Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-17 / 114. szám
1989. május 17. NÉPÚJSÁG 3 Tüntetéssel fenyegetőzve A Tolna Megyei Népújság 1989. május 9-i számában cikk jelent meg Szülők petícióban címmel. A cikkben a szerző beszámol a Wosinsky lakótelepi bölcsődébe járó gyermekek szülei munkatársammal és velem való május 3-i „tanácskozásáról”. Felszólalásomban most a vihart kavaró javaslat hátterét szándékozom megvilágítani. Először lássuk a tényeket! A város 5 bölcsődéjében 320 férőhely van. Ezek kihasználtsága 1987-ben 61, 1988-ban 57,7 százalékos volt. 1989 szeptemberében - a védőnők kérésünkre végzett felmérése alapján - további csökkenésre kell számítani. A szülők 170-180 gyermeket szándékoznak a városi bölcsődékben elhelyezni. Ezért vetődött fel egy bölcsőde megszüntetésének gondolata. Amíg a kérdés általában vetődik fel, addig ezt senki sem vitatja, még maguk a bölcsődevezetők sem. Vita akkor rtobban ki, ha megkérdezzük, melyiket szüntessük meg és mire használjuk azt fel a továbbiakban. Ez a két probléma valóban szorosan összefügg, de a válaszhoz azt is meg kell vizsgálni milyen intézményre van leginkább szüksége a város lakosságának. Ennek eldöntéséhez tekintsük át az óvodák helyzetét. A város összes óvodájában jelenleg 1665 férőhely van (köztük közel 300 szükségférőhely); jelenleg 1733 gyermek jár óvodába. Az óvodák egy része zsúfolt. Ennek ellenére az idén kényszerűen megszűnik a Kadarka utcai faházas óvoda és a Népbolt-óvoda, a férőhelyek száma 1500ira csökken, miközben továbbra is kb. 1700 gyermek kíván óvodába járni. így a zsúfoltság elviselhetetlen mértékben fokozódik, ha nem hozunk létre egy új óvodát. A fenti tények alapján született a javaslatban megfogalmazott válasz; azt a bölcsődét kell megszüntetni, amely a legoptimálisabban alakítható óvodává. - így esett a választás a Wosinsky lakótelepi bölcsődére, mert:- Ez a bölcsőde óvodának épült és így minden anyagi ráfordítás nélkül azzá visz- sza is alakítható. Minden más esetben jelentős költséggel csak szükségférőhelyeket tudunk létrehozni.- A szeptembertől is bölcsődében maradó kb. 20 kisgyermek együtt áthelyezhető a másik varosközponti (Perczel utcai) bölcsődébe. Még a gondozónők egy része is követheti őket.- A bölcsőde dolgozóinak kell vállalniuk a legnagyobb áldozatot, de valamennyien tisztességesen el tudnak helyezkedni, döntő többségük a többi bölcsődében. Ezekről a kérdésekről akartunk május 3-án beszélgetni a szülőkkel, de ők másként gondolkodtak. A találkozást a javaslat egyértelmű elutasítására kívánták felhasználni. Ez részben érthető (hisz saját maguk és gyermekük érdekében léptek fel), részben tiszteletet érdemlő (hisz a bölcsődei dolgozók védelmére tették), de a cikkből is kiérezhető indulatosságuk, néhány sértő kijelentésük mégis nehezen magyarázható. Alaposan előkészített javaslatot könnyedén neveztek nevetségesnek, vádoltak hazugsággal („az igazi okot persze elhallgatják”) embereket. Pedig a fenti és hozzájuk hasonló kijelentéseknek nemcsak a demokráciához nincs semmi közük... Ezen kívül azt sem hiszem, hogy átgondolták, ki ellen akarnak tüntetni. Mit csinálnak, ha az óvodás korú gyermekek szülei is tüntetni fognak? Vagy ki ellen fog tüntetni jövőre a harcias Szonja „egy 20 hónapos magyar kisfiú orosz édesanyja”, ha a gyermekét csak egy „periférián lévő” óvodába tudják felvenni? Vagy oda azon szülők gyermekeinek kell kijárni, akik nem akarnak tüntetni? Kérem, gondolkodjanak el ezeken a kérdéseken! Válaszoljanak önök helyettem! A városi tanács testületé május 18- án fog döntésével válaszolni. Hogy hogyan, azt nem tudom. Azt viszont most is hiszem, hogy javaslatunkat igen nagy elfogultsággal lehet csak nevetségesnek, lelketlennek vagy embertelennek nevezni. Befejezésül még két megjegyzést kívánok tenni:- Május 4-én és 11 -én újból találkoztunk az érintett szülőkkel. Ezeken a megbeszéléseken megvitattuk a gyermekek más intézményekben (óvodák, bölcsődék) való elhelyezésének lehetőségeit. A jogos szülői igények kielégítése érdekében július 1 -jéröl szeptember 1 -jére módosítottuk a javaslatban a bölcsőde óvodává való alakításának határidejét.- A tanítóképző főiskola valóban kérte a tanácstól a Kölcsey lakótelepi óvodát, hogy egy német nemzetiségi óvodát tudjon létrehozni. Mi méltányoljuk az iskola törekvését, hisz annak megvalósulása elsősorban a város lakossága érdekét szolgálja. Javasoljuk a tanácsnak, hogy a Wosinsky lakótelepi óvodát adjuk át a tanítóképző főiskolának a fenti cél megvalósítása érdekében. A kérést és a javaslatunkat egy pillanatig sem tagadtuk. Erről én már a május 3-i találkozón is nyíltan beszéltem. De a két probléma csak ennyiben függ össze. Óvodára akkor is szükség van, ha a testület a főiskola kérését esetleg nem fogja teljesíteni. JUTKUSZ GYŐZŐ városi tanács általános tanácselnök-helyettese Helyzetkép az uránbányáról (Folytatás az 1. oldalról.) Már előkészítés alatt állt az a csomagterv, mely az uránbányászat jelenét tárja fel az őszi minisztertanácsi ülésre. Ez a program - a megszüntetésről szóló nyilatkozattól függetlenül - elkészül, s teljes körűen tekinti át az uránbányászat helyzetét. Részletesen kívánják elemezni azt a 2,5 milliárd forint támogatást, melyről a közvéleményt tájékoztatták (s egyben ellenük hangolták), mely összeg azonban csak egy rendszerszemléletben vizsgálható reálisan. Véleményük szerint vertikálisan kellene vizsgálni a villamosenergia előállítását, hiszen ma a haszon jelentős része Pakson csapódik le. (Még egy adalék: körülbelül 4-500 millió forint az az összeg, ami a személyi jövedelem- adó formájában jut vissza az államkasz- szába. Tehát: mennyi is az a 2,5 milliárd valójában?). A mai helyzetben a bánya vezetői két elképzelést tartanak reálisnak a jövőt illetően: vizsgálják meg a vállalat tevékenységét, s egy alapos elemzés tükrében az is jelenjen meg, mennyi a haszon, s ezt is vegyék figyelembe; próbálják meg korrigálni a szovjetunióbeli export jelenleg kedvezőtlen pénzügyi feltételeit, s egy új elszámolási formára áttérve máris kedvezőbb lenne a kép - összességében a vállalat pozitívumait, s ne csak a negatívumokat mérlegeljék a döntésnél. A racionális létszámgazdálkodásra nyilvánvalóan ekkor is át kellene térni, és a nyereségességre mindenáron koncentrálni, mégis - ez lenne a kisebb baj. Ha azonban a vizsgálat be tudja bizonyítani, hogy valöban veszteségesek, akkor az állami és megyei vezetéstől komoly segítséget kérnek a szerkezetváltáshoz. Olyan profilt kívánnak kialakítani- ennek a lehetőségei részben adottak -, mely a dolgozók érdekeit a leghatékonyabban szolgálná. Összkomfortos, közművesített irodaépületek, üzemcsarnokok, TMK-mühelyek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy akár alkatrészgyártáshoz alkalmas gépsorokat vagy más, kivitelezhető ipari termelést megvalósítsanak a dolgozók átképzésével. ' Horváth Sándor szakszervezeti titkárhelyettes elmondta, hogy szerkezetváltás esetén sok ezer ember számára kívánnak munkalehetőséget biztosítani. Véleménye szerint a bánya leállítása - s ezt is tudni kell pontqsan a döntésnél - óriási összegbe kerülne, s (a recski példa alapján) a bányagépek karbantartására, állagmegóvására is gondolni kell. Nem tudható előre, hogy egy-két évtized múlva nem lesz-e szükség ismét az uránra... Ma is folytatnak olyan melléktevékenységeket (pl. gumiipari termékek előállítása, műszergyártás, vagy bérfúrások) melyeket felfejlesztve jóval több embert is tudnának foglalkoztatni a majdan megüresedő csarnokokban. A szakszervezet mindenképpen a tömeges munkalehetőség megteremtése mellett foglal állást. Ha a bányászat leépítését is figyelembe vesszük, a prognózisok szerint Baranyában évenként összesen 28-30 ezer főre duzzad az állást keresők száma, és hasonló gondok jelentkeznek Tolna megyében is. Óriási a felelőssége a két megye vezetőinek, s ezért kérték a Minisztertanács elnökétől, hogy a két bánya ügyét ne elkülönítve tárgyalják, hisz a kettő együttesen okoz válsághelyzetet a térségben. Tubusban a Herbanat Herbária tolnai üzemében a napozás utáni krémet eddig tégelyekben szállították a kereskedelembe. Nemrégiben vásároltak a Debreceni Finommechanikai Vállalattól egy tubustöltő gépet. így most már ízlésesebb és praktikusabb kivitelben kerül az égéscsillapító szer a napimádók kezeibe. Fotó: GOTTVALD KÁROLY Az új töltőgépnél A napokban százezer tubus krémet szállítottak el Tolnáról ’ rr Ordas Iván Or az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 16. A nemzetőrség részben önkéntesen, de részben a rendőrség kérésére is alakult, mert a zavaros időkben szükség volt a helyi karhatalom megerősítésére. Parancsnoka egy volt honvéd őrmester, bizonyos Andris Ferenc lett, aki a helyi állomáson teljesített szolgálatot mint MÁV-segédtiszt. Ehhez az Andrishoz november 3-án este félreérthetetlen bejelentés érkezett arról, hogy a mi gépállomásunkon nem kevesebb mint kétszáz fegyvert őriznek. Utólag kinyomozva a kétszáz puska legendáját, ez úgy született meg, hogy Bácskai igazgató együtt ivott a községi kocsmában néhány traktorossal. Itt arról beszélgettek, hogy a nemzetőrségnek alig néhány szál puskája van. Egész pontosan: nyolc darab volt. Bácskai erre a szokott nagyvonalúságával kijelentette: melyekről akkor édeskeveset, vagy éppen semmit se tudtunk, teljesen más környezetben és más hatások alatt keletkeztek, mint amilyenek falun egyáltalán létrejöhettek volna. Mondani sem kell, hogy a soha, senki által nem látott (a későbbi pörben egyáltalán nem szereplő) m^zősárosi halállistán nem kevesebb mint 80 ember, tehát az összlakosságnak majdnem 1,5°/o-a, szerepelt volna. Közöttük pedig vezető helyen Bácskai, aki állítólag még a fát is meg tudta mutatni, melyre akasztani szánták. Bácskai mindenesetre november 4-én délben már sértetlenül otthon ebédelt. Élményei között egy újabbal, mely kétségtelenül sok másnál alkalmasabb volt arra, hogy minden léggömbnél nagyobbra fújja, egészen odáig, amíg - szétpukkad.- A nemzetőrség, az szóra sem érdemes! Nekem kinn a gépállomáson több mint 200 puskám van beraktározva. Akkor szerelem fel az embereimet, amikor kedvem tartja! Végtére is miért mondott volna keveset, amikor sokat is mondhatott? Bármennyire valószerűtlennek tűnt is Ambrus előtt ez a hír, nem lett volna a helyére érdemes vezetője a község közbiztonságának, ha figyelmen kívül hagyja. Bácskait bekísérték a tanácsházára, meghallgatták védekezését, és szélnek eresztették. Pontosan ennyi volt a mártiromsága, melynek ismeretében azóta meglehetősen sanda szemmel nézek hasonló meghurcoltatások áldozataira. Ehhez csatlakozott még később az úgynevezett „halállisták” története, mely csodálatos egyöntetűséggel terjedt el az országban mindenütt, így Mezősároson is. Vajmi fejlett fantázia kellett annak elképzeléséhez, hogy amikor a posta csak üggyel-bajjal járt, a hírközlésnek jóformán egyetlen eszköze a rádió volt, egy rejtélyes - és emellett a ránk, magyarokra aztán igazán nem jellemző pontossággal szervezett - maffia a legeldugottabb faluban is ugyanarra a napra szervezett volna teljesen indokolatlan tömeggyilkosságokat. Azok az események, melyek Budapesten a Köztársaság téren játszódtak, és Az emlékek itt sajnálatosan összefolynak. Budapestről nem tudtunk semmit. László Kazi nem jelentkezett, a külföldi rádióadók pedig - amelyek eleinte alighanem hozzánk hasonló módon édeskevés konkrétumot ismertek - olyan hajmeresztő hírekkel szolgáltak, melyeket jobb volt tüstént elfelejteni. Mezősáros környékén komolyabb harcok nem voltak, amit pedig a közhit komolynak vélt, az is inkább illett egy szatírába, sem mint a történelembe. Magyar katonákat csupán egyszer láttunk. Egy teherautónyi honvédet, két tiszttel. Aliig fel voltak fegyverezve, zsebeik tömve kézigránátokkal, és mindenáron azon igyekeztek, hogy a főútvonalakat elkerülve, dülőutakon és egyéb mellékösvényeken jussanak le Pécs környékére, ahová valamilyen híradós anyagot kellett szállítaniuk. Vezetőjük - ha jól emlékszem: Csibi százados - jóvágású fiatalember volt, és katonáival együtt édeskevéssé hajlott Bácskaiék rábeszélésére, akik minden ellenállás meddőségéről beszéltek nekik. Alighanem maguk se tudták, hogy mit tegyenek, és pusztán az utolsó parancs hatalma hajtotta őket gépiesen tovább. (Folytatása következik) CSEFKO JUDIT
