Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

1989. április 29. iNfÉPÜJSÁG 3 Bognár István 1932-1989 / Megrendültén, mély fájdalommal tu­datjuk, hogy kollégánk, Bognár István, a Tolna Megyei Népújság nyugdíjas terve­zőszerkesztője 1989. április 27-én el­hunyt. Az önéletrajz, amit a személyi anyago­kat őrző szekrényből vettünk elő, rövid, alig féloldalnyi. írója tömören, szép ma­gyarsággal fogalmazta, mint írásait is mindig. A hétholdas fürgedi parasztcsaládból indult Bognár István előbb a polgári isko­la négy osztályát végezte el - a háború miatt részben magánúton - majd a tamá­si gimnáziumban érettségizett 1951 -ben, tegyük hozzá: jeles eredménnyel. Ettől kezdve egyenes az út - harmincöt éven át, 1986-ig szerkesztőségünkben dolgo­zott. Megrendült egészségi állapota - lá­tásának romlása - miatt kényszerült fel­állni a tervezőszerkesztői asztaltól. A sors kevés időt hagyott neki a pihenésre. Nyugdíjasként is föl-fölkeresett bennün­ket,'jobbító szándékú véleményével mindig a lap javát akarta. Egész életében a meggyőződése szerinti legjobb ügyet szolgálta a pártban is, mely­nek 1951-től volt tagja, a munkásőrségben is. Újságírói, közéleti tevékenységét számos elismerés, kitüntetés fémjelzi. Mi, akik hosszabb-rövidebb ideig együtt dolgozhattunk valamennyiünk számára kedves kollégánkkal, már csak egyet tehetünk: emlékét megőrizzük. A paksi reformkor javaslatai a megyei pártértekezlet anyagához Szükségesnek tartjuk az objektiv, konkrét megyei helyzetértékelést. Töre­kedni kell arra, hogy a helyi kérdések ke­rüljenek előtérbe ezen a fontos fórumon, mivel a megye párttagsága ezek alapján tud véleményt alkotni az értekezlet haté­konyságáról és a küldöttek valóságérze­téről. A múltat megyei szinten is fel kell tárni. Szükséges a személyre szóló felelősség megállapítása, nem fejeket akarunk, de a tisztánlátás elkerülhetetlen az előrelé­pés, a jövő szempontjából. Amíg nem valljuk be teljes mértékben múltunkat, addig az ellenfeleink fegyvere maradhat. Őszre össze kell hívni a XIV. pártkong­resszust, amelyen dönteni kell a párt­programról és személyi kérdésekről. Nem szabad misztifikálni a programo­kat. A megyei pártértekezleten csak a megújulás fő irányiat kell megadni és a személyi, tárgyi feltételeket biztosítani. Ma már nem a programok, hanem a tet­tek hitelesíthetik a pártot. El kell indítani az aktívabb helyi politi­zálást az alsóbb szinteken is. A mozgalmi munka súlypontjának a várost tartjuk, így támogatjuk a különböző helyi politikai fó­rumok, centrumok, reformkörök kialaku­lását. A pártértekezletnek'sok konkrét kér­désre is választ kell adnia. Például, a vá­lasztások során csak központi vagy helyi program is legyen? Támogatjuk-e a ré­teg szerinti elkülönülést a párton belül? Foglaljon állást a platformszabadságról, a reformkörökről. Az ifjúságnak nem törvény kell Ülésezett a megyei képviselőcsoport A kormány elleni bizalmatlansági indít­vány benyújtásához legalább száz, a tes­tület egy-egy tagja ellen minimum ötven képviselő egyetértésére legyen szükség; a miniszterelnök elleni indítvány egyben a kormánnyal szembeni bizalmatlansá­got is jelentse. - így foglalt állást tegnap délelőtt Szekszárdon a megyei népfront­bizottság nagytermében megtartott ülé­sén az országgyűlési képviselők Tolna megyei csoportja, akiket az alkotmány­módosítás-tervezet értelmezéséről dr. Molnár István, a megyei bíróság elnöke tájékoztatott. A parlament házszabályá­nak korszerűsítésével kapcsolatban szóba került az országgyűlési főtitkár in­tézményének illetve az Országgyűlés iro­dája helyett országgyűlési hivatal létre­hozása. Az utóbbi egyik feladata az úgy­nevezett megyei képviselői irodák segí­tése lenne. A képviselők szerint a megyei irodákra nagy szükség volna, a fogalom alatt azonban nem egy apparátust kép­zelnek el, hanem néhány, szakemberek­kel kapcsolatot tartó, szervező, koordi­náló személyt. Dr. Farkas László, a me­gyei tanács szervezési és jogi osztályá­nak vezetője felhívta a figyelmet a tanács adatbankjára, amely bármikor rendelke­zésre áll. A képviselők egységes véleménye volt, hogy az irodának az országgyűlés tervezett programja alapján előre kellene dolgoznia, s a tárgyalandó kérdések előtt az adatbankot is igénybe véve informá­ciókat szolgáltatnia a képviselőknek. A napirend legvitatottabb pontja az if­júsági törvény megvalósításáról szóló beszámoló volt. Kuhl Mihály, a megyei ta­nács ifjúsági és sportosztályának veze­tője ismertette a témáról készült helyze­telemzést, kitérve ezen belül az oktatás, az elhelyezkedés, a gyermek- és ifjúság- védelem, a lakáshelyzet, az egészség- megőrzés gondjaira. Elmondta, hogy a fiatalok körülményeiről ebben a tervcik­lusban nem tárgyalt a megyei tanács, de résztémaként különböző testületi ülése­ken legalább harminc esetben szó esett róla. Az 1971. évi ifjúsági törvényről úgy vé­lekedett, az elavult, s nagy részét nem is tartották be semmilyen szinten. így látják ezt a képviselők is, akik kivé­tel nélkül egyetértenek abban, hogy a fia­talok jelenlegi perspektívátlansága óriási veszélyeket hordoz, amelynek egyik fe­nyegető jele, hogy sokan elhagyják az országot, növekszik a bűnelkövetések száma. Hibásnak ítélik az ifjúsági és sportfel­adatoknak az ÁlSH-ban való korábbi összevonását, s hangsúlyozták, hogy e korosztály helyzetének javítását nem el­különítve, hanem társadalmi összefo­gással kell megoldani. A következő parlamenti ülés előtt azt javasolják az Országgyűlés ifjúsági - il­letve kulturális bizottságának, hogy fog­laljanak állást abban, van-e értelme je­lenlegi formájában tárgyalni a kormány témáról szóló előterjesztését. Abban ugyanis csak tényfeltárás szerepel, meg­oldási javaslatok nem. Ha a fiatalok úgy döntenek, hogy a kérdésen vitatkozni így felesleges lenne, vegye le a napirendről a parlament, s szigorú határidő megjelö­lésével - legkésőbb az év végéig - kérjen az új kormánytól határozott, konkrét programot. Az új miniszterek kinevezé­sével kapcsolatban egyébként a képvi­selők nehezményezték, hogy a jelöltekről semmilyen előzetes tájékoztatást nem kaptak a kormány elnökétől. Az eszme­csere végén Bozsó Jánosné, a képvise­lőcsoport vezetője egyebek között a kö­vetkező ülésszakok időpontjáról tájékoz­tatta társait: eszerint legközelebb május 10-11-12-én tanácskoznak a törvényho­zók. - esi ­Korábban azt szoktuk meg, hogy mindenki végkimerülésig ugyanannak a testületnek a tagja Intesd dr, Csehák Judittal Az elmúlt héten megyénkbe látogatott dr. Csehák Judit, szociális és egészség- ügyi miniszter, aki egészségpolitikai fó­rumon találkozott orvosokkal, egészség- ügyi alkalmazottakkal, érdeklődőkkel. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy interjút készítsünk a miniszter asszony­nyal, aki készséggel válaszolt kérdé­seinkre.- Önt hosszú ideig a politika első szá­mú vezetői között ismerhettük. Nyílegye­nesen ívelt fölfelé a pályája, Szekszárd vá­ros egészségügyi osztályának a vezetője volt, a SZOT titkára, miniszterelnök-he­lyettes, a Politikai Bizottság tagja. Most az MSZMP legfelsőbb testületének tagjai közt nem hallhattuk, olvashattuk a nevét. Többet tud-e ezek után foglalkozni a szakmai kérdésekkel, a szakmai dolgok­kal?- Egészen biztos vagyok benne, bár engem leginkább az az elv vezetett, hogy a jelenlegi helyzetben tudatosan külön kell választani a politikai döntéshozatalt és a kormányzati munkát. Ezt nagyon sok szakértő, és szakember megfogalmazza ma már. A hatalommegosztás elve is emellett szól. Tárcát vezető miniszterként én vol­tam az egyetlen, aki politikai bizottsági tag is voltam. A változtatás gondolata en- gerrv«kellett, hogy leginkább foglalkoztas­son. Ugyanakkor az a tapasztalatom és meggyőződésem alakult ki az elmúlt év folyamán, hogy egyszerre mindkettőt bármilyen személyes teljesítmény és erőfeszítés mellett nem lehet jól csinálni. A hozzám tartozó tárca rengeteg feladat­tal és gonddal küzd. Az elmúlt években keltett, és ebben az évben kell valóságos plurális viszonyok között működésre al­kalmas minisztériummá is átszerveződni. Ez - tanúk rá, a kollégáim - rengeteg fel­adatot jelent. Ezzel párhuzamosan szo­ciálpolitikai, egészségügyi és társada­lombiztosítási reformot kell elkezdeni, el­méletileg is előkészíteni, modellezni és a gyakorlatba bevezetni. Ez azt jelenti, hogy amíg korábban sokszor évekig nem volt egészségügyi jellegű előterjesztés a parlamentben vagy a minisztertanács­ban, mi most szinte minden parlamenti bizottsági ülésen és minden parlamenti ülésszakon előadók vagyunk. Az is köz­ismert, hogy versenypárttá akar alakulni a Magyar Szocialista Munkáspárt, ehhez azonban a napi politizálásban jelen lévő mai politikusokra van szükség a vezetés­ben, akik reggeltől napestig csak a párt gonjaival tudnak foglalkozni. Korábban ahhoz szoktunk, hogy végki­merülésig mindig mindenki ugyanannak a testületnek a tagja kell legyen. Ha most nem is vagyok testületi tag, nem a taccs- vonalon kívül, a nézők között állok, ha­nem ugyanannak a csapatnak a tagja­ként szurkolok. Úgy érzem magam, mint aki egy zsákban futó versenyen indult és lefutotta a saját maga futamát, és kicsit megkönnyebbült ugyan, de a továbbiak­ban is a csapat tagjainak drukkol, azért, hogy a következő, aki semmivel sem könnyebb körülmények között indul, ne­hogy lemaradjon, és hogy nyújtani tudja a maga legjobb teljesítményét. Semmivel sem kisebb a felelősségem, semmivel sem vagyok az ország ügyeiben kevésbé érdekelt, mint két héttel ezelőtt. Én kom­munista vagyok, és párttag. Ez olyan alapvető és elkötelezett minőségem, ami alapvetően érdekeltté tesz abban, hogy ez a versenypárt győztes és népszerű párt legyen.- Ön részt vett Kecskeméten a reform­műhely tanácskozáson. Mi voltaz Ön szá­mára a tanácskozás legfőbb mondani­valója?- Ugyanez volt a véleményem a kecs­keméti tanácskozáson megfogalmazott gondolatokkal kapcsolatban is. Ez egy nagyon izgalmas fórum volt, ahol külön­böző nézeteket fogalmaztak meg, sokfé­le álláspont hangzott el, voltak ellent­mondó nézetek is. Én alapvetően azt tar­tom fontosnak, hogy a saját pártomban is megindult egy olyan beszélgetés, kiala­kult egy olyan fórum, amely a különböző álláspontok hordozóit szembesítette egymással, lehetőséget adott ezeknek a véleményeknek a kifejtésére és szembe­sítésére. Nagyon furcsának tartanám, ha miközben az alternatívokkal tárgyalunk, és más pártok képviselőivel kerekasztal­megbeszéléseket szervezünk, egymás­sal nem találkoznánk. Ezért azt gondo­lom, hogy ilyen rendkívül sok, korábban szokatlan tényezővel terhelt társadalmi és politikai helyzetben rengeteg ilyen műhelyre és nagyon sok találkozásra van szükség ahhoz, hogy valóságosan kiderüljön: ugyanarról a dologról ki mi­ként gondolkodik, és az is, hogy együtt milyen elhatározásokra juthatunk.- A megyében, az országban elterjedt pletykák szerint mindazoknak, akik a Lá­zár-kormány tagjai voltak, nincs helyük a Németh-kormányban. Németh Miklós a hét egyik adásában arról nyilatkozott, hogy májusban kormányátalakításra ké­szül. Ön mire számít?- Én azt hiszem, hogy nincsenek ilyen előítéletek a miniszterelnökökben, hogy kik, és milyen kormánytagjai voltak. Né­meth Miklós kormányátalakításánál nem hiszem, hogy az lenne a meghatározó szempont, hogy a Lázár-kormányban dolgozott-e valaki, vagy sem. Az átalakí­tás azt célozza, hogy azQk, akik bekerül­nek, új színt és új energiát hozzanak a kormányzati munkába. Másrészt sokan elérték a nyugdíjkorhatárt, sőt maguk kérték, hogy hadd váljanak ki, s erre le­hetőséget kell adni, mert ez így tisztessé­ges. A parlament egyébként most fogja tárgyalni a bizalmatlansági indítványt. Ez a bizalmatlansági indítvány kétoldalú do­log. Arról van szó, hogy az új helyzetben nemcsak a parlamentnek lesz jogában megvonni a bizalmat a kormánytól, ha­nem az is elfogadottá kell, hogy váljon, hogy én mint miniszter felállhassak, és én mondhassam: uraim, vagy hölgyeim, önök ezt vagy azt a döntést nem hozták meg, és én ilyen körülmények között nem tudom a feladatomat ellátni. És a kor­mány elnöke is felállhat ha akar; és azt mondhatja a parlamentnek, hogy önök nem szavazták meg az előterjesztésün­ket, mi pedig ilyen körülmények között nem tudunk dolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy veszekedés, valamiféle méltatlan helyzet alakul majd ki, hanem azt jelenti, hogy létrejön egy nagyon normális, fele­lősségteljes, és egyenrangú viszony. Én ezt magától értetődőnek tartom.- Politikai bizottsági tagként volt-e, s miben ellenvéleménye a testületben?- Minden testületi ülésen mindig vitat­koztunk. Azt ugyan fel nem tudnám idéz­ni, hogy hányszor, hány ügyben és mi­ként. Csak azt tudnám összefoglalóan megfogalmazni, hogy én a magam állás­pontját, attól teljesen függetlenül, hogy ezt szeretni fogják-e, vagy sem, mindig elmondtam.- Mint egészségügyi minisztert igen sok téves döntésben elmarasztalták. Hogy közülük csak a legutóbbit említsem: gyógyszer-áremelés. Mennyiben volt ura a tárcának - és mennyiben kiszolgálta­tottja a költségvetésnek?- Én csak a gyógyszerárrendezés kri­tikájáról tudok. Nos - a gyógyszerügy... Én természetesen vitatkoznék már a kér­déssel is. A gyógyszeráremelést halaszt­hatatlannak, az új gyógyszertámogatási rend bevezetését pedig szakmailag kor­rekt javaslatnak tartom, tehát felelősség­gel vállalom a szakmai tartalmát, de nem vitatom, hogy jobb lett volna úgy áttérni egy új gyógyszertámogatási rendszerre, hogy ne kelljen árat emelni. Erre azonban nem volt lehetőség, mert a parlament a magasabb adókat, a magyar gazdasági kamara és a szakszervezetek pedig a ma­gasabb társadalombiztosítási járulékot nem fogadták el. A társadalombiztosítás költségvetése 260 milliárd - amelyben olyan tételek szerepelnek, mint a nyugdí­jak, a családi pótlék, a táppénz, a gyógy­szer, a gyógyászati segédeszközök - s ezért túlságosan sok lehetőségünk nem volt a döntés meghozatalánál. A 260 mil- liárdból kell kijönni. 18 milliárd, a tavalyinál 2 milliárddal kevesebb jutott gyógyszerre, tehát vagy azt lehetett tenni, hogy nem emeljük ugyan a gyógyszerárakat, de bi­zonyos gyógyszereket „kirakunk” a társa­dalombiztosítási támogatás köréből. Ez szakmailag inkorrekt dolog lett volna. A másik megoldás: fizetjük a jelenlegi támo­gatást, és elfogy háromnegyed év alatt a pénzünk. Ez is elképzelhetetlen. Vagy vá­laszthattuk volna azt is - mivel inflációs vi­szonyok között élünk -, hogy minden év­ben azt a többletet, ami abból adódik, hogy emelkednek az egyébként szabad gyógy­szer termelői árak, és folyamatosan nő a forgalom, egyenlően szétterítjük az összes gyógyszerfogyasztóra, - akár kevésbé nélkülözhetetlen gyógyszert szed az illető, akár pedig életveszélyes helyzetben van szüksége a gyógyszerére. Mi azt gondol­tuk, hogy egy szorosabban ellenőrzött, a társadalmi biztosítás és a gyógyszerfo­gyasztó érdekeit is képviselő gyógyszerfi­nanszírozási rendszert kell kialakítani, olyat, ahol nincs lehetőség arra, hogy el­folyjon a pénz a külföldiek gyógyszervá­sárlására a.felesleges gyógyszerfogyasz­tásra, a vény nélküli, nem feltétlenül szük­séges gyógyszerekre, az állatgyógyászat­ban használt termékekre.- Kétségtelen, hogy sokan megkérdez­ték tőlem: miért kellett ezt a döntést vállalni, és tudatában voltam-e annak, hogy milyen népszerűtlen intézkedés ez. Tudtam, hogy ez senki előtt nem lesz népszerű, senkinek nem fog tetszeni, hiszen a korábbi gyógy­szerellátási rendszer az állampolgárnak is, a gyógyszerészne.k és az orvosnak is ké­nyelmes volt. Valóban nagy az elégedet­lenség. De ha a rendszert nem is tudjuk és nem is akarjuk megváltoztatni, a kényel­metlenségek és az adminisztráció csök­kentése ahol csak lehet, a feladatunk. Az első három hónap adatai alapján úgy lá­tom, hogy elég lesz a 18 milliárd erre az év­re. Sőt, május elsejétől ki tudjuk bővíteni a 90 százalékban támogatott gyógyszerek körét, valamint a közgyógyszerellátási iga­zolványok számát is növelhetjük. Erre ép­pen azért adódott a lehetőség, mert a ja­nuári és februári gyógyszertámogatásból megtakarítottunk annyit, hogy ezt az egy- millárd forintot vissza tudjuk adni annak a veszélye nélkül, hogy a rendelkezésre álló keretet átlépnénk. Hiszen ezt a 18 milliár- dot tőlünk nem veszi el senki, amit meg­spórolunk azt nem viszi él a költségvetés. Ha itt egy fillér is marad, abból vagy idén, vagy jövőre több támogatást adhatunk, in­gyen gyógyszert juttathatunk a legidőseb­beknek, vagy a 80 százalékos támogatást 90 százalékra tudjuk változtatni.- Rengeteg gond nehezedik a vállára, amiért egy cseppet sem irigylem. Nyilván egyszerűbb volt a dolga, amikor közeti or­vosként dolgozott. Éppen ezért kérdem: nyugodt lélekkel, kiegyensúlyozott ember­ként elvállalná-e most például Faddon a körorvosi állást?- Nem olyan nagyon régen, tizenhét éve mentem el. Akkor a szekszárdi városi-járá­si főorvosságra éppen annak tudatában vállalkoztam, hogy körzeti orvosként sze­retnek, hogy gyógyítani tudok, hogy ennél szebb munkát tulajdonképpen sehol nem találok. Valami mást mégis érdemes megpróbálni - gondoltam -, mert nem akarok olyan körzeti orvos lenni, aki kény­szerből végzi a dolgát, és éppen emiatt nem is szeretheti eléggé a betegeit... Gyógyítani bármikor szívesen visszajön­nék. Semmi másra nem kacsingatok. Azaz álláspontom, hogy ha egy orvos nem politi­zál, akkor gyógyítson.- Önt a hírek szerint nagyon szerették a betegei, más „források" szerint Izraelbe, Tel-Avivba készül nagykövetnek.- Igen, én is úgy tudom, hogy szerettek a betegeim, s az elterjedt pletykákkal ellen­tétben éppen ezért nem megyek nagykö­vetnek. D. VARGA MÁRTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents