Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

2 NÉPÚJSÁG

1989. április 13.

Lukács Györgyre emlékezünk

A nemzetközi kommunista mozgalom és az egyetemes kultúra kiemelkedő alakjának tevékenysége az utóbbi években egyre nagyobb mértékben válik ismertté a hazai szélesebb közvélemény előtt is. Munkásságának jelentőségéhez képest azonban a különböző tananyagokban aránytalanul kevés szó esik róla, a kommunista forradalmárról és marxista filozófusról.

Életpályája, mely felöleli a huszadik század háromnegyedét, jól tükrözi a nagy történelmi ellentmondásokat és változásokat, nemzetközi és hazai vonatkozásban egyaránt. Nem született bele a mozgalomba, sőt származása ellentétes utat szánt volna neki. Bár éppen a család gazdagsága teszi lehetővé számára, hogy megismerkedjen a kor leghaladóbb tudósaival és művészeivel. Hamar felébred érdeklődése a társadalmi problémák iránt, észreveszi az őt körülvevő valóság sivárságát és keresi az értéket, erőt, utat, amely kivezet ebből. A társadalmi haladás megvalósításának gondolata végig munkásságának középpontjában marad. Kora ifjúsága a századfordulóra esik. Az Osztrák-Magyar Monarchia belső nehézségeit a millenniumi ünnepségsorozat nem tudta előle elfedni. Elutasítja az őt körülvevő valóságot, de reális kiutat az akkor létező politikai erőkben nem találja meg. Érzi, hogy szükség van egy „második reformnemzedékre”, egy alulról kiharcolt forradalomra.

Szellemi fejlődése filozófiai síkon Kant és Fichte vonalától Hegelen át a marxizmushoz vezet. Ez az út nem egyenes vonalú és nem tisztán érvényesül. Ismeri a kor jelentős filozófusait és azok hatása érvényesül nézeteiben. így kerül kapcsolatba az újkantiánus Dilthey történelmi módszerével és Simmel szociológiájával, majd Kierkegaard eszményeit építi nézetei közé. Később Max Weber tudományösielkiisme- retességét és becsületességét értékeli nagyra. A marxizmussal ekkor közvetett módon kerül kapcsolatba: Simmel, Weber és Croce nézetein keresztül, később ez a francia Soréi nézeteire alapozó Szabó Ervin hatására felerősödik. így 1918-ra egy marxizmussal átitatott messianisztikus utópista filozófia képezi nézetei alapját.

Gondolkodása fejlődésében jelentős szerepet kap az irodalom. Különösen Goethe, Hebbel, Ibsen, Thomas Mann és Dosztojevszkij hat rá. Jól ismeri a haladó hazai irodalmat, közülük Ady befolyása emelkedik ki. Az ő költészete mutatja meg számára azt az utat, amelyet járni kell. Ez segíti Lukácsot a népi forradalom szükségességének felismeréséhez.

Közben lezajlik a történelem nagy katasztrófája, az első világháború. Ez a szellemi életben krízishangulatot teremt, de erősíti az új keresését is. Váratlanul, de nem véletlenül csatlakozik Lukács a kommunista párthoz 1818 decemberében. Megtalálta az erőt, amely megoldást jelenthet a társadalmi bajokra. Eszmeileg is egyre közelebb kerül a marxizmushoz, mivel több klasszikus művet olvas és ezek fokozottan érvényesülnek filozófiai és politikai tevékenységében.

A bolsevik forradalomról alkotott etikai nézetei jól tükrözik gondolkodásának változását.

A forradalmi átalakulás szükségességét nem vitatja, de az erőszakos módszereket helyteleníti. Persze hamar rá kellett döbbenni, hogy itt nem forradalom békés vagy fegyveres útja közt lehet választani, hanem az ellenforradalom és proletárdiktatúra-közt. • '

A taktika és etikában már elfogadja a kényszerítés eszközét is. Nézetei változása lehetővé teszi számára, hogy aktív szerepet vállaljon a politikai életbén. Tagja lesz a második központi bizottságnak, a proletárdiktatúra idején a közoktatási népbiztos és a hadsereg egyik politikai biztosa. Különösen fontosak a kultúrára vonatkozó nézetei. Úgy látja, hogy a kultúra feletti hatalom akkor szerezhető meg, ha a dolgozó tömegek minél szélesebb tömegei sajátítják el annak értékeit. Koncepciójának meg felelően a szellemi élet vezető pontjaira a kor kiemelkedő művészei és tudósai kerülnek. A történelem nem adott időt elképzelései megvalósításához. A Tanács- köztársaság vereségét követően hosszabb időre emigrációba kényszerül.

A hazától távot töltött évek első állomása Bécs. Folytatja tudományos és politikai tevékenységét. Nézeteit még mindig áthatjá a messianisztikus marxizmus. Igazolja ezt a Történelem és osztálytudat című könyve. E művének, hibái ellenére óriási jelentősége, hogy megmutatja a marxizmus fontosságát a munkásmozgalom számára. Politikai síkon Landler Jenő vonalát követve aktívan bekapcsolódik a frakcióharcba. Ezzel megteremtődik annak elméleti lehetősége, hogy megszabaduljon'a szektás hibáktól, de a megvalósulásnak még számos akadálya van. Szemléletét jól tükrözik az 1928-ban megfogalmazott Blum-tézisek, amely magán viseli a jelzett hibákat. Ennek ellenére óriási jelentőségű, mert felveti munkás-paraszt demokratikus diktatúra lehetőségét. A tervezet vitájában a Kun-frakció

^ győz, Lukács hosszabb időre kikerül a közvetlen pártmunkából.

Ezután a Szovjetunióban tölt el egy évet a Marx-Engels Intézetben, majd Németországban dolgozik 1931-33. között. Ekkor visszatér korábbi alkotói tevékenysége középpontjában álló gondolatkörhöz, az esztétikához. Egyre mélyebben ismeri meg Marx és Lenin műveit. Mindez egyre jobban lehetővé teszi a voluntarisztikus, idealisztikus nézetekkel való leszámolást. A fasizmus hatalomra jutását követően ismét a Szovjetunióba kerül. Itt a Lityeraturnij Krityik és az Internationale Literatur, majd 1938-tól újra bekapcsolódva a magyar kommunista emigráció tevékenységébe az Új Hang munkatársaként dolgozik. Irodalomkritikai tevékenysége mellett jelentős a fasizmus ellen folytatott filozófiai küzdelme. Kimutatja a hozzá vezető ideológiai utat, leleplezi ezek képviselőit, feltárva a benne lévő demagógiát és annak veszélyeit. Központi gondolata ekkora népfrontpolitika és annak megvalósítása. Az Internacionale 1935-ös kongresszusán ez a vonal győzedelmeskedik. Ebben a légkörben születik A fiatal Hegel című könyve. Célja egyrészt leküzdeni a fasiszta interpretációkat, másrészt a jelentkező Hegel-ellenességet. Kiemeli Hegel haladó vonásait, a társadalmiproblémák megoldására való törekvését. Ugyanakkor eredményes kísérletet tesz a hegeliánizmus hibáinak feltárására.

A felszabadulást követően hazatér, egyetemi tanár és akadémikus lesz, folytatja publicisztikai tevékenységét. Igen sokat tesz az új magyar szellemi élet kialakításáért.

A nemzetközi békemozgalom aktív kezdeményezője. Révai József és Rudas László által kirobbantott Lukács-vita következményeként visszavonul a politikai tevékenységtől, 1949-56 között csak oktatói és tudományos tevékenységet folytat. Több esztétikai és etikai írása mellett ekkor jelent meg Az ész trónfosztása című könyve, amely az irracionalista filozófia átfogó történelmi kritikáját adja. Kimutatja társadalmi veszélyességét, elvégzi ontológiai és ismeretelméleti elemzését.

1956-ban oktatási miniszterként szerepet vállal Nagy Imre kormányában. Az újjászervezett pártba nem igazolják át, párttagságát csak 1967-ben kapja vissza. Ezután a társadalmi és politikai élettől meglehetősen visszavonultan él. Főként az Esztétikán dolgozik, aminek első része készült el és jelent meg 1965-ben (Az esztétikum sajátossága). Munkásságát az etika megírásával szerette volna folytatni, de rádöbbent arra, hogy ennek előfeltétele az ontológiai megalapozás. így születik A társadalmi lét ontológiája című műve, amelyet nem tud befejezni. Lukács tevékenységének politikai jelentősége az 1968-as gazdasági reform bevezetése következtében megnövekszik. Nézetei és tekintélye alkalmasak annak ideológiai támogatására. Alapvetően helyeselte az új mechanizmus bevezetését, de felhívta a figyelmet a politikai feltételre: a szocialista demokrácia erősítésére. Munkásságában ekkora demokratizálás problémája válik központi kérdéssé. Már érzi, hogy nem képes befejezni tervezett műveit, ezért tollba mondja a Megélt gondolkodás című önéletrajzi vázlatát és a Prolegomenát. Az utóbbival az a célja, hogy nézeteit helyesen értelmezzék.

1971-ben meghalt. . I

Lukács György születésnapjára (1885. április 13.) emlékezve, úgy látjuk, hogy munkásságának megismerése, elsajátítása és gondolatainak alkalmazása komoly segítséget jelenthet nehéz helyzetünk elemzésében, a kivezető út megtalálásában, a társadalmi haladás megvalósításában. ffhér cyiii a

A közélet hírei- A KISZ hamarosan megrendezendő XII. kongresszusának előkészítése céljából ma délelőtt 10 órai kezdettel regionális konferenciát tartanak Szekszárdon, az oktatási igazgatóság nagytermében. A fórumon Baranya, Somogy és Tolna megyék kongresszusi küldöttei, a kongresszust előkészítő munkabizottságok vezetői, valamint a leendő országos ifjúsági szervezet tisztségviselő-jelöltjei vesznek részt.

*- A peresztrojka esélyei címmel Oltványi Tamás, a Magyarország nevű hetilap külpolitikai rovatvezetője tart két előadást a mai nap folyamán Szekszárdon. Az ismert hírmagyarázóval a TÁÉV földszinti tanácstermében 14 órakor, a tanítóképző főiskola kollégiumában 17 órakor találkozhatnak a szovjet átalakulás iránt érdeklődők.

A megyei pártbizottság delegált tagjai

A mai napig az 570 pártalapszervezet- ből 554 választotta meg küldöttét a megyei pártértekezletre. A leendő pártbizottság tagjai közül az alább felsorolt 45 főt delegálták a közvetlen megyei irányítású pártbizottságok, illetve üzemi, intézményi pártszervek és pártszervezetek: Dr. Adrián Zsigmond, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Balogh István, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát üzemi pártbizottságának titkára; dr. Bábel Ernő, a Bonyhádi Perczel Mór Köz- gazdasági Szakközépiskola igazgatója; Bilek Sándor, a Láng Gépgyár dombóvári gépgyártó leányvállalat igazgatója; Bodor Imre, a Bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet pártbizottságának titkára; dr. Brázay László, Paks város főorvosa; Csáki Béla, az MSZMP Szek- szárd Városi Bizottságának első titkára; Dobos Ferenc, a Paksi Állami Gazdaság osztályvezetője; Fehér Péterné, a KSH Tolna Megyei Igazgatóságának osztály- vezetője; Fodor Boldizsár, a Tamási TA- LUX Ipari Szövetkezet üzemvezetője; Fonyódi János, a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát főmérnöke; Forray Gellért, a Bonyhádi Cipőgyár minőség- ellenőrzési osztályának vezetője; Guth István, a teveli Kossuth Termelőszövetkezet főág ronómusa; Győri Károly, a KIP- SZER dombóvári gyárrészlegének tmk- vezetője; Hajdics József, a Tamási Állami Gazdaság főkönyvelője; Havasi Mihály, az MMG-AM Szekszárdi Gyára gyártmányfejlesztő csoportvezetője; Janko- vics László, az MSZMP Nagydorog Nagyközségi Bizottság titkára; dr. Jánosi György, a.Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozata igazgatóhelyettese; Kemler János, az AGRAM gyönki gyáregységének művezetője; Kiss Gyula, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat főüzemvezetöje; dr. Kiss József, az MSZMP Bátaszék Nagyközségi Bizottságának titkára; Kovács József, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója; Kovács Zsuzsanna, a Tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium és Kollégium igazgatóhelyettese; Lipovszky Gyula, az MSZMP Paks Városi Bizottságának első titkára; Méhn Imre, a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet elnöke; Molnár László, a Paksi Atomerőmű Vállalat közgazdásza; Niebl Ádám, a Dombóvári Color Ipari Szövetkezet üzemvezetője; Némedi János, az Őcsényi Kossuth Termelőszövetkezet elnöke, Németh József, a Tolnai Aranykalász Termelő- szövetkezet főagronómusa; Papp István,

a Simontornyai Bőrgyár osztályvezetője; Piszker Ferenc, az iregszemcsei Egyetértés Termelőszövetkezet függetlenített pártalapszervezeti titkára; Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója; Priger József, a Tolna Megyei Tanács Pénzügyi Osztályának vezetője; Schiller József, a Paksi Konzervgyár igazgatója; Schmidt János, a DÉDÁS2 szekszárdi üzemigazgatóságának igazgatója; dr. Simon László, a Tolna Megyei Tanács Kórház és Rendelőintézetének osztályvezető főorvosa; Sparas Gábor, a bonyhádi Bovas Szövetkezet műszaki vezetője; Steindl Károly, a BHG Híradás- technikai Vállalat 4. Számú Gyárának igazgatója; dr. Szabó Imre, a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium tanára; Sződi Imre, a dunaföldvári Alkotmány Termelő- szövetkezet főagronómusa; Szőke György, a regölyi Kaposvölgye Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke; Temesi Agnes, a TIT Tolna Megyei Szervezetének titkára; Tóth Károly, a Dombóvári MÁV Körzeti Üzemfőnökség dízelmozdony-lakatosa; dr. Vasas István, a Bonyhádi Zománcárugyár igazgatója; Waffenschmidt János, a Szekszárdi Húsipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese.

PANORÁMA

BUDAPEST - Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke szerdán a Parlamentben fogadta a Nemzetközi Kiállítások Irodája (BIE) küldöttségéi Jacques Sol-Ro- land, a BIE elnöke elmondta, hogy előítéletektől mentes vizsgálatot kívánnak folytatni az 1995-re tervezett Budapest-Bécs világkiállítás helyszínén.

FRANKFURT - Álarcos fiatalok támadást intéztek szerdán a frankfurti tőzsde ellen, s hasonló akciót hajtottak végre az AEG cég míinsteri kirendeltségénél is - jelentette be a nyugatnémet rendőrség. A hat tőzsdei támadó - négy férfi és két nő - benzinespalackokat dobott az épület halijába, amely a tőzsdeügyietek fő bonyolítási helye. Az akció során két alkalmazott megsérült, a rendőrség a támadók közül hármat - a két nőt és egy férfit - őrizetbe vett.

BUKAREST - Szerdán kellett volna kezdődnie a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága meghirdetett ülésének. A plenáris tanácskozást egy nappal később, április 13-án, csütörtökön kezdik. A halasztásról a politikai végrehajtó bizottság döntött, de határozatát nem indokolta. A központi bizottság tanácskozása kétnapos lesz és pénteken fejeződik be.

KUALA LUMPUR - Malajzia elismerte a februárban alakult afgán ellenzéki kormányt - jelentették be kedden Kuala Lumpurban, azt követően, hogy Gulbud- din Hekmatiar, az afgán ellenkormány külügyeinek irányitója befejezte kétnapos malajziai látogatását.

TOKIÓ - Tokióba érkezett szerdán Li peng kínai miniszterelnök. A kormányfő és felesége, valamint a kíséretükben levő Csien Csi-csen külügyminiszter és Cseng To-pin, a külgazdasági kapcsolatok minisztere ötnapos hivatalos látogatást tesz a japán fővárosban.

Fásítási ankét

Fásítási ankétot rendezett tegnap Nagykónyiban a Tolna Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Pécsi Erdőfelügyelöség és a nagykónyi Koppánymenti Egyesült Mgtsz. Az ankéton részt vett és előadást tartott Barátossy Gábor, a MÉM főelőadója és Molnár János, a termelőszövetkezet elnöke. Az erdőgazdálkodásról, a fásítások múltjáról és jövőjéről, az erdők jelentőségéről valamint a tsz gazdálkodásáról elhangzott előadások után Koppányszántón ültették el emlékeztetőül ezt a néhány fenyőt.

Pártról, pártban gondolkodva

(Folytatás az 1. oldalról)

Nem hallgathatom el azon véleményemet sem, hogy ma „megszólalni”.köteles- ség, kinek-kinek a civil kurázsija alapján, taggyűlésen, munkahelyi fórumokon, vagy éppen a Népújság hasábjain. Nyíltan és nyitottan politizálni!

A „Pártról, pártban gondolkodva 1, 2” írás nagy részével egyetértek, s részben azonosulni is tudok az ott leírtakkal. Azért fogalmazok így, mert az MSZMP fő kérdését én most nem a szervezeti kérdések tisztázásában látom. Pontosabban csak annyiban, amennyiben az a megújulás gátja. A szervezeti kérdéseket szerintem sem szabad sokadrangúnak tekinteni, de meggyőződésem, hogy mellé kell rendelni a tartalmi megújulásnak. Addig, amíg nem tisztázódtak a kardinális tartalmi kérdések, addig felesleges üresjáratnak is tűnhetnek a szervezeti intézkedések.

Személyes tapasztalataim alapján a párttagság jelentős részét ma az érdekli, s az ún. „szimpatizánsokat” is, hogyk az MSZMP képes lesz-e talpon maradni, marad-e amit a neve takar, tudja-e segíteni felzárkózásunkat Európához, hogy a magyar társadalom többségét foglalkoztató kérdésekben miként nyilatkozik

meg, tud-e segíteni az elszegényedés megállításában, s a leszakadt társadalmi csoportokat ezáltal meg tudja-e nyerni. A tagság nagy része tudja: nehéz - s talán felelőtlenség is - azt előre deklarálni, hogy milyen párt „lesz” az MSZMP. Azt azonban nem teheti meg, hogy ne mondja ki, milyen párt akar lenni. Azt, hogy mire törekszik megfogalmazta, de még nem tette mellé, hogyan akarja törekvéseit megvalósítani. Ez rajtunk is múlik. Hinni akarok abban én is, amit Hercig Ferenc megfogalmaz, hogy a megújuló MSZMP nyitott, reformelkötelezett program- és (részben) választási párt lesz. Bár a hitem megalapozásához még nem állt egybe minden. Ehhez demokratikus vitában meg kell alkotni a párttörvényt. Ez viszont nem nélkülözhet egy új szellemi alkotó mozgalmat.

Egyetértek a cikkben szereplő megfogalmazással, hogy az „itt maradt szervezeti megoldásokkal eredményesen dolgozni..." nem lehet, de szerintem nemcsak a „holnapi politikai pluralizmus”, hanem a mai körülmények között sem. Nem azért van szükség a jelenlegi struktúra lebontására, hogy a „párt párt maradjon”, hanem, hogy az MSZMP párt maradjon. Továbbá azért is, hogy az

egyenlő feltételekkel induló versenyhelyzetben megerősödve kerüljön ki. Számomra - többek között - reformpárti az MSZMP akkor lesz, ha valóban alulról szerveződik. Ha valamennyi tagja részt vehet a döntések előkészítésében, központi szervei a különböző döntéseket a tagság széles véleményére alapozva hozzák, a tisztségviselőket a tagok maguk választják, ha a tagok sajátmaguk által választott vezetőikkel közvetlen kapcsolatba kerülhetnek; ha megszűnik a testületek zárt világa, stb. De legfőképpen akkor lesz reformpárti, ha a demokratikus centralizmus helyett a mai körülményekhez jobban igazodó működési rend jön létre. Vissza kell kapni önbizalmunkat, komolyan venni versenytársainkat, a gazdaság belső élénkítésének lehetőségeit. Meg kell tanulnunk sikeresen politizálni. Meg kell tanulnunk felmérni a döntések támogatottsági fokát, olyan közösséggé kell válnunk, ahol az eszmei, politikai egységen túl jelen van az őszinteség, a bizalom, a belső szolidaritás.

Helyeselhető lenne, ha „a helyi önigazgatási kis egységek szerint szerveződnének” az MSZMP új alapsejtjei. A lakóhelyi vagy tanácstagi választói körzetben való aktív politizálásnak az igénye, lehe-