Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-24 / 95. szám
1989. április 24. Képújság 3 Vélemények, viták Pártsemleges megyei tanácsot - mondják az ellenzékiek Pártról, pártban gondolkodva Az élet nem ad időt a késedelmeskedésre A párttagságé legyen a főszerep Az országos pártértekezlet egyik legdöntőbb felismerése volt, hogy a politikai intézményrendszer fejlődésünk általános gátjává vált, s ezért elkerülhetetlen a mélyreható változása. Az ehhez szükséges politikai feltételek megteremtésének alapkérdése, hogy az MSZMP komolyan akar-e és tud-e szakítani rossz beidegződésével, dogmáival, elavult szemléletével, a mozgalmi jellegtől oly távol eső munkamódszereivel. Képes-e politizáló párttá válni? A pártértekezlet óta eltelt idő egyértelműen bizonyítja: szándékaink komolyak és eltökéltek, de hogy ez csupán a retorika szintjén tudott megjelenni, annak egyik oka feltétlenül az, hogy nem mertünk hozzányúlni a párt túl bonyolult, hierarchikus felépítéséhez, amely gátja a párton belüli megújulásnak. Sürgős feladatnak tartom, hogy a megváltozott viszonyoknak megfelelően átalakítsuk a párt struktúráját és olyan szervezeti rendszert hozzunk létre, amely gyökeresen szakít az eddigi működési móddal. Véleményem szerint a párt ma már nincs abban a helyzetben, hogy a struktúra átalakítását halogassa, vagy azt apró lépésekkel valósítsa meg. Csak a legradikálisabb változtatásokkal lehet szakítani a régi beidegződésekkel, csak úgy lehet a párt megújulását kikényszeríteni, ha a cselekvési kényszer új feltételeit megteremtjük. A párttagság által is kedvezően fogadott kétpólusú pártmunka (helyi pártszervezetek és központ) feltételeinek megteremtése követeli, hogy a közbeeső pártszervek szerepe és feladatköre mélyrehatóan megváltozzon, a két pólus közötti szintek átláthatóak és átjárhatóak legyenek. Az egyik átalakítandó pártszerv a megyei pártbizottság. Véleményem szerint a megyei pártbizottságokra mint középszintű politikai döntést hozó testületekre ma már nincs szükség. Amíg viszont az elavult megyerendszer mint közigazgatási kategória és hatalom létezik, addig - csakis addig - szükség- szerű valamilyen megyei szintű politikai képződmény, választmány vagy bizottság, amely a párt megyei szervezeteinek mozgalmi központja lenne. Alapvetően kettős szerepkörrel: 1. A teljes jogú, nagy politikai önállósággal rendelkező - a helyi politikai - mozgalmi centrumként tevékenykedő - városi és nagyközségi pártbizottságok számára politikai szolgáltatásokat nyújtana, koordinálna, kezdeményezne, közvetítene. 2. Politikai centrumként a megye párttagságának képviselőjeként jelenne meg, s veie horizontálisan működő nép- képviseleti szervekkel és más politikai mozgalmakkal, pártokkal való kapcsolat- tartásban. Az ilyen jellegű megyei szervezetnek nincsenek döntési, irányítási jogosítványai, nincs hatásköri listája, nem hatalmi szervezetként működik. Politikai elemzéseket, állásfoglalásokat, javaslatokat készít, közvetíti a megye párttagságának politikai akaratát a központ felé is. Ez a kettős szerepkör egy más módon felépített választmányt vagy bizottságot feltételez. A testület a helyi, városi, nagyközségi pártközösségek által delegált egy-egy képviselőből állna, végrehajtó szervvel nem rendelkezne. A testületet egy kis létszámú politikai apparátus szolgálná ki. Egy-két függetlenített tisztségviselője - nem tagjai a testületnek - és elnöke lenne, aki ezt a munkát társadalmi funkcióban látná el. Ennek a testületnek nem lesz külön érdeke, lehetetlenné válik ennek kialakulása, még kevésbé képviselete. Csak egyetlen érdek dominál, a párttagság politikai célokká formálódó akarata. Tekintélye, képviseleti rangja is nő, hiszen közvetlenül áll mögötte a párttagság. Ez a fajta konstrukció teremtheti meg az alulról történő építkezés kényszerpályáját, szüntethetné meg az állandó felfelé figyelés kialakult gyakorlatát, szabadíthatja fel a fékeket és gátakat, teremthet olyan "terepet, ahol kialakulhatnak a helyi autonóm politikai közösségek. S biztosíthatja, hogy eltéréstől mentesen jelenhet meg pártunk politikájában a tagság akarata.- CSÁKI BÉLA Kisgazdaságokban sokasodik a munka. Horváth János nyugdíjas Jánosmajor- ban a falu szélén lévő 400 négyszögöles földjét készíti elő a kukoricavetéshez. Fotó: Kispál M. Fogasolás Integrálódjanak mindazon nézetek, szándékok, törekvések, amelyek a progressziót szolgálják Választások Hazafias Népfront nélkül - Jogszabályinfláció - Helyiséggondok - Kölcsönösség a cselekvésben Lehet, kicsit későn, de létrejött a megyei tanács vezetőinek találkozója az Ellenzéki Kerékasztallal. A több mint háromórás eszmecserét az együttműködési szándékok összecsengése jellemezte. A megyei tanács vezetői és a kerekasztal szervezetei, pártjai arra törekednek, hogy Tolna megyében - meg természetesen az egész országban - békés úton menjen végbe az átalakulás a többpártrendszerbe. Lapunk azért is közöl részletes tudósítást a tanácskozásról, hogy megyénk lakossága, a választópolgárok ismerjék meg a szándékokat, törekvéseket, hogy tiszta szívvel tudjanak csatlakozni a cselekvő gondolathoz. Tamás Ádám, a megyei tanács elnöke mindenek előtt kifejezte a tanács álláspontját: olyan párbeszédet akarnak, amely integrál minden progressziót szolgáló nézetet, szándékot, törekvést. Az együttműködés lehetőségeiről szólva kifejtette: a testületi üléseken szívesen látnak mindenkit, várható, hogy a párttörvény elfogadása után tanácskozási jogot kapnak a szervezetek és pártok. Addig is kérik, hogy kapcsolódjanak be a munka- bizottságok munkájába. Az együttműködést segítendő politikai referens foglalkozik a jövőben a pártokkal, szervezetekkel és a sajtóval. Megfogalmazta - és ezzel a résztvevők is egyetértettek -, hogy kölcsönösen informálni kell egymást. Még több párbeszédre lesz szükség ahhoz - ez a tanács érdeke is -, hogy olyan koalíció jöjjön létre, amely korrekt, alkotmányos választásokat tesz lehetővé. A Magyar Demokrata Fórum képviselője, Nyerges Tibor egyértelműen kijelentette, hogy a Hazafias Népfront alkalmatlan a választások lebonyolítására. Ezzel a gondolattal az Ellenzéki Kerékasztal részéről a később hozzászólók egyetértettek, és kifejezték azt az igényüket, hogy a választások lebonyolításában vállaljon nagy szerepet a megyei tanács - mert ma úgy látszik, hogy képesek pártsemleges testületként működni. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviseletében Kispál István azt az óhajt fejezte ki: a többpártrendszerbe való átmenet békésen, konfliktusmentesen menjen végbe. Ezt a gondolatot a tanácskozás minden résztvevője elfogadta és támogathatónak ítélte meg. Javasolta, hogy a helyi közösségek autonómiája mellett e kisebbségek autonómiája is érvényesüljön. Érzékletesen . festette le a tanácsok gúzsbakötöttségét dr. Pálos Miklós (MDF). A hatékony tanácsi munkát gátolja az a 1 00 ezer ügyirat, amit kényszerből kell kezelni, hiszen az állam kiskorúsítot- ta az állampolgárokat és ezért ma Magyarországon jogszabályinfláció van, ami lehetetlenné teszi azt, hogy a tanács érdemi munkát végezzen. Többször is szóba került a választások anyagi feltételeinek megteremtése, amit Töttős Pál (Független Kisgazda és Polgári Párt) elemzett. Ezzel a témával kapcsolatban az Ellenzéki Kerekasztal tagjai kifejtették, hogy szerintük áldatlan körülmények között dolgoznak: nincs anyagi bázisuk, nincs helyiségük, telefonvonaluk. így pedig nagyon nehéz megszervezni a pártokat, szervezeteket. A megyei tanács ma még nem tud segítséget nyújtani, de várhatóan az új választási törvény és párttörvény az anyagi támogatásokról is rendelkezik majd. Természetesen erre reflektálva elhangzott az is: a szociáldemokratáknak és a kisgazdáknak Szek- szárdon voltak helyiségei, és ebből valamit szeretnének visszakapni. Kapitány Ferenc (Független Kisgazda és Polgári Párt) kijelentette, hogy ők partnerei kívánnak lenni az MSZMP reformszárnyának. Ezt azért is hangsúlyozza, mivel ők is a békés átmenetet szorgalmazzák. A választásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a jelölés koordinálására és a választás lebonyolítására alkalmasnak találják a megyei tanács apparátusát. „Segítséget ajánlunk fel és segítséget kérünk - a megyei tanács segítsen abban, hogy a működésünkhöz szükséges helyiséggondok megoldhatók legyenek.” A hétköznapi emberek részére érthető választási törvényt és alkotmányt sürgetett Say István (Magyar Néppárt), mert máskülönben a választópolgár képtelen lesz eldönteni, hogy mit szeretne és mit akar. A Néppárt - mivel késnek a törvények - 1990. január végén, vagy február elején tudja elképzelni a tanácsi választásokat. A képviselőválasztásokat pedig előbbre kellene hozni. Ezt követően - lapunk számára is - érdekes eszmecsere alakult ki a Tolna Megyei Népújsággal kapcsolatban. Say István javasolta, hogy a választások idejére a helyi lapok a megyei tanács felügyelete alá tartozzanak. Ezt a gondolatot a megyei tanács elnöke nem támogatta. Ök a városi televíziók létrejöttét, működését tudják segíteni, lapra egyszerűen nincs pénzük. (A tudósítónak nem feladata az eszmecserében részt venni, neki krónikásnak kell maradnia. Ez esetben közbe kell szólni már csak azért is: a tanácskozáson számtalan olyan információ hangzott el lapunkról, ami téves és nem a valóságnak megfelelő. Szeretnénk, ha elfogadnák - és nem taktikának hinnék - együttműködési szándékunkat, korrektségünket, tisztességünket, már csak azért is, mert mi a Tolna Megyei" Népújság kollektívája ez alapján dolgozunk. Továbbra is rendelkezésre állunk, közéleti híreink között minden rendezvényről hírt szeretnénk adni és ahova meghívnak bennünket - és nem úgy „engedélyezik” a részvételt - arról az eseményről továbbra is szeretnénk tudósítani lapunk olvasóit. Ez nekünk is - a pártoknak is érdeke.) Az MSZMP reformszárnyának még nem sikerült megfelelő szerephez jutnia, mondotta Bangi László (Szabad Demokraták Szövetsége), ezért a közigazgatási apparátusnak kell annak a fix pontnak lennie, amely az átmenetben segíti az együttműködést. Ehhez azonban lazítania kellene a kapcsolatot az uralkodó MSZMP-vel. , A több mint .háromórás tanácskozás békés, barátságos eszmecsere volt a kölcsönösség jegyében. Az együttműködési szándék a tárgyaló felek részéről határozottan megnyilvánult. És ez mindannyiunk érdeke. HAZAFI JÓZSEF 1. így kezdődött... 1956. október 23-án, kedden agronómusértekezleten ültünk. A gépállomás féljárásnyi területéről ilyenkor verődtek össze a kollégák, akik 16 egymástól távoli termelőszövetkezetben dolgoztak és rendszerint 16 különböző hangnemben sorolták panaszaikat. Ez legtöbbnyire eltartott délig, sőt ritkábban még a délutánba is áthúzódott. A gépállomás élete az úgynevezett kampánymunkák körül forgott. Ami magyarul annyit jelent, hogy természetszerűen követi a mezőgazdaság életének hullámhegyeit és -völgyeit. Telente általános gépjavítás zajlik. Később jön a tavaszi szántások ideje, majd az aratás, betakarítás, cséplés. Noha a dolgok dandárja kétségtelenül nyáron van, a legtöbb izgalmat mégis az ősz kínálja. Egy korári leszakadt esőzés fene- kestől felforgathatja a vetések rendjét. Éppen ezért kevés az idő és a mezőgazdászok késhegyig harcolnak azért, hogy az ö területük kapja a legjobb traktorokat, ősszel már a zárszámadások ideje is közeleg, felszedik a répát, törik a kukoricát és csak az utolsó adatok hiányoznak ahhoz, hogy ki-ki tisztában legyen a tervteljesítéssel. A tervteljesítés és az országunk életért uralkodó bűvös százalékszámok itt is az érdeklődés középpontjában állnak, mert ez a premizálás alapja. Izgalmas mesterkedések születnek, hogy a százalékokat lehetőleg feljebb tornáztathassák, hiszen a fizetés kevés, a tsz-mezőgazdász munkaideje kötetlen, vagyis látástól vakulásig tart, az életét pedig mindenki pénzből tartja fenn. Én magam könnyen beszéltem, mert laboratóriumvezetői beosztásom kényelmes és a közvetlen termeléstől, tehát a legizgalmasabb hajszáktól, teljesen független volt Ezt a függetlenségemet részben főagronómusomnak, Holló Pista bácsinak, de részben a magam, sokszor eléggé kellemetlen természetének is hála, sikerült megőriznem, sőt fokoznom. Akkoriban ugyanis egy-két jobb szakcikk révén laboratóriumos berkekben úgy- ahogy országos nevet teremtettem magamnak. Szabad beosztásomnak hála, aznap eléggé korán beballaghattam a faluba. Mint rendesen, betértem egy korsó sörre az étterembe, hogy az egy kilométeres gyalogút porát leöblítsem. Alig léptem be, az egyik asztal mellől nyomban három kollégám fütyült rám. Nem a legszerencsésebb összeállítású társaság. Darvas Péter bácsi öles termetű, dús bajuszú, komoly, idősebb szakember volt, de időbe telt, amíg valaki megszokta marcona megjelenésével ellentétes édeskés modorát. Jenőfi Győzőt, noha velem egykorú lehetett, nem szerettem. Az ösztönösen támadó rokon- és ellenszenvek okát nehéz kideríteni. Közöttünk mindenesetre kölcsönös volt és valószínűleg egyik részről se indokolatlan. Bényei Imre technikumból éppen csak kikerült, tejfelesszájú gyerek volt, akivel, azt hiszem, jócskán bele kellett volna merülnünk a témakeresésbe, hogy félórányi elmélyült beszélgetéshez elegendőt találjunk. Mindez természetesen nem gátolt abban, hogy asztalukhoz üljek és együtt kortyolgassuk a sört. Kollégáim asztalát már sűrűn borították a kiürített söröskancsók. Van valami rejtélyes ezekben az „agrárivászatokban”. Az emberek, más időtöltés híján, csak vödörrel mérhető kvantumokat töltenek magukba. Lényegesen többet, mint amennyit ő maguk, vagy akár a szervezetük megkíván. Az ivást abbahagyni azonban, valamilyen képtelen becsületkódex törvényeinek engedelmeskedve, lehetetlen. Jómagam nem tartozom az igazi nagyivók közé, de azért 16 korsó sörös fejadagú ivászatokat sikerült már különösebb megpróbáltatás nélkül kihevernem. A sör okozta részegség rosszabb minden másnál, roppant nehéz kilábolni belőle, de szerencsére áldozatul esni is. Ezen az estébe hajló délutánon nem jutottunk el a tizenhatodik korsóig. Ahhoz azonban eleget ittunk, hogy fesztelen beszélgetésben oldódjanak a nyelvek, sőt hovatovább már valósággal jó barátságban lévőknek érezzük magunkat. Érthető tehát, hogy hazamenve, vacsora íjtán a szokottnál egy fokkal jobban kívántam az ágyat és a sok folyadékban eloszlott kevés szesz hatására mélyebben aludtam és kábultabban ébredtem a szokottnál. Még csak ködösen sem sejtettem, hogy míg mezősárosi életünknek egy agronómusértekezlet és egy félig kényszerű, de egészen ostoba sörivás volt minden nevezetessége, addig 110 kilométerrel északabbra, Budapesten, sorsdöntő és valamennyiünk életére kiható események kezdődtek. (Folytatása következik.) Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények ’56-57-ből
