Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-05 / 79. szám
1989. április 5. NÉPÚJSÁG 3 Mindenki? (Folytatás az 1. oldalról.) Az egyik vidéki város pártbizottságának panaszirodájában idős elvtárs jegyzi sorra a panaszokat, majd szünetet tart - és panaszkodni kezd. Örül, hogy mernek beszélni az emberek, nem bánja, hogy csupán a sérelmeikkel van dolga, elfogult véleményekkel, elhamarkodott megállapításokkal, szubjektív indulatba csomagolt objektivitással. Őt inkább az akasztja mega jegyzetelésben, hogy Hines nevük a panaszoknak. Neki a „mindenki” panaszkodik. És ezt az anonimitást nem kedveli. Még akkor sem, ha igaznak bizonyul a kritika, visszáságok garmadát fedezi fel a vizsgálat. Még akkor sem, ha ő is tud olyan esetről, amikor megütötte a bokáját a bejelentő. Mert eleget beszélünk a vezetők felelősségéről, s amennyiben ezt komolyan vesszük - vegyük komolyan a bíráló■ felelősségét is! Ne lehessen a vakvilág-' ba rágalmazni, kritizálni, feljelenteni, leveleket írni - az intrika ugyanis legalább annyira gúzsba köti a vezető kezét, mint a fantáziátlan kényelmesség. „Kevés az olyan panaszos, aki meri vállalni, amit mond, aki a nevét adja a bejelentés mellé. Az emberek szívesen adresszálnak, csak éppen a feladóvevényt hagyják üresen" - foglalja össze tapasztalatait az idős pártmunkás, majd hozzáteszi: lehet, hogy ez csupán régi reflex, rossz beidegződés, ám szerinte többről van szó - átestünk a ló másik oldalára, megtorlatlanul hagyjuk az alaptalan vádaskodást, büntetlenül lehet becsmérelni bárkit, haja szála sem görbülhet annak, aki légből kapott hírekből épít közérdekű panaszt. A vezető tehát úgy alhat jól, ha a légynek sem árt. Márpedig ártson a légynek! Még akkor is, ha a légy pimasz és bosszút esküszik. Persze a dolog bonyolultabb... Mert „a mindenki” nem mindig burkolódzik névtelenségbe, csak éppen úgy panaszkodik a közösség nevében, mintha lényegtelen volna a saját véleménye. Elszoktunk az egyes szám első személy használatától, mert korábban azt hittük, hogy ez ellenkezik társadalmi berendezkedésünkkel, a szocialista gondolkodásmóddal. A „mindenki” tehát kinyitja a szívét, ám közben kiderül: a szív személyes tulajdon, s elsősorban tulajdonosáért eped. „A mindenki” átkokat szór, befeketít, hibáztat döntést, vezetési stílust, s a mindenkinek ebben-abban igaza van. „A mindenki” azonban, amikor kellene, gyakran hallgat, ezért Jusztícia mérlegének nyelve megbillen - ítélkezni majdnem lehetetlen, mert a véleményeket egy ügyes csavarással mendemondává alakíthatja a kényelem. A mendemonda pedig üres, akár a léggömb, legfeljebb pukkan, de nem marad semmi utána. „A mindenki” ebben az esetben nem egyenlő valamennyiünkkel, csupán gyűjtőfogalma egy csoportnak, melynek tagjai szemtől-szembe a somoly- gást választják, másutt azonban annál bátrabbak. Lehetnek szerzői névtelen leveleknek és feljelentéseknek, dühök csitítására elég számukra a folyosói te- refere, s ha panaszuk égbekiáltó, akkor az égbe kiáltják, de a címzettnek sose. Olykor bolhából csinálnak elefántot, máskor még bolha sincs: valamit hallót fél füllel az illető, utánajárni nem az ő dolga, és különben sem zörög a ha- raszt, ha nem fújja a szél. „A mindenki” nem szereti a fórumokat, meghátrál a nyilvánosságtól, harcba nem száll, mert vádjai nem a helyzet javítását, hanem az általa utált személy leváltását célozzák. „A mindenki” megszokta, hogy közösséget képvisel magántermészetű ügyben, mondandójának - megbízatásjellegét kidomborítja jellegtelen stílusa, sablonos érvrendszere, örökzöld közhelytára. „A mindeki" a jég hátán is megél. A körülmények kitaposta úton halad, a közéletfolyam szennyezettebb szakaszait kedveli, de közben tisztaságról, elvhüségről fecseg. „A mindenki” önmagából kiindulva igazolja tetteit: kártyalapokként teríti eléd a példákat a meghurcolásról, kinyírásról, Igazságtalan elmarasztalásról, a fúrásról és a bosszúról, majd aduként közmondást idéz: mondj igazat, betörik a fejed. „A mindenki" habozás nélkül sért, viszont sértődékeny. „A mindenki" szerencséje, hogy nehéz különválasztani a senkitől és a valakitől, mert „a mindenki” nem okvetlenül gerinctelen. Előfordul, hogy az igazat mondja - csak éppen önmagát csomagolja sztaniolba. Azzal nem törődik, hogy bírálatának éle pontosan módszerének következtében csorbul ki, inkább keserűen legyint: lám, elmondta, felsorakoztatja a hiányosságokat, mégsem történt semmi. Környeze- . tének langymeleg közömbössége és az információhiányból fakadó pletykaéhség megerősíti hitében. Szürkén is tehet színes az ember. A megkritizálthoz már csak általánosságban jut el a bírálat, és még ha akarna sem tudna változtatni hibáin, mert fogalma sincs, hogy min, hogyan - a nyílt vita, az őszinte párbeszéd csak akkor kezdődik, amikor már késő a változtatás: váltás szükségeltetik. Téved tehát, aki azt hiszi, hogy csupán a névtelen levelek szerzőire célzott a panaszok felvevője. Gondolataink is lehetnek arculat nélküliek, tartalmukban inkább taktikát, mintsem a valóságot sejtetők. Kétségtelen, hogy a leleplezés rizikót rejteget a leleplező számára is. Az sem vitás, hogy nem minden anomáliát követ példás rendcsinálás. De sokszor azért marad el a kényes hadművelet, mert könnyűszerrel elhárítható, kijátszható a panasz és a panaszos személye. TAMÁS ERVIN Díszműáruk nyugatra Se nem óra, se nem ékszer- Óraékszer A gaivánsoron tálcák nikkelezése folyik Sem nagyítóüveggel apró szerkezetek fölé hajló órásokat, sem az aranyból, ezüstből ördöngős ügyességgel női szemeket rabul ejtő, csillogó ékszereket készítő aranyműveseket nem talál a látogató, ha a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat Szekszárdi Díszmű gyáregységébe belép. Ehelyett nagy üzemcsarnokot, óriási présgépeket és galvanizáló üzemrészt láthat. A látvány némileg mintha ellentmondana a névnek.- Valóban nem foglalkozunk sem órákkal, sem ékszerekkel - mondja So- hajda Imre a gyáregység műszaki vezetője. - Díszműárukat készítünk, és nem kézműves technológiákkal. A bőrdíszműipar számára, táskakereteket, csatokat, étkezési célokra különböző tálcákat, evőeszközöket, és sokféle dísztárgyat gyártunk. Nyugati piacokra szállítunk például kelyheket, serlegeket, érméket, amelyeket sportversenyeken adnak át a helyezetteknek. Hosszú évek munkájának az eredménye, hogy biztos piacaink vannak a nyugati országokban.- Az üzem körülbelül 20 éve létesült, és kizárólag KGST-piacokra termelt. Aztán az ismert KGST-beli problémák miatt a miénk. Nyereségérdekeitek vagyunk, tehát nem mindegy, hogy milyen üzleteket kötünk. Az is igaz, hogy a marketingmunkában, az üzletkötések lebonyolításában még nagyon sokat kell tanulnunk nyugati üzletfeleinktől.- Nagy lehetőségeket jelent a tőkés piacokon az az új technológia, amelyet szerencsénkre levettek a COCOM-listáról, és így hasznosítani tudtuk. A színes nikkelbevonatokról van szó, amelyet tavaly szeptember óta alkalmazunk. Sajnos az ehhez szükséges vegyszereket csak az NSZK- ból tudjuk beszerezni. Persze nem a partner szállítókészségével van problémánk, hanem az itthoni importengedélyezési procedúra bonyolultságával.