Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

/ TOCH» \ _ _ 2 rtÉPÜJSAG 1989. május 2. A reformgondolatok áttörése jellemezte az MSZMP megyei értekezletét (Folytatás az 1. oldalról.) problémák - ezen a területen 1300 me­gyénkben dolgozik - bennünket is érinte­nek, ezért kérték a Minisztertanács elnöké­nek segítségét. DR. SIMON LÁSZLÓ (Szekszárd) Ta­más Ádám felszólalására reagálva el­mondta, hogy szerinte csak helyhatósági és országgyűlési választások után lehet előrelépni. DR. TÓTH TIVADAR (Szekszárd) kérte, hogy ez a pártértekezlet is a társadalmi bé­ke szolgálatába álljon, ő maga azéjtis ment ki a pulpitushoz, hogy szót és békét kérjen. Ezt kővetően határozati javaslatban kö­vetelte, hogy a Központi Bizottság hozza nyilvánosságra a legutóbbi politikai bizott­sági ülés jegyzőkönyvét, ahol a gazdasági szükségállapot bevezetésének lehetősé­géről esett szó. Egy ilyen döntést - és ezért is kell nyilvánosságra hozni a jegyzőköny­vet - csak nagy társadalmi kontroll alapján szabad hozni. Síkraszállt azért is, hogy a párt vezetői ne fenyegessenek, mert „fenyegetéssel nem lehet tömegbázist teremteni”. Tovább kell folytatni a társadalmi vitát a párttörvényről, hangoztatta a hozzászóló. Már csak azért is szükséges, mert az átme­net és a vagyonjogi kérdések nincsenek ki­dolgozva és ez azt is jelentheti, hogy az al­kotmányos jogszabályok nem lesznek egymással szinkronban. Javasolta a sztrájktörvény alapján, ahol nem lehet sztrájkolni, ott ne lehessenek pártok sem. GÉBÉRT IMRE (Szekszárd) sajnálattal állapította meg, hogy a negyvenöt delegált pártbizottsági tag között egyetlen, a közok­tatásban dolgozó kollégája sincs. Olyan, szellemében, munkastílusában is új testü­letet kell választani, amely felvállalja az ok­tatás ügyét is. Hangot adott véleményének, mely szerint a tisztségviselők társadalmi megbízatásként is el tudják látni feladatu­kat. Szakterületére visszatérve többek kö­zött kifejtett^, hogy a gyereklétszám csök­kenésével sem lesz kedvezőbb a helyzet. Az iskolák állaga elkeserítő, a pedagógu­sok kezdő bére közel van a létminimum­hoz, a szülők egyre nagyobb anyagi áldo­zatra kényszerülnek, az étkezési díjak emelését követően több lett a „kulcsos” gyerek, a sok jogszabály már gátolja a munkát, elavult a tananyag. A teendők kö­zött említette, hogy a kistelepüléseken is­mét meg kell nyitni az iskolákat, az oktatás­ügy, az iskolák finanszírozásának új mód­jára van szükség, biztosítani kell az oktatá­si intézmények valódi önállóságát, mamut­intézetek helyett emberi léptékű iskolákra van szükség. DR. TÓTH GYÖRGY (Lengyel) bejelen­tette, hogy eláll hozzászólási szándékától, szervezeti kérdésekkel összefüggő rövid megjegyzése mellett csak azt hangsúlyoz­ta, hogy vissza kell adni az ifjúságnak hitét, perspektíváját. PETER MIHÁLY (Szekszárd) ehhez azt fűzte hozzá, hogy erősíteni kell a szociális védőhálót a 6—18 évesek esetében is. DR. SZABÓ IMRE (Dombóvár) a köz­oktatásra fordított összegek növelésének szükségessége mellett fontosnak tartja, hogy a megyei tanács vizsgálja meg, hol nyithatók meg ismét a korábban megszün­tetett iskolák. KATONA TAMÁS (Paks) kijelentette: „Az MSZMP történelmi felelőssége, hogy az országot ebből a helyzetből kivezesse.” A pártnak is tisztáznia kell múltját, ha a kö­vetkező választások után is meghatározó akar maradni. Ehhez azonban szükséges, hogy szakítson a diktatórikus vonásokkal, megszüntesse a vezetés és a párttagok kö­zötti szakadást. Szakítani kell a demokrati­kus centralizmus lejáratott rendszerével. Ha az MSZMPtagösszetételét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy néppárt, de akkor szükséges szakítani a régi szólamokkal, az osztályréteg kategóriákkal. Ma a megyében rétegprogramokat kell feltétlenül készíteni, ezek közül is legfonto­sabb az értelmiségi és ifjúsági program megalkotása. A hozzászóló határozottan kijelentette: nyilvánosság nélkül nem léte­zik reform. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP egyesült baloldali párt, és ezért szükséges, hogy ötvözze az európai baloldali mozgal­mak humánus elveit. Csak így válhat való­ban reformpárttá, ahol érvényesül a köz­vetlen demokrácia, a területi elven történő szerveződés és a párt nem avatkozik a munkahely dolgába. A választásokról szól­va kifejezte azt az igényét, hogy nyílt, kor­rekt politikai küzdelemben nyerjen az MSZMP, ehhez azonban mihamarabb a párttagokat kell megnyerni. Egyperces hozzászólásában GANGL JÁNÓSNÉ (Fadd) kifejtette, hogy az egy­szerű nép számára is érthető programok kellenek. VILLÁNYI JÓZSEF (Szekszárd) pedig azt fűzte hozzá, hogy a párt csak ak­kor jogosult a társadalom irányítására, ha bebizonyítja, hogy a magyal nemzeti érde­keket képviseli. JANCSKI FERENC (Simontornya) be­vezetőben elmondta, hogy munkáskollek­tívából érkezett, abból az osztályból, amelynek tagjai nem nagyon értik, mi miért történik az országban, csak azt érzik, hogy valami nincs jól, és képtelenek eligazodni a sok új program, szervezet között. Az elmúlt negyven esztendőből nem kell megtagadni az eredményeket. A múlt helyett most már foglalkozzunk a jövővel. Arra dolgozzunk ki programot, hogy a jó munkát fizessék meg, legyen rend, béke és ne legyen munkanél­küliség. Stabil gazdaságra van szükség. SZŐKE GYÖRGY (Regöly) két javasla­tot terjesztett a pártértekezlet elé. Azok, akik a párt nevében követtek el hibát, kapjanak átlagos nyugdíjat, mert valószínű, hogy ők csak átlagos emberek voltak. A megyében hozzanak létre egy pártellenörző bizottsá- < got, amelynek az lenne a feladata, hogy fe­lülvizsgálja a koncepciós pereket, ha voltak ilyenek és biztosítja, hogy ne lehessen töb­bet elkövetni párttisztségben visszaélése­ket Hozzászólásának további részében a mezőgazdaság és a kistelepülések helyze­tét elemezte. Az MSZMP ne azonosuljon - mondotta - a kormány elhibázott döntései­vel és felkérte a pártértekezletet, hogy kér­dőjelezzék meg a pénzügyi kormányzatot, mert az ostoba döntéseivel összeomlás fe­lé viszi az országot. A kistelepüléseket módszeresen tették tönkre, elvitték az isko­lát, a tanácsot, még az orvos sem megy ki oda. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek „fulladoznak” és ha nem nyújtunk nekik se­gítséget, akkor a települések fognak összeomlani. PÉTI IMRE (Szekszárd). Az SZMT veze­tő titkára visszapillantott az elmúlt két esz­tendő társadalmi, gazdasági folyamataira, szólt reményeinkről és csalódásainkról. El­mondta, hogy Tolnában is tovább szegé­nyednek a szegények és tovább gazda­godnak a gazdagok, jelenlegi gazdaság- politikánk kedvez az ügyeskedőknek. A KSH kimutatása szerint megyénkben is 40-45 ezren élnek a társadalmi létmini­mum alatt, újabb társadalmi csoportok vál­nak veszélyeztetetté. A középen lévők egy­re jobban elbizonytalanodnak és a perifé­ria felé tartanak. Csak elvonásokkal nem lehet megoldani a magyar gazdaság gond­jait. A pártról, a pártéletről szólva elmondot­ta, hogy az elmúlt egy év várt és nem várt fordulatokat hozott. A tettek nélküli beszéd, a kivárás ideje lejárt, a tisztázás után, egy­másra támaszkodva cselekedni kell a pár­ton belül is. GULNER BÉLA (Dombóvár) egyper­ces reagálásában az előtte felszólalóknak címezte kérdését: egy éve miért nem így beszéltek? Szóvá tette még, hogy az érte­kezleten kevés a .fizikai dolgozó. ETTIG LÁSZLÓ (Bonyhád) azt jelentet­te be, hogy mivel az általa fontosnak tartott témákról már szóltak, eláll a hosszabb fel­szólalástól. Valószínűleg a túlzott admi­nisztrációra, bürokráciára gondolt, amikor megjegyezte, hogy szerinte Magyarorszá­gon 10 évig nem kellene íróasztalt gyártani. PETŐ LÁSZLÓ (Sióagárd) Péti Imre beszédére reagálva elmondta, arra lett vol­na kíváncsi, hogy a jelenlegi helyzetben mit kíván tenni a szakszervezet. A kérdezett azt válaszolta, hogy ez nem fért bele a felszóla­lásra közmegegyezéssel engedélyezett 7 percbe. BELINA LÁSZLÓNÉ (Hőgyész) a párt­vezetést olyan parasztnak jellemezte, aki jégveréskor nekifog karóval ütni a szőlőt: „Lássuk, uram isten, mire megyünk ket­ten”, mivel rosszabbnál-rosszabb dönté­seket hoznak, mert arról sorra elfeledkez­nek, hogy az MSZMP kormányzó párt - „tö­lünk várnak, de rajtunk is kérnek számon”. Nem tehetünk mást, tettekkel kell me­ggyőznünk az embereket. Korábban nem adtunk, most pedig nem tudunk nekik programot adni, akkor ne is várjuk, hogy el­fogadják, amit mondunk. Mert csak úgy le­hetséges a politizálás: amit ma mondunk, az holnap is érvényes. A választással kapcsolatban egy Grósz Károly-felszólalást idézett, amelyben a fő­titkár azt mondta hogy vidéken kell meg­nyerni a választást. Ehhez azonban sürgő­sen nagykorúsitani kell a vidéket, hangsú­lyozta a hőgyészi felszólaló. Ugyanakkor azokat az embereket kell előtérbe helyezni, akik képesek téthelyzetben is teljesíteni. Végül kijelentette, hogy „a pártsajtó legyen pártsajtó - egyértelműen az MSZMP politi­káját adja az olvasóknak. Ez utóbbira egyperces hozzászólásá­ban KAMARÁS GYÖRGYNÉ lapunk fő- szerkesztője azt válaszolta, hogy „a párt­sajtó akkor tud segíteni, ha a párt egyértel­műen orientál.” LÜCKL JÁNOS (Gyönk) elmondotta, hogy Gyönk és környéke a megye halmo­zottan hátrányos térségei közé tartozik, a településeket elnéptelenedő utcák, örege­dő lakosság jellemzi - az elhibázott intéz­kedések sorának megvan a negatív hatá­sa. Az új megyei vezetésnek nagyobb gon­dot kell fordítania az ott élők rehabilitációjá­ra. Az iskolák megszüntetése állami feladat volt, most legyen az visszahozásuk is. Mint mondotta, az egészségügyre, a szociális területre, az oktatásra fordított összegek növelik igazán az ország erejét, biztonsá­gát. A pártról szólva hozzátette, hogy ér­dekazonosságon, érzelmi kötődésen, szo­lidaritáson alapuló szervezetek, közössé­gek lehetnek vitaképesek, mértékadóak, csak ezek érhetnek el megfelelő hatást Lukács János felszólalása A Központi Ellenőrző Bizottság elnöke a Központi Bizottság jókívánságait hozta a megyei pártértekezletnek. Lukács János felszólalásában kiemelte, hogy nagyon fontosak a tapasztalatok, amelyek a pártér­tekezleten összegyűlnek, ebből az orszá­gos szerveknek is kell tanulniuk. Tolna me­gye az ország része, és nem közömbös az itt élő kommunisták állásfoglalása. Kérte, hogy ennek az értekezletnek is bi­zalomépítés legyen egyik célja, mert ma a szolidaritás és a közös cselekvés tiiány- cikk. A pártvezetés úgy érzi, hogy nincs mögötte a párttagság, ők pedig azt érzéke­lik, hogy nincs velük a vezetés. Ez a me­gosztottság nem segít, s a megújulásnak éppen ez a pártértekezlet lehet a lendítöje. Hozzászólásában a KEB elnöke megál­lapította, hogy más ez a párt, mint volt.egy évvel ezelőtt, a változás visszafordíthatat­lan. „Hogy hogyan megyünktovább, az itt is eldől.” Érthető a párttagság türelmetlensé­ge, mert nem elégségesek a szavak, a re­formretorika, eddig a szavaknak jutott fő­szerep. Az emberek javulást várnak, változást. Az átfogó gazdasági és társadalmi reformnak nincs alternatívája. A pártmozgalomról szólva a kellő fele­lősségre intette a megyei pártértekezletet. Szükséges az akcióegység helyreállítása.- El kell érni, hogy politikánk a demokra­tizmuson alapuljon és politizáló pártként, eleven politikai erőként legyünk hatással a gazdasági folyamatokra. Kiszámíthatóbb és hitelesebb legyen a párt, tisztázni kell, hogy honnan jöttünk és merre haladunk. Hiszen választások előtt állunk, és a párt je­löltjei is megméretnek, nem mindegy, hogy addigra milyen helyzetben leszünk - mon­dotta Lukács János. A többpártrendszer bevezetéséről szól­va elmondta, hogy a pártvezetés szemére vetik, amiért nem volt érdemi pártvita. „Ez nem pártvita kérdése akkor, amikor a tár­sadalom többsége egyetért vele.”- Tíz éve vétettünk nagy hibát - jelentette ki Lukács János -, hogy akkor nem tá­maszkodtunk a másként gondolkodókra. Nem tudtuk az érdekeket felszínre hozni, azt képviselni és megvalósítani. Természetesen most sem az MSZMP hoz létre pártokat, de, hogy milyen pártok jönnek létre, az tőlünk is függ. A párt belső ügyeiről szólva kijelentette, hogy egy veszélyes folyamatnak vagyunk részesei: a párttagok címkéket ragasztgat- nak egymásra. Ezt sürgősen abba kell hagyni, mert egy demokratikus pártban vi­tában kell elfogadtatni álláspontunkat. A helyi dolgokhoz szólva kifejtette, hogy a megyei szervezet pártbizottságból és végrehajtó bizottságból álljon, amit dön­tően a tagság küldötteiből válasszanak. A Központi Ellenőrző Bizottság elnöké­nek hozzászólását nagy felháborodás kö­vette. KÁROLYI KÁROLYNÉ (Bátaszék) kijelentette, hogy 21 év alatt hittel és meg­győződéssel dolgozott, de 1987-ben elbi­zonytalanodott. TIBAY LEVENTÉNÉ (Du- naföldvár) megkérdezte, hogy mi legyen az, üzemi négyszögekkel. TAKÁCS MIK­LÓS (Paks) választ akart kapni kérdéseire, helyette arra biztatták, hogy „legyünk egy­ségesek”. Mutassanak egy olyan pontot, ami mögé érdemes lenne felsorakozni, mondta elkeseredetten. BOROS LÁSZLÓ (Szekszárd) a kormány és a párt viszonyát elemezte, azt a belterjességet, ami nem visz sehova. DR. KISS JÁNOS (Tamási): Ez a pártvezetés megtett mindent, hogy eltávo­lodjunk tőle. Biszku és Gáspár elvtársak még mindig részt vesznek milliós vadásza­tokon DR. SIMON LÁSZLÓ (Szekszárd) kijelentette, hogy Lukács János nem oko­zott neki csalódást, „csak ennyit vártam tő­le”, majd kijelentette: „Az én nevemben ez a Központi Bizottság ne döntsön.” TOPA GYÖRGY (Tamási) azt hangsúlyozta, hogy a pártvezetés szálljon már le a lóról. KISS MIHÁLY (Paks) a kiváltságok ellen emelte fel a hangját, mert „míg azok van­nak, akkor mi ülésezhetünk bármeddig”. Ma a vezetők nem szolgálnak, hanem ural­kodnak. A rendkívül éles hangú reagálásokra LUKÁCS JÁNOS három percben válaszol­hatott.- Ez a vita is jelzi, hogy más-más pártban vagyunk és mégis egy pártban. Önök is el­mondják véleményüket, én is. Csak az a baj: míg vitatkozunk, addig halad az idő. Ezután bejelentette, hogy a Miniszterta­nács az Egyetértés Vadásztársaságot fel­számolta. A Központi Bizottság nem akar dönteni sem kongresszus, sem más ügy­ben. A kongresszusról szólva hangoztatta, hogy csak akkor szabad összehívni, ha előtte megismerjük a párttagok vélemé­nyét., RÓNAI JÓZSEF (Bonyhád) a kongresz- szus mielőbbi összehívását sürgette, nem utolsó sorban személycserék szükséges­ségével indokolva. Aláhúzta a lakóhelyen történő politizálás fontosságát. CSOMA JÓZSEF (Győré) hozzászólá­sában a kistelepülések, az ottani intézmé­nyek segítését, újjáélesztését sürgette. CSÁKI BÉLÁ (Szekszárd) egy történel­mi korszak nyitányaként jellemezte a mai Magyarország helyzetét. Éppen ezért na­gyon nagy szükség van arra, hogy konszo­lidált körülmények között bontsuk el az el­avult irányítási rendszert, hogy biztosítani tudjuk a közjót. Feltette a kérdést: képes-e az MSZMP megújulni? Van-e rá remé­nyünk akkor, amikor az ország morális vál­ságban van? Ö mindenesetre azért dolgo­zik, hogy a párt képes legyen megújulni. Szükség is van rá, mert a tagság egy része elbizonytalanodott, szenved a kollektív bűntudattól. Meg kell állapítani a felelőssé­get, mert nem vállalhatunk olyan emberek­kel közösséget, akik miatt ebbe a helyzetbe kerültünk. Olyan szervezeti rendszer alap­ján kell tovább dolgoznunk, hogy soha töb­bé ne sajátíthassa ki egy maroknyi csoport a hatalmat. A régi testületről szólva elmondta, hogy személyes ellentét látszólag volt, pedig csak mindannyian a régi struktúra foglyai­ként dolgoztak. Akik hittel és emberi tisz­tességgel végezték munkájukat, azokban erősítenünk kell azt a hitet, hogy munkájuk nem volt hiábavaló. DELI SÁNDOR (Szekszárd) az egyik legsúlyosabb gondot abban látja, hogy nem vagyunk elég határozottak a közelmúlt megítélésében, a felelősség megállapítá­sában. Az 1988 májusa előtti időszaktól el kell határolnunk magunkat. Nem szabad azonos módon kezelni a párttagok, a veze­tők és a vezető testületek felelősségét. Ami a vezető testületek és a tagság viszonyát il­leti, erről az a véleménye, hogy nagyon kö­zel van a tényleges szakadáshoz. Lukács János beszédére reagálva kifejtette, hogy azért kevés a pártban a fiatal, mert a párt nem képviselte a fiatalok érdekeit, sőt, dön­téseivel hozzájárult a perspektívátlanság- hoz. Végezetül egy megfelelő program létét hiányolta, kifejtve, hogy enélkül nem lehet politizálni. Szükségesnek tartotta a rendkí­vüli pártkongresszus összehívását. HERCZEG JÓZSEF (Paks) szerint, majd ha igazán demokratikusan választjuk a vezetőinket, számon is kérhetjük rajtuk, hogy mit végeztek. MOLNÁR JÁNOS (Nagykónyi) a veze­tők és a tagság kapcsolatára utalt, amikor kifogásolta, hogy az ö körzetükben har­minc éve nem járt megyei első titkár. HARMAT BÉLA (Szekszárd) feltűnő ja­vaslattal állt elő: foglalja a pártértekezlet ha­tározati javaslatba, hogy a magántulajdon is része a társadalmi tulajdonnak. Ezért végre kell hajtani az állami tulajdon privati­zálását, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy azt államosították. Javasolta azt is, hogy a 60 évesek vonuljanak nyugdíjba (a javasla­tot nagy felhördülés követte). Azt már nagy tetszéssel hallgatták a tanácskozás részt­vevői, amikor azt javasolta, hogy „vizsgáljuk felül az elmúlt években érdemeik elismeré­se mellett nyugdíjba mentek érdemeit”. Be kell vezetni a maximált nyugdijat - úgy, hogy minden nyugdíj reálértéke a későb­biekben megmaradjon. Kijelentéseit több egyperces hozzászó­lás is követte BARANYAI JÓZSEF (Paks) szerint ha nem tudunk jobbat kitalálni, ak­kor ne kísérletezzünk. Á többségi magán- tulajdont nem kell kitalálni, az kész és tő­lünk nyugatra jól működik. LAJTAI ZOL­TÁN (Szekszárd) a Ki a bűnös? kérdésre azt válaszolta, hogy mindannyian azok va­gyunk, amíg egy diktatúra létezik. De ne­künk most nem ez a feladatunk, hanem a jövő.. PÁL JÁNOS (Simontornya) azt mond­ta, hogy büntetni is kell azokat, akik a káro­kat okozták. KEHL JÁNOS (Szekszárd) azért méltatlankodott, hogy ismét a múltnál tart az értekezlet, pedig a cselekvésről kel­lene beszélni, megfogalmazni azt, hogy mi a teendő ebben a helyzetben. Ha nem cse­lekszünk a gazdasági szférában, akkor már nem lesz időnk beszélni. JANKOVICS LÁSZLÓ (Nagydorog) a posztsztálinista struktúrát olyan épülethez hasonlította, amely düledezik és amelyet vagy fel kell robbantani, vagy módszeresen lebontani. Mint mondotta, ő az utóbbi meg­oldás mellett van, ami lehetővé teszi, hogy a még használható elemeket átszabva egy olyan „épület” létrehozásánál lehet hasz­nosítani, amelyben mind a párttag, mind a pártonkivüli jól érzi magát Kiemelte egy megfelelő program szükségességét. A de­legáltak státusával kapcsolatban megje­gyezte, ha ezt nem hagyná jóvá a megyei pártértekezlet sérelmet szenvedne a de- mokrácia VARGA FERENC (Dunaföldvár) kül­döttet megtapsolta a pártértekezlet, amikor kijelentette: „Az én 40 éves párttagságo­mat, nem én mocskoltam be”. Ezt kővetően az iparpolitikáról beszélt az előadó, a nem létező iparpolitikáról, „mert amit ma csinál a kormány, az bűn”, Számon kell kérni a föl­vett milliárdokat. Észhez kéne már térni - Nyugatról várjuk a megváltást - pedig a Nyugat csak azt figyeli, hogy miképpen tud itt minél nagyobb haszonnal beruházni. DURGONICSNÉ DR. MOLNÁR ER­ZSÉBET (Szekszárd) az oktatási igazga­tóság helyéről, szerepéről, gondjairól és szándékairól szólt elsősorban. Elmondta, hogy alkalmazkodva a változásokhoz, elé­be mentek a várható igényeknek, gazdag programjavaslataik vannak. Érthetetlen számukra, amiért támadások érik őket, még a városi pártbizottság részéről is. Hangsúlyozta, hogy a meglévő szellemi bázist, tőkét meg kell őrizni, hiszen a párt, a mozgalom nem működhet korszerű isme­retekkel rendelkező szakemberek nélkül. Ha eredményesen akarunk részt venni a politikai küzdelmekben, akkor emelni kell a politikai propaganda színvonalát. Éppen az egyik gond, hogy a pártnak nincs elég jól felkészült, vitázni tudó politikusa. A szorító gazdasági nehézségek ellenére sem mondhatunk le a politikai képzésről. KIS PÁL ISTVÁN (Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt). A tanácskozási jog­gal meghívott Ellenzéki Kerekasztal pártjai­nak, szervezeteinek felszólalását az MSZDP képviselője kezdte. Elhatárolta ma­gát attól a kijelentéstől, amit a közelmúltban Nyers Rezső tett. Az MSZMP néma szociál­demokrácia örököse, mert hűtlenül kezelte a szociáldemokrácia hagyományait majd 1956 után meg is tagadta azt Egykor összefogott bennünket az osztályharc, de ma már nem köt össze bennünket semmi. A szociáldemokrácia soha nem nyúlt erő­szakhoz. Az MSZMP proletárdiktatúra cí­mén felszámolta a jogállamiságot, feláldoz­ta saját elveit a dogmának. Ennek ellenére nem hirdetünk bosszút, de mártírjaink em­lékét megőrizzük. Befejezésül kijelentette, hogy a Szociál­demokrata Párt addig biztosan ellenzék­ben marad, míg minden párt meg nem kap­ja működéséhez az. esélyegyenlőséget. TARNÓI LÁSZLÓ (Szabad Demokra­ták Szövetsége) a szekszárdi szervezet nevében többek között elmondta, hogy csakúgy mint ezer esztendeje, ismét az a kérdés, sikerül-e csatlakoznunk az egye­sült Európához. Magyarország részeként Tolna megye is oda akar tartozni. Az MSZMP tevékenységével, politikájával kapcsolatban kifejtette, hogy ez a párt sen­kivel nem oszthatja meg felelősségét Meg­hirdette a reformprogramot, de a megváló­Dr. Péter Szigfrid megnyitja a tanácskozást

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents