Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-24 / 95. szám
2 Képújság 1989. április 24. Higgadt, de szigorú kritika a dombóvári pártértekezleten Az értekezlet, melyet a pécsi körzeti tévéstúdió és a dombóvári városi televízió is rögzített, Cserép Imrének az állásfoglalás-tervezethez fűzött szóbeli kiegészítésével folytatódott. Ebben többek között elmondta: az MSZMP-nek javára válna, ha jobban körvonalazná, mit ért reform alatt. Mert a párt és a kormány sodródása az eseményekkel, az esetenkénti át nem gondolt intézkedések (melyekről előre meg lehet jósolni, hogy visszavonják) az szerintünk nem tekinthető reformnak, hanem kétségbeesett kapkodásnak. A választásokról szólva árrá figyelmeztetett, hogy sürgősen új program kell, azt is tartalmazva, hogy mit és hogyan kíván megvalósítani a párt. A nyíltság fogalmával és gyakorlatával is van gondunk - mondta a továbbiakban - mert még ma is sok a titok, a túlzott zártság, nem vagyunk benne biztosak, hogy a valóságról kapunk információt. A helyi viszonyokra térve hangsúlyozta, hogy az országos döntések - vámkorlátozás, áremelések - következményei együtt jelentkeznek a dombóvári problémákkal, mint például a lakásszövetkezet rendezetlensége, a kesztyűgyári szabászok elégedetlensége. Valamit tenni kell, s nagyon fontos, hogy amiben mi itt egységet tudunk kialakítani, abban a következő napokban bizalmi háttérrel legyünk képesek cselekedni. Ezután hozzászólások, véíemények hangzottak el. Tóth Attila, a Color Vegyesipari Szövetkezet elnöke azt hangsúlyozta, hogy a legsürgetőbb feladat egy konkrét, hosszú távú, kínálatösztönző gazdaságpolitikai koncepció kidolgozása. Méghozzá olyané, amelyben meghatározó motívum az egyes kollektívákra bízott vagyon növelésében való érdekeltség. S minél előbb, addig, míg megvan az MSZMP munkahelyi rendszer, amely megkönnyíti a mozgósítást. Bódoghné Pethes Janka, az egészségügyi alapszervezet küldötte a családok és az egészségügyi ágazat védelmében szólt. Kiemelte, hogy a családokra már elviselhetetlen teher hárul, s kihat rájuk a kilátástalan, zavaros társadalmi helyzet is. Szégyenletesnek ítélte, hogy az egészségügy milyen kismértékben részesül a költségvetésből, amelynek egyik következményeként a kórház dolBalipap Ferenc az MDF nevében szólt gozói közül több mint kétszázan nem érik el a létminimumot, s az intézmény eszközállománya sem biztosítja az európai szintű betegellátást. Vidóczy László, a városi tanács elnöke a múltbéli hibákért való személyes felelősség megállapítására, s végre a „hogyan tovább” kérdés megválaszolására szólított fel, de aláhúzta, hogy az MSZMP nem vállalhat fel minden negatív döntést úgy, hogy ugyanakkor a pozitívumokhoz semmi köze ne legyen. A fiatalok megtartása érdekében javasolta, hogy Dombóváron dolgozzanak ki egy helyi lakáskonstrukciót, a tehóval, mint „szerencsétlen pótadóval” kapcsolatban pedig indítványozta, hogy az utolsó évre esetleg már ne vezessék be. Szabó István, a II. számú körzeti alapszervezet küldötte a vitaindító ideológiával foglalkozó részéhez kapcsolódva egy szellemes hasonlattal élt. Eszerint a régi vonatról sikerült leszálini, de az új, ígért vonatot még fényképen se lehet látni. To- porgunk a váróteremben, ahol közben egyre fogy a fűtőanyag. Kijelentette még, hogy határozott agitáció kellene ahhoz, hogy az MSZMP ne vesztesként kerüljön ki a választásokból. Orbán Lajos, a MÁV-csomópont küldötte a pártszervezetek felelősségéről, a tagfelvételek módjáról szólt. Bódogh Zoltán, a Gőgös Ignác Gimnázium küldötte hibának tartja, hogy a párt kiengedte a kezéből az ifjúságot, s ezzel elveszítheti utánpótlását. A sajtót bírálva elmondta, hogy a tömegtájékoztatás szerinte bizonyos kérdésekben kimondottan ellenzéki. Takács József, a városi KISZ-bizottság titkára egy percben úgy fogalmazott „engedtessék meg, hogy a KISZ-tagok eldöntsék, milyen szervezetet akarnak, s kivel lépnek szövetségre”. Balipap Ferenc, az MDF helyi szervezetének nevében szólalt fel. A városban tapasztalható konkrét példákból kiindulva leszögezte: rossz társadalomban, elhibázott úton járunk, s a súlyos válságért felelősek a hatalmon lévők. A pártértekezleten való részvétel lehetőségét megköszönve kijelentette, hogy nem ellenségként, hanem annak a hatalomnak az ellenzékeként kívánnak működni, amely az elszegényedés felé vitte ezt a szorgalmas népet. Tanács János, a kesztyűgyár küldötte javasolta egy olyan bankrendszer létrehozását, amely pénzkölcsönnel, s egyben jogi tanácsokkal is segítené a párttagokat. Radnai Lajosné, a Molnár György Általános Iskola küldötte javasolta, hogy olyan emberek kerüljenek a vezetésbe, akik azt is meg tudják mondani, hogy hogyan kellene változtatni, s ezen tevékenységüket a tagság a kongresszus előtt vizsgálja felül. A pedagógusokat gyakran bíráló szülőket arra kérte, látogassák meg az iskolát, s győződjenek meg az ott folyó tevékenységről, ahelyett, hogy a pártbizottsághoz fordulnak panasszal. Javasolta még, hogy a párttagdíjakat egy százalékban határozzák meg, s hogy a párt programjai kidolgozásában hasznosítsa az információs jelentésekben leírtakat. Böröczné dr. Zolotnoky Erzsébet, a városi tanács küldötte a kábeltévé-hálózat bővítését indítványozta, de nem a családok költségén, hanem közpénzen. Követelte ezenkívül a párt anyagilag és erkölcsileg korrumpálódott tagjainak kizárását. Bessenyei Zoltán, a szakcsi Új Élet Tsz küldötte hiányolta az állásfoglalás-tervezetből a mezőgazdaságot érintő téziseket. Emlékeztetett arra, hogy felszámolták Dombóvár évszázados múltra visszatekintő konzerviparát, s hogy nagyon hiányzik egy hűtőház. Javasolta egy agárárreformon belül a föld értékének visszaadását, s a mezőgazdasági kistermelés hanyatlásának megállítását, hiszen ezzel jól járna a parasztember, a vasutas és a Pénzügyminisztérium is. Lép Ferenc országgyűlési képviselő hiányolta, hogy a pártnak nincs határozott álláspontja a felelősségről, s példaTakács József: Még a nyáron kongresszust! Bereczky Gyula: Nem szabad hibázni Cserép Imre ként idézte a KISZ első titkárának kongresszusi beszédét, amelyben konkrétan megnevezett hibásnak tartott vezetőket. Derültséget váltott ki a képviselő azon kijelentése, miszerint a gyónás könnyít a leiken, s talán megtehetné ezt az MSZMP is. Mindezek mellett felhívta a figyelmet arra, hogy „fent” is születnek jó döntések, de azok gyakran lefékeződnek mire leérnek, valamint hogy nem a mindent tagadás a demokrácia. Szabó Zoltán, a MÁV vontatás-utazás csoportjának küldötte a marxizmust és a leninizmust két egymásnak ellentmondó ideológiaként értékelte, s javasolta, hogy szervezzék át a politikai főiskolát és az oktatási igazgatóságokat. Indítványozta továbbá, hogy a pártértekezlet üdvözölje a magyarországi haderőcsökkentést, csatlakozzon a FORTE gyár pártbizottságának a kormányhoz intézett nyílt leveléhez, az MSZMP hívjon össze kongresz- szust, s változtassa nevét Magyar Szocialista Pártra. Halas Zoltán, a dombóvári Híd Közéleti Egyesület képviselője is szót kapott a fórumon. Elmondta, hogy egyesületük a válságból való kiutat a demokrácia kiterjesztésében és a világgazdasághoz való csatlakozásban látja. Hangsúlyozta a múlt hibáiért felelősök személyének megállapítását. Nagy Ernő, a testületi I. alapszervezet küldötte a lakóterületi pártmunkának jelenlegi formájában nem látja gyakorlati jelentőségét. Úgy véli, hogy vagy fiatalokkal kell felfrissíteni a tagságot vagy kénytelenek lesznek átalakulni nyugdíjas párttagok klubjává. Elmondta még, hogy sok idős párttag szinte nyomorban él, de önmarcangoló, rosszkedvű az ifjúság is. Takács József, a KISZ városi titkára felidézte a KISZ megalakulásának történetét, s utalt arra, hogy 1957-ben nem a fiatalság akart egységes ifjúsági szervezetet, az felülről jövő kezdeményezés volt. A most zajló kongresszussal kapcsolatban kijelentette, hogy az csak a hamis tényezőktől szabadul meg, a valós értékeket megtartja. Autonóm városok, autonóm szervezetek szövetsége kíván lenni, amely alkotó jellegű kapcsolatra törekszik az MSZMP Pozsgay Imre és Nyers Rezső képviselte reformszárnyával. Javasolta, hogy a párt, mely nem szokott hozzá, hogy politikai harcban vívja ki vezető szerepét, még a nyáron tartson kongresszust, a dombóvári pártbizottság pedig kezdeményezze egy helyi reformkör létrehozását. Vas István, a Dalmandi Mezőgazda- sági Kombinát vezérigazgatója reagált ezután egy korábbi hozzászólásra, s kijelentette, hogy a sütvényi méntelepet nem felszámolták, hanem összevonták, a lovak jobb körülmények közé kerültek, s a népgazdaságnak nagyobb hasznot is hoznak így. A vezetők prémiumáról szólva közölte, hogy azt a kombinát növekedett nyeresége indokolja. Városi Ottó kesztyügyári küldött a pártüdülők jobb kihasználását s az egyszerű párttagok előtti megnyitását követelte, s figyelmeztetett az ország lakosságának egyre fokozódó elszegényedésére. Ö is sérelmezte a több százezer forintos vezetői prémiumokat, amelyek mintha azt kívánnák jelezni, hogy az irányítók munkája felértékelődőt}, a dolgozóké pedig devalválódott. Ez az oka annak is, hogy vezetők és vezetettek között egyre nő a távolság. Az ebédszünet után Takács József, a városi KISZ-bizottság titkára vette át a levezető elnöki tisztet. A délutáni folytatásra egyetlen hozzászólás maradt. Dr. Szabó Imre, a Gőgös Ignác Gimnázium tanára beszélt a pedagógustársadalom gondjairól, az oktatási rendszer visszásságairól. A jövő építésében kiemelkedő szerepet játszanak a pedagógusok, közülük negyvenen léptek ki a pártból az elmúlt időszakban. Erre jobban oda kell figyelni az elkövetkezőkben. Minden fontos területre vonatkozóan ki kell dolgozni a pártprogramot és már a kidolgozás időszakában a megvalósítást is meg kell kezdeni, mert az idő sürget. A küldöttek hozzászólásai után Bereczky Gyula, az MSZMP KB tagja, a Magyar Televízió elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta a múlt értékelésének fontosságát. Az elmúlt 15 évről sem lesz könnyebb elszámolni, mint például 1956-ról, de feltétlenül szükséges. Ma jók a nemzetközi feltételek a kibontakozáshoz, de a pillanat gyorsan elmúlik. Nem szabad hibázni, mert a lehetőség nem tér vissza. Ennek a pártnak a választási versenyben kell majd helytállnia, a tömegek bizalmát megszereznie és mindezt a teljes nyilvánosság előtt teheti csak. Ezután Cserép Imre, a városi pártbizottság első titkára foglalta össze a vitát. Elégedett volt az összképpel, véleménye szerint már ezen a városi pártértekezleten is meglátszott bizonyos szakítás a múlt hibás gyakorlatával, beidegződéseivel. A felszólalók érezhetően képviseltek valamilyen csoportot, ugyanakkor aggodalmat sugárzott mondandójuk, hogy fennáll az ellenőrizhetetlen társadalmi folyamatok kialakulásának veszélye. Válaszolt a feltett kérdésekre, beszélt a sürgető feladatokról és köszönetét mondott az alternatív szervezetek képvi7 selőinek, hogy véleményükkel segítették a pártértekezlet munkáját. Ezt követően Brunner Vince, a pártbizottság titkára, a szerkesztőbizottság elnöke kérte a küldötteket, hogy döntsenek az állásfoglalás-tervezet kiegészítésére vonatkozó javaslatok sorsáról. Mint elmondta, a kiadott tervezet megváltoztatására nem volt szükség, csak bővíteni kell az elhangzott javaslatokkal. A küldöttek szavazása alapján az alábbi kiegészítések kerültek be a pártkongresszus állásfoglalásába:- Javasoljuk a rendkívüli országos pártkongresszus összehívását, amelynek fö programja a választásokra történő felkészülés legyen.- Az MSZMP legyen vállalkozó párt, hogy működésének anyagi alapjait megteremtse és ezzel is elősegítse a gazdasági kibontakozást.- A városi pártértekezlet megköveteli a városi pártbizottságtól, hogy a helyi eseményekre, változásokra gyorsan reagáljon.- Az itt megválasztott új pártbizottság legfontosabb feladata legyen a felkészülés a választásokra, ezen belül városi la^ kásprogram kezdeményezése. A választási program tartalmazza azt a javaslatot, hogy a tanács mielőbb tűzze napirendre a településfejlesztési hozzájárulás eltörlésének vizsgálatát.- Javasoljuk, hogy a párt tagsági dija legyen a tag bruttó jövedelmének egy százaléka.- Javasoljuk, hogy az agrártézisek kidolgozása nyomán mielőbb megvalósuljon az agrárreform, javuljanak a kistelepüléseken élők életkörülményei. Az információigény teljesebb kielégítése érdekében legyen hatékonyabb a pártsajtó, javasoljuk, hogy a tanács vizsgálja meg a helyi információs források (sajtó, tv, rádió) kiépítésének lehetőségét.- Töröljék el a politikai tevékenység miatt kiszabható halálbüntetést.- A párttörvény elfogadását követően döntsön az új pártbizottság a munkahelyi és lakóhelyi politizálás kereteiről.- Foglalkozzon az új vezetés a reformkör megalakításának kérdésével. A kiegészítő javaslatok megszavazása után a küldöttek elfogadták mind az írásbeli és szóbeli vitaindítót és vitaösszefoglalót, mind az állásfoglalás-tervezetet a kiegészítésekkel együtt. Ezután titkos szavazással választották meg a városi pártbizottság új tisztségviselőit. A szavazatszedő bizottság jegyzőkönyve szerint az alábbi végeredmény alakult ki a szavazatok összeszámlálása után: Cserép Imrét újjáválasztották az első titkári funkcióra. A titkár Tóth Gyula lett. A pártbizottság tagjai: Lengyel Jánosné, a Kipszer gyáregységvezetője, Vámos László, a szakcsi pártbizottság titkára, Albrecht Ferenc, a Láng Gépgyár termelésirányítója, dr. Radochai Imre körzeti orvos, Bódogh Zoltán, a Gőgös Ignác Gimnázium tanára, Nagy Ervin nyugdíjas, Horváth László, a csibárki fafeldolgozó termelésirányítója és Prádics József, a mezőgazdasági kombinát vezérigazgató-helyettese. Ezt követően Péter Szigfrid, a Tolna megyei pártbizottság első titkára gratulált a megválasztottaknak és köszönetét mondott a dombóvári párttagságnak azért a segítségért, amit az elmúlt időszakban személy szerint neki nyújtottak. A dombóvári városi pártértekezlet Cserép Imre zárszavával ‘ért véget, amelyben az új tagok nevében is megköszönte a küldöttek bizalmát és kifejezte reményét, hogy az elkövetkező rendkívüli feladatok megoldásában ezután is számíthat a segítségükre. Vidóczy László: Dolgozzanak ki helyi lakáskoncepciót
