Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-10 / 83. szám

— Világ proletárjai, egyesüljetek "fF 'll -nTim-TiiT^^^ AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1989. április 10., HÉTFŐ XXXIX. évfolyam, 83. szám Immár hivatalosan és ünnepélyesen is kinyilvánították Dunaföldvár-város Pozsgay Imre adta át az oklevelet Régmúlt századok történelmének han­gulatát Idézte pénteken este a duna- földvári vár, ahová a helybeli polgárokat és Pozsgay Imrét, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagját, államminisztert vár­ták, hogy hivatalosan és ünnepélyesen is kinyilvánítsák; Tolna megyének ez a patinás települése ismét városi rangot vi­sel. A várhoz vezető kis utca elején Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első tit­kára, Tamás Ádám, a megyei tanács elnöke, Petrovics Józsefné, a városi párt- bizottság titkára és Antal Ferenc ta­nácselnök fogadta Pozsgay Imrét. Mi­közben a dunaföldváriak az ünnepségre gyülekeztek, a vár étteremében a magas rangú vendég a megyei, a helybeli veze­tőkkel, az országos szerveknek az ün­nepségre érkezett képviselőivel váltott szót. A hét óra után néhány perccel kezdő­dött nagygyűlésen elsőként Antal Ferenc lépett a mikrofonhoz, hogy ismertesse az Elnöki Tanács 16/1989. (II. 5.) számú törvényerejű rendeletét, amelyben 1989. március elsejével Dunaföldvárt is város­sá nyilvánította. Ezt követően Pozsgay Imre köszöntöt­te a dunaföldváriakat.- Jól emlékszem arra a négy évvel ez­előtti napra, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy nemzeti zászlót hozhattam Du- naföldvárnak, az önbecsülés és a törek­vés elismeréséül - kezdte beszédét az államminiszter, majd így folytatta:- Akkor, talán prófécia volt, de inkább a tények ismeretében azt mondtam, lé­lekben, szellemiségben ez a község már város. Ezt a rangot kivívta amgának, s ezt a rangot nem ajándékba fogja kapni. Örü­lök, hogy akkor ezt én mondhattam el, s még nagyobb tisztesség számomra, hogy immár a jó hír nyomába szegődve azzal a megbízatással jöhettem ide, hogy átadhassam az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletéről szóló okmányt, e kö­zösség várossá törvényesitéséről az ok­levelet. Ez, úgy hiszem, nem csak Duna­földvár népének jó hir, jó hír ez az ország­nak is. Egy viszontagságokon keresztül is, vállalkozásai, kezdeményezései miatt mégiscsak emelkedő nemzetnek számí­tó Magyarországon a közösségek újra- épülésének, s a kapcsolatok újraterem­tésének, születésének lehetünk tanúi. Ebből Dunaföldvár igazán kivette a ré­szét.- Mostanában emlegetik, mondják: mire való a történelmet fölhánytorgatni, elmerengeni régmúlton? Miközben ezt hallom, az a kérdés jut eszembe, mitől is vagyunk emberek. Éppen attól, hogy van történelmünk, hogy tudunk elődeinkről, erőfeszítéseikről, áldozatukról, időnként szégyenükről, árulásaikról, mindarról, ami az emberi tapasztalatokhoz szüksé­ges, hogy tudatosan, közösségként él­hessünk. Az ember azáltal több az ösztö­nös lényeknél, hogy van történelme. S ebben az országban sokan hivatkozhat­nak a történelemre, s hivatkozhat rá Du­naföldvár népe is. Ez az istenáldotta és istenverte táj megküzdött saját magáért, emelkedéséért. Közösségek nem köny- nyen teremnek. Mitől lesznek városok a városok? - tette föl a kérdést a szónok.- Keletkezhetnek emberi szervező­désből, politikai dekrétumokból, ilyen­olyan adományokból és ajándékokból, de ha jól ismerem Dunaföldvár történel­mét, és ha nem tévedek múltjának meg­ítélésében, akkor azt kell mondanom, ennek a tájnak a népe ajándékot igazán soha nem kapott a sorstól - inkább adott mindig valamit az országnak, néha a pa­zarlóknak, tékozlóknak - s önmagából csinált várost.- Bajok vannak az országban, válság­jelek is fölütötték a fejüket, szorongáso- sabb lett az életünk, de ez a dunaföldvári este is arról tanúskodik, hogy van akarat, kitartás, emelkedésre való képesség eb­ben a társadalomban. Ha Európára, a vi­lágra vetjük tekintetünket, azt kell mon­danunk, hogy Magyarország nélkül, a magyarok nélkül szegényebb lenne Eu­rópa, szegényebb lenne a világ, s azt kell mondanunk, hogy Dunaföldvár és népe nélkül szegényebb lenne az ország. Ezért üdvözlöm én önöket nagy tisztelet­tel, szívből, buzdítva újabb elhatározá­sokra, vállalkozásokra, s üdvözlöm önö­ket abból az alkalomból, hogy immár lát­ható jele is itt van városi mivoltuknak, létüknek. Tiszteljék, becsüljék ezt az ok­mányt, de még inkább tiszteljék, becsül­jék azt, amit önök tettek! - fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Pozsgay Imre, majd a város tanácselnökének átadta a város kulcsát és az oklevelet. Ezt követően Tamás Ádám a megyei tanács és a megyei pártbizottság nevé­ben köszöntötte a város polgárait, szólt arról, hogy Dunaföldvár a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt híd szerepet tölt be a környező tájak, vidékek között., (Folytatás a 2. oldalon.) Ezüstérmes a paksi ökölvívó-csapat Eseményekben gazdagnak bizonyult a hét vége sportprogramja. Szekszárdon a II. Hungária Biztosító GP kétnapos, há­romszakaszos országúti kerékpárverse­nyen 13 egyesület, 104 porfelhőlovagja szállt nyeregbe, jöttek a csehszlovákok, mi több, ha már a magyarországi edzőtá­borozást egy remek versennyel is össze­köthették, hát el is indultak. Jöttek, láttak, győztek: az egyéni és csapatversenyt egyránt a Favorit Brno bringásai nyerték. Pakson táblás ház fogadta a Paksi SE-Bp. Honvéd ökölvívó NB I. záró mér­kőzését, melynek tétje az ezüstérem megszerzése volt. A Balzsai-legénység igazolta képességeit, 19-9 arányban győzött és a dobogó második fokán zárta a bajnoki esztendőt. Ugyancsak az atom­város adott otthont a II. FESTŐ Kupa nemzetközi serdülő kosárlabda torná­nak. A hat együttes háromnapos vetélke­déséből a csehszlovák Bystrica fiataljai kerültek ki győztesen. (Részletes tudósítás lapunk 6. olda­lán.) Magyarok Szlovákiában írásunk a 3. oldalon olvasható. Eredményes tőkés export Faipar a fémiparban A Bátafém készül az önálló külkereskedésre Alig néhány helyen gyártják a világon a húsipari védőeszközként hasz­nálatos lánckesztyűket, -kötényeket. Ezen kevés helyek egyike a Báta- széki Fémipari Szövetkezet. Ezzel - és még sok más termékkel - jelentős tőkés exportot bonyolítanak le évről évre. Újabban faiparral is foglalkoz­nak, hiszen a szövetkezetbe beolvadt a Bátaszéki Kádár- és Faipari Szö­vetkezet. Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett munkatár­sunk Farkas Lajossal, a Bátafém elnökhelyettesével. (írásunk a 3. oldalon található.) Sokszínű tanügyet! Interjú Csáky Lászlóval, a Kemény Gábor Iskolaszövetség főtitkárával Sivár, kopár, több száz gyerek oktak- tás-nevelésére alkalmas betonépület a dombóvári Molnár György Általános Is­kola. Az első emeleti igazgatói szobában szecessziós, fekete könyvszekrény. A fe­kete íróasztal mögött a farmeröltönyös Csáky Lászlót, fölötte, a tükörben először önmagát, majd a foncsorozott üveglapra írt Sütő András-idézetet pillanthatja meg az ember. „A szabadság veszedelmeit nem a betiltás, maga a szabadság teszi ártalmatlanná.” A másik falon Murphy törvénykönyvéből ollózott sorok. (Folytatás a 4. oldalon) Elsüllyedt egy szovjet atom-tengeralattjáró Tűz ütött ki egy szovjet atommeg­hajtású tengeralattjárón, amely már el is süllyedt a Norvég-tengeren fek­vő Medve-szigetektől 190 kilométer­re délnyugatra. Ezt a norvég védelmi minisztérium jelentette be, majd a hírt a Szovjet­unió oslói nagykövetségének szóvi­vője is megerősítette. Részleteket a szóvivő nem ismertetett. A helyszínen - nemzetközi vize­ken, Norvégia északi partjaitól mint­egy 500 kilométerre - észlelték a ha­jót, amely eltűnt, majd két gumi men­tőcsónakot láttak, amelyben embe­rek ültek. A tengeralattjáró segítsé­gére szovjet kereskedelmi hajók és repülőgépek érkeztek. A norvég szó­vivő elmondta, hogy a Szovjetunió nem kért segítséget a mentéshez országától. Oslóban emlékeztetnek arra, hogy a szovjet illetékesek szerint a tenger­alattjáró „atomreaktorát leállították, igy kizárt a radioaktiv környezet- szennyezés veszélye”. Ezt a véle­ményt a norvég kormány is osztja. Pakisztáni tiltakozás Pakisztán szombaton nyilatkozat­ban tiltakozott Afganisztánnál amiatt, hogy egy szovjet gyártmányú SS-1 „Scud B” tipusú rakéta csapódott be pakisztáni területen. A provokációnak minősített eset­nek „komoly következményei” lehet­nek - közölte a pakisztáni külügymi­nisztérium. Az afgán kormány elismerte, és balesetnek minősítette a pénteki ra­kétatalálatot. Nagy Sándor Havannába utazott Nagy Sándornak, a SZOT főtitká­rának vezetésével magyar szakszer­vezeti küldöttség utazott Havannába a Szakszervezeti Világszövetség Iro­dájának 41. ülésére. A norvég televízió katonai forrá­sokra hivatkozva szombaton azt kö­zölte, hogy a tengeralattjáró mintegy 100 tagú személyzetéből valószínű­leg ötvenen-hatvanan veszthették életüket. A közlés azoknak a norvég pilótáknak a véleményén alapszik, akik negyedórával a tengeralattjáró elsüllyedése után a helyszín fölött át­repültek és azon a 20-25 embe­ren kívül, akik egy mentőcsónakban ültek, másokat nem láttak, A tengeralattjáró elsüllyedésének történetét egyébként egy norvég közlemény az eddigiektől kissé elté­rően írta le. Eszerint nemcsak tűz ke­letkezett a hajó egyik részén, ami máshová is átterjedt, hanem a tova­terjedő tűz robbanást is okozott. A robbanás következtében a tenger­alattjáró az oldalára fordult. A tűz ke­letkezése után háromnegyed órával vették a tengeralattjáró vészjelét és ekkor érkezett egy szovjet repülő a helyszínre. A túlélők elhagyták a ten­geralattjárót, amely süllyedni kez­dett. Grúziái zavargások halottakkal Tizenhat halálos áldozatot és körülbe­lül száz sebesültet követelt vasárnapra virradóra az az összecsapás, amely Tbili­szi középpontjában tört ki a tüntetők és a karhatalom között - jelentette az AFP francia hírügynökség a grúz televízió adására hivatkozva. Az adásról helyi la­kosok számoltak be az AFP-nek, s a hírt megerősítette a Reuter, valamint - a Gruzinform helyi hírszolgálati iroda egyik alkalmazottjának közlése alapján - az AP amerikai hírügynökség is. A Reuter részleteket is közöl a televí­ziós közleményből: eszerint az össze­csapások vasárnap hajnalban robban­tak ki a városközpontban lévő kormány­zati épület előtt, ahol mintegy nyolcezren gyűltek össze, közülük jó néhányan ké­sekkel felfegyverkezve. A tömeg figyel­men kívül hagyta a szétoszlásra sürgető felszólításokat, s rátámadt a karhatalmi erőkre, akik a jelentések szerint nem használták fegyvereiket. Az idézett közlemény megemlíti, hogy a halottak között polgári személyek és katonák egyaránt vannak, a sebesültek többsége viszont karhatalmista. A televí­zió szerint egyébként a tüntetők tömeg- hisztériáját „provokátorok” és „szovjetel­lenes elemek” ösztönözték. Kulcs - a régi település új feladatainak megoldásához? Az 1988-89. évi ökölvívó NB I. ezüstérmese, a Paksi SE csapata

Next

/
Thumbnails
Contents