Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

1989. április 27. ÍVÉPLUSÁG 5 kinek se fehérterrortól, se vörösterror­tól, se üldöztetéstől, kirekesztettségtől. Még a felelősségre vonásnak is ezt kell szolgálnia. Mindenki tartózkodjon - az esetenként akár jogosnak tűnő - indula­toktól, a revansvágytól, a megtorlás gon­dolatától. A demokráciát együtt kell épí­tenünk, éppen azért, hogy civilizált mó­don küzdhessünk meg egymással a poli­tika porondján.- Aggasztónak tartja a párt mai helyze­tét?- Az MSZMP nincs könnyű helyzetben. Egyrészt még önmagával sem számolt el. Ma sok ellenzéki a kommunisták bű­neiről beszél. Csak azt felejtik el, hogy Rákosi több kommunistát irtott ki 5 év, alatt, mint Horthy 25 év alatt. És azt is el­felejtik sokan, hogy óriási szerencséje ennek az országnak, hogy saját uralmon levő pártja indította el a nyitás veszélyek­kel is teli folyamatát. Persze voltak kény­szerítő körülmények, na de válság idején a diktatúra erősítésével szokott reagálni a hatalom. Nálunk nem ez történt és ez nagyon fontos. Én úgy látom, hogy mélyül a szakadék a szociáldemokrata hagyományokat is felvállaló, és egyre erősödő reform­szárny, valamint a magát a centrumnak kikiáltó, ám egyre inkább a konzervatív elemek gyűjtőhelyévé váló csoport kö­zött. A konfrontáció most már állandó­sult. A párttagoknak nehéz eligazodni. Sajnos, sok régi, becsületes kommunista úgy éli meg a demokratizálódást, hogy „föladjuk a szocializmust”. Jó lenne velük tudatosítani, hogy ellenkezőleg: most té­rünk át a szocializmusra az azt megtaga­dó sztálinista párt-állami diktatúrából. Marxnál én seholsem találtam nyomát ilyen párt-állami diktatúrának. Engedje meg, hogy idézzek a Kommunista Kiált­ványból. Az utolsó előtti hatodik mondat így hangzik: „A kommunisták végül az egész világ demokratikus pártjainak szö­vetkezésén és egyetértésén munkálkod­nak.” Itt bizony szó sincs sza­lámi taktikáról és hasonlókról. A reformszárnynak kell a centrumba kerülnie-A pártnak meg kell újulnia, ami alatt azt értem, hogy a re­formszárnynak át kell vennie a centrum szerepét. Egy rend­kívüli, vagy előrehozott párt- kongresszuson ezt végre le­hetne hajtani. A reformszárny rendkívüli dinamizmussal rendelkezik, erről Kecskemé­ten meggyőződtem. Rég talál­koztam ekkora optimizmus­sal, hittel, mint ott. Sajnos, úgy látom, hogy Grósz elvtárs, aki tavaly májusban a reform él­harcosa volt, mára teljesen el­szakadt a reformszárnytól és állandóan konfrontálódik az­zal. Pedig csak ez a dinamikus reformszárny képes kivezetni a pártot a jelenlegi bénultsá­gából.- Radikális reform?- Az eddig elmondottakból is következik, hogy szerintem a reformokat következetesen és minél gyorsabban végig kell vinni. Ehhez meg kell nyernünk az embereket, mind a pár­ton belül, mind azon kívül. Különösen a gazdasági reform megindítását tartom halaszthatatlannak, mert ebben a szférá­ban minden leállt. Új kormány kell, új kor­mányfővel, amely fölvállalja a szerkezet- váltást. Enélkül nincs reform, nincs stabi­lizáció, nincs kibontakozás. Most egy válságstábra lenne szükség, amely radi­kálisan végrehajtaná a kitermelő-alap- anyagtermelő és energiatermelő ipar leépítését, áramvonalasítását és az így fölszabaduló erőforrásokat a csúcsága­zatok megteremtésére fordítaná. Azután meg kell kezdeni a tulajdonreformot, a piaci mechanizmus kiépítését, a világ- gazdaság felé való nyitást. De először a szerkezethez kell kézi vezérléssel hozzá­nyúlni, megtörve a nagy nehézipari lob­bik hatalmát.- A többpártrendszer is segíthet a kiút megtalálásában?- Sajnos sok becsületes párttag is ma még mindig a sztálini dogmából indul ki, amely a „munkásosztály marxista-leni­nista élcsapat pártjára” vonatkozik, és jól tudjuk, hogy csupán fügefalevélül szol­gált a munkásosztálytól is elidegenedett, here, bürokrata, nópellenes APPARÁTUS uralmának leplezésére. Sem Marxnál, sem Leninnél nem találni ilyesmit. Lenin­nél 1917-ben a bolsevik párt a munkás- osztály legforradalmibb pártja, amely a többi párttal együtt harcol a proletárfor­radalomért. Az októberi forradalom is koalíciós vállalkozás volt, az Auróra cir­káló matrózai például eszerek voltak. Le­nin 1922-ben már irt arról, hogy miként lehetne visszaállítani a többpártrend­szert... Civilizáltság - civilizálatlanság- Nem a kapitalizmus-szocializmus kérdéskörbe tartozik, hanem a civilizált­ság—civilizálatlanság téma­körbe. A többpártrendszeren alapuló politikai váltógazdál­kodás a nyugati civilizáció nagy vívmánya, és nekünk éppen a szocializmus megte­remtése érdekében kell át­vennünk. A társadalom ma tagolt, érdektagolt; és a kü­lönböző csoportérdekeknek, filozófiai nézeteknek meg kell jelenniük a politika síkján is. Az MSZMP megtarthatja ve­zető szerepét a jövőben, de csak akkor, ha a reform­szárny átveszi a centrum sze­repét.- A megyei pártbizottság helye és szerepe a jövőben?- Úgy gondolom, hogy a . megyei pártbizottságok el fogják veszíteni minden ad­minisztratív, irányítási funk­ciójukat, ami értendő a pár­ton belüli életre is. Sokkal in­kább koordináló-politizáló­érdekközvetítő funkcióval fognak bírni. A felülről lefelé való szerveződés helyébe a fordított szerveződés lép. A pártalapszervezetekben megfogalmazódó gondola­tok, vélemények összegyűj­tése és közvetítése felsőbb szintekre, il­letve egynapi operativ politizálás az alap­szervezetekkel közösen. A megyei párt- bizottságnak ki kell vonulnia az alap^zer- vezetekbe és ott vitatkoznia, politizálnia kell. Tehát nem protokolláris üzemláto­gatás, hanem eszmecsere az alapszer­vezetekben. Nem jelentésgyártás és ülé­sezés, hanem politizálás. Nem kell nagy, fizetett apparátus, hanem egy kis, moz­gékony csapat. Megszabadulni az arcnélküliségtől A jelöltek között a legdinamikusabb egyéniség Herczig Ferenc. Határozott elképzelései vannak a jövő pártjáról - ezt, aki ismeri, tudja - évek óta cseleke­deteivel is alátámasztja. Próbál megsza­badulni az „apparatcsikok” elleni ellen­szenvtől. Az apparátusban lévők arcnél­küliek voltak - de nem ők akarták így. Megfigyelhető volt a küldöttcsoportokkal való találkozás során, hogy felszabadult a nyomás alól, ami évekig ránehezedett, mint apparátusi dolgozóra. Szónoki ké­pességei rendre megmutatkoztak: azon­nal képes reagálni bármilyen kérdésre. Felkészült politikus, aki a reform elköte­lezettje, még ha nem is hangoztatja azt. Pakson megkérdezte a közel száz kül­döttet, hogy ki fundamentalista? A válasz: senki. Akkor ki centrista? A válasz: senki. És ki reformer? A válasz megint csak egyértelmű volt: mindenki. •r" Dezorganizálódott a párt- A többes jelölés szükségességét sokszor kijelentette. Miért?- A többes jelölést feltétlenül fontos­nak tartom. A választók és a megválasz- tandók érdekében is. Igénylem, hogy igazán megmérettessek, és ez lehet ga­rancia a későbbiekben. De szeretném fenntartani arra a jogomat - gondolom mindenki -, hogy a pártértekezleten for­málódó programhoz külön kialakíthas­sam viszonyomat, ha ez szükséges. Úgy tekintek a pártértekezletre, mint lehető­ségre, ami nem egyszerűen egy beszá­moló értekezlet, hanem programok, ér­dekviszonyok valóságos formálója.- Azt is mondja, hogy dezorganizáló­dott a párt?- Igen. A májusi pártértekezlet szük­ségszerű földcsuszamlása olyan mozza­natokat, pozitív folyamatokat indított el, ami még ma is tart. De egyúttal dezorga- nizálódik a párt, atomizálódott, bizalmat­lanság és válság alakult ki a párton belül is. Úgy gondolom, hogy a változtatást felvállaló, elindító jelenlegi politikai veze­tésnek -, tisztelem és becsülöm őket -, de a történelmi küldetése belátható időn belül lejár. Pártkongresszust - sorosat, a XIV-et - kell legkésőbb ez év őszén tarta­ni.- És a megyei pártbizottság, amit most fognak választani?- A megyei pártbizottság - ez lesz a küldetése - készüljön föl arra, hogy ön­magát kell majd teljesen átalakítania.- Ebből következik, hogy ön is az ere­deti tervek szerinti struktúra fenntartása mellett van - ami a későbbiekben válto­zik?- Nem. A pártban is elkerülhetetlen a szerkezetváltás.- Akkor mi az elsődleges?- A gazdaság. Ha egy pártnak nincs el­fogadható, támogatott, véghez vihető gazdasági programja, az elveszett, le fogják söpörni a porondról. A struktúrát tekintve kérdés az, hogy 29-én milyen tá­mogatottságot kapnak az egyes platfor­mok - és annak alapján kell meghatároz­ni a következő lépéseket. Ha a pártérte­kezlet a strukturális változás mellett dönt, akkor aszerint kell megszabni a szemé­Farmgazdaságot, de hogyan? Három évvel ezelőtt Lengyelországban jár­tam egy magyar agrárújságíró delegáció tag­jaként. Poznan környékén néztünk meg né­hány mezőgazdasági kis-és nagyüzemet a Parasztpárt lapjának, a Dziennik Ludowy új­ságírójának kíséretében. Ellátogattunk két egyéni gazdálkodóhoz is, akik - ahogy kísé­rőink fontosnak tartották megjegyezni - nem a lengyel mezőgazdaság átlagához tartoznak, hanem jóval afölött termelnek. Egyikük 22 hektáron gazdálkodik fiával és családjával, emeletes, pazarul berendezett, telefonos családi házban laknak a földjük szé­lén... Cukorrépa-, burgonya- és két gabona- kombájn segíti a munkájukat, a fuvarozást te­herautóval, terepjáróval és két személyautóval oldjak meg. Földadóként - akkor - 0,2 tonna rozsnak megfelelő értéket fizettek, ezenkívül 0,25 tonna rozsnak megfelelő értékű társada­lombiztosítást, és településfejlesztési hozzá­járulást fizettek a családért. Számunkra telje­sen újszerű volt a családi gazdálkodásnak ez a formája, éppen ezért nem győztünk eleget kérdezni. Egyetlen kérdésre nem kaptunk csupán választ: mi történik akkor, ha pél­dául az anyós és a meny ahogy mondani szoktuk: „nem jön ki egymással.” Ezt a kérdést nem értették, végül a tolmácsunk figyelmezte­tett: kár ezt a dolgot firtatni, egyáltalán föl sem merülhet egy farmon, hogy milyen a viszony a család tagjai között, szeretik egymást, vagy sem. A közös munka a lényeg és itt mindenki tudja a dolgát. A farmgazdaság témaköre a Magyar De­mokrata Fórum programjában szerepel, s hogy mindez hogyan valósítható meg a gya­korlatban, Bogárdi Zoltántól az MDF vezetősé­gi tagjától kérdeztük egy Budapesten megtar­tott sajtótájékoztatót követően.- Az idősebb nemzedék ma is némi nosztal­giával emlékszik az egyéni gazdálkodás idejé­re, legfőképp azok, akik elfogadható színvo­nalon meg tudtak élni a földjükből. Egyik nyugdíjas németkéri gazda Így fogalmazott: a családi munka szervezettségét semmi sem pótolhatja, esténként vacsora közben tartot­tak a munkaelosztast, takarékoskodtak soha semmi nem ment kárba, s nyugodtan, ideges­kedés nélkül végezték a dolgukat.- Ez a fajta parasztgazdaság ma mar nem térhet vissza, ugyanis főleg önellátásra beren­dezkedett, sok mindennel foglalkozó, sok lá­bon álló gazdaság volt annak idején. A jelenle­gi technikai színvonalon nehezen tüdőm el­képzelni, hogy piacképes, pontosabban a pia­con versenyképes árut tudnának termelni az egykori gazdálkodás keretei, módjai között. Nagyon jelentős szakosodásnak kellene be­következni ahhoz, hogy mi az európai piacon versenyképesek tudjunk lenni. Egy-egy csa­ládi farmgazdaságban ma egy-két kultűra ter­melésével, egy-két állatfaj tenyésztésével ér­demes csupán foglalkozni. De a többi teljesen igaz: tehát a családtagok maguk osztják be a munkaidejüket, a farmer maga is részt vesz a termelésben, ha alkalmaz is bérmunkást. Te­hát együtt dolgoznak a földön, a teljesítményt, a munka minőségét a parasztember határozza meg. s - Az egykori magángazdaság és a családi farm között mi a leglényegesebb különbség?- Az, hogy a farmer, vagy ha tetszik pa­raszt szakosodik bizonyos kultúrákra. Ve­gyünk egy példát. Én például ribizlitermesz­téssel foglalkozom. Ribizlinél 20-30 hektár az optimális terület, ahol a munkák mellett előál­lítja az ember magának a szaporítóanyagot is.- Minden növényféleségnél kidolgozták, hogy mennyi a család által megművelhető te­rület?- Ezt nem lehet megszabni, hisz ez ál­landóan változhat a mindenkori technikai színvonalnak megfelelően. A farm területe fo­kozatosan nőhet a traktorok, a munkagépek, növényvédő gépek teljesítőképességének megfelelően. Az USA-ban a gabonatermelő övezetben 500-2000 hektár az egy család ál­tal müveit terület...- Mit tartanak ma a magyar mezőgaz­daságban a legnagyobb problémának?- A mezőgazdaság az extenzlv kultúrák felé tolódik el, s ezért csökken a föld eltartóképes­sége. Az intenzív kultúrák, így a virág, a zöld­ség, a kézimunka-igényes növények kiszorul­tak a nagyüzemi temetésből. A szövetkezetek­ben ma jelentős az a terület, amit nem tudnak megművelni. A hozzáérző szakember ekkor kidolgoz egy technológiát és azt mondja: én ezt a területet egyedül is meg tudom művelni. A probléma mindjárt az első lé­pésnél következik. Mert abban a pillanat­ban, ha valaki ezt nem stabil, a piacba ágya­zott struktúrában teszi meg - tehát a föld tulaj­donosa nem érdekelt abban; hogy a földön sokat termeljenek, mert akkor az ö bérlete is sok, vagy nem a saját földjén gazdálkodik, ahol hosszú távon is tervezhet - rögtön két el­lenerővel találja magát szemben. Az egyik: az irigység mindenáron igyekszik megfojtani azt, aki „kiugrani” készül, a másik: a helyi hatalom igyekszik mindenáron érvényesíteni, a saját fensöbbrendüségét. Még akkor is, ha maga a gazdaság rosszabbul jár. Inkább alacsonyabb színvonalon termei, s nem érdekli, hogy az adott földterületen milyen értéket termelnek.- Induljunk ki egy nagyon gyakorlati példából. Tegyük fel, hogy munka mellett, a második gaz­daságban 1500 négyszögöl szőlőt művelek, s a termést feldolgozom. Bármilyen ok miatt úgy döntök, hogy nem dolgozom tovább a munkahe­lyemen, hanem a szőlőből és a borból élek meg ezentúl. Mit kell ilyenkor tennem?- Az 1500 négyszögöl semmire sem alkalmas, ebből tegyük föl évente 80 ezer forint a haszon. De ha a vállalkozó főállásban 5000 négyszögölet tud megművelni, biztosított megélhetése. Vi­szont ha nem tud venni ennyi földet, mert nincs eladó terület, akkor képtelen lépni, képtelen el­mozdulni abból a körből, amelyben mozog. Az 1500 négyszögöl arra, hogy a családot ellássa kevés, arra viszont, hogy „szórakozás", kikap­csolódás legyen, sok. Ez eredményezi azután az önkizsákmányolást, a túlhajszoltságot, azt, hogy az emberek nem tudják eldönteni, hogy mit is te^ gyenek. Mert enélkül megélni nem lehet, vele vi­szont élni nem tudnak.- Hogyan lehet ma földet vásárolni, és meny­nyibe kerül ma egy hektár föld?- Én bériem^ földet és hektáronként és éven­te tízezer forint bérletet fizetek. Ezen túl hektáron­ként 1300 forint a földadó, az amortizáció tízezer forint fölött van. Mennyi a föld ára ma? Egyes vé­lemények a földbérlet tízszeresét tartják elfogad­hatónak. A jelenleg érvényben lévő földtörvény szerint a föld vásárlása korlátozott, behatárolt. A módo­sító javaslat szerint mindenki annyi földet vehet, amennyit akar, csak azt nem tartalmazza ez a ja­vaslat, hogy ki fog földet eladni. A lehetőség biz­tosított, viszont a forrás nem tisztázott.- Nos hát, ha én mondjuk farmer vagyok, hol tudom eladni a termékeimet? Hisz Magyarorszá­gon nincsenek kereskedőházak. lyi garanciákat. Elképzelhető például egy „somogyi modell” is, ott december vé­géig kell kidolgoznia és megoldania ezt a kérdést. Számba kell venni a vele járó hatásokat, több más tényezőt. Ez azért is fontos, mert például, akik azt gondolják, hogy egy kis létszámú párttestület a terü­leti munkát jelentősen fokozhatja, azok­nak csalódniuk kell. Azt vallom, hogy döntési típusú kérdésekkel a pártbizott­ság ne foglalkozzon, és a kapcsolatrend­szerét újra kell gondolni. A struktúravál­tás veszteségekkel is jár, de ezen túl kell esni.- A személyi kérdések?- Hiteles emberek kellenek. De ez nem­elégséges! Olyan szervezeti garanciákra is szükség van, ami meggátolja, hogy egy szűk csoport kisajátíthassa a többség ér­dekeit, a véleményét. Garanciák kellenek és számon kérő párttagság- Korábban is voltak információk, de mégis szükkörü csoportok dönthettek milliárdokról, és erről nem tudott sem a párttagság sem az ország. Ezért kellenek garanciák párton belül is, hogy el lehes­sen számoltatni embereket. Olyan párt­tagság kell, amelyik számon kér és köve­tel.- Nyilvánosság?- Nyilvánosság és számonkérhetöség. Én ezért akarok dolgozni. Ez védettséget is jelent: tudják az emberek, hogy mikor mit csinált és mondott az ember és ekkor - alulról - védett a funkcióban lévő.- Mint apparátusi dolgozó, hátrányban érzi magát?- Egyértelműen. A pártalkalmazott el­kopott, elkoptatták és tudomásul kell venni a fenntartásokat vele szemben.- Nem mindenben ért egyet jelölttár­saival, de mégis tudna együtt dolgozni velük?- Egyöntetűen mind a négyen azt mondtuk egy kérdezőnek: képesek va­gyunk együtt dolgozni. Egyetértek Gaz­dag Lacival: mi egy vitatkozó csapat len­nénk - külön programok nélkül. * Négy jelölt, négy politikus. Választási' kampánnyal, programadó beszédekkel, hogy a küldöttek képesek legyenek dön­teni. A kiválasztás módja újszerű - ezzel a megyei pártértekezlet olyan újdonsá­got hozott, ami modellértékű. A négy je­lölt: dr. Jánosi György, Lipovszky Gyula az első titkári, dr. Gazdag László és Her­czig Ferenc a titkári posztért „indultak a megmérettetés felé”. Bemutatni őket csak a teljesség igénye nélkül lehet. Egyetlen beszélgetés alkal­matlan arra, hogy mindenre kiterjedő „ajánlás” kerekedjék belőle. Adalék in­kább, a jobb megismeréshez: végső so­ron pedig mindannyiukat majd a tettek minősítik. Megválasztásuk esetén - a na­pi politikai életben való jártasságuk, kap­csolatrendszereik, az, hogy képesek lesznek-e megújítani itt a megyében a pártot, képesek lesznek-e feloldani a párttagokban lévő görcsöt, kimozdítani nyugalmából a kimozdíthatatlannak lát­szol HA2ttFI JÓZSEF- Ez a következő lépés, a következő problé­ma. Mert abban a pillanatban, amikor a farmjelle- gű szerveződés létrejön, megalakul a valódi, tényleges szövetkezeti szerveződés is. Mondok erre egy példát. Egy belgiumi faluban, amelyben uborkatermeléssel foglalkoznak, létrehoznak egy szövetkezetét, csak és kizárólag az értékesí­tésre. Tehát a termelő leszedi az uborkáját reg­geltől délig, beviszi a szövetkezetbe, ahol válo­gatják, csomagolják, éjjel elviszik a piacra, és reggel hazajönnek. A parasztember nem csinál mást mint uborkát termel, a kereskedő viszont csak begyűjti, osztá­lyozza és eladja az árut. Ehhez természetesen bi­zalom is kell, de mindenkinek megéri, mert a bruttó árbevétel öt százalékáért lebonyolítják a termelőnek az értékesítést. Ha ezt maga csinál­ná, neki sokkal többe kerülne. Rögtön meg lehet kérdezni: miért kicsi ma Magyarországon a Bos- nyák téri piac? Azért, mert nincs meg ez a fajta szerveződés, mindenki a saját kocsijával viszi fel a saját áruját, s a kereskedők is megjelennek a piacon az autóikkal.- Ön a farmgazdaság koncepciójának, alapelvének egyik kimunkálója, a bogyósgyü- mölcs-termesztés hazai szaktekintélye. Említet­te, hogy ribizlit termel. Hányán élnek meg ebből?- A bátyám családjával, apámmal együtt ti­zennégy hektár ribizlit művelünk, s ebből tisztes­ségesen megélünk. A bátyám mellékállásban végzi a ráeső munkát, édesapám nyugdíjas, ne­kem egyedül ez a főállásom. Nem mondhatom, hogy sok a munkám, hisz én kidolgoztam egy technológiát, ami kimondottan a ribizlitermesz- tésre vonatkozik, és számtalan apró fogással, trükkel és beruházással gyakorlatilag minimális a kézi munka. A szedést például egy finn betaka­rítógép végzi. Nincs olyan mindennapos elfog­laltságom, mint annak, aki például állatot tart, s így jut időm arra, hogy a farmgazdaság koncep­ciójával is foglalkozzam. D. VARGA MÁRTA Dr. Jánosi György Herczig Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents