Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-10 / 83. szám
2 NÉPÚJSÁG 1989. április 10. Lengyelország Fegyverszünet vagy közmegegyezés? Fegyverszünetet vagy valódi közmegegyezést hoz a drámai körülmények közepette véget ért lengyel kerekasztal? Ma még senki sem adhat választ erre a kérdésre. Az 59 napon át folytatott kerékasztal-tárgyalások történelmi megítélése attól függ, hogy ki mire használja azt az időt, amelyet a politikai erőviszonyokat előre megszabó választási megállapodással nyertek az asztal körül helyet foglaló politikai erők. A koalíció, mindenekelőtt a LEMP elérte, hogy a törvényesítésért cserébe - legalábbis a választásokig - az ellenzék elismeri a koalíció 65 százalékos többségét a parlament egyik házában, ami viszont elégnek látszik - legalábbis papíron - a koalíciós hatalom gyakorláshoz a három szövetséges párt számára. Sőt, lehetővé teszi azt is, hogy a koalíció által jelölt köztársasági elnököt válassza meg a két ház közös ülése, a nemzetgyűlés. Ennek nem formális a jelentősége, hiszen a köztársasági elnök komoly politikai jogosítvánnyal van felruházva: törvényeket dobhat vissza, feloszlathatja a parlamentet, elrendelheti a minisztertanács ülését és ott elnökölhet, rendkívüli állapotot hirdethet ki, és ő az országos védelmi tanács elnöke is. A LEMP sikere tehát, hogy a Szolidaritás és falusi testvére, a Paraszt Szolidaritás törvényesitéséért cserébe a Szolidaritás nemcsak beleegyezett a koalíció előre garantált képviselőházi többségébe, de felhagyott korábbi bojkottpolitikájával, jelölteket is indít a választásokon. A politikai és a szakszervezeti pluralizmus törvényes játékszabályainak megfogalmazásával a lengyel ellenzék jelentős hányadát sikerült a legalitással járó törvényes működését kényszerpályájára .terelni. A LEMP és szövetségesei ettől azt várják, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt feszült belpolitikai élet a parlamentarizmus ellenőrizhető medrébe zökken, a feszültségek, ahelyett, hogy felhalmozódnának, a demokratikus intézményrendszer megannyi villámhárítóján sülnek majd ki. Nem minden alap nélkül félnek mégis sokan attól, hogy a gyárak, az üzemek, tehát a gazdaság jó néhány évig változatlanul a politikai harc színtere lesz. A három bizottság közül éppen a gazdasági kérdésekkel megbízott testület mutathat fel legkevesebbet a kerekasztal végén. Mig a politikai és a szakszervezeti bizottságokban konkrét megállapodások születtek, addig a gazdasági bizottságban inkább csak a feladatokat lajstromozták fel. Amiben pedig egyetértés született, az a legjobb esetben is csak a válság következményeinek enyhítését szolgálhatja. Ezeknek a túlnyomórészt munkásvédő, , szociális jellegű óhajoknak a teljesítése - * a kormány szerint - a költségvetés éves kiadásainak ötszörösét emésztené fel, az ellenzék szerint pedig „csak a kétszeresét”. Azaz a jól kirajzolódó politikai megegyezés hátterében a megoldatlan gazdasági nehézségek időzített bombája ketyeg tovább, és bár a robbanás időpontja ismeretlen, abban mindenki egyetért, hogy nagyon közeli lehet. A radikális intézkedések immár halaszthatatlanok. Közelebb áll a valósághoz az a feltételezés, hogy sem közmegegyezés, sem pedig fegyverszünet nem született, hanem csak időt nyertek soraik rendezéséhez a politikai erők. A kerekasztalt megelőző 7 évben megtépázott koalíciós pártok és a most legalizált ellenzéki erők, amelyeknek szintén időre van szükségük legális struktúrájuk kiépítésére. A LEMP- nek éppúgy, mint a parasztpártnak és a demokratapártnak az új helyzethez kell alakítania saját magát, de a koalíciót is. Az április 5-i plenáris záróülésen a koalíció erőfeszítései ellenére nem írtak alá közös nyilatkozatot, egyszerűen elfogadták a három bizottságban kimunkált, a társelnökök által aláírt megállapodásokat. Azaz nem jött létre a tervezett közös választási felhívás, amely a „Mi köti ‘ össze a lengyeleket” címet viselte volna, és nem sikerült olyan nyilatkozatot sem kicsikarni az ellenzéktől, amelyben az kötelezettséget vállalt volna a lemondásokkal járó gazdasági megújulási program támogatására, az esetleges feszültségek közös rendezésére vagy a sztrájkoktól való tartózkodásra. A Szolidaritás, de az OPZZ sem egyezett bele abban, hogy egy közös „jövedelem-árbizottság” alakuljon a kormány képviselőivel. A bérek automatikus emelése kérdésében is csak a kormány és a Szolidaritás jutott közös nevezőre - az OPZZ nélkül. A számos megoldatlan probléma ellenére kétségtelen tény, hogy a kerékasztal sikeres befejezése lezárta az ellenzék illegalitásának és a LEMP kényelmes parlamenti többségének időszakát, azaz fontos lépés történt a tényleges politikai pluralizmus irányába. A tényleges és korlátoktól mentes pluralizmus még nem jött létre, hiszen változatlanul nem nyertek legalitást a három koalíciós párt mellett már ma is létező politikai pártok, a teljesen szabad szenátusi választások mellett a képviselőház mandátumait változatlanul előre elosztják egymás között a politikai élet résztvevői. A kerékasztalnál kidolgozott politikai megállapodást pénteken a lengyel parlament elsöprő többséggel szentesítette: módosította az ország alkotmányát, létrehozta a köztársasági elnöki intézményt, a szenátust. Jóváhagyta az új választási törvényt: a képviselői mandátumokat előzetesen elosztják, a szenátus esetében pedig teljesen szabad a verseny. Módosították a szakszervezeti törvényt, s ezzel elhárították az akadályt a Szolidaritás legalizálása előtt. Elfogadták azt a törvényt is, amely lehetővé teszi a Paraszt Szolidaritás újjáélesztését. A szintén elsöprő többséggel elfogadott egyesülési törvény alapján legalizálni lehet a Független Diákszövetséget is. A nagy horderejű nyilatkozatok és a szép szólamok időszaka után most a zord valósággal kell az országnak szembe néznie, ráadásul sokan nem biztosak abban, vajon a megállapodás aláírói ugyanazt mondják-e, amit gondolnak, s még kevésbé biztosak abban, hogy vajon a megállapodások szellemében fog- nak-e cselekedni. Erre figyelmeztette a képviselőket a soron kívül felszólaló Meclewski katolikus képviselő, miközben a kerékasztalnál született megállapodások fölötti elégedettségét hangsúlyozta. ZSEBESI ZSOLT (Varsó) Halálos baleset Kakasdon Ennyi maradt a karambolt előidéző Trabant személygépkocsiból Fotó: GOTTVALD KÁROLY Tegnap délután 12.50 órakor a Ka- kasd-Széptölgyes 470. számú ház előtt Bonyhád irányába haladva Horváth János (Budapest, Görgei út 4.) 22 éves magánkereskedő személygépkocsijával elütötte a vele szemben, az út szélén gyalog szabályosan haladj Erős Antal 51 éves nyugdíjas, Kakasd-Széptölgyes 475. szám alatti lakost. Erős Antal a baleset következtében életét vesztette. A személygépkocsi vezetője és utasa, Horváth Jánosné, budapesti magánkereskedő nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A rendőrség igazságügyi szakértő bevonásával vizsgálja az esetet. Pénteken este 19.30 óra körül a 6-os úton, a 128-as-kilométerkő közelében a Budapest felé tartó Bakodi Árpád (Szek- szárd, Béri Balogh Ádám utca 101.) Trabant személygépkocsijával indokolatlanul áttért a menetirány szerinti bal oldalra. Ennek következtében összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő, Fazekas Gábor gépkocsivezető által vezetett teherautó-szerelvénnyel. Bakodi Árpád nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérüléseket szenvedett. Az anyagi kár becsült értéke 185 ezer forint. Magyar-csehszimk környezetvédelmi tárgyalások Április 7-én és 8-án Magyarországon tárgyalt a szlovák erdőgazdálkodási, vízgazdálkodási és fafeldolgozó ipari minisztérium delegációja Vladimir Margetin miniszter vezetésével. A delegáció tárgyalást folytatott Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterreL En- nek során a miniszterek egyetértettek a határvízi kormánymeghatalmazottaknak a Bős (Gabcsi- kovo)-nagymarosi vízlépcsőrendszer vizminö- ségvédelmi feladataival kapcsolatos megállapodásával, és aláitrák azt a jelentést, amelyet a Magyar-Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság társelnökei - a magyar, illetve a csehszlovák miniszterelnök-helyettes - elé terjesztenek. A jelentés javaslatot tartalmaz a vízlépcsőrendszer építése és üzemeltetése során szükséges környezetvédelmi intézkedésekről szóló kormányközi megállapodás előkészítéséről. Dunaföldvár - város (Folytatás az 1. oldalról.) Gratulált abból az alkalomból, hogy Dunaföldvár város lett és a településfejlesztési törekvésekhez további sikereket kívánt. Jákli Péter, a szomszédos Paks tanácselnöke a megye városainak nevében fejezte ki jókívánságait. A Himnusz és a Szózat keretezte nagygyűlés ezzel véget ért, de az események folytatódtak: a közeli sportcsarnokban közel négyszáz meghívott részvételével ünnepi tanácsülést tartottak. Ezen Antal Ferenc tanácselnök „Dunaföldvár” emlékplakettet adott át Berényi József asztalos kisiparosnak, a Kiosz helyi vezetősége elnökének, az önkéntes tűzoltók parancsnokának, Jendrolovits Pálnak, aki Dunaföldvár- ról elszármazottként önzetlen segítséget nyújtott az ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásához, Orova Tamásnak, aki sikeres sportolóként a település hírnevét is öregbítette, dr. Tolnai Tibor körzeti orvosnak, a Vöröskereszt városi bizottsága elnökének és Puskás Ildikónak, a KISZ-bizottság titkárának. Az ünnepség hivatalos részének zárásaként az általános iskola zenei tagozata és az Annamatia kórus adott műsort. GYURICZA MIHÁLY Fotó: GOTTVALD KÁROLY Akik a hírekben szerepelnek: George Soros Soros György annak a semmiből lett amerikai milliomosnak az „őstípusa”, aki sikereiből juttat fatornyos hazájában maradt rokonainak, ám ő az egész országot rokonának tekinti - írja az International Herald Tribune című amerikai napilap a Wall Street-i varázslónak szentelt cikkében. A most 57 éves Soros György 1948- ban hagyta el Magyarországot családjával együtt, mert ügyvéd apja attól tartott, hogy az országban ismét feltámad az antiszemitizmus. A fiatal Soros hamarosan nagy vagyont szerzett a tőzsdén, befektetési társaságokat alapított és könyvet írt üzleti sikerének titkáról, „A pénzügyek alkímiája” címmel. Meggyőződése szerint a tőzsdék csakúgy, mint a kormányok, népszerű tévhitekre alapozzák tevékenységüket. Ezért, aki hozzájut a tényékhez, az megváltoztathatja a világot. Az információ szabadsága a Sorosalapítvány alapelve is, amelyet öt évvel ezelőtt hozott létre azért, hogy magyar értelmiségieket nyugati kutatási, ismeretszerzési lehetőséghez juttasson. Ez a kezdeményezés volt az első, amelynek kedvezményezettjeit az alapítvány kritériumai alapján válogatják, s nem a magyar hivatalos szervek szakmai-politikai „vizsgakövetelményei" szerint, írja az amerikai újság. Az alapítvány együttműködik a Magyar Tudományos Akadémiával, de az összegek odaítélésében vétójoga van. Eddig 6 millió dollárt költött a Soros-alapítvány Magyarországon és ezentúl évi 3 millió dollár segítséget tervez. Az alapítványra Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-per egykori vádlottja, ma az ellenzék egyik vezetője és Zbigniew Brzezinski, Carter elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója beszélte rá Soros Györgyöt 1983-ban, legalábbis így értesült az International Herald Tribune. De a kezdet nemcsak ezért volt nehéz. Soros az amerikai Demokrata Párt megrögzött támogatója, ezért tevékenységét a Rea- gan-kormányzat első szakaszában a budapesti amerikai nagykövetség sem támogatta. Palmer nagykövet azonban ma már így