Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

1989. május 15. 2 Hépüjság Azonnali hatállyal felfüggesztették a nagymarosi munkálatokat (Folytatás az 1. oldalról.) egész sor, gazdaságot élénkítő, valamint szociálpolitikai, továbbá olyan intézke­dést tartalmaz, amelyek - a központi ki­adások csökkentése útján - közvetlenül segítik elő a költségvetési egyensúly javí­tását. * A Minisztertanács rendkívüli ülését kö­vetően Medgyessy Péter miniszterelnök­helyettes nyilatkozott a Magyar Televízió híradójának a bős-nagymarosi építke­zéssel kapcsolatos kormánydöntésről. Elmondotta: a nagymarosi munkálatok azonnali hatályú felfüggesztése azt je­lenti, hogy ettől a naptól kezdve semmifé­le munkát nem végeznek. A kormány szándéka az, hogy alaposan mérlegelje a leállítás lehetőségét is. Az ezzel kap­csolatos döntéshez azonban számos to­vábbi vizsgálatot kell végezni. Ezek közé tartozik például, hogy megvizsgálják az osztrák vállalatokkal és pénzintézetekkel való tárgyalás lehetőségét annak érde­kében, hogy azok veszteségei ne legye­nek túlságosan nagyok, s milyen módon vehetnénk részt esetleg a világkiállítás­ban. A kormány úgy döntött, hogy a szük­séges vizsgálatokat két hónapon belül el kell végezni. * Az osztrák fél a Nagymarosra vonatko­zó magyar döntéseket a jószomszédság szellemében, környezetvédelmi, gazda­sági és szociális hatásaikat is figyelem­be véve, gondosan tanulmányozni fogja. Ezt Alois Mock osztrák külügyminiszter vasárnap az APA hírügynökségnek adott nyilatkozatában jelentette ki, miután elő­zőleg ez ügyben felvette az érintkezést Franz Vranitzky kormányfővel. Mint mondta, Ausztria mindenképpen tiszteletben tartja a magyar kormánynak azt az elhatározását, hogy a nagymarosi erőmű építését egyelőre két hónapra fel­függeszti, és a beruházás minden Oldalát újra' megvizsgálva jelentést terjeszt a parlament elé. A miniszter szerint most ki kell használni az időt a következmények tisztázására, s különösen arra, hogy megóvják az érintett osztrák cégek és személyzetük érdekeit is. Mock közölte: a budapesti osztrák nagykövettől részle­tes tájékoztatást kért, s a kormány keddi ülésén beszámol a kérdésről. Bush puccsra hív fel Panamában George Bush amerikai elnök szom­baton nyíltan felszólította a panamai né­pet és a hadsereget: döntse meg Manuel Noriega tábornok uralmát. Bush újság­írók előtt kijelentette, hogy a panamaiak­nak „mindent meg kell tenniük” Noriega eltávolítására. Egyúttal azt ígérte, hogy amint Noriega távozik, azonnal helyreáll a jó viszony a két ország között, akárcsak a jó kapcsolatok a panamai hadsereg­gel. Az elnök célzásai arra utalnak, hogy Washington reméli: a panamai hadsereg puccsal megdönti főparancsnoka, No­riega tábornok uralmát. Bush elnök ren- kívüli kijelentéseivel egy időben folyama­tosan érkeznek az amerikai csapateröál- tések a csatornaövezetbe. Az amerikai elnök „gazembereknek és vérebeknek” minősítette Noriega embe­reit és utalt arra, hogy közömbösnek tart­ja, hova távozik a tábornok: amennyiben olyan országba, amellyel az Egyesült Ál­lamoknak nincs kiadatási egyezménye, akkor nem tudják majd felelősségre von­ni - mondotta. Felsőnánán hallottuk Mint élő kövek épüljünk Gondolatok dr. Harmathy Béla evangélikus püspöktől- Rendkívüli istentiszteletre gyűltünk Felsőnánára. Templomot újraszentelni. Nemcsak "megszokás, nemcsak vasár­napi alkalom ez. Messze földről is együtt van a gyülekezet, hogy az a hely, ahol keresztelték, ahonnan származik, az a föld, az a haza, az az otthon újra felra­gyogjon. Eljöttünk, hogy találkozzunk és hálát adjunk Istennek... - kezdi dr. Har­mathy Béla püspök.- Mi az, ami különleges volna a temp­lomban, vagy az egyházban? Mi az, amit Jézus adni tud? Tud-e valamit segíteni a mi életünkön ? Mond-e olyat, amit nem ol­vashatunk az újságokban?- Az apostol arról beszél, hogy szá­munkra Jézus Krisztus az az alapkő, akire az életünket építhetjük. Emlékszem egy rádióadásra, amikor a bemondó megszakítva a műsort közölte, hogy egy kisgyereket összeégve vittek a kórházba. Most nem véradókat kerestek, hanem bőradókat, akik hajlandók a bőrükből adni egy darabot, hátha átültetéssel meg lehet menteni a kisfiú életét. Noha a köz­mondás szerint nem viszi az ember saját bőrét másokért a vásárra, mégis sokan érkeztek a felhívásra. Gondoljunk arra a mesterre, aki nem csupán a bőréből egy darabot, a véréből néhány cseppet adott, hanem egész életét áldozta. Ezért mondja Pál apostol az Efézus-belieknek, Ő az, aki az alapkő, és áldozatos életre tanít mindannyiunkat. Ezen az alapon épülhetünk föl...- Vannak óriási, hatalmas templom- épületek a világon, lehetne kérdezni me­lyik a legnagyobb, a legszebb?- Biztos vagyok benne, hogy azok, akik ma Felsőnánára eljöttek, akik kezük munkájával, pénzükkel, erejükkel, ide­jükkel ezt a templomot renoválták, azt mondják, nekünk ez a legszebb, mert ez a miénk. Földrajzilag meghatározható, hogy a templom mellett, körül, mögött lakik valaki, de a keresztyén ember nem Isten temploma-mellett, hanem belül la­kik. Része annak a gyülekezetnek, épü­letnek, melyben Jézus az alapkő: Amely­be beleépül ez a gyülekezet, a lélek templomát jelenti. Ez a mai ünnep is olyan itt Felsőnánán, mint az egykori pünkösd volt, hogy sokfelől jöttek egy gyülekezetté. Olyanok vannak itt, akik el­származtak, akiknek el kellett menni. A világháború szörnyűségei azt hozták ma­gukkal, hogy el kellett hagyni otthont, házat, hazát, rokont.- Most a kétszáz éves templom köveit nézve arra gondolunk, mennyi mindenről tudnának ezek beszélni!- Az építés nehézségeiről, a régi idők járványairól, szegénységről, az itt élők hi­téről. Amikor most újjászenteljük ezt az épületet a gyülekezet használatára, az Ige és a szentségek helyévé, nem tehe­tünk jobbat, nagyobbat, mint amit Pál apostol elénk tűzött, hogy mi magunk is mint élő kövek épüljünk lelki házzá a Jé­zus Krisztusban, ha több nyelven is, de együtt, egy akaraton, általunk legyen szebb, jobb ez a falu, ez az ország, Euró­pa és a világ. (Az eseményről a 8. oldalon tudósí­tunk.) DECSI KISS JÁNOS Mínusz egy tábla (avagy ez is Ófalu üzenete) Ófalu, május első vasárnapja, anyák napja. De ma - ebben a hegyek közé eldu­gott kis faluban - a gyerekek, szülők és nagyszülők mégsem emiatt „öltöztetik ün­neplőbe szívüket”. Mindennapjaik történelmét, sorsukat akarják formálni. Csak az idő az ellenséges, az emberek, kik az ország legtávolabbi zugából is jöttek, éppúgy, mint a környező településekből, barátokra lelnek. Tüntetés készülődik. Nem is csak az atomkor ürüléke elleni demonstrációként, hanem egy (remélhetőleg) tovatűnő hatalmi gépezet embert semmibe vevő, törvényszerűen törvénytelen gyakorlatával szembeni tiltakozásul. Megyünk a falu szemünket gyönyörködtető portái előtt, s a magyarul alig tudó svábok kínálnak bennünket pohár borral, jó szóval, és a végén ők is beállnak a sor­ba. Megyünk, rugdosva a befülledt avart, kis utakon, tócsákon át, s birkanyájtól is kí­sérve sárosán érünk föl a már lekopasztott „dombtetőre". „Jajt” kiáltani.­Sokan vagyunk, s közöttünk is rengeteg a fiatal. Érthető, hisz elsősorban róluk van szó. S köztünk jön végig az a hajlott hátú, kendős, 60 körüli néni, aki (bár nehezen botorkál az úttalan utakon), de hozza a kertjéből szedett virágcsokrot, hogy végül odategye Krisztus lábához - segítsen Ő is. Ha csak néhány órára, de sorsközösséget vállaltunk egy néppel, melyet úgy tű­nik, összehozott a baj, ki vállalja önmagát, ezért tesz, s kinek van már helyi társadal­ma. Sokan vagyunk. Fékedtől Debrecenig, Bonyhádtót Budapestig írható a közsé­gek, városok sora, ahonnan jöttek parancs nélkül, önszántukból az emberek, hogy bizonyítsák: a tömeg nem arctalan többé. Meg itt vannak a hivatal emberei, ahogy a pártok képviselői, (az autók között - ki tudja miért egy locsolókocsi is) -, és rend­őrök, akikben valószínű, (éppúgy mint bennünk) a félsz is ott motoszkál, mert azt is pletykálják, hogy valakik robbantani akarnak... És táblák garmadája, melyek mindegyike az arcunkba vágja, hogy Ó falunak nem kell az atomtemető. Táblák, melyek értünk, érted, mindannyiunkért szólnak. Táblák, melyek igazságot hirdetnek, egyet kivéve, amely így szólt: „ Minden megye temesse el a saját szemetét!” Kedves, és őszintén tisztelt ófalui lakosok, szervezők, s mindenki, aki szolidaritást vállalt e közösséggel. Ez a tábla rossz, hamis üzenet. Az ember eltemeti halottait, a polgárok (legalábbis ebben a faluban) kitisztítják árkaikat, rendbe teszik saját sze­méttelepüket. A megye ügyeljen rá, óvja a tájat, féltve őrizze környezetünket. De ez más. Mint ahogy Garé szemétdombja vagy Szársomlyó pusztítása sem csak Baranyáé, vagy a dorogi égetőmű szennye sem az ott lakóké csupán, s mint ahogy a Nagymarosi Vámpír is nemzetünk vérét szívhatja, nemcsak a Mosoni Duna-ágban lakókét, s ahogy annak idején Csernobil sem tisztelt országokat elvá­lasztó határokat sem, s ha egyszer netán (reméljük soha) mégis bekövetkezne egy Paksmobil, az sem annak az alig több mint 260 ezer embernek lenne az ügye, kiket tolnaiaknak hívnak, hanem mind a 10 millió magyaré, s a felhők tovasodródnának, határainkon is jóval túlra, és nem maradna más, csak a szemét, amit valakinek el kellene temetni. V.Jahoi ezt a mostani sirt is meg kel1 is ni ----------------------- CSEFKÓ FERENC Elhangzott a Pécsi Rádió 1989. május 11-i reggeli műsorában. Zászlót bontottak a szociáldemokraták Mint röviden már írtunk róla, pénteken este Szekszárdon, a Babits művelődési központban zászlóbontó közgyűlést tar­tott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Tolna Megyei Szervezete. Kis Pál István ügyvezető titkár tájékoz­tatta a megjelenteket az eddigi szervező- munkáról, arról a tevékenységről, melyet a Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztal többi résztvevőjével együtt fejtenek-ki, il­letve kívánnak kifejteni. A szociáldemokrácia múltja, jelene, jö­vője címmel Baranyai Tibor, az ideigle­nes országos elnökség tagja tartott elő­adást. Többek között elmondta, hogy azok a szociáldemokrata eszmék igazi örökösei, akik nem egy baráti nagyhata­lom elkötelezettjei, hanem mindig is Eu­rópához tartozónak érezték ezt a kis or­szágot. Ök nem áldozzák föl az egyes ember demokratikus szabadságjogait egy szép jövendő ígéretéért. Gazdasági csődben van az ország - mondotta -, és ebből az MSZMP egyedül nem tudja ki­vezetni. Reformra, többpártrendszerre, gazdasági kényszerre van szükség. Szólt a Szocialista Internacionálé világ­ban elfoglalt helyéről, szerepéről, politi­kai módszereiről. Magyarország semle­gessége nem utópia, ezt a nagyhatal­maknak közösen kellene biztosítaniuk. Az új, demokratikus alkotmányt a szo­ciáldemokraták véleménye szerint a vá­lasztások után összeülő új parlamentnek kell megalkotnia. Szólt gazdasági elkép­zeléseikről, a párttagsággal szemben fel­állított követelményekről, szervezeti éle­tünk néhány kérdéséről, kifejtette - elíté­lő - véleményét a Hazafias Népfrontról. Az előadást követő, többnyire konstruktív szellemű vitában sok szó esett a fiatalokról, a szociáldemokraták és a többi szervezet, párt viszonyáról. A Klem György ügyvezető elnök vezetésé­vel lezajlott gyűlés a késő esti órákban fejeződött be. Reformkor Dombóváron A Tolna megyei tudományos hetek mai rendezvényei 14 órakor Regölyben az Általános Iskolában: Egyéni szerepvállalási le­hetőségek a kortárs közösségek­ben. Előadó: Némethné Pálinkás Ve­ronika, Gölöncsér Lászlóné. 16 órakor Pakson a PAV Szakkö­zépiskolában: Minitex elektronikus postafiók új szövegkommunikációs . szolgáltatás ismertetése. Elődó: Ki­rály András, Pőcz János. 19 órakor Tamásiban a rácvölgyi cigányklubban: A kábítószerek egészségkárosító hatása. Előadó: dr. Tímár Tibor. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Kik is azok a reformisták? Mi azok vagyunk-e attól, hogy kap­tunk meghívót a reformkor alakuló ülésére? Országos kérdések, vagy helyi ügyek, választmány, vagy ügy­vivő, kik azok, akik ma nyíltan kiállva merik vállalni, hogy kommunisták és még számtalan szokatlan és meg­szokott, megválaszolandó és válasz­ra nem váró kérdés. A múlt héten a dombóvári művelő­dési házban megalakult az MSZMP reformköre, Takács József, a KISZ városi bizottsága titkárának kezde­ményezésére. A vitában vajmi kevés szó esett a reformkör Írott program- ajánlatáról, pedig az elfogadásra ajánlott program igen sürgető ten­nivalókat tartalmaz ......Mert az egész o rszág reformképességén kell javí­tani, mert a baloldali eszme meg­mentése miatt el kell végre számolni, mert a válsághelyzetből csak radiká­lis kitöréssel lehet kilépni... stb.” Nos, aki arra számított, hogy a re­formkor alakuló'ülésén csak fiatal ar­cokat fog látni, tévedett, mint ahogy tévedett az is, aki azt hitte, hogy a megjelentek közül mindenki reform­gondolkodású. Láttam olyan részt­vevőt, aki a hozzászólások közepette szomszédjától kérte kölcsön az írott anyagot, mert otthon felejtette, majd így szólt: ...„Türelmetlenségünk jo­gos, de várjuk meg, mit mond a váro­si pártbizottság...” A pártértekezlet óta a városi pártbizottság még nem alakult meg, és egyáltalán nem biz­tos, hogy nélkülük nem tudunk okos, értelmes, hasznos irányvonalat ki­alakítani - kapta rá a választ. Kelemen Jenő, a kocsolai általá­nos iskola igazgatója megkérdezte, hogy milyen kiválasztási szisztéma alapján küldték ki a meghívókat, mert ő 30 éves mozgalmi múlttal a háta mögött elvárta volna az értesítést, de így is megjelent, mert az újságban ol­vasta, hogy a reformkör nyilvános, és úgy gondolja, hogy itt a helye. Meg kell élénkíteni a helyi közéleti tevékenységet - mondta Simon Ká­roly. - Fel kell számolni a közigazga­tási rendszer sztálinista maradvá­nyait, ami az egész rendszer átrefor- málásával jár, le kell építeni a telje­sen felesleges állami szervezeteket, minden lehetséges erőnkkel az ál­lampolgárok tehermentesítésére kell törekednünk. Más vélemények szerint az MSZMP csak addig volt reformpárt, amíg ezt kinyilvánította, a visszaren­deződés veszélye közelinek tűnik és ha nincs más lehetőség, akkor a párt oszlassa fel magát és alakuljon újjá. A kórházigazgató főorvos, dr. Ha­jós Károly szerint az alakuló reform­kör csak akkor töltheti be igazán funkcióit, ha a helyi oktatás, szociál­politika, egészségügy, a közelJátás stb. gondjainak megoldásában való aktiv részvételt vállalja magára. Ne Szekszárdról mondják meg, hogy nekünk mi a problémánk, de alap­vetően ne is onnan várjuk problé­máink megoldását. Megható és egy­ben elgondolkodtató is volt az, ami­kor a Pátria Nyomda volt alapszerve­zeti titkára vívódásait tette közzé. Alapszervezete minden bizonnyal feloszlik, és nem tudja, hogy mit mondjon több mint 10 éves párttitká­ri múltja után azoknak, akikért fele­lősséggel tartozik. Alapvetően helyes az az elképze­lés, hogy alulról építkezzünk, csak­hogy ehhez az „építőbrigádot” össze kéne állítani. Radnai Lajosné javasolta, hogy a gyakorlati tevékenységet különböző, szakosítható politikai műhelyekben végezzük és ez elsősorban helyzet- elemzés legyen, olyan helyzetelem­zés, ami alapján felelősségünk tuda­tában javasolhatunk, kezdeményez­hetünk és elvárhatjuk, hogy a városi pártbizottság a partnerünk legyen. Megalakult a dombóvári reformkor, ahogy mondják: „ahány ház, annyi szokás” módjára. Aligha mondhatni sablonosnak, még akkor sem, ha a program nem saját kútfőből táplálko­zott. Ahány hozzászóló, ahány jelenlé­vő, annyi vélemény. Csak a nevező kö­zös, az együttgondolkodás komoly, segítőkész szándéka, mert ez a re­formkor is annyit ér majd, amennyit el­méletéből képes valóra váltani. Nincs választmány, nincs ügyvivő, nincs for­gatókönyv szerinti záróbeszéd. Talál­kozás május 24-én 18.30-kor ugyan­ott. - M. I. ­Dr. Harmathy Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents