Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-06 / 80. szám
4 TsíÉ PÜJ SÄG 1989. április 6. nézni, melynek fő látnivalója a kocsihajtó fiú szobra. Delphiből, ahol legalább 6-8 órát kell eltölteni, az út a Korinthoszi tenger partján lévő Itea kis kikötővárosba vezet. A távolság mindössze 8-10 kilométer. Itt kellemes kemping várja a turistákat. Itea neve a magyar rádióban és televízióban is elhangzott, a Szépművészeti Múzeumban ellopott képekkel kapcsolatban, tudniillik, a „megrendelő” egy iteai gyáros volt. A Kerinthoszi-tenger északi oldalán nyugatra haladva vagy ötven kilométer után elérjük Nikolaos nevű helységet, ahonnan komphajóval átmehetünk a déli partra, Egióba. Innen az út Patrába vezet, melynek hatalmas kikötőjében érdemes rövid sétát tenni, megtekinteni a számunkra érdekes tengerjáró hajókat. Maga a város szép, hasonlít Pécshez, a hegyoldalba épült. Este lenyűgözőek kivilágított utcái. Hová is vezethetne utunk tovább, mint Olimpiába, mely Patréhoz mintegy száz kilométerre van, Pirgos városon át. Számunkra felejthetetlen lesz az út, melynek nagy részén narancsligetek, fügeültetvények tarkítják a tájat. Maga Olimpia városa a romoktól, a stadiontól egy kilométerre van. A főutca tele üzletekkel, szállodákkal, motelekkel. Amikor kipihentük az út fáradalmait, utazzunk tovább. Az első modern, nagy város Larissa, de túl sok érdekességet nem tartogat. Az utcái zsúfoltak, az üzletek százai csábítják a betévedt turistákat. Rövid városnézés után folytatjuk utunkat délre, de Lamianál érdemes elhagyni a tengerpartot és letérni Delphi felé. Az eligazodás könnyű, egyértelműek az útjelző táblák. A mellékutaktól nem kell félni, azok minősége kitűnő. Delphi Görögország legszebb szenté lyegyüttese, melyet az ókorban a világ közepének tartottak. A szent terület a Parnasszosz lejtőinek sziklafalai alatt van. Az Apollón-szentély ásatási területe vonzza a turisták tömegét, ami érthető. Az Apollón-templomhoz a Szent úton lehet eljutni. Ez a rész i. e. mintegy ötszáz évvel épült. Amikor kinézelődtük magunkat a csodálatos épületmaradványokban, a márványoszlopokban és természetesen készítettünk ki tudja mennyi felvételt, nézzük meg a több mint 2000 éves színházat, melynek eredetileg ötezer ülőhelye volt. Akinek viszont még maradt energiája, ne mulassza el felmenni a stadionba, mely mindössze öt perc járás, igaz megerőltető. Fehér márvány ülőhelyein 7-8 ezer néző fért el, de még ma is 3-4 ezer embernek lenne helye. A stadion érdekes: kissé hosszabb és keskenyebb, mint egy labdarúgópálya. Százhetvenhét méter hosszú és huszonnyolc méter széles. A stadion két végén süllyesztett, fedett ülőhelyek vannak a versenybírók részére. Az ásatások során találtak olyan feliratot, mely pénzbüntetést helyez kilátásba annak, aki bort visz a stadionba. A Delphi múzeumot feltétlenül meg kell Az üzletek fantasztikus mennyiségű ajándéktárgyakkal, melyek nagy részét kipakolják az üzletek elé. Könnyű eljutni a romokhoz, az egykori stadionhoz. Mindezek megtekintését vagy a reggeli, vagy a délutáni órákra tegyük, mert a hőA kocsihajtó fiú szobra (Delphi múzeum) ség szinte elviselhetetlen a déli órákban. Ha mégis ekkor érkeznénk, a múzeumot látogassuk meg, mely az athéni archeológiái után a leggazdagabb. Ajánlatos útikönyvet vagy térképet vinni magunkkal, hogy jobban megértsük a látottakat. Az ókori olimpiai játékok időszámításunk előtt 776-tól négyévenként voltak, amikor Görögország városaiból összegyűltek a fiatalok és a Zeusznak szentelt fesztiválon az atlétikai versenyeken indultak. Később ötnapos lett az ünnep és már lényegesen több sportág szerepelt a programban. A győzelem nagy dicsőségnek számított és a versenyző nevét márványoszlopba vésték. Amikor először vagy tizenöt éve voltam Olimpiában, ezeket az oszlopokat még a múzeum előtti területen láttam, de tavaly már bevitték a múzeumba, hogy az idő vasfoga ne tegye tönkre. Maga a stadion bejárata impozáns, mig a terület inkább egy falusi focipályához hasonlít. Ez persze nem von le semmit a hely varázslatából. Sok turistát láttam, aki úgy tisztelgett a helynek, hogy körbefutotta a pályát. Látnivaló a közeli romok között is bőven akad, például az a hely, ahol négy- évenként meggyújtják az olimpiai lángot. (folytatjuk)- kas VDB slágere Az úgyszólván vetélytárs nélküli Madonna „Like a prayer” című kislemezét Belgiumban kiszorította a slágerlista éléről egy belga szám, amély Vanden Boey- nants volt belga miniszterelnök elrablásának körülményeiről szól. A BSR nevű belga együttes „Qui m, a enlevé" (Ki rabolt el engem) című újhullámos dalának szövegét Boeynants kiszabadulása utáni sajtókonferenciájának töredékeiből és indulatszavakból rakták össze. A vágással sok tragikomikus elemet is vittek a szövegbe. Boeynants, aki akaratlanul lett a sláger hőse, most azt tanulmányozza, hogy nem lett-e tudtán kívül szövegíró is. Bejelentette: megnézi, nem jár-e neki jogdíj. Ha igen, akkor azt az egyik brüsszeli szegénynegyednek fogja felajánlani. Renoir-rekord Több mint 10 millió fontért kelt el Londonban a Sotheby cég árverésén Pierre- Auguste Renoir Séta cimű festménye. Ekkora összeget a francia impresszionista képéért még sohasem adtak. Az előző Renoir-rekorder feleennyiért kelt el. Az 1870-ből való vászon a hetedik helyen áll a világ legdrágább elárverezett műtárgyainak sorában. Kulisszák mögött Színésznők veszekednek a ku- í lisszák mögött és sértegetik egymást.- Te még azt sem tudod, ki volt az anyád!- Ne merj rosszat mondani az anyámról! Lehet, hogy éppen te vagy az! Tévénapló Éjszakai beszélgetés a szociálpolitikáról A kiindulópont az a kétkötetes tanulmány, amit a Szociális és Egészségügyi Minisztérium készített, felmérve a lakosság helyzetét és kilátásait, s ami ehhez szorosan kapcsolódik, a megoldás módját. A kép riasztó, de azért tegyük hozzá, bár erről nem esett szó, hogy jó néhány országban ennél is rosszabb lehet a helyzet, például Vietnamban, Romániában vagy Lengyelországban, bár ez magyarázatnak, vigasznak is kevés. A beszélgetés résztvevői egytől egyig szakemberek, akiknek tényekkel kellett szembenézniük. Például azzal, hogy jelenleg hazánkban másfél millió ember él a létminimum alatt, s számuk várhatóan 400 ezerrel növekszik az idén. A nyugdíjasok fele 4 ezer forintnál kevesebbet keres havonta, s akkor még itt van a pályakezdők, a munka- nélküliek, a menekültek kérdése, arról nem is szólva, hogy számos családi élet törik ketté, az újrakezdés pedig újabb problémákat vet fel. A szociálpolitika jelenlegi útja járhatatlan, állapította meg az egyik tudós résztvevő, Leven- del professzor, s nem is az a baj, hogy a szociálpolitikára fordított és fordítható összeg kevés, inkább az, hogy fel- használása helytelen. Az egyházak karitatív tevékenysége enyhít a gondokon, a megoldást azonban nem lehet tőlük várni. Sokan a piacgazdálkodást teszik felelőssé, de mint nyomatékkai hangzott el, nem a piac a bajok forrása, hanem az, hogy ott van piac, ahol nem kellene, például a gyógyszerellátásban, az iskolai étkezés téri- tésében, s ez magyarázza azt is, hogy több történik a szegények ellen, mint amennyi érdekükben. A felelősség is fordított Az ügyintéző, bármilyen szinten, nem annak felel, akinek ügyét intézi vagy kellene intéznie, hanem felettesének, s ebben a hivatali körforgásban a panasz, jogsérelem elveszti jelentőségét, a panaszossal pedig nem történik semmi. Régi gyakorlat: a panaszok legfelsőbb ügyintézői, akikhez kétségbeesésében a panaszos fordulni szokott, ugyanoda küldték vissza levelét, ahol a sérelmet elkövették, s ez bizony eleve lehetetlenné tett minden érdemi intézkedést. Sok esetben tesz ma is. Az elmúlt hetekben újabb szegedi ügy borzolta a kedélyeket: az egyik vállalat vezetői mérleghamisítással vettek fel nagyon magas prémiumot, de csak most jutottak el odáig, hogy hosszas aktatologatás után a népi ellenőrök ismét munkához láthatnak. De a vezetőknek járó több százezer forintos prémium akkor is indokolatlan, ha miatta nem kell a mérleget meghamisítani, bár azt mondják - nem értek hozzá -, hogy a nagyjövedelműek az adóalanyok, a jelenlegi adórendszer pedig nem is olyan rossz, mint amennyit szidják, mert a lakásépítések finanszírozásának is ez az alapja, viszont azt is hallhattuk, hogy ezek a pénzek rossz helyre mennek, tehát a lakásépítést a jószándékú intézkedés mégsem segíti elő. A kígyó bekapta a farkát ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Azt is hallottuk, hogy 40 ezer feletti nyugdíjat mindössze heten kapnak, elenyésző szám, nem kell háborogni miatta, én még azt tenném hozzá, hogy nyilván meg is érdemlik. Már éjfél közeledett, a szó még mindig folyt, az is elhangzott, hogy majd a többpártrendszer megold mindent de ebben nem hiszek, mert egy párt is meg tud oldani sok mindent alapvető kérdéseket pedig meg is kell oldani. Ugyanis a bajok legtöbbje következmény, amit tüneti kezeléssel nem lehet megoldani. Csökken a születések száma, egyre több az alkoholista, viszont az általános iskolát egyre kevesebben végzik el, az öngyilkossági statisztikát pedig jobb, ha elő sem vesszük. Kimutatások váltották egymást, el is tévedtünk a számok erdejében, pedig mindegyik ugyanarról szólt hogy baj van a szociálpolitikával, s miután az életszínvonal javulására egyelőre nem lehet számítani, a kép hónapról hónapra kedvezőtlenebb. Csak éppen a megoldásról nem esett szó. Az egyházak tiszta lelkiismerettel mondhatják, hogy ezt és ezt tették, de mindenre nem képesek, a szociálpolitika nem is elsődleges feladatuk. A bajok strukturálisak, viszont a felkészült és okos résztvevőknek egy szavuk sem volt arra, hogy hol kellene keresni a megoldást milyen út vezet a bajok megoldásához. A gondokat a hivatalos szociálpolitika is felismerte, erről szól a kétkötetes tanulmány, amit a szakemberek nyilván haszonnal forgatnak. A megoldás viszont ma kellene, de legföljebb holnap, nem pedig a bizonytalan, távoli jövőben. Ha a hivatal nem tud kitalálni semmit akkor súgni kellene neki, legalább annyit, hogy ne a gyógyszerárak körüli zűrzavarral kergessen kilátástalan helyzetbe embereket de ez a hosszú éjszakai műsor ezzel maradt adós. Okosabbak lettünk, de ez csak a tényekre vonatkozik, ez pedig akkor is kevés, ha úgy érezzük, nincs okunk a helyzet takarga- tására, az adatok szépítgetésé- re. A műsorvezető bevezetőként is, zárszóként is arról beszélt hogy folytatják majd ezeket a hosszú éjszakai vitákat és sort kerítenek más kérdésekre is. Helyes elgondolás, s nyilván érdemének megfelelő érdeklődést is vált ki. Csak ennél tovább kell lépni. A sopánkodás- sal nem megyünk sokra, panaszkodni mindenki tud, s a legtöbb embernek sajnos oka is van rá. De egy ilyen okos gyülekezetnek tovább kell jutnia a tényfeltárásnál. Talán jobb előkészítés kell hozzá, talán az, hogy a szókimondás bátorsága a közös dolgainkért érzett felelősséggel párosuljon, mert attól őszintén elborzadunk, hogy egyes rétegek helyzete tovább fog romlani, de a szörnyülködés helyett az eddiginél többet kellene tenni érdekükben.Többet és jobban, s az ilyen kötetlen éjszakai beszélgetés erre is kínálhat módot CSÁNYI LÁSZLÓ EESB33Br~ Miska bácsi levelesládája „Zita! Már megint a tükör előtt?! Rögtön összenyalod, mint egy szopós malac. Nem hallod, Zita, neked szóltam! Na, erre engem is elkapott a kisördög, nekieresztettem a beszélőkémet:- Mi az, már a tükör előtt sem állhatok?!... én sehol sem állhatok?!... semmit sem csinálhatok?!... és vedd tudomásul, hogy azért állok itt, mert jólesik. Igenis, jólesik! Baj az, ha nekem valami jólesik?! Nem emlékszem pontosan, mi mindent zagyváltam még össze, csak azt tudom, hogy minden pillanatban vártam már, mikor ad az anyám egy akkora frászt, hogy a tükörnek essek tőle. De nem adott. No persze, mert az anyu nem pofozza meg az ő egy szem drága, aranyos, utyuli-putyuli kislányát; nem, a világért sem, inkább hallgat meg nyel, mert anyu nem akar semmit elrontani... soha semmit nem akar elrontani... inkább tűr, dühítően tűr... pőrölne inkább, vagy pofozkodna, de ez a jóság, ez rettenetes... ezt nem lehet kibírni... mert ez is nyugalom rettenetes, unalmas nyugalom, meg kell ebbe veszni... Legalább itthon lenne már valami nagyjelenet, ha már az életben nincs... és ha anyu nem, akkor majd én megcsinálom...- Hiába nézel úgy, anyu! Hiába hallgatsz! Úgyis tudom, hogy nem tetszik! Nem baj, anyu, ha nem tetszik, elmegyek... igen, úgyis elme- > gyek jövőre... és vedd tudomásul, hogy a gimibe nem bejáró leszek, hanem bemegyek a városba, a ko- . I leszba, onnan járok a gimibe... és csak egyszer egy héten járok haza... és nem is kell hallgatnod, amikor di- j lizek... semmit sem kell hallgatnod, ■; és nézned sem kell úgy... nem kell úgy... nem kell...” Zita, a borsodi kislány lázad, : szemtelen, tehetetlen düh tombol í benne, mert vidéki, mert úgy érzi, van olyan tehetséges, mint a gye- • rekfilmek főszereplői, csakhogy őt I falujában, ott az isten háta mögött , nem fedezheti fel egy rendező sem, ■; soha nem bukkanhat rá senki, hogy ' híressé tegye. Mérgét édesanyján j tölti ki, s mindazt, amit annak nem í mondhat el, leírja Miska bácsinak, a • rádióba. Egy másik tini félelmében fog tollat, nem tudja, hogy szabaduljon i meg egy bandától, amelybe barát- I nőjével együtt belekeveredtek: „Elmúltatok már tizennégy évesek?- Miért fontos ez? - kérdeztem < ijedten.- Mert fontos! - nézett a szemem- ; be. - És arra feleljetek amit kérdeztem: igen vagy nem?- lügen... - hebegtem, és Matild igenjén hallottam, hogy cefetül be van rézéivé.- Akkor jó, akkor járhattok velünk \ - mondta Pedro, s a hangjában volt valami, ami szerint mi most borul- j junk térdre, hogy ő ezt nekünk meg- ; engedi. De azt, hogy mi akarunk-e velükjárni, nem is kérdezte. Egyszerűen kijelentette:- Mehetünk! Én erre mindjárt mondtam, hogy ; ők mehetnek, de mi nem, mert azt \ nekünk előbb odahaza meg kell kér- I deznünk, meg különben is...” Dől a szó fiúkból, lányokból, gyá- ] vákból és bátrakból, boldogokból és i kétségbeesettekből. A rádió nép- ; szerű ifjúsági műsorának vezetője, ' Padisák Mihály immár tizenhárma- ; dik éve gyűjti levelesládájában hallgatói most közzétett írásait, melyekben az ismeretlenek iránt érzett bátor őszinteség hangján tárják fel neki lelkűk legrejtettebb titkait. Beavatják iskolájuk, családjuk mindennapjai- 1 ba, s közben anélkül, hogy tudnának róla, precíz képet rajzolnak korosztályuk sokszor nagyon is gubancos, szinte kiismerhetetlen gondolat- és : érzelemvilágáról. A kötet százhúszezer levélből kiválasztott harminchárom vallomása ; érdekes olvasmánya lehet minden í tinédzsernek, s tanulságokkal szolgálhat szüleiknek, nekünk, felnőtteknek is. -cserJjéllas földjén W ii. Delphi
