Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-27 / 98. szám
1989. április 27. Reformpárti jelöltek: radikális és higgadtabb végrehajtással Organikus élő szervezet kell, hogy a párttag közösségben érezze magát- Kellemetlen pártbizottság, radikális gazdaságpolitika - Tisztességes eszközökkel, politikai nyomást gyakorolni - Társadalmasított funkciók, kisszámú profi apparátus - A párt maradjon párt és ne oldódjon fel a mozgalomban 4 NÉPÚJSÁG _____________________________________________________________________ Négy jelölt, négy politikus. Választási kampánnyal, programadó beszédekkel, hogy a küldöttek képesek legyenek dönteni. A kiválasztás módjával a megyei pártértekezlet olyan újdonságot hozott, ami modellértékű. A négy jelölt: dr. Jánosi György, Lipovszky Gyula az első titkári, dr. Gazdag László és Herczig Ferenc a titkári posztért „indultak a megmérettetés felé”. Bemutatni őket csak a teljesség igénye nélkül lehet. Egyetlen beszélgetés alkalmatlan arra, hogy mindenre kiterjedő „ajánlás” kerekedjék belőle. Adalék inkább, a jobb megismeréshez: végsősoron pedig mindannyiukat majd a tettek minősítik. Megválasztásuk esetén - a napi politikai életben való jártasságuk, kapcsolatrendszereik, az, hogy képesek lesznek-e megújítani itt a megyében a pártot, képesek lesznek-e feloldani a párttagokban lévő görcsöt, kimozdítani nyugalmából a kimozdithatatlannak lát- szót. A reformhoz radikális struktúraváltás kell Magas, pengevékony, karakteres arc- élű, határozott programmal induló reformer dr. Jánosi György elsőtitkár-jelölt, aki radikális változásokat sürget, az országban, az MSZMP-n belül is. Kiváló szónok. Pedagógus - tanító. És ez ma elengedhetetlen egy politikus számára. Szuggessztív erejű, magával ragadja az embert: muszáj elhinni, amit mond. Még akkor is, ha az általa mondottak reveláció erejűek: olyan követeleményt állítanak, hogy azonnal szükségeltetik a szemléleti változás. Határozott véleménye: ennek a pártértekezletnek koncepciók sorsa felett kell döntenie és ahhoz megtalálnia a vezető egyéniségeket. Megválasztása esetén csak társadalmasított formában tudja vállalni a feladatot. Akár első titkárként, akár titkárként. Ez a gondolat abból is ered: az MSZMP-nek politizáló pártnak kell lennie, hatalmi allűrök nélkül. A tisztségviselőknek - a megyei pártbizottságnak, olyan közvetítő szerepre kell vállalkoznia, amihez személyes kontaktus szükséges, alapszervezeti beszélgetések és viták, amire csak este, munka után van lehetőség. A hivatalnok tisztségviselő képtelen az alapokra - az alapszervezetre, a párttagra figyelni, helyette a fel- sőbbség elvárásait próbálja jól-rosszul teljesíteni. Működésképtelen, merev struktúra- Manapság sokat foglalkozunk múltunkkal. Mintha képtelenek lennénk leszámolni vele, mert nincs közmegegyezés a felelősség kaerdésében. Ön, Jánosi György, hogyan látja ezt?- Nyers Rezső a közelmúltban mondta, hogy a hatvanas években, amikor a reform elkezdődött, nem fogtunk hozzá egy 1949. óta konzerválódott pártstruktúra reformjához. Fenntartottunk - osztom ezt a nézetet - egy olyan merev hierarchiát, amely lefelé csak hatalmi, felfelé pedig szolgálati formában volt „átjárható”. így aztán mindenki igazán a felsőbb döntési szinteknek akart megfelelni. Többnyire a felsőbb szintekre nem is jutott el az információ: csak olyan formában, hogy a lakosság kicsit elégedetlen, de nincsen komolyabb gond.- A felelősség mennyire megállapítható?- Mindenekelőtt: fontosabbnak tartom a struktúra átalakítást. Ma már másképpen kell politizálni: a pártnak tisztességes eszközökkel politikai nyomást kell gyakorolnia. Éppen ezért, a személyes felelősség nem megkerülhető, de tudnunk kell, hogy á korábbi struktúra kitermelt olyan embereket, akik megfeleltek az akkori rendnek. Ők tiszták és becsületes emberek, bántani nem szabad csak azért, mert azt várták el tőlük. A probléma legfeljebb az, hogy nem ismerték fel időben a váltás szükségességét. Ennek ellenére becsületes, tisztességes visszavonulást kell biztosítani nekik. Másik kérdés, mert élő, eleven gond, hogy mi legyen azokkal, akik korrumpálódtak, nem maradtak tiszta emberek: velük szemben nem szabad megkerülni a személyes felelösségrevonást, el kell tőlük határolni magunkat, másképpen képtelen lesz megtisztulni a párt, és visszaszerezni a bizalmat* Nem szabad fölfelé tekintgetni- A jelenlegi helyzet sokunk számára kiábrándító. A párttag magára maradt, vívódik, tanácstalan. Hogyan lehet „megváltani”?- A tavaly májusi pártérfékezlet felismerte azt, hogy a korábbi merev hierarchia nem jelent biztonságos átjárhatóságot alulról. Biztosította az önállóságot az alapszervezeteknek, de ennek csak a feltételeit teremtette meg a vezetés: nem hozott olyan döntésekét, amelyek az alatta lévő pártszervezetek részére kötelezőek lettek volna, elmaradtak az orientáló jellegű információk. És ettől nem indult be az önállóság, a kezdeményezés, maradt a merev szervezeti élet, szemléleti átalakulás helyett, az a várakozás, hogy majd felülről megmondják, mit k ell cselekednünk. Ettől végképp megbénult az égész szervezeti struktúra.- És továbbra is bizonytalan maradt a párttag?- A mozgalom hagyományai közé tartozik a politizálás, a párttagság véleményének eljuttatása a városi, a megyei és a központi vezetéshez. Ezt a véleményt ösz- sze kell gyűjteni és minden esetben viszsza kell jelezni a párttaghoz. Akkor nem érzi magát egyedül, és nem bizonytalanodik el, élő, eleven mozgalommá tudunk válni. Ehhez azonban a párttagok szintjén is szemléleti átalakulásra van szükség, amit a velük folytatott napi beszélgetések, viták révén lehet elérni.- A reform az első szó, amit manapság kiejtünk a szánkon. Ön hogy vélekedik erről?- A társadalmi és politikai reform nem választható szét egymástól. Mert a párttagság reagálása ma már csak tiszta politikai eszközökkel érvényesíthető. A pártnak van olyan szellemi potenciálja a párttagok között, amely alapján kidolgozhat egy koncepciót a gazdaságra, a szociálpolitikára, a kultúrára... és ezt közvetítse a kormány és a társadalom felé. De ez csak akkor lesz a párttagság valódi érdekeit tükröző program, ha először alulról is átjárhatóvá tesszük a szervezeti struktúrát. Döntő a gazdaság átalakítása: hajtsuk végre azt a szerkezetváltást, amit évtizedek óta elhatároztunk, amit a reformretorika szintjén hangoztattunk, de valójában nem hajtottuk végre. Egyetlen párt képtelen integrálni az érdekeket- Az MSZMP nehezen tudja „elfogadni” a többpártrendszer tényét. Lassú és vontatott ez irányban a „kibontakozás”.- Végre eljutott a párt oda - ha nehezen is -, hogy támogatja a többpártrendszert. Rá kellett jönnünk arra, hogy egyetlen párt nem tudja integrálni az országban meglévő érdekeket. Nyitottunk, állapítjuk meg ma, de ehhez politikai jogi garanciák kellenek, olyan párttörvény, ami nem bújtatja az MSZMP érdekeit. Biztosítani kell az új pártoknak a valóságos esélyegyenlőséget, amihez hozzátartozik a társadalmi vagyon újraelosztása is. De az is, hogy az MSZMP vélt érdekeire hivatkozva sehol senki se korlátozza más politikai szervezetek mozgásterét. Amint megteremtődött a feltétele, hogy a pártok megalakuljanak és jogi, szemléleti, infrastrukturális vonatkozásban valóságos esélyegyenlőség jön létre, azután az MSZMP-nek már csak a saját programjával szabad foglalkozni.- Azt gondolom, hogy radikálisan szeretné átalakítani a megyei pártbizottságot.- Radikális változásokat várok, ennek igényével is lépek fel. Éppen ezért mondtam el többször is: a pártértekezletnek programok közül kell választania. Szerintem a megyei pártbizottságnak lefelé szolgálattevő, felfelé pedig döntésbe beleszólni, a párttagok, alapszervezetek véleményét felvállaló bizottságnak kell lennie. Nincs szükség nagy létszámú megyei bizottságra és végrehajtó bizottságra. Szakítani kell a hivatali szemlélettel. Olyan eleven, mozgásban lévő-szerveze- tet kell létrehozni, amely bejárja a területet és gyűjti az információt... és azt keményen továbbítja a felsőbb pártszerveknek. Reform radikalizmus nélkül Visszafogott, csendes, de határozott politikus Lipovszky Gyula, a másik elsőtitkár-jelölt. Reform mellett kiálló, de azt csak megfontolt szándékkal véghez vivő elképzeléssel. Számára nem a strukturális átalakítás az elsődleges, hanem a program, a tett és a fokozatos átalakítás. Felelősségteljes, halk szavú megfogalmazásaival nem a mindent változtatók kedvét keresi. A bénultságból, amibe az MSZMP került, ami a párttagoknál is érzékelhető, nem az azonnali és mindent feloldó újdonság vezet ki, hanem a higgadt elemzés - egy olyan út, amit követni tud minden párttag. Éppen ezért is - csak főállásban tudja elképzelni, hogy első titkári, vagy titkári funkcióba vegyék számításba. Alapkérdésekben mindenben egyetért jelölttársával - csak a módszerekben van ellentét közöttük. (Itt kell megjegyezni, hogy mindkét jelölt kijelentette a küldöttcsoportok előtt: tudnának együtt dolgozni, bármi lesz is a választás végeredménye.) A válsághelyzet gyökereit kell megvizsgálni- A válsághelyzet gyökereinek megismerése - ez az alapja a múlt (közelmúlt) elemzésének. Továbblépés csak a tények elfogadásával, a múlt bevallásával válik lehetségessé és hitelessé. Helyileg is vizsgálni kell a múltat - jelenti ki Lipovszky Gyula.- Csak politikai felelősségre gondol?- Az elhatárolódás - csak félmegoldás saját magunk igazolására, de - kifelé csak akkor válik hitelessé, ha az tettekkel is alátámasztódik, igazolódik. A korábbi politikai gyakorlat értékrendszerébe a személyes felelősség (politikai felelősség és nem jogi vagy erkölcsi) kategóriája nem épült be, így a hibás döntések miatti felelősségvállalás nem vált sem igénnyé, sem kötelezettséggé. Arról nem is szólva, hogy értékviszonyaink primitívsége és mesterkéltsége miatt az adódó lehetőségek ki nem használása és a felelősség kérdése még ma sem kapcsolódik össze. A múlt és a felelősség helyi kérdéseit felületes ismeretek alapján nem lehet, nem szabad megtenni. Ezt ugyanúgy elemezni kell, mint brszágos szinten, csak ez alapján ítélhető meg, hogy:- milyen legyen a viszonyunk a jó szándékú, de a körülmények vagy képességek miatt a vártnál kevesebbet produkálókhoz, illetve: miként tudunk (az MSZMP) elhatárolódni, megtisztelni (országosan is) az egyénileg kompromitttálódott vagy hatalmukkal visszaélő szervezetektől, csoportoktól vagy személyektől. A kollektív felelősség elve csak az általános irányvonal kialakításában, de nem a konkrét tettek értékelésében érvényesíthető. Ezért a kellő tisztánlátás, a megalkuvás miatti légkör biztosítása érdekében a személyi felelősséget meg kell állapítani.- Az előbbiek alapján is azt kell mondanom, hogy azért nem akar radikális változást, mert félő, hogy lavinát indítunk el, ami megállíthatatlanná válik.- A megyei pártértekezletnek hosz- szabb távú programot kell adnia, de meg kell kezdeni az azonnali cselekvést. Azért is, mert felmérhetetlen fokú a befelé fordulás, a görcsbe merevedés, a kiúttalanság. Tapasztalataim szerint a májusi pártértekezlet óta óriási változásokat kellett megélnünk és ezt nehezen tudta kezelni a párttag is. Egy radikális változás nem biztos, hogy a párttag részéről ma elfogadható.- Egyébként mindenben egyetért jelölttársával?- Vallom én is, hogy a megyei pártbizottságnak a kétpóluson működő pártot kell szolgálnia: hidat építeni az alapszervezetek és a központ között, a megváltozott feladatokhoz igazodó strukturális változásokkal, amit folyamatként fogok fel, s nem egyszerű aktusként. Most a legfontosabb a párttag cselekvőképtelenségét feloldani, mert máskülönben megint elhaladunk egymás mellett. A legfontosabb a párttag- Többször említi a párttagot.- Természetesen. Hiszen mit lát, érez, tapasztal a párttag? Azt, hogy az MSZMP vívódik, őrlődik belső vitáiban, közben az ország társadalmi, gazdasági helyzete a mélypont felé tart. Azt érzi a párttag, hogy „rászakadt” - az eddig is útjukat, helyüket kereső pártalapszervezetekre - az önállóság, a munkahely, a lakóhely, a platform, a reform és az MSZMP-n belüli polarizálódás dilemmája, miközben nehezebben él, a környezetével együtt (amely ráadásul őt teszi felelőssé), vívódik önmagával, kapaszkodókat, bizalmat és eredményt sejtető programot, annak magyarázatát és eredményt hozó cselekvést vár.- Azt mondta az egyik beszélgetésen, hogy a párttag is ember és egyszerűen emberi Szóváltásra van szükség.- Mindenekelőtt az alapszervezeti pártmunka görcseinek feloldását kell megkezdeni, fel kell tárni a helyi működési lehetőségeket, segítve az együttgondolkodás, a személyes kapcsolatok erősítését. A helyi önállóságot tisztelő segítség- nyújtást tartom fontosnak minden közbenső irányitó szinten. Nagy feladatok előtt állunk, és éppen ezért nem értek egyet most a pártértekezleten egy szük- körű pártbizottság létrehozásával. A gazdasági reformok gyors bevezetését, a választásokra való felkészülést azonnali tennivalónak tartom, az erőnket erre kell összpontosítani. A réteg és a közérzetjavító helyi programok, elgondolások kimunkálását és megvalósítását is éppen ezért előbbre sorolom, mint az ugyancsak elkerülhetetlen, de önmagában egyedüli megoldást nem jelentő strukturális átalakulást. Radikális és mindent élőiről kezdő gazdaságpolitikát Gazdag László radikális reformközgazdász - nézetei sorra megdöbbentik hallgatóságát. A megdöbbenés után azonban olyan felszabadult légkör alakul ki környezetében, amire ritkán van példa. A gondolat szabadsága - a kimondásvágy - azonnal előretör: cselekvést gerjeszt. Számára nem léteznek tabuk, ha kell, birálja a kormányt, a legfelsőbb pártvezetést - bizonyíték erejű adatai jelzik: nincs egyetlen percnyi elvesztegetni való időnk. Mert minden pillanat milliókat jelent az országnak és ezeket a milliókat, milliárdokat minden esetben a nép fizeti meg. Gondolkodása és programja is Jánosi Györgyhöz áll közelebb. Társadal- masitott megyei pártbizottságot - ő is csak így vállalta a jelöltséget - tart megvalósíthatónak. Hangoztatja, hogy a Tolna megyei pártbizottságnak kellemetlen pártbizottságnak kell lennie. Ez lehet az egyetlen kiút számunkra: egy új stílus, egy új párt megteremtésére. (Jellemző rá az is: kérdéseinkre írásban válaszolt.) Nehezen maradhatunk objektívek- Hogyan látja a múlt és ^felelősség kérdését?- Santayana szerint, akik elfelejtik a múltat, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt. Az elmúlt 30 év nagy hibájának tartom a szemérmes hallgatást. És sajnos vannak az 1956. óta eltelt időnek is fehér foltjai. Az egész népet érintő döntések zárt ajtók mögött, klikkharcokban születtek. Az 1988-as májusi pártértekezleten is végeredményben 108 ember döntött olyan súlyos kérdésben, minthogy ki legyen az MSZMP főtitkára. Ha ezeket a titkos klikkharcokat jobban ismernénk, talán erőteljesebben követelné a társadalom ennek a helyzetnek a megváltozását. Föl kell tárni a múltat és a közelmúltat is kíméletlenül, tudományos alapossággal. Egy népnek, de az MSZMP tagságának is joga van tudni, hogy miként döntöttek sorsa felől. Ne legyen megtorlás, bosszú- Személyes felelösségrevonásra is gondol?- A felelősség kérdése nem egyszerű dolog! Ma nehéz objektiven megítélni az ország vezetőinek bőrünkön érzett döntéseit. Ezért is kellene tisztázni a részleteket. Például mennyiben határozták meg a nemzetközi körülmények az 1956. utáni megtorlást, volt-e lehetősége az akkori vezetőknek ezzel szembeszállni, akartak-e egyáltalán szembeszállni? Igaza van-e Dubceknek, amikor a magyar vezetőket is hibáztatja 1968-ért? Nyilvánvaló, hogy az ország jelenlegi helyzetéért is felelősség terheli a régebbi vezetést, de azért engedtessék meg egy megjegyzés: adósságállományunk megduplázódása az elmúlt 3 év „eredménye”. Én az e pillanatban folytatott gazdaságpolitikát is legalább annyira felelőtlennek tartom, mint az elmúlt évtizedekét. A hibákért fel kell tárni a felelősséget, a bűnökért felelősségre kell vonni a'felelő- söket, de ne legyen megtorlás, bosszú. Azért tárjuk föl a múltat, hogy tanuljunk, hogy soha többé ne kelljen félnie itt senLipovszky Gyula Dr. Gazdag László
