Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-06 / 80. szám

4 TsíÉ PÜJ SÄG 1989. április 6. nézni, melynek fő látnivalója a kocsihajtó fiú szobra. Delphiből, ahol legalább 6-8 órát kell eltölteni, az út a Korinthoszi tenger part­ján lévő Itea kis kikötővárosba vezet. A tá­volság mindössze 8-10 kilométer. Itt kel­lemes kemping várja a turistákat. Itea ne­ve a magyar rádióban és televízióban is elhangzott, a Szépművészeti Múzeum­ban ellopott képekkel kapcsolatban, tud­niillik, a „megrendelő” egy iteai gyáros volt. A Kerinthoszi-tenger északi oldalán nyugatra haladva vagy ötven kilométer után elérjük Nikolaos nevű helységet, ahonnan komphajóval átmehetünk a déli partra, Egióba. Innen az út Patrába vezet, melynek ha­talmas kikötőjében érdemes rövid sétát tenni, megtekinteni a számunkra ér­dekes tengerjáró hajókat. Maga a város szép, hasonlít Pécshez, a hegyoldalba épült. Este lenyűgözőek kivilágított ut­cái. Hová is vezethetne utunk tovább, mint Olimpiába, mely Patréhoz mintegy száz kilométerre van, Pirgos városon át. Szá­munkra felejthetetlen lesz az út, melynek nagy részén narancsligetek, fügeültetvé­nyek tarkítják a tájat. Maga Olimpia váro­sa a romoktól, a stadiontól egy kilométer­re van. A főutca tele üzletekkel, szállodákkal, motelekkel. Amikor kipihentük az út fáradalmait, utazzunk tovább. Az első modern, nagy város Larissa, de túl sok érdekességet nem tartogat. Az utcái zsúfoltak, az üzle­tek százai csábítják a betévedt turistákat. Rövid városnézés után folytatjuk utun­kat délre, de Lamianál érdemes elhagyni a tengerpartot és letérni Delphi felé. Az eligazodás könnyű, egyértelműek az út­jelző táblák. A mellékutaktól nem kell fél­ni, azok minősége kitűnő. Delphi Görögország legszebb szen­té lyegyüttese, melyet az ókorban a világ közepének tartottak. A szent terület a Parnasszosz lejtőinek sziklafalai alatt van. Az Apollón-szentély ásatási területe vonzza a turisták tömegét, ami érthető. Az Apollón-templomhoz a Szent úton lehet eljutni. Ez a rész i. e. mintegy ötszáz évvel épült. Amikor kinézelődtük magunkat a csodálatos épületmaradványokban, a márványoszlopokban és természetesen készítettünk ki tudja mennyi felvételt, nézzük meg a több mint 2000 éves szín­házat, melynek eredetileg ötezer ülőhe­lye volt. Akinek vi­szont még maradt energiája, ne mu­lassza el felmenni a stadionba, mely mindössze öt perc járás, igaz megeről­tető. Fehér márvány ülőhelyein 7-8 ezer néző fért el, de még ma is 3-4 ezer em­bernek lenne helye. A stadion érdekes: kissé hosszabb és keskenyebb, mint egy labdarúgópá­lya. Százhetvenhét méter hosszú és huszonnyolc méter széles. A stadion két végén süllyesztett, fedett ülőhelyek vannak a versenybírók részére. Az ásatások során találtak olyan feliratot, mely pénzbüntetést helyez kilá­tásba annak, aki bort visz a stadionba. A Delphi múzeumot feltétlenül meg kell Az üzletek fantasztikus mennyiségű ajándéktárgyakkal, melyek nagy részét kipakolják az üzletek elé. Könnyű eljutni a romokhoz, az egykori stadionhoz. Mindezek megtekintését vagy a reggeli, vagy a délutáni órákra tegyük, mert a hő­A kocsihajtó fiú szobra (Delphi mú­zeum) ség szinte elviselhetetlen a déli órákban. Ha mégis ekkor érkeznénk, a múzeumot látogassuk meg, mely az athéni archeo­lógiái után a leggazdagabb. Ajánlatos útikönyvet vagy térképet vinni magunk­kal, hogy jobban megértsük a látottakat. Az ókori olimpiai játékok időszámításunk előtt 776-tól négyévenként voltak, ami­kor Görögország városaiból összegyűl­tek a fiatalok és a Zeusznak szentelt fesz­tiválon az atlétikai versenyeken indultak. Később ötnapos lett az ünnep és már lé­nyegesen több sportág szerepelt a prog­ramban. A győzelem nagy dicsőségnek számított és a versenyző nevét márvány­oszlopba vésték. Amikor először vagy tizenöt éve vol­tam Olimpiában, ezeket az oszlopokat még a múzeum előtti területen láttam, de tavaly már bevitték a múzeumba, hogy az idő vasfoga ne tegye tönkre. Maga a stadion bejárata impozáns, mig a terület inkább egy falusi focipályá­hoz hasonlít. Ez persze nem von le semmit a hely va­rázslatából. Sok turistát láttam, aki úgy tisztelgett a helynek, hogy körbefutotta a pályát. Látnivaló a közeli romok között is bő­ven akad, például az a hely, ahol négy- évenként meggyújtják az olimpiai lángot. (folytatjuk)- kas ­VDB slágere Az úgyszólván vetélytárs nélküli Ma­donna „Like a prayer” című kislemezét Belgiumban kiszorította a slágerlista élé­ről egy belga szám, amély Vanden Boey- nants volt belga miniszterelnök elrablá­sának körülményeiről szól. A BSR nevű belga együttes „Qui m, a enlevé" (Ki rabolt el engem) című újhullá­mos dalának szövegét Boeynants kisza­badulása utáni sajtókonferenciájának töredékeiből és indulatszavakból rakták össze. A vágással sok tragikomikus ele­met is vittek a szövegbe. Boeynants, aki akaratlanul lett a sláger hőse, most azt ta­nulmányozza, hogy nem lett-e tudtán kívül szövegíró is. Bejelentette: megnézi, nem jár-e neki jogdíj. Ha igen, akkor azt az egyik brüsszeli szegénynegyednek fogja felajánlani. Renoir-rekord Több mint 10 millió fontért kelt el Lon­donban a Sotheby cég árverésén Pierre- Auguste Renoir Séta cimű festménye. Ekkora összeget a francia impresszio­nista képéért még sohasem adtak. Az előző Renoir-rekorder feleennyiért kelt el. Az 1870-ből való vászon a hetedik helyen áll a világ legdrágább elárverezett műtárgyainak sorában. Kulisszák mögött Színésznők veszekednek a ku- í lisszák mögött és sértegetik egy­mást.- Te még azt sem tudod, ki volt az anyád!- Ne merj rosszat mondani az anyámról! Lehet, hogy éppen te vagy az! Tévénapló Éjszakai beszélgetés a szociálpolitikáról A kiindulópont az a kétkö­tetes tanulmány, amit a Szo­ciális és Egészségügyi Mi­nisztérium készített, felmérve a lakosság helyzetét és kilá­tásait, s ami ehhez szorosan kapcsolódik, a megoldás módját. A kép riasztó, de azért tegyük hozzá, bár erről nem esett szó, hogy jó néhány or­szágban ennél is rosszabb le­het a helyzet, például Viet­namban, Romániában vagy Lengyelországban, bár ez magyarázatnak, vigasznak is kevés. A beszélgetés résztvevői egytől egyig szakemberek, akiknek tényekkel kellett szembenézniük. Például az­zal, hogy jelenleg hazánkban másfél millió ember él a létmi­nimum alatt, s számuk várha­tóan 400 ezerrel növekszik az idén. A nyugdíjasok fele 4 ezer forintnál kevesebbet ke­res havonta, s akkor még itt van a pályakezdők, a munka- nélküliek, a menekültek kér­dése, arról nem is szólva, hogy számos családi élet tö­rik ketté, az újrakezdés pedig újabb problémákat vet fel. A szociálpolitika jelenlegi útja járhatatlan, állapította meg az egyik tudós résztvevő, Leven- del professzor, s nem is az a baj, hogy a szociálpolitikára fordított és fordítható összeg kevés, inkább az, hogy fel- használása helytelen. Az egy­házak karitatív tevékenysége enyhít a gondokon, a megol­dást azonban nem lehet tőlük várni. Sokan a piacgazdálkodást teszik felelőssé, de mint nyo­matékkai hangzott el, nem a piac a bajok forrása, hanem az, hogy ott van piac, ahol nem kel­lene, például a gyógyszerellá­tásban, az iskolai étkezés téri- tésében, s ez magyarázza azt is, hogy több történik a szegé­nyek ellen, mint amennyi érde­kükben. A felelősség is fordított Az ügyintéző, bármilyen szinten, nem annak felel, akinek ügyét intézi vagy kellene intéznie, ha­nem felettesének, s ebben a hi­vatali körforgásban a panasz, jogsérelem elveszti jelentősé­gét, a panaszossal pedig nem történik semmi. Régi gyakorlat: a panaszok legfelsőbb ügyin­tézői, akikhez kétségbeesésé­ben a panaszos fordulni szo­kott, ugyanoda küldték vissza levelét, ahol a sérelmet elkövet­ték, s ez bizony eleve lehetet­lenné tett minden érdemi intéz­kedést. Sok esetben tesz ma is. Az elmúlt hetekben újabb sze­gedi ügy borzolta a kedélyeket: az egyik vállalat vezetői mér­leghamisítással vettek fel na­gyon magas prémiumot, de csak most jutottak el odáig, hogy hosszas aktatologatás után a népi ellenőrök ismét munkához láthatnak. De a ve­zetőknek járó több százezer fo­rintos prémium akkor is indo­kolatlan, ha miatta nem kell a mérleget meghamisítani, bár azt mondják - nem értek hozzá -, hogy a nagyjövedelműek az adóalanyok, a jelenlegi adó­rendszer pedig nem is olyan rossz, mint amennyit szidják, mert a lakásépítések finanszí­rozásának is ez az alapja, vi­szont azt is hallhattuk, hogy ezek a pénzek rossz helyre mennek, tehát a lakásépítést a jószándékú intézkedés még­sem segíti elő. A kígyó bekapta a farkát ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Azt is hallottuk, hogy 40 ezer feletti nyugdíjat mindössze he­ten kapnak, elenyésző szám, nem kell háborogni miatta, én még azt tenném hozzá, hogy nyilván meg is érdemlik. Már éjfél közeledett, a szó még mindig folyt, az is elhang­zott, hogy majd a többpárt­rendszer megold mindent de ebben nem hiszek, mert egy párt is meg tud oldani sok min­dent alapvető kérdéseket pe­dig meg is kell oldani. Ugyanis a bajok legtöbbje következ­mény, amit tüneti kezeléssel nem lehet megoldani. Csökken a születések száma, egyre több az alkoholista, viszont az általá­nos iskolát egyre kevesebben végzik el, az öngyilkossági sta­tisztikát pedig jobb, ha elő sem vesszük. Kimutatások váltották egymást, el is tévedtünk a szá­mok erdejében, pedig mind­egyik ugyanarról szólt hogy baj van a szociálpolitikával, s miután az életszínvonal javulá­sára egyelőre nem lehet számí­tani, a kép hónapról hónapra kedvezőtlenebb. Csak éppen a megoldásról nem esett szó. Az egyházak tiszta lelkiismerettel mondhat­ják, hogy ezt és ezt tették, de mindenre nem képesek, a szo­ciálpolitika nem is elsődleges feladatuk. A bajok strukturáli­sak, viszont a felkészült és okos résztvevőknek egy szavuk sem volt arra, hogy hol kellene ke­resni a megoldást milyen út ve­zet a bajok megoldásához. A gondokat a hivatalos szociál­politika is felismerte, erről szól a kétkötetes tanulmány, amit a szakemberek nyilván haszon­nal forgatnak. A megoldás vi­szont ma kellene, de legföljebb holnap, nem pedig a bizonyta­lan, távoli jövőben. Ha a hivatal nem tud kitalálni semmit akkor súgni kellene neki, legalább annyit, hogy ne a gyógyszer­árak körüli zűrzavarral kerges­sen kilátástalan helyzetbe em­bereket de ez a hosszú éjsza­kai műsor ezzel maradt adós. Okosabbak lettünk, de ez csak a tényekre vonatkozik, ez pedig akkor is kevés, ha úgy érezzük, nincs okunk a helyzet takarga- tására, az adatok szépítgetésé- re. A műsorvezető bevezető­ként is, zárszóként is arról be­szélt hogy folytatják majd eze­ket a hosszú éjszakai vitákat és sort kerítenek más kérdésekre is. Helyes elgondolás, s nyilván érdemének megfelelő érdeklő­dést is vált ki. Csak ennél to­vább kell lépni. A sopánkodás- sal nem megyünk sokra, pa­naszkodni mindenki tud, s a legtöbb embernek sajnos oka is van rá. De egy ilyen okos gyülekezetnek tovább kell jut­nia a tényfeltárásnál. Talán jobb előkészítés kell hozzá, ta­lán az, hogy a szókimondás bátorsága a közös dolgainkért érzett felelősséggel párosuljon, mert attól őszintén elborza­dunk, hogy egyes rétegek helyzete tovább fog romlani, de a szörnyülködés helyett az ed­diginél többet kellene tenni ér­dekükben.Többet és jobban, s az ilyen kötetlen éjszakai be­szélgetés erre is kínálhat mó­dot CSÁNYI LÁSZLÓ EESB33Br~ Miska bácsi levelesládája „Zita! Már megint a tükör előtt?! Rögtön összenyalod, mint egy szo­pós malac. Nem hallod, Zita, neked szóltam! Na, erre engem is elkapott a kisör­dög, nekieresztettem a beszélőké­met:- Mi az, már a tükör előtt sem áll­hatok?!... én sehol sem állhatok?!... semmit sem csinálhatok?!... és vedd tudomásul, hogy azért állok itt, mert jólesik. Igenis, jólesik! Baj az, ha ne­kem valami jólesik?! Nem emlékszem pontosan, mi mindent zagyváltam még össze, csak azt tudom, hogy minden pilla­natban vártam már, mikor ad az anyám egy akkora frászt, hogy a tü­körnek essek tőle. De nem adott. No persze, mert az anyu nem pofozza meg az ő egy szem drága, aranyos, utyuli-putyuli kislányát; nem, a világ­ért sem, inkább hallgat meg nyel, mert anyu nem akar semmit elronta­ni... soha semmit nem akar elronta­ni... inkább tűr, dühítően tűr... pőröl­ne inkább, vagy pofozkodna, de ez a jóság, ez rettenetes... ezt nem lehet kibírni... mert ez is nyugalom rette­netes, unalmas nyugalom, meg kell ebbe veszni... Legalább itthon lenne már valami nagyjelenet, ha már az életben nincs... és ha anyu nem, ak­kor majd én megcsinálom...- Hiába nézel úgy, anyu! Hiába hallgatsz! Úgyis tudom, hogy nem tetszik! Nem baj, anyu, ha nem tet­szik, elmegyek... igen, úgyis elme- > gyek jövőre... és vedd tudomásul, hogy a gimibe nem bejáró leszek, hanem bemegyek a városba, a ko- . I leszba, onnan járok a gimibe... és csak egyszer egy héten járok haza... és nem is kell hallgatnod, amikor di- j lizek... semmit sem kell hallgatnod, ■; és nézned sem kell úgy... nem kell úgy... nem kell...” Zita, a borsodi kislány lázad, : szemtelen, tehetetlen düh tombol í benne, mert vidéki, mert úgy érzi, van olyan tehetséges, mint a gye- • rekfilmek főszereplői, csakhogy őt I falujában, ott az isten háta mögött , nem fedezheti fel egy rendező sem, ■; soha nem bukkanhat rá senki, hogy ' híressé tegye. Mérgét édesanyján j tölti ki, s mindazt, amit annak nem í mondhat el, leírja Miska bácsinak, a • rádióba. Egy másik tini félelmében fog tol­lat, nem tudja, hogy szabaduljon i meg egy bandától, amelybe barát- I nőjével együtt belekeveredtek: „Elmúltatok már tizennégy éve­sek?- Miért fontos ez? - kérdeztem < ijedten.- Mert fontos! - nézett a szemem- ; be. - És arra feleljetek amit kérdez­tem: igen vagy nem?- lügen... - hebegtem, és Matild igenjén hallottam, hogy cefetül be van rézéivé.- Akkor jó, akkor járhattok velünk \ - mondta Pedro, s a hangjában volt valami, ami szerint mi most borul- j junk térdre, hogy ő ezt nekünk meg- ; engedi. De azt, hogy mi akarunk-e velükjárni, nem is kérdezte. Egysze­rűen kijelentette:- Mehetünk! Én erre mindjárt mondtam, hogy ; ők mehetnek, de mi nem, mert azt \ nekünk előbb odahaza meg kell kér- I deznünk, meg különben is...” Dől a szó fiúkból, lányokból, gyá- ] vákból és bátrakból, boldogokból és i kétségbeesettekből. A rádió nép- ; szerű ifjúsági műsorának vezetője, ' Padisák Mihály immár tizenhárma- ; dik éve gyűjti levelesládájában hall­gatói most közzétett írásait, melyek­ben az ismeretlenek iránt érzett bá­tor őszinteség hangján tárják fel neki lelkűk legrejtettebb titkait. Beavatják iskolájuk, családjuk mindennapjai- 1 ba, s közben anélkül, hogy tudnának róla, precíz képet rajzolnak korosz­tályuk sokszor nagyon is gubancos, szinte kiismerhetetlen gondolat- és : érzelemvilágáról. A kötet százhúszezer levélből ki­választott harminchárom vallomása ; érdekes olvasmánya lehet minden í tinédzsernek, s tanulságokkal szol­gálhat szüleiknek, nekünk, felnőt­teknek is. -cser­Jjéllas földjén W ii. Delphi

Next

/
Thumbnails
Contents