Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

1989. április 25. tonaN népújság 3 A kritikus falfelület Erről értesítést kapott a beruházási vállalat, a vendéglátó és a biztosí­tó is. Egyébként már ak­kor készült egy felújítási terv, amikor még a vendéglátóé volt az egész tömb. Ezt az eladás után átdolgozták, kisebb változta­tásokat, például ablak helyett ajtó beállí­tását hajtottak végre. Ezt az OMF, mint a műemlék jellegű épületek feletti szakha­tóság elfogadta, de úgy, hogy a népmű­vészeti boltot is helyre kell állítani, s eh­hez újabb terveket írt elő.- Mégsem történt semmi...- Igen, ekkor valahogy megállt az ügy. Se a vendéglátó, se a többiek nem törőd­tek a követelményekkel. Tulajdonképpen mi is most, az állványok leszedése után láttuk csak, hogy mi a helyzet.- A Szigma már februárban értesítette a tanácsot...- Erről a levélről, sajnos, nem tudok. Ha megkaptuk volna, bizonyára már idő­közben is odafigyelünk. Most, április 19- én mindenesetre személyesen átadtam egy-egy levelet az érdekelteknek, amely­ben közöltem, hogy ragaszkodunk az egységes felújításhoz. Ez alapfeltétele a műszaki átadásnak.- Mégis, miben látja az okát, hogy ed­dig nem szabályszerűen alakult a felújí­tás?- Úgy tudom, a vendéglátó vállalat nem tud megegyezni a népművészeti vállalat­tal, ezért nem akarta azt a homlokzatrészt felújítani. Az sem megoldás, hogy most erre megrendelést adott a Szigmának, mert városképi szempontból nem elfo­gadható így a homlokzat. Már az az egy fakeretes ablak is szabálytalan, amelyi­ket a földszinti részen beépítettek. A terv­ben nem ilyen szerepel. A tulajdonos ráér Az első perctől kezdve egyértelmű műszaki követelmények szabják meg, milyen képet mutasson elkészülte után a város legforgalmasabb helyén álló épü­let. Hogy lehet, hogy a vendéglátóipari vállalat figyelmen kívül hagyta mindezt, s még most az átadás előtt is tétovázik?- Még nem döntöttünk arról, hogy a nyílászárókat most kicseréltetjük-e - vá­laszolta Kovács Ferenc igazgató. A nép- művészeti vállalat a bérlőnk, a munkák idejére nekik ki kellene költözniük. Egy éve tárgyalunk a végleges költözésről is, mert frekventált helyen van a bolt, s mindössze 960 forintot fizetnek havonta négyzetméterenként. Ennél jövedelme­zőbben is kihasználhatnánk, itt lehetett volna például a City Grill. A szándék meg is van a népművészeti vállalat részéről, de az 1972-ben kötött bérleti szerződést nem találjuk se mi, se ők (!), az érvényes jogszabályok szerint pedig csak akkor kötelesek elhagyni a helyiségeket, ha másik megfelelő üzletet biztosítunk ne­kik. A következő ok, hogy erre az épület­re nagyon sokat költöttünk már akkor, mikor még nem volt műemlék jellegű, s ahhoz, hogy a város érdekeit figyelembe véve eredeti állapotának megfelelőep felújítsuk (címer, díszbádogos munkák) így is több millió forint pluszköltséget vállaltunk. S lesznek még komoly ráfordí­tásaink, ugyanis egy hangulatos belső udvart alakítunk ki úgy, hogy megnyújt­juk az épületet a Garay tér felől. Minderre pénzt senkitől sem kapunk.- A szálló eladásakor az előző igazga­tó azt nyilatkozta lapunknak, az értékesí­tésből származó bevételt a meglévő üz­lethálózat felújítására fordítják. Az a pénz nem elég?- Nem, hiszen 27 millió volt az eladási ár, s a Garayra már eddig ráköltöttünk 24 milliót, s kell még további 4-6 millió.- Az ablakcsere a Szigma szerint mindössze kétszázezer forint körüli ösz- szeg lenne. Ez szinte elenyésző a milliók­hoz képest.- Pár napon belül döntünk, elképzel­hető, hogy mégis megcsináltatjuk.- De miért a szövetkezetnek kellett erre odafigyelni?- Minket köteleztek a felújításra, sze­rintem ez a mi dolgunk, nem?- De mi lesz, ha eljön a májusi műszaki szemle és a tanács nem ad engedélyt az üzembe helyezésre, a biztosító pedig nem költözhet be?- Nézze, lehet, hogy késlekedtünk, de azért az nem lehet olyan égető probléma, ha egy vagy két hónappal később ké­szülnek el. Megjegyzésünk csupán egy régi böl­csesség: az idő pénz. Vagy nem minden­kinek? CSER ILDIKÓ Marad a vaskeret? Kinek fontos a városkép? Gazdátlan négyzetméterek Napról napra szépül a megyeszékhely központjában a volt Garay szálló épület- együttese. A Garay tér felőli oldalt egy ideje szinte teljes pompájában megcso­dálhatja már, aki arra jár, de a Széchenyi utcai részt sokáig állványerdő takarta. Most, miután a korábbi „Táncos” emeleti ablakai elöl eltűntek a pallók, vasvázak, meglepve tapasztalhattuk, hogy a föld­szinten lévő népművészeti bolt homlok­zata maradt a régiben. Illetve néhány napja azt is elkezdték vakolni, de az épü­let többi fakeretes ablakaival ellentétben itt továbbra is a régi, sablonos, vaskere­tes nyílászárók éktelenkednek. Miért a késlekedés, s mi az oka, hogy nem cserélték ki egyformára az ablako­kat, Először a kivitelező Szigma Kisszö­vetkezet elnökéhez fordultunk magyará­zatért. A kivitelező aggódik- Annak idején, 1988. elején a városi tanács műszaki osztálya az építési enge­délyben kikötötte, hogy egységes hom­lokzata legyen az épülettömbnek - mondja Heimann János. - A generálkivi­telező Tolnabertől azonban mi csak a Hungária Biztosítónak eladott részre és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank tulajdonába került volt vendéglátóipari szakiskola épületére kaptunk megren­delést. Május 15. az előírt átadási határ­idő, ezért február 3-án levelet Írtam a Tol­na Megyei Vendéglátóipari Vállalatnak, amelynél a népművészeti bolt csak bérlő. A Hungária Biztosító szekszárdi székhá­za egységes homlokzatának kialakítása érdekében kértem a vállalat nyilatkoza­tát, a tujajdonában lévő homlokzatrészek helyreállításával kapcsolatban, s közöl­tem, hogy amennyiben megbízást adnak, szerződést kötnek velünk, a szövetkezet vállalja, hogy a többivel egy időben el­végzi a munkát. Április 12-ig semmiféle választ nem kaptunk. Akkor érkezett egy levél, amelyben árajánlatot kértek tőlünk, s megrendelést adtak a homlokzatfelújí­tásra. A nyílászárók cseréjére nem. Ez pedig gond, mert a műszaki osztály és az Országos Műemlékfelügyelőség előírá­sa szerint a Garay-komplexum egysége­sen kezelendő, egységesen újítandó fel. A levél másolatát egyébként februárban elküldtem a beruházó vállalatnak és a ta­nácsnak is. Választ tőlük sem kaptunk, a műszaki osztályon nem is tudnak a levél­ről. A probléma tehát, hogy ha így be is fejezzük a munkát, a tanács nem ad üze­meltetési engedélyt.- Mennyibe kerülne az ablakcsere?- Körülbelül 200 ezer forintba. A tanács hajthatatlan Szeleczky József a városi tanács mű­szaki osztályának megbízott vezetője már a téma említésére sorolja az üggyel kap­csolatos adatokat. A napokban a Szigma el­nöke is megkereste már ez ügyben.- Tavaly mikor kiad­tuk az építési engedélyt több kikötésünk is volt, az egyik, hogy függetle­nül attól, miként oszlik meg az épület tulajdon­joga a biztosító és a vendéglátó között, az épületegyüttes egysé­gesen kezelendő. Vendéglátó kontra népművészet Az egyetlen új ablak sem előírás- szerű Piramis az NSZK-ban Mit keres egy piramis az NSZK- ban? Bizony, nem sokat. Mármint ha egyiptomi. Na, de a bonyhádi Pira­mis?! Az egészen más... Ők szeret­nének ott keresni. Lehetőleg sokat, de mondjuk inkább úgy, hogy tisz­tességesen. A faházakat, lakóépületnek nem, de üdülőnek, kerti laknak, fölvonulá­si épületnek alkalmas famodul szer­kezetű építményeket már nyolc éve gyárig szövetkezet hirtelen válaszút elé került. Itthon a 25 százalék áfával megnövelt áraikat csökkenő fizető­képes kereslet mellett nem nagyon tudják elfogadni a vevők, visszaesett belföldi piacuk az épületasztalos­ipar területén is. Tárgyalni kezdtek hát az elmúlt év őszén három nyu­gatnémet céggel arról, hogy családi- ház-szabványnak megfelelő, ám fá­ból készült panelszerkezeteket gyár­tanának a részükre, kiszállítanák és a helyszínen föl is építenék. Olyan előregyártott elemek és tartozékaik előállításáról van szó, amelyek az NSZK-ban (is) többfelé kedveltek: a ház falában mintha látszanának a gerendák... Az elemek összeszerelé­se után ugyanis a szövetkezet az épületet „fölöltözteti”, azaz klinker­téglákkal burkolja és a „gerendaként funkcionáló” tölgyfapallókkal is ellát­ja. Három tárgyalópartnerük közül eggyel került sor eddig szerződés­kötésre. A keretszerződés értelmé­ben 1990. június végéig 10 ikerházat kell szállítaniuk és szerelniük mint­egy 1,4 millió márka, azaz 41-42 millió forint értékben. Az első házra kötöttek konkrét szerződést 140 ezer márka értékben. Ez az épület lesz majd hivatva referenciaként szolgálni. S ha megnyeri az épület a hamburgi polgárok tetszését, netán újabb szerződéseket szerez a Pira­mis építőipari szövetkezetnek, akkor az idei évre óvatosan 12-15 millió fo­rintosra tervezett árbevétel helyett jövőre már nagyobb üzletben is gon­dolkodhatnak. Addig is mindent gyártanak még belföldre, amire igény mutatkozik. Csak részben a nyugatnémet szál­lítások könnyítésére 10 millió forin­tos beruházási programot indít eb­ben a hónapban a szövetkezet. Min­denekelőtt saját szárítóra és néhány termelékeny, speciális megmunká­lógépre van szükségük. S hogy kellően komplex - értsd: több szakma eszközeit, eredményeit fölhasználó - legyen a vállalkozás, a tárgyalásokba bekapcsolódott a Komplex is. Azaz a szintén bonyhádi Komplex Építőipari Kisszövetkezet, amely szakembergárdájával és a már épülő asztalosüzemével megfe­lelő volumenű megrendelés esetén szintén beszáll az üzletbe. Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 2. Október 24-én reggel egyedül üldögéltem az egyik irodá­ban, amikor benyitott Cseh Károly bácsi, a raktárosunk. Szép jó reggelt kívántunk egymásnak, aztjn kibökte az újságot:- Hallotta, hogy Pesten állítólag utcai harcok vannak? Rábámultam:- Micsodák vannak Pesten?- Utcai harcok! Azt mondják, hogy a rádióból is hallatszik a pufogtatás. Minden valószínűbbnek tűnt előttem, semmint ez, de nem volt nehéz bizonyságot szerezni. A szomszédos főkönyvelői szobában Kossuth adóra állítva pihent a rádió. Csak egy for­dítás kellett a gombon és ahogy most visszagondolok az az­óta átéltekre, úgy tűnik hogy ezzel a kis mozdulattal kezdő­dött el számomra az az emlékezetes időszak, melyet Hegyes­halomtól nyugatra forradalomnak, attól keletre napjainkig el­lenforradalomnak neveznek. Természetesen egész délelőtt nem tett senki egyetlen hasznos tollvonást sem az irodában. Éppígy nem akadt, aki a dolgok menetével akár a legcsekélyebb mértékben tisztában lett volna. A reggeli órákban, adásszünet közben, félreismer­hetetlenül hallatszott a rádióból a géppisztolyok ropogása és a kézigránát-dörrenés. Aztán a sorozatos figyelmeztetés, hogy „Fontos közleményt olvasunk bel”, végül Nagy Imre mi­niszterelnökségének bejelentése és az ugyancsak sorozatos fegyverletételi felhívások. Ma már, hogy mindezt felelevení­tem, több mint három év múlt el az események óta, így való­színű, hogy egyes mozzanatok sorrendjét összecserélem. Ebben az időben egyetlen napot se voltam Pesten, nem az én feladatom, hogy nem látott dolgok krónikása legyek. A mező- sárosi eseményekre és akkori gondolatmenetemre azonban hajszálpontosan emlékszem. Nem kellett katonai éleslátás ahhoz, hogy pusztán a rádió híreiből kitaláljam, nem valami aprócska összetűzésről van szó a fővárosban. A stúdió körül ropogó fegyverek, a bemondó híradása a Lánchíd, a Keleti pályaudvar, a Soroksári út és valamelyik telefonközpont körül tevékenykedő fegyveres csoportokról, ellenállási gócokról arra vallott, hogy a harcok az egész városra kiterjednek. Budát és Pest belterületét, a szokásos közhely szerint, úgy is­merem, akár a tenyeremet. Könnyűszerrel magam elé tud­tam vetíteni akár térképszerűen is a kurta híradásokból kihá­mozható tényállást. Azt pedig, hogy a helyzet irányítása ki- csúszóban van a kormány kezéből, a folyvást megtoldott fegyverletételi határidők igazolták. Nehéz volt ugyan elkép­zelni, hogy az Államvédelmi Hatóság kerek évtizeden át épí­tett hatalmas gépezete egyik pillanatról a másikra csődöt mondott volna, de a jelek erre vallottak. Nem tudom, hogy kollégáim is hasonlóan értékelték-e a helyzetet. Kétségtelenül érdekes volt azonban megfigyelni, ho­gyan reagáltak a budapesti harcok meglepő újdonságaira. Az események forrpontjában élő fővárosiakat valószínűleg kevés­bé érte váratlanul az, ami történt, mi azonban Mezősároson előbb el tudtuk volna képzelni, hogy Los Angelesben partra szállnak Mao Ce Tung csapatai, mint azt, hogy épp Magyaror­szág fővárosában robbanjanak ki fegyveres harcok. Falun az emberek magánélete is sokkal jobban egymás ellenőrzése alatt áll, mint a fővárosban, vagy bármelyik nagy városban. Itt aka­dálytalanul és nagyobb lelki izgalmak nélkül tudomásul tud­tuk venni Rajk rehabilitálását és a kivégzést esztendőkkel követő dísztemetést. Briliáns politikai érzékkel éppen október 6-án. Az is legfeljebb csak egyesek humorérzékét borzolta fel, hogy ugyanazok, akik előbb istenítették, majd sárba rántották Nagy Imrét, most egyszerre rádöbbentek arra, hogy „Nagy Imre a mi emberünk!” (Folytatása következik.)- ri -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents