Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

1989. április 13. Képújság 3 Csupán néhány százaléknyi tartozás Fizetés környékén mi is fizetünk Romlik a fizetési morál - fogalmaztam meg már előre magamban a jól hangzó mondatot, bár titkon éreztem, hogy ha nem is fizetünk meg időben min­den szolgáltatást, az nem elsősorban a morállal, sokkal inkább a pénztelenséggel van összefüggésben. Most azonban úgy tűnik, hogy akár így, akár úgy fogalma­zom, az egész mondatot sutba dobhatom. Néhány hete ugyan arról irtunk, hogy a DÉDÁSZ-nál sokkal több a fogyasztók tartozása - a „kintlévőség” - mint évekkel ezelőtt, a most megkérdezett két, lakosság részére szolgáltatást és árut is értéke­sítő vállalatnál azonban nem panaszkodnak. A Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat Tolna megyében illetékes igazgatósá­gán március 30-án 494 ezer forint volt a kintlévőség, az egy évvel korábbi 332 ezerrel szemben. A növekedés jelzi azt, hogy ha a díjbeszedő „sokadikén”, azaz jóval a fizetési nap után kopogtat a gázfogyasztónál, akkor nagyobb valószínű­séggel talál elutasításra, mint tavaly. De ebben az összegben bennfoglaltatik azoknak a hátraléka is, akiket nem talált otthon a pénzbeszedő, vagy akik figyel­metlenségből, hanyagságból nem fizettek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy q. közel félmillió forint fizetési fölszólítás útján mind behajtható. Évente csupán néhány olyan eset fordul elő, hogy a kétszeri felszólítás után sem fizető fogyasztónál meg­kísérlik a gáz kikapcsolását. Azért kell ilyen óvatosan fogalmazni, mert a körülmé­nyeket - például van-e kisgyerek - mérlegelik, és csak attól vonják meg a gázt, akinél úgy ítélik meg: ha akarna, tudna fizetni. A mintegy 7300 lakossági fogyasztó közül évente 4-5 személlyel szemben indítanak pert. Jelenleg 11 500 forint képezi per tárgyát, ami például a múlt évi mintegy 39 millió forintos lakossági forgalomhoz képest nem számottevő összeg. A nagyfogyasztókkal nincs a DDGÁZ-nak gondja, az órák állása alapján, szerződésbe foglaltak szerint inkasszálnak, azaz leemelik a közület egyszámlájá­ról a fogyasztás ellenértékét minden különösebb mérlegelés nélkül. A Városgazdálkodási Vállalatnál egyenesen úgy ítélik meg, hogy a fizetési készségben javulás tapasztalható mind a fűtési díjat, mind a lakbéreket tekintve. Múlt év december 31 -i adatok szerint 715 ezer forint lakbérhátralékot és 552 ezer forint fűtési díjhátralékot tartottak nyilván, az éves bevételnek 3, illetve 1 százalé­kát. ök a fogyasztásból történő kikapcsolással már csak műszaki okok miatt sem élhetnek, s kilakoltatásra sem volt példa, viszont végrehajtási előadót alkal­maznak, aki a díjbeszedő sikertelen próbálkozása után mindjárt kezdeményezi a végrehajtást. Amr persze nem olyan egyszerű... _rj_ Befektetés csak,az ágyba...?! Azt mondja a kisiparos, neki létkérdés, hogy a nyereséget adómentesen hasz­nálhassa fel fejlesztésre, mert ha a be­fektetés csak az ágyra érvényes, abból bizony sem neki, sem pedig az állambá­csinak nem lesz kenyere. Azt is mondja a kisiparos, hogy úgy van.jnint az iskolá­ban a veszélyeztetett, vagy hátrányos helyzetű tanuló. Hiába tehetséges, hiába szorgalmas, ha a körülményei arra kény­szerítik, hogy tudásánál, igényénél silá­nyabb teljesítményt produkáljon. Mindig azt halljuk, hogy ebben meg abban a hiányszakmában, szolgáltatási szférá­ban bizony kellene egy jó kisiparos, vagy egy jó vállalkozó. Aztán amikor minden meg van, akkor valahogy az istenért sem illeszthető bele ez az adott város gazdasági egészébe. Valami miatt min­dig kilóg abból, melynek okai között hol az irigység, hol a meg nem értés feszül. Bonyhád városban és városkörnyékén több mint 700 vállalkozó igyekszik jól, rosszul dolgát végezve kenyerét keresni, tehát ellátatlanságról igazán nem beszél­hetünk összességében, de fehér foltok azért akadnak. Nézzük a szolgáltatást! A kisiparos szeretné fejleszteni a műhelyét, de a jelenlegi szabályozórendszer mellett er­re egyszerűen nem mer vállalkozni, vagy ha van bátorsága, vagy tőkéje, nem kap hitelt, s ha kap, akkor éppen áruhiány miatt nem képes az előrelépésre. Mi ez, ha nem a 22-es csapdája? Azt is mondja a kisiparos, majd ha ö valóban azt érzi, hogy rá és munkájára az egész városnak szüksége van, és éppen úgy része az ipari gazdaságnak, mint egy gyár, vagy vállalat, még az adóját is dalolva fizeti meg. Szeretne a kisiparos Nyugatról be­hozni magának gépeket, de adott a valu­tahelyzetünk, és a sok engedélyeztetés, kérvényezés és okmánybeszerzés már a kedvét is elveszi a nagy ötlet megvalósí­tásától. Arról is beszélt a kisiparos, hogy olyan adminisztrációs kötelezettségei vannak, ami már szerinte messze túlha­ladja a normális határokat. —szs— tősége, szükségszerűsége, az általam közelebbről ismert munkahelyi alapszer­vezeteknél is megfogalmazódott. A he­lyeslésen túl igyekszem továbblépni. Azaz, véleményem szerint már most mű­ködtethetők lennének, ún. politikai klu­bok vagy választási irodák. Nem félni kell - ahogy ezt sokan teszik - a választá­soktól, hanem politizálni kell a választási eredmény érdekében. (Persze nemcsak retorikában, hanem tettekben is.) Ezek a klubok az MSZMP tagtoborzásának is színterei lehetnének (mi miért ne teheti nénk), mert a törekvések akarattá, valódi programmá fogalmazásához is kell a friss erő, nem beszélve a megvalósításá­ról. Egyetértek az „egészben való gondol­kodás” kérdésével, de ez csak bizonyos feltételekkel lehetséges. A rész, s az egész dialektikáját már eddig is jól kellett volna értelmezni. Az egészben való gondolkodás nem lehetséges álvitákkal, olyan nagypolitikai kérdések alapszervezeti szintű megvita­tásával, amelyekben már egyébként döntés született. A platformszabadságnak valóságos platformokhoz teret kell biztosítani. A most létrejövő reformkörök nagy része ennek előiskolája lehet. Nem tudom elfogadni a vitaindító cikk írójának azon sommás, vagy leegyszerű­sítő megállapítását, hogy vannak olyan párttagok, akik „a közvetlen politikai csa­tározásoktól már ma is visszavonulnak”. Az okok megjelölése nélkül ez így sokak számára sértő lehet. Ugyanakkor én job­ban örülnék annak, ha a pártból most ki­lépők nem „szimpatizánsok” - ahogy a cikkíró fogalmaz - hanem támogatók maradnának. A cikk írójával egyetértve sokunknak meggyőződése, hogy ebbe a pártmoz­galomba is „önálló arculatú, új utakat ke­reső” politikusok kellenek. Egyszer, s mindenkorra véget kellene vetni az ún. kelet-európai típusú karrier­nek. Nevezetesen annak a gyakorlatnak, hogyha „jó volt KISZ-vezetőnek, akkor jó lesz a pártapparátusba is, sőt még vá­lasztott párt-tisztségviselőnek is”. Nem új keletű felvetés ez, hisz az elmúlt években ez a párttagság körében már megfogalmazódott. Ugyanúgy az is, hogy nincs szükség alibi testületekre, csak olyanokra, ame­lyek érdemi munkát végeznek, amelye­ket a mai élet követelményei hoznak lét­re, közvetlen választásokkal, s amelyek­ben a/észtvevők számára legfőbb krité­rium az alkalmasság, a „nyílt szó, födet- len arc”, az etikus magatartás. SIFTER JÓZSEF Az infláció anatómiája III. Ilii« Kevés jelenség van napjaink gazdasá­gi életében, amely oly mértékben foglal­koztatja a szakembereket és a lakosság legszélesebb rétegeit is - mint az árszín­vonal növekedése, a forint vásárlóerejé­nek csökkenése. Olyan folyamat ez, amellyel belső fejlődésünk és külgazda­sági kapcsolataink, valamint a vállalatok és az egyéni háztartások gazdálkodá­sának alakításakor egyaránt számol­nunk kell. A magyar társadalom és gazdaság stabilizációjának és új fejlődési pályára állításának sikere is nagymértékben azon múlik, hogyan számolunk az inflá­cióval és mit teszünk ellene. Az 1941-46. között lezajlott pengőva­luta infláció és a forint-valuta megterem­tésének áttekintése lehetőséget adott a folyamatok és okok összevetésére és a tanulságok levonására, a válságkezelés módszereinek számbavételére is. Nem véletlen az a gazdaságfilozófiai vélekedés, mely szerint a valuták törté­nete egyben az infláció története. Az 1946. évi stabilizációt követően a forint értékállósága, sajnos, hamarosan meg­ingott, azóta az értékvesztés, tehát az inflálódás folyamat, bár korszakonként nem azonos mértékű. A forint vásárlóere­jének, értékének csökkenését történeti áttekintéssel lehet legérthetőbben is­mertetni. Az ilyen áttekintés egy történel­mi korszakról azonban egyoldalú, he­lyenként túlzottan kedvezőtlen képet fest, azonban az infláció történetét áttekintő rövid elemzés keretébe a körülmények és a korszak társadalmi-gazdasági ered­ményeinek bemutatása nem fér bele. Ezek előrebocsátása után lássuk az in­fláció alakulását, 42 éves történelmi pá­lyáját. Inflációtörténeti áttekintés, 1946-1988 Az infláció mérésére az árszínvonal évi átlagos növekedése szolgál, amely más megfogalmazásban azt jelenti, hogy az év során vásárolt áruk és szolgáltatások mennyivel kerültek többe mint az előző évben. A forintvaluta inflálódásának folyama­tában öt szakasz különböztethető meg, az egyes szakaszok közti határ megvo­nása a gazdaságtörténeti szakaszoktól némiképpen eltérően, az árszínvonal alakulása szempontjából hasonló kime­netelű évek összevonásával történt.- Az első szakasz 1946-tól 1952-ig tartott, melynek folyamán a forint 1946- os létrehozásakor 100%-osnak tekintett vásárlóereje több mint felét elvesztette, és 1952 végére eredeti értékének csak 42%-ával rendelkezett. E helyzet kiala­kulását előidéző áremelkedések már 1946-ban elkezdődtek. Az áremelések részben a világpiaci áremelkedések ha­tására, részben belső gazdasági intézke­dések miatt jöttek létre. Közrejátszottak az agrárolló csökkentésével kapcsolatos intézkedések, az erőltetett gazdaságfej­lesztéssel együttjáró áremelések, a gaz­dasági szerkezet átalakítása és a spon­tán piaci áremelkedés is, melynek oka főként az áruhiány volt.- A második szakasz 1953-tól 1960-ig tartott, melynek során az infláció igen je­lentősen lelassult, így e szakasz végén a forint az eredeti értékének 33,5%-át tette ki. Az árszínvonal emelkedését meghatá­rozta ebben a szakaszban az első ötéves terv kapkodó módosításának kedvezőt­len gazdasági hatása, az 1953-56-os időszak gyakori irányváltoztatással járó gazdaságpolitikája és gazdasági stagná­lása, az ellenforradalom és a konszolidá­ció, valamint a gazdasági mechanizmus első korrekciójának áremelő hatása.- A harmadik szakasz 1961-től 1967- ig tartott, amikor az inflációs folyamat lé­nyegében megállt, így e korszak végén a forint eredeti vásárlóerejének 32,9%- ' ával rendelkezett. E korszakban sikere­sebb gazdaságpolitika mellett jellem­zőek voltak a kötött árak és az árszínvo­nal mesterséges stabilizálása. Ugyanak­kor a gazdaságban egyre nagyobb egyensúlyi zavarok jelentkeztek, szük­ségszerű volt az „új gazdasági mecha­nizmus” előkészítése.- A negyedik szakasz 1968-tól 1978- ig tartott, amikor az infláció gyorsult és a forint értéke az eredetinek 23,3 százalé­kára csökkent. (folytatjuk) DR. KOVÁCS JÁNOS Kutatómunka üzleti alapon Fácánkerti fácánvédők Szigorú előírások - saját érdekünkben Fazekasné Kelemen Mária ve­gyészmérnök gázkromatográffal végez vizsgálatokat Arborétumnak is beillő park középen méltóságteljes épület áll, valaha az itteni földbirtokos lakóháza volt, viharos évszá­zadunk ellenére szilárdan áll alapjain im­már száz éve. Bent hűvös nyugalom és csend, szinte múzeumi hangulat fogadja a látogatót a sötét faborítású falak, faragott lépcsőkorlátok, szarvasagancsok és egyéb trófeák között. Szép környezetben dolgoznak a Növény- ésTalajvédelmi Szol­gálat Fácánkerti Intézetének dolgozói.- Ez év január 1 -jétől vagyunk önállóak - mondja Zaják Árpád igazgató, növény- védelmi szakmérnök. - Előtte a Növény; védő Állomáshoz tartoztunk. Most is ott dolgozik egy tíztagú csoportunk, akik ta- lajviszgálatokkal foglalkoznak. A szerve­zeti változással természetesen nem vál­tozott meg gyökeresen a munkánk, a na­gyobb önállóság viszont megnövekedett felelősséggel, és reméljük, nagyobb szakmai és anyagi sikerrel jár majd. Tevékenységünk igen sokrétű, bár csak mintegy harmincán dolgozunk itt Fácánkerten. Legnagyobbrészt hazai és nyugati vegyi gyárak megbízásai alapján tevékenykedünk. Ezek a gyárak, ha Ma­gyarországon forgalomba akarnak hozni egy növényvédő szert, akkor az itteni szi­gorú előírások szerinti hatás- és toxiko­lógiai vizsgálatokat kénytelenek elvégez­tetni ahhoz, hogy a hatóságok engedé­lyét megkapják. Ilyen vizsgálatok elvég­zésére vállalkozunk, természetesen nem ingyen. Számunkra legfontosabb a toxikoló­giai vizsgálatoknak egy speciális cso­portja, amelyekkel a növényvédő szerek­nek a vadállatokra kifejtett hatását hatá­rozzuk meg. Vadállatokon itt apróvada­kat kell érteni, különböző madárfajokat mint például a fácán, a vadkacsa, a fürj, rágcsálókat, mint a vadnyul, a hörcsög, a pocok, de foglalkozunk méh- és haltoxi­kológiával is. Vizsgálataink során megál­lapítjuk, hogy az engedélyeztetni kívánt növényvédő szer mennyire mérgező a különböző állatfajokra, hogyan és meny­nyi idő alatt bomlik le a szervezetükben. De ezenkívül még sok egyéb, a jogsza­bályokban előírt vizsgálatot végzünk. Ehhez természetesen megfelelő háttér kell. A nagy számú kísérleti állat egy ré­szét helyben tenyésztjük, a többit vásá­roljuk más tenyésztőktől vagy vadgazda­ságoktól. Van egy állatházunk, ahol a legapróbb vadakat tartjuk, a fácánok, vadkacsák szabad térben, dróthálóval körülvett területen vannak. A főépületben van a kémiai laboratórium, ahol különbö­ző analitikai módszerekkel vizsgáljuk a növényvédő szerek hatóanyag-tartal­mát, a növényi és állati szövetekben levő szermaradványokat, bomlástermékeket. Egyébként egy új, hatásos molekula „kitalálása”, és az abból készített tényle­ges növényvédő szer forgalomba hoza­tala között évek telnek el, és a gyártók közben óriási pénzeket fordítanak az előirt vizsgálatok elvégzésére. A saját biztonságunk és környezetünk védelme érdekében ez elkerülhetetlen. Sajnos, sok országban nem fordítanak erre kellő figyelmet, és a növényvédelemmel nagy károkat okoznak többek között a vadállo­mányban is. Foglalkozunk még szúnyog- és légyir­tással, raktárfertőtlenítéssel, pocok- és varjúirtással, rágcsáló-előrejelzéssel. Bármit elvállalunk, amit a jelenlegi szak­mai és tárgyi felkészültségünkkel el tu­dunk végezni. Ahhoz, hogy ez a kis közösség gazdasá­gosan tevékenykedhessen, körülbelül évi 16-18 millió forint bevételre van szükség. Bár az önállósodásunk óta még nagyoarö- vid idő telt el, úgy látom, hogy ennek nem lesz akadálya. Ehhez persze sok mindent kell tenni. A magas szakmai színvonal, az állandóan fejlesztett korszerű műszerpark biztosítja vizsgálati eredményeink nemzet­közi elfogadását. Ha mindez jó menedzser­munkával párosul, akkor nem marad el az üzleti siker. - Árki ­Ezek a vadkacsák is kísérleti alanyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents