Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
1989. április 22. TOLNATAJ - 7 Az építészet kimagasló művészete Százhetvenöt éve született Ybl Miklós Szerencsés az a nép, amelynek jól képzett és tehetséges építészei vannak. Mert nincs senki és semmi a természeten kívül, ami jobban meghatározná az emberi civilizáció arculatát, mint a bennünket körülvevő tér jól-rosszul sikerült épületei, építményei, amelyek életünk meghatározó részeivé válnak. Egy-egy jellegzetes épület akár a város vagy az ország jelképe is lehet. Valamely ország építészeti karakterét mégsem néhány kimagasló alkotás adja meg, hanem az a sok tízezer ház, utcasor, tér, amelyben naponta megfordulunk, amellyel együtt élünk. A szép látvány ízlést alakit, kritikai érzéket fejleszt. A talen- tumos építész műalkotásaival figyelemre méltóan hat mindazokra, akik találkoznak műveivel. Kimagaslóan nagy művésze volt hivatásának a 175 esztendővel ezelőtt, 1814. április 6-án, Székesfehérvárott született Ybl Miklós, aki nagy munkabírással sok megbízásnak tudott eleget tenni. Mégpedig igen magas színvonalon. Nála egyre ment, hogy palotát vagy házacskát bíztak rá, egyforma művészi igénnyel nyúlt mindegyikhez. Az építészettörténet szerint a német Semper és a francia Garnier mellett a neoreneszansz leghivatottabb képviselője. (A neoreneszansz a reneszánsz stílus elemeiből alkotott, s a XIX. század második felében igen kedvelt építészeti irányzat volt.) Árrvhosszú út vezetett a csúcsig. Építészeti tanulmányait Ybl a bécsi Polytechnikumban kezdte. Miután végzett, négy évig dolgozott a Nemzeti Múzeum megalkotója, Pollack Mihály mellett, innen a bécsi H. Kochhoz ment, akinek megbízásából a prágai Kinsky-villa építését ellenőrizte. Tanulmányait 1840-ben a müncheni akadémián folytatta, innen Itáliába utazott. Hazatérte után Pollack Ágosttal társulva együtt tervezték az ikervári Batthyány-kastélyt. Ekkor kérvényezte felvételét a Magyar Építő Céhbe, ahova azonban húsz esztendőn át nem vették fel! Ezután kisebb-nagyobb tervezési és A fóti templom vét, a fóti templomot, kiérlelt romantikus stílusban. Első pesti alkotása a Múzeum körút 7. számú, úgynevezett Unger-ház, még romantikus stílusban. 1859-ben gróf Széchenyi István megbízta a nagycenki templom felépítésével, amelyet szintén a romantika jegyében készített el 1864- ben. A hatvanas évektől stílusa lépésről lépésre közeledett a neoreneszanszhoz, amint azt a Nemzeti Múzeum mögötti paloták tanúsítják. Nevezetes müve a mai Bródy Sándor utcai volt képviselőház 1865- től (ma Olasz Intézet). Sorban emeli Pesten a bérházakat, palotákat, közintézmények székházait, templomokat, sőt egy kutat is, a Danubius-kutat, amely eredetileg a Kálvin téren, ma az Engels téren áll, és Fessler Leó szobrai díszítik. Műveinek egyenkénti felsorolására nincs hely. Csupán egyetlen mondattal jellemezzük munkásságát: Hekler szerint messze kimagaslott építész kortársai közül, és „élete főműveiben (Királyi Operaház, Várhegy bazár, Szent István Bazilika) az olasz érett renaissance szellemének és formavilágának lett hitvallója, de sohasem puszta utánzója...” Valóban, 1870-től sorban építi mesterműveit, amelyek azóta is büszkeségei fővárosunknak: a közgazdasági egyetem napjainkban gyönyörűen rendbehozott épülete, a királyi palota krisztinavárosi szárnya és a Bazilika. Ez utóbbit ugyan Hild kezdte el, de Ybl folytatta, és az először beomlott kupolát újra tervezve építette meg. Teljesen Ybl Miklósé a Várkert bazár előtti keskeny, hosszúkás Ybl Miklós tér, amelyen a nagy építész szobra, mögötte az ugyancsak Ybl építette eredetileg szivattyútelepnek tervezett Várkert kioszk áll, sajnos, méltánytalanul elhanyagolva, rogyadozva, helyenként romokban a Várkert bazárral együtt. újjáépítési munkákat végzett, míg 1845- 1855 között megépíthette első nagy műAz Operaház A Várkert-kioszk Egy kultúratisztelő polgár Márai Sándor, aki nemrég a távoli San Diegóban önkezével vetett véget életének, századunk egyik legkiválóbb elbeszélője volt. Nyolcvankilenc esztendeje született Kassán, régi szepességi polgárcsaládból, amely korábban közismert jogászokkal büszkélkedhetett. Budapesten és Németországban végezte egyetemi tanulmányait, majd az újságíró pályát választotta. A húszas években hosszabb ideig Párizsban élt: a francia fővároshoz szinte olyan szeretettel ragaszkodott, mint szülővárosához. írói pályáját versekkel kezdte, első prózai műveiben ifjúságának mozgalmas világáról, főként párizsi élményeiről számolt be. Gyorsan vált népszerű íróvá: érzékeny emberismerettel adott számot a lélek belső világáról, gazdag műveltség birtokában szólt az európai és magyar hagyományokról, egyszerre érzékletes és intellektuális elbeszélő nyelve pedig nemcsak a vájtfü- lűeket hódította meg, hanem a szélesebb körű olvasóközönséget is. A harmincas évek magyar elbeszélő irodalmának egyik vezető műfaja az az önéletírás volt, amely a személyes beszámolón túl megvilágította a magyar élet valamely nagy területét is. Az önéletrajzok egyben szociográfiai tanulmányok voltak, s azzal a szándékkal készültek, hogy előkészítsék vagy éppen kikény- szerítsék a társadalmi változásokat. Általában a fellépő népi mozgalom, ritkábban a vidéki értelmiség képviselői szólaltak meg ennek az irodalmi áramlatnak a révén. Márai nevezetes munkája: az Egy polgár vallomásai ugyancsak ennek az irányzatnak a része volt, csak éppen a magyar polgár önvizsgálatát végezte el. Régi nagy értékek rögzítésére vállalkozott, ilyen volt a megbízhatóság, a szorgalom, a tudás, és legfőként a család, amely a polgári élet természetes kereteként fogta össze ezeket az értékeket. Márai nemcsak rögzítette a polgárság történelmi múltja során felhalmozott szellemi és erkölcsi javakat, búcsút is vett tőlük, abban a meggyőződésben, hogy a huszadik század világa elutasítja a polgárság értékeit. A számvetésnek ez az elégikus hangulata szőtte át az Idegen emberek, Féltékenyek vagy A gyertyák csonkig égnek című regényeit. Márai elutasította azt az erőszakot, amely mindinkább eluralkodott Európában; s az európai szellemiség nagy hagyományait: a toleranciát, az egyéniség és a kultúra tiszteletét állította szembe a háborúval és a fasizmussal. Sértődöttek cimű nagyregénye, amelynek harmadik kötete csak nemrégiben jelent meg, a régi klasszikus Európát búcsúztatta el. Márai szembefordult a türelmetlenséggel és az erőszakkal, s így hamarosan szembekerült azzal a politikával is, amely a szocializmus eszméire hivatkozva tulajdonképpen egy vezető csoport hatalmi érdekeit képviselte. 1948-ban Svájcba, onnan Olaszországba távozott, később pedig az Egyesült Államokban telepedett le. A nagyvilágtól elvonultan élt és írta műveit, közöttük Naplóinak egymást követő köteteit. Az első naplókötet még Budapesten jelent meg, ebben Márai a háborús évek viszontagságairól számolt be. Későbbi köteteiben aztán emigrációjának változatos tapasztalatairól, felismeréseiről adott képet, mindig határozott és egyértelmű eszményekhez, az európai humanizmus nagy hagyományaihoz mérve az utóbbi évtizedek történéseit, fejleményeit. Szigorú bíró volt, engesztelhetetlen minden talmi elképzeléssel, olcsó önzéssel szemben. Nem élt békében a világgal, s végül önként vonult ki az életből is, ki tudja, milyen indokok következtében, milyen'keserűségnek nyomán. Most már hazáján a sor, hogy méltóképpen őrizze meg nagy fiának emlékezetét és alkotásait. POMOGÁTS BÉLA Beszélgetők Bogyiszlói! Cseh Gábor rajza CSONKARETI KAROLY Kiss Benedek: Nádtetőn moha ül Nádtetőn moha ül. Gólyakelep - kifaragott bot: űzd a telet! Kifaragott bot - gólykelep: pörögj a zsendülő mohák felett! Gólyakelep, te kifaragott bot - szivünk párnáit porolgatod! Almokat, álmokat kitereget a tavasz - porold csak, gólyakelep!