- De talán mondanom sem kell, hogy a hazai alapanyagok beszerzésével még több gondunk van. Olyan a szabályozó- rendszer, hogy az alapanyaggyártók is a tőkés exportban érdekeltek, tehát a hazai felhasználóknak csak az marad, amit nyugaton nem tudnak eladni. És ez természetesen minőségi problémákat okoz. Bizony sokszor igen gyenge minőségű alapanyagból kell a tőkés piacon eladható terméket varázsolnunk. A munkanélküliségről szóló hírek ellenére gyáregységünk munkaerőgondokkal küzd. Nemcsak kvalifikált munkaerőben, de betanított munká- sokbart is hiányunk van. - Árki hangsúly lassan áttevődött nyugatra. A piacépítésben, üzletkötésekben, a termékstruktúra kialakításában nagy önállóságot élvez a gyáregység. Az ezzel együtt járó kockázat is természetesen a A 63 tonnás présgépet Bánvölgyi József kezeli A huszonötödik szezon küszöbén Világkiállítás - vállalkozási alapon Interjú Derzsi András miniszterrel Mint erről már tudósítottuk olvasóinkat, március 29-én Szekszárdon járt Der- zsi András közlekedési-, hírközlési és építésügyi miniszter és tárgyalt a megyei tanács vezetőivel. Rövid látogatása végén válaszolt néhány kérdésünkre:- A mögöttünk álló igen enyhe télnek köszönhetően az utak nem fagytak fel. Az így megmaradt pénzből lehetővé válik-e az úthálózat korszerűsítése?- Azt hiszem, nem mondok azzal senkinek újat, hogy a költségvetésnek az útfenntartásra, korszerűsítésre fordítható pénzeszközei rendkívül csekélyek. Valamit segít rajtunk a viszonylag enyhe tél, de ez nem jelent olyan összegeket, amelyekből komoly beruházások indíthatók. Természetesen keressük a pótlólagos erőforrások bevonásának lehetőségét. A közeljövőben kerül a Miniszteranács elé az útalap megvalósítására vonatkozó javaslatunk, amely egy normatív rendszert fog kialakítani az úthálózat fenntartására és fejlesztésére, jobban figyelembe véve a forgalmat, lehetőségeket és igényeket. Ennek része lesz várhatóan az autópályadíj bevezetése is. Ettől azt várjuk, hogy a költségvetési pénzeket a gyengébben fejlett területekre összpontosíthatjuk.- Ennek fényében mi várható Tolna megyében?- Folytatjuk a 6-os út korszerűsítését, beszéltünk a paksi elkerülő szakasz megépítéséről, erre vonatkozóan reális terveink vannak, amelyek megvalósulását nagyon segítené az atomerőmű második ütemének megindítása. Szó esett a du- naföldvári híd és-a 6-os út kapcsolatának bővítéséről, amelyben a tárca a megyével közösen jelentős fejlesztést tudna megvalósítani. A térségben tervezett új Duna-híd építésére sajnos nem kerülhet sor ebben a tervidőszakban, de a lágymányosi hid építését követően ezt a legfontosabb hídépítési feladatunknak tekintjük, tehát 91 -ben erre a kérdésre újra vissza kell térni.- Mikorra várható a Szekszárd központját tehermentesítő útszakasz elkészülése?- A beruházás három szakaszból áll, ennek első lépcsője már megvalósult. A továbbépítésre vonatkozó új terv elkészült, amely lehetővé teszi, hogy szanálás nélkül, a vasút mellé simítva készüljenek el a további szakaszok. Amennyiben az egy-két héten belül ismertté vált költségvetési források lehetővé teszik, úgy a tárca és a megye közös költségvállalásával jövő év végére megvalósulhat a második szelvény, amely a Volán-pályaudvar mögött, és a Tartsay utca nyomvonalán halad, a terv szerint a Kecskés Ferenc utcáig. A harmadik szakasz innét a csatári torokig vezetne, azaz ott csatlakozna a város másik végén az 56-os úthoz.- Ha Magyarország megkapja a világ- kiállítás rendezési jogát, mit jelentene ez megyénk számára az út- és telefonhálózat, vagy egyéb infrastruktúra fejlesztésében? Kaphatna-e központi támogatást, ha valamilyen konkrét és eredményesnek ígérkező programmal állna elő? A világkiállításra fordítható összeg három részre osztható. Egy 20 milliárdos összeg szükséges a konkrét világkiállítási terület kialakítására. Ez minden további nélkül összehozható vállalkozási alapon, minimális költségvetési támogatás'- sal. A másik jelentős összeg az idegen- forgalom fejlesztésére fordítható, ami egy kiterjedt szállodaépítési programot takar a közvetlenül ehhez kapcsolódó infrastruktúra kiépítésével együtt. Erre a célra durván 60 milliárd forint szükséges, aminek egy részét költségvetési forrásból, egy részét vállalkozási alapon kell megteremteni. Ezt én csak decentralizált formában tudom elképzelni, ebből az ösz- szegből részesülnie kell az egész országnak. Mindenképpen szeretnénk megakadályozni, hogy a fejlesztésekből csak Budapest, vagy Nyugat-Magyarország húzzon hasznot. A harmadik, mintegy 70 milliárdos összeg közvetlenül a kiállításhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokra kell. Magyarul a Buda- pest-Bécs kapcsolat javítására. Ebben szerepel az M 1 -es autópálya építése, a Budapest-Hegyeshalom vasúti rekonstrukció, telefonfejlesztés, de ide tartozik a főváros belső tömegközlekedésének javítása, attól függően, hogy hol lesz a világkiállítás helyszíne. Még az előkészületi fázisban szeretnénk az autópályaépítést külföldi vállalkozókra bízni, és az így felszabaduló költségvetési pénzt az országos úthálózat kritikus szakaszaira fordítani. Ezek között első helyen szerepel a 6-os és 2- es út. Számításaink szerint egyébként mintegy 50 ezer új munkahely létesül az építőiparban és a feldolgozóiparban, valamint 8-10 ezer az idegenforgalomban a világkiállítás kapcsán. Én azt tartom valószínűnek, hogy az Országgyűlés valamilyen szinten limitálni fogja a kiállításra fordítható költségvetési kiadásokat és kötelezi a kormányt, hogy a többit vállakozási alapon teremtse elő.- És megvan erre az esély ön szerint? Van elegendő vállalkozási kedv?- Igen. Úgy látom, hogy erre reális esély van.-áaMinden évben évadnyitó értekezletet tart a Tolnatdurist - csakhogy az, amelyik a napokban lezajlott, valamiben mégis különbözik az eddigiektől: abban, hogy az utazótársaság megalakulása óta épp a huszonötödik, ennek folytán ünnepi jellegű volt. Az ünnep szűk körben és értekezlet formájában zajlott le a dolgozók, az alapítók, a megyei tanács képviselője, valamint a két előző, már nyugdíjas hivatalvezető, az alapítást és az első időszakot vezénylő Bertha Kálmán, valamint a hőskort és a leghosszabb időszakot irányító dr. Bercsényi Vince jelenlétében. Amint azt Fejes Istvántól, a Tolnatourist jelenlegi igazgatójától megtudtuk, az 1964-ben három dolgozóval indult, ma már 73 állandó és közel annyi időszaki alkalmazottat foglalkoztató utazóiroda első saját szálláshelyét, a szekszárdi turistaszállót ebből az alkalomból felújítják, néhány napon belül aláírják a szerződést a munkálatok elvégzésére. A negyedszázados múlt adataiból érdemes kiemelnünk, hogy 1987 volt a csúcsteljesítmények éve: több mint 50 000 vendég mintegy 200 000 vendégéjszakát töltött a megyében a Tolnatouristnak köszönhetően. A munkaértekezleten az 1988-as évet értékelve elérkezett a Tolnatourist a jelenhez: az összbevétel az elmúlt évben elérte ugyan az előző évit, de a nyereség elmaradt... Még úgy is, hogy egy sor gazdagodás jellemezte az értékelt időszakot.
