak éreztük, hiszen a több tonna súlyú oltárköveket még nem helyezték el. így a felújított burkolat idő előtt ismételten tönkrement volna. Ezt kővetően dr. Vadas Ferenc múzeum- igazgtó megkereste a TM. Tanácsi Tervező Vállalatot, kérte, hogy tervezzék meg az oltárkövek elhelyezését, és az épületszárnyak'kö- zötti tér rendezését. Tekintettel arra, hogy a múzeumnak még a tervezési díjra sem volt pénze, ezért megkereste a városi tanácsot, aki a költségeket átvállalta. A múzeum körüli tér rendezésének terve 1988. negyedik negyedévben készült el, de a kivitelezést még mindig nem tudtuk beindítani, mert az oltárkövek elhelyezése nem történt meg, a galambriasztó berendezés felszerelése sem. Városgondnokságunk 1989. március 31- én adta át a munkaterületet a kivitelezőnek: az „Inczédy" Gmk-nak. A munkaterület-átadáson résztvett dr. Vadas Ferenc igazgató, Kaiser József TOLNATERV, Göttlinger László DÉ- DÁSZ, Ambrus Menyhért TOLNABER, Varga Endre VGV, Inczédy László Gmk közös képviselő, Kovács László és Ribling József Városgondnokság. A munkaterület-átadás során derült ki, hogy a Béri Balogh Ádám Múzeum május 11-14. között nemzetközi régészkongresszust tervez. Ennek ellenére a múzeum igazgatója a logikustól eltérően nem azt javasolta, hogy halasszuk el a kivitelezést másfél hónappal, hanem ragaszkodott a kivitelezés beindításához, elfogadva május 5-ére egy olyan közbenső készültségi állapotot, amellyel a kivitelező megvalósítja a jelenleg elkészült terület burkolását úgy, hogy az biztosítsa a közlekedést, és ezzel együtt az ünnepélyes szoboravatás zavartalan megtartását. Az avatást megelőző hétre, - hogy annak lebonyolítását ne akadályozza - a kivitelező elvonul, és később ismét visszatérve elvégzna félkész burkolaton a befejező munkákat is. E nem szokványos megoldás vállalásával is a múzeum igényeihez alkalmazkodtunk. Ezt a félkész állapotot látta az újságíró. Konkrétan a cikkre Szepesi László újságíró 1989. május 10-én 13.00 óra körül leszólitott a Műszaki Bizományi Áruházban azzal, hogy „hadd kérdezzen valamit". Készségesen álltam rendelkezésére, és tanúk előtt megkérdezte tőlem, hogy ki volt a kivitelező a múzeum előtti térburkolat készítésénél, mert az kritikán aluli. Tekintettel arra, hogy ismerem Szepesi László stílusát, közöltem vele, hogy a kivitelező az „Inczédy” Gmk volt, és kértem, hogy mielőtt riportot készítene, szíveskedjen megkeresni a tervezőt, a kivitelezőt, és a járdalapokat gyártó dúnaszekcsői betonüzemet. Ennek ellenére a cikkben úgy jelent meg, hogy a Városgondnokság vezetője a tervezőt, illetve a gyártó céget okolja. Röviden tájékoztattam arról, hogy a leszállított járdalapok minőségével mi magunk is nagyon elégedetlenek vagyunk, és közöltem továbbá az újságíróval, hogy a műszaki átadás nem történt meg, kivitelezés folytatására a régészkongresz- szus befejezése után kerül sor. Összefoglalva A kivitelezésre a munkaterület átadásától számítva 21 munkanap állt rendelkezésre, ez alatt kellett 570 négyzetméter burkolatot felbontani, kocsira rakni, elszállítani, kitűzni, tükröt kiemelni, megoldani a csapadékvíz-elvezetést. Dr. Vadas Ferenc kérésére - tervtől eltérően - 15 centiméter vastag 570 négyzetméter aljzatbetont készíteni. A terv szerint színezett járdalapokat beszerezni, helyszínre szállítani, minta szerint kiszámolni, elhelyezni és ugyanakkor elviselni a múzeumba jövő-menő forgalmat, melyet dr. Vadas Ferenc a múzeum látogatói érdekében nem engedett lezárni. Megjegyezzük, hogy a 21 munkanap helyett a gmk 24 munkanapot dolgozott, és közben 7 napig esett az eső. A folyamatos, tartós eső hatására a lapok alól a víz a homokágyazatot kimosta, és ezáltal az első osztályúnak vélt járdalapok méretprobiémái még jobban kihangsúlyozódtak. Megjegyezzük, hogy a kivitelező 1989. április 24-én kelt levelében - már előzőleg szóban bejelentett - minőségi kifogását megerősítette, valamint olyan munkafázisok maradtak el az idő rövidsége miatt, melyek vélhetően ezeket a gondokat nem hozták volna felszínre. Pl. szegélykészítés, lapvibrálás. Jogtalannak érezzük az újságíró azon megfogalmazását, hogy „Állítólag ez a legmodernebb nyugati technológia”. Jelen pillanatban azt nem tudjuk, hogy ez valóban a legmodernebb-e, de nálunk ez a kivitelezési mód tartozik a legmodernebbek közé. Az a tény, hatölünk nyugatra ezt a kivitelezési módot- beváltnak, és jónak tartják, széles körűen alkalmazzák, akkor nekünk ezt - úgy érezzük - tényként kell elfogadni. Vannak olyan technológiai előírások a műszaki életben, amelyeket nemcsak illik, de be is kell tartani. Jelen esetben csak a beton kötésidejére utalunk. Úgy érezzük, ha az újság Író az 1986. évi II. törvény a sajtóról, a 2. fejezet 11 .§ C. pontja értelmében járt volna el, akkor egy ilyen tartalmú cikk megjelenésére nem került volna sor. Még csak arra lennénk kíváncsiak egyrészről, hogy mi szerepelt volna a cikkben, ha az újságíró nem találkozik véletlenül össze a Városgondnokság vezetőjével, másrészt kinek a lelkét terheli felületességével, hogy az ebben a munkában résztvevők hitelét rontotta. Flotz Jánosné Wéber Antal megblzö Inczédy László tervező kivitelező A szerző megjegyzése Az inkriminált pár soros dolgozatom a múzeum előtt épülő járdáról szólt. De írhattam volna egy pocsékul megjavított tévéről, vagy tucatnyi hibával készített és átvett - lakásról, netán olyan cipőről, aminek a talpa már a boltban levált, és folytathatnám vég nélkül a listát. írtam azért, mert mostanság sokat beszélünk a reformról, a megújulásról. Meg arról, hogy iparunknak fel kellene zárkóznia a korszerű Nyugathoz. És közben itt egyre drágábban, egyre gyatrább produkciókat hagynak a szakemberek maguk után. Mert már elvétve is alig találni egyet-egyet a hajdani aranykezű mesterek közül, akik becsületbeli ügyet csináltak abból, hogy hibás munkát ne adjanak ki a kezükből. Cudarul nehéz dolog lesz így reformálmainkat valóra váltani. Egyébként a járdát még egyszer megnéztem, változatlanul, rettenetes. Ami pedig szinte félelmetes számomra, hogy vannak, akik a pocsék munka végzését magyarázzák. És szomorú számomra, hogy ez esetben egyikük éppen tanácsi alkalmazott, akinek hivatalból kellene a járdát használó szekszárdiak érdekét védeni. SZEPESI LÁSZLÓ Megkezdődtek az üzemi próbák a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. Miskolc melletti csanyik-vöigyi üzemében. A több mint egymilliárd forintos beruházással épített üzemben évente 150 millió ampulla injekciót készítenek, amelynek nagy részét külpiacon értékesítik. Megyei program - országos feladatok Interjú Herczig Ferenc titkárral (Folytatás az 1. oldalon.)- Milyen napirendi javaslattal állnak a testület elé?- A megyei értekezlet határozatának megfelelően a pártbizottság tisztségviselői azt javasolják, hogy tárgyaljunk a megyei pártbizottság programjáról. Szerintünk két alapvető területre, illetve feladatra kell koncentrálnunk. Egyrészt a társadalmi reformfolyamatokhoz kell igazítanunk a pártéletet - itt elsősorban szervezeti, tartalmi és módszertani elvekre gondolok -, másrészt fel kell készülnünk a közelgő országgyűlési és helyi választásokra. A két feladatnak a célok és a törekvések relatív elkülönítése ellenére egymással szoros összefüggésben és egymást kölcsönösen erősítve kell megvalósulnia.- A pártélet megújításával kapcsolatban mely kérdésekre keresik a választ?- Úgy gondolom, mindenek előtt azt kell eldöntenie a megyei pártbizottságnak, hogy mit vár áz irányítás alsóbb szintjein álló szervektől és hogyan segíti tevékenységüket. Az előterjesztésből most csak azt emelem ki, hogy a szervezeti élet megcsontosodott rendjéről a helyi problémák kezelésére, a napi politizálásra kell a hangsúlyt helyeznünk.- És ami a megyei pártbizottság saját feladatait illeti?- Ha megengedi, ismét az előterjesztésre hivatkozom, amelyben többek között az áll, hogy a megyei testületnek nem hatalmi, hanem politizáló központként működve, a gyakorlati politikai problémákra rugalmasan reagálva, operatív módon kell segítenie a kétpólusú pártmunka kialakítását.- A megyei értekezleten, több változat megvitatása után amolyan kompromisz- szumos megoldásként döntöttek az egytestületes - meglehetősen nagy létszámú - pártbizottság létrehozása mellett...- Értem a kérdést, talán azt is, ami mögötte van. Szerintünk kívánatos, hogy a pártbizottság mandátumának időtartama alatt előkészítse egy kisebb létszámú testület létrehozását. A jelenlegi, nagy létszámú pártbizottság elsősorban téma- és területorientált csoportmunkában fejtheti ki tevékenységét, segítheti a pártbizottságok, pártszervezetek munkáját. E csoportok hivatottak a lokális problémák feltárásának ’ segítésére, kezelésére, ágazati és választási programok megalapozására.- Maradjunk az utóbbinál, a képviselői és tanácstagi választásokra történő felkészülésnél.- Erre azért van szükség, mert a választások előkészítése és a mandátumokért folytatott politikai harc az MSZMP egyik kulcsfontosságú, hosszabb időre szóló, meghatározó fela'data. A választások kimenetele döntő kérdés a párt számára, hiszen ezen múlik, hogy meg tudja-e tartani jelenlegi politikai súlyát. A korábbi módszerek, programok, jelöltállítási mechanizmus fölött eljárt az idő. Szereplésünk a választásokon döntő mértékben attól függ, mennyire tudjuk megújítani az előkészítés eddigi gyakorlatát. Az MSZMP-nek fel kell készülnie arra, hogy minden szinten és területen valódi politikai harcot vívjon, a tömegek által elfogadott és támogatott programokat dolgozzon ki, hiteles személyeket állítson jelöltként, s a párt egészét megmozgató választási hadjáratot folytasson.- Tehát mindenekelőtt megfelelő program kell.- így van. Éppen ezért az az elképzelésünk, hogy az alapszervezetek és az ezeket közvetlenül irányító pártbizottságok június végéig feltérképezik mindazokat a problémákat, teendőket, amelyek az adott tanácstagi, képviselői választási körzetben a párt választási programjához alapul szolgálhatnak. Ezzel az alulról építkező módszerrel azt lehetne elérni, hogy az adott környezetet foglalkoztató kérdések kerüljenek a központba és egy felfelé görbülő mechanizmus révén összegződjenek. És amikor kialakult a párt országos választási programja, akkor ezt a folyamatot visszafelé is le kell futtatni, egészen az alapszervezetekig.- Mindebben mi a szerepük a megyei pártbizottság tagjainak?- Javaslatunk szerint a helyi folyamatokat kell segítenünk, alapszervezeteket látogatnunk, részt kell vennünk azok munkájában, ideiglenes munkabizottságokban kell segítenünk a választási program megalapozását.- A holnapi ülés másik fő témája az állásfoglalástervezet- A megyei pártbizottság várhatóan megvitatja a párt feladataira vonatkozó állásfoglalás-tervezetet, amelyet az április 29-i megyei értekezlet munkája alapján dolgoztunk ki. A témáról valószínűleg két fordulóban dönt a testület. A megyei tisztségviselőknek az a javaslatuk, hogy a tervezetet a holnapi megvitatása után kapja meg a megyei -értekezlet valamennyi küldötte, illetve azok a pártalap- szervezetek is, amelyek nem delegáltak az értekezletre. Az a szándékunk, hogy a sajtóban is nyilvánosságra hozzuk a tervezetet, és ezáltal lehetőséget biztosítsunk az alapszervezetek, a tagság, a lakosság véleményének kinyilvánítására. Ezt követően térnénk rá vissza, és a vélemények figyelembevételével válna elfogadott dokumentummá.- A holnapi ülésen a megyei pártvezetők milyen témát javasolnak még megvitatásra?- Szükségesnek tartjuk az apparátus szervezeti felépítésének módosítását, a létszámcsökkentést. Osztályok nélküli, mintegy tíz fős, egységes rendszérbe szervezett megyei politikai apparátust, csoportmunkát képzelünk el. Azt akarjuk, hogy a politikai munkatársak a társadalmi, gazdasági élet legfontosabb területén jártasságot és magasfokú szakmai ismereteket szerzett politizáló, politikus pártmunkások legyenek, akik munkájukhoz rendszeresen igénybe veszik társadalmi szakértők segítségét. Az is nyilvánvaló, hogy - a pártmunka megújításából, a pártlétesltmények többcélú hasznosításából, a csökkenő politikai apparátusi létszámból adódóan - az adminisztratív, technikai feltételeket másként kell használni, a közreműködőket is racionálisabban kell foglalkoztatni. Ugyancsak napirendi javaslataink között szerepel tájékoztató a Központi Bizottság legutóbbi ■üléséről, az országos pártértekezlet előkészítésével összefüggő elképzelésekről és a megyei pártérte kéziét óta végzett munkáról. A pártbizottság ülése most is, ezután is - a technikai lehetőségek határáig - a párt tagjai számára nyilvánosak lesznek. A különböző sajtóorgánumoknak elküldtük a meghívókat, szeretnénk, ha az ülésről a vita lényegéről tudósítanák olvasóikat, hallgatóikat, nézőiket.- Ami a Tolna Megyei Népújság Szerkesztőségét illeti, mondhatom, hogy a szándék közös.- gy ordas iván: őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 17. Katonák egyébként egyre többen szállingóztak haza. Az elfoglalt magyar laktanyák legénységét a szovjetek rövid úton leszerelték és sértetlenül hazazavarták. Ilyesformán maguk oszlatva fel az általuk teremtett szövetséges hadsereget. A hazatérők egyik-másika furcsa híreket hozott. így például a megyeszékhely tüzérezrede megfelelő parancs esetén se tudott volna harcba szállni, mert tisztjei alkalmas időpontban leszerelték a lövegék závárzatát. Az ehhez hasonló részletek hállatán az a vélemény alakult ki bennem, hogy az új honvédségben éppúgy megvolt a szakadék tisztikar és legénység között, mint a régiben. Különbség csak annyi, hogy itt a pártirányítás alatt felnevelt tisztikar került szembe beosztottaival, míg a Horthy-hadseregben a tisztek túlnyomó része - apám, nagyapám, három nagybátyám is - egy már kialakult katonai kaszthoz tartozott, és cselekedeteiben hasonlóképpen távol attól, amit a nép kívánt. Mert aligha lehetett kétséges az, hogy a katonaidejüket szolgáló parasztgyerekek jelen esetben nem kívánták vissza egy olyan rendszer uralmát, mely ismét megteremti a termelőszövetkezetek gyűlölt világát. Ezt a pompás gondolatot, melyet mi jó magyar recept szerint, legfőképpen azonban Rákosiék kivitelezésében ala-„ posan elrontottunk és hosszú időre népszerűtlenné tettünk. Tényleges harcok csak Újváros körül zajlottak, néhány nappal november 4-e után. Szüntelen vonulásuk során a szovjet páncélosok eleinte következetesen elkerülték Újvárost. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért. Ez a szántóföldön növesztett létesítmény tulajdonképpen az ő tervdokumentációjuk alapján készült. Gyárai az ő nyersanyagukat dolgozták fel, de ugyanakkor semmi okuk nem volt azt hinni, hogy lakói csak valamivel is kevésbé harciasak, mint a Vörös Csepel munkásai. Újvárosban komoly magyar helyőrség volt, melynek fegyverraktára a városbeliek kezébe került. A környező dombokat telerakták légvédelmi ágyúkkal és gépágyúkkal, melyek közül az előbbiek lövedékei menthetetlen biztonsággal irtják ki a harckocsikat. Mint később láttam, a lövegeket rendkívül alaposan, a megfelelő helyre állították, így az első felderítés valóban félelmetes képet nyújthatott. A szovjet parancsnokság valószínűleg nem akarta kockáztatni, hogy egy új, súlyos milliárdokért felépült szocialista várost változtasson romhalmazzá. Ismerve az alkalmazott építkezési technikát, ez sokkal nagyobb biztonsággal bekövetkezett volna mint Budapesten, ahol a házak többsége már kiállt egy ostromot és sokkal „golyóállóbb” volt, mint az újvárosiak. Ehelyett alkudozni kezdtek, parlamentert küldtek, és volt is kivel alkudozniuk. Újváros ugyanis nemcsak egyszerű Nemzeti Bizottsággal, hanem valóságos kormánnyal rendelkezett. Ez nem vicc! Egyik tagjával, akiben valami honvédelmi miniszter-félét sejtettem, később meglehetősen kellemetlen körülmények közt volt alkalmam találkozni. Arról persze kezdetben semmiféle felderítés sem szerezhetett bizonyságot, hogy a várost őrző lövegek kezelőszemélyzete milyen kevéssé hozzáértő, mennyire kiképzetten. 7- én, vagy 8-án délelőtt Mezősároson váratlanul sugárhajtású repülőgépek közeledésére figyeltünk fel. Ez nem az újvárosi „légierő” egyetlen sportgépe volt, mely még egy nappal előbb is röpcédulákat szórt a környéken, hanem három komoly, alacsonytámadásra induló vadászgép. Pillanatokkal később felhangzott a géppuskázás, dörögtek az ágyúk és a tulajdon szememmel láttam, hogy az egyik gép fekete füstcsíkot húzva eltűnik a Duna felé. Ma sem tudom, hogy valóban lelőtték-e, vagy maga ködösített mesterségesen. Újváros elfoglalásának azonban ez volt a történelmi pillanata. Ugyanis, míg a gyakorlatlan tüzérség légi célpontra állította a lövegeket, egy harckocsi teljes sebességgel megindult, beszáguldott a városba és találomra belelőtt valamelyik házba. Ugyanakkor megindultak a többiek is, alig néhány lövés esett, és Újváros elfoglalása befejeződött. Egyébként se lehetett túlságosan nagy katonai feladat, de még az i& megkönnyítette, hogy a városban szintén fegyvert kapott jó néhány görög menekült pánikkeltő lövéseket adott le és teljesebbé tette a zűrzavart. (Folytatása következik)
