Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
2 - TOLNATÁJ 1989. április 22. 70 éve történt Termelőszövetkezetek, szocializált közös gazdaságok a Tanácsköztársaság alatt- Már régen megállapítottam, hogy az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal épülete nagyon csúnya, a formája is, a színe is. Nem véletlenül nevezik csak úgy egyszerűen spenótháznak... Azt azonban őszintén szólva nem gondoltam, hogy belülről is ilyen barátságtalan. Szűkösek, sötétek a szobák...- Ezt az épületet eredetileg nem irodaháznak szánták, tágasabb tereket alakítottak ki, aztán később választották le a szobákat. A légkondicionáló viszont egybeépült, jól vezeti a hangot, nagy az áthallás. Ami a külsejét illeti, engem nem zavar, bár mindenki meg van botránkoz- va azon, ahogy kinéz. Tény, hogy a Pénzügyminisztérium kényelmesebb, hangulatosabb munkahely volt. I - A szomszéd szoba ajtaján olvastam a föliratot: Halmos Csaba államtitkár. Aztán mindjárt mellette: Jendrolovits Pál főosztályvezető. Nem lehet véletlen az elhelyezés...- Pedig az. Egyszerűen itt volt szabad szoba.- Eddig a szobáig fiatal kora, 34 éve ellenére már több állomás is volt az életében. Egyiket, a Pénzügyminisztériumot már említette, de beszéljünk egy kicsit a többiről is, s ezzel egyúttal indokoljuk a témaválasztást Is.- Dunaföldváron születtem, ott is jártam iskolába. I - Gimnáziumba is, ugye?- Igen. Jó gimnázium volt, az iskolatársaimnak talán a kétharmada is továbbtanult. Sokfelől jöttünk annak idején össze, s szét is szóródtunk. De látom, hogy az utóbbi időben sokan térnek vissza: aki nem Dunaföldváron kezdte a pályáját, azt később visszahúzta a szive. Ebben biztosan a természeti adottságok is közrejátszanak, de a gazdasági, szellemi élet megélénkülése is. I- Ez utóbbiban - gondolom - szerepe van a gimnáziumnak is. Sok hasonló nagyságrendű település pedig kénytelen volt lemondani a középiskolájáról.- Dunaföldváron hál’ istennek sikerült megőrizni a gimnáziumot, a 70-es évek központosítása ellenére is. Csökkent ugyan ott is akkoriban a diáklétszám, de a helyiek és környékbeliek, a vezetők összefogása eredményeként mégis ottmaradhatott. I- A siker talán a volt diákoknak is érdeme, akikről említette, hogy sokfelé szóródtak, de többen visszatértek. És ön?- A közgazdaságtudományi egyetem elvégzése után vidékre akartunk menni, Dunaföldvár vagy Eger környékére, a feleségem ugyanis egri. De akkor, a 70-es évek végén nem volt a közgazdászé frekventált szakma, nem találtunk olyan helyet, ahol mind a ketten él tudtunk volna helyezkedni. Végül a feleségem itt, Budapesten kapott egy kutatói állást, én pedig a Pénzügyminisztériumba kerültem. I- Vidéki, friss diplomás fiú a minisztériumban...- Nagyon fölnéztem a kormányzati munkára, bár rettentett is a nagy feladat. Először az állami költségvetéssel kapcsolatos hivatalnoki munkát végeztem, később pedig a ’82-ben alakult reformbizottságban dolgoztam. Ez volt az igazi, a legkomolyabb egyetem. Nagyon jól fölkészült, fiatal, aktív gárda dolgozott akkor a PM-ben. Az új vállalatvezetési formák kidolgozása például néhány akkori munkatársam nevéhez fűződik. I- Nem a legpozitívabb példát említette, az új vállalatvezetési formák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket- Akkor az volt a fő cél, hogy mérsékeljük a vállalatoknak az állami és párt- irányítástól való függőségét -, ennek a követelménynek talán meg is feleltek az új formák. Ma, amikor a tulajdonreform van napirenden, sokkal nehezebb lenne e területen lépni, ha ez, az előző lépés nem lett volna. I - Mi vonzotta a PM-ből a KISZ KB-ba?- A 80-as évek elején jelentek meg a KISZ-ben a szociálpolitikai, társadalom- politikai, gazdaságpolitikai, érdekképviseleti törekvések. Az új feladatok megvalósítása érdekében komoly generáció- váltás zajlott, s ebből kisebb-nagyobb rábeszélés után részt vállaltam. ■ - Vezető állásba került- Igen. Ez volt a döntésem személyes indítéka. Úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom magam, a vezetésre való alkalmasságom, ha erre huszonegynéhány évesen lehetőségem nyílik. Ha sikerül, akkor jó, ha pedig nem, akkor a kudarcból ilyen fiatalon még ki tudok kászálódni. Í- Politikus volt ön a KISZ-ben vagy közgazdász?- Amikor elvállaltam ott az osztályvezetői állást, akkor az is szerepet játszott, hogy maradhattam a szakma közelében. Vitákat folytattunk például a kormánnyal, de úgy, hogy már a döntés-előkészítésben is részt vettünk, javaslatokkal jelentkezhettünk - igazi szakmai munkát végezhettem. I- Aztán egy újabb generációváltás után - anélkül, hogy tulajdonképpen kiöregedett volna - az ÁBMH-hoz került, ahol ismét csak új szervezeteket építettek, új emberekkel. •- Mindjárt a munka sűrűjébe kerültem, a stabilizációs és kibontakozási programot deklarálták, de az intézkedéssorozat még kidolgozásra várt. A bérreformon dolgoztunk - mindez komoly szakmai feladatokat jelentett. I- Ön ma egy nagyon frekventált és igen kevéssé népszerű helyen dolgozik. Mennyire érzi ezt?- „Történelmi" okok miatt valóban nem vagyunk túl népszerűek, hiszen főleg a korábbi munkaügyi politika gúzsba kötötte a gazdálkodókat, ma pedig bérek, kereset, foglalkoztatáspolitika terén mindenütt feszült a helyzet. Másfél-két éve szerintem mégis jelentős változások történtek a megítélésünkben. Elismerést is kivívott magának a hivatal a közvélemény előtt, a gazdaság autonómiáját segítő intézkedéseivel, például a bérliberalizálással vagy a foglalkoztatáspolitika eszköztárának a bővítésével. I- Racionalizálás, leépítés, átszervezés ma mindenütt napirenden van. Úgy tudom, komolyan fönnáll az ÁBMH megszüntetésének lehetősége. Csak nem saját magukra gondolva dolgozták ki a munkanélküli-segély rendszerét?- Tegyük fel, hogy nem lesz krízis, csak az annyira várt szerkezetváltás valósul meg. Ehhez - mint mindenütt - kemény állami intervencióra lenne szükség. Adódna feladat a vállalkozásélénkítésben is. Azt sem hallottam még, hogy ahol akár két százalék alá lecsökken a munkanélküliség„ott megszüntetnék a Munkaügyi Minisztériumot. De tény, hogy amire a hivatal elnevezése utal, s amire annak idején létrehozták, arra nem jó. Egy korábbi politikai kurzusnak a munkaügyi politikáról vallott nézeteit tükrözi, s ezért változtatni kell rajta. Én magam egy minisztériumot hoznék szívem szerint létre ezeknek a feladatoknak az ellátására. Egyébként már Tolna megyében is a küszöbön állnak a foglalkoztatási nehézségek. Különösebb sajátossága nincs a megyének, sok területhez hasonlóan elsősorban a periférián élő, iskolázatlan emberek kerülnek nehéz helyzetbe, például várhatóan lesz „cigánykérdés”. Egy biztos: a munkaügyi politikában késő akkor lépni, ha már nyakunkon a tatár, hiszen emberekről, családokról, egzisztenciákról van szó, és sok pénzt, hosszabb tanulási folyamatot is igényel a nehézségek enyhítése. Általában - nemcsak Tolna megyében - igaz, hogy ma még a foglalkoztatási kérdések nincsenek a tanácsi politikában a helyükön.- Egy éve sincs, hogy kollégámat megrótták, amiért munkanélküliségről írt a lapban. Nem beszéltünk a cigányok helyzetéről, a munkaerő áruvoltáról sem. Amiről pedig nem beszélünk, az talán nincs is, ami pedig nincs, azt nem kell orvosolni...- ... és ez a szemlélet gyakran még él az irányító apparátusban.- Önnek szoros személyes kapcsolatai vannak Tolna megyével, hiszen itt él a családja, és sok barátja, köztük tanácsi, vállalati és politikai vezetők. Ugyanakkor funkciójánál fogva bizonyára jelentős a rálátása más megyékre is. Van-e valamilyen sajátossága megyénknek?- Számomra furcsa, hogy az irányító szerveknek - tanácsinak és politikainak is - a kelleténél nagyobb a súlya, formális vagy informális módon a megyei szervek gyakran rátelepszenek a helyi autonómiákra. Persze, ez kétoldalú dolog, tudom, hogy a helyi szervek is sokszor „bejelentkeznek” a megyénél. ■ - És más vonatkozásban?- Nem látok megyei arculatot. Talán kevés az információm, de lassan 10 éve dolgozom országos hatáskörű szervezetben, s azóta nem látok ilyent. A megye szellemi vezetői nem jelennek meg az országos sodrásban. Tudom, hogy sok az okos ember, de nem érzek egy szellemi réteget. Persze kétségtelen, hogy az oktatási, szellemi központok előnyben vannak ezen a téren. ■ - Mondana konkrét példát?- Bács-Kiskun megyében sokat fec- celtek bele, hogy legyen a hnegyének valami imázsa. Sokkal többet „hoztak ki" Kodályból, mint Tolna megye Babitsból vagy Illyésből. Alig van olyan megye, ahol ne lenne művészeti telep és színház, ne tartana sokkal előrébb az oktatás. I- Az én rögeszmém az, hogy kevesebb álmos várost lehet találni az országban - megyeszékhelyekről nem is szólva -, mint Szekszárd.- A városok közül talán csak Paks kivétel. Húzóerő lehet a megyében. ■ - Paks-párti?- Személy szerint én Jákli Péter-párti vagyok. Paksot nem szeretem, valamiféle lokálpatriotizmusból, régi „hagyomány” alapján. Dunaföldvár több szállal kötődik talán Dunaújvároshoz. Még apám gondja volt, hogy elintézze: a betegeket ugyanúgy fogadják a közeli dunaújvárosi rendelőben, mint Szekszárdon. Dunaföldvár kulturális életének beindításában, gazdasági segítésében is Dunaújváros járt az élen, ami persze érthető, hiszen ott dolgoznak a földváriak. I- Nem volt hiábavaló a segítség, mutatja a városi cím...- Ehhez persze biztosan Tolna megye is sok segítséget adott. Mégis egy kis különbség, csak egy gesztus! A városavató ünnepségre a dunaújvárosi tanácselnök ajándékot hozott. A megyei vezetők, pontosabban az általuk irányított szervek, szervezetek ajándékot kaptak...- Ön is kapott, ha nem is ajándékot Elismerték a fiatalok a település érdekében kifejtett erőfeszítéseit engedje meg, hogy ehhez gratuláljak. Végezetül mégis egy szakmával kapcsolatos kérdést szeretnénk föltenni. Politikai gazdaságtan professzorom annak idején - úgy államvizsga táján - úgy vélekedett, hogy olyan diplomára és olyan tudásra tettünk szert a közgazdaságtudományi egyetemen, amellyel minden hatalmat ki lehet szolgálni. Mi erről a véleménye?- Ezt a mondást úgy értelmezem: a szakmát jól kell művelni, akárki ül is a vezetői székben... Ha a társadalom számára elfogadható - érdekszövetségre épülő - törekvésekben értelmeződik a hatalom, akkor annak mindenki a kiszolgálója, és a szakmai képességeket ilyen szolgálatba állítani - ennél jobb célja nemlehet az embernek. I - Nagyon köszönöm. > Amikor kál-kápolnai birtokán Károlyi Mihály megkezdte a földosztást, beszédében a kisemberek nagybirtokéhoz hasonló belterjes gazdálkodása mellett foglalt állást. Ehhez az állam segítségét ígérte, jóllehet tudta, hogy az állami támogatásnak „soha sincs meg az az éltető ereje”, mint annak, ha az emberek egymást támogatják. „A többtermelés sikere a szövetkezéstől függ, és ezért a szövetkezeti alapon való működésre hívom fel az ország kisbirtokosait” - mondotta. A parasztemberek azonban földet akartak, míg a nagybirtokok gazdasági cselédsége és alkalmazottai egyben tartották volna a meglévőt. És természetesen a közép- és nagybirtokosok, akik a földet most „rájuk bízott nagy nemzeti le- tétemény”-nek mondották. A politikai erők küzdelmében aktuálpolitikai üggyé vált a kérdés: kielégítsék-e a földéhséget, mennyiben és miből, fokozatosan-e vagy azonnal, s az újat teremtve pedig mennyire hagyják romlani-bomlani a meglévőt. Ami nemcsak politikai kérdés hanem mindenkor ökonómiai is! Mindenki az érdeke szerinti változásokra várt. Csak a nagybirtokosok érezték úgy, hogy Búza Barna kizárólag „őket akarja tönkretenni”, mert egymás elleni harcba viszi a magyar parasztot és a magyar urat. Az ún. georgisták, a szociáldemokraták és a kommunisták agrárkoncepciójából 1918 decemberében alakult ki a kompromisszumos megoldás. Hosszas mérlegelés és fontolgatás után 1919. február 16-án tették közzé a XVIII. sz. néptörvényt a földmívelő nép földhöz juttatásáról. Másutt - elsősorban Somogybán - volt földfoglalás is, Tolnában azonban nem. Március elején annak rendje- módja szerint munkához láttak a földreform szervezésével megbízott földmérési felügyelőségek. A részükre kiadott instancia szerint „ideiglenes” rendezést kellett elérniük azzal, hogy őszre meglesz a véglegesítés is. Tolna megyében a területileg illetékes 19. sz. pápai Állami Földmérési Felügyelőség látott munkához, az iratok szerint március 11 -tői. Mindenekelőtt felosztották a megyét és mindegyik körzetbe egy-egy hozzáértő mérnök- és gazdászbiztost kerestek, akiket egymás után a helyszínre küldtek. A munka folyamatosan haladt, s az sem akasztotta meg, hogy kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot. A Völgységi járás főszolgabírója például április 9-ig folyamatosan iktatta leveleiket. Időközben azonban új koncepció született. Már a március 21-i kiáltvány kimondja, hogy a Tanácskormány „...a földreformot nem törpebirtokot teremtő földosztással, hanem szocialista termelőszövetkezetekkel hajtja végre.” A földbirtokok szocializálásáról április 4-én jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács XVIII. sz. rendelete. A nagy- és kisgazdaságok termelésének irányítója országosan a Földművelésügyi Népbiztosság lett, ellenőrzői a helyi tanácsok. így történt, hogy azok a szakemberek, akik a Búza Barna-féle földreform kivitelezésére érkeztek állomáshelyükre, a forradalmi változások részeseivé lettek. Ezek egyike volt Spitzer Jenő gazdasági biztos, aki április 8-án, a kiküldöttek utolsó csoportjából érkezett Bonyhádra. Éppen ezekben a napokban alakította meg a községi direktórium a Birtokrendező és Termelést Irányító Bizottságot. Lévén Bonyhád járási székhely, csakhamar Spitzer kezén futottak át az ügy összes iratai és néhány hét után kulcspozíciót töltött be. A Földmérési Felügyelőség egy fennmaradt litografált jegyzéke szerint Tolna megye 131 községét illetve birtokközpontját 12 gazdasági biztos irányítása alá, 12 körzetbe kívánták beosztani. (A méretek jellemzésére elmondható, hogy például Szekszárd, Öcsény, Decs, Sárpilis, Várdomb, Alsónána, Bátaszék, Alsónyék és Báta tartozott egy körzetbe.) Mindez nem jelentette azt, hogy a területen egységes nagygazdaságnak, vagy sok kis termelőszövetkezetnek kellene létrejönnie, csupán egy jól ellátható termelésszervezési egység kontúrjait rajzolta körül. Készült egy másik tervezet is. A Völgységi járásé 33 helység közel ötvenezer holdja felett rendelkezett, négy 12-13 ezer holdas egységbe sorolva azokat. Élükre a környék kiemelkedő gazdasági szakembereit állította volna: Rózsay Elemér lengyeli uradalmi főintézőt, Latzkovits Rezső dőrypatlani főintézőt, Hónig Albert bonyhádi, SchHchtherle Lipót tabódi bérlőt. E két változat szerint az adott történelmi pillanatban a közép- és nagybirtok szétbontása, a községen- kénti-birtokonkénti termelőszövetkezetszervezés és a kistájankénti szocializált nagygazdaságok egyesített kialakítása technikailag egyaránt megvalósíthatónak tűnt. A szocializálás termelőszövetkezeteket hozott létre a tőkés mezőgazdasági üzemekből. Spitzer Jenő először április 18-án regisztrálhatta az Apponyi-birtok egyik periférikus egységében a báta- apáti termelőszövetkezet megalakulását. Központi sürgetésre maga is szervező munkához látott. Április 27-én táviratilag jelenti a megyei főmegbízottnak az ist- vánmajori, alsóbörzsönyi és nunkovics- pusztai (a mai Hónig-puszta) termelő- szövetkezet megalakulását. Postázza az alakulási jegyzőkönyveket - 26,11 és 28 tag irta alá -, és a gazdaságok leltárait. Május elején a volt'Kardoss-birtokon létrejön a börzsöny-hidasi, a görögkeleti zárda gazdaságából pedig a grábóci termelőszövetkezet Szerte a megyében javában tart a szocializált közös gazdaságok szervezése. Egy részükről nem maradtak fenn iratok. K. Balog János két évtizeden át törekedett rekonstruálni a névsort, míg 1973-ban talált egy olyan levelet mely a szocializálva volt gazdaságok összesített létszámát és hitelállományát jelenti a minisztériumnak. Ez 163 termelőszövetkezetről szól, sajnos, nem név szerint Az alsóbörzsönyi alakuló jegyzőkönyv szerint az intéző és a volt tulajdonos (Márcz Konrád) bízattak meg a vezetéssel, a termelőszövetkezeti tagok közül pedig „...Bálint György, Derscher Jakab és Márcz Konrád elvtársakat választotta meg a földműves elvtárs gyülekezet mint az összes tagok bizalmi férfiait, illetve a termelő szövetkezet intéző bizottságát...” A szocializált gazdaságokat csak működésük első hónapjaiban tekintették termelőszövetkezeteknek. A központi irányítás erősödése és a hadigazdaság gyakorlatához csakhamar hozzáigazították az elméletet. Június 11 -én a főmegbízottól megérkezik az országos döntés: a termelőszövetkezeteket és a száz holdon felüli birtokokat állami tulajdonba veszik. Ismét be kellett küldeni a leltárakat, s a körzeti biztos intézkedési joga megszűnt. Egy júniusi irat az „egyesített istvánmajo- ri, Nunkovics pusztai, grábóczi és alsóbörzsönyi állami gazdaságiról szól, ami mutatja a fejlődés irányát. Minden a legjobb úton tartott afelé, hogy az „állami birtok” most már úgy szerveződjön meg, ahogy azt - kezdetben - a 12-13 ezer holdas koncepció jelezte. Csakhogy erre már nem maradt idő. A Tanácsköztársaság leverése miatt augusztus végén jegyzőkönyvileg rögzítették a szocializálás megszüntetését, a korábbi birtokos „birtokba helyezését” minden egyes gazdaságban. „Lebonyolító Bizottság” számoltatta el az érintetteket. Az ország mezőgazdasági termelőalapjainak korszerűbb, nagyüzemi részét sikerült megőrizni, egyben tartani. Volt cselédek, földmunkás elvtársak, gazdatisztek és bérlők között egyaránt volt olyan, aki egy jövendő szocialista agrárgazdaságnak szánta, s volt olyan, aki csak átvészelte a sorsfordító időket. A választott megoldás révén az 1919-es tsz-ek, állami gazdaságok megőrizték az állatállományt, elkerülhető volt az éhínség, igazságosabbá tették az élelmiszerek elosztását, élelmezni tudták a fővárost és a Vörös Hadsereget. Megint más kérdés, hogy a földosztás elmaradása fokozta a parasztság politikai passzivitását. SOLYMÁR IMRE Jendrolovits Pál és Rostás Ilona a kötődésről
