Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

2 ÜÉPÜJSÁG

1989. április 5.

Grósz Károly Záhonyban

és a Kárpátalján

(Folytatás az 1. oldalról.)- Éppen az a mi mostani feladatunk és köteleségünk, - folytatta a főtitkár hogy felkutassunk és kiaknázzunk mindent, ami a felszabadulás kínálta lehetőségekből ma is életre kelthető. Napi gondjaink között gyakran elfelejtkezünk megtett utunk értékeiről. Egyoldalúságunkkal önmagunkat és saját munkánkat minősítjük, értékeljük le. Márpedig az önbecsülését vesztett ember gyermekére, országára nem várhat biztató jövő - mondotta, a fejlődés egyik szemmel látható példájaként éppen a várossá vált Záhonyt említve.- Ne essünk az egyoldalúság hibájába - mondtam az imént. Magamat is óvom ettől, nem hallgathatom hát el: óriási az országra nehezedő nyomás. Szándékainkat meghaladóan és számottevően növekszik a konvertibilis adósságállomány. Közel vagyunk ahhoz a határhoz, amikor már az adósságtömeg kezelhetetlenné válik. A gazdasági vezetés a következő hónapokban kénytelen minden egyebet alárendelni annak a célnak, hogy megakadályozza az ingatag egyensúlyi helyzet felborulását. Nem kerülhetők el újabb közérzetrontó intézkedések sem. Ráadásul a gazdasági reformfolyamat üteme, de főként az értéktermelés nagysága és hatékonysága elmaradt a kívánatostól.

Nem titkoljuk - hangsúlyozta Grósz Károly, hogy - immár a többpártrendszerből fakadó versenyhelyzettel is számolva - győztes, a választásokon megerősödött pártként szeretnénk látni a Magyar Szocialista Munkáspártot.

Számunkra tehát nem kérdés az, hogy a szocializmus vagy valamiféle harmadik út követhető-e Magyarország számára. A szocializmus útját választjuk! És az igazi feladatot annak eldöntése jelenti, hogy milyen szocializmust, milyen úton, milyen eszközökkel és módszerekkel kívánunk építeni. Ma ma reformkommunistának valjjuk magunkat, abban a hitben, hogy nemsokára ismét eljön az az idő, amikor a kommunista elkötelezettség jelző nélkül. is következetes reformmagatartást jelent. Ez jelzi azt a gyakorlatot is, amit a szocializmus építésére választottunk.

Tisztában vagyunk vele, hogy másoknak is van programjuk. Az ő helyzetük talán könnyebb: nem hatalmon lévő pártként írták meg elképzeléseiket, a múlt terhét meghagyták nekünk. A kihívást azonban vállaljuk.- Határozottan ki merem jelenteni: a mi programunk egyetemes és nemzeti érdekeket egyaránt képvisel. Ezért ajánljuk fel együttműködésünket a többi politikai erőnek a nemzeti sorskérdések megoldásában, ajánljuk, közösen keressük a legjobb megoldásokat, a teljes egyenjogúság alapján - mondotta végezetül Grósz Károly.

*

Ezután a párt főtitkára átadta az Elnöki Tanács városalapító oklevelét Borbély Károly tanácselnöknek, aki a település 4500 lakója nevében mondott köszönetét a városi rangért.

A városavató ünnepi tanácsülés után Grósz Károly, az MSZMP főtitkára vonatra szállt és a Szovjetunió Kárpáton túli településére utazott.

Látogatás Kárpátalján

A különvonatról Csap városban leszálló magyar vezetőt Genrih Bandrovszkij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bizottságának első titkára, Valerij Muszatov, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője és Mihail Ma- levanyik, a területi tanács elnöke fogadta. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete és Páldi András, a Magyar Népköztársaság kijevi főkonzulja.

Grósz Károly útja először Ungvárra vezetett. A megyei pártbizottság székházában a megye vezetői adtak tájékoztatást a kárpátontúliak életéről, munkájáról. Elmondták, hogy a látogatást első lépésnek tekintik a Mihail Gorbacsov és Grósz Károly találkozóján elhatározott feladatok végrehajtásának útján.

Grósz Károly köszönetét mondott a meghívásáért, majd röviden beszámolt a magyarországi politikai, társadalmi folyamatokról, az MSZMP törekvéseiről.

Genrih Bandrovszkij a Szovjetunió legfiatalabb megyéjének helyzetéről adott tájékoztatást.

Grósz Károly ezután az Ungvári Állami Egyetemet kereste fel. A magyar tanszék vezetője, Petro Lizanyec professzor beszámolt arról, hogy 25 éves fennállásuk alatt 400-an szereztek diplomát a tanszéken, s jelenleg 48-an tanulnak a nappali, 78-an a levelező tagozaton.

A Szovjetunióban folyó hungarológiai kutatásokat koordinálja majd a most létrejött Hungarológiai Központ, amely segíti az itt élő más népekkel kialakult kapcsolattartást is.

Az egyetemi tanács tagjaival és a magyar tanszék tanáraival folytatott kötetlen beszélgetésen Grósz Károly jó néhány kérdésre válaszolt, kielégítve a többségükben magyar nyelven érdeklődők kíváncsiságát a magyarországi politikai, gazdasági folyamatok iránt.

Helyi idő szerint már 17 óra is elmúlt, amikor Grósz Károly megérkezett a területi pártbizottság politikai képzési központjába, ahol nagygyűlésen találkozott a terület járásai, Beregszász, Nagyszőlős, Munkács és Ungvár munkásainak, szövetkezeti dolgozóinak és ifjúsági szervezeteinek mintegy 700 képviselőjével.

A területi pártbizottság első titkárának megnyitója után Grósz Károly mondott beszédet.

Elöljáróban köszönetét mondott az SZKP Központi Bizottságának a meghívásért, az Ukrán Kommunista Párt megyei szerveinek, Kárpátalja egész lakosságának a szívélyes fogadtatásért. Egyúttal átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt üdvözletét és jókívánságait.

A nemzetiségi kisebbségek védelme az európai politika egyik alapvető kérdése - mutatott rá Grósz Károly. - Érdemi és tartós megoldásuk azonban csak az érintett népek feladata lehet. Ezt helyettük senki nem végezheti el. Ezért is értékeljük nagyra, hogy a szovjet politika a nemzetek közötti viszony korszerű, európai kezelésére kíván meggyőző példát adni, bizonyítani, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását demokratikusan, alkotó módon kell és lehet megközelíteni.

Az itt élő mintegy 170 ezer magyar sorsa fontos számunkra. Elvi politikánk alapján valljuk: nekünk is segíteni kell a hazánk határain kívül élő honfitársaink magyarságának „újratermelését”, érdekeinek érvényesítését. Meggyőződésünk, hogy a nemzetiségek olyan stabil híd szilárd pilléreit jelentik, amelyek a népek, nemzetek közeledését könnyítik. Ebben a szellemben folytatjuk elvi politikánkat, ennek jegyében segítjük a hazánkban élő nemzetiségek nemzeti létéhez szükséges minden feltétel megteremtését. Ebben a hitben utasítjuk el a nacionalizmus, a magyarság értékeivel való kérkedés minden formáját, s támogatjuk a népek barátságának ügyét.

Hazánk viszonya szomszédaihoz tiszta és egyértelmű. Önök jól tudják: a Magyar Népköztársaságnak nincs területi követelése egyetlen szomszéd országgal szemben sem - jelentette ki a főtitkár.- Az összekötő elemeket és nem a különbségeket, az együttműködést és nem a szembenállást keressük, a jószomszédi viszony, a baráti együttműködés a célunk. Közös érdekünk, hogy Európa e részén ne legyenek konfliktusok, népeink békében, biztonságban, jólétben éljenek. A szomszédos népek értik szándékainkat, azok viszonzásra találnak a Szovjetunió és Csehszlovákia, Jugoszlávia és Ausztria vezetésében egyaránt.

A Magyar Szocialista Munkáspárt programja egyértelműen kimondja: Magyarország jövője a szocializmus, s az ahhoz vezető út a stabilitás megteremtésén, a politikai és gazdasági reformok dinamikus folytatásán át vezet. A párt programja reális. Az egész nép érdekeit fejezi ki.

A párt képes a társadalmi átalakulások élén haladni. Nyitott a kritkára, kész befogadni minden új gondolatot, amely hazánk sorsát jobbra fordíthatja. Meggyőződésünk, hogy vezető társadalmi és politikai erő leszünk a jövőben is. A garancia erre a munkások, a parasztok, az értelmiség túlnyomó többségének támogatása, az MSZMP sok évtizedes tapasztalatai, a párt megújulása.

Az MSZMP főtitkára ezután II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona egykori lakóhelyét, Munkács várát kereste fel.

A program utolsó állomása Beregszász volt. A nagy múltú település központjában több ezer helyi lakos várta, köszöntötte Grósz Károlyt.

Grósz Károly este tíz órakor, a nemrégiben átadott beregsurányi közúti határ- átkelőhelyen lépte át a szovjet-magyar határt.

Önbizalom, bátor kezdeményezés kell

a második újjáépítéshez

A történelmi sorsfordulók igazságai az idő haladtával élesebben, jobban láthatókká válnak. Létrejöttükről, következményeikről új és új felismerések kerülnek napvilágra. Új tények és adatok, új vélemények fogalmazódnak meg arról, hogy milyen folyamatok is vezettek 1945 áprilisához, amit azóta is, ezután is Magyarország felszabadulásaként tartunk számon. De azt mai ismereteink alapján is érvényes történelmi igazságként újra elmondhatjuk, hogy hazánk 1945-ös fel- szabadulása alapvető, mély, pozitív történelmi fordulat volt. Ünneplésre méltó új, korábban elérhetetlen lehetőségek nyitánya.

A mából látjuk igazán, hogy több és súlyosabb volt, semmint „történelmi báleset”, ami az 1940-es évek végétől bekövetkezett. Az egy központból vezényelt, erőltetett, gyorsított iparosításra való áttérés nálunk tradíciók nélküli, uniformizált koncepciója, a kritikátlanuil átvett megoldások, a többségében erőszakos, sokszor bűnös tettekhez is vezető módszerek elzárták a nemzeti és a társadalmi felemelkedés sikerrel megkezdett útját. Súlyosan kompromittálták a pártot, a szocializmus gondolatát és újabb nemzeti tragédiába sodorták az országot. Pedig a párt egészséges erői 1953 nyarán már az időt is elérkezettnek ítélték egy demokratikus reformfolyamat megkezdéséhez. Máig szenvedjük, s éppen napjainkban kezdtük meg tisztázni e próbálkozás zátonyra futásának, a reformgondolat elsikkasztásának a következményeit. Bár az azóta eltelt évtizedekben többször megpróbáltuk a részleges reformokat sikerrel-sikertelenül végrehajtani, a rossz társadalmi modell korlátáit nem tudtuk áthágni, átfogó fordulatot nem sikerült véghez vinni. Erőfeszítéseink végeredménye mindenki előtt jól ismert. Háborús romokat nem kell ugyan eltakarítani, de háborús veszteségnyi adósságunk rendezése a mai aktív, „bé- keyiselt” nemzedékek feladata.

Éppen ezért kell hangsúlyozni, hogy most - bármilyen nehéz körülmények között is - ismét előttünk a feladat: egyszer végre a belső progresszió összefogásával a haladás, a civilizáció élvonalába küzdeni magunkat a gazdasági teljesítmény, a szocializmus demokratikus politikai berendezkedése, a humánus és szolidáris társadalmi viszonyok, emberi kapcsolatok megvalósításának útján. Ha valamikor, hát most végképp nem várhatjuk mástól, se kelettől, se nyugattól, hogy fejlődésünk tornyosuló akadályait helyettünk eltakarítsák. De mégis van rokonszenvező figyelem mind keleten, mind nyugaton a maga adottságai között új utakat törő, és mások iránt sem elzárkózó, saját sorsán makacsul javítani akaró és kész Magyarország iránt.

Önbizalom, bátor kezdeményezés, dinamikus közélet és légkör szükséges ehhez a második újjáépítéshez. Mert újjá

kell építenünk ma nemcsak a termelést, a gazdaságot, a társadalom intézményeit, hanem ami ennél több, s nehezebb; az egyén, a személyiség méltóságát, a családokat, a közösségeket, az állampolgári önállóságot és felelősségtudatot, a munka, a tudás rangját, a bizalmat, a társadalmi szolidaritást. Csak így remélhetjük ugyanis, hogy végre magunk mögött hagyjuk az elrrfíilt évtizedei^ regényesnek aligha nevezhető kanyarulatait. Visszatalálunk a magunk természetes történelmi, társadalmi, nemzeti forrásaihoz, kulturális hagyományaihoz.

Meggyőződésem, hogy a magyar nép közös akarattal, összefogással, kellő felelősséggel és hozzáértéssel képes egy valóban demokratikus szocialista társadalmat létrehozni.

Ha azt akarjuk, hogy jövőnket formáló közös döntéseink és új jelentőséget, tartalmat nyert nemzeti ünnepeink között szerves kapcsolat és szellemi híd épüljön ki, hinnünk, hirdetnünk és bizonyítanunk kell, készek és képesek vagyunk sorsunk és világunk újjáalakítására.

Együtt, felszabadulva és megszabadítva egymást kölcsönös félelmeink, bizalmatlanságunk és bizonytalanságunk, előítéleteink terhei alól. Mindezekben bizakodva köszöntöm önöket. Kívánok mindannyiuknak hitet, jó egészséget és a munkában eredményeket.

(Csehák Judit beszéde elhangzott a rádióban és a televízióban április 3-án.)

Magyar és szovjet vezetők táviratváltása

április 4-e alkalmából

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, Straub F. Brúnónak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Németh Miklósnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének.

*

Grósz Károly, Straub F. Brúnó és Németh Miklós választáviratban köszönte meg Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és Nyikolaj Rizskovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a magyar vezetőkhöz eljuttatott üdvözletét.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében köszönetünket fejezzük ki a hazánk felszabadításának 44. évfordulója alkalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért.

Felszabadulásunk 44. évfordulójára emlékezett

az ország

(Folytatás az 1. oldalról.) ismert és ismeretlen hősöknek az emléke előtt, akik életüket adták hazájuk és más népek szabadságáért.

A kora reggeli órákban ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással vonták fel a Gellérthegyen a Magyar Népköztársaság nemzeti zászlóját és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóját, valamint a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren az állami zászlót.

A hazánk felszabadító harcaiban elesett szovjet és magyar hősök emléke előtt tisztelegtek a Szabadság téren, illetve a Hősök terén megrendezett koszo- rúzási ünnepségeken. Mindkét helyen felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada; felharsanó kürtök jelezték az ünnepségek kezdetét. A díszszázad parancsnoka jelentést tett a helyszínre érkező Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács Elnökének és Kárpáti Ferenc vezér- ezredesnek, honvédelmi miniszternek, akik a jelentéstételt követően elléptek a díszszázad sorfala előtt és köszöntötték a katonákat.

A Szabadság téren a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a szabadságukért vérüket áldozó hősök emlékművénél rótta le kegyeletét s helyezte el a megemlékezés koszorúit a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében Straub F. Brúnó és Németh Miklós miniszterelnök; a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága képviseletében Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; a társadalmi és tömegszervezetek részéről Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, Nagy Imre, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, Ispánovits Márton, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének főtitkára és Apró Antal, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke; a fegyveres erők és testületek nevében Kárpáti Ferenc, Horváth István belügyminiszter és Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka; a Szovjetunió budapesti nagykövetsége képviseletében Borisz Sztukalin nagykövet, Vladlen Puntusz követtanácsos, Igor Mihejev tanácsos és Arkagyij Danyilko ezredes, katonai és légügyi attasé. Élhozták a kegyelet és a hála virágait a főváros dolgozói és lakói, élükön Bielek Józseffel, Budapest Főváros Tanácsa elnökével és Lehoczky István elnökhelyettessel.

A Hősök terén, a Himnusz elhangzását követően a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács koszorúját Straub F. Brúnó és Németh Miklós helyezte el a Magyar Hősök emlékművének talapzatán. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Grósz Kát oly és Lukács János, a társadalmi és tömegszervezetek képviseletében Huszár István, Nagy Sándor, Nagy Imre, Ispánovits Márton és Apró Antal koszorúzott. A fegyveres erők és testületek részéről Kárpáti Ferenc, Horváth István és Borbély Sándor rótta le kegyeletét.

A budapesti diplomáciai testület nevében Antonio Casas Salvi, a Venezuelai Köztársaság nagykövete, Jósé Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság nagykövete, Christiane Malitchenko, a Francia Köztársaság nagykövete, Christian Ab- zouzi ezredes, francia véderő attasé, Ján Lux altábornagy, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság katonai és légügyi attaséja, valamint Günter von Oertzen alezredes, a Német Szövetségi Köztársaság véderő attaséja koszorúzott.

Virággal borították az emlékmű talapzatát a főváros dolgozói és lakói.

Mindkét koszorúzási ünnepség az In- ternacionálé hangjaival és a díszszázad elvonulásával ért véget.

Délben az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a hazánk felszabadításának 44. évfordulója tiszteletére felvont átlami zászlónál katonai tiszteletadással zajlott le a díszőrségváltás. A Magyar Néphadsereg Központi Zenekara az őrségváltást követően térzenét adott.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományozott az állami és a társadalmi élet különböző területein dolgozóknak, valamint . a fegyveres testületek tagjainak.

A kitüntetettek egy csoportjának Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács Elnöke a Parlament kupolatermében nyújtotta át az elismeréseket. Az ünnepségen • megjelent Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára.

Az ünnepi köszöntőt követően Straub F. Brúnó átnyújtotta a kitüntetéseket, majd fogadást adott a kitüntetettek és a vendégek tiszteletére. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából eredményes munkásságuk és közéleti tevékenységük elismeréseként az alábbi kitüntetéseket adományozta:

A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta:

Dömök János, a MÁV Dombóvári Körzeti Üzemfőnökség állomásfőnöke; Fazekas Pál, a Bátaszéki Fémipari Szövetkezet elnöke; Jerkovits János, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Szekszárdi Bankszervezetének ügyvezető igazgatója; Kis József, a tamási TA-LUX Villamosipari Kisszövetkezet műszaki vezetője; Kovács József, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Tolna Megyei Bizottságának titkára és Stickl Imre, a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat dombóvári telepének igazgatója.

Munka Érdemrend bronz fokozatát vették át:

Búzás Gyula, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság szb-titkára; Csapó Károly, az MMG AM Szekszárdi Gyárának osztályvezetője; Fekete Gergelyné, a Bo- tond Cipőgyár főművezetője; Fogarasi Ferenc, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat tetőszigetelő brigád vezetője; Heidinger János, a Bonyhádi Zománc- árugyár esztergályosa; Lampert Oszkár, a Simontornyai Bőrgyár tímár szakmunkása; Lékay Ernőné, a Bonyhádi Piramis Építőipari Kisszövetkezet főkönyvelője; Nagy Kollár Gyula, a Paksi Atomerőmű Vállalat lakatos csoportvezetője és Varga Ferenc, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának munkatársa.

Először Petrovics Józsefné, a városi pártbizottság titkára és Antal Ferenc koszorúzott