nyilatkozik: „Ha választani kellene, mit zárjak be, a követséget, vagy az alapítványt, a követséget választanám”. A magyarországi sikeren felbuzdulva Soros más országokban is kísérletezik. Lengyelországban és Kínában már régebben tevékenykedik alapítványa és februárban szovjet illetékesekkel is megállapodott egy ottani alapítványban. A „Kulturális Kezdeményezésnek” nevezett szovjet vállalkozása abban különbözik a magyarországitól, hogy a szovjetunió Soros minden dollárját azonos ösz- szeggel egészíti ki, igaz, emiatt az ottani alapítvány függetlensége kisebb, mint a magyarországié. Magyar devizaelherdálás - japán értetlenség A magyar gazdaságpolitika anomáliái, a kereslet-kínálati viszonyok figyelmen kivül hagyásából származó, súlyos devizaveszteségekhez vezető, pazarló rugalmatlanság feletti-értetlenségüknek adtak hangot japán közgazdászok. A Nihon Keizai Simbun című befolyásos gazdaságpolitikai napilap vasárnapi számában bécsi tudósítójának a tollából azt a megdöbbentő tényt közölte, hogy április 3-7. között 900 ezer ember, azaz a magyar lakosság 9 százaléka utazott Ausztriába bevásárlási céllal, és csupán ez alatt az öt nap alatt körülbelül 77 millió dollár értékű devizát költött el fogyasztási cikkekre. Ennél még sokkolúbb azonban Jamasita tudósító osztrák üzleti körökből származó elemzéseken alapuló megállapítása arról, hogy „az 1988. január 1 -jén bevezetett új útlevélrendelkezés óta körülbelül 5 milliárd dollár hagyta el a turisták zsebében Magyarországot, amelynek a külföldi adósságállománya közel áll a 20 milliárd dollárhoz.” A japán közgazdászok értetlenül állnak a jelenséggel szemben és felvetik: miért nem oldotta meg a kormány ennek a hallatlanul nagy összegnek a mobilizálását oly módon, hogy amire a lakosságnak szüksége van, nagyban - nagykereskedelmi, kedvezményes beszerzési áron - vásárolta volna fel Ausztriában és árusította volna devizáért Magyarországon. Még akkor is busás haszonra tett volna szert az ország - folytatódik az érvelés -, ha a bécsi fogyasztói áraknál olcsóbban hozták volna forgalomba az elektronikai és egyéb háztartási készülékeket, akár lemondva a kiskereskedelmi árrés egy részéről is. Ily módon a lakosság Is jól járt volna, mert olcsóbban és jóval kényelmesebben jutott volna azokhoz a fogyasztási cikkekhez, amelyekért kénytelen volt Ausztriába utazni. Becslések szerint csupán az április első hetében tapasztalt, minden képzeletet felülmúló kirajzás idején legalább 200 millió forintot költött a lakosság, csak üzemanyagra, ami szintén megtakarítható lett volna. A szocialista gazdaság az összes hangoztatott reformtörekvés ellenére abszolút rugalmatlan, hívták fel a figyelmet Tokióban, hivatkozva arra, hogy még abból sem okultak Magyarországon, hogy az osztrák kereskedők milyen hihetetlenül rugalmasan reagáltak a magyar inváziósorozatra, már egészen a határátkelőhelyekig előretolva értékesítési láncukat. A magyar lakosság devizatartalékain alapuló vásárlóerő rendkívül nagynak bizonyult, írja a Nihon Keizai Simbun, rámutatva arra is, hogy ennek a döntő hányada nem a legális devizavásárlásokból, hanem a külföldön élő rokonoktól, illetve a Magyarországra látogató nyugati turistáknak nyújtott szolgáltatásokból származik. Ha ezt az 5 milliárd dollárnyi devizát mobilizálni tudta volna a magyar gazdaság, akkor megnyugtatóan meg tudta volna oldani a legkeresettebb hiánycikkekből az ellátást és a befolyó pénz felhasználásával már meg lehetett volna teremteni a pénzügyi alapjait több beruházásnak, a korszerű háztartási gépek gyártására, amelyekre egyebek között japán és dél-koreai cégek már számos ajánlatot tettek, de a devizahiány miatt egyelőre csak tervek maradtak - hivta fel az MTI tudósítójának a figyelmét több kereskedőház kelet-európai szakértője is. Immár városi polgárok ülnek a lelátón
