Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

/touia'N _ 4 KÉPÚJSÁG 1989. április 25. Fehér György új filmje U T A K Haumann Péter áll az ablaknál. A rá­csos ablakon túl, a félrehúzott függöny mellől a Mező Imre út és a Mosonyi út sarkát lehet látni. Lassan lecsöndesül­nek a zajok, már megigazították a frizurát. „Művész úr, kérem, húzza ki magát... így... Jó.” Majd felhangzik a Felvétel, indít! Négy percig csak a felvevőgép surrog. Ezalatt, mi nézők természetesen nem­csak a színész rezzenetlen hátát látjuk majd, é% a vasárnap délutáni utcasarok gyér forgalmát, de elfutó emlékképeket is: öntödét, cséplést, kaszálást, darukat és sok minden mást. A Budapest Filmstúdió Vállalat vette birtokába pár napra a Társadalombizto­sítási Igazgatóság emeletét. Az irodát, ami hétköznapokon munkahely, nem­igen kellett átalakítani. Ez a filmbeli rend­őrség egyik szobája. Díszletnek ott a fél­rehúzott függöny, az ablakkeret, a lepat- togzott festékű régi radiátor és egy pla­kát: Égő cigarettát a papírkosárba dobni tilos! Dürrenmatt 1958-ban irt és 1960-ban magyarul Az ígéret címmel megjelent művét felhasználva Fehér György rende­zi a filmet, Bereményi Géza alkotta Utak cirr/nel a forgatókönyvet. Mint Marx Jó­zsef Írja: „A cselekmény látszólag egy­szerű, s talán a legrégibb filmmitológiával függ össze: a bűnténnyel s annak kibo- nyolódásával. Van áldozat, több is, van nyomozó, kettő is - a felügyelő, aki dere­kasan nagy bűnüldöző csapatot irányít, és egy másik, akit egyszerűen K-nak hí­vunk -, de a cselekmény leírhatóságát alaposan megkérdőjelezi az a mozzanat, hogy nincs, nem lesz olyan tettes, akit a filmek magas igazságszolgáltatása ne­vében zár alá helyezhetnénk. Noha a bűntény drámai és durva: föltehetöleg kéjgyilkos gyereklányokkal végez, a film fókuszában mégsem az a beteg tudat áll, amelynek következménye a bűn.”- Mindig saját magamat kergetem ne­héz helyzetekbe, aminek megoldása az­tán az én feladatom - mondja Fehér György rendező. Ez a film is olyan. Fe­kete-fehérben készül. Először Kende Já­nos volt az operatőr, most Gurbán Mik­lóssal dolgozunk. A bűn működése? Nem tudom. Az eredeti szándék csiszo­lódik. Olyan filmes megoldásokat kere­sünk, amelyek ezt a legjobban kifejezhe­tik. Az eredmény persze más dolog. For­Haumann Péter és Fehér György rendező gattunk Rónabányán, Istenmezején. Vál­tozatosak a helyszínek: tisztás, országút, sűrű erdő, ormótlan ház, erdei útelága­zás, orvosi szoba, lépcsőház, folyosók, tanterem, a rendőrség irodái, s fölépítet­tünk egy benzinkutat is. Április elején ter­vezzük a forgatások befejezését, akkor látunk hozzá a vágáshoz, az utószinkron­hoz, a végső megformáláshoz. A film szereplői: Haumann Péter (a Fel­ügyelő), Derzsi János (a rendőrségtől kilépett nyomozó), Pauer Gyula (feltéte­lezett gyanúsított) valamint Németh Lász­ló, Soltis Lajos, Pogány Judit. A díszlete­ket Vayer Tamás, a jelmezeket Pauer Gyula készíti, az építész pedig Martin Éva. Gyártó a Budapest Filmstúdió Válla­lat és a Magyar Televízió. Fehér György Balázs Béla-díjas érde­mes művész munkáit jól ismerhetjük a te­levízióból. AII. Richard (1975), a Volpone (1976), a Nők iskolája (1985) a Veszpré­mi Tévétalálkozó fődíját kapták. A Barab- bás című televíziós operafilm nemcsak Magyarországon volt siker, de Salzburg­ban a Tv Opera Fesztivál különdíjával ju­talmazták 1977-ben. Az Arany Prága Fesztiválon a Bajazzók kapta a cseh filmkritikusok különdíját és a Cseh Filharmonikusok fődiját 1979- ben. Ő volt a Luzitania elsüllyesztése ci- mü emlékezetes ismeretterjesztő filmso­rozat (1983-1985) rendezője. Tavaly el­készítette a Szerelmi bájital című televí­ziós operafilmet. Legújabb filmje, az Utak, más témával foglalkozik, mint eddigi munkái. De éppen ezért várakozással nézhe­tünk elébe. JÓZSA ÁGNES Mozi: A legunalmasabb nap A történelem tele van nagy csatákkal. A sztálingrádi is az volt, a nagy nyugati partraszállás nem kevésbé. Emberek százezrei áldozták életüket itt és ott, alig­ha örömükben. Még az se egészen biz­tos, hogy a normandiai partokon vízben tipródó katonákat ott és akkor különö­sebb ideológiai problémák gyötörték vol­na. Győzni akartak, és élve maradni, mely utóbbi nagyon, sokuknak nem sikerült. Teljesen érthető, hogy az amerikaiak mindebből, a náluk megszokott kitűnő technikai módszerekkel, filmet készítet­tek. Ez volt „A leghosszabb nap”, ami a szereplők, a résztvevők szempontjából biztosan igaz. A nézők másként vélekednek. Ez a film olcsó, unalmas és rossz; - minden sztár­szereplő ellenére. Azt is ide kalkulálva, hogy briliánsán alkalmazták a korabeli híradórészleteket. Az elejéből kiderül ugyanis, hogy az el­lenfél képviselői, ide értve az igazán nem eldobandó képességű Rommel táborna­gyot is (ez Montgomery marsall vélemé­nye), imbecillis hülyék voltak. A partra­szállás tényének és helyének megle­petése ugyan történelmi igazság, de ko­rántsem ennyire infantilisen az, amiként a hosszú film első feléből kiderül. A második rész jobb. Töltöttek és lőt­tek, aztán már nem is töltöttek, csak lőt­tek és mivel a végeredményt, a győzelem tényét, úgyis tudjuk, ez csak technikai ki­vitelében jobb, mint bármelyik „makaró- ni-western". Aki emlékszik „A halál 50 órájára”, az pontosan tudja, hogy még ilyen jellegű filmeket se lehet főszereplő nélkül csi­nálni. Itt volt tört lábú tábornok, őrmester­ből előléptetett hadnagy, bunker, gránát és robbanás, de egyetlen igazán körvo­nalazott emberi arc vagy egyéniség egy sem. Aki próbálta, az tudja, hogy a csata­tereken emberek a szereplők. Sőt, a fő­szereplők. Ezek híján ez a kétrészes film drága volt ugyan (itt a belépőjegyek árá­ra kell gondolni), de ugyanakkor unal­mas is. Ami nem bűn ugyan, de hibaként feltétlenül felróható. Minden tettesnek és bűnsegédi bűnrészesnek. ORDAS IVAN Jelenet a készülő filmből: Németh László, Haumann Péter és Derzsi János Országos nem lesz! Színészkedő gyerekek Néhány szó a megyei találkozóról Járunk az utcán, beszélünk a szülőkhöz, beülünk az iskolapadba és észre sem vesz- szük, hogy játszunk. Színházat. Ismert a mondás: színház az egész világ. Ezt a világot tanulni kell. Pontosabban: e világban való játszást. Mesterség ez is. Nem feltétlenül fontos művészi fokon művelni, de éreztetni kell, hogy - mint minden más szakmában, ebben is - az alapfogások, fogalmak birtokosai vagyunk, amelyeket alkalmazunk is. Szekszárdon rendezték meg a gyermekszínjátszók megyei találkozóját, a Babits Mi­hály Megyei Művelődési Központban. Nagymányok, Bonyhád, Decs, Szekszárd, Ten- gelic, Madocsa, Fadd, Paks égy-egy általános iskolája képviseltette magát egy-egy csoporttal. Aligha kell bizonygatni az együtt játszás örömét, amit a színpadi szerepléskor él meg a gyermek. E találkozó egyik célja éppen ez. Teret tárni, lehetőséget adni ez öröm el­éréséhez. Ennek ára van? A válasz igen, de tegyük félre az anyagiakkal mért feladato­kat, mert néha könnyen áthidalhatók, ha egyszerűen másként veszünk tudomást a tényekről. Lapozzuk kicsit a színjátszás hagyományát itt a megyénkben. Az 1960-as években sikeres mozgalomnak minősítették e tevékenységet. A titok roppant egyszerű. Embe­rek álltak a szervezői posztokon, akik mozgatták a csoportokat, értékelték munkájukat. Nem volt akkor sem több pénz, mint ma. Hol szakadt meg mindez? Kiváltak, pályát mó­dosítottak és meghaltak azok a személyek akiknek szívügye volt az amatőr színészet. Az általános iskolai színjátszók részére szervezett megyei találkozó éppen azt bizo­nyítja, hogy e mozgalom feltámasztásának igenis nagy a realitása. Olyan produkciók­kal találkozhattunk, melyek országos megméretésben is helytállnának. Országos ta­lálkozó viszont nem lesz! Mi a tennivaló? A megyénkben kell szakember egy olyan helyre, ahonnan összefogható, belátható, szervezhető a gyermekek színjátszása, a csoportvezetők to­vábbképzése. Akad erre jó példa megyénkben. Ez a néptánc! Azt is látni kell, hogy mellette sorban elmaradnak egyéb művészeti ágak: a film, a színház, a képzőművé­szet. Ha van intézmény - ilyen a megyei művelődési központ - ahol módszerek gyűjté­se, tárolása, terjesztése igénykielégítő feladat is, akkor csupán a szakmához értő, vagy érteni akaró ember munkába állítása kell. A megyei találkozó hibái azon a ponton bukkantak fel, ahol a csoportvezető tanárnak nem volt módjában részt venni rendezői továbbképzésen. Egészen apró problémák - jelmez és kellékek kezelése - éreztetik az alapvető dolgok hiányosságait. Éppen ezért e jegyzetben nem térünk ki e találkozó eredményének közreadására, vi­szont a legjobbnak ítélt csoportokat, rendezőket és szereplőket később külön-külön bemutatjuk olvasóinknak. így az amatőr színjátszók hétköznapi gondjai, örömei útmu­tatók lehetnek azoknak, akik tehetnek e mozgalom jövőjéért. DECSI KISS JÁNOS A század terroristája (Folytatás az 1. oldalról.) Nálunk az elmúlt évtizedekben alig esett szó róla, a gonosz megtestesítőjét látták csak benne, ami természetesen éppúgy igaz, mint Augstein meghatáro­zása, aki szerint „Unmensch” volt, ember alatti lény. De a kép így túl egyszerű, mert bár a század legtöbb mocska nevéhez tapad, áldozatainak millióit nem lehet ki­törölni az emlékezetből, mégis csak ő volt az, akinek nevében milliók fogtak fegy­vert s mentek a biztos halálba, fényképek tanúsítják, a filmben láthattuk is, hogy a nők virágot szórtak elébe, s akadtak olyanok is, akik letérdeltek előtte. A kö­zönséges népcsalót, mint Tamási Áron Tündöklő Jeromosát, előbb-utóbb lelep­lezik, Hitler azonban az utolsó emberig akart harcolni, s voltak, akik valóban utol­só emberként védték Berlint. Mi volt hát a titka? Egy magyar történész a minap ka­rizmatikus jelenségnek nevezte, de eb­ben nem hiszek, viszont az sem igaz, hogy alkalmi szélhámos volt, aki elszédí­tette népét, majd közreműködésével föl­dig rombolta az országot. Rudolf Augstein indokolt és természe­tes megvetése ellenére is elismeri, hogy ravasz volt, esetenként zseniálisan is­merte fel a helyzetet, amit ellenfeleinek kiirtása éppúgy igazol, mint kezdeti hadi sikerei. Azt se vitassuk el tőle, hogy szen­vedélyes, sőt, jó szónok volt, éppen ezért mániákusan szónokolt, a fennmaradt és magyarul is olvasható hivatalos beszél­getésekben is mindig ő vitte a szót, tár­gyalópartnerei alig jutottak szóhoz, mert imádta hangját, megmámorosodott attól az olcsó retorikától, amivel a tömeggyű­lések hallgatóságát is elragadta. Magyarázatnak azonban ez is kevés. Rudolf Augstein lélektani alapon keresi a magyarázatot, s azt mondja, az erőszakot szerette, azt a kegyetlenséget, aminek érvekre sincs szüksége, s jelképet i&talál ehhez: Hitler kedvenc állata a farkasku­tya volt, hadműveleti terveiben is gyakran szerepelt a Wolf, a kegyetlen farkas. Szondi Lipót éleselméjű sorspszicho­lógiája szerint a Káin típust testesíti meg, a? eszelős, a háborús bűnös, a gyilkos és gyújtogató, s ő az ámokfutó Káin is, aki magában hordja az önsorsrontó típusje­gyeket is, de mindebből, nem csinált tit­kot, nem besurranó tolvaj, sunyai gyilkos a világtörténelemben, mert mindent nyíl­tan, mindenki szeme láttára tett. A Mein Kampf-ra ma szívesen mondják, hogy zavaros elme terméke, egyébként az is, de világosan benne van az emberirtás programja. Közben Európa szemérmesen elfordí­totta fejét, akkor is, amikor az elaggott és trottli Hindenburgtól, aki egyébként sem volt lángelme, átvette a hatalmat s meg­hirdette az egy vezér, egy ország gőgös programját. Rövidesen a valóság igazol­ta, hogy a Mein Kampf tételeit, akkor is, ha egy háborodott agy szüleményei, meg lehet valósítani. Nem sokkal hatalomra kerülése után a zsidó vallású állampol­gárokat jogfosztottnak nyilvánították, va­gyonukatelrabolták, majd szisztematiku­san megkezdődött az Endlösung, a védő megoldás zsidótlanítási programja az egész világra meghirdetett érvénnyel, Európa azonban továbbra is hallgatott, az égre kiáltó bűnöket is belügynek mi­nősítve. Angol, francia államférfiak kilin­cseltek Berlinben, hazug megállapodá­sokkal áltatták magukat és országukat, miközben már működtek a koncentrá­ciós táborok halálgyárai, a berlini olim­pián pedig, amit a hitlerista propaganda joggal tekintett világraszóló diadalnak, a francia versenyzők karlendítéssel vonul­tak el a Führer előtt. Hitler a maga álnok módján zseniáli­san készítette elő hatalomra jutását, majd a háborút, de mindezt a világ szeme láttá­ra, s véres történetének ez a legfőbb ta­nulsága. A többit tudjuk, megszállottsága magyar áldozatainak száma is eléri a mil­liót. Nem volt karizmatikus személyiség, ahogy a megátalkodott zsarnokokról ezt nem is lehet elmondani. Mániákusan tö­rekedett célja felé, a kispolgári félművelt­séget könnyen meg tudta hódítani, mi­közben Európa hallgatott és várta a cso­dát, amiben a végén már maga sem hitt. A nyugatnémet filmben feltűntek iszonya­tos életének utolsó napjai is, amikor a berlini bunker előtt csatába induló gye­rekek sorakoztak fel, ő pedig megtörtén és tudomásul véve a jóvátehetetlent, pa- roláz velük, némelyiknek megsimogatja a fejét, amit néhány óra múlva golyó fúrt át. Kívülről nézve félelmetes jelenet, a zsar­nok számára azonban természetes volt, hogy vele az egész német népnek vesz­nie kell, mert nem volt méltó vezéréhez. Hitler példája figyelmeztetés is, mert kellő józansággal, éberséggel időben fel lehetett volna ismerni a világra zúduló ve­szedelmet. CSANYI LÁSZLÓ „Európai polgárok lehessenek” A tizenkét évfolyamos tiszakécskei iskoláról A pedagógiai hét egyik vendége, An­gyal János, a Tiszakécskei Általános Is­kola és Gimnázium igazgatója, harmadik évébe lépett 12 évfolyamos tantervi kí­sérletükről tájékoztatta az érdeklődőket. Előadása után arra kértük, vázolja fel rö­viden a tiszakécskei képzési rendszer lé­nyegét.- Abból kell kiindulni, hogy a világon kétféle iskolarendszer létezik. Autonóm, mint például az USA-ban és centrális, te­hát szigorúan központi irányítású, mint mondjuk Franciaoszágban és Magyaror­szágon - mondta bevezetőül Angyal Já­nos. A 12 évfolyamos iskola a magyar hagyományokon, a jelenlegi iskolarend­szer elvein (hazánkban is van kb. 30 kö­zös igazgatású általános iskola és gim­názium) valamint a nyugati példákon ala­pul. Ami teljesen új nálunk, az az iskola szakaszolása.- Éspedig?- Van a hatosztályos úgynevezett ala­pozó iskola, ahol az alapismeretekre ta­nítjuk meg a gyerekeket. Ezt négyéves al- középiskola követi, ahol általános mű­veltséget kapnak a diákok, de már bizo­nyos fokig „szakosodva”. Akik például manuálisan ügyesek, azok anyag-gyár- tás-technikai vagy mezőgazdasági isme­reteket tanulnak, a jó absztrakciós ké­pességűek pedig mondjuk emelt szintű matematikát.- Ez a szakasz érettségi vizsgával zá­rul?- Nem. Az ugyanis tévhit, hogy egy csomó foglalkozáshoz érettségi kell. Az érvényes jogszabályok szerint ez csak a főiskolai, egyetemi felvételhez követel­mény. A lényeg - ésennek vissza kellene adni az értékét - a középiskolai tanulmá­nyok elvégzése. A négy alközép után még nincs érettségi. Aki nem tanul to­vább, az most, kicsit felnőttebb fejjel, 16 évesen szakmát választhat, s akkor egy évig csak ezt tanulja.- Üzemekben?- Igen. Aki pedig felsőoktatási intéz­ménybe készül, az a 2 éves főközépisko­lába járhat, amelynek végén - szakirány­nak megfelelően - választhat például biológiát, fizikát, idegen nyelvet érettségi tárgynak. Ezzel szelektálódhatnak a gye­rekek. Az egyetem pedig válogathat. Akik négyes-ötösre érettségiztek, azok bejut­hatnának felvételi nélkül. Ezzel a felsőok­tatási intézmény emelheti a saját színvo­nalát, s javíthatja a középiskola presztí­zsét is. A hallgatókról bebizonyosodhat, hogy valóban alkalmasak-e egy pályára. Talán nem lesz annyi csalódott fiatal, mert nem az élet „rostálja ki” esetleg, ha­nem a teljesítményével ő saját magát. Ez­zel közeledhetünk az értékorientált tár­sadalom felé, ahol nem a diplomát, ha­nem a tudást veszik meg.- így tehát a tizenhat éves tankötele­zettség végéig ugyanabban az iskolában maradnak a gyerekek.- A pedagógusok pedig végrehajtók­ból alkotókká lépnek elő. A tanterveket, könyveket ugyanis saját magunk készít­jük el. Újszerű az is, hogy itt nem tantár­gyak, hanem tantárgycsoportok szere­pelnek, például természetismeret, társa­dalomismeret, esztétika. Előnye a rend­szerünknek, hogy az iskolának lehetősé­ge van megfelelni a társadalom kihívá­sainak, képzési arculatát úgy alakíthatja ki, ahogyan a környezetéből „a megren­delést” kapja.- Az nem válhat hátránnyá, hogy egy ilyen iskola annyira sajátos, hogy belőle kikerülve egy tanuló másutt nem állja meg a helyét?- Arra nagyon vigyázni kell, hogy az is­kola sose süllyedjen provincializmusba. Olyan legyen, hogy a végzett diákja a nemzetközi sztenderdnek is megfeleljen, bárhol konvertálható tudásával igazi európai polgár lehessen. Ezt szolgálja az ősztől induló új szemléletű idegennyelv- oktatásünk is.-cser-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents