Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-17 / 114. szám

1989. május 17. 4 NÉPÚJSÁG Fecsegjünk a nőkről III. Ereszkedjünk még mélyebbre az idő kútjában. Ki tudja, mily mélységben járunk már, de érdemes, mert igazgyöngyöket találunk. A hinduk egyik eposza, a Rámájana, Visnu isten hetedik megtestesülését beszéli el. Mondani sem kell, ugye: az Isten megtestesülése mindig a megvál­tásért való, a gonosz legyőzéséért. A hős Ráma elin­dul a száműzetésbe, és királyi palotájában akarja hagyni szépséges feleségét, ki ekként válaszol: „Nem érdemelném meg hitvesi nevem, ha pillanatig is gondolkodnám azon, mit kell tennem. Anya, atya elválhat fiától, a gyermek szüleitől, de az asszony nem hagyhatja el férjét: amerre ura tér, ott az ő helye is.” Rég hangzott bizony el mindez, hiszen, ugye, a hinduk idejében járunk, ki tudja, mily mélységében az időnek. Szitának hívják ezt a nemes lelkű királynőt. Sok- kal-sokkal később, mikor Ráma megvívja harcát a gonosszal, megszabadítja hitvesét is a főgonosztól, ki gálád mód elrabolta. A győztes hős magához ölel­né ugyan nejét, de az ősi törvény, a rend nem enge­di, próbatételt követel, hiszen felesége mégis csak egy idegen férfi fogságában senyvedt. Ki tudja... Ol­vassuk most az eposzt, melyben Szitá királynő így szól: „Ahogyan ez a szív mindig érted dobogott, aho­gyan egyedül hozzád ragaszkodott hűséges érzé­sével, úgy segítsen engem Agni, a Tűz örök istene, úgy tegyen tanúságot mellettem a láng!” S ekkor Szitá felugrott a lobogó máglyára. A ma­gasba csapó lángok sistergő tűzfüggönnyel vonták be alakját... Ám ekkor földöntúli fényesség árasztott el mindent, ragyogó alakzatok jelentek meg a mág­lya fölött. Égi lények sokasága népesítette be a leve­gőt, istenek, félistenek, szentek, nagy ősök alakjai lebegtek ott a dicsfényben. Középen Indra, az Egek Királya, mellette Jama, a Halál Ura... Majd ez történt: A máglya égig lobogó lángjai ketté váltak, és közöttük megjelent Agni, a Tűz istene. Szí- tá kezét fogta, s a páratlan asszony sértetlenül állt a szétnyíló lángnyelvek dicsfényében. Agni lelépett a tűzböl, és Ráma elé vezette Szítát: „íme, fogd a kezét kezedbe... Szitá igaz szíve makulátlanabb a szin- aranynál!” (Mindez az Indiai regék és mondák című könyvben található, Trencsényi-Waldapfel Imre szerkesztésében.) Hát igen, bizonyára léteztek valaha, ki tudja mikor, ilyen nők, de mint mondottuk volt, mindez mérhetet­lenül messzi időben történt. Ki tudja igaz volt-e... De röppenjünk vissza a mába a szép, boldog időkből. A mában pedig a nőkről szólva semmikép­pen sem hagyhatjuk ki a Koránt, mely Szent Könyv évszázadokkal korábban született ugyan, de az igazhitüek talán ma is jobban figyelnek rá, mint egyéb vallásúak más könyvekre. A Korán (pár éve megjelent a Helikon gondozásában Simon Róbert fordításában, egy magyarázó könyvvel egyetem­ben) valójában az élet egészére útmutatással szol­gál, természetes, hogy a nőkkel is bőségesen foglal­kozik. Méghozzá: védve, óva a nőket a kisemmizés- től! Anyagilag is gondoskodva róluk. Talán mond va­lamint az is, hogy a 114 szúra között a nőkkel a Ko­rán már a 4.-ben foglalkozik! De ne bonyolódjunk bele, maradjunk csak néhány ide illő résznél. Az ugye, tudott, hogy a Korán sok mindent tilt, pél­dául az italozást, a disznóhúst, az igazhitüek egymás *gyilkolászását (hajaj!), de például engedi a több asz- szonyt. Ezt sem csak úgy húbelebalázs módjára. Mert: „...ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak len­ni egyszerre többhöz, akkor vegyetek feleségül csak egyet...” Érdemes megfontolni a következőt is: „Azok ellen, akik asszonyaitok közül paráználkodnak, hív­jatok négy tanút. Ha ők valóságnak megfelelően ta­núskodnak, akkor őrizzétek őket (mármint a paráz­nálkodó asszonyokat) erősen házaitokba, amíg el nem szólítja őket a halál, vagy amíg Allah valami más utat nem jelöl ki .nekik!” Állítólag az iselőfordulhat, hogy férfiak csaponga­nak ki. Valaha ez is előfordult. Szörnyű! Mi legyen ilyenkor? íme: „És, ha közületek, férfiak közül követ­nek el paráznaságot, akkor büntessétek meg őket! Ám ha megbánást tanúsítanak, és megjavulnak, ak­kor hagyjátok őket bántatlanul! Allah a kiengesztelő és könyörületes.” Kinek füle van, szeme van, máris érzékelheti: más­ként ítéltetnek meg a nők cselekedetei, másként a férfiaké. Azt is: Allah (a nagy és bölcs) csakis a fér­fiakhoz beszél. Ö tudja, miért. Meg az ember azon is eltöprenghet, hogy amikor Mohamed zöld zászlós hívői hazánk várait rombolgatták, meg hosszú időre le is telepedtek nálunk, talán mégsem csak disznó­farkak küldözgetésével kellett volna őket sérteget­nünk, halálos párviadalra hívni ki legjobbjaikat, még a töltött paprika megtanulása is kevés volt. Átvehet­tünk volna tőlük egyet s mást a Koránból is. Tesse­nek csak nézni: „A férfiak fölötte állnak a nőknek... A jóravaló asszonyok engedelmesek. Akiknek nya- kaskodó természetét félitek, azokat intsétek meg... és lássátok el a bajukat!” No igen, az értelmes dolgokat át kellett volna ven­nünk. Ápolnunk, továbbfejlesztenünk. Persze, még most sem késő. Hiszen Allah nagy és hatalmas! PRISKA TIBOR Hogyan segíthettünk volna Képességek szerint követeljünk A kisiskolások és nagy diákok érdekében szól­junk néhány szót a szülői ház tanulást segítő felada­tairól. A tanórákon folyó munka mellett a ma iskolája je­lentős szerepet szán az otthoni tanulásnak az isme­retek elsajátítása, gyakorlása terén. Megszervezése és segítése nehéz feladatok elé állítja a szülőket. Be kell látni, hogy nemcsak a felnőttek munkája fon­tos, hanem a gyermekek tevékenysége, a tanulás is. Eredményes végzéséhez jórészt azok a feltételek szükségesek, mint a mi munkánkhoz. Bizony nem egyszer bosszankodunk, hogy nem hagynak ben­nünket nyugodtan dolgozni. Vajon mi, szülők bizto- sítjuk-e gyermekeink tanulásához a nyugodt feltéte­leket, az otthon derűs légkörét? A segítés első alap- feltétele a rendezett, kiegyensúlyozott családi élet, ahol a tanuló gyermeket nem nyugtalanítják a han­gos szóváltások, veszekedések, a pattanásig feszült légkör. A másik feltétel, hogy jól kell ismernünk gyerme­künk fejlettségét értelmi, erkölcsi, akarati és egész­ségügyi tulajdonságait. Mert enélkül könnyen telje­síthetetlen követelményeket támasztunk velük szemben. Akár lebecsüljük, akár felértékeljük saját gyermekünket, káros hatású lehet. Nemcsak a tanu­lásban, hanem a viselkedésben, a jellemfejlődés­ben. A helytelen szülői értékelés következtében egyesek rendkívüli, zseniális gyermeknek, ifjúnak vélik magukat, és túl sokat megengednek önmaguk­nak. Másokban kialakulhat a kisebbréndüség érzé­se, gátlásosak lesznek a tanulásban is. S eleve úgy ülnek le a könyv mellé, hogy ezt ők úgysem tudják megtanulni. Szükséges, hogy a gyengébb képessé­gű, nehezebb felfogású tanulót bátorítsuk, biztassuk emlékeztetve őt az eddigi kisebb sikerekre, valame­lyik téren elért jobb eredményre. Mindig elérhető célt tűzzünk ki gyermekünk elé, a közös tervezgetés során. így a közepes, átlagos ké­pességű gyermektől ne várjunkel, ne követeljünk je­les vagy jó eredményeket, és értékeljük dicsérettel az elért átlagos teljesítményt náluk. A négyes jegy náluk a csúcs, csak a kiválók esetén engedhető meg a „csak négyes” szemlélet. Olykor az iskolai munkát közepesen végző tanulót a jó szándékú szülők meg­terhelik a zene, a nyelv, a balett, sport stb. tanulás, végzés kötelezettségével, abból a nemes törekvés­ből kiindulva, hadd fejlődjék mindenoldalúan a gye­rek, meg néha szülők közti versengésből követke­zően. De hógy mit jelent mindez együtt időben, nem gondolják végig, így azután sok tanuló többet „dol­gozik” mint egy-egy felnőtt. A káros hatás egyrészt a testi-lelki fejlődésben mutatkozik meg, mivel nincs elég ideje pihenni, játszani, meg az érdeklődésének megfelelő dolgokkal foglalkozni. Másrészt az iskolát, a tanulást egyszerűen szükséges rossznak tartja, vagy egyenesen megutálja. S szent fogadalmat tesz, ha egyszer végez, nem tanul többé soha semmit. Pe­dig a mai világban fokozottan érvényes a régi böl­csesség, hogy a „jó pap holtig tanul”. Az otthoni tanulás eredményességét növelheti, ha a szülő ismeri és alkalmazza segítő munkájában a tanulási törvényeket. Egyik alapvető törvény a moti­váció, a tanulásra serkentő belső állapot kialakulá­sa. Ez érvényesül akkor, ha a szülő elvárja, kéri a gyermektől az adott eredmény elérését, ha ő ser­kenti a tanulásra. Ennél sokkal eredményesebb’lesz az a helyzet, amikor a gyermek maga is akarja az eredmény elérését, saját magának ad „belső paran­csot” a cselekvés elvégzésére. Ha testnevelésórán nemcsak a tanár motiválja a gyermeket, hogy képes vagy te a 70 centiméter átugrására, hanem a tanuló elhiszi magáról, hogy képes erre, és ő is akarja a léc fölötti átjutást, önbizalommal indul neki. És ez érvé­nyes a hosszabb távú tanulásra is, pl. jobb jegy el­érésére matematikából és így tovább. Ekkor a gye­rek nem úgy ül le tanulni, hogy ezt én úgysem tudom megérteni, megtanulni. Lényeges tanulási törvény a következmény vagy siker törvénye. De mi számít si­kernek egy tanulónál? A kiválóaknái a jeles, de az át­lagos gyereknél a négyes jegy lehet a csúcs. Nála a legkisebb javulást is észre kell vennünk és elismer­nünk, dicsérnünk. Bár igaz általában egyik pszicho­lógusunk példája az értékelésben is, hogy a 2 és 4 milliméter között ugyanannyi a különbség, mint a 2 és 4 deciméter közt, csak nehezebb észrevenni. Meg az is gond, hogy mi, szülők és pedagógusok be vagyunk állítódva a sikerrel kapcsolatban a jeles és jó teljesítményekre, csak ezt tartjuk sikernek. Jó tud­nunk az ún. koegzisztencia, az egyenlőtlen fejlődés törvényéről, arról hogy nem egyformán fejlettek va­gyunk minden téren, ki matematikából, ki irodalom­ból vagy technikából erősebb. Még a leggyengébb tanuló is valamiben többet tud, jobban teljesít, azaz valamiben tehetséges, s ezt nagyon el kell ismerni. Ugyanis ez a siker serkentheti más területen is jobb eredményre. Legelőbb utaljunk a transzfer (átvitel) és a frekvencia (gyakorlás) törvényeire. A kerékpározni tu­dó gyermek könnyebben megtanul motorozni, ha vala­mennyire ismer egy idegen nyelvel, akkor a másik ta­nulása már könnyebben megy, hogy a tévénézés gőz­ben fejlődő megfigyelőképessége hasznosítható a kü­lönböző tantárgyak tanulása közben is. Mert az ember átviszi azt a tudást, azt a képességet más területre is, amit egyik tevékenysége közben megtanult. Ezért nem annyira haszontalan egy-egy hobbi, az iskolai tevé­kenységtől eltérő tevékenység mint gondolnánk oly­kor. Az ismétlés, a gyakorlás a tudás anyja szólás is­mert és bizonyított. Mindenki tapasztalja, hogy bizo­nyos mozdulatok, cselekvések vagy ismeretek megőr­zéséhez, későbbi tudásához kell megfelelő számú is­métlés. Akár egy betű írása, akár a szavakban betűk összekapcsolása, akár egy mozdulatsor megtanulása a feladat, de a szövegek megtartása és később történő felmondása is igényli a gyakorlást, ismétlést. Summázva: a fentebb elmondottak figyelembe véte­lével is közös erővel dolgozzunk együtt szülők, peda­gógusok és gyermekek, hogy minél jobb eredmények szülessenek a tanulásban. Hogy ki-ki saját képessé­geihez mérten megfelelő eredményeket érjen el a tan­év következő hónapjaiban. DR. SZELÉNDI GÁBOR Dallal, tánccal Burgenlandban III. , Szekszárdi gyerekek a közös Európáért Az osztrák Alpok lábánál a magyar Kis­alföld kezdetén robog a busz a Neusied­ler See, vagyis a Fertő tó felé. Gols (Gá­los) végeláthatatlan szölőskertjei mellett haladunk el, a távolban jól látjuk Frauen­kirchen (Boldogasszony) tornyait. Wei- denben lesétálunk a tópartra. Elgereb­lyézett ^óderbe süpped a lábunk, eldo­bott papirzsebkendőt, cigarettacsikket keresve sem találunk a most még népte- len strandon. Kerékpárút vezet végig a tó körül. Az osztrák diákoknak már májusban tanítási szünetet adnak az iskolák, hogy túráz­hassanak, kirándulhassanak a termé­szetbe. Sokan közülük ide, a Fertőhöz jönnek. Kedvelt idegenforgalmi központ a környék, a magyar pusztához hasonló gémeskutas romantikája ezrével csalo­gatja a nyugat-európai turistákat. Erre építettek Joisban is, ahol vagy egy tucat patinás, saját konyhával, sörözővel, für­dőszobás lakosztállyal berendezett pan­zió működik. Összkomfortos az egész fa­lu. Két temploma, saját iskolája, áruháza, tűzoltósága, s tizennégy teremből álló helytörténeti múzeuma van. Ebéd előtt ide látogatunk el. 1214-ben Nylos, ké­sőbb Jens, Gens, Geusz der Marckth, Joss, 1649-ben Niulass, majd Győs, Goisz volt a település neve, nézegetjük az egyik falitábla cirádás betűit. Kísérőink elmondják: bő cseresznyetermő vidék ez, arra utal a „G” a falu címerében. Egy 1724-ből származó hatalmas határ­kő, számos korabeli fotó, népviseletek, egykori iparosműhelyek szerszámai is megtalálhatók a gyűjteményben. Nincs olyan joisi, aki ne adott volna valamit. A vendéglátó családoknál ebédelünk, aztán találkozó a főtéren. Jó volna még maradni kicsit, hiszen a helybeli gyere­kek ma érnének rá igazán játszani ma­gyar pajtásaikkal, szombaton ugyanis is­kolában voltak. Délután az eisenstadti fesztiválon az együttes tagjaival még ta­lálkozunk, de a többiektől búcsút ve­szünk: Auf wiedersehn in Ungarn. Tambura, tánc, lakodalom A tartományi főváros Eisenstadt (Kis­marton) pedagógiai akadémiája előtt osztrák, magyar és csehszlovák lobogót lenget a szél. A hatalmas üvegpalota ad helyet annak a háromországos művé­szeti gyermekfesztiválnak, amelyre meg­hívást kaptunk. Méltóbb helyszíne aligha lehetne a találkozónak, hiszen a közel­ben áll a festői szépségű Esterházy- kastély, melyben Haydn évekig udvari karmesterként tevékenykedett. Az akadémia emeleti folyosóján tarka kavalkád fogad. Színpompás népviseletekbe öltözött fiatalok próbálnak. Itt hegedű cincog, ott harmonika szól, egy távolabbi sarokban bőgő brummog. A színpadot óriási, ezüst fényű sípokból épült orgona uralja. Először Ferdinand Zeltner, majd Kurt Korbatsits polgármester és Grossmann Ferenc, a magyar nagykövetség képvi­selője üdvözli a résztvevőket. St. Margarethen tánccsoportja lép ezután a színpadra, majd azoslipi horvát tamburazenekar. Utánuk következnek a szekszárdiak. Ügyesek, bátrak, ének­hangjuk betömi az egész dísztermet. Az eisenstadti gyermekcsoport Haydn-mu- zsikára előadott tánca jön ezután, majd a pöttömnyi kislányokat is felvonultató bra- tislavai szlovák táncosokat ünnepli kö­zönség. Honfitársaink is meghódítják a publikumot, a csornai gyerekek vérbeli magyar lakodalmast mutatnak be. Re­mek a hangulat, a néző gyerekek közül többen is táncra perdülnek a színpad előtt. A tervezettnél majd egy órával tovább tartó találkozó végén nem marad el a megérdemelt jutalom sem, minden cso­port elegáns serleget vihet haza emlékül. S persze az egymás nyelvének, kultúrá­jának, művészetének önfeledt játék so­rán felfedezett szépségét.- Megnyitó szavaiban úgy fogalmazott, a rendezvény létrehozásában egy közös kultúrájú Európa eszménye vezérelte. Beváltotta-e a fesztivál a hozzá fűzött re­ményeket? - kérdeztem Ferdinand Zelt- nertől a díjátadás után.- A béke, az egységes Európa kialakí­tását a családokban, a gyerekeknél kell kezdeni - válaszolta -, hiszen fiatal ko­ruknál fogva ők vihetik legtovább ezt a gondolatot. A mostani találkozó kísérlet, egy - úgy vélem - sikeres próbálkozás volt. Az egymás dalaira, táncaira odafi­gyelő, közösen dúdoló fiatalok, a boldog gyermekarcok mind ezt bizonyítják. Ezért a jövőben is kezdeményezni fogom a fesztivál megrendezését, s hogy kevésbé fárasztó legyen a gyerekeknek, valószí­nűleg egy egész hétig tartanak majd. „Levelezni fogunk” Búcsúzunk Burgenlandiéi. Büszke­ség, öröm, ezernyi élmény kavarog ben­nünk, a tanárnők alig tudják csititani nö­vendékeiket. Felszabadul minden eddig palástolt feszültség, az énekszó túlhar­sogja a buszban a tangóharmonikát. Este hét órakor Sopronnál átlépjük a magyar határt. Rögtönzött közvélemény­kutatást végzek, ki mire emlékszik legszí­vesebben az eltelt három napból.- Mi volt a legjobb? - sóhajt a negyedi­kes Palkó Orsi. - Az alvás, meg az a jó pu­ha ágy. Mész Andrea gyorsan előkeresi két osztrák barátnője címét, tőlük kapta a blúzába csimpaszkodó pici moncsicsit.- Nagyjából megértettük egymást - mondja - levelezni fogunk. „ Horváth Éva az eisenstadti fellépésen érezte legjobban magát, Tuzson Péter is a szerepléseket említi, kedvence a Mül-' ler-tánc.- A mai ebéd volt a legjobb, húslevest, bécsi szeletet meg fagyit kaptunk - igy Rimái Róbert. Halasi Balázs kicsit irigyli a kinti gyerekeket, hogy csak kilencre jár­nak iskolába, de a többiek rákontráznak: az se jó, mert nekik meg szombaton is van tanítás. Többeknek tetszett a joisi múzeum is, mert-sok olyan tárgyat láthat­tunk, ami Szekszárdon sem ismeretlen. Andorka Gábor követendő példának tartja a tiszta utcákat, a külön papírgyűj­tésre szolgáló szemeteskukákat, s némi önkritikával megjegyzi:- Jó lenne, ha nálunk is felállítanának az utcákon rágógumi-automatákat meg becsületkasszás újságárudákat, de félő, hogy hamar be kellene őket szüntetni... István Barna egy olyan családnál la­kott, ahol a bácsi járt Magyarországon, és tanulta is a nyelvünket. Barnához is magyarul beszélt, neki azonban németül kellett válaszolnia, hogy gyakoroljon. Sok, a családi életben használatos kifejezést el­sajátított. Nagy Dávid is úgy érzi, rengeteget tanult a vendégszereplés során.- Szerintem kellenek az ilyen találko­zók - mondja -, mert többet lehet tanulni, mint otthon az órákon. Az se baj, hogy ki­csit elfáradtunk. (Vége) CSER ILDIKÓ Az egyik mókás jelenet Szekszárdi gyerekek és kísérőik az emlékül kapott serleggel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents